Heves Megyei Népújság, 1989. szeptember (40. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-15 / 218. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. szeptember 15., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, „ Nem a homlokzatot festjük, a házat építjük át” Beszélgetés Kovács Jenővel, az MSZMP PIB tagjával, a KB titkárával A Magyar Szocialista Munkáspárt új szervezeti szabályzata, egy új párt alapszabálya lesz — olyan szocialista párté, amely politikáját a tagság akarata szerint alakítja, s magában is hordozza a demokratikus szocializmus alapértékeit. Ezt hangsúlyozta Kovács Jenő, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki e témának felelőse az MSZMP vezetésében. — Az előkészületekből, köztük az új szervezeti szabályzat — az Alapszabály — tervezetéből kitűnik: a közeljövőtől fogva az MSZMP nem lesz többé bolsevik típusú párt. Mit jelent ez, azaz: az eddigi normák közül mi veszíti érvényét? — Előre kell bocsátani: a szó klasszikus értelmében az MSZMP eddig sem volt igazi bolsevik párt. De ezt most felesleges elemezgetni, ezen lépjünk túl. Nos, én azt hiszem, hogy meg fog szűnni a pártban az, hogy a tagság szerepe legföljebb véleményezésre korlátozódjon, s főképp arra, hogy végrehajtsa a valakiktől, felülről érkező utasításokat. Ez megfordul: a tagságnak önálló kezdeményezési jogot kell biztosítani a politika megformálásában, megerősítve a tagok szuverenitását — és a közös akarat kialakítására alkalmas választott testületeket kell létrehozni. Ez a döntő, s ehhez kell igazítani minden szabályt. — Azt jelenti mindez, hogy az eddig megszokott pártfegyelem helyébe — mondjuk — a párterkölcs lép?Sa demokratikus centralizmust felváltja valamilyen más szervezeti alapelv? — Én úgy gondolom, hogy a pártban a demokrácia a bürokratikus centralizmus helyébe lép. A demokratikusan született döntések képviselete és végrehajtása terén az akcióegység lesz a rendező elv. Tehát ez a párt természetesen ezentúl is pártként fog működni. Az afféle elgondolások, hogy majd „mindenki azt csinálhat, amit akar, s nem lesz semmiféle összetartó erő a pártban” — nos, ezek teljesen alaptalan vádak azokkal szemben, akik a párttagok nagyobb szabadságát, a testület közös véleményalkotási jogait állítják előtérbe. A másik: nem a fegyelem szűnik meg. Ellenkezőleg — a drillt váltja fel a tudatos fegyelem. Az a fegyelem, amely minden felelősen gondolkodó embernek a sajátja, miként az is, hogy a nézetek és a szándékok összevetése után közösségben is képes cselekedni. Számomra a fegyelem alapját az jelenti, hogy miután megvolt a lehetőségem arra, hogy a nézeteimnek megnyerjem a többséget, s az esetleg nem sikerült nekem, akkor elfogadom, hogy más a többség. Folytatom tovább a küzdelmet a magam igazsága mellett, de mivel beléptem egy pártba, annak többségi akaratát tisztelve fogok cselekedni. S ezt valóban önként teszem, hisz — főleg többpártrendszerben — ha alapvetően és mélységesen nem értek egyet e párt többségével, akkor szabadon távozhatok. Ugyanúgy, ahogy beléptem. Akár csinálhatok magamnak saját pártot is. Ismételem: egy ilyen helyzetben sok mindennek egyszerűen nincs értelme, aminek az egypártrendszerben esetleg értelme volt. — Élcsapatigény eltűntével valószínűleg értelmét veszti az eddigi tagfelvételi procedúra is. Lehet, hogy elegendő lesz egyszerűen beiratkozni a pártba. — A baloldali pártoknak, a szocialistáknak és a kommunistáknak is van egy hagyományuk, ami nem hiszem, hogy elitistának bélyegezhető: noha örömmel fogadnak minden belépőt, azért ragaszkodnak ahhoz, hogy az adott szervezeti közösség ne emeljen kifogást ellene. A jövőben nálunk sem tagfelvétel, hanem lényegében véve belépés lesz. Ám annak a közösségnek, amelynek a belépési nyilatkozatot benyújtják, lehetőséget kell kapni arra, hogy véleményt mondjon erről a szándékról, netán kifogásolja. De én azt hiszem, hogy a többpártrendszerben a lehető legritkább esetben merül fel ilyen, hiszen a versenyben — nem elvtelenül, persze — minden párt üdvözli, ha csatlakoznak hozzzá. Semmiképpen nem fogadja gyanakvással a belépni szándékozókat. — A következő kérdés helyett mondok három szót: platform, áramlat, frakció. — Én a frakció szót nem szívesen használom, mert nem tudom, hogy ez a megbélyegzést sugalló fogalom ma mennyire alkalmazható. Hisz nemcsak — mondjuk — mensevik frakció volt, hanem bolsevik frakció is az orosz szociáldemokrata pártban, s azt éppen Lenin vezette... Az a helyzet, hogy azok a formációk, amiket ma platformnak nevezünk, azok a klasszikus, lenini időkben frakciók voltak — ez volt a nevük —, s amit később frakcióknak neveztek, azok lényegében párton belüli áramlatok voltak. Az áramlatot éppen az különbözteti meg a pártot bomlasztó, elkülönült társaságtól, hogy az áramlat nyíltan működik, s éppen azt a pártot akarja többé-kevésbé más útra terelni, amelyiken belül is akar maradni. Az alapvető hitvallás tekintetében persze egyazon párton belül nem lehetnek kibékíthetetlen ellentétek. Ha mégis, akkor itt már nem platformokról és áramlatokról van szó. Hozzá kell tenni: az igazán befolyásos nagy pártokban mindig lan megszegetnek, s mert az illegális viszonteladók már szinte — nem túlzás — az utcasarkon tanyázó megannyi rendőrautó karosszériáján kínálják a portékát, összeszorított ajkakkal „közbelépő” tányérsapkással alig találkozhatunk. Volt ugyan precedens arra, hogy egy bóvliárus kisközösség — gyalogszerrel közelgő kollégájuk feltűnésekor — a villámcsapást meghazudtoló gyorsasággal útilaput kötött, nagy méretekben e páni mozzavannak áramlatok. Azokban a pártokban, ahol nincsenek, a kép ugyan nagyon tiszta, de a választási eredmény csak ezrelékekben mérhető... Nem hiszem, hogy nekünk az MSZMP-t ez utóbbiak sorába kellene taszítani. — Mennyire szükséges, hogy az új alapszabály előre szabályozzon, s mit lehet a jövőre bízni ebből a szempontból? — Most az a legfontosabb, hogy az új alapszabály visszafordíthatatlanná tegye a változások folyamatát. Mivel a folyamatnak nem a végső szakaszában vagyunk, külön figyelni kell arra, hogy a párttagság közösségeinek kell szabadságuk legyen újabb gyakorlati megoldások kikísérletezésére és meghonosítására. Amiben viszont nincs helye semmiféle „rugalmasságnak”, az a működési elvek, a párt alap- struktúrájának kérdése. S annak precíz meghatározásában, hogy a vezető szervek milyen jogokkal vannak felruházva. Az elmúlt időszak tapasztalata az is, hogy az úgymond „rugalmas” szabályozás az országos vezető testületeknek sokszor arra is lehetőséget adhat, ami a párttagság számára elfogadhatatlan. — S egy ma megkerülhetetlen kérdés: ön szerint mi legyen a párt neve? — Nekem rokonszenves a szocialista párt elnevezés is, s ha a többség erre voksol, én ezt elfogadom. De a tapasztalat szerint a klasszikus pártneveknek történelmi értékük van. Mi nemcsak a homlokzatot akarjuk átfesteni. Ha pedig az egész ház újjáépül, akkor maradhat a régi házszám is... Arra mindenképpen vigyázni kell, hogy a név megvitatása ne terelje indulati tévútra a lényegi vitát. Füzes Oszkár nat mégsem jellemző. A kilométereket letalpalt hungarisztát (ezzel a titulussal szokás illetni a magunkfajtát) szinte beszippantja a szálloda, ahová jórészt csak aludni téved haza, s harmadnap egyikét-másikát már a honvágy is előveszi, azzal az elégedetlenséggel együtt, hogy Isztambulból szinte semmit sem látott. És ez így is van rendjén. (Folytatjuk) (Fotó: Gál Gábor) Isztambuli napló III. Boldog utcanép Zűrzavaros rend, ami a közterek nyüzsgését illeti. Fejetlenség, káoszérzet két teljes napig, amíg az ártatlan beutazó megfelelően akklimatizálódik. Egy pont, ahol a forgatagban kirajzolódik a közlekedés és a kommunikáció képtelen logikája. A bazárvilág, s nem kevésbé nyugodalmas környezete, mint jótékony pszichikai előkészítés, betüremkedvén a tudatba, a tanulékonyabb magyarokból szinte kipréseli a ku- fárszellemet, s honfitársunk a gyakorlott alkusz imágójával veti magát a bőrök és aranyak tengerébe. Egykori hódítóink most a re- konquista ízét érezhetik, hisz az atomkori haradzs bőven kitelik a bősz vásárlók pénztárcáiból, akik — miként libák a kopasztás, s kukoricacsutka morzsolás után — furcsamód duzzadó fekete nejlonszatyrokkal hagyják hátra költséges tetteik helyszínét. S ez az a pillanat, amikor a több szempontból is megkönnyebbült kárpát-medencei jövevény szemei rányünak mindarra, ami ezi- dáig nem került, nem kerülhetett közvetlen kapcsolatba a szokatlan léptékű monetáris szférával: ezek a török nagyváros igazi jellegzetességei. A tömegben kacsázó, jégdarabokkal telt kannáját riszáló vízárus, a beszélgetésbe feledkezett városlakó, a kikötő halárusai, s mindaz a gyönyörűség, amit az elfogódott, kétségbeesetten kapkodó riporter a negatívra vinni képtelen, s midőn — kitörvén a piócaszerű zokniárusok gyűrűjéből — egy nótája végeztével „megittasult”, bennszülött szájharmónikás keblére öleli, kilátástalan hangyasorsa beteljesedik. E hazában a „rend” őreinek sorsa irigylésre méltó. Létszámuk, miként a taxisoké felbecsülhetetlen, hasonló előfordulási gyakoriságról csak a szállodák esetében beszélhetünk. Talán mert a közlekedési kihágás itt ismeretlen fogalom, lévén, hogy a szabályok — szakadatlan tülkölések közepette — minduntaA nőt nem szabad (nem érdemes?) felakasztani... Két órán belül kétszer is hurokban — Elszakadtak a kábelek — Az ígéret: előbb-utóbb meghalsz! Páratlan szerencséje volt szorult helyzetében Gecsey Tamás- né Oláh Hajnalkának Gyöngyösön. A Víztorony utca l.szám alatt lakó asszonyság nyakát féltékeny élettársa két órán belül kétszer is hurokba tetette, hogy akasztással végezzen vele. Á drót, majd az antennakábel azonban mindkétszer csődöt mondott — elszakadt. Aznap, április 16-án, egyébként további bántalmazásokat is kénytelen volt elszenvedni a 21 esztendős hölgy. Nem csoda hát, hogy — félelmében — feljelentéssel fordult a rendőrséghez. * Hajnalka 1983-ban, 15 évesen kötötte össze életét a most 27 éves Farkas Jánossal. Igaz, ez a kötelék nem mindig bizonyult erősnek. Amikor a fiatalúr 1985- 86-ban börtönbüntetését töltötte, kedvese meg sem látogatta, sőt férjhez ment. Házassága alatt — ahogy meséli — három kisfiúnak adott életet. Ám ez az együttlét sem lett tartós. Elvált a férjétől. Szabadulása után Farkas újra magához vette a nőt, de túlzásba vitt toroköblögetései alkalmával rendre felhozta fájdalmas sérelmét: Hajnalka hűtlenségét. Ilyen esetekben sosem maradt el a pofozás, a rugdosás. A férfinak április 16-án is felforrt az agyvize. — Délután három óra tájban ért haza — emlékezett vissza a történtekre az asszony. — Megint amiatt veszekedtünk, mert nem látogattam meg őt a börtönben, s mert közben férjhez mentem. Kiabált egy sort, azután elballagott a kocsmába. Este hétkor érkezett meg, részegen. Rögtön nekem esett, a kezével ütött, rugdosott, majd egy fekete bőrtalpú cipővel verte a fejemet... Ezt folyamatosan kilencig csinálta. Akkor földre estem. Ő rámfeküdt, és a torkomat szorongatta. Végül közölte: „Most pedig felakasztalak!”. A vallomásnak mellesleg hinni lehet, hiszen Hajnalka nyakán most is ott éktelenkednek a nyomok, miként a kobakján az ütéseké. — Citromsárga és zöld színű, műanyag bevonatú drótot kötött a középső gerendán lévő szögre — folytatta a sértett. — Meghurkolta, és 30 centiméteres bicskával kényszerűen rá, hogy az odatett székre állva, dugjam bele a fejem. Közben szidott, s magyarázta, az egészet majd úgy intézi, hogy öngyilkosságnak látszód- jék. Ezek után kirúgta alólam a széket... * Szerencsére a drót azonnal elszakadt, így csak Hajnalka nyakán okozott kisebb sérüléseket. Ezt követően nemsokára vendégük érkezett, akinek a férfi azt magyarázta, kedvese felakasztotta magát, de elszakadt a kötél. A zűrzavaros helyzetet látva, az illető nem is maradt sokáig. Éar- kast sem hagyta nyugton a dolog. Kisétált az udvarra, talált egy antennakábelt, és ismét megkísérelte az asszony felakasztását. — Felállított ismét a székre — mondta Hajnalka —, kényszerí- tett rá, hogy tegyem a nyakam a hurokba, én ekkor azonban már reménykedtem, s gondoltam, hogy ez is el fog szakadni, mert vékonyabb volt, mintáz előző... így is történt. Közben Farkas egy csomag Seduxent vett be, azért, hogy a rendőrségen arra tudjon hivatkozni, a gyógyszerek miatt nem tudta, hogy mit csinál. Az asszony húzta az időt, várta, hogy hasson a gyógyszer. Hamarosan álomba merült a férfi. A verés, a fojtogatás másnap is folytatódott, különösen azután, hogy Farkas János ismét alaposan becsiccsantott. Hajnalkának megint szerencséje volt: brutális fiúja ismét elszenderült. Ezt használta ki, kirohant a lakásból, lakattal bezárta az ajtót. A hangokra felébredt Farkas, kitörte a bejáratot és üldözőbe vette asz- szonyát. Az ötödik házban talált menedéket a nő, aki egyébként kék pizsamában volt, és csupa vér. Az utcán segítettek neki, bevitték a rendelőintézetbe, egy orvos vizsgálta meg őt, s bevitték a hatvani kórházba. * A történetnek valószínűleg még nincs vége. Erre utalnak Hajnalka alábbi mondatai is: — Mióta a kórházból kijöttem, azóta félelmemben nem mertem elmondani, mi is történt valójában. Még a rendőrségen is azt mondtam először, amikor kérdeztek a sérüléseimről, hogy jdkarmoltam a nyakam... Jancsi azt mondta, ha elárulom valakinek, akkor nem lesz jó vége, de tudom is, hogy nem is lesz... Állandóan üt, ver, és előbb-utóbb meg fog ölni, ha nem csinálnak valamit. Ezzel az asszony aláírta azt a jegyzőkönyvet, amelyben kéri Farkas János ellen az eljárás megindítását, s a férfi felelősségre vonását. Előkerültek a bűnjelek is: a citromsárga-zöld színű drót, a nagyméretű bicska, valamint egy magnókazetta, amelynek lejátszásakor egyértelműen kivehető a férfi halálos fenyegetése. A Gyöngyösi Rendőrkapitányság szakemberei előzetes letartóztatásba helyezték Farkas Jánost. Szalay Zoltán Az építésügyi tájékoztatás időszerűségéről Ezekben a napokban szeptember 17-ig Miskolcon a BÁ- ÉV Székházában megtekinthető a Bódvavölgyi Általános Kőfeldolgozó és Bányászati Kft. kő, agglomerát, kandalló, sírkő, díszkút bemutatója a Magyar Szovjet Barátság tere 4. sz. alatti kultúrteremben. A kiállítás naponta 9-17 óráig tart nyitva. Korábban ugyanitt a Fertődi Építőkomponens Kft.-FER- BAU tetőtéri ablakait és emelet- ráépítési, tetőtér beépítési bemutatójára is sor került. Tájékoztató anyagok igényelhetők az Építésügyi Tájékoztatási Központ Miskolci Információs Irodáján Miskolc, Petőfi u. 5. szám alatt illetve a helyszínen. 1989. szeptember 28-án Pé- tervásárán kerül sor a XVI. Észak-magyarországi Urbanisztikai Konferenciára, amelynek tárgya Önkormányzat és urbanisztika. A rendezvényre a szak- középiskola Vöröshadsereg út 91. sz. alatti nagytermében kerül sor. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ a lakosság takarékos építését segítendő ezidőszerint négy féle családiház katalógust hozott forgalomba, amely bő választékot nyújt. Megkezdődött a tájegységi katalógusok forgalmazása is a Szabolcs megyei anyaggal, amelyet a Somogy megyei követ. Előkészítés alatt áll az Északmagyarországi tájegység ajánlott terveinek gyűjteménye is. A felsoroltakon túl Sor- és társasház, Üdülőépület, Zártkerti épületek és Melléképületek katalógusa szerezhető be. Az építkezők saját munkáját köny- nyíti a népszerű Magánépítkezők kiskönyvtára sorozat, amely a házilagos munka szakszerű és balesetmentes végrehajtását mozdítja elő, a karbantartási és fejújítási munkákhoz az Épületfenntartási 2x2 kötetei nyújtanak segítséget. Több más tájékoztató kiadvány így a Magánépítés A—Z-ig sorozat három és a rövidesen megjelenő negyedik (épületgépészeti kötete) az anyagismeret, minőség méret kérdésekben ad megfelelő választ. A takarékos építés egyéni és közösségi érdek.
