Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 23., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 7. Török István: Körök Táguló horizontunkat lassan befedi tavaszi este, megpaskolt lovakkal ki szálguldoz mégis az égen? hozzád is szénaszagú nyár vitt, most tulipánok égnek mindenütt, és betakarja egy felhő utcánkat - napjaim magasabbra tettem, mert velem élsz, egyetlen virágillat az este, szemed kék takarója alá bújunk, hogy ne fázzunk, látod? e zúgó cserebogár tanyát keres egy szilvafa-levelén, éjjeli menedéket, semmi sem jelzi moccanását, mi értelemmel élünk, bezúzott ösztönökkel, panelfalak döngölnek belénk józanságot - űrbe táguló körök, mint füstölgő szivarvégek, távoli gyárkémények, egyetlen ölelés a táj, végtelenből frontbetörésnyi idő megüli a szívünk felé hajózó csendet, mint rakoncátlan kölyköt megtanít egymást őrizni még e négyfalnyi létben. Nyisztor Miklós Szélverte dombokon Nem tudod mennyire szeretnék fölébredni és végig futni mezítlen a tavaszi füveken nem tudod mennyire szeretnék átváltozni vízparti fákat érinteni és kiesni gyorsuló száguldásokból szélverte fenyves dombokon leheverni s csak neked, elmondani álmaimat. De te ott ülsz mozdulatlan kegyetlen piros üvegfal mögött szikrázó fénysugarak vakítanak négyévszázados bűnök határvonalán, csoda préda, pogány megalázott! Csak a jövőt hiteted el velem ím hal vagyok szám betapasztja de téged is őriz a sár! Kőkori települések Magyarországon Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban Az Öcsöd-Kováshalom település korai időszakának rekonstrukciója az épületekkel, kerítésekkel és a belső karám részleteivel A Tisza-vidéken az időszámítás előtti IV. évezredben, az új kőkorban alakult ki a paraszti gazdálkodás fejlett formája. Ebből a korból valók az alföldi tellek, a dombokká magasodó, egymás feletti települések hulladék rétegeit tartalmazó halmok. Ezek mind a mai napig megmaradtak, éppen ezért furcsa, hogy régészeti kutatások hazánkban — egy kivételével — csak az 1970-es évek végén, a 80-as évek elején kezdődtek. Az az egy kivétel, a Szentes közelében lévő Szegvár-Tűzköves, Magyarország egyik legrégebben megfigyelt lelőhelye, már Römer Fló- ris érdeklődését is felkeltette a múlt században. De az első próbaásatást csak 1955-ben kezdte el a szentesi régész-múzeumi- gazgató, Csalog József. Az általa kiásott páratlanul szép idolokat a világ régészeti szakirodalma is számontartja. Öt magyarországi kőkori település életébe enged bepillantást A Tisza-vidék késői neolitikuma című kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban. A június közepéig látogatható bemutatót a Hódmezővásárhely-Gorzsa, a Szegvár-Tűzköves, az Öcsöd- Kováshalom, a Vésztő-Mágor és a Berettyóújfalu-Herpály lelőhelyeken feltárt tellek emlékanyagából állították össze. Térképek, a feltárások helyszíneit és a rekonstrukciót illusztráló rajzok, fényképek tájékoztatnak sokoldalúan a régészeti munkáról. Vitrinekben sorakoznak a késő kőkor használati és dísztárgyai, vallási és munkaeszközei: geometrikus díszítésű galléros és talpas edények, tálak, idolok, ember- és állatalakot formázó plasztikák, agyagból, csontból, kagylóból készült ékszerek. Néhány rekonstruált házmaradvány, egy-egy épületben talált kultikus leletegyüttes, sírrekonstrukciók — a bennük talált csontokkal, ékszerekkel, használati tárgyakkal, élelmiszerekkel — idézik a Tisza-vidék neolit kori emberének életét. Látványos az Öcsöd-Kováshalom település korai időszakának falurekonstrukciója (épületekkel, kerítéssel, karámokkal), s egy- egy Hódmezővásárhely-Gor- zsa-i ház szerkezeti rekonstrukciója. A sokszor többszáz lakost is magukba foglaló falvak általában vízparton, ármentes magaslaton helyezkedtek el, kerítéssel vagy árokkal körülvéve. A falvakat olykor tűzvész vagy más természeti, illetve történelmi katasztrófa pusztította el. A települések egykori lakóinak tragikus pusztulást hozó tűzvészek a régészet számára különösen szerencsés körülményt jelentenek, hiszen a pusztító tűz szinte téglakeménységűvé égette át a házfalak vastag anyagtapasztásait, s azok lenyomataiban — negatívban — megőrizték a házak oszlopvázas szerkezetét, a mennyezet deszkaborításait is. A legnagyobb ilyen katasztrófák rendkívüli hevességgel és gyorsasággal zajlottak, s az ösz- szedőlt falak maguk alá temették a házak teljes berendezését, mivel a lakóknak csak saját életük megmentésére maradt idejük. Az egyik ilyen teljesen leégett házban 150 teljes épségben maradt kerámiatárgyra bukkantak, a másikban asztalok, polcok és szövőgép maradványait lelték, másutt pedig vetőmagot tároló edények kerültek felszínre. Az elpusztult házak helyére vagy közelébe a katasztrófa után rövidesen újakat építettek. K.M. Trónuson ülő női agyagfigura (idol) rekonstrukciója Történelem a szavak mögött A személynevek tovább élnek — Lord Sandvich a szendvics feltalálója — Az első bojkottot, Baykott angol földbirtokos ellen alkalmazták — Jean Nikot, a nikotin atyja Réti-Csonka László Le kellene írnom le kellene írnom a boldogtalanság állapotát s ha van a karakterét is akár egy kutya reggeli ugatását vagy a rózsák álmosító sziromlebbenését le kell ölnöm a képzetek szirénéit a vágyét álomét szeretkezését föl kell támasztanom a cselekvés lerohanó ingerét a futó lázas sebes indulatot meg kell ragyogtatnom az éji suhogó gyönyört feketeleples ágy gyerekes játékát a melodramatikus mindiget ki kell fejtenem ködéből a múlandó tudatot csillámló nappali fényt akár bányamunkás a bujdokló közeget ki kell fejtenem s el kellene kaparnom a szégyent megalkuvást öngyilkos reményt valami ázott földben hogy halott legyen a múlt sirámos élménye hogy élni tudjak érted szeretet hogy tietek maradjak hiteim hogy sustorogjon lobbanó szél jelenlétévada ébredt életünk Rózsa Endre Életfogytiglanig Hol már a döghalak is elhullnak és tétlen rajzanak lefelé, mélyen tanyáz tenger szívemben minden elmúlás. Mert mély örvény az élő ihleté. A szomjú láz kietlensége mégis megaláz: életfogytiglanig csak tátogás és néma ordítás a végítéletért. Nem kell nyelvésznek lenni ahhoz, hogy kiderítsük a szavak jelentéseinek eredetét, elegendő egy kis utánanézés, egy kevés kíváncsiság, és máris olyan meglepő felfedezéseket tehetünk, amelyek méltán tarthatnak igényt a közérdeklődésre. Mindennapi életünkben lépten nyomon használunk olyan szavakat, amelyekről egy kis utánajárással kiderül, hogy valamikor a történelem folyamán személynevek, méghozzá híres személyiségek nevei voltak. Vegyük talán elsőként a múlt századi ruházkodást, amikor az előkelőségek atillában, zrínyiben, ferencjóskában jártak. Lehet e kétség affelől, hogy a korabeli divat személyes hordozói e ruházatok viselői voltak, vagyis személyek, akik nyelvünkben egy-egy ruhadarab közös neveivé formálódtak az évek során. Nyilván ilyen szó a „ragián” is, amely szabásformát Ragián angol tábornokról neveztek el, megörökítve ezzel a nevét a szabászatban, a divatban és mi tagadás a nyelvünkben is. Gyakran esik szó krőzusi ajándékról, vagy lukullusi lakomáról, de jut-e eszünkbe, hogy ez a bizonyos Krőzus hatalmas és mérhetetlenül gazdag keleti uralkodó volt, Lukullus pedig Krisztus előtt élt híres római hadvezér volt, akinek ízlését, ínyencségét, gasztronómiai ismereteit még manapság is emlegetik. Ismét felkapott szó a „mecénás”, akire kívánatos lenne szert tenni ahhoz, hogy terveink, vágyaink, elgondolásaink megvalósuljanak. Nos, ennek a szónak a hordozója egykor Caius Cilnius Maecenás, Horatius egyik híres barátja volt, az akkor élő írók, művészek dúsgazdag pártfogója, aki szinte halászott a tehetségekre, az olyan személyekre, akiket érdemesnek talált a pártfogására. Jelentéstani nyomozásaink során hamar kiderül, hogy szép számmal vannak olyan szavaink, amelyeknek a tulajdonnévi eredete már-már elhalványult, elmosódott. Ebbe a csoportba tartozik a „bajonét” szavunk is, amelyre különösképpen az első világháborút megjárt legöregebbek emlékezhetnek. Amennyiben kitartóak vagyunk a nyelvi nyomkeresésben kiderül, hogy ez a harci eszköz valamikor, pontosabban a XVII. században egy szerény falusi tanítótól, pontosabban lakóhelyétől, a francia városkától Bayonéttől kapta a nevét. Ez a tanító megdöbbenve látta, hogy honfitársai a harcokban szinte teljesen tehetetlenek a dárdákkal és lándzsákkal felszerelt ellenséggel szemben. Ő volt az első, aki kitalálta, hogy a puskák végére egy harminc centi hosszú hegyes kést kell erősíteni, amelynek segítségével a gyalogosok is felvehetik a harcot a lovasokkal. Kezdetleges harci eszközét a hadseregben — újításként — tökéletesítették, és évtizedekig alkalmazták. A politikai életben is bőven találhatók effajta szavak. Itt van például a „bojkott”, a munkás- mozgalom gyakran alkalmazott fegyvere. Ezt első ízben Boycott angol jószágkormányzó ellen érvényesítették brutalitása miatt a munkásai. Durván bánt velük, ütlegelte őket, embertelen körülmények között kellett nekik dolgozniuk a kényúr parancsára. Magatartása olyan ellenszenvet váltott ki a szomszédos földbirtokosokból is, hogy azok többé nem érintkeztek vele, megszakították az üzleti kapcsolataikat. E bojkott sikerrel járt úgyannyira, hogy a jószágkormányzó kénytelen volt kivándorolni. Ki ne hallott volna a "guillot- tinról”, amely mint hírhedt ki- végzőeszköz a francia forradalomban oly nagy szerepet játszott. Nos, ez Guilottine orvos nevéhez fűződik, aki egy nemzetgyűlési beszédében olyan szerkezet alkalmazását ajánlotta, amely fájdalommentesen öli meg a kivégzésre ítélteket. Egy ügyeskezű műszerész nekilátott elkészítéséhez, amelyet — minden tiltakozása ellenére — az orvosról nevezett el. A sors különös játéka volt, hogy Guillotine kis híján maga is a guillotin alá került... Sovinizmus! Gyakran hangoztatott szó napjainkban is. Mondjuk, használjuk, de ugyan kinek jutna eszébe arra gondolni, hogy ez a szó Napóleon egyik katonája nevéhez, ’’Chauvin hoz kapcsolható, aki amikor leszerelt, egy kocsmát nyitott, és itt uszító kardcsörtető beszédeket tartott... A fizikai fogalmak nevei között se szeri se száma az effajta példáknak. Ampere francia fizikus volt, Watt angol felfedező, de az Aueriény és a Diesel motor is felfedezőjének nevét viseli, amint az elektromos áram feszültségének mértékegysége a volt is Volta olasz fizikustól kapta a nevét. Ugye milyen érdekes, hogy beszéd közben, amikor szavakat fűzünk értelmes mondatokká, nem is gondolunk arra, hogy nem magyar szavakat használunk és gyakran a fogalomként kezelhető szavak, hajdan személynevek voltak, így örökítve meg a felfedezőt, a tudóst, vagy éppen egy kegyetlen, kérlelhetetlen zsarnokot... Ám térjünk át a köznapibb életre és válasszuk, mondjuk az építészet területét, abban is a vékony rabitzfalat. Közismert szó, bár ez éppen magyarral is köny- nyen helyettesíthető. Rabitz Károly építőmester alkalmazta először ezt az eljárást, a fal tőle kapta a nevét. Lépten nyomon halljuk, hirdetjük, ajánljuk az építészetben a manzárd megoldást. Francois Mansard neve a világ minden nyelvébe beleplántáló- dott, ugyanis ő, a francia építész alkalmazta először ezt az újfajta tetőberendezést, amely a házakon bizonyos álemeletet hoz létre. Ez tehát a gyakran emlegetett mansard, amellyel hajdan a feltaláló a szigorú francia építészeti szabályokat játszotta ki sokak örömére. Manapság egyetlen lakásból sem hiányzik a rekamié, ez a nappal dívány, éjjel ágy kombináció. Nos, a XVIII. században Madam Recamier, a világ egyik leghíresebb és legszellemesebb asszonya különös módon került kapcsolatba ezzel a bútorral. A reánk maradt eredeti képek őt ábrázolják, amint egy „meghosz- szabbított” széken ül és olvas. Nos, az ötletgyárosok kaptak az alkalmon, és a félig ülő, félig fekvő testhelyzetből egy szellemi bakugrással eljutottak a Schő- berl-ágyig. Se szeri se száma e szójátéknak, amelyek közül talán a manapság is leggyakoribb a szendvics szavunk. Ki ne evett volna már szendvicset, ugyan ki ne kapott volna be siettében ebéd, vagy éppen vacsora helyett egy falatot, nem is gondolva lord Sandvich-re, e hamar finom étel kitalálójára, őurasága — mi tagadás — híres kártyás volt, és kártyacsatái között gyakran evett valamit. Kis kenyérdarabot, amely közé, sonkát, vajat, sajtot, esetleg tojást tétetett, és ezzel csillapította éhségét. Dehogyis sejtette akkor, hogy a világ nem mint híres kártyahőst, hanem mint a szendvics feltalálóját tartja majd számon. A praliné Pralin francia marsall szakácsának a nagy találmánya, a Sacher-torta pedig a bécsi Sacher szállodás családnak köszönheti megszületését. A nikotin atyjának Jean Nikot-ot tartják. íme, tallóztunk egy kicsit a világban, a szótárban, kutattuk kerestük a múltat a történelmet, ezúttal megfeledkezve egy kicsit hazánk fiairól. Bizonyára nem bocsátanák meg nekünk, ha valamikor ezt a mulasztásunkat nem pótolnánk... Szalav István
