Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-08 / 212. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 8., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Tőkeimport kicsiben és nagyban Magyarország politikai és gaz­dasági vezetői a gazdasági re­form előkészítésének és beveze­tésének időszakában ismerték fel a külföldi működőtőke bevo­násának célszerűségét és jelentő­ségét. Ám a tőkeimportot szabá­lyozó — 1972 évi — rendelet még a kézivezérlés szellemét képvisel­te, mindent előírt, mit és hogyan tehet Magyarországon a külföldi tőke. A fékek, biztosítékok mel­lett tiltások is jellemezték a kül- födi működötökét országunkba invitáló szabályozást, sőt a fel­dolgozóiparokban nem kívána­tos idegennek minősítették. Vegyes vállalatok szabályozása A működőtőke-import az el- műit évben jutott el a liberalizált­ság és az ösztönzöttség olyan fo­kára, amely többé-kevésbé meg­közelíti a fejlődő és a közepesen fejlett országok ilyen jellegű nor­máit, szabályait lehetőségeit. A vegyes tulajdonú vállalatok ma már normatív szabályok sze­rint, cégbejegyzéssel jöhetnek létre. Teljes egészében külföldi tulajdonban lévő vállalatok, tár­saságok is alapíthatók, a lega­lább 30 százalékos külföldi tőke- részesedéssel létrejött társasá­gok öt évig 60 százalékos adó- kedvezményt, a különösen fon­tos tevékenységeket végző ve­gyes tulajdonú társaságok pedig öt évig teljes adómentességet, majd pedig 60 százalékos ked­vezményt kapnak. A hazai, a magyar tulajdonban lévő vállala­tok, társaságok nézőpontjából mindez irigylésre méltó kedvez­mény. Ám nem hagyható figyel­men kívül, hogy az adókedvez­ményen, a profit repatriálásán s a befektetések jogi védelmén kívül számos országban a külföldi mű­ködötökét még egyéb módon is — pl. megfelelő infrastruktúra rendelkezésre bocsátásával, álla­mi tőkejuttatással — segítik tá­mogatják. Megállapítható, hogy a tőke­import feltételeinek korszerűsí­tésével párhuzamosan, azt köve­tően szembetűnően nőtt a mű­ködőtöké beáramlása, a vegyes tulajdonú vállalatok száma. 1987 végéig több mint 200 ve­gyes vállalat létesült, amelyek­ben együttesen mintegy 200 mil- ban dollár értékű külföldi tőke volt befektetve. Egy évvel később — s ebben már szerepe volt a korábbinál nagyobb kedvezményeknek, a működőtőke bevonását érintő társasági törvénynek és a külföl­di befektetők jogvédelmét ga­rantáló törvénynek — a vegyes vállalatok száma megközelítette a 300-at, a befektetett külföldi tőke összege pedig meghaladta a 310 millió dollárt. Szerény tőkebeáramlás A dinamikus fejlődés sem vonhatja el a figyelmet arról a tényről, hogy a magyar gazda­ságban jelen lévő külföldi műkö­dötöké csepp a tengerben: a 310 millió dollár értékaránya az 1988 évi konvertibilis export­teljesítményhez pl. mindösze 5,3 százalék az importhoz viszonyí­tott arány 6 százalék. A bevont működőtőke méreteit, jelentő­ségét az is érzékelteti, hogy a Tungsram Rt. részvényeinek nem egészen felét a közelmúlt- lió dollárért vásárolta meg egy nyugati bankkonzorcium. ' A magyarországi vegyes válla­latokba fektetett külföldi tőke mintegy háromnegyede a pénz­intézeti szektorba, a szolgáltató ágazatokba, az idegenforgalom­ba áramlott, az ipar részesedése mintegy 25 százalék. A már ténylegesen működő vegyes vál­lalatok tőkehatékonysága jócs­kán felülmúlja a népgazdasági átlagot. Ez részben annak tulaj­donítható, hogy a vegyes vállala­tok túlnyomó többsége szerény induló vagyonnal rendelkezik. Jelentősebb vegyes vállalatok — pl a magyar-japán Fermentációi­pari Rt., a Dunamont Polisztirol- gyártó Rt., továbbá az üveggya­pot, valamint a floatüveg gyártá­sára alapított vegyes társaságok — csak az utóbbi esztendőkben jöttek létre a termelést még nem kezdték meg. A vegyes vállalatok általában kisvállalkozásoknak megfelelő tőke-és üzemmérete több körül­ménnyel magyarázható. A ve­gyes vállalatok szinte kivétel nél­kül új alapítások s mind a külföl­di, mind a magyar alapító több­nyire kis-vagy középvállalatok. A vegyes vállalati méretek egy további meghatározója a magyar piac mérete, kapacitása, továbbá az a tény, hogy a külföldi partner elsősorban a magyar piacon kí­ván tevékenykedni, a tőkés ex­portban a külföldi, a rubeles ex­portban a magyar partner érdek­telen. Újra indul a tőzsde A magyar nézőpontból kívá­natos külföldi működőtőke-be­vonás nagyságrendjét a külön­böző intézmények milliárdokra becsülik. Ennek s az utóbbi évek tapasztalatainak figyelembevé­telével fel lehet, fel kell ismerni a működőtőke-bevonás néhány objektív tényezőjét. Nevezete­sen: kizárólag új vállalatok, tár­saságok alapításával nem lehet számottevő működötökét be­vonni, azért sem, mert a magyar vállalatok tőkeszegények. A működőtőke-bevonás fő áramlatát világszerte a transzna­cionális vállalatóriások milliár­dos nagyságú külföldi befekteté­sei alkotják. Száz százalékban külföldi tulajdonú vállalatok ala­pítására már nálunk is van jogi lehetőség, ez azonban kevés, to­vábbi minimális feltétel a megfe­lelő közgazdasági környezet, a piac léte és működése. A külföldi tőke importjának, a külföldi tőke magyarországi be­fektetésének egy további útja- módja és feltétele, a tőkepiac, a tőzsde. Valószínűsíthető, hogy az átalakulási folyamatban nö­vekedni fog a részvénytársasá­gok száma, a részvények volu­mene, ami az ehhez csatlakozó intézkedésekkel — nemzetközi­leg elfogadott vagyonmérlegek készítése, az infláció nemzetközi szintre süllyesztése, a nemzeti valuta korlátozott átválthatósá­ga — elvezethet az értéktőzsdé­hez, amely intézményesítheti a működőtőke-bevonást. Ám ad­dig — s ez időtávban aligha konkretizálható — „apróban”, továbbra is vegyes vállalatok lé­tesítésével lehet növelni a ma­gyar gazdaságban tevékenykedő külföldi működötökét. Garamvölgvi István Tároló az Almagyardomhon Régi hiányt pótol Egerben az a négyezer köbméteres víztáro­ló, amelynek nemrég volt a mű­szaki átadása. Hosszú várakozás után az Almagyardomhon, a ta­nárképző főiskola kollégiuma mellett levő új létesítmény egyenletesebbé teszi a megye- székhely és környékének vízellá­tását. Az építése tulajdonképpen még 1985-ben kezdődött, aztán sok-sok huzavona és főleg pénz­hiány miatt abbahagyták, és többször is szerződést módosí­tottak. Felgyorsult a kivitelezelése, amelyet a Közmű( és Mélyépítő Vállalat végzett. A megközelítő­leg 35,5 millió forintos beruhá­zás költségét a városi tanács biz­tosította. Jelenleg a Köjál előírá­sainak megfelelő fertőtlenítése­ket végzik, és várhatóan a közeli hetekben üzembe is helyezik Eger új létesítményét. Tőkés exportra csak egészséges szőlőből készült bor mehet — Az árakat a termelőkkel közösen alakítják — A rubel leértékelés veszteséggel jár — Francia prések gyöngyösi próbája Korai szüret Várakozás és nem kis aggoda­lom közepette a korai fajták szedésével a hét elején megkez­dődött a szüret az Egervin Bor- gazdasági Kombinátnál. Köze­pesek a terméskilátások, de a hűvös, esős, inkább már jócs­kán őszre emlékeztető időjárás még tovább változtathat ezen. A meteorológiai előrejelzések ugyanis nem biztatóak szeptem­ber közepére sem, amikor a ha­gyományoknak megfelelően megkezdődne a „nagy szüret” időszaka. — aggodalmakkal Beállítják a folyamatos szőlőfeldolgozó vezérlőpultját az indításhoz a kombinát egri árnyékszalai fő­pincészetében Mindezek ellenére is felké­szültek a borkombinátnál, és a termelőkkel közösen igyekeznek a termést lehetőleg egészséges állapotban átvenni. Tulajdon­képpen a mostani aggodalom nem alaptalan bár sem az egri, sem a mátraalji borvidéken nem volt téli fagykár, a szőlő virágzá­sakor mégsem volt kecsegtető az idő. Főleg a muskát ottonel és a kékfrankos fejlődésére nem ha­tott kedvezően. A sok eső, a pá­rásság inkább a gombabetegsé­gek kifejlődését segítette az ül­tetvényeken. Annak ellenére, hogy a termelőgazdaságok 10- 12-szer is permeteztek, nem tud­ták megmenteni a szőlőt. A nyári jégverés pedig zöldrothadást idézett elő. A termés ezért sajnos fertőzöttebb állapotban van, mint máskor ilyenkor a szüret kezdetén. A külpiac — főként a tőkés or­szágok vevői — viszont csak egészséges szőlőből készült bo­rokat vásárolják meg. Ezért a kombinát a termelő gazdaságok­kal arra törekszik — amint azt Váradi János, vezérigazgatótól megtudtuk -, hogy amennyire az időjárás csak engedi gyorsan, szervezetten takarítsák be a sző­lőt. Ennek érdekében az átvevő­telepeken szombaton, vasárnap, sőt ha kell éjjel-nappal is fogad­ják a termést a nagyüzemektől és a kistermelőktől, természetesen egyeztetés alapján. Az őszi he­tekben egyébként 300-330 ezer mázsa nedűnek való felvásárlá­sát tervezik öt megyéből, amely­nek döntő része az egri és a mát­raalji történelmi borvidék. Ami pedig a szőlő felvásárlási árát illeti — miután szabadáras termékről van szó — a kombinát illetékesei a partnergazdaságok termésének és adottságainak megfelelően közösen állapod­nak meg róla. A tavalyihoz ké­pest emelik az árakat, bár ennek komoly akadályt szab, hogy az Egervin ezt a piaci árakban nem lesz képes visszaszerezni! A mostani szüretnél úgy ala­kítják az árakat, hogy a minőség dönt, mind a nagyüzemektől, mind a kistermelőktől átvett sző­lőknél. A korábbi különbséget tehát megszüntetik, amikor a kö­zös gazdaságokat helyezték elő­térbe. Ugyanez vonatkozik a szerződött és nem szerződött szőlőkre is. Azt a mennyiséget feltétlen megvásárolják, amelyre a kombinátnak szüksége lesz. Természetesen ezt nem a szerző­dött gazdaságok rovására teszik. Egyébként az árakról, az átvevő­helyeken bárkit tájékoztatnak, csupán azt kérik, hogy időben je­lezzék átadási szándékukat. Nem kis gondot okoz az is, hogy ugyan kényszerhatásra, de a kormány szeptember 1-jétől a rubelt leértékelte a forinthoz ké­pest. Ez a kombinátot is, mint szocialista országokba exportáló céget sújtja. Sőt véleményük sze­rint ez a tevékenység veszteséges­sé válik. Ezért arra törekszenek, (Fotó: Gál Gábor) hogy a tőkés partnerek igényeit minél jobban kielégítve szállítsa­nak több nedűt. Tavaly az összes magyar borkivitel közel 24 szá­zalékát a tőkés országokba ép­pen az Egervin küldte. Az idei esztendő eddig eltelt részében is jó ütemben haladnak ezzel, ám a szocialista export kedvezőtlen hatásait így sem képesek ellensú­lyozni. A termés feldolgozásának korszerűsítésére ebben az évben 20 millió forintot költöttek. Gyöngyösi üzemükben például technológiai változtatást hajtot­tak végre. Négy nagy teljesítmé­nyű francia gyártmányú Vaslin- prést helyeznek üzembe, ugyan­csak ebből a típusból kapott egy újat az ecsédi üzemük is. A ked­vezőtlen időjárási viszonyok kö­zepette is a minőségi átvételt tűz­ték célul. Újdonságként jelentős mennyiségű pezsgő alapanyag­nak szolgáló bort készítenek elő nyugatnémet exportra. Ez azt je­lenti, hogy egyes fajtákat alacso­nyabb mustfokkal és magasabb savtartalommal vesznek át a ter­melőktől. Alapkövetelmény vi­szont itt is az, hogy a szőlő bogyói egészségesek legyenek. Ez a tö­rekvésük is a termelésbiztonsá­got szolgálja. Mentusz Károly Üzem közben a mustszeparátor Jövőnk kongresszusa Pártértekezletet tart szeptem­ber 19-én az MSZMP Eger Vá­rosi Bizottsága A ma már csak májusinak em­legetett országos pártértekezlet óta soha nem látott méreteket öl­tött a politizálás, köznapivá vál­tak a pluralizmus, jogállam, többpártrendszer, legitimitás — és sorolhatnám tovább — kifeje­zések. A társadalom légköre vá­rakozással robbanásig feszült. Lezajlottak a több százezreket utcára vivő temetések, leállt az építkezés (Bős-Nagymaros), ki- hantolták nagy költőnk vélt vagy valódi sírját. Tárgyal a háromol­dalú „kerekasztal”, elhangzanak orbános, csurkás, ribánszkis szó­noklatok és közhelyszámba me­nően nem ért egyet, vagy nem egyeztet az MSZMP legfelsőbb vezetése. Mégis mindezeket túllépi a készülődés — a korántsem túlzó jelzővel sorsfordítónak, törté­nelminek is nevezhető — októ­ber 6-án kezdődő kongresszu­sunkra. A jövő kongresszusa nem kevesebb várakozásnak néz eléje, mint eldönteni merre, ho­gyan és kivel megyünk tovább? Készülünk erre a kongreszusra. Óriási a tét a párt, de a nép, a nemzet sorsát illetően is. Az 1988 novemberében párt­értekezleten megújult Eger váro­si pártbizottság is mozgósított. 1989. június 30-i határozatunk — a kongresszusi küldöttek vá­lasztására — jól belefér abba a sorba, amelyet reform-rendez­vényeink — Pozsgaytól Vastagh Pálig szereplésével —, állásfogla­lásaink — a hatásköriségtől a pártvagyonról szólóig — alkot­nak. Július elején indult a kongresz- szusi felkészülés, pártbizottsá­gunk úgy döntött, akkor lehet demokratizmusról beszélni, ha az alapközösségekhez legköze­lebb választási bizottságok irá­nyításával folyik a jelölőmunka. A párttag jogát — jelölhet és jelölhető, választhat és választ­ható — tartottuk a legfontosabb­nak. Arra helyeztük a hangsúlyt, hogy a tagság érdeke olyan kép­viselőt küldeni a kongresszusra, aki óhajaik, szándékaik szerint képviseli választóit. Az elmúlt hetekben több mint 50 jelölt méretett meg. Tizenöt küldöttet választottunk. Felké­szítésük folyamatos. Fontos állo­más lesz e munkában a szeptem­ber 19-re tervezett városi pártér­tekezlet. A rendezvényen pártbi­zottságunk számot ad az 1988. november 12-i pártértekezlet óta végzett munkáról. A résztvevők között ott lesznek a kongresszus küldöttei is. Az MSZMP Eger Városi Bizottságának augusztus 30-i ülésén a testület megtár­gyalta az értekezlet elé kerülő dokumentumokat. A konstruk­tív vitában megállapítást nyert: az elmúlt tíz hónap alatt több ki­hívással kellett szembenézni, mint pártunk XIII. kongresszusa óta összesen. A pártbizottság következete­sen képviselte a novemberi párt­értekezlet határozatait, és volt ereje szembenézni a felszínre ke­rülő új problémákkal annak elle­nére, hogy tevékenységét ki­mondottan vagy kimondatlanul kétoldalú kritika éri. Többen ál­reformernek, „érdekorientált­nak” vélik politizálásunkat, szenzációhajhászónak nyilvá­nosságra törekvésünket, nyitott­ságunkat. Reformerőink eseten­ként nem érzik elég lendületes­nek, meggyőzőnek az új irányba, a megújulás útján megtett lépé­seinket. Úgy véljük, megtettük a meg- tehetőt. Az elmúlt hónapokban tett kezdeményezéseinket az idő igazolta, illetve — bízvást valljuk — igazolni fogja. Készülünk a kongresszusra. Tudjuk és mérlegeljük, hogy a tagság egésze nem tud minden lépésünkkel azonosulni. Ez ép­pen úgy természetes, mint hogy egyre többen, például a reform­körökben egy-egy lépéssel előt­tünk járnak. A városi pártbizottság a tagsá­got kívánja szolgálni, felkarolva, szintetizálva az alulról jövő kez­deményezéseket. Bízunk benne, hogy küldötteink jó alapot kap­nak szeptember 19-i értekezle­tünkön kongresszusi munkájuk­hoz, szereplésükhöz. Reméljük, cselekvő részesei lesznek annak a vitának, amelyben kialakul a párttagság többsége által elfo­gadható, képviselhető program. A városi pártbizottság ezzel kap­csolatos állásfoglalását a közel­jövőben nyilvánosságra hozzuk. Azt vátjuk, hogy a kongresz- szuson létrejöjjön az alulról épít­kező, mozgalmi jellegű, a helyi politikai közösségekre épülő, demokratikus párt. Azok pártja, akik végzett munkájuk alapján akarnak boldogulni. Olyan párt, amely befolyását szabad válasz­tásokon kapott szavazatok ará­nyában érvényesíti. Olyan párt, amely szövetségre és együttmű­ködésre törekszik minden prog­resszív baloldali erővel és nyílt, érveket felsorakoztató, követke­zetes politikai harcot folytat el­lenfeleivel. Pálfy István MSZMP Eger városi titkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom