Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-25 / 173. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 25., kedd GAZDASÁG TÁRSADALOM 3 Év végéig döntenek, hogy hol épül — Új munkakultúrát, szemléletet, magatartást követel — Alapvető feltétel lesz az angolnyelv-tudás — Várhatóan 1991 közepére készül el Lesz svéd—magyar vegyes vállalat? Tulajdonképpen még 1987-ben, az egri Finomszerelvénygyár és a svéd Mecman AB együttműködésének huszadik, jubileumi évfor­dulóján elhatározták és bejelentették, hogy svéd — magyar vegyes vállalatot hoznak létre itthon. Az elmúlt időszakban beható vizsgá­latokat, elemzéseket folytattak közösen a két cég szakemberei, en­nek megvalósításáról. Nemrég Budapesten pedig döntés született. Erről kérdeztük Kócza Imrét, a Finomszerelvénygyár vezérigazga­tóját: — Úgy határoztunk, hogy a több mint húszéves együttműkö­dést továbbra is fenntartjuk, és kihasználjuk annak előnyeit. Az idén a piacgazdaság megterem­tésére törekvő kormánypolitika részeként liberalizálták tíz im­portot, amely új helyzetet terem­tett a leendő vegyes vállalat létre­hozására. Úgy kerestük meg svéd partnerünket, hogy éljünk a gazdasági rugalmassággal, és ja­vítsuk a marketingmunkát. Mi­után közösen vegyes vállalatot hozunk létre, így az érdekeinket jobban egyesítjük. Megállapod­tunk, hogy készárutermeléssel foglalkozunk majd, pontosab­ban pneumatikái elemek gyártá­sával, amelyekhez az alkatrésze­ket közösen szállítjuk. Tehát a két vállalat közötti együttműkö­dést még jobban elmélyítjük. — Milyen lesz a vegyes válla­lat? — Úgy tervezzük — és ezt hangsúlyozom, hiszen a végleges döntés csak 1989 végén lesz —, hogy 400 fős létszámmal évi 120 millió svéd korona értékű árut termelünk majd. A gyárat magát az elképzelések szerint 60 millió svéd koronáért építenék, s a leg­korszerűbb technikával szerelik fel. Számítógépes termelésirá­nyítás lesz, korszerű szervezés és fejlesztés. — És hol épül? — Erről még nincs végleges döntés. A svédeknek először Hevest ajánlottuk, hiszen ott van gyáregységünk, ám ezt elvetet­ték a megfelelő infrastruktúra hi­ánya miatt. Azután Hatvant is ja­vasoltuk, a főváros közelsége ré­vén. Partnerünk azonban ra­gaszkodik ahhoz, hogy zöldöve­zetbe épüljön az új üzem, s annak legyen önálló arculata. Ezzel ter­mészetesen mi is egyetértünk. így vetődött fel Eger, mégpedig itt a Berva völgye, a jelenlegi gyárunk és a lakótelep közötti térség. Ezt azzal indokoljuk, hogy az energiarendszer helyben van, és a széles közreműködés le­hetőségét kínálja. Ugyanakkor itt van a szakembergárdánk, amelynek egy része átkerülhetne az új vállalathoz. Tulajdonkép­pen részben az is a Finomszerel- vénygyáré lesz, hiszen a már em­lített vegyes vállalatról van szó. — Ott persze minden bizony­nyal új követelmények között al­kalmaznak majd valamennyi ér­dekeltet. — Ez igaz, a szakmai tudás és felkészültség mellett alapvető feltétel lesz az angolnyelv-tudás, a mérnöktől a szakmunkásig. Az üzem ugyanis a világ minden ré­szével kapcsolatot teremt. Tehát új munkakultúrát, szemléletet, stílust, magatartást követel, ami­től nem tudnak eltekinteni. — Felvetődött, hogy a jelenle­gi gyáron belül az új helyzetben szűkül-e a pneumatikái elemek gyártása? — Kétségtelen, ez így van, de az alkatrészgyártást a hagyomá­nyos együttműködés keretében folytatjuk. Az bizonyos, hogy gé­pek és emberek szabadulnak fel, de aggodalomra nincs ok, mert két új termék fejlesztésére kínál­kozik lehetőség. Az egyik az úgy­nevezett gázrugók gyártása gép­kocsikhoz, a másik pedig a szov­jet likinói autógyár igénye alap­ján buszok ajtónyitó berendezé­seit készítjük. így a felszabaduló technikát és az emberek szakér­telmét erre is hasznosítjuk átcso­portosítással, lényegében beru­házás nélkül. — Mikor kezdődik az új ve­gyesvállalati üzem építése? — Erre vonatkozóan ütem­tervet alakítottunk ki a legutóbbi tárgyalásainkon a Mecman AB vezetőivel. Megállapodtunk, hogy az idén december 31-ig vég­legesítjük elképzeléseinket, és döntünk a hely kiválasztásáról. 1990 elején kezdődne a kivitele­zési munka, és az üzembe helye­zéssel együtt 18 hónap alatt elké­szül. Tehát 1991 közepére ad­nánk át rendeltetésének, és 1992-re már teljesen felfuttat­nánk az üzemet. Ez termelő ve­gyes vállalat lesz, amely értékesí­tési munkával is foglalkozik, és reméljük, sikerrel meg is valósul. Mentusz Károly Óbuda múltja, képekben A régi Óbuda metszeten... Nevében is őrzi ódonságát a főváros legrégibb települése, Óbuda. Története a római idő­kig nyúlik vissza. Aquincum, a katonai és a polgárváros, az am­fiteátrum, a vízvezeték, lakóhá­zak és a vásárcsarnok romjai be­szédes emlékei az időszámítás kezdete körüli éveknek. A ha­gyományok szerint a római kori épületeket még a honfoglaló ma­gyarok is használták. Itt most a fejedelmi törzs szálláshelye, a Nagyszombat utcai katonai am­fiteátrum fölött állt Kurszánnak, Árpád vezértársának a vára. s krónikások azt is tudni vélik: Ár­pád holttestét is Óbudán temet­ték el. Sírja fölé díszes templo­mot emeltek, amely a török idők alatt pusztult el. István király prépostságot alapított itt, s II. Endre Óbudára helyeztette a ki­rályi székhelyét, és palotát épít­tetett. A tatárjárás után ismét fel- virágzott Óbuda. A XV — XVI. században a királynék városa lett. A régi palotát újjáépítették, a mai Fő téren templomot emel­tek. A török időkben elpusztított város csak a barokk korban né­i»** pesedett be újra. Ezt a török vi­lág utáni — és az 1970-es évektől folyó felújítások során „eltűnt” — Óbudát mutatja be az a kiállí­tás, amely írásos dokumentu­mokkal és műtárgyakkal idézi a város történetét, Óbuda múltja képekben címmel. A Kiscelli Múzeum, amely az egykori trinitárius kolostorban éppen Óbudán őrzi a főváros új­kori történetének emlékét, saját anyagából válogatta a műtárgya­kat: hajdani metszeteket, rajzo­kat, céhleveleket, iparosemléke­ket, gyáralapítási okleveleket, adományozó iratokat, festmé­nyeket, fotókat és mindennapi tárgyakat. Óbuda királyi adományként jutott a Zichy-család birtokába. Az egymást váltó földesurak: ifjú Zichy István, Zichy Péter, özv. Zichy Péterné és Zichy Miklós telepítették be a németeket, svá­bokat. A lakosság rétegződése ekkor kezdődött: a földművese­ken kívül a kézművesek és a ke­reskedők is megjelentek, de a vá­roskép továbbra is falusias ma­radt. Koronabirtokként 1766-tól Óbuda a kincstár kezelésébe ke­rült. Az ipartelepítés Mária Te­rézia és II. József nevéhez fűző­dik. Amikor 1873. január 1-jén egyesült Pest, Buda és Óbuda, Pesten és Budán megteremtő­dött a nagyipar, de az óbudai vá­rosrészt a „fővárosiasodás” elle­nére továbbra is ódon házak, ala­csony ablakok, macskaköves, girbegurba utcák jellemezték. Kevés 18 — 19. századi ábrá­zolás maradt fenn Óbudáról, de a 20. századi fényképfelvételek az előző századi állapotokat is hí­ven őrzik. Ezért is különlegesen értékesek azok a fotók, amelyek egy egész termet megtöltenek, és amelyeknek nagy részét Erdélyi Mór császári és királyi udvari fényképész, az úri közönség ked­velt arcmásfotográfusa, megany- nyi táj- és városkép szerzője ké­szítette, az 1920-as években. Saj­nálatos aktualitását pedig az ad­ja, hogy ezek a házak, ezek az ut­cák az 1970-es szanáláskor vég­képp eltűntek Óbuda életéből. (kádár) A franciák fantáziát látnak benne Eladás előtt a godolloi Ganz Árammérő Gyár Befejeződtek a tárgyalások a gödöllői Ganz Árammérő Gyár külföldi eladásáról, illetve vegyes vállalat életre hívásáról. A vevő: a francia Schlumberger Industries. A vegyes vállalat alapítói: a fran­cia cég mellett a Budapest Bank Rt., a Magyar Villamosművek Tröszt és az Első Hazai Vagyon­kezelő Rt. Az előkészület alatt álló megál­lapodás szerint a francia vállalat megvásárolja a magyar államtól az árammérő gyárat. A külföldi partner a működőtőke behozatala érdekében értékesítésre felkínált hazai vállalatok listájáról válasz­totta ki a gödöllői üzemet, amely­ben fantáziát látott. Úgy ítélte meg, hogy a befektetett költségek megfelelő haszonnal megtérül­hetnek. A százéves múltú áram­mérő gyár ugyanis jelenleg is eredményesen termelő üzem, műszerei itthon és külföldön kere­settek. Negyven tőkés országba szálh't rendszeresen, s ebből éven­te hatmillió dollár bevétel szárma­zik, ugyanakkor a szocialista piac­ra is termel. A kedvező értékesítés lehetősége nyomán volna szükség a kapacitás bővítésére. A beren­dezések egy része viszont elavult, a gyár technológiai megújulásra szorul. A vegyes vállalat kereté­ben koncentrált anyagi források éppen e célt szolgálják. Az elkép­zelés szerint öt év alatt sor kerül a technológia teljes rekonstrukció­jára. Ennek eredményeként a ha­gyományos termékek mellett új, a világpiacon kelendő termékcsa­lád gyártását is megkezdhetik: ne­vezetesen az ésszerűbb energia- gazdálkodást elősegítő műszerek előállítását. A francia tulajdonba kerülő gyár 2200 fős kollektívája, illetve a vállalati tanács kedvezően fo­gadta az üzem eladásának lehető­ségét, még akkor is, ha a várható­an szigorúbb feltételek, a kemé­nyebb munkatempó, az esetleges elbocsátások egyéni érdekek ellen hatnak, egzisztenciákat veszé­lyeztetnek. Ám a testület megíté­lése szerint — több éves távlatban gondolkodva — a vállalat fenn­maradásához, megújulásához el­engedhetetlen a külső források bevonása. A szerződéskötések aláírására várhatóan még ebben a hónapban sor kerül. Félmillió vendéget vár a Zsórt-fürdő A mezőkövesdi Zsóri Gyógy- és Strandfürdő az idén mintegy fél­millió hazai és külhoni vendéget fogad. A fél évszázados fürdőkul­túrával rendelkező település vize előnyös hatással van a reumatikus és gyomorbántalmakra. A mezőkövesdi strand Vízben és vízparton Nyári rekke- netben... Hűsítő hullá­mokban (Szabó Sándor felvételei — MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom