Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 5., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A zalai „bomba” visszhangja A múlt héten Zala megyében tartott pártértekezlet döntése, miszerint ezen túl a megyei bizottság választmánnyal és koordinációs irodával működik, nagy visszhangot keltett országszerte. Mi az iránt érdeklődtünk, hogy miként vélekednek az érintettek illetve más megyei pártvezetők a fejleményekről. Dr. Karvalics Ferenc, az MSZMP Zala Megyei Bizottságának eddigi első titkára: A demokratikus centralizmust nem lehet teljesen leépíteni — Az a véleményem, hogy a pártértekezleten a résztvevők többet foglalkoztak a struktúravitával, mintsem azzal a programmal, amelyet a „Milyen legyen az MSZMP?” címmel terjesztettünk elő. A reformkörök küldöttei dinamikusan érveltek és meggyőzőek voltak. Viszont továbbra is az a véleményem, hogy a korábbi vezetés által javasolt háromféle új struktúra bármelyike korszerűbb lett volna az eddigieknél. Nevezetesen egyszintű pártbizottságot akartunk, végrehajtó bizottság nélkül. A variációkból végül is a reformkörök javaslata került ki győztesen. Eddig is támogattam a reformköröket, de a megyei pártmozgalom szerkezetét illetően eltérő nézeteket vallunk. Több politikai állásfoglalásukkal sem értettem egyet, nevezetesen azzal, hogy egy választmány döntése ne legyen kötelező az alsóbb szintű pártszervekre. Szerintem a demokratikus centralizmust nem lehet teljesen leépíteni, mert az a párt széteséséhez vezetne. Rajki Sándorné, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, Gyöngyös város pártbizottságának első titkára Az új struktúra megelőzte korát — Van, amit pozitívnak tartok a Zala megyei változásokban. Az új struktúra nyilvánvalóan megelőzte korát. Ennek következtében — legalábbis szerintem — az új vezetőség valószínűleg nehézségekkel találja majd magát szemben. Egyébiránt vitatnám az új struktúra szövetségi jellegét. Azt, hogy a választmány döntései nem lesznek kötelezőek az alacsonyabb szintű pártszervek, pártszervezetek számára. Ez ugyanis szétesettséghez vezethet. A megyei reformköröknek nyilván nagy szerepük volt a Zala megyei átalakulásokban. Azt hiszem, hogy a pártbizottság illetékesei az értekezletet megelőzően nem folytattak velük érdemi konzultációt. Ha megbeszélték volna velük az elképzeléseiket, akkor nincs „robbanás”. A radikális változásokat azonban nem tartom veszélyesnek. Ugyanakkor emlékeztetnék arra, hogy az új vezetés nyilvánvalóan nagyon eltökélt és ezért remélhetőleg a kezükben tudják majd tartani a megye pártmozgalmát. Kisebb apparátussal nyilván nehezebb lesz dolgozni. A reformkörök ugyanis egyet elfelejtenek: az MSZMP nagy létszámú párt, melynek irányításához nem biztos, hogy a mostani időszakban egy ilyen gyökeresen lecsökkentett létszámú megyei apparátus elegendő lehet. De ezt a kérdést úgyis a jövő dönti el. Herczig Ferenc, az MSZMP Tolna megyei bizottságának titkára: A munkatársak számát a munkához kell igazítani — Megyénkben, — mint ismeretes — az első titkári tisztséget társadalmi funkcióban látják el. Jelenleg tehát olyan természetes folyamat zajlik, amelyben a pártmunka is társadalmivá válik, és a megyei párttestületek eddigi hatalmi funkciója egyre inkább szolgáltató jelleget ölt. Ami a Zala megyei apparátus alaposan megcsappant létszámát illeti, nekem az a véleményem, hogy a munkatársak számát a munkához kell igazítani. Egyrészt a politikai szükségletekhez, másrészt az anyagi lehetőségekhez. Úgy gondolom, hogy a társdalmi munkában végzett megyei pártmunka attól még nem lesz rosz- szabb, hogy nem hivatásosok végzik. A reformkörök szerintem katalizátor jellegű hatásokat váltottak ki a megyében, s egyebek között ennek is köszönhető az ottani változás. Pogonyi Lajos Erdélyből áttelepültek szociológiai vizsgálata Az Erdélyből áttelepült magyarok társadalmi helyzetét vizsgálja a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézete a Magyarságkutató Intézettel együtt. Szeptemberben kezdik azt a reprezentatív felmérést, amelynek során az 1945 óta törvényesen áttelepült romániai magyarok sorsának alakulásáról tájékozódnak. Heltai Péter szociológus az MTI munkatársának elmondta, hogy mintegy 1500, más-más időszakban áttelepült, különböző korú, foglalkozású és lakhelyű személy anyagi körülményei iránt érdeklődnek. Keresik a választ arra a kérdésre is, hogy miként alakult ezeknek az embereknek az élete hazánkban: megélhetési, tanulási, művelődési lehetőségei azonosak-e a magyar- országiakéval, és élnek-e ezekkel a lehetőségekkel? Vizsgálják, hogy hátrányos helyzetben van- nak-e némelyek közülük, s ha igen, miért? Tudakozódnak továbbá a gondjaik, problémáik felől. A kutatók igyekeznek megismerni, hogy az áttelepült erdélyieknek sikerült-e beilleszkedniük a magyar társadalomba, a család, a rokonok, a barátok hiánya nem nehezítette-e az asszimilálódásukat. Felmérik azt is, hogy a magyar társadalom miként viszonyult az Erdélyből érkezettekhez, hogyan segítette boldogulásukat évekkel ezelőtt, amikor keveset tudtak az Erdélyben élő magyarok nehéz helyzetéről, és hogyan segíti napjainkban, amikor nyilvánvalóvá vált a romániai nemzetiségek jogfosztottságaA szociológiai vizsgálat másik célja: feltárni azokat az okokat, amelyek a hagyományaikat féltve őrző és tisztelő erdélyieket szülőföldjük elhagyására késztette, illetve kényszerítette. Az eddigi tapasztalatok szerint főleg az értelmiségiek szánták el magukat szülőföldjük elhagyására. A legtöbben azért, mert a román politika az erdélyi magyar értelmiséget tudatosan a perifériára szorítja. Nem kevés az olyan áttelepült, más foglalkozású dolgozó sem, akit ugyancsak a fizikai-szellemi, lelki kiszolgáltatottság kényszerített Erdély elhagyására. A kutatás eredményét előreláthatóan 1991 végére összegzik, s a tapasztalatokat a társadalom- tudomány és az illetékes állami szervek rendelkezésére bocsátják. (MTI) A Heves Megyei NEB vizsgáltának végkövetkeztetése: még komoly zavarok nem mutatkoznak Foglalkoztatáspolitika ma és holnap A Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben tárgyalta azt az összefoglaló jelentést, amely a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer működésének tapasztalatairól szól. A vizsgálat a munkaügyi szakigazgatási szervekre és 19 megyénkbeli gazdálkodó egységre terjedt ki, s amely az 1988-as, illetőleg az idei esztendő eddig eltelt részét vette górcső alá. Célja annak feltárása volt, hogy az utóbbi időkben a munkaerő-keresletben és -kínálatban bekövetkeztek-e lényeges módosulások, továbbá hogy a foglalkoztatáspolitikai eszköz- és intézményrendszer mennyire szolgálja a gazdaság és a társadalom változásaihoz való rugalmas alkalmazkodást. Nos, az tény, hogy a gazdasági környezetben végbemenő történések nem hagyják érintetlenül a foglalkoztatás feltételeit sem. Új helyzetet teremt a kibontakozási program, a gazdaság várható struktúrális átalakulása. Ha a munkaerő mozgását nézzük, megállapíthatjuk, hogy a kínálati oldalt lehet jobban feltérképezni, mivel a kereslettel kapcsolatos vállalati adatszolgáltatások meglehetősen bizonytalanok. Jelentős szervezett létszámleépítésekre nem került sor, ám a piaci viszonyok erősödésének, a szerkezetváltás beindulásának hatására növekedtek a feszültségek, s megjelent a nyílt munkanélküliség. A vizsgált periódusban szőkébb hazánkban a munkaképes korú népesség és a rendelkezésre álló állások száma egyensúlyban volt, viszont erőteljesen felszínre kerültek a középiskolát elvégzők elhelyezkedési problémái A szakmunkásoknál kevesebb a nehézség, s e téren a képzési rendszer módosításával megoldható az úgynevezett hiányszakmák felszámolása. Kijelenthető, hogy folyamatosan mérséklődik a munkaerő-kereslet, s inkább a minőségjavítása a fő cél. A munkaközvetítő szerveknél negyedévenként átlagosan ötszáz álláskereső fordul meg, s azok aránya, akik csak nyolc osztályt vagy még ennél is kevesebbet végeztek el, 70 százalékos. Mint ismeretes, a foglalkoztatáspolitika eszközrendszere — többek között — azt hivatott szolgálni, hogy a dolgozók a fejlődőképes ágazatokba vándoroljanak. Ugyanakkor a körülmények még elmaradnak a várttól, hiszen a termelési szerkezet, a termék- struktúra csak nagyon lassan alakul át. Olyan fordulat egyelőre nem következett be, amely széles körben kikényszerítette volna a gazdaságtalan tevékenységek megszüntetését, emellett pedig a piaci verseny, a szabályozók, a feltételek nem ösztönöznek eléggé a racionális létszám- gazdálkodásra. Szőkébb hazánkban jelentős az ingázók aránya. A keresők 38 százaléka utazik úgy, hogy az erre fordított idő nem haladja meg a 3 órát. Feltételezhető, hogy ezen arány a jövőben emelkedik majd. Tudott, hogy 1987. januárjában jött létre a Heves Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda, amely ellátja a munkaerő-közvetítést, a kereslet és kínálat folyamatos figyelését, feltárja az elhelyezkedési lehetőségeket, s kiemelten foglalkozik a pályakezdők, a megváltozott munkaképességűek, valamint a hátrányos helyzetűek gondjaival. Az őket, illetőleg kirendeltségeiket felkeresők száma évről-évre növekszik. A múlt év közepétől Egerben számottevően javultak az ügyfélfogadás körülményei, ám a kirendeltségekről mindez nem mondható el. A gazdálkodó egységeknél tapasztalható a létszámmegtakarításra és -leépítésre való törekvés. Utóbbinál általában humánusabban próbálnak eljárni, vagyis a természetes „lemorzsolódás” során távozó dolgozókat nem pótolják. Megfigyelhető, hogy a cégek igényei főként a hiányszakmákkal és a magasan kvalifikált szakemberekkel kapcsolatosak, csakhogy a munkát keresők többsége szakképzetlen. Ily módon az összhangot elég nehéz megteremteni. S most vegyük szemügyre a már említett foglalkoztatáspolitikai eszközöket... Ezek közül közhasznú munkavégzésre nyílt mód Egerben, Gyöngyösön, Noszvajon és Hevesen. A vizsgált időszakban hatvanhárman igényeltek átképzési támogatást, s ötvennégyen teljesítették is az ezzel járó kötelezettségeiket. A korengedményes nyugdíjaztatással több vállalat élt, míg a meghosszabbított felmondási idő engedélyezését 12 cég kérte. A legnagyobb érdeklődést a munkahelyteremtő beruházások támogatásának lehetősége váltotta ki. Tavaly 14 munkáltató nyújtott be erre vonatkozó pályázatot, az idei év első három hónapjában pedig további kilenc. A vállalatok gazdasági és társadalmi vezetése a rendelkezésre álló eszközöket alkalmasnak tartja a jelentkező feladatok megoldására, s ahol a körülmények ezt lehetővé-szüksé- gessé tették, ott támaszkodtak is ezekre. Egyértelműen jónak vélik a korengedményes nyugdíjazást, hiszen ez a létszámcsökkentés olyan módja, amely a legkisebb feszültségeket hordozza, s amely lehetőséget ad a tisztességes visszavonulásra. Összefoglalva leszögezhető tehát, hogy a munkaerő-gazdálkodási tennivalók ellátását Hevesben eredményesen oldották meg, s hogy a gazdaság struktúrális átalakulása, a hatékonyabb tevékenykedésre való ösztönzés erősödése e téren is új helyzetet teremtett. A tanácsi munkaerőközvetítő szervek hálózata korszerűsödött? noha a személyi és tárgyi feltételek javításával még hatékonyabban ügyködhetnének. Sajnos, a piaci verseny, a környezet és a szabályozók még mindig nem eléggé kényszerítenek a racionális lépések megtételére. Mindezek alapján vajon mit is javasol a NEB? Nos, egyebek mellett azt, hogy a korábbi merev szabályozás helyett olyan iránya elveket dolgozzanak ki, amelyek hosszabb távra szólnak, s amelyek megteremtik a vállalatok önálló gazdálkodásának lehetőségeit. Kívánatos lenne az is, ha a jövőben a tanács szerveinek perifériájára szorult munkaügyi tevékenység a jelenleginél jóval nagyobb hatás- és jogkört kapna. Bizonyos, hogy az elkövetkező időszakokban — a szerkezetátalakítás, a demográfiai hullám hatására — újabb munkahelyek létesítése válik szükségessé. Feltétlenül meg kell oldani a női munkaerő foglalkoztatását is, hiszen itt az ingáztatás nem lehet végső cél. Pillanatnyilag tehát még komoly zavarok nem mutatkoznak. Arról azonban nem szabad elfeledkezni, hogy amennyiben ténylegesen döntő fordulatnak leszünk majd tanúi a honi gazdasági életben, úgy a problémák bizonnyal megsokasodnak. S erre már most érdemes felkészülni... Sárhegyi István Egészségügy Vállalkozási alapon Nem igaz, hogy az orvosok és az egészségügyben dolgozók 70 százaléka nem hajlandó vállalkozási alapon dolgozni, mint azt az Orvosi Kamara állítja — mondotta Csermely Gyula, a Vállalkozók Országos Szövetségén belül megalakult önálló egészség- ügyi tagozat vezetője az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — A tagozatot azért hoztuk létre, hogy bebizonyítsuk az egészségügyben dolgozók — s nemcsak az orvosok — igenis hajlandók többet tenni az egészségügy megreformálásáért. Máris kidolgoztunk egy olyan koncepciót, amelynek bevezetésével minden állami támogatás nélkül, csupán egyszerű átszervezéssel, és az érdekeltségi rendszer átalakításával jelentős javulást lehetne elérni a betegellátásban, rövid időn belül, akár már januártól. Lényege, hogy az állami egészségügyi ellátási rendszer mellett minden korlátozás nélkül magánszemély is létrehozhat, illetőleg működtethet — a jogszabályoknak megfelelően — bármilyen, betegellátásra alkalmas intézményt. Fontosnak tartom kiemelni azt, hogy ezek, az alternatívnak nevezett intézmények, az állami és a már meglévő egészségügyi ellátás mellett funkcionálnának. Az intézmények belső struktúrájukat szabadon alakítanák ki, a tevékenységükhöz szükséges gyógyszereket, vérkészítményeket, eszközöket az állami ellátáshoz hasonlóan korlátozás nélkül, de térítés ellenében szerezhetnék be az ezeket forgalmazó cégektől, illetőleg közvetlenül az állami egészségügytől. Alapvetően megváltozna az egészségügyben dolgozók bérezése. Jövedelmük két részből állna: bevételük egy részét a társadalombiztosítástól, vagyis az államtól kapnák, a többit pedig a beteg fizetné, ha igényli a plusz szolgáltatást. Légszennyezés — Pesttől Érdekes megállapításra jutottak a budapesti levegőszennyezettséget vizsgálva a kutatók. Modellszámításokkal bizonyították, hogy a fővárostól az uralkodó szél irányába haladva nagy távolságokban a talaj közelében is egyre jobban nő az ózon koncentrációja. Hamarosan műszerekkel egészen pontosan ellenőrzik ezeket a megállapításokat. Kecskemét környékén helyezik üzembe azt a műszert, amellyel nyomon követhető a fővárost elhagyó szennyező anyagok részben ózonná alakulása. A nyári időszakban egyre jobban dúsuló ózonszint alakul ki az uralkodó szél irányában. A számítások alapján feltételezhető: a 10-11 órakor távozó legszennyezettebb levegőből 16-19 óra körül a fővárostól 50-100 kilométeres távolságban alakul ki a hazai határértéket többszörösen is meghaladó ózonszint. A modellszámítás szerint az óránként 10 kilométeres szélsebességnél a legmagasabb koncentráció a délutáni, esti órákban Budapesttől 80 kilométerre terheli a környezetet. (így megyénket is eléri!) Dinnyeszezon Hevesen... Július végétől szeptember elejéig tart a dinnyeszezon a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben. Négyszáz hektáron öt fajta görögdinnyét termel az idén 20 dinnyekertész család. A klíma kedvez az édes zöldségnek, hektáronként 15 tonna termést várnak, melynek közel 90 százaléka exportra kerül, az NSZK, Ausztria, Hollandia, Finnország, Svédország, NDK, Csehszlovákia és Lengyelország piacaira. Képünk Vágó Istvánék „földjén” készültek, illetve Pál Zsigmondékat örökítette meg exportcsomagolás közben. (Szabó Sándor felvételei -MTI)
