Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-24 / 172. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. július 24., hétfő A Kelet Kelet-e még? Közös piaci állásfoglalás Kelet-Európáról A Közös Piac kelet-európai politikáját nemcsak az emberi jogok melletti elkötelezettsége, hanem a közösség jól felfogott érdekei is befolyásolják. A bizonytalanság vagy az elnyomás visszatérte Kelet-Európábán hátráltatná az EK saját belső terveit is — mondta Frans Andries- sen, az Európai Közösségek bizottságának alelnöke és a kül- kapcsolatokért felelős tagja a hét végén londoni előadásában, amelyben megpróbálta felvázolni a Közös Piac „külpolitikáját” a kilencvenes évekre. Az előadás tanúsága szerint „a kilencvenes évek világpolitikája ismeretlen vidék, amelyen hiába próbálunk eligazodni a régi térképek szerint. A politikusok úgyszólván nem tudják, hogy a Nyugat Nyugat és a Kelet Kelet- e még, és vajon az új vidék barát- ságos-e, vagy veszélyekkel teli. Ha Kelet-Európábán sikerülnek a politikai és gazdasági reformok, Európa térképe át fog alakulni. A leszerelési intézkedések csökkentik majd a fizikai veszély érzetét, de kihívást is jelentenek Európának, hogy nagyobb felelősséget vállaljon saját biztonsága ügyében” — mondta Andries- sen, a Közös Piac „külügyminisztere”. Az előadás szerint a közösség teljes mértékben támogatja a politikai reformot és a gazdaság liberalizálását Magyarországon, Lengyelországban és a Szovjetunióban. „Álláspontunk mértéktartóbb Romániával, Bulgáriával, az NDK-val és Csehszlovákiával kapcsolatban, ahol az „ancien regime” (a régi rendszer) még mindig érvényben van . A bizottság azt javasolj a a kelet-európai országoknak, hogy adjanak nagyobb szabadságot a piaci erőknek, bővítsék a tulajdonformákat, csökkentsék a költségvetési hiányt, szigorítsák a pénzügyeket, vezessenek be árreformot és törekedjenek pénzük konvertibilitásának megteremtésére, ha be akarnak kapcsolódni a világgazdaságba és növelni akarják az életszínvonalat. Andriessen megerősítette, hogy az EK bizottsága megteszi a szükséges kezdeményezéseket a csúcsértekezlet résztvevőivel és minden érdekelt országgal együttműködve annak érdekében, hogy segíthessenek Lengyelországnak és Magyarországnak nehézségeik leküzdésében. Ezek sorában az első helyre a „nyomasztó adósságokat” tette. Közvetlenül az EK tanfolyamokkal, minőségellenőrzési és szabványosítási tanácsadással tud segíteni. Az átalakulást főleg belülről kell ösztönözni Kelet- Európában — szögezte le az EK bizottságának álláspontját Frans Andriessen. Andreotti — tíz év után, hatodszor Megalakult az olasz kormány Giulio Andreotti kijelölt miniszterelnök szombaton este a Quirinale-palotában bemutatta kormánya névsorát Francesco Cossiga köztársasági elnöknek, s ezzel a hatvannegyedik napon lezárult Olaszország történetének leghosszabb kormányválságaAndreotti tíz év szünet után hatodszor lett Itália miniszterelnöke. A kormányban ugyanaz az öt párt képviselteti magát, mint az előzőben, a harminc miniszter közül tizennégyet a Keresztény- demokrata Párt (DC) állított ki, kilencet a Szocialista Párt (PS1P), hármat a Köztársasági Párt (PRI) és kettőt-kettőt a Szociáldemokrata (PSDI), illetve a Liberális Párt (PLI) adott. E tekintetben a változás mindössze annyi, hogy a DC eggyel kevesebb, a PLI viszont eggyel több miniszteri tárcához jutott. Amint az várható volt, a két legfontosabb posztot a Bettino Craxi vezette Szocialista Párt kapta: Cladio Martelli főtitkár- helyettes lett a kormány elnök- helyettese, és Gianni de Miche- lis, aki Ciriaco de Mita távozó kabinetjében ezt a tisztet betöltötte, a külügyek irányítója lett. Az olasz parlament két háza a jövő héten vitatja meg a kormány programját és szavaz bizalmat Andreotti kabinetjének. „Rab nemzetek hete” Bush — két szerencsés népről A témája mit sem változott, a hangsúlyai viszont mások lettek a „Rab nemzetek hete” alkalmából az idén elhangzott amerikai elnöki beszédnek. George Bush pénteken a Fehér Házban rendezett ünnepségen elődeihez hasonlóan elsősorban az európai szocialista országokkal foglalkozott, de eltekintett a „rabság” ecsetelésétől. — A magyar és a lengyel nép most egy demokratikus jövő felé tart — mondta az elnök, hozzáfűzte, hogy e két ország példája bátoríthatja azokat a nemzeteket is, amelyek „nem oly szerencsések, mint e két nép”. Az amerikai elnök a magyar- országi és lengyelországi változásokat összefüggésbe hozta a gorbacsovi politikával. Repülő a ftöxúto A manilai repülőtér leszállópályáján a zuhogó esőben túlfutott és egy közeli forgalmas autóútra csúszott, majd a biztonsági korlátnak ütközött a Fülöp-szigeti Légitársaság (PÁL) egyik belföldi járatának BAC—111 típusú repülőgépe. A jelentések szerint nyolcán meghaltak és 36 személy megsérült. (Népújság-telefotó MTI) Külpolitikánk a belső folyamatok, nemzeti érdekeink áltál meghatározott Somogyi Ferenc államtitkár nyilatkozata az MTI-nek A nyár a politikai életben általában „uborkaszezonnak'’ számít. Ez az állítás Magyarország esetében az idén — úgy tűnik — nem érvényes. A belpolitikai aktivitás mellett nemzetközi tevékenységünkben is egymást érik a fontos Események. A magyar külpolitika felfokozott aktivitása kapcsán nyilatkozott az MTI munkatársainak külpolitikai stratégiánkról, annak új elemeiről, valamint az elmúlt hetek hazánkat érintő külpolitikai eseményeiről Somogyi Ferenc külügyminisztériumi államtitkár. ...ha integrálódunk — Mi a magyarázata hazánk szokatlanul élénk nemzetközi tevékenységének? — Külpolitikai aktivitásunk azzal indokolható és magyarázható, hogy a belső folyamatok kibontakoztatása nemzetközi téren is jelentős feladatok megoldását követeli meg. Nem egyszerűen a belső és külső folyamatok minden országra jellemző szoros kapcsolatáról, vagy a nemzetközi tényezőknek a magyar történelemben gyakran tetten érhető jelentős szerepéről van szó. Jelenlegi helyzetünkben ugyanis a külső feltételek nem csupán befolyásoló tényezők, hanem kedvező alakulásuk, alakításuk előfeltétele a magyarországi reformok sikerének, társadalmunk megújulásának. Belső problémáink megoldása csak akkor lehetséges, ha integrálódunk a nemzetközi kapcsolatok mindent átfogó rendszerébe, ha biztosítani tudjuk, hogy partnereink és általában a nemzetközi közvélemény ismerje, megértse és támogassa törekvéseinket. Úgy ítéljük meg, hogy erre most jó esélyeink vannak, hiszen a nemzetközi kapcsolatokban általában pozitív tendenciák érvényesülnek, egyre inkább teret nyer az együttműködési szellem. E kedvező feltételek közepette hazánk kapcsolatai is örvendetesen fejlődnek a világ szinte valamennyi országával. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — A magyar külpolitika tudatosan törekszik arra, hogy Magyarország visszanyerje és megerősítse közép-európai státuszát, és minden tekintetben — a szó átvitt értelmében — európai országgá váljék. Kapcsolatrendszerünk korszerűsítése természetesen nem jelenthet egyoldalúságot, korábbi eredményes kapcsolataink leépítését. Továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk tehát a szocialista relációnak, hiszen az ezekhez az országokhoz fűződő jó viszony, a velük folytatott korrekt együttműködés több szempontból is alapvető érdekünk. Különösen fontos ebben az összefüggésben, hogy a Szovjetunióban és néhány más szocialista országban a mi törekvéseinkkel azonos irányban, hozzánk hasonló módon keresik a kiutat a szocializmus sztálini modelljének válságából. Mindez jelentős ösztönzést és támogatást jelent a magyarországi reformfolyamatnak, hiszen a különböző országokban kibontakozó megújulási törekvések kölcsönhatása nyilvánvaló. Ugyanakkor az is tény, hogy a folyamatok között egyik irányban sem létezik olyan közvetlen összefüggés, amely eleve, automatikusan meghatározná egy másik országban zajló kísérlet sikerét vagy kudarcát. A kép teljességéhez persze az is hozzátartozik, hogy még nem mindegyik szövetségesünk érti igazán a szándékainkat. A félreértések és esetenkénti félremagyarázások nemegyszer komoly nézeteltérésekhez vezetnek. Le kell szögeznünk, hogy mivel megújulásunk és európaizálódá- sunk alapvető nemzeti érdekünk, a reformfolyamatot az azzal szemben esetenként érzékelhető fenntartások ellenére is következetesen végigvisszük. Ugyanakkor természetesen szeretnénk elkerülni a viták élezését, a feszültség felesleges fokozását, hiszen hosszú távon senki nem lehet érdekelt a térség vagy annak bármelyik állama destabilizálódásában. Törekvéseink senki ellen nem irányulnak, nem sértik egyetlen ország érdekeit sem. Ellenkezőleg: mivel a szocialista külpolitika elméletében és gyakorlatában az eszme földrajzi terjedésének szorgalmazása helyett a szocialista országok saját problémáinak nemzeti keretek közötti megoldása lett az elsődleges feladat, a magyarországi reformfolyamat sikere végső soron valamennyi szocialista ország érdeke. Nyugati kapcsolataink fejlesztésének szándéka sem előzmény nélküli a magyar külpolitikában, de az ebben a relációban tapasztalható jelenlegi aktivitásunk új vonása nemzetközi tevékenységünknek. A Nyugat-Európához való közeledés szintén elengedhetetlen feltétele a magyar megújulásnak. Számunkra alapvető jelentőségű, hogy a nyugat-európai integráció törvényszerű fejlődése ne eredményezze a körön jelenleg kívül álló országok kirekesztését. Számunkra beláthatatlan következményekkel járna, ha az ideológiai és politikai indíttatású vasfüggönyt most egy modem, gazdasági-techno- lógiai vasfüggöny váltaná fel. Alapvető érdekünk tehát a kontinens megosztottságának felszámolása, a közös európai identitás megteremtése. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy az Egyesült Államokhoz, illetve Japánhoz fűződő kapcsolataink további bővítése szintén fontos eleme külpolitikánknak. Az úgynevezett harmadik világhoz tartozó országok esetében is az a szándékunk, hogy kapcsolatainkat a közös érdekekre, a kölcsönös előnyökre építsük. Ez a különböző relációk folyamatos értékelését és a hangsúlyok, a prioritások ennek megfelelő módosítását igényli. VSZ: egyeztetés, csak két témában — Hogyan befolyásolja nemzeti törekvéseinket a Varsói Szerződésben viselt tagságunk? Hozott-e valami újat e tekintetben a szervezet közelmúltban lezajlott csúcsértekezlete? — A Varsói Szerződéshez való tartozásunk olyan tény, amely része az európai kapcsolatrendszernek és erőegyensúlynak, és amelynek megváltoztatásában az adott körülmények között egyelőre egyetlen ország sem érdekelt. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy a Varsói Szerződés tartalmilag és formailag is megújuljon, tevékenységében egyértelműen felülkerekedjen az új gondolkodás, és maradéktalanul érvényesüljenek a szocialista országok közötti együttműködés új alapelvei. A Varsói Szerződésben való részvétel nem akadályozza, nem is akadályozhatja a tagállamok szuverenitását, sem belső fejlődésük irányának és konkrét formáinak meghatározásában, sem nemzetközi aktivitásukban. Kiemelkedő jelentősége van e tekintetben annak, hogy a Politikai Tanácskozó Testület bukaresti ülése egyértelműen és végérvényesen hatályon kívül helyezte az úgynevezett Brezsnyev- doktrínát. Az az álláspontunk, hogy az egyre inkább politikai jellegűvé váló VSZ-ben is csak két alapvető témában: a közös védelem ügyében, illetve a legfontosabb politikai törekvések kérdésében van egyeztetési kötelezettség. Ezekre is igaz azonban, hogy az elfogadásra kerülő közös álláspont csak a nemzeti törekvések szintézise lehet, és semmiképpen nem sértheti a tagállamok, és így természetesen Magyarország nemzeti érdekeit. — Jelent-e a külső beavatkozás megengedhetetlenné nyilvánítása változást az ezt az elvet sértő történelmi események, 1956 és 1968 megítélésében? — A nemzeti adottságokra és sajátosságokra épülő saját fejlődési úthoz való jog elismeréséből általános érvénnyel következik, hogy a Varsói Szerződés semmilyen körülmények között nem lehet hivatott a tagországok belső helyzetének és fejlődésének minősítésére. Sem a szervezet, sem annak tagállamai nem jogosultak a mások belügyeibe történő beavatkozásra. Hazánk legújabb kori történelmének most folyó átfogó, érdemi elemzése során mi az ezekkel az eseményekkel kapcsolatos kérdésekben is összegezzük tapasztalatainkat, és levonjuk a megfelelő következtetéseket. Más országok történelmi múltjának értékelése és átértékelése azonban kizárólag az adott ország történészeinek, politikusainak és általában népének a feladata. Felzárkózás az európai színvonalhoz — Az elmúlt napok kiemelkedő jelentőségű eseménye a Bush-látogatás volt, majd annak szinte folytatásaként a Hetek párizsi csúcsértekezlete, illetve az ott hozott döntés Magyarország támogatásáról. Hogyan összegezhető ez a két fontos esemény? — Az Egyesült Államok elnökének budapesti látogatását már több alkalommal értékeltük. Most talán csak annyit érdemes ebből megismételni, hogy a tárgyalások eredményei megfeleltek reális várakozásainknak. Magas rangú vendégünk közvetlenül is megismerte szándékainkat, elképzeléseinket, és tapasztalatai alapján elkötelezte magát a magyarországi reformfolyamat politikai és gazdasági támogatása mellett. Ez utóbbira vonatkozó álláspontunk egybeesett az amerikai pozícióval: ezek szerint a támogatás fő iránya nem az egyszeri, konkrét pénzügyi segítség, hanem sokkal inkább a két ország közötti együttműködés hosszú távra szóló lényeges bővítéséhez és minőségi továbbfejlesztéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtése kell hogy legyen. Ugyanakkor arra is számítunk, hogy a látogatás, illetve a megbeszélések eredményei bátorítást jelentenek majd az amerikai, és általában a nyugati tőkének, és törekvéseink hatékony segítésére ösztönzik azt. A párizsi döntést a magyarországi reformfolyamat nemzetközi jelentőségének elismeréseként, a Bush elnök által is kilátásba helyezett, összehangolt nemzetközi támogatás első lépéseként értékeljük. A különböző szintű fórumokon a közeljövőben sorra kerülő egyeztető megbeszélések feladata lesz, hogy a Hetek első számú vezetői által kinyilvánított közös szándékot tartalommal megtöltse, realizálásának konkrét formáit és módozatait meghatározza, és a gyakorlati végrehajtást előkészítse. — Nincs-e ellentmondás a külföldi, jelentős részben nyugat-európai tőke bevonásával, általában az együttműködéssel kapcsolatos várakozásaink és a kialakuló egységes nyugat-európai piac realitásai között? Nem lát-e olyan veszélyt, hogy az integráció folyamatának előrehaladása drasztikusan csökkenti kapcsolódási lehetőségeinket, és a sok tekintetben elmaradott Magyarországot, illetve egész Kelet-Európát a kiszolgáló periféria szerepére kárhoztatja? — Én bízom abban, hogy az integráció egyébként természetes folyamata nem az elzárkózás, a megosztottság erősítése irányában hat majd. Reményeimet az egységes Európa megteremtésében való hosszú távú kölcsönös érdekeltségünkre, illetve az integrációban közvetlenül érintett országoktól már korábban kapott biztosítékokra és a Hetek vezetői által most ismételten megerősített együttműködési készségre alapozom. Számunkra ez azért is fontos, mert megújulásunkat és kibontakozásunkat, ezen belül nemzetgazdaságunk talpra állítását, modernizálását, hatékonyságának növelését legeredményesebben a korszerű gazdasági együttműködés lehetőségeinek feltárásával és kihasználásával és — ezzel párhuzamosan — a működőtőke magyarországi befektetésével lehet elősegíteni. A fejlődési szintbeli különbségek természetesen tények. De éppen az az egyik legfontosabb célunk, hogy a prioritásokat közösen meghatározva a lehető legrövidebb időn belül csökkentsük ezt a különbséget, és mielőbb egy kölcsönösen előnyös együttműködés minden tekintetben egyenrangú partnereivé váljunk. Olyan kooperációs kapcsolatok kialakítására törekszünk, amelyek nem a jelenlegi elmaradottságunkat konzerválják, hanem az európai színvonalhoz való felzárkózásunkat segítik. Nem a kobrát, hanem a két fiatalt kapták el Gandhi esete a mérges kígyóval Mérges kígyó okozott pánikot az indiai miniszterelnök rezidenciáján, az őrség riadója azonban elhamarkodottnak bizonyult, mert — mint hamar kiderült — nem merényletet akartak Ra- dzsiv Gandhi ellen elkövetni. A nem mindennapi eset előzménye, hogy két pénztelen fiatalember Gandhi támogatását szerette volna kérni munkájához, a kígyóbűvöléshez. Énnek a támogatásnak az ügyében mentek a miniszterelnök rezidenciájához, ahol is „munkaeszközük” valahogy kiszökött kosarukból. Az őrök nem a kobrát, hanem a két fiatalt kapták el, akik már csak a rendőrségen számolhattak be tervükről. Mentségükre szól, hogy a miniszterelnöki rezidenciát rendkívül éber és szigorú őrség vigyázza azóta, hogy Radzsiv édesanyját, Indira Gandhit, a néhai miniszterelnök asszonyt itt ölték meg tulajdon testőrei.
