Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-19 / 221. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 19., kedd Ma kezdődik az ENSZ közgyűlése Csehszlovák menekült Saját W W’m r ww építésű repülővel az NSZK-ba Saját építésű repülő alkalma­tossággal hétfő reggel átjutott az NSZK-ba egy 39 éves cseh orvos. Az együléses szerkezet lénye­gében egy Trabant-motorral haj­tott, húszméteres szárnyfesztá­volságú vitorlázó repülőgép. A menekülő 75 perces repülés után, negyed nyolckor simán föl­det ért Wölsting település köze­lében, egy országút melletti sza­bad terepen. A nyugatnémet rendőrség nem közölte a menekült nevét. Az illető arra hivatkozva kért menedéket az NSZK-ban, hogy Prágában részt vett egy tünteté­sen, és ezért politikai megtorlás­tól tartott. Családja egyébként már korábban kijutott az NSZK- ba. Ma nyílik meg New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének idei közgyűlése. A tanács­kozást derűlátás előzi meg, mu­tatnak rá diplomáciai körökben: a szovjet-amerikai tárgyalások, a kelet-nyugati közeledés, az eny­hülés minden jel szerint jótéko­nyan befolyásolja majd a világ- szervezet ülésén folyó munkát is. Előzetes egyetértés született abban, hogy idén az afrikai or­szágok adják a közgyűlés elnö­két, Joseph Garba, Nigéria ENSZ-nagykövete személyé­ben. Az első hét a szokások sze­rint a választásokkal, az ülésszak szervezeti előkészítésével telik, majd a rákövetkező héten kez­dődik meg a közgyűlés általános politikai vitája. George Bush amerikai elnök 25-én, Eduard Sevardnadze szovjet külügymi­niszter 26-án mond beszédet — közvetlenül a hétvégi, ígéretes szovjet-amerikai külügyminisz­teri tárgyalások után. Az ülésszak napirendjén idén is száznál több kérdés szerepel, s az általános vitára már mintegy 150 szónok iratkozott fel, hogy kifejtse kormánya álláspontját a nemzetközi élet kérdéseiben. Hóm Gyula magyar külügymi­niszter egy hetet tölt majd New Yorkban, felszólalására 28-án kerül sor. Horn egy sor kétoldalú tanácskozást tart külföldi kollé­gáival. Amennyiben a szovjet-ameri­kai találkozók a várt haladást hozzák a fegyverzetkorlátozási kérdésekben, az újabb lökést ad­hat az ENSZ munkájának is e te­rületen. Nagy szerepe van az ENSZ-nek az atomkísérletek teljes eltiltására irányuló erőfe­szítésekben is. A világszervezet az elmúlt két évben további négy sikeres békefenntartó akcióval vesz részt a nemzetközi viszályok elhárításában, korlátozásában, ez ugyancsak növeli az ENSZ je­lentőségét. Miután az el nem kötelezett országok legutóbbi, belgrádi ta­nácskozásukon a korábbinál mérsékeltebb álláspontot alakí­tottak ki a világgazdasági problé­mák kérdésében, a közgyűlés idei ülésszakán várhatóan elma­radnak a szokásos éles viták a fej­lett és a fejlődő országok viszo­nyáról. így lesz ez annál is in­kább, mivel a közgyűlés április­ban rendkívüli ülésszakot szentel a gazdasági növekedés és együtt­működés kérdéseinek, a 90-es évekre szóló világgazdasági stra­tégia kidolgozásának. Az ENSZ-közgyűlés idei ülész- szakán is előtérben állnak majd a világ válsággócai: Afganisztán, Kőzép-Amerika, a Közel-Kelet, Dél-Afrika kérdései, napirendre kerül a terrorizmus, a kábítószere­zés, az AIDS elleni együttműködés fejlesztése, a menekültek támoga­tása. Ezúttal is nagy teret szentel­nek az emberi jogok, ezen belül az etnikai kisebbségek ügyének. Kína Ki lesz Teng utódja? Teng Hsziao-ping Kína első számú vezetője Csiang Cö-min pártfőfitkárt jelölte ki utódjául — úja hétfői számában a The New York Times című amerikai lap. Az újság szerint a döntés ez év június 16-án született Teng és nyolc vezető kormánytisztviselő tanácskozásán. A 85 éves Teng állítólag arra kérte a vezetőket, hogy támogassák döntését és se­gítsék Csiang Cö-mint a hatalom megszilárdításában. A The New York Times szerint egy kínai tisztviselő juttatta el a találkozó­ról készült jelentést a laphoz. A beszámoló szerint Teng az ülésen kifejtette: azért döntött Csiang Cö-min mellett, mert a főtitkár támogatja Kína gazda­sági nyitását a Nyugat felé, és híve a gazdaság átszervezésének. A 63 éves, oroszul és angolul is be­szélő „technokrata” politikust általában nyitottabbnak tartják, mint Li Peng miniszterelnököt. A bangladesi rendőrök nem éppen udvarias módon invitálják meg azt a tüntetőt, aki szeptember 17-én a diákvezeők hatórás tiltakozásán vett részt (MTI-telefotó) Szovjet nemzetiségi politika Mi a teendő? Az elmúlt évtizedek tarthatat­lanná vált nemzetiségi politikája láttán túlzás nélkül állítható, hogy a Szovjetunió népei, ezúttal egységesen, sorsuk jobbra fordu­lását remélik az SZKP KB több­ször elhalasztott, de ma végre megnyíló, a nemzetiségi kérdé­sekkel foglalkozó ülésétől. A vá­rakozást jelzi, hogy a szövetséges köztársaságok némelyikében — a balti államokban, Azerbaj­dzsánban — még a helyi legfel­sőbb tanácsok ülését is a KB ülés utánra halasztották. A várakozás indokolt, hiszen a nemzetiségek helyzetéről nem halasztható tovább a párt egyér­telmű állásfoglalása. A nyilvá­nosságnak köszönhetően mára „a szovjet nép” — ha beszélhe­tünk ilyenről — tudatára ébredt: az elmúlt évtizedek visszafojtott nyugalomra kényszerített sok- nemzetiségű államában olyan fe­szültségek halmozódtak fel, amelyek mára fegyveres összeüt­közésekig fajultak — egyesek szerint a polgárháború szélére sodorták az országot. A vezetők indokolatlannak tartják a polgárháború emlege­tését — de a társadalom széles ré­tegeiben él az aggodalom, s ez a spontán gyűléseken kifejezésre is jut. Aggasztó, hogy a megújulás ötödik évében a meszheti törö­köket alig fél évszázad alatt má­sodszor is kitelepülésre kénysze­rítették, s az ország vezetése, bár mellettük állt, képtelen volt megvédeni érdekeiket. De míg a meszheti törökök helyzete egy új hazában, az Orosz Föderáció te­rületén időlegesen megoldódott, Karabah kérdésében mégcsak a jéghegy csúcsa látszik. Az ör­mény lakosság — nem kis túlzás­sal — újabb örmény-pogromról beszél, míg Azerbajdzsán, gaz­dag olaj lelőhelyei miatt a sérthe­tetlensége tudatában, kevés kompromisszumkészséget mu­tat. Grúziában a légkör az áprilisi tragikus eseményeket követően nem jutott nyugvópontra: az ab- házokkal ugyan szünetel a fegy­veres konfliktus, de a kiváltó okok továbbra is léteznek. Mol- dava a moldován nép nemzeti törekvései nyomán lényegében kettészakadt: az orosz és más anyanyelvű lakosság politikai sztrájkkal válaszolt jogainak a moldovánok általi vélt-valós megsértésére. A napokban alakult ukrán népfront, az Ukrán Népi Mozga­lom ülésén ugyancsak élesen ve­tődött fel az anyagország és a szövetséges köztársaság viszo­nya: több mint ötvenmilliós nép­ről van szó, s mégha a Népi Moz­galom nem is tükrözné a többség véleményét, oda kell figyelni rá. A balti államok — bár velük kapcsolatban hangzanak el a leg­keményebb megjegyzések — ki­váltságos helyzetben vannak. A harc nem is annyira ellenük, mint a kedvezőtlen példa ellen főijük: a Baltikum csendben célhoz jut­hat, de lehetőleg ne váljon köve­tendő példává. S ha azt hinnénk, hogy az Orosz Föderáció egysé­ges, tévedünk: ott is autonóm köztársaságok és területek van­nak, és ott él az a mintegy nyolc­van (!) nép, amelyet megfosztot­tak hazájától, nemzeti kultúrájá­tól, nyelvétől — de amely közül több még igényt tart a fennmara­dásra. Nem is beszélve Észak kis lélekszámú népeiről, amelyek gyarmati sorban élték meg az el­múlt évtizedeket. Elterjedt nézet, hogy az egysé­ges Szovjetuniónak először szét kell hullnia, hogy megszabadul­jon a múlt rossz beidegződései­től: végig kelljárnia a dezintegrá­ció fájdalmas folyamatát, hogy megtisztulva ismét egyesülhes­sen. A formát erre az igazi kon­föderáció adhatná meg, amely átmeneti államformaként sokat tehetne a népek öntudatának helyreállításáért. Hiszen a múlt nemcsak gazdasági, politikai problémákat szült, de mély nyo­mot hagyott az emberek tudatá­ban: a függősség, a tehetetlen­ség, az elnyomás érzésétől lega­lább olyan fontos megszabadul­ni, mint annak intézményeitől. A nemzeti öntudatra ébredés folyamata — amely Európa nyu­gati részén évtizedekkel ezelőtt lezajlott — most kezdődött a Szovjetunióban. Míg a fejlett vi­lág az integráció felé tart, a meg- késettségnek köszönhetően a Szovjetunió egyelőre a szétesés felé halad Ezt a folyamatot igyekszik az SZKP ülése megakadályozni úgy, hogy hátat fordít a sztálini- brezsnyevi nagyhatalmi soviniz­musnak, azonos rangra emeli a soknemzetiségű ország minden népét. A párt a múlt hónap köze­pén tette közzé nemzetiségi plat­formját, amely a jelenlegi föde­ratív felépítésen belül igyekszik új alapokra helyezni a nemzeti­ségek viszonyát. Szó lesz a gaz­dasági önállóság, az állampol­gárság, a nyelvhasználat kérdé­séről, a párt helyzetéről, a pár­tegység megőrzéséről. Magának az önállóságnak a biztosítása számos kérdést vet fel — egyebek között külpolitikai, biztonságpolitikai kérdéseket. Európa biztonsága, a Szovjetu­nióval szomszédos és baráti or­szágok érdekei is azt kívánják, hogy ezek a kérdések megnyug­tatóan rendeződjenek. A világ­nak erős, kiegyensúlyozott poli­tikai rendszerrel, fejlett gazda­sággal rendelkező Szovjetunióra van szüksége — az ehhez vezető út szabaddá tételét várja a KB plénumtól az ország is. Kaszab Zsuzsa Le Soir A nyugati segítség két koncepciója Az utóbbi hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy a Nyugat által a kelet­európai reformországok számára nyújtandó segítség meglehetősen lassan ölt formát, és — mint azt a brüsszeli Le .SorVhangsúlyozta az el­múlt hétvégén —jóval kevesebb a konkrétum, minta biztató politikai nyilatkozat. A belga lap írása rámutat, hogy Nyugaton legalább két koncepció fogalmazódott meg a segítségnyújtást illetően. Az egyiket az Európai Parlament (a Közösség elsősorban javaslattevő szerepkö­rű választott testületé) képviseli, nemrég elfogadott határozataiban egyfajta „Marshall-tervet” sürget Giscard d,Estaing volt francia el­nök és Willy de Clercq elképzeléseinek megfelelően. A liberális cso­port nevében általuk beterjesztett, majd elfogadott határozati javas­lat szerint bár a Közösség nyújtotta élelmiszersegítség komoly erőfe­szítés, nem mérhető össze a lengyel nép tényleges szükségleteivel. Nagyarányú kölcsönöket kell folyósítani Lengyelországnak, kedvező feltételek mellett, az EK-országok, az EFTA, Japán és az Egyesült Államok együttműködésével. Indítványozzák többek között egy kü­lön alap létrehozását Lengyelország korszerűsítésére, és célul tűzik ki a zloty konvertibilitásának megteremtését. Bár az Európai Parlament befolyásos politikai szervezet, a Nyugat tényleges reagálása ennél jóval óvatosabbnak tűnik. Mint a Le Soir fogalmaz, számos híve van a „kis lépések”politikájának. Ők emlé­keztetnek arra: a hetvenes években (éppen Giscard d,Estaing ösztön­zésére) Lengyelországnak nyújtott dollármilliárdok csak azt tették le­hetővé, hogy Varsóban ne hajtsanak végre reformokat. E felfogás hí­vei szerint a támogatást a két országban megvalósítandó, egyébként országonként igen sokban különböző, de kétségkívül fájdalmas piac- gazdasági reformok végrehajtásához kell kötni: megegyezés a Nem­zetközi Valutaalappal, szociális paktum, bérstop, pénzügyi és költ­ségvetési reform, a szubvenciók felszámolása, a konvertibilitás beve­zetése. Pol Mathil, a cikk szerzője utal azokra a nehezen ellenőrizhető hí­resztelésekre is, miszerint a nyugati segélyezők között is kibontako­zik egyfajta „ideológiai törés”. Szerinte az amerikaiak láthatóan vonakodnak a pénztárca kinyitá­sától, ami nemcsak gazdasági okokkal magyarázható, hanem azzal is, hogy Washington el akarja kerülni azt a benyomást, miszerint meg akarja vásárain i L engyelországot és Magyarországot a Varsói Szerző­déstől. Az amerikai kormányzat számára elsődleges a Szovjetunióval kialakított viszony. Az EK-politikusok, amikor Budapestre és Varsóba utaznak, min­den jel szerint magukkal viszik a dosszié különböző elemeit. Ám pénzt, azt nem visznek magukkal eleget — fejezi be írását Pol Mathil. Jelcin Miamiban Borisz Jelcin szerint olyan tör­vényeket kell hozni a Szovjetuni­óban, amelyek valódi politikai szuverenitást biztosítanak a tag- köztársaságoknak és amelyek le­hetővé teszik, hogy azok lakos­sága szabadon eldönthesse: a Szovjetunión belül akarnak-e maradni. A Legfelsőbb Tanács tagja, a peresztrojka „fenegyere­ke” vasárnap a floridai Miami­ban fejezte be nyolcnapos egye­sült államokbeli körútját. Jelcin Washingtonban Bush elnökkel is találkozott, de ameri­kai tartózkodása lényegében elő- adókörút volt: tíz városban fej­tette ki véleményét a szovjet po­litika időszerű kérdéseiről. Mi­amiban ismételten bírálta az SZKP KB Politikai Bizottságát, kijelentve, hogy annak tagjairól, különösen a konzervatívokról nincs sok jó szava. Este, a tiszte­letére adott díszvacsorán arról beszélt, hogy a peresztrojka új öntudatot adott a szovjet népnek, de most megrekedt a demokrati­zálási folyamat. Ezzel kapcsolat­ban ugyanakkor bizakodva álla­pította meg: „egy napon mi is el­jutunk az Egyesült Államok színvonalára”. Jelcin ismét kifejtette azt a vé­leményét, hogy a pártot a Népi Küldöttek Kongresszusa alá kell rendelni. A szovjet emberek csak akkor válhatnak szabaddá, ha ’’kihúzzák szívükből a félelem még mindig meglévő rozsdás szögét” — jelentette ki. A szovjet politikus egyébként egy-egy előadásért 25 ezer dol­lárt kapott. A pénzt azonban nem tartottá meg magának; a körút költségeinek fedezése után megmaradt százezer dollárt arra fordította, hogy egyszerhaszná- latos injekcióstűket rendelt a ká­bítószer szovjet rabjai számára, hogy ezzel is csökkenjen az AIDS terjedése. Jelcin — saját bevallása szerint — igen jó benyomásokkal fejezte be amerikai tartózkodását. Mint mondta, az amerikaiak és az oro­szok nagyon hasonlítanak egy­másra, különösen ami a humor­érzéket illeti. Előadókörútjának szervezője, William Leigh ugyancsak elismeréssel nyilatko­zott róla, kiemelve „természetes viselkedését”. Horn-interjú A magyar határ továbbra is nyitva marad A Varsói Szerződésnek a ka­tonai együttműködésre, nem pe­dig az ideológiára és a tagorszá­gok politikai helyzetére kell összpontosítania — jelentette ki Horn Gyula magyar külügymi­niszter a Politika című belgrádi napilapnak adott nyilatkozatá­ban. Az interjút vasárnap ismer­tette a Tanjug jugoszláv hír- ügynökség. Horn Gyula kijelentette: a Varsói Szerződés nem döntheti el, milyen külpolitikai lépéseket tegyenek tagállamai, például, hogy milyen kapcsolatokat léte­sítsenek az Európai Közösségek­kel. Mint hangsúlyozta, Mihail Gorbacsov hatalomra kerülése óta sokkal demokratikusabbá vált a döntéshozatal a Varsói Szerződésen belül. A nem kommunista miniszterelnök vezette lengyel kormányról szólva Horn kifej­tette: a VSZ-tagállamoknak le­hetnek katolikus, vagy más néze­tet valló kormányfői is, amíg ko­molyan veszik védelmi kötele­zettségeiket. Az NDK-ból érkező mene­kültekről szólva a külügyminisz­ter közölte: a magyar határ to­vábbra is nyitva marad. Hangot adott meggyőződésének, hogy a két német államnak kell a kér­désben megállapodásra jutnia egymással. Megjegyezte: eljárt az idő az olyan szerződések fö­lött, amelyeket Magyarország a Varsói Szerződés tagállamaival a hatvanas években kötött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom