Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 1., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A tőkeimport realitása Régen a szocialista építés alapfeltételének tekintettük, hogy nem lehet az országban idegen tőke. Most a gazdaságépítés egyik kiemelt feladataként kezelik a nyugati tőke becsalogatását. Ebben a tekintetben is csak a végleteket ismerjük. Most a végletességnek csak az aktuális oldalával foglalkozom: mennyi a realitása annak, hogy az ország gazdasági helyzetének javításában fontos szerepe lehet a beáramló nyugati tőkének? Ne kergessünk illúziókat Meggyőződésem szerint napjainkban az általánosan feltételezettnél jóval kevesebb. Márpedig hiba az, ha a kibontakozást olyan tényezőktől vátjuk, amelyeknek a realitása hiányzik, ha a figyelmet nem arra fordítjuk, ami valóban fontos, hanem konstruálunk magunknak ilyeneket. Persze nem vitatom azt, hogy érdemes- e a nyugati tőke beengedése, és hogy meg kell teremteni az ehhez szükséges feltételeket. A nyugati vállalatoktól sokat tanulhatunk, hozzásegíthetnek ahhoz, hogy elterjedjenek rugalmasabb módszerek, kiegészüljenek a meglévő technikai feltételek, sőt vannak olyan területek is, ahol a nyugati tőke ráirányíthatja a figyelmet a összehasonlítás lehetőségeire. Ennek ellenére nem látok semmi realitást arra, hogy a nyugati működőtöké nagysága évente elérje a nyugati hitelek kamatterheinek akárcsak a harmadát is. Mi kell ahhoz, hogy egy közepesen fejlett országba bejöjjön a tőke? — A világgazdaság átlagánál dinamikusabb gazdasági fejlődés. Ezt úgy is mondhatjuk: a világgazdaságban kialakultnál magasabb profitráta. A jelenlegi magyar gazdaságra minden elmondható, csak ez nem. A gazdaság stagnál, a tőkebefektetések hozadéka alacsony. — Nagy politikai és gazdasági stabilitás. Napjainkban a tőke óvatos, nem megy oda, ahol nem érez megfelelő biztosítékot arra, hogy nem változik kedvezőtlenül a politikai helyzet, nem történnek a tőkebefektetés megtérülését befolyásoló mechanizmusváltozások, vagyis nem változik az adórendszer, nem módosulnak a vámfeltételek, az elért nyereség kivitelének feltételei. Ezekről sem mondhatjuk, hogy a mi esetünkben ezek az átlagosnál jobbak. E két feltétel sokkal fontosabb, mint mindaz, amit a kormányzat kedvezményként adhat. Ezt az állítást jól bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben a tőke világpiacán az országok közötti tőkemozgás legalább 90 százaléka a fejlett országok között történik, a kevésbé fejlett országok irányába lényegesen kisebb a tőkemozgás, mint a kevésbé fejlettebbektől a fejlettek felé. Eddig még nem volt arra példa, hogy a klasszikus tőkekedvezmények biztosítása jelentős tőkeimportot eredményezett volna. Az illetékesek azonban nem tanulnak a tényekből, ma is azt hiszik, hogy a tőke oda áramlik, ahol olcsóbb a munkaerő, ahol kedvezőbbek az adózási feltételek. Ez a feltételezés, mint sok más tévhitünk, még igaz volt a múlt században, de egyáltalán nem igaz napjainkban. A hazai vállalkozó nem kerülhet hátrányba Van azonban más kifogásom is: élesen ellenzek minden olyan kedvezményt, amely megkülönböztetést jelent a hazai működötökével, valamint az új hazai beruházókkal szemben. Tarthatatlannak tartom azt, hogy a hazai tőke nemzetközi mértékkel mérve is nagyon súlyos adóterhet viseljen, a külföldi számára pedig hazánk adóparadicsom legyen. Minden gazdasági és erkölcsi alapot nélkülöz az a gyakorlat, hogy a hazai tőke viselje a külföldi tőke működésével járó kedvezmények terheit. Ha egy országban nem elégségesek a külföldi tőkének azok a feltételei, amelyek mellett a magyar gazdaságban a tőke működik, akkor nem is szabad becsábítani. Hibás az a rendszer, amelyben a magyar vállalatoknak csak azért érdemes külföldi tőkével társulniuk, hogy adókedvezményekben részesüljenek. A kiskapukat gyorsan felismerő magyar leleményesség azt fogja eredményezni, hogy az országban minden magyar vállalatnak lesz vegyesvállalati ága is, és a nyereségét oda fogja átkönyvelni, hogy kevesebb adót kelljen fizetnie. Ezt akkor is megteszi, ha az a társadalom szempontjából előnytelen. Tételezzük fel, hogy egy vállalatnak 200 millió forintos nyeresége van. Ma abból 110 lenne az adólevonás. Alakít egy vegyes vállalatot jelentéktelen nyugati tőkerészesedéssel, és oda ügyes- kedi át a nyereségének felét. Ezen 50 milliót keres. Ebből hajlandó a nyugati partnernek 20 milliót átengedni, akinek a beruházása így vonzó lesz, csak a magyar társadalmat éri veszteség. Erkölcsileg is megengedhetetlennek tartom a magyar fél számára hátrányos megkülönböztetéseket. Miért legyen egy tőkéssel szemben hátrányos helyzetben az, aki magyar? Élesen rávilágít a helyzet fonákságára az a példa, amikor egy „külföldre szakadt hazánkfia” és egy itthon maradt magyar együtt ruház be: gazdaságilag jutalmazzuk azt, aki elment. Ez semmivel sem kisebb hiba annál, amikor hazaárulót látunk azokban, akik külföldre távoztak. A megkülönböztetés hátrányai Talán azt akarjuk elérni, hogy a takarékos magyarok megtakarított forintjukon dollárt vegyenek feketén, és azt valamelyik külföldi rokonuk nevén fektessék be itthon, hiszen ezzel kereshetnek a bolton? Ahogy a hazai közvélemény korábban nem fogadta el a külföldi állampolgárokkal szembeni hivatalosan szított bizalmatlanságot, és a külföldre került rokont nem különböztette meg a hazaiaktól, úgy nem ért egyet azzal a megkülönböztetéssel sem, amely szerint a külföldi állampolgárok tőkéje, vállalkozási szándéka megkülönböztetett előnyökhöz jut a mi rovásunkra, kárunkra. K. S. A Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa — ágazati-iparági szakszervezeti középszervek képviselőivel kibővített — Elnökségének állásfoglalása: Az Egercsehi Bányaüzem tervezett bezárásáról Négy évvel ezelőtt több száz bányászcsaládnak reményt adott, hogy az Egercsehi Bányaüzemet nem fogják bezárni, tovább fog üzemelni az átvevő Mátraaljai Szénbányák Vállalat keretében. A jó szándék, a sok millió forintos beruházás, a kutatás és fejlesztés ellenére a bezárás reális veszélye fogalmazódott meg a vállalat elemző dokumentumaiban, ami az elmúlt napokban munkásgyűlésen is nyilvánosságot kapott. A bánya gazdaságtalan működését bizonyító szakvélemény realitását vitató hozzászólások ellenére — figyelembe véve az állami támogatás megszüntetését is — a bányaüzem bezárása 1990-ben nagy valószínűséggel bekövetkezik. Az SZMT Elnöksége érdekelt és szolidaritást vállal a magyar bányászat és bányászok sorsában, különösen aktuális ez most Egercsehi esetében. Ezért elsősorban szükségesnek tartja, hogy a bánya gazdaságtalan működéséről kialakított szakvélemény egyértelmű és vitathatatlan legyen, és az ennek alapján hozott döntés pedig megalapozott. Továbbá azt, hogy a szénbányászat helyzete újból a Minisztertanács elé kerüljön, és ott egyértelmű döntés szülessen. Amennyiben a végleges döntés Egercsehi vonatkozásában a bezárás lesz, megyénk északi térségének gazdaságilag hátrányos helyzete fokozódik, amit a további intézkedések meghozatalánál valamennyi érintett felelős szervezetnek figyelembe kell venni. A legmegfelelőbben kell gondoskodni minden bányászról Egercsehiben. Az előzőek alapján az elnökség különös jelentőséget tulajdonít a vállalati szakszervezeti bizottság állásfoglalásának, illetve kezdeményezésének, amely szerint a dolgozóknak helyben, a lakóhelyük közelében kell munkalehetőséget teremteni. Tiszteletre méltó és kötelességtudó a vállalat vezetőinek szándéka, amely szerint valamennyi bányászról gondoskodni kívánnak a rendelkezésükre álló eszközök széles körű igénybevételével. így például átképzés folytán a vállalat más üzemeiben (Vi- sonta, Bükkábrány) való foglalkoztatással, amit napi ingázással, vagy munkásszálláson való elhelyezéssel oldanának meg, de szóba jöhet az áttele- pülés elősegítése is, valamint a korengedményes nyugdíjazás. Reméljük, hogy a vállalati megoldásokat sok bányász vállalni tudja mint a számára legmegfelelőbb változatot. Azonban a térségben illetve Egercsehiben történő foglalkoztatás lenne a legjobb megoldás a fárasztó, szabadidőt rabló, a háztáji vagy hobbitevékenységet korlátozó napi hosszú ingázásokkal illetve munkásszálláson folytatott élettel szemben. Az áttelepülési is az érintettek egy része, elsősorban a fiatalok, pályakezdő fiatal házasok tudják vállalni. Azonban ez a lehetőség is korlátozott, mint ahogyan korlátozott a korengedményes nyugdíjazás lehetősége is. Az előzőek alapján az elnökség is szükségesnek tartja az ipari miniszter figyelmét ráirányítani a munkahelyteremtésre, mint ahogyan ezt tette a vállalati szakszervezeti bizottság. Azonban ebben nem kisebb szerepe van a megye foglalkoztatáspolitikájáért felelős tanácsi szerveknek sem. Ezért kéri az elnökség az illetékes megyei tanácsi szerveket, hogy ne csak követő és regisztráló szerepet vállaljanak Egercsehi gondjainak megoldásában, hanem aktív cselekvő részesei legyenek annak. A bánya bezárása a megye szénellátásában válik, illetve válhat további gondok forrásává. A lakosság ellátásában az egercsehi szén 20 százalék feletti részarány képviselt, és annak minőségével elégedettek voltak a fogyasztók. Különösen a kiskerese- tűeknél nem mindegy hogy a 70-80 Ft/mázsa árú csehi szén helyett 270,- forintos külföldi szenet tud- e kínálni a kereskedelem, mint ahogy jelenleg is ez a helyzet. Az ellátáséit felelős megyei tanácsi szervek intézkedését kérjük a kieső szén megfelelő pótlására. Külön gondként jelentkezik a közel 1400 fő nyugdíjas bányász szénellátmányának biztosítása, akik várhatóan a 20 mázsa szénnel szemben mintegy 1800 forint ellenértékhez jutnak és a többségük a kisnyugdijból lesz kénytelen ezt kiegészíteni a drágább szén vásárlásakor. Ez a helyzet a rászorultaknál szükségessé teszi a szociális támogatást. A foglalkoztatási és ellátási gondok az illetékes szervek kellő odafigyelésével és cselekvő magatartásával mérsékelhetők vagy megszüntethetők, ez a célja az Egercsehi kérdésével foglalkozó állásfoglalásunknak is. Az SZMT Elnöksége a rendelkezésre álló eszközök igénybevételével egyénileg és társadalmilag is a legjobb megoldást segíti, szorgalmazza, és felhívja a megye szakszervezeti tagságát a bányászokkal való szolidaritásra. Eger, 1989. augusztus 29. SZMT Elnöksége Az első fél év tapasztalatai Heves megyében Halló, Budapest? Egyre nehezebb munkát találni A piaci viszonyok térhódításával a régóta hangoztatott szerkezetátalakítás megvalósításával — várhatóan — ezrek kényszerülnek arra, hogy munkahelyet változtassanak. A legújabb kutatások szerint a munkahelyteremtésben, az átképzésben és a munkaerőközvetítésben is korlátozni kellene az állam szerepét. Amíg azonban mindez megvalósul, a munkaközvetítőirodák nyújthatnak segítséget a rászorulóknak. Számítógépes adatnyilvántartás segíti a munkát (Fotó: Gál Gábor) Zöldi Sándorné, a Heves Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda vezetője megyénk munkaerő- helyzetének első fél évi tapasztalatairól számol be. Tőle tudhattuk meg, hogy vállalataink ebben az időszakban csak kis mértékű leépítést hajtottak végre: 36 munkáltató 145 állást szüntetett meg. Nagyobb arányú létszámcsökkentés várható az egercsehi bányánál, s valószínűleg ilyen lépés volt az érc- és ásványbányák ércművénél is. Problémák mutatkoznak Hevesen is, ahol az a gond, hogy minimális a munkaerő-kereslet, így az átlagosnál nehezebb az elhelyezkedés. Az úgynevezett foglalkoztatáspolitikai eszközrendszernek köszönhetően (és persze annak, hogy a szerkezetátalakítás várat magára) megyénkben nem romlott alapvetően a helyzet, elsősorban a közhasznú munka, a munkanélküli-segély és az átképzés miatt. A munkaerő-kínálat alakulásáról szólva elmondta, hogy az első fél évben 443-an kerestek huzamosabb ideig munkát: 82-en egy, 182-en két-há- rom hónapig, 150-en pedig négy-öt hónapig vártak. A munkára várók fele nyolc általánost — vagy kevesebbet végzett —, de bőven vannak szak- és betanított munkások, valamint (39-en) szellemi dolgozók is a sorban. Azok közül, akik nem találtak megfelelő állást, 46-an újrakezdési kölcsönt vettek igénybe, mégpedig maximálisan 300 ezer forint értékben. Heves megyében kilencven- hárman kértek munkanélküli-segélyt, s az ötven jogosult meg is kapta azt; összesen 2924 napra. A segélyezettek 34 százaléka segéd-, 16 százaléka betanított, 22 százaléka szakmunkás, 28 százalékuk pedig szellemi dolgozó. (Az említett ötven emberből huszonötén már találtak munkát.) A bruttó segély összege 443 ezer forint volt, az átlagosan kifizetett summa pedig havonta 4444 forint. Indulnak tanfolyamok a foglalkoztatási alap terhére is. Szeptembertől például általános ápoló-asszisztensi képzés indul Egerben, s a végzettek a megyei kórház kötelékében helyezkedhetnek majd el. A 29 jelentkező a tanulás ideje (18 hónap) alatt átképzési támogatást is kap. A tervek szerint a Vilati két tanfolyamot is indít fiúk, illetve lányok számára. Ennek elvégzői ugyancsak a gyárban kapnak munkalehetőséget. Mindezeken kívül tanfolyam indul a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalatnál — Gyöngyösön és Hatvanban. Sajnos a közgazdasági szakközépiskolát végzettek iránt az idén nagyon megcsappant a kereslet, s ez gondokat okoz. Közhasznú munka jelenleg Egerben, Gyöngyösön, Hevesen és Egercsehiben folyik. Összesen nyolcvanheten területrendezést (patakmedertisztítást, parkgondozást, stb.) végeznek, minimális, körülbelül 3700 forintos bérért. Végezetül az irodavezető elmondta; ebben az időszakban 7133 álláshelyet jelentettek be a vállalatok, s ennek mintegy fele szakmunkára szólt. A legnagyobb igény az iparban mutatkozik, itt is elsősorban férfiakat várnak. A részmunkaidőre szóló ajánlat még mindig rendkívül ritka. Az év első felében az iroda ügyfélforgalma 8494 személy volt (megjegyezendő, hogy egy ügyfél többször is megfordult az irodákban.) Ez a szám több mint 20 százalékkal magasabb a tavalyinál. Egyre nehezebb tehát munkát találni, az adatok azonban azt jelzik, hogy az itt jelentkezők 40 százaléka biztos, hogy el tudott helyezkedni a felajánlott munkahelyek valamelyikén. Munkanélkülisegély-mérleg Az Országos Munkacrőpiaci Központban összesítették a munkanélküli-segélyek első fél évi adatait. Ezek szerint 4625-en vették igénybe ezt a támogatást, a munkaerő-közvetítő irodáknál állást keresők körülbelül ötödrésze. A segélyt igénylőknek 48,5 millió forint bruttó összeget fizettek ki: egy napra átlag 133, egy hónapra 3991 forintot. A segédmunkásoknál 3248, a betanított munkásoknál 3596 forint volt az átlag, ami nem érte el a 3700 forintos bérminimumot. Ennek magyarázata hogy legtöbbször „kilépett" munkakönyvi bejegyzéssel szüntetik a munkaviszonyt, s így az érintettek az amúgy is alacsony átlagkeresetnek csak 65 százalékát kaphatják segélyként. A segélyezettek csaknem kétharmadának a bruttó segélye nem éri el a négyezer forintot. A segélyen töltött napok száma átlagosan 79. A fél év alatt a támogatottak 24 százaléka tudott ismét munkába állni. A munkanélküli-segélyekből élők 60 százalékának életkora 30-50 év között van, az ennél fiatalabbak aránya 28 százalék, az ennél idősebbeké pedig 12. A segélyezettek között viszonylag magas a szellemi foglalkozásúak, az érettségizettek és a felsőfokú végzettségűek aránya. Ez azzal magyarázható, hogy' a képzettebbek maguk is jobban képviselik érdekeiket: a kellő tájékozódás után késedelem nélkül jelentkeznek segélyért. Inkább ezt a megoldást választják, mint a nem megfelelő állás elfogadását, amely későbbi esélyeiket rontaná. A képzetlenek magas arányát viszont — a felmérés szerint is — a betölthető állások hiánya okozza. Mától hét számot tárcsázunk Befejezéshez közeledik az az évekig tartó nagy munka, melynek eredményeképpen szeptember 1-jétől a budapesti telefonszámok hétjegyűvé növekednek. Ez a jelentős bővítés lehetőséget ad újabb előfizetők és központok bekapcsolására a telefonhasználatba. (MTI-fotó: Mónos Gábor)
