Heves Megyei Népújság, 1989. augusztus (40. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-21 / 196. szám

4, KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. augusztus 21., hétfő Valerij Rubaha és Richard Townend a főszékesegyházban Két koncert — két világlátás Két különböző beállítottságú orgonaművész sikeres hangver­senyéről számolhatunk be olva­sóinknak. Az Országos Filhar­mónia. rendezésében augusztus 7-én és 14-én este Egerben, a ba­zilikában léptek fel. A szovjet peresztrojka zenei követe Valerij Rubaha hangverse­nyén két mai, kortárs szovjet ze­neszerző egy-egy alkotását (Mu- chel: Toccata, Slonimsky: Toc­cata), Ljadov b-moll prelúdiu­mát, Bach: D-dúr prelúdium és fúga. BWV. 532. sz. kompozíci­óját, s befejezésként Muszorgsz­kij: Egy kiállítás képei című nagyszabású művét (V. Rubaha átiratában) hallgathattuk meg. Már a műsor összeállítása is fel­kelthette a zeneszerető közönség érdeklődését. Kedves, figyelmes gesztus volt az előadóművész ré­széről, hogy hazájának két kor­társ zeneszerzője egy-egy mai ívású orgonadarabját is megszó­laltatta. A két toccata hűen adja vissza korunk zaklatott életrit­musát, mind dallami, harmóniai, ritmikai vonatkozásban. Igen jól példázza e két kompozíció a mai szovjet zeneszerzői gárda új tö­rekvéseit. Ljadov: b-moll prelú­dium — hűen zongoradarabjai­hoz — a romantika stílusjegyeit igyekszik átmenteni, veretesebb köntösben. A darab zenei szöve­teit szép regisztrálással hallhat­tuk. S hogy Rubaha otthonos a barokk zene világában is, jól pél­dázta Bach: D-dúr prelúdium és fuga, BWV. 532. sz. alkotásának interpretálása. E kompozíció nem tartozik a könnyű bachi da­rabok közé. A művész mégis tel­jes biztonsággal, nagy előadói in­telligenciával oldotta meg a mű­ben rejlő zenei nehézségeket. Az est kétségtelen legjobban várt darabja Muszorgszkij: Egy kiál­lítás képei című kompozíciója volt, melyet az előadóművész dolgozott fel orgonára. Az ere­detileg zongorára íródott darab zenekari változata Ravel hang- szerelésében vált ismertté és népszerűvé, kifejezetten pianisz- tikus hatásokra épült, elszigetelt, magában álló remekmű, előzmé­nyek nélkül jött létre, és nem volt folytatása sem. Muszorgszkij 1874-ben, 39 éves korában kom­ponálta. A mű megalkotásának ösztönzője tragikus esemény, a zeneszerző jó barátjának, Viktor Hartman festőművésznek el­hunyta volt. Muszorgszkij foko­zottan érdeklődött a képzőmű­vészeti alkotások zenei interpre­tációja iránt. Viktor Hartman ha­lála után, 1874 tavaszán kiállítást rendeztek a Művészeti Akadé­mia termében rajzaiból, akva- relljeiből, festményeiből. Mu­szorgszkij, aki rendkívül szerette Hartmant, és akit a festő halála mélyen érintett, elhatározta, hogy zenében rajzolja meg el­hunyt barátja jelentősebb képeit, önmagát is felidézve, amint a ki­állításon sétál, és hol derűsen, hol bánatosan emlékezik vissza az elhunyt, nagy tehetségű mű­vészre. Valerij Rubaha átirata min­denképpen igényes munka. Re­gisztrálása fényes, jellegzetesen adja vissza a mű programzenéi tartalmának hangulatát. Noha a hangverseny-látogató közönség a raveli zenekari változatot isme­ri jobban, mégis úgy vélem, a szovjet művész átirata s játéka különlegességként hatott a hall­gatóságra. E nagyszerű ogyesz- szai orgonista, ki a szovjet „pe­resztrojka” egyik jeles zenei kö­vete, járt már az USA-ban, Svéd­országban, Dániában, Nyugat- Berlinben, valamennyi szocialis­ta országban. Egri hangverse­nyével is bizonyította kiváló ze­nei, előadói képességeit. Nem­csak a manuális tudás, a fényes regisztrálási igény, de a nagyfokú zenei átélés, ráérzés koncentrá­ciója is ékes bizonyítékai előadói vénájának. Szívesen hallanánk a későbbiekben is! Angol elegancia — az orgonajátékban is Richard Townend (Anglia) hangversenyének értéke — túl a művész rendkívüli precizitásán — kétségtelenül műsorpalettájá­nak megválasztásában, ennek megvalósításában rejlik. Prog­ramjában eredeti angol orgona­muzsika szólalt meg, a XVI. szá­zadtól napjainkig. S noha ez al­kalommal nem szólaltatott meg úgynevezett monumentális, „sláger” orgonadarabokat, még­is rendkívülinek tartjuk, hogy e jeles londoni művész hazája or­gonamuzsikájának „kis”, apró gyöngyszemeit tűzte műsorára. Minden egyes darab valóságos ékszerdoboz. Tipikus angol hangvétellel — s a művész által oly szép regisztrálással —, vá­lasztékosán, ízesen, nagyfokú precizitással szólaltak meg az egyes darabok. Különös hatást gyakorolt ránk a két ismeretlen szerző műve: a My Lady Garey’s Dompe, és a három tánc. Stan­ley, Tomkins, Boyce, Westley, Whithock, Stannford, Vaughan Villiams, íves alkotásai megtalál­ták az utat a közönséghez. Ri­chard Townend rendkívül igé­nyes művész. Mestere hangsze­rének. Igazi angol elegancia jel­lemző zenélésére is. Játékában minden a helyére kerül. Mindezt a magas szintű zene érdekében cselekszi. Fegyelmezett művész. Műsorválasztása merész, tuda­tos, és egyben szimpatikus. Sze­mélyét a jövőben is szívesen hall­gatnánk városunkban. A bachi, C. Franck-i, M. Reger-i orgona­muzsika világából lenne monda­nivalója számunkra. Szepesi György Greta Garbótól Belmondóig Filmmúzeumi napok — világsztárokkal — a Prizma moziban Augusztus 23-tól egy hétig különleges filmélményeket kínál az Ifjúsági Házban működő Priz­ma mozi. A filmművészet legna­gyobb alkotóinak munkáiból ad válogatást a program, naponta más-más bemutatóval. Elsőként Pasolini világhírű felnőttmesé­jét, az Ezeregyéjszaka virágait láthatják az érdeklődők. Az arab mesevilág erotikus feldolgozása az olasz rendező pályáján jelen­tős helyet foglal el. Huszonötö­dikén az ezerarcú Robert de Niro művészetével ismerkedhetnek meg a látogatók, ő a Taxisofőr, aki az erőszak megtestesítője, és tetteivel meglepő módon „hős­sé” válik. A szombat délelőtti matiné is a filmmúzeumi napok­nak lesz a része. Swift klasszikus regényének feldolgozása a Gul­liver a törpék országában. Az amerikai rajz-mesefilm minden korosztály számára vonzó. A nyolcvanas évek legnagyszerűbb nyugatnémet rendezője volt Ra­iner Werner Fassbinder, ő vitte filmvászonra a második világhá­ború világszerte ismert német dalának, a Lili Marlennek a tör­ténetét. A romantikus sztori az énekesnő életét jeleníti meg lát­ványos fiimi eszközökkel. A né­zők vasárnap láthatják Fassbin­der alkotását. Teljesen új oldalá­ról mutatkozik be Jean-Paul Belmondo. A vagány szerepeket játszó filmsztár most egy álmcj- dozó, magányos fiatalembert alakít, aki egy szélhámosnő háló­jába kerül... Ezt a filmet hétfőn mutatja be a Prizma mozi. A filmmúzeumi na­pok igazi csattanójaként Greta Garbo egyetlen vígjátéka lesz mű­soron. Minocska szovjet komisz- számő a húszas évek Párizsába ér­kezik. Rendet kell teremtenie, közben azonban szerelmes lesz. A ma is friss humorú filmet 30-án, szerdán lehet megtekinteni. Felújított hang­verseny­terem Az Aggteleki Nemzeti Park felújította a Baradla- barlangban lévő hangver­senytermet. A régi fapado­kat műanyag székekre cse­rélték ki, a zene pedig lé­zerlemezjátszóról szól. A nemzeti park vezetői kidol­goztak egy tervet a hang- versenyterem teljes felújí­tására, amit hat év alatt sze­retnének kivitelezni. • Látogatók a felújított hang­versenyteremben (MTI-fotó: Kozma István) Átalakulóban a Politikai Főiskola Megváltozik az MSZMP Poli­tikai Főiskolájának neve, átala­kul tevékenysége, s a jövőben nem ad állami végzettséget. Oka az a felismerés, hogy — mivel a politológia állami diplomát fel­tételező szakma, képzésének ál­lami egyetemeken van a helye — a többpártrendszer körülményei között világosan el kell különíte­ni a párt- és az állami politikai képzést. Az, hogy eddig a Politi­kai Főiskola keretei között folyt ez a tevékenység, egy korábbi koncepció része, amely szerint a párt és az állam nem különül el egymástól — hangsúlyozta An­dies Jenő, az MSZMP KB osz­tályvezetője az MTI munkatár­sának nyilatkozva a főiskola jö­vőjéről. Elmondta, hogy szep­temberben még indul első évfo­lyam nappali és levelező tagoza­ton is, a következő tanévtől azon­ban már nem. A megkezdett év­folyamok — a jogszabályokhoz alkalmazkodva — be is fejeződ­nek. Az átalakuló intézmény pro­filjáról elmondotta, hogy egy képzéssel, tudományos és alkal­mazott kutatással foglalkozó, a tudomány és a politika között közvetítő pártpolitikai intéz­ményre van szükség. A Politikai Bizottság úgy döntött, hogy ja­nuár 1-jétől létrejön a Politikai Intézet. Az elképzelések szerint az MSZMP részére készít háttér- elemzéseket, politikai döntés­előkészítő anyagokat, végez ku­tatásokat, közvélemény-kuta­tást, egyéb szolgáltatásokat, s korszerű továbbképzést nyújt. . — A politikai rendszerben, il­letve a párt működésében várha­tó változásokra felkészülve fel­merült az az igény, hogy az MSZMP újragondolja a pártin- tézmények helyét és szerepét a párton belüli tevékenységében, valamint a Társadalomtudomá­nyi, a Párttörténeti és a Politikai Intézet viszonyát. Ezt egy mun­kabizottság vizsgálja, kutatva a tudományos, politikai és pénz­ügyi szempontból legcélszerűbb megoldást. Mindhárom intézményben je­lentős, a társadalom számára is fontos értékek halmozódtak fel, amelyeket a nemzet számára meg kell menteni. A kérdés az: mit gondozzon ebből az MSZMP? E téma körültekintő végiggondolást igényel, bekap­csolva az állami szerveket, az akadémiai intézményeket. A há­rom intézmény mechanikus ösz- szevonása tartalmilag azt ered­ményezhetné, hogy elvesznek a már felhalmozódott értékek. E munkálatokkal összekapcsoló­dik a politológiai képzés lehető­sége is. — Tevékenységének széles körét tekintve a főiskola most is politikai intézetként működik — mutatott rá Andics Jenő, s szólt arról, hogy már körvonalazód­tak a Politikai Intézet belső struktúrájának főbb irányai is. Arra nincs még határozat, mi­lyen szervezeti keretekben, mé­retekben működhet az új intéz­mény, amelyik figyelembe veszi a három intézmény közötti kap­csolatok átrendezésének szüksé­gességét, tényleges lehetőségeit is. A körültekintő elemzés meg­alapozatlan döntéseket tesz el­kerülhetővé, és ha átmenetileg bizonytalansággal jár is mindhá­rom intézménynél, illetve az ezek és más tudományos, kultu­rális műhelyek kapcsolatában, végső soron pozitív megoldást jelenthet. (MTI) Egy földrengés nyomán hagyták el lakói Bronzkori település Izraelben Arany és ezüst kultikus tárgyakat találtak Az időszámítás előtti harma­dik évezredben épült nagy tele­pülés romjaira bukkantak az iz­raeli régészek Jeruzsálem déli ré­szén. Korábban mindössze egy hasonló leletet találtak, mivel abban az időben Palesztinát ván­dorló nomád törzsek népesítet­ték be. A bronzkori település marad­ványai között a régészek kova­köveket, kerámiaedényeket, arany és ezüst kultikus tárgyakat, kőeszközöket találtak. A szak­emberek feltételezése szerint a települést 3700 évvel ezelőtt hagyták el lakói egy földrengés nyomán, majd később a terület újra benépesült. Akiket eddig elkerültek a vendégautók Mit akar a falusi turizmus ? Az ország lakosságának mint­egy 41 százaléka, megközelítő­leg 4 és fél millió ember falun él. A statisztika, mint tudjuk, sem az élet minőségét, sem a változás le­hetőségeit nem tükrözi. Az ezzel kapcsolatos viták, a közigazgatá­si, a településfejlesztési és nem utolsósorban a gazdasági hely­zetkép arra utal, hogy a város és falu közötti különbség csökken­tésének az ünnepi beszédekben oly jól hangzó érve helyett in­kább a falvak védelméért történ­nek konkrét lépések manapság. Ilyen szándékkal alakult meg a Magyar Falusi Vendégfogadók (Falusi turizmus) Szövetsége, amely augusztus 28. és szeptem­ber 1. közötti konferenciáján, Balatonföldváron arra készül, hogy szervezetten is segítse azo­kat, akik falun a vendéglátást egyik megélhetési forrásnak te­kintik. Dr. Csáky Csabával, a szövet­ség ügyvezető elnökével beszél­gettünk a szervezet céljairól. — A cél összefügg falvaink valós helyzetével. A falu megtar­tóereje csökken, ugyanakkor a magyar falvak lakóházait senki sem tekinti termelési eszköznek — mondja az elnök. — Ezekben lakni, aludni, pihenni lehet, ám a jövedelmet nem gyarapítják. Vi­szont az NSZK-ban, Aúsztriá- ban, Franciaországban és még számos országban más a helyzet. Az NSZK-ban például 30 ezer család félmillió vendégágyat biz­tosít, s egy ágy általában annyit hoz, mint egy elismerten jól jöve­delmező holstein-fríz tehén. Nyugaton tehát kialakult a turiz­musnak az a sajátos ága, amely­nek a falu a célja és az alapja, amely segít megőrizni a hagyo­mányos faluképet, fejlesztésre ösztönöz, és nem az idegenfor­galmi hivatalok csapolják le a jö­vedelmét. A módszer nálunk változtatás nélkül nem alkalmaz­ható, de a tapasztalatokból me­nthetünk. Hozzájuk képest mi legalább negyven évet késtünk, vagy úgy is mondhatom, hogy ők negyven évvel előttünk járnak. — A késés behozásához ak­kor fogunk hozzá, amikor köztu­dottan kevés a pénz. Márpedig a vendégfogadás mindenütt befek­tetést kíván. — Ehhez elsősorban nem sok pénzre, hanem az anyagi forrá­sok értelmes felhasználására len­ne szükség. Éppen ezért új támo­gatási, pénzügyi politikát javaso­lunk, és mindenekelőtt azt sür­getjük, hogy a kormányzati szer­vek ismerjék fel és el, hogy falva- inkban, és különösen az elma­radt térségekben a foglalkozta­tás, a mezőgazdasági tevékeny­ség kielégítésének egyik eszköze a falusi turizmus. — Konkrétan mit javasolnak? — A falusi turizmus feltétele­ként, úgy véljük, szükség van ar­ra, hogy a mezőgazdasági kor­mányzat tekintse azt a háztáji termelés szerves részének. Hogy az Idegenforgalmi Fejlesztési Alap támogassa ezt a formát. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hiva­tal tekintse munkahelyteremtés­nek, s ezért a Foglalkoztatási Alap a költségvetésnél is számol­jon vele. S minthogy a háztáji ré­szeként kell kezelni, a Pénzügy­minisztérium is ennek megfele­lően terjessze ki reá a háztáji­adókedvezményt. Csak néhá­nyat emeltem ki a 22 pontban ösz- szegzett ’’csomagból”, melyet a baiatonföldvári értekezlet után kívánunk a kormány elé terjesz­teni. Ez az első, és pillanatnyilag a legfontosabb lépés. Hangsú­lyozni szeretném, hogy a javaslat a meglévő források célszerű át­csoportosítására alapozva kéri a támogatást. Kétségkívül biztató, hogy mindazok az állami szer­vek, intézmények, akiknek bele­szólási joga és kötelessége lehet a falusi turizmus elindítása, jóin­dulatról biztosítottak bennün­ket, s ebben a szellemben vesz­nek részt a hó végi konferencián is. — Mi a különbség a már meg­lévő fizetővendég-szolgálat és a falusi turizmus között? — Az előbbi általában a Bala­ton környékén, az üdülőkörze­tekben található, a falusi turiz­mus pedig azokat a országrésze­ket célozza meg, amelyeket ed­dig elkerültek a vendégautók. Azt szeretnénk, ha magukat a fa­lusi embereket is ráébreszthet­nénk, hogy érték van a kezük­ben: a kellően felszerelt, szép, egyáltalán a vendégfogadásra felkészült porta pénzt hoz. A lé­nyeg tehát az, hogy a helyi társa­dalom szerveződjék meg, és ké­szítse fel vendégfogadásra az er­re alkalmas családi portákat. S minthogy a kezdet kezdetén va­gyunk, itt mondom el, hogy akár levélben — címünk: Falusi turiz­mus, 1056 Budapest, Belgrád rakpart 24.— vagy telefonon — a szám: 183-855 és 183-877 - hozzánk fordulhatnak az érdek­lődők, és mi szívesen adunk fel­világosítást, tájékoztatást a meg­indulást érintő bármely kérdés­ben. A nem is távoli terv azonban írásos anyag elkészítésével szá­mol. Egyrészt a vendégfogadás lehetőségeiről, praktikus mód­szereiről adunk ki kézikönyvet, másrészt pedig elkészítjük a ven­dégházak katalógusát, amelybe bekerülhetnek mindazok, akik készek és képesek fogadni és el­látni a hozzájuk bekopogó ven­déget. Aki — meglehet — e kata­lógus alapján választotta ki a szá­mára kedvező országrészt és ab­ban az adott falusi házat. A beszélgetés végén dr. Csáky Csaba megajándékozott egy kis könyvecskével, amelynek címe: A falusi vendéglátás mestersége. Ebben olvasható: ”Ha a pincéje előtt soha nem látott vándor megy el, a magyar gazda behívja és jó szívvel kínálja meg egy po­hár borral. Az idegennek szíve­sen ad éjszakára szállást, s esze ágába sem jut, hogy ezért pénzt kérjen. De jött az általános elsze­gényedés, s ma már nehezebben élünk." Nincs új a nap alatt, a könyvet 1934-ben adták ki. K. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom