Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 2., szombat PANORÁMA 5. Becslések szerint 19—20 ezren élnek közöttünk A foglalkoztatási rehabilitáció ügye — megkésett teendő" Körkép a megyei tanács végrehajtó bizottsága előtt „A foglalkozási rehabilitáció az egészségkárosodott munkaké­pesek munkába helyezésének, újrafoglalkoztatásának segítése, a megmaradt képességnek, az egészségi állapotnak megfelelő hasz­nos tevékenységhez munkakör biztosítása, amellyel a megélhetés­hez szükséges jövedelem elérhető... (Beszámoló a megváltozott munkaképességűek helyzetéről, megyén belüli sajátosságokról, különös tekintettel a foglalkoztatásra.) Hatvani TIT-törekvések Mit lehet tenni a művelődésért? Az adatok — amelyek koránt­sem tükrözik a teljes valóságot — elgondolkodtatóak: a rokkant­szövetségek és a különböző szer­vezetek statisztikai felmérései alapján a megváltozott munka- képességgel rendelkezők száma megyénkben 19—20 ezerre tehe­tő, a munkaképes korcsoport mintegy 10—11 százalékára be­csülhető. A velük való törődést — a foglalkoztatási rehabilitációt — a jogszabály elsődlegesen a munkáltatók feladatává teszi, vagyis: állományi létszámuk 3 százalékának megfelelő rehabi­litációs munkakör biztosítására kötelezi az üzemeket, vállalato­kat, s újabban a szövetkezeteket is. Amennyiben ennél kevesebb munkakört tudnak biztosítani, ügy a különbözet után (minden további, megváltozott munkaké­pességű dolgozó fejében) évi 2500 (!) forintot kötelesek befi­zetni az úgynevezett Rehabilitá­ciós Alapba. Már a végrehajtó bizottsági ülésen is felvetődött a kérdés: eleget tesznek-e kötelezettségeik­nek a munkáltatók? Csatári Szilárd, a megyei ta­nács munkaügyi osztályának he­lyettes vezetője: — Huszonnégy megyei szék­helyű vállalatnál informálód­tunk, 63 százalékuk a jogsza­bálynak megfelelően jár el. A nem megyei székhelyű üzemek­nél jobb a helyzet: a Dunaplaszt- nál 23, a selypi cementgyárnál 5 — 6, míg a hatvani konzervgyár­nál négyszázalékos a foglalkoz­tatási arány. Sajnos, a mezőgaz­daságban, ahol űj dolog ez a te­endő, még gyermekcipőben jár a rehabilitációs gondoskodás... Szóba került természetesen a különbözeiként befizetett pénz is, az összeget szinte „képletes­nek” ítélték meg a testület tagjai, mivel ilyen fontosságú támoga­tási alaphoz jelentéktelen a 2500 forint. Mi több: ezt kifizetni — tegyük fel — tíz dolgozó után „jövedelmezőbb” a vállalat szá­mára, mint ugyanennyi munka­helyet létesíteni az arra rászorult dolgozóknak. S tulajdonképpen ügy ítélik meg: a pénzzel meg­váltják a jogszabályi kötelessé­güket, s ez a lehetőség nem ösz­tönzi őket a helyi megoldások keresésében. Néhány munkálta­tó — állapítja meg a beszámoló — rehabilitációs munkakörként többnyire szakképzettséget nem igénylő, úgynevezett kisegítő be­osztásokat (őr, portás, fürdőke­zelő, raktári kiadó, telefonkeze­lő) jelölt ki, míg például az egri Finomszerelvénygyár az eredeti munkakörhöz alakított ki műhe­lyeket, speciális gyártósorokat. A MÁV Füzesabonyi Körzeti Üzemfőnökség pedig árupénz­táros, fuvardíj számfejtő, sze­mélypénztáros, segédvezető, tel­jesítménykiértékelő munkakö­rökbe képezte át a dolgozóit. A munkáltatóknál nem reha­bilitált dolgozók ügye a helyi re­habilitációs bizottságok elé ke­rül, ezek azonban — a munka- közvetítőkkel való együttműkö­dés ellenére — nem tudják bizto­sítani az elhelyezkedésüket. A munkahelyek csekély száma mi­att az elhelyezkedés az egész me­gyében gondot okoz, ez alól szin­te csak Eger és Hatvan kivétel, ahol Szociális Foglalkoztató üze­mel. A megyeszékhelyen 1983 óta biztosítanak 97 rászorulónak főállást, az 1967-ben létesített hatvani üzemben pedig 351 em­bert foglalkoztatnak. Mindkét szociális intézmény kihasználta az elmúlt esztendőben az orszá­gos Rehabilitációs A lap pályáza­ti lehetőségét: Egerben 30, Hat­vanban pedig 80 újabb dolgozót vonhattak be a foglalkoztató munkájába. A tervek szerint — s ez az ajánlás hangzott el a vb-ülé- sen is — a jövőben Gyöngyösön és Hevesen is szükséges lenne egy-egy ilyen intézmény létesíté­se. Csatári Szilárd: — Tények igazolják ezeket az igényeket. Gyöngyösön az el­múlt esztendőben 34 munka­helyre 73-an jelentkeztek, Heve­sen hat munkakörre tízen pá­lyáztak. A helyi rehabilitációs bizottságokhoz a megye máso­dik városában 85 rászoruló ügye került, ebből 69-nek csupán se­gélyezéssel tudtak támaszt nyúj­tani. Hevesen 47 alkalommal kértek elhelyezkedési segítséget, egynek tudtak állást ajánlani, 46-an itt is segélyt kaptak. A végrehajtó bizottság álláspontja szerint felmérést kell majd vé­geznünk arra vonatkozóan, hogy miként és mikorra tudnánk „ ösz- szehozni” a vállalati, a tanácsi és a rehabilitációs alapból szárma­zó anyagi támogatásokat, s a két városi foglalkoztató kialakítá­sát... A rehabilitáció kapcsán fogal­mazódott meg az egészségügyi szűrővizsgálatok, illetve a meg­előzés szükségessége, mivel — úgy tűnik — ezeken a területeken megyénkben nem történt jelen­tős előrelépés. S ha már a jövő útjait fürkészte a testület, óhatat­lanul adódott a kérdés: várha- tó-e változás a ma érvényben lé­vő jogszabályban? Dr. Kasza Ilona, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium szo­ciálpolitikai főosztályának he­lyettes vezetője: — A minisztérium javaslatára a Minisztertanács várhatóan a közeljövőben foglalkozik az ügy­gyei, amely pillanatnyilag egy „ördögi körben” forog: úgy kel­lene megoldani a problémát, hogy a kihatása ne terhelje a költ­ségvetést, de nagymértékben a vállalatokat sem. Ami pillanat­nyilag rendelkezésre áll, az a Re­habilitációs Alap, amelyre két év alatt 250 millió forintot fizettek be a vállalatok. Ez banki garanci­ával működő alap, amelynek a célja: minél több munkahely lé­tesítése a csökkent és megválto­zott tevékenységre képes ember­társainknak. A megyei példa is sürget, hi­szen mindez már most is — meg­késett teendő...! Szilvás István Kiállítás a Budapest Galériában Bemutatkozik a fővárosban az Egri Építészkor A főváros szívében, a Buda­pest Galéria kiállítótermeiben (V. kerület, Szabadsajtó üt 5. szám alatt) másfél hónapon ke­resztül tekinthetik meg a látoga­tók az Egri Építészkor munkáját reprezentáló tárlatot. A közel 50 tabló szemlélete­sen mutatja be azokat a tanul­mány- és kiviteli terveket, me­lyek alapján Egerben és a megye több településén korszerű közin­tézményeket és lakóházakat épí­tettek. Az anyag jól szemlélteti a megyeszékhelyen az elmúlt években végbement felújításo­kat, dokumentálja a belvárosi tömbrekonstrukció egységes szemléletű megvalósítását. A tervrajzokon kívül maketteken, fotókon mutatják be a közérdek­lődésre számottartó tervezői te­vékenységet. Az Egri Építészkor az utóbbi években igazi közösséggé ková- csolódott. Bár tagjai valameny- nyien önálló alkotók, mégis a szemlélet egysége, a közös gon­dolkodás képessége folytán má­ra már kialakult művészi kon­cepciójuk. Tagjai: Bablonkay Il­dikó, Dely György, Fehér Lász­ló, Fohl Károly, Fekete Miklós Árpád, Gadavics Gyula, Hoór Kálmán, Kapuvári András, Kiss Csaba, Komáromi Péter, Kor­mos Gyula, Mácsai Judit, Né­meth Ferenc, Rátkainé Kiss Ró­za, Rátkay Attila, F. Rónai Kata­lin, Ruboczky Judit, Styaszny Sándor, Thoma Emőke és Vis- nyei Györgyi. A kiállítás ünnepélyes meg­nyitóját a Budapest Kiállítóte­remben szeptember 5-én, ked­den, 17 órakor tartják. Melocco Miklós szobrászművész mond bevezető szavakat. A tárlat október 15-ig, hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig látogatható. Manapság, amikor szinte min­den szervezet keresi a helyét, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat sincs könnyű helyzet­ben. Meg kell találni a feladatait a folyamatosan változó világban, figyelve az újabb és űjabb igé­nyekre. A hatvani elképzelések­ről Monori Zoltán, a helybeli TIT-szervezet titkára beszélt. Mint elmondta, három fontos te­rületen tevékenykednek, az első a nyelvtanfolyamok szervezése, a másik a szakmai át- és tovább­képzések rendezése, a harmadik pedig az értelmiség szervezése. Az oktatásügy az eddigieknél lényegesen nagyobb figyelmet igyekszik fordítani a nyelvtaní­tásra, de a TIT-titkár szerint jó néhány évbe kerül, míg ezek a el­képzelések megvalósulhatnak. Ezért változatlanul szükség van mind a diákoknál, mind a felnőt­teknél az iskolán kívüli tanfolya­mok indítására. Hatvanban elég tanárt találnak, aki nyugati nyel­veket oktat, inkább a községek­ben hátrányos a helyzet. A tele­pülés vonzáskörzetébe tizenöt falu tartozik, ott is lenne érdeklő­dő, de a kurzusok élére nem min­dig tudnak pedagógust állítani. A legnépszerűbb az angol, a francia és a német, ebből alap­szintű, középhaladó és nyelv­vizsga-előkészítő formákat kí­nálnak. Az utóbbihoz az alapfo­kú vizsga a feltétel, s már a leg­modernebb eszközöket is igény­be veszik, így például a videót. Ezenkívül német nyelvből tár­salgási klubot is szerveznek, hogy aktivizálják a megszerzett tudást. Újdonság, hogy szakmai jelleggel is el lehet mélyedni egy- egy nyelvben: angolból és né­metből levelezőket, külkereske­dőket és gyártmánytechnológu­sokat készítenek fel. Egy-egy csoport átlagosan 15 résztvevő­vel indul, s a lemorzsolódás 20 — 25 százalékos. Minél magasabb szintűek a megszerzett ismere­tek, annál kevesebben maradnak le. Az első lépcsőfokok riasztják el a többséget. Egyre nagyobb figyelmet for­dítanak a szakmai át- és tovább­képzésekre. Ez jól felismert szer­vezeti és társadalmi érdekekből egyaránt fakad. A helyi TIT és a szakmunkásképző vezetősége fogott össze, hogy segítse a rá­szorulókat. Az iskola helyiséget és szakembert ad, míg az isme- retteijesztő társulat menedzsel, vállalatokkal veszi fel a kapcso­latot, szervez és irányít. Indíta­nak képzést kazánfűtőknek, tar­goncavezetőknek és hegesztők­nek, s különböző más szakmák­ból is szakmunkásvizsgára készí­tik fel a vállalkozókat. Előny, hogy ezekre egyénileg lehet je­lentkezni, s nem kell beiratkozni egy kétéves iskolára. A számítás- technikai ismeretek terjesztésé­ért is sokat tesznek. Néhány éve szövetkeztek a Hámán Kató úti általános iskolával, közösen be­szerezve egyszerűbb Commodo­re gépeket. Ezeken 50 órás alap­tanfolyamokat indítanak, a gye­rekek pedig szakkörökön is sajá­títják el a komputerek ábécéjét. De természetesen gondolni kell az összetettebb feladatokra és a gyakorlatra is: vállalatok számá­ra IBM típusú gépekhez 30 — 40 órás gépkezelői kurzust hirdet­nek meg. Ezenkívül programké­szítést is vállalnak a TIT-esek, a bérelszámoláshoz, illetve a rak­tárkészletezéshez. Ez a szolgál­tatásuk népszerű, mivel olcsóbb, mint a programpiac. Hatvanban az Ady Endre Vá­rosi Könyvtárban működik ér­telmiségi klub. Nem látják a szer­vezők optimistán a jövőt, mivel kevés a pénz a működtetéséhez. Ezenkívül az aktív emberek sok­kal inkább az új politikai szerve­zetekben keresik a számukra megfelelő formát. Pedig 1985- ben az országban elsők között alakult a Zagyva-parti városban közművelődési egyesület. A rossz előjelek ellenére is próbál­nak talpon maradni, közérdek­lődésre számot tartó előadásokat szervezni. Szeptember végén egy 8 — 10 alkalomból álló vallástör­téneti sorozatot indítanak, amelyben szakemberek nagy vi­lágvallásokról beszélnek. Üj ma­gyar filmbemutatókhoz is szer­veznek rendezvényeket, meg­hívva az alkotókat. Ezenkívül megalakítják a Jászi Oszkár- kört, amelyben társadalomtudo­mányi témákkal vetnek számot, így például a jogállamiság, az al­kotmányozás kérdéseivel, s más hasonló problémákkal. (gábor) „Lakodalom van a mi utcánkban Szabó Sándor (MTI) képriportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom