Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-29 / 177. szám

2 VILÁGMAGAZIN NÉPÚJSÁG, 1989. július 29., szombat Ülést tartott a Központi Bizottság (Folytatás az 1. oldalról) KB köszönetét fejezi ki azért az együttérzésért, amellyel tízezrek rótták le kegyeletüket az egykori pártvezető ravatalánál, illetve sírjánál. A testület a temetésen való részvételt egyértelműen po­litikai demonstrációnak minősí­tette, amely bizonyította, hogy az ország lakosságának jelentős ré­sze, elismerve a reformok, az át­fogó megűjulás szükségességét, lényegesnek tartja a kádári örök­ség maradandó értékeinek meg­őrzését, abban látja hazánk hala­dásának zálogát. Az MSZMP munkakongresz- szusának előkészületeiről Ko­vács Jenő elmondta: a KB cso­magtervet tárgyalt, amelyben szerepelt a kongresszus napi­rendjére, az ügyrend elveire, a vá­lasztások előkészületeire vonat­kozó javaslat, a megrendezés költségeivel kapcsolatos elképze­lés, valamint egy közbeeső tájé­koztató és állásfoglalás arról, hogy az eddigi viták tapasztalatai alapján a kongresszuson milyen vezető és ellenőrző testületeket lenne célszerű létrehozni. Utalt arra, hogy korábban nem volt „divat” ilyen kérdések megtár­gyalása, s most azért történt így, mert felismerték, hogy széles körben célszerű e kérdéseket megvitatni. Az ülésen a legna­gyobb vita arról folyt, hogy mi­lyen módon szervezhetők a kül­döttcsoportok, hogyan lehet a párt legfelső fórumát megszer­vezni. A KB-titkár utalt arra, hogy e kérdésben összeütköztek a hagyományőrző és a változtatást szorgalmazó nézetek. Végül is az a megegyezés szü­letett, hogy a kongresszusi kül­dötteknek ajánlják: hagyják jó­vá, hogy két módon — területi alapon és véleményközösségek, nézetek alapján — lehessen kül­döttcsoportot alakítani. Fontos kérdés volt a kongresz- szusi napirend; újabb ajánlás alapján beszámoló hangzik el a politikai helyzetről, a teendők­ről, benne az elmúlt egy-másfél év minősítésével. Kovács Jenő a kongresszus időpontjának előre­hozatalát indokolva úgy fogal­mazott: várhatóan élénk eszme­csere alakul ki a megvitatandó témákban, s az előzetesen meg­jelölt időtartam erre nem biztosí­tana lehetőséget. A szóvivői tájékoztatón e na­pirenddel kapcsolatosan számos kérdés hangzott el. A válaszok­ból kitűnt, hogy a küldöttek egyéni választás alapján vesznek részt a kongresszuson; 600 párt­tagot képvisel egy küldött. A munkacsoportok már megala­kultak, s megválasztották szóvi­vőiket is. A konzultációk a kong­resszus megnyitása előtt egy hó­nappal megkezdődnek. Az el­képzelések szerint a párt legma­gasabb fórumát követően politi­kai nagygyűlést rendeznek, hogy az MSZMP a nagy nyilvánosság előtt is bemutassa programját, vezetőit, arculatát. A tanácsko­zás az MSZMP kongresszusa ne­vet viseli. Elhangzott az is, hogy a párt­on belüli különböző politikai áramlatokhoz tartozók, ameny- nyiben hajlandók deklarálni ho­vatartozásukat, egyforma esély- lyel indulnak a küldöttválasztá­sokon. Nem lehetnek ugyanis senkinek külön jogai; a kisebb­ség védelmét biztosítani kell a választási rendszerben. A KB- és KEB-tagok egy kis részét egyéb­ként már megválasztották kül­döttnek. Az 1276 küldöttnek körülbelül egyharmada titkos szavazás nyomán már megkapta mandátumát. Berecz János, a következő na­pirendi pont előadója ugyancsak röviden összefoglalta az előter­jesztés főbb elemeit. Elöljáróban magyarázatot fűzve ahhoz, hogy miért őt jelölték erre a feladatra, emlékeztetett a téma megtárgya­lásának előkészületei az ő irányí­tásával folytak, s az MSZMP el­nöksége úgy határozott: a funk­cióváltozás nem ok arra, hogy más terjessze elő a témát. A na­pirendjelentőségéről szólva utalt arra: a Központi Bizottság még soha nem foglalkozott a párt és az egyház, a párttagok és a vallásos emberek viszonyával — a Politi­kai Bizottság belső határozata szabályozta ezt a kérdést. Az MSZMP most nyíltan kíván fel­lépni e kérdésben is. Kijelentet­te: nem vált előnyére a téma meg­tárgyalásának, hogy a sajtó nem volt jelen a vitánál, hiszen ez is a politika teljes nyilvánosságához, nyíltságához tartozik. A vitában is megállapították, fordulatra van szükség: a párt közvetlenül kívánja kapcsolatát kiépíteni a vallásos emberekkel és az egyházakkal, lehetővé téve, hogy a párttagok ideológiai kér­désekben ne az eddig elfogadott elveket tartsák szem előtt. Berecz János kijelentette: az 1956 előtti egyházpolitikát ille­tően nincs vita a KB-tagok sorai­ban. 1957-től a párt nyitottabb, a kapcsolatokat építő szövetségi politikát folytatott, s ez egy vi­szonylag érvényesülő vallássza­badságot jelentett. A mostani fordulathoz hozzátartozik, hogy az állam és az egyház elválasztása teljes legyen, hogy minden ál­lampolgár egyenlő, nem lehet különbséget tenni a vallásos és nem vallásos emberek között. Ugyanakkor a párt és a hívők, az egyházak viszonyát a hazához és a haladáshoz való viszony hatá­rozza meg. Rámutatott arra is, hogy nagyon sok ateista fenntar­tással fogadja ezeket az alapelve­ket. Számítani kell értetlenségre, s attól való félelemre, hogy poli­tikai versengés alakul ki a külön­böző mozgalmak, pártok között a vallás felhasználásával és ki­használásával politikai célokra. Berecz János végül hangsú­lyozta: fel kell oldani a merev szabályokat, és a lelkiismereti szabadságot a párton belül is biz­tosítani kell. Mindez együtt azt jelenti, hogy gyökeres fordulatra van szükség az MSZMP egyház- politikájában. Végül Kimmel Emil tájékoz­tatót adott arról, hogy a KB érté­kelte a bukaresti felsőszintű ma­gyar-szovjet, illetve magyar­csehszlovák találkozót. Tudo­másul vette, hogy román kezde­ményezésre magyar-román párt­vezetői találkozót tartottak. A Központi Bizottság beszámolót hallgatott meg George Bush lá­togatásáról. A párt vezetőinek moszkvai megbeszéléseivel ösz- szefüggésben a Központi Bizott­ság kifejezte reményét, hogy olyan kedvezően alakulnak az európai folyamatok, a nemzet­közi helyzet, amelynek nyomán lehetővé válik a szovjet csapatok teljes kivonása. A testület fon­tosnak tartja, hogy továbbra is szoros legyen az együttműködés és még hatékonyabb, intenzí­vebb tapasztalatcsere bontakoz­zék ki az MSZMP és az SZKP különböző szervei között. A Központi Bizottság tájé­koztatót hallgatott meg Fejti György, a KB titkára előterjesz­tésében a július 22-ei időközi or­szággyűlési képviselőválasztá­sok tapasztalatairól. Ennek kap­csán felhívta a figyelmet arra: nagyon fontos, hogy az augusz­tus 5-ei pótválasztásokon az MSZMP tagjai aktívan működ­jenek közre a párt jelöltjeinek népszerűsítésében, elfogadtatá­sában. Szükségesnek tartja, hogy az időközi választások ta­pasztalatait az általános válasz­tásokra történő felkészülés során dolgozzák fel és hasznosítsák. A beszámoló rámutat: a választá­sok mélyebb következtetés levo­nására nem alkalmasak, viszont külön elemzést igényel, hogy az időközi választásokon általában is jellemző csekély részvételhez, érdeklődéshez képest most még alacsonyabb volt a részvételi arány. Rámutat arra is, hogy a párt helyi szerveinek magatartá­sában jelen voltak a régi mecha­nizmus elemei. A Központi Bizottság szemé­lyi kérdésekben is döntött. A Társadalompolitikai B izottság vezetése alól felmentette Berecz Jánost, és a bizottság vezetésével Barabás Jánost, a Központi Bi­zottság titkárát bízta meg. Az előző testületi ülésen Kovács Je­nő KB-titkári kinevezésével ve­zető nélkül maradt a pártpoliti­kai osztály; ennek vezetőjévé a Központi Bizottság Tóth And­rást nevezte ki. Mi lesz a „pártállammal” Kínában? Helyreállítják. Pekingi elem­zők szerint a Tienanmen téri de­mokratikus mozgalmat elfojtó idős kínai vezetők — miután ke­mény kézzel folytatják az úgyne­vezett lázadók elleni elnyomást — hozáláttak ahhoz is, hogy az országban eddig bevezetett re­formokat felszámolják. Ennek egyik igen jelentős eleme az, hogy mindazokat az erőfeszíté­seket, amelyek korábban a párt és az állam szerepének, funkció­jának szétválasztására szolgál­tak, most hibásnak nevezik és hozzáláttak a határvonal mind jobb „elkenéséhez”. Csao Ce-jang, az eltávolított pártfőtitkár 1987-ben, a KKP 13. kongresszusán egy kulcsfon­tosságúnak minősített beszédé­ben kijelentette: a reformok kul­csa az, mennyire sikerül Kínában szétválasztani a párt és az állam feladatait, felelősségét. Csao nem titkolta: erre azért van szük­ség, mert csak ilyen módon lehet növelni a kormányzati tevékeny­ség hatékonyságát. Ki nem mondottan ez azt is je­lentette, hogy a volt főtitkár sze­rint nem lehet az országot politi­kai alapelvekkel, közhelyekkel, szakértelem nélkül igazgatni — a professzionalizmusra, szakérte­lemre szükség van, napi gazdasá­gi és politikai ügyeket nem lehet kizárólag politikai „iránymuta­tással” megoldani. Csao szavai­ból annak idején kicsendült: Kí­na sorsa forog kockán, ha nem hozzáértő vezetők irányítják, il­letve ha a vezetők kiválasztása csak politikai kritériumok sze­rint történik. Most mindez egycsapásra „kártékony, burzsoá liberális” elképzelés lett. Li Peng kor­mányfő azt sürgeti, hogy a kor­mányzat minden szintje támo­gassa a kommunista párt propa­gandáját és a mindennapi dönté­sekbe is vigye bele az eszmei har­cot, a kérlelhetetlenséget a nyu­gati ideológia elleni harc érdeké­ben. Még a kínai diplomatákat is felszólították: ne csak barátkoz­zanak, ne csak üzleteket kösse­nek külföldön — hanem közben ügyeljenek a harcra, a taktikai kérdésekre, óvják a kommuniz­mus alappilléreit. Megfigyelőket megdöbben­tette az a sebesség, amellyel Kí­nában a hosszú évek nem egyszer fájdalmas küzdelemi során elért haladást, végrehajtott reformo­kat egyszerűen — mint egyikük mondta — „kihajították az abla­kon”. Hat hét szinte semmivé tette tíz év munkáját. (fodor) A HÉTEN TÖRTÉNT Szombat: Giulio Andreotti vezetésével megalakult a háború utáni Olaszország 49. kormánya — Mihail Gor­bacsov és Nyikolaj Rizskov kormányfő táviratban kérte fel a donyecki bányászokat a munka felvételére — Óriási tüntetések az észtországi Tallinnban és a grúziai Tblili- sziben — Bamakóban kudarccal végződött Kadhafi lí­biai és Habré csádi vezető megbékélési kísérlete. Vasárnap: A japán szenátusi választásokon veresé­get szenved a kormányzó Liberális Demokrata Párt — Valentyin Falin, az SZKP KB nemzetközi osztályának vezetője elismeri, hogy a Molotov-Ribbentrop paktum­nak volt tikos záradéka — Gorbacsov a szovjet televízió­ban a sztrájk végét sürgeti, de kijelenti, hogy elkerülhe­tetlen a változások meggyorsítása — Kohl kancellár tel­jesen irreálisnak nevezte a lengyelek milliárdos dollár­igényét — Testületileg lemondott az indiai parlamenti el­lenzék — Lengyel-csehszlovák ellenzéki találkozó Prá­gában. Hétfő: Lemondott Unó Szószuké japán kormányfő — Átalakították a brit kormányt; John Major az új külügymi­niszter — Gorbacsov a szovjet parlamentben a pereszt­rojka „legnagyobb próbatételének” nevezte a sztrájko­kat — Phenjan a „szocializmus elárulásával" vádolta Magyarországot és visszaállította a vízumkényszert — megkezdődött az Afrikai Egységszervezet csúcstalál­kozója Addisz Abebában — „A kölcsönös egyet nem ér­tés” jegyében ért véget Szihanuk és Hun Sen első pári­zsi találkozója. Kedd: Gorbacsovval tárgyalt Moszkvában Nyers Re­zső és Grósz Károly — Jazov szovjet védelmi miniszter Nagy-Britanniába látogatott — Lech Valesa, az ellenzék vezére és Jaruzelski elnök tárgyalásokat folytatott a kor­mányalakításról. Szerda: A „higanyhercegnek” keresztelt Szihanuk be­jelentette: a kambodzsai felek mégis folytatják a tárgya­lásokat — A pápa megerősítette: 1991 -ben Magyaror­szágra látogat — Új püspököket nevezett ki a Vatikán Csehszlovákiában — Végétért az Afrikai Egységszerve­zet csúcstalálkozója. Csütörtök: Fidel Castro egy beszédében kijelentette, hogy Magyarországon és Lengyelországban „veszély­ben van a szocializmus” — Nyina Andrejeva, aki annak idején közzétette a „konzervatívok manifesztumát” .is­mét támadta a szovjet peresztrojkát — Elítélték Christer Petterssont, Olof Palme svéd kormányfő gyilkosát. Péntek: Elnökválasztás Iránban — tűzharcok Abházi­éban, tüntetések Tbilisziben — Az ENSZ BT határozat­ban szólította fel a világ országait: ne támogassák Kö- zép-Amerika fegyveres mozgalmait. Moszkva: Mihail Gorba­csov, Nyers Rezső, Grósz Károly és A. N. Jakovlev a megbeszélés előtt London: Margaret That­cher brit miniszterelnök- asszony hivatalában fogad­ja Dimitrij Jazov hadsereg­tábornokot, akinek szemé­lyében a második világhá­ború óta először látogatott szovjet honvédelmi minisz­ter Nagy-Britanniába Varsó: Lech Valesa, a Szo­lidaritás szakszervezet el­nöke újságíróknak nyilat­kozik, azután, hogy megbe­szélést folytatott Jaruzelski államelnökkel a megalakí­tandó új lengyel kormány­ról (Népújság-telefotó — MTI) A Bloch-ügy: Mi volt a diplomatatáskában? Valamennyi jelentős amerikai napilap címoldalán, az országos tv-adók hírműsoraik élén közöl­ték a hírt, hogy vizsgálat folyik az amerikai külügyminisztérium egyik vezető diplomatája ügyé­ben, mert állítólag a Szovjetunió javára kémkedett. A szenzáció­ként tálalt ügyben azonban egye­lőre több a kérdőjel, mint a bizo­nyosság. Felix Blochot, a külügymi­nisztérium vezető munkatársát James Baker külügyminiszter nemrég felfüggesztette állásából. Az indok: a Szovjetunió javára végzett hírszerző tevékenység. Bloch éveken át a bécsi amerikai nagykövetség első beosztottja volt, így szabadon betekinthetett az amerikai nagykövetségek ösz- szes jelentésébe, a washingtoni központból kapott utasításokba. Tudomása volt arról is, hogy a nagykövetségeken kik a CIA fő megbízottai. 1987 elején tért visz- sza Washingtonba, s azóta fontos tisztségeket töltött be a külügy­minisztériumban. Módjában állt hozzájutni a legtitkosabb kül- ügyminisztériumi információk­hoz. Az ügyet tehát rendkívül sú­lyosnak is lehetne tekinteni, csakhogy Bloch ellen a nyilvá­nosság előtt mindmáig egyetlen vád hangzott el: kapcsolatot tar­tott fenn szovjet hírszerzőkkel. A bizonyíték: hónapokkal ezelőtt Párizsban az amerikai kémelhá­rítás ügynökei videofelvételt ké­szítettek arról, amint éppen dip­lomatatáskát adott át egy szovjet ügynöknek. Hogy mi volt a diplomatatás­kában? Erről mindmáig egyetlen szó sem hangzott el. Azt sem tudni, hogy ha a vizsgálat már hónapok óta folyik az ügyében, akkor miért csak most függesz­tették fel állásából Blochot. Ha igaz az, amit az amerikai külügy­minisztérium szóvivője is közölt, hogy június 22-én a diplomatát kényszerszabadságra küldték, bevonták hivatali belépőjét, s az épületben személyes iratai ren­dezésekor csupán a helyi bizton­sági szolgálat ügynökének kísé­retében közlekedhetett, akkor miért mutatták be még a múlt hé­ten is egy kelet-nyugati külügyi szemináriumon annak a főosz­tálynak a vezetőjeként, amely az Egyesült államok és az Európai Közösségek közötti kapcsolatok hivatali részét intézi. Hogyan lehetett szerepe a hi­vatalából július 14-én felfüg­gesztett, de már hónapok óta megfigyelés alatt álló tisztviselő­nek abban a július 18-i — a védel­mi miniszter által máig hevesen vitatott — kereskedelmi minisz­teri döntésben, amely enyhített a stratégiai árunak tekintett sze­mélyi számítógépek szocialista országokba irányuló eladásainak korlátain. Első hallásra érthető George Bushnak a minap tett kijelenté­se, miszerint mélységesen meg­döbbentette, amikor értesült az ügyről. Az elnök azonban azt is közölte, hogy már hosszabb ideje tud az esetről, s egyelőre nem le­het felmérni, mekkora kárt oko­zott az Egyesült Államok bizton­ságának Bloch. Semmi haszna sem lenne annak, ha a szovjet­amerikai kapcsolatokban érez­tetné hatását az „ügy” — fűzte hozzá az elnök. Ám a következtetések levoná­sában nem mindenki olyan óva­tos, mint George Bush. Sam Nunn, a szenátus hadügyi bizott­ságának elnöke, a törvényhozás­ban erősen vitatott jövő évi kato­nai költségvetés, ezen belül a B-2 hadászati bombázó programjá­nak egyik elkötelezett támogató­ja kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak „résen kell lennie”, hiszen Gorbacsov minden béke­szólama, a főtitkár katonai taná­csadójának, Ahromejev marsall­nak a múlt heti kongresszusi meghallgatáson tett kijelentései ellenére a Szovjetunió az Egye­sült Államok biztonságának alá- ásására törekszik. Bizonyítéka ennek a „Bloch-ügy”. A szená­tor arról nem szólt, hogy miért csak a Pentagon költségvetésé­nek kongresszusi vitája előtt há­rom nappal vált ez ismertté a nyilvánosság számára. Bloch változatlanul kapja fize­tését a külügyminisztériumtól, s egyelőre nem emeltek vádat elle­ne. Az FBI ügynökei azonban ál­landóan a nyomában vannak, amint erről a nagy televíziós állo­mások is beszámoltak. A sok kérdőjel mellett mind­máig az egyetlen tény az a bizo­nyos diplomatatáska. Fazekas László

Next

/
Oldalképek
Tartalom