Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-08 / 185. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 8., kedd Egy kőszarkofágban Felbecsülhetetlen értékű Felbecsülhetetlen értékű asz- szír kincseket találtak Irak északi részén, az ókori Nimrúd városa helyén, egy kőszarkofágban. A Mószultól mintegy negyven kilométerre északra fekvő egykori Nimród helyén iraki régészek négy méter mélyen bukkantak a sírkamrára, amelyben — két holttest mellett — három rézkincsek ládában arany dísztárgyak és ékszerek százait találták meg. A tudósok feltételezése szerint Ninli Somi Marmani királynénak, II. Assur-nászir-apli asz- szír uralkodó feleségének a sírhelyéről van szó. A király az időszámításunk előtti 884. és 858. között uralkodott az asszír birodalom fölött. Indok: a depresszió? Kubai belügyi alkalmazott öngyilkossága Öngyilkosságot követett el a kubai belügyminisztérium egyik magas rangú illetékese. Tettét súlyos depresszióval indokolta — jelentette vasárnap a kubai központú Prensa Latina latin-amerikai hírügynökség. A híradás szerint Rafael Alvarez Cueto ezredes, a belügyminisztérium pénzügyi csoportvezetője családtagjainak és munkatársainak hátrahagyott levelében ön- gyilkosságát súlyos depresszióval magyarázta. A Prensa Latina a Juventud Rebelde ifjúsági lapra hivatkozva azt közölte, hogy az ezredes ellen nem folyt bűnvádi eljárás. A kubai belügyminisztérium a havannai kormány eddigi egyik legsúlyosabb válságának főszereplője. Számos vezető tisztség- viselőjéről bebizonyosodott, hogy korrupciós bűncselekményeket követtek el és kábítószerkereskedő csoportokkal álltak üzleti kapcsolatban. (MTI) A lakosság nyomorog Súlyos gondok Crna Gorában A Crna Gora-i Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága hétvégén megtartott ülésén aggasztónak értékelte a félmillió lakosú jugoszláv tagköztársaság jelenlegi gazdasági-társadalmi helyzetét és a föderáció szerveihez fordult segítségért. A plénum megállapította: a hosszú éveken át felgyülemlett, megoldatlan gazdasági-társadalmi problémák napjainkban riasztó méreteket öltöttek. A Crna Gora-i gazdaság teljesen kimerült, a lakosság jelentős része pedig a nyomor szintjére jutott. A testület sürgette, hogy a szövetségi kormány első lépésként egyenlítse ki az árfolyamkülön- bözetből adódó, Crna Gorát elviselhetetlenül sújtó terheket. Sürgős intézkedéseket kell tenni a nyugdíjasok és hadirokkantak életkörülményeinek javítására is. Momir Bulatovics, a Crna Gora-i Kommunisták Szövetségének az elnöke azt javasolta, hogy a köztársaság nagyobb városaiban a Vöröskereszt létesítsen népkonyhát az éhezők számára. Közadakozásból Palesztin valuta A palesztinok azt tervezik, hogy saját nemzeti valutát bocsátanak ki: a palesztin fontot— közölte a WAFA, a PFSZ hírügynöksége. A WAFA jelentése szerint a nemzeti valuta létrehozására és az ahhoz szükséges anyagi eszközök előteremtésére Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának az elnöke, a tavaly kikiáltott önálló palesztin állam feje tett javaslatot a PFSZ legnagyobb tagszervezete, a Fatah tuniszi kongresszusán. Egyebek között azt kérte, hogy a Fatah minden tagja adományozzon egy aranygyűrűt vagy egy érmét a palesztin nemzeti valuta arany- fedezetének a megteremtésére. A kongresszuson jelenlévő delegátusok a kezdeményezést egyhangúlag elfogadták. (MTI) Lemondott az új-zélandi miniszterelnök David Lange új-zélandi miniszterelnök hétfőn váratlanul bejelentette, hogy lemond hivatalából. Az Új-Zélandi Munkáspárt elnöke, aki 1984. óta Új-Zéland kormányfője, döntését orvosai javaslatával indokolta. Ám utalt rá, hogy lemondásában szerepet játszott az is, hogy a napokban visszakerült a kormányba pártbeli riválisa, Roger Douglas, akit nyolc hónappal korábban éppen ő menesztett a vezetésből. Japán cáfolat A japán külügyminisztérium hétfőn hivatalosan cáfolta, hogy a Szovjetunió „titkos üzenetben” felajánlotta Japánnak a Kuril- szigetvilág négy szigettagját egy nagyszabású gazdasági segély- program fejében. A Szovjetuniótól semmiféle ilyen üzenetet nem kaptunk — jelentette ki Tokióban a külügyminisztérium egyik tisztségviselője, cáfolva a U.S. News and World Report amerikai hetilap forrásmegjelölés nélkül közölt értesülésének hitelességét. Japán a területi vita rendezésétől teszi függővé a japán-szovjet gazdasági kapcsolatok „meny- jiyiségi és minőségi” átalakítását. (MTI) Hirosima: A főidre feküdve emlékeznek az első atombomba-támadás áldozataira a város lakói air gusztus 6-án, a pusztító robbanás negyvenedik évfordulóján. Háttérben az azóta Atombomba dombnak nevezett, egykori iparfejlesztési csarnok maradványa. (Népújság-telefotÓ — MTI) Szolidaritás Erősödik az ellenzék Mélyülő repedések mutatkoznak a Szolidaritásban, amelynek Lech Walesával szemben álló szárnya vasárnap Szczecinben héttagú titkárságot választott. A Szolidaritásnak az északnyugatlengyelországi kikötővárosban tanácskozó belső ellenzéke vasárnap nyilatkozatban ítélte el az élelmiszerárak ugrásszerű emelését, amely egy új tömeges sztrájkhullámot válthat ki. „Az élelmiszer-gazdaság úgynevezett piacosítása tragikus helyzetbe sodorta a dolgozók széles tömegeit, ami jogos önvédelmi akciókhoz vezet és egy új tömeges sztrájkhullám érthető veszélyét idézi fel” — hangoztatja a nyilatkozat. (MTI) Velence és az idegenek Velencét mindenki ismeri, de az már kevésbé ismerH+iogy a velenceiek különleges emberek. Évszázadok óta megőrizték legjellemzőbb tulajdonságukat is: igencsak hajlamosak arra, hogy szakadatlan vitába bocsátkozzanak, mindenkiről és mindenről, de főként mások dolgairól. Egyetértésre azonban soha nem jutnak. A XVIII. században Goldoni híven megörökítette városlakó-társainak közerkölcseit, erényeit és hibáit, a szenvedélyesen vitatkozó, pörlekedő, plety- kálkodó velenceieket. Darabjába illő a mostani vita, amelynek témája maga a város és a betolakodó idegenek. S tudni illik: idegennek számít mindenki, aki nem büszkélkedhet azzal, hogy családja tőzsgyökeres velencei, legkevesebb három nemzedék óta él itt. Velencében túl sok a turista, mondják a velenceiek. Az idegenek összeszemetelik az utcákat, elkoptatják a kockaköveket, zaklatják a városlakókat. „Nem szabadna ennyi látogatót beengedni, vélik némelyek, amikor a vaporettón a közügyeket vitatják. — Éppen ideje megszabni az ide látogatók számának felső határát.” Másutt mindenütt furcsál- nák ezt az ötletet, Velencében azonban a városi tanács ülésén is fölvetették és vitára bocsátották. Eközben az is elhangzott, hogy a két-három napra érkező turisták számát kellene korlátozni, de ezt persze sokan ellenezték, s egyelőre nem jutottak dűlőre. Vitatkoznak a velenceiek a Palazzo Grassi restaurálásáról is, amelyet a FIAT elnöke, Gianni Agnelli finanszírozott. Az újjávarázsolt palota most kiállításoknak ad otthont. Velence, mondják a velenceiek, „kultúrakonténer” lett, és a túl sok kultúra miatt özönlik ide a sok idegen. A Rialto közelében, Mario patinás tavernájában nap mint nap „gyűléseznek” a velenceiek, már akik „számítanak”: gazdag kereskedők, diplomás értelmiségiek, politikusok, a szellem emberei. Egy-két aperitív és pizza mellett meghányják-vetik a legfrissebb pletykákat. Délelőtt 10 órától néha délig is. Ilyenkor nem nyit ki egy régiségbolt meg egy ékszerészüzlet, a fogorvost hiába váiják betegei. Velencében különben is sokkal lassúbb az'életritmus, mint másutt. Lakóit nem sürgeti az idő. Tudják, hogy Velence mindig Velence marad, szépsége, dicső múltja mindig téma lesz az egész világon, és életében legalább egyszer, mindenki el akar jönni ide. S az igazi velenceiek, már akik „számítanak”, nyugodtan élhetik idillikus életüket, fényűző otthonaikba rejtőzve, s bízvást remélhetik, hogy törzshelyükön és a vaporettón mindig találkozhatnak más igazi velenceiekkel, akik szívesen elvitatkoznak velük. Szovjet külpolitika Humánus és erkölcsös-e? Humánus és erkölcsös-e annak az országnak a külpolitikája, amely olyan kérdésekben, mint a Rushdie-ügy, a magyar-román viszony, és a pekingi diákok elleni fellépés, nem foglal állást? A Moszkovszkije Novosztyi eheti számában elemzést közöl az átalakítás külpolitikájának négy évéről és bevezetőjében idézi Eduard Sevardnadze külügyminiszter nemrég elhangzott nyilatkozatát: „Ha a külpolitika nem szolgál humánus célokat, amo- rális. A mi külpolitikánk mélyen erkölcsös, amelyben az általános emberi értékek mindennél fontosabbak”. A hetilap beszámol arról, hogy a bukaresti kormány újabb mezőgazdasági területek nyerése érdekében 14 ezer magyar falut kíván felszámolni. Európa nagyrésze egyértelműen elítélte a bukaresti komány terveit, míg a Szovjetunió hallgatott, sőt még a szavazást is megkerülte Géniben, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában — írja az MN. A Rushdie-ügyben a vezető nyugati államok hivatalosan és diplomáciai csatornákon keresztül egyaránt elítélték az iráni vezetés kijelentéseit. A Szovjetunió egy jellegtelen kijelentést tett, amely olyan homályos volt, hogy még az sem derült ki első olvasásra, kinek az oldalán áll. Július elején az egész világ határozottan elítélte a tüntető kínai diákok tömeges meggyilkolását. A Szovjetunió pedig, a Rushdie- ügyhöz hasonlóan, egy semleges nyilatkozatot tett, amely egyetlen szóval sem bírálta a kínai hadsereg fellépését. A Moszkovszkije Novosztyi sajnálatosnak tartja, hogy még alternatív értékelés sem látott napvilágot a sajtóban ezekről a tényekről, pedig az ország közvéleményének egy jelentős része határozott, elítélő véleménnyel rendelkezik az említettekről. A szovjet külpolitika bizonyos területeken nagyot lépett előre, de az általános emberi értékek előtérbe helyezése, a mélyen erkölcsös külpolitikai irányvonal még csak szavakban létezik. Végezetül az MN felhívja a figyelmet arra, hogy a külpolitika nyilvánossá tétele ugyancsak fontos lenne: közölni kellene a külföldre irányuló szovjet gazdasági és katonai segélyek mértékét és meg kellene nyitni a külpolitikai archívumokat legalább húsz évre visszamenőleg. Jelenleg a külügyminisztérium archívumai nemcsak az állampolgárok, hanem a szakemberek előtt is zárva vannak. Kína csendes, újra csendes Teng még a diáktüntetések előtt elismerte: az utóbbi évtized legsúlyosabb hibája a politikai nevelés elhanyagolása volt. Li Peng a rendcsinálás után felkérte az oktatókat, tanítsák diákjaikat a haza és a szocialista rendszer szeretetére, hogy a jövő diplomása „szakember és vörös” legyen. Az idén végzett egyetemi hallgatók csak azután kapták meg diplomájukat, hogy megtanulták Tengnek a statáriumot megindokló „fontos beszédét, és írásban beszámoltak arról, hogy mivel töltötték idejüket április közepétől június elejéig. Politikai nevelők lepték el a különböző szintű tanintézményeket, még a kisdiákok is azzal töltik szünidejük jó részét, hogy hazafiasságra nevelő órákon szeretni tanulják a kommunista pártot és a Népi Felszabadító Hadsereget. Az ország legfőbb vezetői — amint ezt legutóbbbi csúcstalálkozójukon — kinyilvánították: a szocializmus megmaradásáért küzdenek. Mit jelentsen ez? A sokat emlegetett véres kínai események legfelszínesebb magyarázatából sem hiányozhat az a feltételezés, hogy a mennyei birodalom — noha a „császársárga” színt vörösre cserélte — megmaradt annak, ami négyezer éven át volt: despotikus nagyhatalomnak. Vajon nem arról volt szó csupán, hogy az Európai kultúrkörben született marxistakommunista eszme egyszerűen kapóra jött az ókorból visszamaradt birodalomnak, hogy egy készen kapott „modem” államberendezkedés révén látszólag hozzáilleszkedjen a világ egyik feléhez, s közben még erős, egységes államot is teremtsen. Megértette-e vajon az egymilliárd, nemrég még jórészt írástudatlan kínai a Tőkét, a Grundrissét, Louis Bonaparte Brumaire 18-iká- ját vagy Dühring úr tanainak képtelenségét? A kis vörös könyvecske brossúra-igazságai valószínűleg csak az országegyesítő lelkesedés szításához kellettek. Most, amikor a marxizmus bölcsőjében már mind nyilvánvalóbb, hogy ez a tan mint prófécia megbukott, vajon miért ragaszkodnak hozzá a többezer éves konfuciánus, taóista-budd- hista hagyományokon nevelkedett hánok? Csakis az egység kedvéért. Mert Kína története a szétaprózódás, majd pedig az — egy-egy kiemelkedő, erős kezű császár uralma alatt való — újraegyesítések története. A dinasztiák általában akkor buktak meg, amikor valamilyen természeti csapás következtében a parasztok — mivel még a napi marék rizshez sem jutottak hozzá — fellázadtak. Most már a helyzet annyival bonyolultabb, hogy a reform hatására a kínai ember megismerte a fogyasztói társadalom mibenlétét, és nem éri be az élet egyszerű újratermeléséhez szükséges minimummal. A tét tehát — ellentétben a hivatalos verzióval — nyilván nem a szocializmus, hanem az ország egységének megmaradása. Az egység fenntartása részint gazdasági, részint politikai nehézségekbe ütközik. A különleges gazdasági övezetekben — amelyek történetesen egybeesnek a Nyugat által először gyarmatosított városok környékével — gyorsan tért hódított a kapitalista gondolkodás. (Csupán Sanghajban 160 ezer magánkereskedő van, akik a legáhítottabb fogyasztási cikkeket — köztük japán autót és televíziót — is meg tudják venni maguknak.) Az ország belső részein bányászott nyersanyagot busás haszonnal dolgozzák fel és exportálják a partmenti vidékek — vagyis leplezetten, immár nemzeti színekben folytatódik a gyarmatosítás. Ez a helyzet a belső tartományokban még a hivatalos vezetőkből is tiltakozást váltott ki. A belső tartományokat ráadásul jórészt nemzetiségek lakják. Kínának a modem világba való beilleszkedése, amely az első ópiumháborúval (1839-42) kezdődött, még sokáig el fog tartani. Ez az ország történelmi fáziskésésben van, tehát Kínára elsősorban nem úgy kell tekinteni, mint a mai kommunista világ részére, hanem mint a modern világ korábbi önmagára. Az a tény, hogy a kövületként visszamaradt kínai despotizmus behelyettesítódött egy újkori — történetesen vörös színű — despotizmussal, csupán véletlen, kuriózum a hierarchiák leomlásának és újraépülésének dinamikájában. Történelmi madártávlatból nézve tehát anakronizmus tiltakozni a kínai vérfürdő ellen. Olyasmi, mintha egy időgépen táviratilag elítélnénk Robespier- re-t vagy Napóleont az emberi jogok megsértése miatt. Ne háborodjunk fel a brutális francia forradalom magasztos eszméinek nevében, már csak azért sem, mert a kínai rendszer logikájában a megtorlás eddig is benne volt, és vidéken — ahová nem leshetett be a Nyugat — a tiltakozásokat eddig is durván elfojtották. (Kína pogány, nem keresztény, nem ismert krisztusi megbocsátást.) Tiltakozás előtt mélázzunk el egy kicsit Tocque- ville mondásán: a demokrácia nem szünteti meg a despotiz- must, csak anyagtalanná teszi. Farkas Géza
