Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-08 / 185. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA XL. évfolyam, 185. szám ÁRA: 1989. augusztus 8., kedd 4,30 FORINT KÍNA CSENDES, ÚJRA CSENDES „...noha a „császársárga” színt vörösre cserélte —, megma­radt annak, ami négyezer éven át volt: despotikus nagyha­talomnak...” (2. oldal) AKINEK INGE... „...a magyar értelmiség jelentős része önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe.” (3. oldal) A HUSZONNEGYEDIK ÓRÁBAN „... gyógyítani sokszor késő, a megelőzés a legolcsóbb." (4. oldal) UTCAI DZSUNGEL „Ember legyen a talpán, illetve a volánnál, aki innen gyor­san és balesetmentesen kikecmeredik...” (8. oldal) Hátrálva nem lehet győzelmet aratni Az MSZMP KB szóvivője az időszaki választásokról A hét végén megtartott idősza­ki választásokkal összefüggésben a nyugati sajtó az ellenzék „föld­csuszamlásszerű” győzelméről beszél, amely előrevetíti az orszá­gos választásokon várható ered­ményeket is. Erről kérdezte Major Lászlót, az MSZMP KB szóvivő­jét az MTI munkatársa. — Pártunk választási eredmé­nyével magam is elégedetlen va­gyok, és azt komoly figyelmezte­tésként fogom fel. Arra vonatkozó erőteljes jelzésnek tekintem, hogy az MSZMP iránti bizalomvesztést még nem sikerült megállítani — je­lentette ki. — Az elmúlt évtizedek súlyos terheit cipeljük, miközben még nem tudtuk megfelelő formá­ban „hitelesíteni” azokat a nagy formátumú változtatásokat, re­formokat, amelyeket ez a párt az 1988-as májusi pártértekezlet után kezdeményezett. Azt mond­hatom tehát, hogy a jelenlegi vá­lasztásokat inkább egy erős eluta­sítási attitűd jellemezte, mintsem egy más program, egy más koncep­ció választása. Ezzel a helyzettel természetesen szembe kell néz­nünk, sürgősen levonva a konzek­venciákat is. Óvnám azonban ma­gunkat és másokat is attól, hogy olyan messzemenő következteté­seket vonjanak le, mint amilyenre az Ön kérdése is utal. — Milyen konzekvenciákat kell levonnia az MSZMP-nek a válasz­tási eredményekből? — Mindenekelőtt azt, hogy kö­vetkezetesen végig kell vinnünk a reformokat. Ennek fontos állo­mása lesz az MSZMP ez év októ­ber elejére összehívott kongresz- szusa, amelynek e reformok pon­tosabb és részletesebb kimunkálá­sára kell irányulnia, beleértve a megvalósítás „menetrendjét” is. Különösen fontos, hogy képesek legyünk a gazdaságot kimozdítani a holtpontról, és ennek révén, az emberek, a választópolgárok szá­mára belátható időn belül konk­rét, a helyzetüket, életkörülménye­iket javító lépésekre is sor kerül­hessen. Itt jegyzem meg: sürgető­nek tartom, hogy az MSZMP — a Központi Bizottságtól az alap­szervezetekig — mindinkább élp, eleven kontaktusba kerüljön po­tenciális választóival, és az úgyne­vezett „nagypolitika” mellett az embereket nap mint nap foglal­koztató kérdésekre is érdemi vála­szokat adjon. Álljon a szükséges változások élére, söpötje félre a szükséges és lehetséges változások útjában lévő akadályokat. — A konzekvenciák közé soro­lom azt is, hogy le kell küzdenünk a sorainkban tapasztalt kishitűsé­get, megszabadítva a párttagságot egy kívülről egyre agresszívabban ránk erőltetett bűntudattól és az ezzel járó bénultságtól — hangsú­lyozta Major László. Ehhez sürgő­sen rendezni kell viszonyunkat sa­ját múltunkhoz, világossá téve, hogy mi az, amitől elhatároló­dunk, és mi az, amit ma is vállal­ható és megőrizhető értéknek tar­tunk. Vissza kell utasítanunk a múlt globális, ámyalatlan tagadá­sát, és ennek ürügyén a már he­lyenként nyíltan is lábra kapott antikommunizmust és szocializ- musellenességet. Hátrálva nem le­het győzelmet aratni. Mielőbb meg kell szabadulnunk — saját el­határozásunk alapján — attól, ami terhel bennünket, illetve azoktól, akik hátráltatják elképzeléseink megvalósítását. — Mivel magyarázza a válasz­tópolgárok nagyarányú távolma­radását, érdektelenségét? — Nem beszélnék érdektelen­ségről, és különben sincs se jo­gunk, se okunk a választópolgá­roknak szemrehányást tenni. A tá­volmaradás magas aránya, úgy gondolom, valamennyi politikai szervezetnek szól. Az emberek je­lentős része, miközben szinte ha­vonta alakulnak új politikai tömö­rülések, úgy érzi — és nem is ok nélkül —, hogy kívül reked a dol­gok alakításán, befolyásolásán. Az ügyek nagyobbrészt rá való hi­vatkozással, de helyette döntetnek el. Ebből is okulnunk kell, hiszen az emberek bizalmának a vissza­szerzése csak a velük együtt és ál­taluk folytatott politizálás útján lehetséges. — Véleménye szerint mikor ke­rülhetnek sorra az országgyűlési képviselőválasztások, és hogyan ítéli meg Ön az MSZMP esélyeit? — A választások kiírásáról a politikai és jogi feltételek megte­remtésével párhuzamosan az El­nöki Tanácsnak, illetve szükség esetén a Parlamentnek kell dönte­nie. Ma még korai lenne az idő­pontról bármit is mondani, mint ahogyan az MSZMP választási szereplése is annak a függvénye, hogyan tudunk előrehaladni egy új alapokon álló bizalomépítés­ben. Úgy vélem, hogy a demokra­tikus szocializmus eszménye ha­zánkban — hosszabb távon — szé­les körű támogatásra számíthat. A megújuló MSZMP pedig a békés, demokratikus átmenet, a belső és külső biztonság szilárd támasza, a kiszámítható szerves fejlődés fő tényezője maradhat — mondotta végezetül a párt szóvivője. A visszaélések megakadályozására Konvertibilis valutát csak az útlevél tulajdonosának szolgáltatnak ki A valutaeladó helyek utazási célra konvertibilis valutát csak közvetlenül az útlevél tulajdono­sa részére szolgáltatnak ki. Erre a korlátozásra a Magyar Nemzeti Bank szerint azért van szükség, hogy megakadályozzák a vissza­éléseket. A családtagok (szülő, házas­társ, gyermek) egymás részére akkor válthatják ki a valutát, ha az említett családtagi kapcsolat az útlevelet (útleveleket) bemu­tató személyi igazolványából megállapítható. Ilyen esetekben tehát az útlevélen kívül a valutát megvásárlónak személyi igazol­ványát is be kell mutatnia. Ha a személyi igazolványból ez a családtagi kapcsolat nem ál­lapítható még, az útlevél tulajdo­nosa által adott okmányszerű meghatalmazás (két tanú által aláírt meghatalmazás és a meg­hatalmazó személyi igazolvá­nya) is szükséges a valuta megvá­sárlásához. Négynapos tanácskozás kezdődött Nemzetközi immunológiai kongresszus Egerben A rendezvény legnagyobb magyar szaktekintélye: dr. Gergely Já­nos professzor Lassan már szinte „meg­szokottá” válik, hogy me­gyeszékhelyünk ismét egy újabb rangos nemzetközi tudományos tanácskozás­nak ad helyet. Nem vélet­len, hogy aki képzeletben végigtekint Egernek az egész évi programján, áz megállapíthatja, hogy amellett, hogy ez a város az ország egyik leglátoga­tottabb tnristaparadicso- ma, és kulturális értékek­ben sem szűkölködik, las­san kongresszusi székhely­ivé is válik. A -legfrissebb esemény — amelynek kapcsán ez a rövid esz­mefuttatás is eszünkbe jutott — az a nemzetközi immunológiai szimpózium, amelynek a meg­nyitóját tegnap tartották az egri Technika Házában, amely épület végig helyszínéül szolgál az ese­ménysorozatnak. Tegnap már egész nap érkez­tek a vendégek az Eger Hotelba, ahol mintegy százötven résztve­vőt regisztráltak, akik Európa szinte valamennyi országából jöttek, s rajtuk kívül az Egyesült Államokból és Japánból is utaz­tak ide kiváló szakemberek. A protokolláris megnyitóese­ményen az európai és a magyar immunológiai társaság nevében köszöntötték az egybegyűlteket, akik már hatodik alkalommal ta­lálkoztak, hogy ebben a tárgy­körben elmondják a nézeteiket, kicseréljék a véleményüket. A magyarországi találkozókat két­évenként bonyolítják le, s eled­dig valamennyi alkalommal a Balaton partján ültek össze ezek az orvosok, akik között számos visszatérő vendég is akad. A kongresszus címét nyersfor­dításban Jelek az immunrend- szerben-nek lehet leginkább for­dítani, s dr. Gergely Jánostól, a Magyar Immunológiai Társaság első emberétől megtudtuk, hogy legfőképpen azokról az emberi szervezetben megtalálható re­ceptorokról lesz szó, amelyek az immunrendszer sejtjeinek segí­tenek abban, hogy „megérez- zék” a veszélyt. A négynapos programra kü­lön felkértek előadókat, akik vi­lágszerte elismert szaktekinté­lyeknek számítanak, és emeli az esemény fényét, hogy végig részt vesz a munkában a nemzetközi immunológiai társaság elnöke is. A vendégek a referátumok után a tapasztalatok alapján is­mét igen élénk vitákat folytatnak majd a tárgykörben, amely be­szélgetések pihenés nélkül, szin­te egyfolytában zajlanak majd. De természetesen a szabadidős programok sem hiányoznak majd, hiszen ilyen feszített prog­ramban szükség van a relaxáció- ra is. Az egri Start utazási iroda jóvoltából az idelátogatók betér­nek híres egri pincékbe, és lesz rá eset, hogy romantikus tábortűz mellett költik majd el a vacsorá­jukat. Akadnak, akik nem egye­dül, hanem életük páijával ér­keztek, róluk is gondoskodnak, s ők még jobban megismerhetik a történelmi megyeszékhelyt s an­nak mindenféle nevezetességét, a híres cukrászdától kezdve a műemlékekig. A tudományos munka vitain­dítókkal ma reggel fél kilenc óra­kor kezdődik, s pénteken délig tart majd. A búcsúvacsorára és bankettre csütörtökön este ülnek le a résztvevők. Feltétlenül fon­tos megemlíteni, hogy annál is inkább jelentős esemény ez a mostani, mert 1992-ben Ma­gyarországon rendezik meg az immunológiai világkongresz- szust. A legutóbbiról szinte ide érkeztek az egri szimpózium résztvevői, hiszen a napokban fejeződött be ez az esemény Nyugat-Berlinben, s annál in­kább nem lehet közömbös ez a téma a közvélemény számára, hiszen egyre jobban foglalkoztat mindenkit az e területtel szoro­san összefüggő népbetegség, az AIDS. Érkeznek a vendégek az Eger Hotelbe Szuvenír I 1 A világútlevél mellett a vasfüggöny lebontása az, amelyre az egész világ fel- j kapta a fejét. Nem is érdem- I telenül! Nem, mert a 260 ki- I lométeres jelzőrendszer nem csupán a két, szomszé­dos kis országot függönyöz- te el egymás elől, hanem Nyugat- és Kelet-Európát is. Háborgott is emiatt soká­ig a világ, hallgathattunk ér­te éppen eleget, amíg aztán végre megszületett a döntés: vasfüggöny pedig nincs! Ez pedig nem semmi. Mint ahogyan az is valami, hogy került amibe került, de szabadon járhat-kelhet, utazhat a világban a magyar, kalandozhatunk, mint ősa­páink, ha éppen erre van kedvünk és valutánk. An­nak pedig valahonnan len­nie kell, ugyanis ez év első felében a lakosság 28 milli­árd forintot költött valutára, szemben az egy évvel ez­előtti 10 milliárddal. Ennek az lett az ára, hogy a terve­zettől eltérő folyamatok kö­vetkeztek be, és a lakossági reáljövedelem-csökkenés — amelyet a „tervhivatalosak” 4-5 százalékra saccoltak —, csupán 1-2 százalékra sike­redett, mivel a vásárlóerő­többlet nagy részét a nép — élve a lehetőséggel —, kül­földön beszerezte. A szögesdrótnak — amelyből 117 kilométernyit már felszedtek —, folyamat­ban van az eltávoh'tása, így megszűnt a határsáv és au­gusztus 1-jétői külön enge­dély nélkül bárki elsétálhat egészen a határig. Eladó lett a vasfüggöny, árulhatnánk a szögesdrótot, mert amióta Bush elnök vasfüggönydarabot kapott a magyar miniszterelnöktől ajándékba, azóta nem sok olyan értékes „szuvenír” akad a világon, mint éppen ez. A legfrissebb hírek sze­rint az USA-ban, az NSZK- ban, Ausztriában emelkedik a szögesdrót ára és néhány centiért — amely úgymond magyarországi eredetű — már 30-40 dollárt is kínál­nak. Ez pedig megint nem semmi! Úgy hírlik, hogy a jelző- rendszer minden kilométere mindössze 150 ezer forint tiszta bevételhez juttatja a határőrséget, ám ennek többszörösét is boldogan fi­zetnék a szögesdrótért, de mi „rendesek” vagyunk, és el akarjuk kerülni, hogy pont ebből a drótból a „vas- függöny-szuvenír” készül­jön. Nem így a nyugati áru­sok. Ők esőstől adják, sőt állít­ják, hogy „magyar”. Ezt pe­dig annál is inkább állíthat­ják, mivel a vasfüggöny rozsdamentes NSZK-im- . j portból készült. Mi, elve­inkből nem engedünk, mi­közben ők azt mondják: nem adjátok? Akkor piacra dobjuk a sajátunkat, elvég­re; üzlet, az üzlet. Ti pedig — az ég szerelmére —, tanulja­tok már meg számolni és ke­reskedni... Igazuk lenne? Szalay István _______________________ ( MTI) (Fotó: Koncz János)

Next

/
Oldalképek
Tartalom