Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 23., szombat PANORÁMA 5. Omladozó falak — éledő remények (Fotó: Perl Márton) Pétervására fél éve város Városi remények a falusi idillben Horváth Sándor: „Már érezhető a javulás” Idén, március 20-án adtunk hírt először arról, hogy Pétervására városi rangot kapott. A háromezer lakost számláló település hosszú idő óta központi szerepet játszik a környező települések életében. Talán kevesen tudják, de Pétervására már hat évszázaddal ezelőtt is híres volt vásárairól. Messziről zarándokoltak ide módos gazdák, szegény parasztok, hogy szemügyre vegyék a kirakott portékát. S míg egyre-másra születtek a tisztes alkuk, megbeszélték itt azokat az ügyes-bajos dolgokat is, amik akkoriban nyomasztották az egyszerű ember hétköznapjait. Péterke nagyszabású vásárai révén lett híressé, s vált centrumává a hajdani járásnak. S ahogy telt-múlt az idő, a falu életében alig észrevehető változások történtek. Ezért nincs abban semmi meglepő, hogy az idetévedő idegen bizony hitetlenkedve mosolyog, ha megtudja: ezt a falut egy ideje városi rang illeti. Fotóriporter kollégámmal azt próbáltuk megtudni, miként vélekednek az itt élők a fél éves változásról, s hogyan érzik magukat városi polgárként? * Több embertől is halljuk: Új, fiatal tanácselnökünk van! Tessék őt feltétlenül megkeresni, mert ő aztán érti a dolgát. Rátermettebb, mint az elődje volt.” El is indulunk, hogy megismerjük, szót váltsunk vele, de nincs szerencsénk. Az elnök, Pál László betegállományban van. Friss információkkal így Tar Sándorné, vb-titkár szolgál. — A városi címmel mintegy 2,7 millió forinttal növekedett a fejkvótánk. Ez nem kis összeg, de a megoldásra váró feladatokhoz viszonyítva mégiscsak csekély. Mindenesetre az egészség- ügyi központ, ami 13 és fél millió forintba kerül, már épül. Még ebben a hónapban beindul a fizikoterápiás kezelés, és várjuk a belgyógyászunkat, a gyermekorvost is, akikre nagy szükség van. Tárgyalásokat folytatunk a különböző intézmények, hivatalok idetelepítésével kapcsolatban is. Január elsejétől lesz önálló földhivatalunk, tervezzük a vízműkirendeltség létrehozását, s idővel szeretnénk a bíróságnak, s az önálló rendőrőrsnek is helyet biztosítani. Sajnos épületgondjaink vannak, mivel a járások megszűnésével intézményeink kikerültek hatáskörünkből, így most szinte mindent újra kell kezdeni. Tanácsi apparátusunk egyébként a kisvárosi modellnek felel meg, három osztállyal működik. Összeségében azt mondhatom, jelenleg jórészt előkészületi stádiumban tartanak a legfontosabb dolgok, s hosszú időbe telik, míg a szó igazi értelmében várossá fejlődhetünk. * Tudják ezt a Péterkén élők is. Akiket megszólítunk az utcákon, óvatos derűlátással válaszolgat- nak arra a kérdésre: Milyen város is lesz a külsőségeiben egyelőre falu képét mutató Pétervására? Császár József és felesége a vásárból tartanak haza. Mondják, nem érezhető még szinte semmi a változásból, de már előre örülnek annak, hogy nem is olyan soká nem kell bemenni Egerbe, ha valaki megbetegszik, s hogy a földhivatali ügyeket is helyben lehet majd elintézni. Rába Józsefnél bizakodik. — Minden bizonnyal köny- nyebb lesz majd az élet. Ehhez persze idő kell. Sokat várunk az új tanácsi vezetéstől is. Bízunk a hozzáértésükben, és abban, hogy szívügyüknek érzik a település sorsát. Nem volt ez mindig ígyHorváth SándorszeúnX már az elmúlt fél év alatt is javult valamelyest a helyzet. — Szebb lett a park, gondo- zottabb a központ, megoldották a templom díszkivilágítását. Esténként megcsodálja mindenki, aki erre jár. A választék is jobb az ■ üzletekben, igaz, még mindig előfordul, hogy kevés árut rendelnek, s így a kelleténél hamarabb ürülnek ki a pultok. * A vásárba tartunk. Az ivádi elágazás előtt már csak lépésben haladhat autónk. Az elsőbbség — tetszik, nem tetszik — most a gyalogosoké. Fölösleges rádudálni a műúton bámészkodó, trécselő emberekre. Legjobb esetben értetlenül néznek ránk, de akad olyan is, akit felháborít a négykerekű „tolakodása”. Néhány perc alatt végképp elfeledjük, hogy egy városban tartózkodunk. Szekerek, lovaskocsik, visítozó malacok, s végeláthatatlan sátorerdő jelzi: az idő nem mossa el a hagyományokat, a vásár most is épp olyan, mint amilyen évekkel, évtizedekkel ezelőtt lehetett. A különbség talán csak annyi, hogy a választék lagzis nótákkal telt kazettákkal, s itt-ott bóvlihalmokkal bővült. No és persze az árak. A lacipe- csenyések sátorából áradó illatok bűvköréből itt nem menekülhet senki. A fűszeres kolbász, a gőzölgő csülök, a sülthús között azonban nehéz választani, hiszen egyik drágább, mint a másik. A végén az sem lep meg, hogy az egyszerű magyar cigarettára szemrebbenés nélkül fogják rá, hogy szabadáras, s így nem átal- lanak érte elkérni jóval borsosabb árat, mint az üzletben. A Épül az egészségügyi központ A városközpont Vásárban zöld réten franciaágy, szekrénysor, fotelek terpeszkednek. Az árusok Budapestről érkeztek. Egykedvűen, s némiképp csüggedten gyújtanak rá az egyik cigarettáról a másikra. Ma még egy széket sem sikerült eladni. Kérdezem, megéri-e Pestről ideszállítani a bútort. „- Nem nagyon, de inkább kérdezgessenek mást! Bennünket ugyanis már elégszer feljelentettek adócsalásért.” S a nyomaték kedvéért hátat fordítanak a fényképezőgépnek. * Útban hazafelé, babakocsit tologató fiatalasszonyt szólítunk meg. Vajon el tudja-e képzelni a gyermek jövőjét itt, a „faluvárosban”? — Természetesen — mondja mosolyogva Nagy Lászlóné. Hiszen én is itt születtem, és nőttem fel. Szeretni való hely ez. No, persze, ahhoz, hogy a fiam itt maradjon felnőtt korában is, szükség lenne több iskolára, ahol tovább tudna tanulni. Ha majd egyszer megnősül, ő is saját otthont szeretne. Lakás viszont kevés van, és az is drága. Én bízom a tanácselnökben. Fiatal, így ismeri a saját korosztálya problémáit is. Egyébként ha már megállítottak, csak elmondom: A fiam, Nagy Adám, a legfiatalabb városi polgár, ugyanis azon a napon született, amikor várossá avatták Pétervásárát. Neki ne lenne jövője itt? Barta Katalin A lacipecsenyének nem lehet ellenállni A város első szülöttje... ...és édesanyja
