Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-22 / 224. szám

4. KULTÚRA KOZMUVELODES NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 22., péntek Petőfi barátja volt: Tarkanyi Béla emlékezete Petőfi állítólagos földi marad­ványainak július végi, barguzini feltárása ismét ráterelte a figyel­met világhírű költőnk életére. Je­les poétánk életének vannak he­lyi kötődései is, amelyek azon­ban a közvélemény előtt nem, vagy kevésbé ismertek. A Petőfi élete iránti felfokozott érdeklő­dés jó alkalom egyik elfeledett költőbarátjának, Tárkányi Béla életének és munkásságának be­mutatására. Tárkányi Béla, akinek nevét utca viseli Egerben, nem helybeli születésű. Miskolcon látta meg a napvilágot, 1821. január 2-án. Apja Viperina Ádám csizmadia­mester, anyja Andresz Mária. Szülei nagy gonddal nevelték. Elemi iskolai és gimnáziumi ta­nulmányait a szónoklattani osz­tály kivételével szülővárosában végezte. Egy osztályt Lőcsén járt ki, hogy ott németül is megtanul­jon. Anyja, mivel fiát vallásos ne­velésben részesítette, a papi pá­lyára szánta. Fiát az egri papne­veldébe 1836 augusztusában vették fel. Már ekkor írt verseket, Tárkányi Béla álnéven. Ettől kezdve változtatott nevet. Tehet­ségét bizonyítja, hogy 1839-ben a Kisfaludy-társaság pályázatán díjat nyert Honáldozat című bal­ladájával. Miután három évet eltöltött a papi szemináriumban, lehetősé­ge nyílt arra, hogy ellátogasson Pest-Budára. Az utazás nagy él­ményt jelentett számára. Láthat­ta a nemzet koszorús költőjét, Vörösmarty Mihályt, felkereste Garay Jánost, Vajda Jánost, Fáy Andrást, Kossuth Lajost. Láto­gatást tett Ferenczy István szob­rászművész műtermében. 1841 októberétől rendszere­sen naplót vezetett, amelyből ki­tűnik, hogy nyelveket tanult, és. sokat olvasott. Kedvenc olvas­mányai voltak Seneca, Herder művei. A korabeli lapok közül olvasta a Bajza József szerkesz­tette Kritikai Lapokat, Garay Já­nos Regélőjét, a Religió és Neve­lést, valamint a Társalkodót. 1842-ben fogott hozzá Klops- tock német költő nagy műve, a Messiás fordításához, amelyre Toldy Ferenc irodalomtörténész, akivel jó barátságba került, buz­dította. 1844-ben az Életből cí­mű versével újból elnyerte a Kis­faludy-társaság pályadíját. Még 1843. augusztus 23-án, teológus korában, az érseki iro­dába hívta írnoknak Pyrker László érsek. Élete e korszaká­nak nevezetes eseménye volt, hogy 1844. február 18-án meglá­togatta Petőfi Sándor. Petőfi feb­ruár 17-én érkezett Egerbe Deb­recenből, és egyenesen a papi szemináriumba ment. A portás­tól érdeklődött arról, hogy Tár­kányi ott tartózkodik-e. Az kö­zölte vele, hogy az előző nap el­utazott, és csak késő este érkezik haza. A késő esti órákban a költő ismét megjelent a papneveldé­ben, s miután Tárkányit ekkor sem találta, egy levelet adott át a portásnak, amely így hangzott: „Tisztelt barátom! (ha meg nem sértem e címmel) Többször ke­restem Önt, de nem találtam ott­hon. Holnap reggel 7 óra tájban ismét eljövök. Igen örülni fogok Önt megismerhetni, bár jöttöm- nek más indoka is van. Igen meg­szorultam (holnap bővebben el­beszélem); legyen szíves Ön ne­kem útravalót szerezni, mellyel Pestig elmehetek. Ne ütközzék meg e quázi parancsoló hangon; de bár nagy szükségben vagyok, nem koldulok. Holnap minden­ről bővebben. Addig Isten Ön­nel. Petőfi Sándor. Tárkányi csak késő este érke­zett haza vidéki útjáról. Petőfi le­velét, amit a portásnál hagyott, csak másnap reggel a miséje után kapta meg. Alig olvasta el, ami­kor hét óra körül megérkezett Petőfi. A nagy költő érkezésének híre hamar eljutott a kispapok- hoz, s a délelőtti tanulás után azonnal tódultak Tárkányi szo­bájába. Az ebéd alatt Petőfi kezdet­ben szótlan volt, majd az étel és ital hatására feloldódott. Tárká­nyi kérésére előszedte verseit, és elszavalta a kispapoknak a Vég­szó és a Honfidal című költemé­nyeit. Tárkányi Petőfinek saját szo­bájában adott szállást. Este a va­csoránál megint együtt voltak a kispapokkal. Itt előadta az Ivás közben című versét. Három napig volt Petőfi Tár­kányi vendége. Itt írta az Egri hangok című költeményét, feb­ruár 19-én és 20-án. Azt a kispa­poknak fel is olvasta. Petőfi február 21-én indult út­nak Pest felé. A kispapok össze­gyűjtötték az útiköltségét. Az ál­taluk fogadott szekéren indult el a költő Egerből, amelyet ven­déglátói a város határáig kísér­tek. Néhány hét múlva Petőfi a fő­városból levelet írt Tárkányinak, amelyben elragadtatással emlé­kezett meg az egri szép napokról. Többek között ezeket írta: „Óh, Béla barátom — írta —, be szép napok voltak, melyeket körö­tökben tölték, Istenemre, soha­sem feledem!” 1923-ban a nevezetes szoba ajtaja fölött emléktáblát helyez­tek el, amelynek szövege a kö­vetkező: „1823 — 1923. Itt írta az egri kispapok körében Petőfi Sándor az „Egri hangok”-at, 1844. február hó 19. napján.” 1870-ben Petőfi levelét Tár­kányi barátjának, Reményi Ede világhírű hegedűművésznek ajándékozta az alábbi sorok kísé­retében. „E sorokat az egri pap­nevelde portájáról 1844 február­jában írta Petőfi Tárkányi Bélá­hoz — se becses ereklyével az együtt töltött egri esték emlékéül Reményi Edének kedveskedik. Eger, június 24.1870. Tárkányi.” 1844 nyarán fejezte be teoló­giai tanulmányait, és július 25-én pappá szentelték. Még ez év au­gusztus 6-án Vörösmarty Mi­hálynak egy hordó egri borral kedveskedett. Ennek háttere a költő Rossz bor című verse volt, amelyben ezeket írta: „Mondják, Egeméi híres bor terem. Verembe szűrik tán? Nem ismerem, Megénekeltem harcait, borát S mind e napig nem láttam áldomást/” Erre a szemrehányó versre küldte Tárkányi az említett bort, hogy Vörösmartyt kiengesztelje. A jó nedűhöz saját versét mellé­kelte, amelyben utalt barátja ver­sére is. Felszentelése után rövid ideig káplán lett a megyebeli Szenter- zsébeten. Itt sem tétlenkedett. Elkezdte gyűjteni a nép ajkán lé­vő egyházi énekeket. Humoros elbeszéléseket és szatírákat írt, amelyek a Pesti Divatlapban és a Regélőben jelentek meg. 1845. szeptember 16-án meglátogatta Bugát Pál, aki a palóc nyelv ta­nulmányozására jött a faluba. 1846-ban szerencséjére Pyrker érsek behívta Egerbe, ki­nevezte szertartójává, egyben ik­tató lett az érseki irodában. Az év nyarán főnöke magával vitte csehországi útjára. A következő évben Bécsbe vezetett útjuk. En­nek során Pesten megállva, meg­ismerkedhetett Jókai Mórral, Obemyik Károllyal és Vachott Imrével. Pyrker érsek 1847. évi halála után is az érseki udvarnál ma­radt. 1849-ben már titkári, levél­tárosi és hitszónoki funkciókat látott el az aulában. 1851-ben az új érsek, Bartakovics Béla titká­rának nevezte ki. Az 1850-es években az érsek megbízásából a hitoktatás céljai­ra kátét, az elemi iskolák számá­ra pedig abc-s könyvet készített. Sokat foglalkozott a katolikus egyházi éneklés kérdéseivel is. Ennek céljaira adta ki 1855-ben Egyházi Enektár című könyvét. Még 1852-ben Bartakovics meg­bízta a Káldy-féle katolikus bib­lia átdolgozásával. Rengeteg munkája közepette feloldódást jelentett számára kis baráti köre, amelynek nevezete­sebb tagjai voltak az Egerben dolgozó Kovács Mihály festő­művész, a Bánfalván élő Ka­zinczy Gábor, a Pestről lányai­hoz Égerbe jövő Toldy Ferenc irodalomtörténész és Szvorényi József, a neves nyelvtudós és cisztercita tanár. A művészetek közül különösen a festészet von­zotta. Kovács Mihálytól több ké­pet rendelt magának és sok mun­kát is szerzett neki. 1856-ban váratlan csapás ér­te. Az év októberében az érsek — rosszakarói rágalmainak hitelt adva — egyeki plébánosnak ne­vezte ki. Falusi magányát mun­kával s baráti kapcsolataival eny­hítette. 1857-ben költeményeit Toldy Ferenc előszavával kiadta a Szent István-társulat. Egyeken fejezte be 1860 nyarán a Biblia fordítását, amelyet az említett társulat 1865-ben bocsátott ki. Sokat levelezett Kovács Mihály festő barátjával, gyakran felke­reste parókiáján Pájer Antal papköltő Tiszafüredről. Nagy örömére szolgált, hogy 1857- ben tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, 1867- ben pedig a Kisfaludy-társaság. 1868 júniusában több nekifu­tás után egri kanonokká nevez­ték ki. Ez lehetővé tette, hogy is­mét a városba kerüljön. Ekkor az érsek a tanítóképző igazgatójá­nak, s egyben egyházmegyei fő­tanfelügyelőnek nevezte ki. Éle­tének e szakaszában kezdődött barátsága Ipolyi Arnolddal, a je­les műgyűjtővel. Az 1872-es év régi vágya be­teljesülését hozta. Kiadták Klopstock Messiás című művé­nek fordítását. Ebben az eszten­dőben választották meg a Szent István-társulat alelnökének' is, amely funkciót 1885-ig látta el. Alelnökként hervadhatatlan ér­demeket szerzett a népművelés­ben. A falusi nép számára kezde­ményezte számos hasznos olvas­mány kiadását a társulat által. Alelnöksége sok fővárosi tar­tózkodást vont maga után. Ez le­hetővé tette számára kedvenc stúdiumával, a képzőművészet­tel való foglalkozást. Ebbéli is­mereteit a Magyar Képzőművé­szeti Társulatban gyümölcsöz- tette. Több alapítványt tett. Kép­tárat gyűjtött, eredeti képekből és nagy művészek alkotásainak másolataiból. Ennek során jó ba­rátságba került Benczúr Gyulá­val, Szoldatits Ferenccel és Vágó Pállal. Fővárosi baráti köréhez tartozott Gyulai Pál író és Frak- nói Vilmos történész is. A rengeteg munka közepette az 1870-es években ismét lehe­tősége nyílott nagyobb utazá­sokra. 1875-ben tette meg egyik legszebb külföldi útját, amikor is felkereste Olaszország és Né­metország nevezetesebb városa­it, különös tekintettel az ottani művészeti értékekre. A fent említett évtizedben ala­kult ki barátsága a jeles papköl­tővel, Mindszenty Gedeonnal, segítette költeményei kiadását. Életének egyik fénypontja volt az 1878-as egri Vitkovits-emlék- ünnepség, amikor vendégül látta a Magyar Tudományos Akadé­mia és a Kisfaludy-társaság kép­viseletében megjelent Gyulai Pált, Greguss Ágostont, Lévay Józsefet és Vadnay Károlyt. A halála előtti években a ko­rábbiaknál is gyakrabban jóté-' konykodott. Többek között segí­tette Garay János családját, a költő verseinek kiadásában. Közreműködött abban, hogy emléktábla kerüljön Virág Bene­dek költő pesti szülőházára. A Kisfaludy-társaságnak adomá­nyozta Czuczor Gergely Kovács Mihály által 1851-ben festett arcképét. Végrendeletében a tu­lajdonában lévő értékes olajfest­ményeket a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta. Külön kell szólnunk Tárkányi költészetéről. Saját korában kedvelt és elismert poéta volt. Petőfi mindvégig barátjának tar­totta, Vörösmarty jó költőként szólt róla. Toldy Éerenc a Kisfa- ludy-társaságban tartott üdvözlő beszédében így köszöntötte: „A nép ezrei ajkára a haza iránti hű­ség érzetét adtad, a tűnő honsze- retetet s a vallásos bizodalmát felébresztő és ápoló költészeted­del tartottad ezrek kebelében a lelket.” A múlt század közepén a folyóiratok örömmel adtak teret költeményeinek. Természetesen költészete nem versenyezhet Pe­tőfiével, Aranyéval és Vörös- martyéval. Költői munkássága egyházi és világi fogantatásé. Mint egyházi költőnek, korában nem volt pár­ja. Vallásos versei Istene és egy­háza iránti mély szeretetét tükrö­zik. Világi költészetének s egy­ben egész munkásságának leg­maradandóbb alkotásai a balla­dák. Költői tehetsége ebben a műfajban domborodott ki a leg­jobban. Balladái közül a Corio- lán a múlt század második felé­ben Petőfi, Vörösmarty versei és Garay János Kontja mellett a legtöbbször szavalt mű volt. Tárkányi Béla 1886. február 16-án hunyt el Egerben. Földi maradványait a bazilika kriptá­jában helyezték el. Később utcát is neveztek el róla, sőt ez utcában emléktáblája is volt, amelyet az 1950-es években eltávolítottak. Úgy gondolom, hogy életműve megérdemelné, hogy utcájában ismét emléktáblát helyezzenek el. Szecskó Károly (A Népújságszerkesztősége a közületek és a lakosság hoz­zájárulásával jövőre emlék­tábla állíttatását tervezi Petőfi Sándor és Tárkányi Béla tisz­teletére.) Bayreuthi beszélgetés Sőlyom­Nagy Sándorral A premiert követő napon, a sajtókonferencián találkoztam Sólyom-Nagy Sándorral Richard Wagner színházának, a Fest- spielhausnak az éttermében. — Kilencedik éve töltöm itt a nyarat — mondja Sólyom-Nagy Sándor —, megismertem a nem­zetközi élvonalban számon tar­tott kollégák munkásságát, a kü­lönféle rendezői koncepciókat, állíthatom, hogy a bayreuthi mű­helyhez fogható színház nem lé­tezik a világon. Az igaz, hogy he­lyet adnak a kísérleteknek, érvé­nyesülnek modem felfogások, de mindez olyan szinten, amely máshol el sem képzelhető! — A Parsifal az Ön pályájának is emlékezetes állomása. A bu­dapesti Operaházban, illetve ko­rábban az Erkel Színházban lát­hattuk, amint Amfort as szerepét énekelte. — Nagy öröm ért akkor, ami­kor Wagner úr közölte, hogy a bayreuthi Parsifalban is gondolt rám, eddig ugyanis a Mesterdal­nokokban, majd a Tannháuser- ban kaptam kisebb szerepeket, az idén az egyik Grál lovag szóla­mával gyarapodott bayreuthi re­pertoárom, ezek után még köze­lebb áll hozzám ez a csodálatos alkotás. — Felfigyelt a kritika és pozitív jelzőkkel dicsérte a második fel­vonásbeli viráglányok jeleneté­nek esztétikus, harmonikus megoldását. Markó Iván kore- ografálta és tanította be az éne­kes és táncos művészeket a cse­lekménnyel, a zenével összhang­ban, így jött létre az előadás egyik legszebb részlete. Ez rend­kívül jelentős siker, mert a szerző eredeti elképzelését sem a fia, Sieg­fried Wagner, sem az unokák nem tudták az adott kor stílusá­nak megfelelően felidézni. — Markó Iván és társulata éppúgy hazajáró „vendég” Bay- reuthban, mint én, ők is részt vesznek a Wagner-fesztivál első külföldi turnéján Japánban, az ünnepi játékok befejezése után. A Tokyo Department Store ma­mutkonszern új kultúrcentruma, a Bunkamura ünnepélyes meg­nyitóján, majd ezt követően két héten át különböző városokban adunk részleteket Wagner zene­drámájából, operáiból, én még a Lohengrinben is fellépek. E. M. A király nem meztelen... Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, de Inárcs-Kakucson túl, volt egy ki­rályság. No nem nagy, csak afféle kiskirályság. A király is afféle kiskirály volt. Történt egyszer, hogy ez a kiskirály megunta a ré­gi selyembugyogóját, meg a bí­bor palástját. Országszerte kido- boltatta, hogy busásan megjutal­mazza azt a takácsot, aki olyan kelmét sző neki, amilyet még a lyoni vásáron se lehet látni. Lett is erre nagy sürgés-forgás a palotában. Egymásnak adták a kilincset a szövőgyárak igazga­tói, hónuk alatt a szebbnél szebb kelmetervekkel. A király vala­mennyit megnézte, de csak to­vább sóhajtozott. — Nincs ebben a kiskirályság- ban egyetlen takács, aki igazán különleges bugyogót tudna ne­kem szőni... Pedig odaadnám ér­te a fele kiskirályságomat, meg a legkisebb lányom bal kezét... — Már megbocsásson felség, a szókimondásomért — borult elé a főkamarás —, de a kiskirálykis­asszony elvtársnő bal kezét a ta­valyi élelmezési pályázat győzte­sének kegyeskedett odaadni. A jobbot meg két éve vitte el a munkavédelmi vetélkedő győz­test. Szegény jó kiskirálykisasz- szony elvtársnő most itt áll meg- fürödve, kéz nélkül. — Ostoba fajankó! — üvöltött rá a kiskirály. — Találj ki valamit, mert ha két hónapon belül nem lesz új bugyogóm, úgy karóba húzatlak, hogy egyetlen aktára sem tudsz ráülni többé! — Jaj szegény alfelemnek! — sírdogált a főkamarás. — Oda a legjobb ülésem. De talán lenne egy megoldás, felség: ajánljuk föl az anyósa balját. — Mondom, hogy ostoba vagy, Jakab! — eresztette mély búnak a fejét a kiskirály. — Hát ki a fenének kell egy kétbalkezes anyós balja? — Akkor pedig nincs más hát­ra, felség, alakítunk egy korlátolt felelősségű társaságot. Az is jobb, mint a karóba húzás. Nagyon megörült az ötletnek a kiskirály. Azonnal utasította a főkamarást, hogy másnap kezd­jék meg a munkát, és hatvan na­pon belül adják rá a soha nem lá­tott bugyogót. Lusta Jakab még aznap éjjel megíratta a kérelmet a titkárával, és elküldte a másik kiskirályságba, ahol a kft.-enge- délyeket stemplizték. Igen ám, de a borítékra elfelejtette ráírni az irányítószámot. A postaga­lamb csak nézegette, repült vele ide, repült vele oda, végül kiej­tette a csőréből a Só kiskirályság- ban. Ott el is olvasták elölről hát­ra, hátulról előre, aztán egy má­sik postagalamb szájába adták. Az meg éppen kacagó gerle volt, majd megszakadt a röhögéstől, amikor megtudta, hogy gatya- ügyben kell repülnie. Közben Lusta Jakab főkama­rás idegesen telefonálgatott egyik kiskirályságból a másikba, mert az alfelét egyre jobban csik­landozta a nyárs. A negyvenötö­dik napon végre megérkezett az engedély. Ekkor már gépek és anyag után futkostak az emberei ország szerint tova, de mindhiá­ba. Egy kiskirályi rendelet előír­ta, hogy csak pecsétes megren­delést fogadhatnak el a szállítók. Nosza, megrendelte hát a kiski­rályi pecsétőrtől a stemplit. — Nem adhatok — dörögte a zord hivatalnok —, mert nincs a pecsétkérelmen stempli. És ekkor bekövetkezett a tra­gédia. Hírnök jött, s pihegve szólt: — Kiskirály holnap megláto­gat, látni akatja, hogy készül a soha nem látott kelme. Ha nem nyeri el magas tetszését, készülj föl, mert biz karóba húzat! — Tégy csodát, ó Nagy Va­rázsló! — fohászkodott a főka­marás, és kinevezte a Sámánt a kft. másodállású főkönyvelőjé­nek. Másnap a Sámán fogadta a kiskirályt, és egy üres terembe vezette. — Itt volt a nagy király — mondta csak úgy mellékesen —, és elragadtatással szólt üze­münkről. Azt mondta, csak az értheti meg e soha nem látott gé­pek zenéjét, az láthatja e soha nem hallott selymet, aki hivatása magaslatán ül. Tekints szét, ó kiskirály! Ugye gyönyörű? • — Csodálatos — álmélkodott a kiskirály, és megigazította éjfe­kete szemüvegét, s hófehér bot­jával nagy köröket írt le a levegő­ben. — Holnap ebbe öltöztesse­tek!— parancsolta a szolgáknak. — És ágyúk dörögjenek, ha föl­lépek az ünnepi emelvényre! Lássa a nép az új bugyogómat! — Meneküljünk, ó Nagy Va­rázsló! — könyörgött a főkama­rás. — Embereim jelentették, hogy egy suszterinas holnap az ünnepségen elkiáltja majd: a kis­király meztelen! — Te csak sződd a semmit, Ja­kab, és bízd rám a suszterinast! — legyintett a Sámán. Mosoly­gott, mert tudta, harmadállásban ő lesz a cipész kft. főkönyvelője is. És eljött a rettegve várt, nagy nap. A nép zsibongva tódult a palota elé. Mindenütt zászlók lengtek, harsonák szóltak. A test­őrök fényes kardján és aranypa- szomántján ezernyi napsugár csillogott. Megnyílt a kapu, s ki­lépett a kiskirály, talpig semmi­ben. Amikor meglátták, elakadt az emberek szava. Nem úgy a suszterinasé. Fölugrott egy hor­dóra, és elkiáltotta magát: — Nézzétek, emberek! A kis­király nem meztelen, rajta van a fél országa. Elöl puszta, hátul puszta, ez a módi modern minta. Én vagyok a cég esze, cipész részleg főnöke! T. Ágoston László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom