Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-12 / 215. szám
4, KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 12., kedd Egy hét. .. A KÉPERNYŐ ELŐTT Kényszeredetten? Változatlanul népszerű a Hupikék törpikék című sorozat Ismerem, becsülöm, tisztelem dr. Béres Józsefet, a róla elnevezett cseppek feltalálóját. Tudok kálváriájáról, meghurcoltatásáról, higgadt, kitartó igazságkereséséről, mindmáig nem zárult harcairól. Ez a magyarázata annak, hogy a maradiságtól, a megtanult ismeretek szajkózásától elkülönülő kollégáimmal együtt valaha mellé álltunk, s a Népújság és a Hevesi Szemle Közéleti Klubjában nyilvános riportot készítettem vele. Akkor, amikor még nem nyert polgáijogot az a nyíltság, amely ma még olykor bárányhimlős, de perspektívája mindenképpen ígéretes. A hajdani vendég utalt a róla, törekvéseiről,' küzdelmeiről készített dokumentumfilmre, Az utolsó szó jogánra, amelyet Kosa Ferenc rendezett, ám a bemutatását a valaha igen nyersen, hatalmi szóval tiltották meg a konzervatívokkal szövetkezett hivatalos szervek. Az idén aztán a közvélemény követelte, hogy a Televízió változtassa meg demokratikusnak, konstruktívnak aligha minősíthető alapállását. Most már, ha fogcsikorgatva is, de engedni kellett, így aztán péntek és szombat este megtekinthettük az egykor retrográd- nak titulált alkotást. Ismét a tények győztek meg minket — ezúttal szerencsére nem százakat, hanem milliókat — a szer hatékonyságáról. Persze többről is. Szembesülhettünk a csakazértis ódon gondolkodásúak egyáltalán nem korrekt húzásaival. Együtt ítélhettük el a korántsem zsenikből toborzódott gárda embertelenségét, diktatórikus türelmetlenségét. E csoport napjainkra legfeljebb szólamtárát frissítette fel reformszósszal, ám valójában semmit sem változott. Ugyanúgy acsarkodik a kezdeményezőked- vűekre, mint régen. Kizárólag az önzés vezérli őket, s eszükbe sem jut, hogy a tehetségek gyötrésé- vel ezt a gazdasági, politikai és erkölcsi válságba sodródott — a csődhöz messzemenően hozzájárult e csapat is — országot károsítják. Esetleg dollármilliárdokkal... Ezért nem csodálkozom, hogy örömünkbe ürömöt vegyítettek. A második egység még le sem pergett, amikor a kettes csatornán rajtolt az angol politikai krimi, a Harry játszmája. Bizonyára abban reménykedtek, hogy a műfaj kedvelői átkapcsolnak. A cselvetés következő fordulója az volt, hogy az éjfél előtt húsz perccel induló Napzártába rendelték a feltaláló megnyilatkozását. Vajon véletlen ez a hatványozott figyelmetlenség? Nem hiszem. A kényszeredettségből fakadó módszerek azonban időszerűtlenek. Vigyázat uraim! A király meztelen! Pécsi István Mágenheim szavaz A televízió szavahihetőségéről egyre inkább meggyőződök. A vezetői azt ígérték nemrégiben, hogy csökken a műsorok színvonala, s kevesebb jó filmet tudnak — pénz híján — megvásárolni, s lám csak, be is tartották az ígéretüket. Bár minden adott szó így teljesülne ebben az országban...! Ezekben az ínséges időkben viszont megnő néhány olyan program ázsiója, amely tartani tudja eddigi színvonalát (most ne részletezzük, hogy jót vagy rosz- szat), s hétről-hétre egyenletes nívót nyújt. Ilyen például a Szomszédok, amely láttán az ember néha már csettint: ejha, ez már valami! Szürkébb lett a többi produkció, így hát fordulatosnak látjuk a teleregény cselekményét, kitűnőnek jellemrajzait, s kiválónak társadalomelemzését, valóságos kis műremek már némelyik. Hiába, ahogy szokták mondani, vakok között félszemű a király. Legutóbb például honi politikai viszonyainkat elemezte az egyszerű nép egyszerű orvosa, Mágenheim doktor, aki felismeréseit megosztotta érdeklődő gyermekével. Az, amit elmondott, általános vélekedés, sokszor lehet manapság hallani: megint csak az emberek feje fölött döntik el az ország sorsát, anélkül, hogy ők is beleszólhatnának. A végén még azt a kérdést is feltette, hogy vajon így kire és mire fog szavazni, amikor voltaképpen semmit sem tud arról, hogy igazából mik között lehet dönteni. Az állampolgári közérzet napjainkban ilyen. Miért is gondolkozhatnának másképpen az emberek, amikor hosszú évtizedek során tanulták meg, hogy egyrészt azért nem érdemes a köz dolgaiba beleszólni, mert nincs foganatja, odafönt úgy is jobban tudják, hogy mit akar a nép, s ennek nevében is igazgatják az országot, másrészt azért sem érdemes kinyitni valakinek a száját, mert az veszélyes játék, s az óvatlan könnyen rajtaveszt. E kettős félelem miatt sokan maradnak távol a megélénkülő politikai küzdőtértől, legfeljebb a családi, a baráti körben panaszkodjék ki magukat, hogy minden maradt, ahogy volt, őket senki sem kérdezi meg. Az persze nem fordul meg a fejükben, hogy éppen ők tehetnének valamit azért, hogy másképp legyen, mert nem is szokhattak hozzá, hogy milyen módjai vannak a vélemény és akaratnyilvánításnak. Egyetlen politikai szervezet sem lesz képes arra, hogy külön-külön mindenkinek a véleményét megkérdezze, különösen akkor, ha az illető nem is kíván válaszolni. Ráadásul, ha meg is tennék ezt az egész országra kiterjedő közvéleménykutatást, akkor sem tudnának az eltérő érdekek mindegyikének megfelelni. De végül is Mágenheim doktor is szavaz. S addigra el kell döntenie neki is, társainak is, hogy végtére is mit akar. Mert nem mehetünk mindig a szomszédba tanácsért. Gábor László Kézi csomózást! szőnyegek Békésszentanárüsról Az országban egyedülálló módon kézi csomózással készítenek szőnyegeket Békésszentandrá- son, a Szőnyegszövő Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetnél. Évente kétezer négyzetméter készül ezekből a termékekből, melyek keresettek a francia, NSZK piacon, de az angol királynő lakosztályában is megtalálható. Másik termékük az iparművész által tervezett kézi szövött szőnyegek, melyeknek jó piaca van a tengerentúlon is. (MTI Foto-Kerekes Tamás) Élénkült a „kereslet” a speciális képzés iránt Az agrárszakoktatás új éve Az elkövetkező napokban valamennyi hazai agrároktatási intézményben megkezdődik a tanítás. A felsőfokú tanintézetekben 6500, a szakközépiskolákban 5500, a szakmunkásképző intézetekben csaknem 7000 fiatal folytat tanulmányokat. Az egyetemek és a főiskolák első évfolyamára összesen 1700 hallgatót vettek fel, közülük több mint százan külföldiek. A felsőfokú képzés iránt néhány esztendeje kisebb érdeklődés nyilvánul meg, mivel az üzemek a korábbinál kevesebb mérnököt tudnak fogadni. Ugyanakkor élénkült a „kereslet” a speciális képzés iránt, amilyet a szakmérnöki tagozatok nyújtanának. A második diplomát adó oktatási forma a Gödöllői Agrártudományi Egyetem társadalomtudományi karán külgazdasági ismereteket is tanítanak. A keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetemen újabb évfolyamot indítanak a dombvidéki meliorációs munkák tudnivalóinak elsajátítására. Az intézmény mosonmagyaróvári karán húsipari, valamint mezőgazdasági innovációs és iparjogvédelmi szakembereket képeznek. A Debreceni Agrár- tudományi Egyetemen a korábbinál több számítástechnikai szakember tanulhat, míg a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen műszaki-fejlesztő, valamint táj- és környezetrendezési szakmérnökök oktatása kezdődik. A felsőfokú oktatásban kisebb szervezeti átalakítást jelent, hogy a mezőgazdasági gépész, illetve repülőgépvezető üzemmérnököket képző nyíregyházi főiskolát a gödöllői egyetemhez csatolják. A szarvasi főiskola a debreceni agráregyetem mezőgazdasági víz- és környezetgazdálkodási karaként működik tovább. A demográfiai hullám erőteljesen érezteti hatását a középfokú mezőgazdasági oktatási intézményekben, ahol a tanulói létszám valamivel nagyobb a tavalyinál. Az új tanévben nagyobb létszámú osztályokat indítanak az erdőgazdasági, élelmi- szeripari, földmérési és térképészeti szakiskolákban. A mezőgazdasági középiskolák tankönyvei, néhány kivétellel, időben elkészültek, ám némely szakmai tárgyú könyvet — a nyomdák kapacitás- és papírhiánya miatt — a tanévkezdés után csak egy-két hét múlva kapják kézhez a diákok. Az iskolákban folyó szakmai oktatás személyi és tárgyi feltételein a legtöbb tanintézet nem tudott javítani. Több iskolában gondot okoz, hogy a szűkös anyagiak miatt a tanműhelyekbe, laboratóriumokba nem tudtak újabb műszereket vásárolni. Visszavetheti az iskolákban folyó gyakorlati oktatást, hogy a tée- szektől, állami gazdaságoktól korábban kölcsön kapott gépeket — traktorokat, szállító- és rakodógépeket stb. — az üzemek újabban vállalkozóknak adják ki, így ezeket az eszközöket-már nemigen engedik át az intézményeknek. A mezőgazdasági szakoktatás ebben a tanévben az 1984-ben bevezetett tantervek szerint folyik. Az elmúlt évek alatt szerzett tapasztalatokat az illetékesek hamarosan összegzik, és a tanulságok levonásával e tanév végéig kialakítják az új képzési rendet. Az oktatást az alakuló új agrár- politikához igazítják. (MTI) A Kincskereső szeptemberi száma Azokban az években, amikor Erdéllyel, a romániai magyarság sorsával kimondva-kimondatla- nul tilos volt foglalkozni a magyarországi sajtóban, két szegedi folyóirat — a „felnőtt” Tiszatáj és a „gyermek” Kincskereső — rendszeresen közölte klasszikus és mai erdélyi írók, költők műveit (nem feledkezve meg a jugoszláviai és szlovákiai magyar irodalomról sem). Nem előzmény nélküli tehát a szeptemberi szám ERDÉLY-összeállítása: Kányá- di Sándor, Dsida Jenő verseivel, Tamási Áron, Sütő A ndrás elbeszéléseivel eddig is találkozhattak a folyóirat olvasói. Ami műveiknek szomorú aktualitást ad, az a fokozódó zsarnokság, amely elől ezrek menekültek már az anyaországba. Krúdy Gyula: Túl a Királyhágón című útirajza, mai költők: Balla D. Károly, Baka István és Kiss Dénes erdélyi témájú versei is e számunkra különösen kedves vidék és népe iránti szeretetről, aggodalomról vallanak. Új rovatot indít a Kincskereső, ezentúl ÍGY ÍRUNK MI címmel minden számában bemutat egy vagy több vers- vagy prózaíró gyereket, — ezúttal a Kincskereső-tábort is megjárt budapesti Földváry Tamás és az előszállási Pribék Katalin verseit, valamint a szegedi Matuszka Tamás írását, mely nem véletlenül következik az ERDÉLY-összeállítás után: témája egy brassói diák politikai öngyilkossága. A NEVETŐ IRODALOM- ÓRÁ-ban Nagy Lajos „állatrajza”, Az elefánt olvasható. Új sorozat indul, neve: IDŐÚTA- ZÓK KLUBJA. Ebben az 1838- as pesti árvíz hőseit mutatja be Jókai Mór (részlet a Kárpáthy Zoltánból). Ezentúl lesz levelezési rovat is (Ami a szívedet nyomja), melyben Janikovszky Éva válaszol majd a gyerekeknek. A kiváló írónő egyik Az úgy volt...-ját is megtaláljuk a lapban. A szeptemberi szám költői — a felsoroltakon kívül — Markó Béla, Czegő Zoltán, Darvasi László, Donkó László és Szepesi Attila. A fantasztikumot Lem humoros sci-fije képviseli, az illusztrátorok: Würtz Ádám, Ré- ber László. A Kincskereső Kis- galériája Buday Györgyöt mutatja be. Skóciában így szól a pap a sekrestyéshez: — Ma kivételesen a prédikáció előtt menjen perselyezni a hívek közé! — Miért? — Mert a takarékosságról fogok prédikálni! * A skót elmegy a fogorvoshoz fogat húzatni. Élőbb megalkuszik az árban, majd aggodalmasan számolni kezdi a pénzét. — Nem kell előre fizetni! — nyugtatja meg az orvos. — Nem is azért — feleli a páciens — csak megszámolom a pénzemet, mielőtt elaltat a doktor úr! * Elmegy a skót a városházára: — Szeretném megváltoztatni a nevemet — mondja a tisztviselőnek. — És miért? — Találtam egy csomag névjegyet. * — Van egy remek, okos kutyám. Reggelenként minden figyelmeztetés, felszólítás nélkül a lépcsőházból behozza az újságot a lakásba — dicsekszik a skót a barátjának. — Nagy dolog. Bármelyik idomított kutya teljesíti ezt a feladatot. — Valóban teljesíti. Csak tudod, az a helyzet, hogy én semmiféle újságra nem fizetek elő! * A süllyedő hajó utasai között van két skót nemzetiségű állampolgár is. Egyiküket elfogja a pánik, de a társa vigasztalja, nyugtatgatja: — Most mit vagy úgy oda? Hiszen nem a tied a hajó! * — Tegnap pingpongoztunk, és rettenetesen elfáradtam — mondja a skót. — Hogy lehet elfáradni a pingpongozásban? — Ketten játszottunk egy ütővel! » A skót vasárnap délelőtt meg: látogatja a barátját, aki ósdi, fül- hallgatós rádióját hallgatja. Természetesen csak egy pár fülhallgató van, a barátnak nem jut az élvezetből. Megkérdi'hát: — Mit hallgatsz? — Pszt! Misét celebrálnak — mondja áhítattal. Egyszerre csak — misehallgatás közben — elégedett mosoly jelenik meg a házigazda ábrázatán. — Miért mosolyogsz? — kérdi a vendég. — Most perselyeznek! * A rendőr megállít két részeg skótot, és megkérdi: — Hát a harmadik társukat hol hagyták? — Miféle harmadik társunkat? — Hát azt, aki a számlát fizette! * Meghal a skót McGill. — Kár — mondja a barátja — hogy ilyen korán meghalt. — Igen — sóhajt az özvegy — az orvosság még legalább két hétre elég lett volna neki. * Utcai énekes érkezett az egyik skót faluba és a piactéren énekelni kezdett. Az egész falu odase- reglett, az énekes a produkció végeztével körüljárta a publikumot, hogy adományokat gyűjtsön a kalapjába. Egy árva pennyt sem kapott, de azért boldog mosollyal tette fel fejére a kalapot. Valaki megkérdezte tőle: — Miért örül úgy, hiszen egy huncut vasat sem kapott? — Boldog vagyok — válaszolta az énekes — hogy legalább a kalapomat visszakaptam. * A skót százhúsz kilométert gyalogolt, hogy megnézze kedvenc csapatának döntő mérkőzését. Amikor hazaér, a szomszédja megkérdi tőle, hogy mit látott. — Semmit — feleli a fáradt skót — már nem volt erőm, hogy átmásszak a kerítésen. * A skót a hitvesével étterembe megy, de mindössze egyetlen szendvicset rendel a pincértől. A férj kettévágja a felszolgált szendvicset, s a felét a felesége tányéijára rakja. Miközben a férj jóízűen falatozik, a feleség hozzá sem nyúl az adagjához. A pincér, látva a jelenetet, kissé gúnyosan megkérdi. — Asszonyom, Ön nem eszik? — De igen, csak a fogsort várom! Gyűjtötte: Kiss György Mihály Skót viccek
