Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-21 / 250. szám
HÉTVÉGÉ kérdés válasz — Halló, tisztelt Kőszeg Ferenc! Az MSZMP - MSZP nemrégiben befejeződött kongresszusa előtt olyan véleményeket lehetett hallani, miszerint ez az esemény nem lesz más, mint afféle cégtáblaátfestés. Ön, mint a SzabadDemokraták Szövetségének ügyvivője, miként látja ezt most, azaz a kongresszus után? — Igazán lényegesnek azt tartom, hogy a párt allampárt jellege megmaradt. Ebben az értelemben nem történt lényeges változás. Módosulás történt viszont azon a téren — legalábbis én így látom —? hogy a kongresz- szus kiegyezést hozott a partapparátus es a reformszárny között, azaz az előbbi elfogadta — mintegy a párt hivatalos szövegeként — azt, amit a reformszárny mondott, vagyis a reform- retorikát. Az apparatus így elfoÖ a azt a tényt, hogy hozzá kell ni a többpártrendszer viszonyaihoz, de — úgy tűnik — a párt hivatalos centruma úgy képzeli a nogy az többpártrendszert, MSZP meghatározó szerepet játszik az eljövendő koalícióban. Legalábbis ez tükröződik Nyers Rezsőnek abban a kijelentésében, hogy a párt első legyen az egyenlők között. Tehát eleve feltételeznek egy olyan helyzetet, amelyről csak valóságos többpártrendszerben, tényleges demokráciában lehet véleményt formálni. Ez eltér attól, ahogyan Pozsgay korábban vélekedett, azaz, amikor azt mondta, hogy amennyiben a választások eredménye úgy hozná, elképzelhető, hogy a párt ellenzékbe kerül. Úgy látszik, mintha Nyers gondolatvilágából ez a variáció ki lenne zárva. — Az MSZP-t tekintve lát-e arra valamiféle személyi garanciát, hogy ez a párt gyökeresen képes szakítani a korábbi gyakorlattal? — Úgy gondolom, ez nem elsősorban a személyeken múlik, hanem a pártnak az államban betöltött szerepén. S e tekintetben én nem veszek észre alapvető változást. Persze a döntő az lesz, hogy e párt hogyan viselkedik a választások folyamán, és hogyan viszonyul a választások — számára esetlegesen kedvezőtlen — eredményeihez. — Egyesek — nem tudom, hogy éppen az SZDSZ képviselői-e — az MSZMP-t ”ellenségekreilletve "ellenfelekre"osztották fel. Vagyis a konzervatívokat az előbbiek közé sorolták, míg a reformszárnyat a politikai ellenfelek kategóriájába. Érvényes-e ez a megkülönböztetés most is? — Nem tudom, hogy ezt a csoportosítást ki végezte el, mi mindenesetre úgy látjuk, hogy egy konzervatív, ortodox felfogassal — amelyik mindenáron ragaszkodik a párt vezető szerepéhez, ahhoz a szocializmuskoncepcióhoz, amelynek a párt vezető szerepe a lényégé — az ellenzéki pártok nem nagyon tudnak tárgyalni. Egy magát reformpártként definiáló párttal már sokkal inkább lehet egyezkedni. De természetesen továbbra is döntő kérdés, hogy enKőszeg Ferenc: „A párt állampárt jellege megmaradt” nek a pártnak valamiféle olyan küldetestudata van-e, amely fontosabb számára, mint a választások eredménye, avagy a választások eredményét tekinti a végső valaminek. — Térjünk át kicsit személyesebb vonalra... Vajon miért döntött úgy, hogy éppen az SZDSZ keretein bellii fejt ki politikai tevékenységet, azaz miért ez a szervezet a legszimpatikusabb az Ön számára? — Jómagam a demokratikus ellenzékhez tartozom az 1970-es évek vége óta, vagyis azóta, amióta ez Magyarországon megjelent. S a Szabad Demokraták Szövetsége a demokratikus ellenzék folytatásaként jött létre, tehát egészen természetes volt, hogy én is közéjük tartozom. Nem ez volt a döntés, hanem az, amikor arról kellett határoznom, hogy az ellenzékhez csatlakozom-e. Végül így döntöttem. Tettem mindezt azért, mert a Kádár-rendszerről meglehetősen kritikusan vélekedtem. Akik a demokratikus ellenzékhez tartoztak, azok már eleve nem lehettek például a Magyar Demokrata Fórum tagjai, niszen az MDF voltaképpen a demokratikus ellenzéktől való elhatárolódás következtében jött létre. — Amikor elolvastam az SZDSZ programját, akkor az a meggyőződésem alakult ki, hogy ez igen átgondolt koncepció, sőt, az alternatív szerveződések elképzelései közül az egyetlen olyan, ami igen széles skálát ölel fel. A gondot inkább abban látom, hogy ez a program jószerivel csak az értelmiségi körökben ismeretes. Ez viszont kevés, mert mondjuk, a választási sikerhez tömegbázis szükségeltetik. Lesz-e — s ha igen, akkor hogyan — ilyen tömeg az SZDSZ mögött? — Ennek — magától értetődő módon — vannak bizonyos technikai részei. Tehát elképzelhető e programunknak olyan népszerűbb változata is — egyébkent én nem hiszem, hogy ez a program olyan lenne, ami nem közérthető, noha kétségkívül elég hosszú —, ami közelebb áll az emberekhez. Mellesleg már létezik egy rövidített forma is. De azt hiszem, nem az a lényeg, hogy a szöveg hosszú, tehát sokat kell olvasni, hanem az, hogy egy politikai szervezet hitelesen képviseljen egy adott politikai vonalat. Úgy vélem, az utóbbi időszakokban két olyan dolog is volt, amely az SZDSZ határozott, meg nem alkuvó álláspontját tükrözte. Az egyik, hogy felléptünk a pártva- on átmentésének megakadályozása érdekében, tehát a NEXT-2000 sztorija. Ezt mi fedeztük fel és tettük közzé. A másik pedig, hogy nem írtuk alá a kerékasztal-tárgyalások utáni megegyezést, vagyis mi nem fo- gadtuk el az ott kialakult kompromisszumot. S főleg az, hogy úgy véltük, a nyitott kérdésekben az egész társadalomhoz, valamennyi szavazóhoz kell fordulni, egyszóval népszavazást kezdeményeztünk. Ez nagyon népszerű akció volt, s úgy tűnik, az emberek megértették, miről is gy< Ivt oly; ben, mint mondjuk Lengyelországban a Szolidaritás 1980 van szó. Eleddig több mint hatvanezer aláírás gyűlt össze. S hogy az SZDSZ-ben sokkal inkább az értelmiségiek vannak jelen, mint mások? Nos, az ellenzéki politikai pártok — már ami a tagsag létszámát illeti — viszonylag nem nagyok, tehát egyikről sem lehet állítani, hogy valóságos tömegmozgalommá vált. Már legalábbis olyan értelem- ' ;n, mi ' ágban 81-ben. Az igaz, hogy a különféle szerveződések zömmel az értelmiséget ’’fogták meg”, de — már legalábbis az SZDSZ-re f ondolva — mégis hamis az a ép, miszerint ez elsődlegesen értelmiségi párt lenne. Országosan nézve azt állíthatom, hogy a tagság többsége — hozzávetőlegesen kétharmada — nem értelmiségi. Ergo: az SZDSZ azoknak az értelmiségieknek a pártja, akik világosan látják, hogy milyen változások szükségeltetnek, továbbá azoknak a radikális embereknek a pártja, akik elkötelezték magukat e változások mellett. — Lát-e pillanatnyilag olyan pártot, szerveződést, amellyel adott esetben — a választások sikere érdekében — az SZDSZ koalícióra léphetne? — A választási rendszer olyan, ami — legalábbis az első fordulóban — kizárja a koalíciót, tehát minden pártnak arra kell törekednie, hogy minden választókerületben saját jelöltet állítson. A második fordulóban elzati arányoktól függően — szinte minden ellenzéki párt között létrejöhet. Kétségtelen, hogy a politikai felfogást tekintve az SZDSZ a Fiaeszhez áll a legközelebb. Ennek egyik bizonyítéka, hogy ők is megtagadták a már említett megállapodások aláírását. Az elvi nyilatkozat szerint az SZDSZ fontosnak tartja azokat a szociálpolitikai, szociális, érdekvédelmi elveket, amelyeket általában a szociáldemokrácia képvisel, tehát elvben kialakulhat valamiféle együttműködés a szociáldemokratákkal is. Ugyanakkor számos személyes kapcsolat, számos közös törekvés köt össze bennünket a Magyar Demokrata Fórummal is, dacára annak, hogy vannak közöttünk politikai viták. Összefűz minket az, hogy mind az MDF, mind az SZDSZ a Kádár-rendszer ellenzékéből nőtt ki. — Én sem szeretek jóslásokba bocsátkozni, bizonyára Ön sem. De azért, ha prognosztizálnia kellene a választások eredményeit, mit mondana? — Nem tudom. Azért nem jó és nem helyes az arányokról a választások előtt nyilatkozni, mert utóbb mindenképpen számokkal szembesül az ember. Meg aztán nagyon-nagyon rövid időn belül — napok, hetek alatt — változhat egy-egy párt megítélése. Mindenesetre az SZDSZ olyan sok szavazat megszerzésére törekszik, amennyit csak el lehet érni... Sárhegyi István NÉPÚJSÁG, 1989. október 21., szombat Róka koma, loptad a libát? (MTI-Press Képszolgálat) Vacsora es szép lány Washingtonban két iparág éli virágkorát: a kormány és a botrányok — nyilatkozta a Washington Times-nak egy hajdanvolt színész, aki a pódiumot a „ Botránytúrák ” idegenvezetői ülésére cserélte fel. Fejenként 20 dollárért bárki a vendége lehet azon az útvonalon, melynek során autóbusszal felkeresik Gary Hart elnökjelölt találkahelyét Donna Rice-szal, a szállodát, ahol John Tower nagy reményű politikusként pezsgőzött a szépasszonyokkal, s nem utolsósorban North alezredes gáláns kalandjainak helyszínét (nem feledve, hogy a titkárnő az alsóneműjében csempészte ki a titkos iratokat). Ez, mondhatni, a kaland újraélésének olcsó változata. A drágábbat ma is az Escort Service szolgáltatja, amely ugyancsak a Washington Times szerint: „A fontos személyiségeknek jó vacsorát és szép lányt — esetleg szép fiút — ajánl, igény és ízlés szerint.” És ezt a lehetőséget használják ki a lobbizók, valamint azok a kétes hátterű vállalkozók, akik diplomatákat, befolyásos politikusokat fizetnek be egy-egy szép estre, hogy aztán alkalomadtán ugyanezzel meg is zsarolják őket. „Nagyon- nagyon vonzó hölgyekkel vátjuk Önt, akik húsz-harmincöt évesek, szőkék, barnák, vörösek, és mindent tudnak” — búgja a telefonba a madame. Az ár 150 dollártól felfelé, plusz a hölgy borravalója. Hitelkártyát is elfogadnak. Legutóbb páldául egy kliens a hadügyminisztérium számlájára fogyasztott. Kutyadolog Eseménydús korunkban fennáll a veszélye, hogy a nagy dolgok elsikkadnak a hírek áradatában. Ezt példázza a bilbaói parkőrök nyári küzdelmének sztrájkkal végződött eszkalációja. A 280 hektáros park 60 kertésze egy napon megelégelte a városi kutyák utáni — mondjuk így — higiéniai romeltakarítást. Első lépésként emlékeztették feletteseiket,- hogy a nyilvántartott 1100 kutyán kívül kétszer annyi nem adózó eb is a parkban végzi-a dolgát. És a terep úgyszólván állandó veszélyt rejt a sétálók, kiváltképpen a gyermekek számára. A döntést a városi tanácstól várták, lévén a kutyák hajlíthatatlanok. Az illetékes azonban néma maradt. Ezt követően a jámbor, ámde elszánt kertészek a tiltakozás látványos módszeréhez folyamodtak. Egy napon nem lapáttal, hanem kis zászlókkal jelentek meg a munkahelyükön, amelyekkel az állati anyagcsere minden egyes kupacát gondosan megjelölték. Ha hinni lehet az esetről beszámoló Diario című magazinnak, mindössze 90 négyzetméterre volt elegendő ez a fegyverzet, összesen 130 zászlócska hirdette, hogy itt... Ám úgy tűnt, az akció csak a gyerekek kíváncsiságát ajzotta fel,- akik vállalva a veszélyt, a zászlókat akarták. Ekkora közöny láttán a kertészek az erős kéz politikáját választották, sztrájkot hirdettek, egészen a végső győzelemig. Húsz nap múlva feladták. Kutyába sem vették őket. Kikkel nyeraltunk? Most, amikor előhívták a nyaralás közben készített felvételeket, újból rádöbbenünk, kikkel nyaraltunk mi együtt! De hiszen mi egy nemzetközi társaságban voltunk! Hogy, hogy nem, de nem azok a nemzetek polgárai jöttek össze ezen a nyáron, akik szorgalmasan énekelték: „... és nemzetközivéééé lesz holnapra a világ.” Nekik valahogyan túl drága volt már a Balaton. Itt van ezen a képen az egyik szomszéd BMW-je, a Grószé sem különb. A rendszáma nyugatnémet, hangos Guten Mor- gennel üdvözöltük őket. Néhány szót az időjárásról is váltottunk, szintén németül. Aztán délután jött lélekszakadva a gyerek: „Apa, a szomszéd német néni és bácsi magyarul szidja a német gyereket” Ez persze a gyermekünknek csoda volt, nekünk kevésbé. Kiderült, hogy a szomszédok a fordulat évében fordítottak hátat országunknak, s most az unokát hozták nyaralni. Vagy itt van egy Opel. Tulajdonosát ismerte a gyerek tavalyról, most lélekszakadva hozta a hírt: „Itt vannak W-ék, akik tavaly disz- szidáltak, és a nagyijuk azért sírt, mert öt évig nem láthatja az unokákat.” Rászóltam a gyerekre: „Hogy beszélsz, kisfiam, mi az, hogy disz- szidáltak? Nem hallottad, hogy aki elhagyja az országot, az többé nem disszidens, hanem kivándorló?” „De apa, tavaly még azt mondtatok, disszidáltak!” — így a gyerek. „Tavaly még disszidáltak, az idén meg visszi... visszalátogattak. Egyszerű, nem?” Ez még csak a gyereknek nem volt egyszerű. De az már nekem sem, hogy a harmadik (Mercedes!) szomszédról megtudtuk, ők sem született nyugatnémetek. Magyarországi svábok voltak, és a háború után kitelepítették őket a mai NSZK-ba. Amikor ezt megtudtam, elmondtam nekik, hogy nagyon sajnálom, hogy így történt, de ma már más időket élünk, s elítéljük a hajdani kitelepítéseket. „Was?” kérdezte elsötétülő arccal. Aztán magyarul folytatta: „Uram, hát nem tudja, hogy mi mindent megúsztunk így? Negyvenkilencet, az államosításokat, a Rákosi-rend- szert. Nem idegeskedtünk hiába ötvenháromban, nem vesztettünk ötvennégyben a foci vébén — sőt, mi nyertük meg! Megúsztuk továbbá ötvenhatot, ötven- hetet, ötvennyolcat. Soroljam még? Soha jobb döntést nem hozhattak volna, mint akkor, negyvenhatban!” így aztán nem csoda, hogy az utolsó képen látható — történetesen szintén kitelepített —, barátságos sváb férfiúhoz már így léptem: „Na, ugye, nem gondolta volna negyvenhatban, hogy ilyen jólétbe csöppen, és Krőzus- ként fog hazajárni.” Az ő arca is elsötétült, és fagyos hangon megköszönte látogatásomat. Viselkedését csak akkor értettem meg, amikor távoztamban rápillantottam addig észrevétlen kocsijára. Trabant volt... A rendszámára már rá sem kellett néznem... Gőz József Szemenszedett igazság „Az a fiatal lány, akinek minden ujjára tíz fiú jut, általában nem találja meg azt az egyetlenegyet, aki az egész kezét kéri." (W. Reichert, moralista) ”Az én márkajelem az arcom, nekem egész életemben ebből kell élnem, ennélfogva óvatosan kell értékesítenem. ” (Gaby Dohm, „A klinika” egyik sztárja) ’’Húszéves koromban azt hittem, hogy a tapsok nekem szólnak. Harmincévesen már biztosan tudtam, hogy a közönséget csak a ruhák érdeklik, nem pedig én. ” (Ines Fressang, manöken) ”Ha valamilyen javaslat megtetszik nekem, egyszerűen nem vagyok képes nemet mondani. A barátaim szerint, ha nő lennék, engem állandóan teherbe ejtenének. ” (Robert Maxwell, brit sajtómágnás) * "Én mindig elutasítottam a meztelenséget, mert az összeférhetetlen a titokkal. És én hiszek a titkokban. ” (Claudia Cardinale, színésznő) ”Ha igaz, hogy a férfiak bestiák, akkor nyilván ez a magyarázata annak, hogy miért annyira állatbarátok a nők. " . (Farah Fawcett, színésznő)
