Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-06 / 210. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 6., szerda GAZDASÁG—TÁRSADALOM 3, Kongresszusi küldött: Szőke Emil „Ki kell mennünk a politikai küzdőtérre. 11 Szőke Emil 38 éves, két gye­rek apja. Eredeti foglalkozása népművelő, könyvtáros. Elvé­gezte az egri tanárképzőt, jelen­leg pedig az ELTE-n tanul, nép­művelés szakon. Az idei, február 27-i Heves városi pártértekezle­ten (mint spontán, nem hivatalos jelöltet) a városi pártbizottság el­ső titkárának választották. Ad­dig mint erdőtelki községi párt­titkár tevékenykedett. — Először is azt kérdezem: milyen hangulatban zajlottak le a küldöttválasztások, s milyen igények fogalmazódtak meg eze­ken? — Markánsan kirajzolódtak az irányzatok közötti különbsé­gek, s a vélemények hangoztatá­sa a szélsőségektől sem volt men­tes. Többen csakis a lokális prob­lémák tolmácsolásával akarták felruházni a küldötteket. Pedig ma egy magasabb érdek — a lét, nem lét kérdése — vállalása szükségeltetik. Ezek mellett ter­mészetesen a terület gondjait is napirenden kell tartani, olyano­kat, mint: az elosztási politika, az infrastruktúra, a szerkezetváltás, a szociális védőháló, valamint a kultúra megelőző szerepének té­maköre is. Ide sorolható ezenkí­vül a közrend és a közbiztonság kérdése. — A választáskor határozot­tan fogalmazódott meg az igény, hogy az MSZMP-nek a gyökeres megújulásra kell törekednie, s mindehhez új módszerek kelle­nek. A célokat csakis hiteles em­berekkel lehet elérni, vállalni kell a társadalmi problémák megol­dását is. Mindezt a jogállamiság keretein belül tudom elképzelni, de ehhez rendre és fegyelemre is szükség van. — A háromoldalú tárgyalá­sok egyik kulcskérdése; kivonul­jon-e az MSZMP a munkahe­lyekről? Ön — úgy is, mint volt községi párttitkár — miként látja ennek lehetőségét? — Tudomásul kell venni, hogy a politikai munka súlypont­ját a lakóhelyre, a lakóterületre az értéke­keket meg kell őrizni.” (Fotó: Perl Márton) kell áthelyezni. Ennek érdeké­ben új szerveződéseket kell ki­alakítani, s megteremteni az új, klubszerű politikai tevékenység feltételeit. Mindez nem lesz köny- nyű. Jól érzékelhető, hogy van ragaszkodás a régi formákhoz, de a változásokat — ismétlem — tudomásul kell venni. A meg­győzésre kell elsősorban a hang­súlyt helyezni, s ehhez a nyilvá­nosság eszközét hívjuk segítsé­gül. Ki kell mennünk a politikai küzdőtérre, melynek színhelye maga a lakóterület. — Sokan azt mondják, nem halad megfelelően a kongresszus előkészítése. Vita folyik arról is, egyáltalán miről legyen szó a ta­nácskozáson. Félő, hogy az or­szágosfórum csak szervezeti kér­désekkel foglalkozik majd. A programról pedig — ami a vá­lasztások előtt azért eléggéfontos — viszonylag kevesebb szó esik. Lát-e ön ilyenfajta veszélyeket? — Igen, látok. Vegyük példá­ul az esetleges pártszakadás ügyét. Ezt nem „tervezik”, de ha mégis napirendre kerül a dolog, akkor elengedhetetlen, hogy ezt a szakadást kellő előkészítés előzze meg. Mégpedig program­ra, programokra van szükség, hi­szen ez tükrözi egy párt irányvo­nalát. — A kongresszusra már egy­ségnek kellene összejönnie, előt­te pedig a programnyilatkozat el­fogadására van szükség. A hang­súlyt tehát a program elemzésére kell fektetni. Először is ebben le­gyen konszenzus. Ha a kongresszuson személyi ügyek kerülnek előtérbe, elve­szíthetjük maradék hitelünket is. Még az, aki eddig hitt is bennünk — az is csalódni fog. — A másik lényeges kérdés a múlt tisztázása, a konzekvenciák levonása. Mérlegre kell tenni az elmúlt negyven esztendőt, de az­tán a dolgot le kell zárni a jelen, a jövő érdekében. És nem szabad felrobbantani azt, ami érték; az értékeket meg kell őrizni. Ha a pesszimista hangulatot át tudjuk fordítani és előrenézünk, lehet perspektívánk. — S végül még valami, amit nem szabad szem elől téveszteni. Az emberek csak értelmes célo­kért hajlandóak áldozni... (havas) A kedélykorbácsoló bölcsőde Nehéz elképzelni ártatlanabb intézményt egy bölcsődénél. Eger­ben mégis lassan három hónapja annak, hogy egy ilyen létesítmény miatt robbant újabb közéleti bomba. A Csebokszári-lakótelepen lévő, Bornemissza Gergely nevét viselő kisdedóvóért ugyanis ádáz harc folyik. Megszoktuk már, hogy manapság egy bizonyos témával kapcsolatos lakossági fórumon olyan indulatok is felszínre törnek, amelyek nem kizárólag az alapkérdéssel kapcsolatosak. Ez történt a közelmúltban azon a vitán is, amelyen az említett bölcsőde sorsa került napirendre. Az estébe nyúló nézetütköze­ten ott voltak mindazok, akik már lapunk hasábjain előzetesen is kifejtették elképzelésüket a szükségtelennek minősített böl­csőde további hasznosításáról. így jelen voltak többek között a városi tanács illetékesei, akik amellett foglalnak állást, hogy az épületet szociális otthonná kell átalakítani. Ott volt az Egri Szo­ciális Unió képviselője, aki egy komplex, szociális feladatokat ellátó közösségi ház kialakítását látná célszerűnek. De eljöttek a találkozóra az alternatív szerve­zetek, a helyi szabadidős egyesü­let tagjai, valamint az ügyben érintett szülők s idős emberek is. Természetesen mindenki a sa­ját koncepciója mellett érvelt, aminek következtében „elszaba­dult a pokol.” Jómagam csak arra vállalkoz- hatom, hogy a teljesség igénye nélkül idézzek néhány érvet, el­lenérvet, úgy, hogy olvasóink a rendezvény hangulatát is érzé­keljék. A tanács egészségügyi osztá­lyának vezetője először azt vá­zolta fel, hogy a városlakók által olyannyira sürgetett szociális otthon most végre elkészülhetne, hiszen minden feltétel adott eh­hez. Igaz, ez csak átmeneti meg­oldást jelentene, de mégiscsak megoldás. Ez a gondolat azonnal ellen­kezést váltott ki. Többen fogal­mazták meg: elég már az átme­neti megoldásokból, különösen a szociális otthon esetében, amelyre — tudvalevő — hosszú évek óta szüksége van a város­nak. Hangot adtak azon aggá­lyuknak is, hogy ha mégis ez a terv valósulna meg, kizárt dolog, hogy Eger belátható időn belül igazi szociális otthonhoz jut. Több, mint szomorú, hogy ez a patinás város az itt élő öregeket kezeli a legmostohábban. Épp ezért a tanács illetékesei inkább azon törjék a fejüket, hogy valódi megoldást találjanak. Ehhez öt­letet is adtak. Azt például, hogy vizsgálják felül az MSZMP tulaj­donában lévő impozáns épülete­ket, amelyek minden bizonnyal alkalmasak lennének ilyen és eh­hez hasonló célokra is. Több szülő nem értette, miért kell a bölcsődét megszüntetni, amikor tapasztalatuk szerint igény van a létesítményre. Tudo­másuk szerint ugyanis sok édesa­nyának a család megélhetési ne­hézségei miatt vissza kell menni a munkahelyére, és így csak a böl­csődében tudja elhelyezni gyer­mekét. Fölvetették azt is, hogy mi­előtt döntenének az épületről, kérjen a tanács írásos véleményt a szociális területen dolgozó szaktekintélyektől, hogy alkal- mas-e egyáltalán a bölcsőde szo­ciális otthonnak. A közművelődési célú hasz­nosításnak is akadtak ellenzői. Hiába vázolt fel a népművelő egy vonzó, a lakótelepen élők szá­mára kedvező koncepciót, az öt­letet megtorpedózták azzal, hogy a városnak van már Ifjúsági Háza, művelődési háza. Ezek­ben az intézményekben kellene színvonalas munkát végezni, nem pedig egy új közösségi házat kialakítani. Természetesen jó néhányan akadtak, akik megkérdőjelezték azt is, hogy van-e egyáltalán ér­telme a lakossági vitának, ami­kor a rendezvényen alig vannak jelen tanácstagok, akik szavazni fognak az ügyben. Mint ahogy kétkedtek abban is, hogy a ta­nács mérlegeli-e az itt elhangzot­takat, s beépíti-e a véleményeket a döntésbe. Egy idő elteltével aztán a mást akarók dühödten szemlélték már nemcsak a tanács képviselő­it, hanem egymást is. Az időseb­bek lehurrogták a fiatalabbakat, a fiatalabbak letapsolták az idő­sebbeket. Ezért amikor valaki megje­gyezte: a dolog majdnem úgy fest, hogy itt egyeseknek az az ér­deke, hogy megosszák, egymás­nak ugrasszák a lakosságot, ki­csit mindenki visszafogottabbá vált. A résztvevők végül is nem ju­tottak közös nevezőre, de nem is ez volt a cél. Egy dologban lát­szólag mégis egyetértettek: ab­ban, hogy a tanács nem áll igazán feladata magaslatán. S ezen a vé­leményen az sem szépít, hogy a jelenlegi tanácsvezetésnek nem sok szerepe van abban, hogy a szociális területen válsághangu­lat uralkodik. Az elődök adóssá­gainak törlesztése ugyanis az ő feladatuk. BartaKatalin Az elmúlt három évben Hogyan alakult a lakásépítés? Megyei mérleg Megyénkben az 1986 — 1988. években összesen 5636 lakás épült, a VII. ötéves tervidőszakra elő­irányzott alsó érték időarányos részénél 1,6 száza­lékkal (országosan 7,7 százalékkal) kevesebb. A tervidőszak első két évét jellemző csökkenés 1988. évben megállt, és az előző évivel azonos számú (1746) lakás valósult meg. (Országosan 11,7 száza­lékkal kevesebb lakás épült, mint 1987. évben.) Az 1986 —1987. években a lakásépítés intenzitá­sa folyamatosan csökkent, és elmaradt az országos átlagtól is. 1988. évben ezer lakosra 5,2 épített la­kásjutott, az előző évivel azonos, az országos átlag­nál (4,8) több. A VII. ötéves tervidőszak első három évében a lakások több mint felét a városokban építették. db Az épített lakások száma a városokban, a községekben 1 1város Az épített lakások száaa pénzügyi források szerint db-i magán- Y/7//7TI J erftMl erőitől Aránya az utóbbi két évben csökkent, és 1988. év­ben 51,0 százalék volt, közel azonos, mint 1985. év­ben. A lakásépítés pénzügyi források szerinti összeté­tele módosult, amit lényegében az határozott meg, hogy a központi erőforrásból lakásberuházásra for­dítható összeg mérséklődött, tsz elmúlt évben a la­kások 4,2 százaléka (1985. évben 11,4,1987. évben 10,7 százaléka) épült állami erőből. Az 1988. év­ben megvalósult 73 állami lakás többsége (61 la­kás), az előző két évhez hasonlóan, a városok lakás- állományát növelte. Az állami erőből épített lakásokon belül a tanácsi bérlakások száma 1988. évben 38 volt, az előző évi­nél 115-tel, a három évvel korábbinál 119-cel keve­sebb. Magánforrásból 1988. évben 1673 lakást építet­tek. Számuk az 1987. évit 114-gyel meghaladta, az 1985. évitől azonban 276-tal elmaradt. Az elmúlt három évben, ezen belül 1988. évben is a magáne­rős lakások nagyobb hányada a községekben való­sult meg. Módosult a lakásépítés építési formák szerinti összetétele. Az 1988. évben épített lakások 69 szá­zaléka (az előző évben 67 százaléka) családi házas formában létesült, döntő hányada magánforrásból. Emelkedett a telepszerű többszintes, csökkent az egyedi többszintes épületekben megvalósult laká­sok száma és aránya. Telepszerű, valamint egyedi többszintes formá­ban — az előző évtől eltérően — csak a városokban építettek lakásokat, míg a családi házas forma a községekre volt jellemző. Az 1988. évben épített lakások 74,7 százaléka hagyományos falszerkezettel készült, aránya 0,8 százalékponttal kisebb, mint az előző évben. A legy- gyakrabban használt hagyományos építőanyag a kézi falazóelem volt, az összes lakás kétharmada ebből épült. A korszerű falszerkezettel épített laká­sok száma és aránya emelkedett, mivel a telepszerű többszintes épületek kivitelezésénél elsősorban az alagútzsaluzatos technológiát alkalmazták. Az épített lakások szobaszám szerinti összetétele módosult. 1987. évhez képest növekedett az egy, va­lamint a négy és több szobával, csökkent a kettő és a három szobával épített lakások száma és aránya. A magánerőből létesített nagyobb méretű lakások há­nyadának emelkedése következtében az átlagos alapterület 2,1 négyzetméterrel nőtt, az 1988. év­ben 94,8 négyzetméter volt. Az 1988. évben épített lakások felszereltsége ösz- szességében kedvezőbb, mint az előző évben meg- valósítottaké. Az új lakások mindegyikét bekap­csolták a villanyhálózatba, zöme (96 százaléka) há­lózati vízzel ellátott. Az utóbbi aránya a községek­ben épített lakásoknál 91,2 százalék, 8,3 százalék- ponttal nagyobb, mint 1987. évben. A közcsator­na-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 43,6 szá­zalék, 1,7 százalékponttal kisebb, de a köz- és házi csatornával ellátott lakások együttes aránya kedve­zőbb, mint az előző évben. Az 1986 —1988. években megyénkben összesen 1500 lakást bontottak le, száz épített lakásra 27 (or­szágosan 23) megszűnés jutott. A lakáslebontások száma 1986. és 1987. évben emelkedett, 1988. év­ben elmaradt mind az előző, mind a három évvel korábbitól. Az utóbbi három évben megszűnt laká­sok döntő hányada személyi tulajdonú, és többsé­gük belterületen, illetve községekben lévő lakás volt. A lebontások legfőbb oka 1988. évben is az avu­lás, és csak kisebb részben a lakásépítések miatti megszűnés és településrendezés. 1988. évben száz épített lakásra a városokban 15, a községekben 35 megszűnés jutott, 10-zel, illetve 9-cel kevesebb, mint az előző évben. Jászberényiné Nagy Erzsébet csoportvezető Egészséges életmódhoz — kerékpárok Az egészsége­sebb életmódot segíti a Csepe­len megalakult Schwinn (USA) - Cse­pel Kerékpár­gyártó és For­galmazó Kft, ahol camping-, sport- és gyer­mekbicikliket gyártanak, idén 250 ezer darabot. Ter­mékeikre 5 év garanciát vál­lalnak, ame­lyek egyre ke­resettebbek a nyugat-európai országokban is. (MTl-fotó: Ke­rekes Tamás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom