Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-06 / 210. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 6., szerda állásfoglalás A menekültekről Az NDK központi napilapjai kedden címoldalukon tudósítot­tak arról a nyilatkozatról, amely­ben a berlini külügyminisztéri­um szóvivője „féktelen uszító hadjárat” szításával vádolta az NSZK-t a Nyugatra távozni aka­ró NDK-beli személyek ügye kapcsán. Wolfgang Meyer nagykövet szavai szerint „a bonni kampány célja nem csupán az NDK-nak és szövetségeseinek a lejáratása, hanem az akció egyűttal a hideg­háború stílusát idéző tudatos hadüzenet a szocializmus ellen”. „Mi másként lehetne értelmezni azt, ha az NSZK hivatalos képvi­selői a hazájukat elhagyni próbá­ló NDK-polgárokat alaptalan ígéretekkel márjóelőre üdvözlik, miközben a tömegtájékoztatási eszközök útmutatást adnak ne­kik az NDK elhagyásához?” — teszi föl a kérdést a nagykövet. Panama Új kormány Beiktatták hétfőn az új pana­mai kormány tizenegy tagját. A miniszterek többsége a Forradal­mi Demokratikus Párt tagja és támogatja Antonio Noriega tá­bornokot. A kormány összetéte­le arra enged következtetni, hogy az ország ideiglenes elnöke, Francisco Rodriguez folytatja Noriega tábornok politikáját — állapítják meg hírügynökségek. Az új kormányba csak öt új politikus került. Egyelőre nincs gazdája a külügyminiszteri tárcá­nak. Megfigyelők szerint ezt a posztot a jelenlegi külügyminisz­ter, Eduardo Ritter Belgrádból való visszatérése után fogják be­tölteni. (Ritter az el nem kötele­zettek csúcsértekezletén vesz részt) Eközben az Egyesült Államok panamavárosi nagykövetsége közzétette azt a „feketelistát”, amelyen 152 panamai vezető személyiség neve szerepel. Ezek­étől az emberektől az amerikai hatóságok megtagadják az Egyesült Államokba szóló be­utazási vízumot, s nem köthet­nek kereskedelmi üzletet ameri­kai területen — így a Panama- csatorna övezetében sem. A lis­tára felkerült a Noriega tábornok vezetése alatt álló katonai straté­giai tanács 17 tagjának a neve is. Diplomáciai források szerint egy harmadik feketelista is ké­szül, ezen panamai üzletembe­rek szerepelnek majd. A továbbiakban a szóvivő a nemzetközi jog elveivel ellenté­tesnek nevezi a Bonn által ’’min­den németre kiterjeszteni óhajtott gondoskodási kötelezettséget”. Egyúttal ismételten fölhívja az NSZK figyelmét arra, hogy „mind az NDK szuverén jogaira irányuló bonni beavatkozási kí­sérletek, mind pedig a más (kö­zelebbről meg nem nevezett) ál­lamok megzsarolását célzó pró­bálkozások komoly következmé­nyekhez vezethetnek...” A lapok a szóvivői nyilatkozat alá tördelve hozzák a magyar belügyminiszternek a Stern ma­gazinban megjelent nyilatkoza­tát, amely szerint az NDK-beli menekültek Magyarországról való kiutazásának feltétele egy Bonn és Kelet-Berlin közötti egyezség. A lapok idézik Hor­váth István szavait, miszerint a két német államnak közvetlen tárgyalások útján kell megegyez­nie a probléma megoldásáról. A mielőbbi távozásban re­ménykedők illúzióit eloszlatan­dó, a lapok nyomatékosan idézik a magyar belügyminiszter kije­lentését, miszerint a távozni aka­rók Magyarországról való eluta­zása még akár másfél hónap ké­sedelmet is szenvedhet. Egyúttal olvasható az újságokban az is, hogy a hazájukba visszatérő, kvázi bűnbocsánatot tanúsító személyeket semmiféle joghát­rány nem éri, visszatérhetnek munkahelyükre és hivatásuk- hot Ráadásul ígéretet kapnak arra is, hogy kivándorlási kérel­mük — a törvény adta keretek között — még az ügyvédi kamara tagjainak részéről jogi segítség­ben is részesülhetnek az állami­gazgatási szervek és a bíróságok előtt. (MTI) A szovjet belügyminiszter­helyettes A növekvő ■ ww ■■ w bűnözés­ről A bűnözés elleni harc erősíté­séről szóló legfelsőbb tanácsi ha­tározat ellenére a múlt hónapban a Szovjetunió valamennyi köz­társaságában növekedett a bűn­tettek száma. Az idei év első nyolc hónapjában 1 millió 518 ezer bűntettet követtek el, de Lit­vániában és Észtországban a bűnelkövetések száma ötven szá­zalékkal meghaladta a korábbi szintet— nyilatkozta a szovjet te­levíziónak Vaszilij Trusin bel­ügyminiszter-helyettes. A legnagyobb mértékben a súlyosnak minősített bűntettek száma növekedett. Vaszilij Trusin kiemelte, hogy a rendfenntartást nehezítik a nemzetiségi problémák. Különö­sen nehéz a helyzet a Karabah- hegyvidéken, és a körzetében fekvő területeken. Karabahban a különböző csoportok között a harc a közlekedési útvonalak el­lenőrzéséért folyik. Egy hét alatt tizenhat alkalommal intéztek tá­madást járművek ellen, hat autót felgyújtottak, egy személy életét ^vesztette, hatvan pedig megse­besült. A támadók gyakran lő­fegyvereket használnak. A legfelsőbb tanácsi határozat nyomán erősödött a bűnözés el­leni harc. A rendőrség fellépése határozottabbá vált — mondotta a miniszterhelyettes. A múlt hé­ten történt gyilkosságok nyolc­van százalékának elkövetőit egy napon belül letartóztatták. A rendőröknek lehetővé tették, hogy a fegyveres támadók ellen gyakrabban alkalmazzanak fegyvert. Minden olyan esetet, amikor a hatósági személy fegy­vert használ, ügyészségi vizsgálat alá vetnek, de az eddigi vizsgála­tok a fegyverhasználat jogossá­gát bizonyították. Az elmúlt hé­ten a rendfenntartó erők bűnözés elleni harca emberáldozattal is járt: egy rendőr meghalt, három megsebesült. Felszólalt az ENSZ főtitkára is Az cl nem kötelezett országok belgrádi csúcskonferenciáján felszó­lalt Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára és méltatta az el nem kötelezettek szerepét (Népújság-telefotó — MTI) Katonai szakértőnk kommentárja: Lehetséges-e öt év alatt egy tömbök nélküli Európa? Az Országgyűlés őszi üléssza­kán Király Zoltán „hivatalosan” is elő kívánja terjeszteni azt a ja­vaslatot, hogy a Parlament támo­gassa a NATO és a Varsói Szerző­dés 1995-ig való egyidejű felszá­molásának gondolatát. Hogy az előre bejelentett kezdeményezés belefér-e majd az ügyrendbe, vagy sem, az más lapra tartozik. És ha igen — ami valószínűsíthe­tő — további sorsa a T. Házban., dől el. Tény, hogy a felvetés ez egybevág a magyar kül- és biz­tonságpolitikai törekvésekkel. Más dolog azonban általános­ságban igent mondani az indít­ványra, egyúttal Európa oly sok feszültséget okozó kettéosztott- ságának megszüntetését is magá­val hozná, és megint más ennek végrehajtásához ilyen rövid idő­határt szabni. Bármennyire is kí­vánatos lenne e cél minél gyor­sabb elérése, kérdés, vajon — ép­pen az elmúlt negyven évi hideg- háborús korszak mély gyökerei, lerakódásai miatt — kivitelezhe- tő-e ez a Keleten és Nyugaton egyaránt nagy politikai bátorsá­got igénylő, kölcsönös akarat­megegyezést feltételező folya­mat rövid távon? Vannak ugyan­is olyan régebbi és egyre-másra újratermelődő bizonytalansági tényezők, amelyeknek figyel­men kívül hagyása csak illúzió­kat táplálhatna a tekintetben, hogy földrészünkön a katonai konfrontáció betonfalai egyik napról a másikra lebonthatók-e szinte az alapokig? Sajnos, ez a legjobb szándékok mellett sem látszik könnyen megoldható fel­adatnak. Azok a külső körülmények, a nemzetközi környezetben meg­lévő feszítő ellentétek, amelyek annak idején a két tömb kialaku­lásához vezettek, az atomkor realitásainak felismerése ellené­re sem eredményezhetik az egyes fejlődési szakaszok átugrását. Vagyis a két szövetségi rendszer­ben az egymástól eltérő állami­nemzetbiztonsági érdekek — egyebek között a kölcsönös biza­lom egyelőre még nem kielégítő mértékéből eredően — aligha kerülhetnek szinkronba bizo­nyos közbeeső intézkedések, például a más államok területén állomásozó idegen csapatok tel­jes kivonása nélkül. A dolgok jobb megértéséhez talán érdemes felidézni a Varsói Szerződés 1955-ös alapító ok­mányának azt a cikkelyét, amely szerint ha egyszer létrejön az eu­rópai kollektív biztonsági rend­szer és az erről szóló szerződést aláírják, akkor a VSZ (mint a NATO is) elveszíti létjogosultsá­gát, szükségtelenné válik. Ez a békerendszer azonban különféle okokból nem született meg, így aztán az 1949 tavaszán megszer­vezett NATO és a hat esztendő­vel később a politikai színtérre lépett szocialista szövetség ere­deti „felállásában” továbbra is fennmaradt. Igaz, a VSZ-tagállamok egyik, legtöbbször megismételt javasla­ta az volt, hogy a két koalíciót egyszerre számolják fel. Ez a készségük tagadhatatlan, tény­szerűen igazolható. Csakhogy erre a másik fél nem mutatott hajlandóságot. A későbbiekben ezért merült fel az az elképzelés, hogy kezdeti lépésként a két tömb katonai vezető szerveit szá­molják fel a politikai intézmény- rendszer változatlan fenntartása mellett. Ám ezt sem sikerült ke­resztül vinni, így minden maradt a régiben, sőt a 20 éves időtar­tamra szóló észak-atlanti szerző­dést 1969-ben újra meghosszab­bították. Ugyanez történt a Var­sói Szerződés szervezetében is, miután az alapokmány aláírásá­tól eltelt húsz plusz tíz év érvé­nyessége lejárt. A tagországok 1985 áprilisában Varsóban egy­begyűlt legfelsőbb vezetői által parafáit jegyzőkönyv szerint a szerződést — az 1955-ös szöveg érintetlenül hagyásával — továb­bi húsz évre (2005-ig) érvényben lévőnek nyilvánították, s az ezt követő tíz évre is (2015-ig) azon szerződő felek számára, amelyek ennek lejárta előtt egy évvel nem mondják fel azt. E jogával bár­melyik tagállam élhet, ha úgy vé­li, szuverenitását és nemzeti biz­tonságát más módon is garantál­hatja. A meghosszabbítás fő érve különben az volt, hogy amíg a nemzetközi feltételek nem vál­toznak — tehát addig, amíg a NATO fennáll —, nem lehet szó a VSZ egyoldalú felszámolásá­ról. Más kérdés természetesen, hogy a szervezet régi, megköve­sedett működési mechanizmusá­ban a viharosan változó jelenlegi helyzetben lényegi módosítások­ra van szükség, egy oldalról a sa­játos nemzeti érdekek erőtelje­sebb kifejezésre juttatásával, más oldalról a katonai elemek foko­zatos háttérbe szorításával. Ez azonban még jó ideig nem teszi feleslegessé az átmeneti korszak katonai-hadászati egyensúlyi vi­szonyainak megőrzését, még ha ez a mostaninál jóval alacso­nyabb szinten is realizálódik. Ez a periódus tarthat tovább is, s nehéz megmondani, a kato­nai vezető szervek (parancsnok­ságok) esetleges felszámolását mikor követné a két szövetség politikai szerveinek „szanálása”, ha egyáltalán. Hiszen az sem zár­ható ki, hogy az utóbbiak vala­milyen hatalmi struktúrában át­alakulva, tovább működnének egy jövőbeni egységes Európa kialakításában. Azt ugyan dek­larálni lehet, hogy 1995-ig — úgy, ahogyan van — oszlassák fel a két tömböt, de korántsem biz­tos, hogy ehhez ilyen rövid idő elég lesz. Már csak azért sem, merta legtöbb fegyverzetkorláto­zási és leszerelési prognózis nagyjából az ezredforduló tájára teszi az igazi „frontáttörés” lehe­tőségét. Sefőző László Adamec Romániában Csehszlovákia és Románia vezetése még a mostaninál is szoro­sabbra kívánja fűzni politikai és gazdasági együttműködését — ez a megfigyelők általános véleménye Ladislav Adamec csehszlovák szö­vetségi kormányfő kedden kezdődött kétnapos bukaresti látogatása előtt. Prágában emlékeztetnek arra, hogy amilyen mértékben hide­gülni kezdtek Csehszlovákia kapcsolatai Lengyelországgal és Ma­gyarországgal, olyan mértékben mélyültek el Romániával és a szom­szédos NDK-val. Augusztus első felében Józef Lenart, a CSKP kül- kapcsolatokban illetékes KB-titkára utazott négynapos látogatásra Romániába, s megbeszélésein a két ország együttműködésének kér­désein túl az egyes középkelet-európai szocialista országokban fel­gyorsult politikai folyamatokról is szó volt. Adamec mostani útja előtt pár nappal a CSKP KB gazdasági kérdésekben illetékes titkára, Ivan Knotek tett egynapos villámlátogatást a román fővárosban, s fi­gyelemre méltó, hogy nem sokkal utána már Berlinben ült tárgyaló- asztalhoz ottani kollegáival. Prágában figyelmet keltett az is, hogy Románia nemzeti ünnepe alkalmával a csehszlovák legfelső párt- és állami vezetés szokatlanul meleg hangú üdvözlő táviratot küldött Ceausescunak, hangsúlyozva „a két párt és állam szoros szövetségét” , „a szilárd barátságot”. A csehszlovák-román viszony kitüntetett jellegét volt hivatott demonst­rálni az is, hogy a prágai román nagykövetség augusztus 22-i ünnepi fogadásán — rendhagyó módon és csak a szovjet követségi fogadások­hoz hasonlíthatóan — a csehszlovák vezetés szinte valamennyi tagja jelen volt, köztük Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára, Ladislav Ada­mec szövetségi kormányfő, Jan Fojtik, az ideológiai, Józef Lenárt, a külügyi, Ivan Knotek, a gazdasági kérdésekben illetékes KB-titkár, valamint Miroslav Stepan, a prágai pártbizottság vezető titkára, a par­lament külügyi bizottságának az elnöke és Karel Urbanek, a CSKP csehországi bizottságának az elnöke. Adamec látogatásával kapcso­latban a csehszlovák hírközlő szervek mindenekelőtt annak gazdasági jelentőségét igyekeznek hangsúlyozni. Rámutatnak az egyre bővülő árucserére, amelynek értéke tavaly elérte a 703 millió rubelt, s idén várhatóan 729 millió rubel lesz. Prága és Bukarest külpolitikájának fokozottabb egyeztetése, a közös álláspont kidolgozása mellett gazda­sági téren mindenekelőtt a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció elmélyítésével kívánja szorosabbra fűzni kapcsolatait. Bush csapatokat küld? Kokainháború Kolumbiában Hétfőn újabb két ember vesz­tette életét és több mint tízen meg­sebesültek Kolumbiában a koka­inmaffia terrorakcióinak követ­keztében. Eközben megérkezett a 65 millió dolláros amerikai se­gítség újabb része: az Egyesült Államok most nyolc repülőgépet — köztük felderítőgépeket kül­dött — a titkos kábítószerültet­vények és feldolgozó laboratóri­umok felkutatására. Még öt amerikai helikopter érkezését várják. Medellínben — a kábítószer­üzlet központjában — a nemzet­közi repülőtéren egy katonai ru­hába öltözött ismereteién férfi gépfegyverből tüzett nyitott a közelben tartózkodó utasokra. A biztonsági szolgálat tagjai vi­szonozták a tüzet. A lövöldözés­ben a támadó és egy utas életét vesztette, s többen megsérültek. Több pokolgépes merényletet is elkövettek a városban, melyek következtében ketten sérültek meg. Az ismétlődő támadások ellenére, a Medellínben öt napja bevezetett éjszakai kijárási tila­lom idejét nyolc óráról hat órára csökkentették. A kolumbiai katolikus egyház drámai hangú felhívásban szólí­totta fel hétfőn a kolumbiaiakat a nemzeti összefogásra a „hazát szétforgácsoló terrorizmus ellen ” — jelentette az MTI Buenos Ai- res-i tudósítója. A püspöki kon­ferencia dokumentuma szerint az egyház a kolumbiaiak köteles­ségének tartja, hogy támogassák a kormányt a szükséghelyzet le­küzdésére. George Bush amerikai elnök keddi tévéinterjújában nem zárta ki annak lehetőségét, hogy orszá­ga csapatokat küld Kolumbiába a kábítószermaffia elleni harc segí­tésére, ha Kolumbia erre felkéri. A feszültségek enyhítéséért Nagygyűlés Vilniusban A litvániai szovjethatalom megőrzésére alakult bizottság szervezésében hétfőn este nagy­gyűlést tartottak Vilniusban, amelyen a szónokok állást fog­laltak az SZKP KB balti helyzet­tel kapcsolatos értékelése mel­lett, és követelték a Litván Leg­felsőbb Tanácstól, hogy ne fo­gadjon el határozatot Litvániá­nak a Szovjetunióból való kilé­péséről. A gyűlésen elhangzott, hogy az SZKP KB említett dokumen­tuma szilárd alapot teremthet a nemzetiségek közötti kapcsola­tok rendezésére a köztársaság­ban. A gyűlés résztvevői azzal a kéréssel fordultak a köztársaság lakóihoz, hogy tegyenek meg mindent a nemzetiségek közötti feszültségek enyhítéséért, a köl­csönös tisztelet és együttműködés érdekében. A tíz napja született pártdo­kumentum kemény figyelmezte­tést tartalmazott a balti köztársa­ságok számára, az ott kialakult helyzetet szélsőséges nacionalis­ta hisztériának minősítette. A balti államokban a helyi lakosság a határozatot a belügyekbe való beavatkozásként értékelte. A Litvániában élő különböző nemzetiségű munkások nevében a gyűlésen azzal a kéréssel for­dultak a helyi Legfelsőbb Ta­nácshoz, hogy a választási tör­vény tegye lehetővé a nem litván nemzetiségűeknek a köztársaság választott hatalmi szerveiben va­ló arányos részvételt. A nemzeti­ségekről készülő törvényterve­zetet hozzák összhangba az SZKP nemzetiségi kérdésekről kidolgozott platformjának alap­elveivel. Követelték, hogy való­ban azonos jogok illessenek meg minden, Litvánia területén élő nemzetiséget. Egy nappal korábban Vilnius­ban a Litván nemzetiségek koor­dinációs egyesülésének szerve­zésében tartottak gyűlést, ame­lyen ugyancsak a nemzetiségek közötti kapcsolatok kerültek na­pirendre. Megállapították, hogy köztársaságban nem olyan ag­gasztó a helyzet, mint amilyen drámai hangvételű cikkek, tudó­sítások jelennek meg erről a köz­ponti sajtóban. Visszautasították azt a vádat, amely a nemzetisé­gek közötti egyenlőség megsér­tését vetette a litvánok szemére és kinyilatkoztatták: Litvánia minden ott élő ember hazájává szeretne válni. / % FELVESZÜNK: géplakatost, áruátvevőt (érettségivel) Borsodi Sörgyár Kirendeltsége Eger, Kistályai u. 7. V ........ J

Next

/
Oldalképek
Tartalom