Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-03 / 233. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. október 3., kedd GAZDASÁG—TÁRSADALOM 3. Kongresszusi küldötteink Antal István: „Jelenleg kell csak igazán politizálni...” Brit tulajdonba került a Ganz Vasúti Járműgyár Tizenkétmillió forint tőkebefektetéssel 51 szá­zalékos, tehát többségi brit tulajdonba (Telfos Holdings P. L. c.) került a Ganz Vasúti Jármű­gyártó Rt. Az új vegyes vállalat Ganz — Hunsiet Vasúti Járműgyár Rt.-ként kerül bejegyzésre. A vállalkozás tervei között szerepel a korábban te­temes veszteséggel működő budapesti gyár mű­ködésének, szervezetének és pénzügyi gazdálko­dásának teljes átszervezése. Gyártmányaik kö­zött lesznek hagyományos Ganz vasúti járművek, motorvonatok, továbbá nyugat-európai igénye­ket is kielégítő városi villamosok. Az angolok kétmillió font készpénzt adtak be, további 10 millióért pedig folyamatosan szállíta­nak termelőberendezéseket. A magyar — brit vállalkozás jelentős új piacra számít, máris 6 mil­lió forintos üzletről tárgyalnak, olyan mentőmoz­donyok gyártásáról, amelyeket a tervezett La Manche-csatorna alagút útvonalán közlekedtet­nének. A szovjet vasutak további igényeket jeleztek motorvonatok, metrószerelvények közős előállí­tására, amelyeket már konvertibilis valutában számolnak el. Képünkön: a gyártócsarnokban készülnek a motorvonatok, (fotó: Balaton József — MTI) A Táltos nyerte el a pályázatot Bérbe adják a felsotárkányi tábort A FIAT cég tervei A Hemisz vezetése az Eger­ben és a megyében működő ifjú­sági és politikai szervezetekkel egyetértésben a közelmúltban pályázatot írt ki a felsotárkányi ifjúsági tábor bérbe adására. Er­re azért volt szükség, mert a me­gyei tanács körültekintő vizsgá­lat után azt a következtetést von­ta le, hogy az állami költségve­tésből hosszú távon nem tartható fenn a létesítmény, tehát célrave­zetőbb az üzleti célú hasznosítás. A megszabott határidőre a Skála Duett Kft. és a Táltos nevű ma­gyar — nyugatnémet vegyes vál­lalat nyújtott be pályázatot, ame­lyek elbírálásában szakemberek is segítettek. A Táltos kedvezőbb feltételeket kínált, így öt évre ez a vállalat veheti bérbe a tábort 12 millió forint díjért, az alábbi fel­tételekkel. A kint lévő fogyóesz­közöket külön szerződés szerint veszi át. A bérlő jelentős beruhá­zásokat tervez az elkövetkező időben. A téli épületet három- csillagos szállodává alakítja át, kétágyas szobákkal, a nyári szál­láshelyeken pedig új vizesblok­kokat létesít, és az eddiginél mo­dernebb bútorokkal rendezi be azokat. Tenisz- és tekepályát épít, az éttermet másodosztályú árakkal, korszerűbb feltételek­kel működteti. A pályázatban hangsúlyosan szerepelt, hogy az ifjúsági, olcsó turizmus nem szenvedhet csorbát. Ehhez alkal­mazkodva a bérlő hatezer ven­dégéjszakát térítésmentesen, öt­száz szállodai vendégéjszakát pedig önköltségesen biztosít az ifjúságnak. A fiatalok étkezését üzeminorma-szinten, a gyerme­kekét gyermekétkezési normá­val oldja meg. Az új szolgáltatá­sokat (sportlétesítményeket) in­gyenesen használhatják majd az idelátogató fiatalok. A bérlő olyan beruházásokat is tervez, amelyek a falu lakosságának is kedveznek. így például hozzájá­rul a csatornázási és egyéb köz- művesítési feladatok megoldásá­hoz, és korlátozott számban munkahelyeket teremt Felsőtár- kányban. A tábor állagmegóvására ga­rancia, hogy a Táltos minél szín­vonalasabban kívánja működ­tetni a létesítményt, üzleti meg­fontolásból. A tulajdonos az el­képzelések szerint egy ifjúsági kuratórium lenne, amelynek ki­alakításához és eredményes mű­ködéséhez továbbra is várják a Hemisz vezetői a véleményeket. Mivel ez idáig — az ezzel kapcso­latos felhívás ellenére — csekély számban érkeztek javaslatok, a Hemisz az alábbi megoldást tar­taná szerencsésnek. A kuratóri­umba ifjúsági és területi képvise­lőket delegálnának. Az admi­nisztratív teendőket vállalná a Hemisz, a középiskolások érde­keit egy választott diák, az általá­nos iskolai korosztályét egy pe­dagógus, a megyei tanács ifjúsági és sportosztályának ötleteit szin­tén egy képviselő juttathatná ér­vényre. A fennmaradó öt helyet városonként, illetve területen­ként egy-egy helyileg választott képviselő töltené be, akik sajá­tos, területi érdekeiket állítanák középpontba a kilenctagú, ope­ratív testületben. Ez csupán egy ötlet, ezért ké­rik továbbra is a különböző ifjú­sági és politikai szervezetektől, hogy járuljanak hozzá a minden­ki számára kedvező megoldás ki­dolgozásához, lehetőleg minél hamarabb, elkerülendő a döntés utolsó pillanataiban kirobbanó vitákat. E testület optimális megszervezése azért lényeges, mert öt év múlva, a bérleti idő le­jártával ez a csoport dönt majd a létesítmény további hasznosítá­sáról. Fontos tudni, hogy a bérle­ti díjból származó bevételt, 12 millió forintot, az ifjúság üdülé­sének minél alacsonyabb áron való biztosítására és egy tartalék- alap képzésére kívánják fordíta­ni a tervek szerint. Érdemes azt is kiemelni, hogy először a megyei ifjúsági igényeket elégítik majd ki a táborban, s a fennmaradó helyeket kínálják a többi érdek­lődőnek. A végleges szerződés aláírásá­ra körülbelül egy hónap múlva kerül sor. A FIAT cég tervei Autó­gyártás Keleten Gianni Agnelli, a FIAT elnö­ke, New Yorkban újságírókkal közölte: Gorbacsov novemberi olaszországi látogatása alkalmá­val valószínűleg aláírják az újabb nagyszabású gépkocsi­gyártási együttműködést a FIAT és a Szovjetunió között. A torinói óriáscég évi 300 000 kiskocsit előálh'tó gyártósor felállításában működik közre e tervek szerint. Az Oka nevű gépkocsi a FIAT Panda szovjet útviszonyokhoz alkalmazott változata lesz. Agnelli részletesen ismertette a tervet. A beruházás mintegy 2000 milliárd lírát (1,5 milliárd dollár) tesz ki. Vegyesvállalati formát alkalmaznak, és ebben a FIAT részesedése egyharmados lesz. A létesítmény valószínűleg a VÁZ szovjet autógyár bővíté­seként valósul meg. Itt jelenleg évi 720 ezer gépkocsit állítanak elő, 95 ezer dolgozóval. A FIAT gépkocsigyártási csúcstechnoló­giát szállít: robotokat és automa­tizált gyártási folyamatot. A szovjet autógyártás jelenleg évi 1,1 millió körüli, és az illeté­kesek szeretnék ezt hamarosan megkétszerezni. Az Oka gyártá­sát célzó együttműködésről Ag­nelli először múlt év októberé­ben tárgyalt Moszkvában. A FIAT és a szovjet autógyár­tás együttműködése már nagy múltra tekinthet vissza. A hábo­rú előtt is voltak előzményei, és a Lada gépkocsikat gyártó üzem Togliattiban szintén a FIAT köz­reműködésével készült a hatva­nas években. Agnelli szólt a többi kelet-eu­rópai országgal kapcsolatos ter­vekről is. „Igen derűlátó vagyok a reformokat illetően —jelentet­te ki, budapesti tapasztalataira is hivatkozva. — Meg vagyok győ­ződve arról, hogy a megkezdett úton már nem lehet visszafordul­ni. Ezek az országok új és nagy piacot jelentenek távlatilag, és a FIAT természetesen meg akarja előzni a japánokat” — mondta. Az Oka-Panda mellett a FIAT tárgyal Lengyelországban is egy új kiskocsi közös gyártásáról, ami közel megkétszerezné a FI- AT-tal létező jelenlegi együtt­működést (a 126-osok gyártá­sát). „Magyarországon — tette hozzá a FIAT elnöke — nem ter­vezünk közös gyártást, mert az ottani körülmények még éretle­nek erre, és a piac túl kicsi is ah­hoz, hogy megérné. Viszont ott az alkatrészgyártásban vannak ipari kooperációs terveink” — jelentette ki. Antal István, a Qualitál Köny- nyűfémöntöde szerszámlakato­sa. Harmincnégy éves, nős, há­rom gyermek apja. Munkásőr. Szókimondó, többet, jobbat akaró „melós”, akit a vállalatá­nál is hangoztatott pártfegyelem sem akadályozott meg abban, hogy olykor-olykor nemtetszé­sének, ellenvéleményének adjon hangot, ha éppen így találta he­lyesnek, célravezetőnek. Kitün­tetések nélkül is ragaszkodik ah­hoz a gyárhoz, ahol már a tanuló­idejét töltötte. Tizenkét eszten­deje azért lépett az MSZMP-be, mert annak politikáját a szülei is elfogadták, tisztelték, dicsérték. Egyszerű anyja, apja szavai meg­ragadták, s az időközben kétség­kívül őt is ért kisebb-nagyobb csalódások ellenére elvtársai kö­zött tartották. — Most, a nehezebb időkben még inkább érzem, hogy a kom­munisták soraiban a helyem — vallja beszélgetésünk alkalmá­val. — Mert jelenleg kell csak iga­zán politizálni, napjainkban van valóban nagy szükség arra, hogy megőrizzük mindazt az értéket, amit sikerült teremtenünk, s el­jussunk oda, ahová készültünk! Bár a hitemben — mi tagadás — engemet is megrendítettek, a re­ményt nem veszítettem el. Bí­zom abban, hogy a hibák jóvá te­hetők, ha valamennyien úgy akaijuk, ha összetartunk és kö­zösen cselekszünk. Meggyőző­désem, hogy pártunk visszasze­rezheti a bizalmat, a nagy töme­gek szimpátiáját, támogatását. Mert kétségtelenek a pozitív eredmények, semmiképpen sem írhatók az egész tagság rovására azok a vétkek, amelyeket vezető­ink akarván-akaratlan elkövet­tek. Bizonyos vagyok abban, hogy nemcsak számomra világos e felismerés, s szűkebb vagy tá- gabb környezetemben egyaránt észreveszik, hogy minden dolgo­zóért folytatom a harcot. Vala­mennyi, elsősorban bérből és fi­zetésből élő kisember szebb vilá­ga az álmom, de mások szószóló­ja, képviselője is szeretnék lenni, azoké, akik csak vágynak a tisz­tességesebb, gondtalanabb jövő­re, az igazi demokráciára. Ezért vállaltam már a megyei pártérte­kezlet küldötti megbízatását is, s ezért készülök most az országos kongresszusra, ahová különben ismeretségi körömtől távolabb, zömmel hatvaniak társaságában kaptam mandátumot. Zagyva- szántói szülő- és munkahelyem­től messzibb tartott jelölés, vá­lasztás sikere — hangsúlyoznom sem kell — új erőt ad törekvése­imhez. S amikor ezúton is meg­köszönöm az ottani elvtársak tá­mogatását, ígérem, azon leszek, hogy ne okozzanak számunkra sem csalódást. A küldött — emlegeti — nem mondja magát reformernek, s nem akar tartozni a párt egyik áramlatához, szárnyához sem. Továbbra is kommunista marad, s az egység megteremtésén fára­dozik a maga módján, saját lehe­tőségei között, tulajdon eszköze­ivel. Alapszervezetében, üzemé­ben, vállalatánál és munkahe­lyén túl, társaságban vagy éppen a kijelölt aktívaértekezleten a párt, a magyar politika megúju­lásának, a továbblépésnek a szükségességét zengzetes, nagy szavak nélkül próbálja hirdetni azok nevében is, akik hasonló véleményeikkel, elképzeléseik­kel, javaslataikkal a tévé képer­nyőjéről, a rádióból s gyakran az újságok hasábjairól a hétközna­pibb, egyszerűbb formák közé szorulnak. Azokhoz iparkodik beszélni, akik számára igazán vi­lágos, érthető képet még mindig nem tudtak vagy nem akartak festeni a holnapról. Azoknak kí­ván segíteni, akik többnyire csak dolgoztak, dolgoznak, de nem voltak képesek kikövetelni, megszerezni is az értejárót. Azért küzd, hogy ne csak ígér­gessenek, hanem adjanak is min­dig. — Nem készülök kongresszu­si felszólalásra, mert kevésbé biztos, hogy sor kerülhet rám is. Másrészt talán sok újat sem tud­nék már mondani a többieknek. Ám hiszem, hogy küldetésemet akkor is teljesítem, ha „csupán” a szavazatomat adom a párt „gyó­gyításához”. Megnyugtat, ha a voksom is hozzájárul ahhoz, hogy a továbbiakban például maga a párttagság döntsön a fon­toskérdésekben, és ne végezzék el azt a feje fölött vagy a háta mö­gött sohasem. Boldoggá tesz, ha megszűnik a vezetők csalhatat- lansága, kiskirályoskodása, ha minden esetben rátermett, tisz­tességesen dolgozó káderek ke­rülnek pozíciókba. S többi kö­zött olyan ideológiát, olyan kép­zést kap az egyszerű párttag, a kisember is, amely az eddiginél többet segít neki az eligazodás­ban, a helytállásban. Mert ez már nem kevés! Gy.Gy. Ashfordi árverés Négyszemközt a hatvani Lenin Tsz elnökével Egy hét lehet sok, de lehet ke­vés is ahhoz, hogy valaki megis- meije bármelyik idegen ország mezőgazdaságát. Embere válo­gatja. Vágó József & Boscoop 36 tagú delegációjának tagjaként, s hatodmagával megyénk képvi­seletében, nemrég tért meg egy angliai szakmai utazásról. Ő mi­ként ítél e kérdésben? — Azt hiszem, ha őszintén, a megismerés szándékával néz ki magának bármelyikőnk bizo­nyos szakterületet, s módja nyí­lik nagyobb mustrákra, rengeteg hasznos ismerettel töltődik fel. Nos, a mi programunk jobbára az állattenyésztésre szakosodott, így rengeteg tapasztalatot szerez­tem az angol juhtenyésztés, gyapjúfeldolgozás, a szarvas- marhatartás, ezen belül a tej- és hústípusok feldolgozása tekinte­tében. Ezek forrásai az olyanféle farmok voltak, mint a miclebo- urgi, amelynek Holstein-tehené- szete ugyan nem számlál többet háromszáznál, de ezt az állo­mányt oly gonddal tartják, hogy belőle tíznél több jószág „élettel­jesítménye” már meghaladta a százezer liter tejet. — Ismerjük a magyar gazda­ságokat, az itthoni állattenyész­tést. Miben ütnek el ezektől az angol farmok? — Legszembetűnőbb egysze­rűségük, praktikusságuk — mondja a hatvani Lenin Tsz el­nöke. — Az angol farmokon mindent önkezűleg végeznek, s ott minden föllelhető, a munká­ba fogott számítógéptől a négyá­gú vasvilláig. Mást ne mondjak, a miclebourgi gazdaságban lát­tunk 1903-ban gyártott, mind­máig üzemképes trágyalészivaty- tyút, de sok egyéb kisgépet, ame­lyek mindegyike legalább 40 — 50 éve szolgál. Nem láttuk azon­ban az itthon oly nagyra értékelt biztonsági berendezéseket, mert a dolgozók fegyelmezett, pontos munkája az ilyesféle terhektől is mentesíti egy-egy farm tulajdo­nosát. Legmodernebb volt ugyanekkor az a technológia, ami a tejjel közvetlenül érintke­zett. Praktikusság, olcsóság! Igen. Mindössze hat emberre bízva háromszáz tehén és száz borjú. így lehet igazán nyereség­hez jutni, nem hagyva figyelmen kívül azt sem, hogy a nagy hoza­mú teheneket például naponta háromszor is fejik... — Mennyire kötődik egy far­mer a földjéhez, a gazdaságá­hoz? Illetve mitől az ön szavaiból kisejlő megszállottság, amellyel hétköznapi, nehéz munkájukat végzik? — A mi egykori parasztgaz­daságainkra gondol? — Termé­szetesen meghatározó a kereset, a jövedelem. De nem ez a döntő, hanem valóban a földhöz ragasz­kodás és a hagyománytisztelet, ami oly jellemző valamennyiük­re. A meglátogatott farmokat ötödíziglen birtokolják tulajdo­nosaik, s amit apjuk, nagyapjuk, ükapjuk teremtett, azt ott szent kötelességük tovább őrizni, fej­leszteni. Nem bontanak épületet sem, de ha jelentkezik, rögtön a legjelentéktelenebb hibát is hely­rehozzák. Marad tehát a 150 — 200 éves stílusú lakóház, istálló, ám benne ott a legkorszerűbb berendezés is...! — Volt-e valamilyen meghök­kentő élménye ezen az úton Vágó Józsefnek? — Az ashfordi élőállat-árve­rés! Hát ez nagyon tetszett. A ré­ten, mintegy 40 — 50 farmer gyűrűjében ott a juh, a borjú, a szarvasmarha, s körükben ott a kikiáltó, aki mondja a fölkínált jószág árát. Azét, amelyik vala­hol fölöslegessé vált, vagy a far­mer bukszája éppen nagyon la­pos. Ám az árverés keretei szigo­rúak! Minisztériumi képviselő fi­gyeli az árak alakulását, s ameny- nyiben az országos napi átlagnál olcsóbban cserél gazdát a jószág, az állam a különbséget pótolja. De ha drágábban, akkor a több­let marad a farmernak. — Angliában szerzett tapasz­talataiból mit szeretne hasznosí­tani itthon a Lenin Tsz elnöke? — Például a munkafolyama­tok leegyszerűsítését. De az sem ártana, ha az angol farmerek ál- latszeretetét valamiféle injekció formájában nálunk is fejleszteni lehetne. És hát elsődlegesen az olyan, szántóföldekkel szabdalt, egybefüggő szarvasmarha- és juhlegelők kellenének, amelyek a szigetországnak olyan sajátos tájjelleget adnak. Persze, ez utóbbihoz nekünk ma nincs kel­lő közgazdasági hátterünk. De azért ne adjuk meg magunkat végleg a sorsnak...! Moldvay Győző Békéscsabán, a Kner Nyomdában a Tevan-évforduló alkalmából elkészítették a világ legkisebb újságját, a Békés Megyei Népújság Tevan-centenáriumi különszámának kicsinyített változatát. Az 55x80 milliméter nagyságú, nyolcoldalas, piciny hírlaphoz hason­lót a londoni kiadású Rekordok könyvének nyilvántartása szerint csak az Amerikai Egyesült Államokban állítottak elő, az azonban ennél nagyobb, 76x95 mm-es volt. A fényszedéssel és ofszetnyo­mással készült újságot stílszerűen apró kávéházi újságtartóban he­lyezték el. (Fotó: B. Fazekas László — MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom