Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-24 / 172. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 172. szám ÁRA: 1989. július 24., hétfő 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA KÜLPOLITIKÁNK A NEMZETI ÉRDEKEK ÁLTAL MEGHATÁROZOTT „... arra törekszünk, hogy a VSZ tartalmilag és formailag Ls megújuljon..." (2. oldal) ERDÉLY - 1989 NYARÁN „Haragszik az Úristen a magyarokra" (4. oldal) FÁJÓ PONTRA TAPINTOTTUNK VOLNA? „Az etikátlanság vádját visszautasítom..." (5. oldat) „EGY KALAP ALÁ VESZNEK MINKET A BULICSAPATOKKAL” „Egy-egy kispályás csapat lassan előjogokat élvez velünk szemben” (6. oldal) Az Országos Választási Elnökség közleménye 1989. július 22-én négy országgyűlési választókerületben volt időközi választás. A választások a törvényes rend szerint történtek meg. A Bács-Kiskun megye 3. számú választókerületében (Kecskemét) a névjegyzékbe felvettek száma 19 735. A választáson részt vett 8704 fő, a választójogosultak 44,1 százaléka. Az érvényes szavazatok száma 8390, az érvénytelen szavazatoké 314. Dr. Debreczeni József 3967 (47,2 százalék), Farkas Zoltán 519 (6,2 százalék), dr. Gráner Gyula 749 (8,9 százalék), dr. Kiss István 1865 (22,2 százalék), Varga László 1251 (14,9 százalék) szavazatot kapott. Valamennyijelölt ellen leadott szavazat 39. A választáson a választópolgároknak több mint a fele nem vett részt, ezért pótválasztást kell tartani. A Bács-Kiskun megyei 8. számú választókerületben (Kiskunfélegyháza) a névjegyzékbe felvettek száma 26 005. A választáson részt vett 16 006 fő, a választójogosultak 61,5 százaléka. Az érvényes szavazatok száma 15 543, az érvényteleneké 463. Fekete Pál 3820 szavazatot (24,5 százalék), dr. Garai István 6985 szavazatot (44,9 százalék), dr. Vas László 4598 szavazatot (29,6 százalék) kapott. Valamennyijelölt ellen leadott szavazat 140. Egyetlen jelölt sem kapta meg az érvényes szavazatoknak több mint a felét, ezért pótválasztást kell tartani. A Csongrád megyei 1. számú választókerületben (Szeged) a választói névjegyzékbe felvettek száma 22 016. A választáson részt vett 9953 fő, a választójogosultak 45,2 százaléka. Az érvényes szavazatok száma 9603, az érvényteleneké 350. Dr. Do- bozy Levente László 3750 szavazatot (39,1 százalék), dr. Raffay Ernő 5701 szavazatot (59,4 százalék) kapott. Valamennyi jelölt ellen leadott szavazat 152. A választáson nem vett részt a választójogosultaknak több mint a fele, ezért pótválasztást kell tartani. A Pest megyei 4. számú választókerületben (Gödöllő) a választói névjegyzékbe felvettek száma 27 000. A választáson részt vett 15 977 fő, a választójogosultak 59,2 százaléka. Az érvényes szavazatok száma 15 728, az érvényteleneké 249. Kőrösfői László 4711 szavazatot (29,9 százalék), Roszik Gábor 10 897 szavazatot (69,2 százalék) kapott. Valamennyi jelölt ellen leadott szavazat 120. A választó- kerület megválasztott új képviselője Roszik Gábor. A hivatalos eredmények a Magyar Közlönyben jelennek meg. Az Országos Választási Elnökség a pótválasztásokat 1989. augusztus 5-re (szombat) tűzi ki. dr. Papp Lajos ÖVE elnöke dr. Kukorelli István ÖVE titkára Politikai pótvizsga Sportnyelven ügy is mondhatnánk: négyből- egy. Mégha nem a megyénkben tartott időközi országgyűlési képviselői választásokról is olvashatnak a fentebbi sorokban, a közzétett adatok elég elgondolkoztatóak. Tanulságosak például azért, mert — miközben egyre fommgóbb hazánk közélete — a fővárostól és környékétől távolabb eső helyeken az emberek érdektelenségükkel juttatják kifejezésre: nincsenek tisztában pontosan azzal, merre tartunk napjainkban. Az is meglehet, egyszerűen csak kifáradtak politikai életünk felgyorsulásától, illetve most már bizalmatlanok. Várják az esedékes választások kiírását. Mi sem erősebb bizonyíték erre, mint hogy épp a Budapesthez közeli Gödöllőn sikerült csak szombaton áj képviselőt megválasztani a megüresedett helyre. Politikai pótvizsgára utalták tehát magukat a szavazásrajogosult állampolgárok Bács-Kis- kunban kettő és Csongrádban egy választókerületben. Mielőtt azonban bárki is abba a tévedésbe esne, hogy ezért kizárólag az adott térségek választópolgárai hibáztathatok, nem árt emlékeztetni és emlékezni rá: a közéleti gyakorlat hosz- szú ideje nélkülözte hazánkban az előbbiekhez hasonló demokratikus megoldásokat, amikor ténylegesen több jelölt közül és azt választhatják meg az emberek, akiben érdekeik valóságos képviselőjét sejlik, látják. Ezen — sajnálatosan ma is még újnak számító — módszerek befogadásához, elsajátításához viszont sokaknak időre van szükségük. Sz. Z. Tanácsaink és a törvényesség Heves Megye Tanácsa előtt nem olyan régen beszámoló hangzott el a szőkébb hazánkbeli tanácsi szenek működésének törvényességéről, illetőleg hatósági munkájáról. Lényeges dologról van szó, hiszen — bár az elmúlt esztendőkben is kiemelt szerepe volt e követelménynek — az utóbbi időszakokban különösen nagy hangsúlyt kapott a törvényesség. Érthető, ugyanis a jogállamiság felé vezető úton alapvető kritérium ennek megtartása és megtartatása. Mindez tehát az egész társadalom ügye, ilyenformán pedig fontos politikai kérdés. Elöljáróban kijelenthető, hogy Heves tanácsainak működését általánosságban a törvényesség jellemzi, jóllehet egyes területeken problémák is jelentkeznek. A helyi tanácsok feladataikat a jogszabályi előírásnak megfelelően, ám különböző színvonalon látják el. Az elmúlt hét esztendőben jogszabálysértés miatt tőlük eredő döntést nem kellett megsemmisíteni. A tanácsülések munkája, annak tartalma az utóbbi esztendőkben változó. Az 1985-ben megválasztott tanácstagok egy része kevesebbet vállal, s talán ennek is betudható, hogy mind a lakossági, mind pedig a tanácsi kapcsolatok lazultak. Gond az is, hogy a tanácsrendeletek gyakran nincsenek szinkronban a jogszabályi változásokkal, a módosuló társadalmi viszonyokkal. A végrehajtó bizottságok ténykedésének megítélése nem egyértelmű. Az 1984-es átszervezést követően évente húsz- harmincra tehető a törvényességi észrevételek száma a helyi tanácsok vb-határozatait illetően. Különösen érvényes ez a telek-, az adóügyekkel, valamint a kinevezésekkel kapcsolatosan. A törvénysértő határozatok megszületésében közrejátszik a figyelmetlenség, a szükséges ismeretek hiánya, valamint a rutinszerű munkavégzés. A megyei tanácsi vezetés 1984-ben vállalta, hogy öt év alatt valamennyi helyi tanácsnál komplex felügyeleti, illetőleg — ezt követően — utóvizsgálatot tart. Nos, mindezeknek a tanulsága az volt, hogy főként a gazdálkodási tevékenység törvényes rendjében, illetőleg a bizonylati fegyelemben komoly hiányosságok tapasztalhatók. Ennek nyomán vetődött fel a fegyelmi eljárások megindítása és lefolytatása. Ezek mintegy harminc tisztségviselőt érintettek. Nem lehet elfogadni azokat az indokokat, amelyek az úgynevezett közösségi érdekekre hivatkozva próbálják megmagyarázni a jogszabálysértéseket. Megoldásra váró nehézségként jelentkezik a kis létszámú községi végrehajtó bizottságok működése is. Nem csupán ezek összetételét kell átgondolni, hanem azt is, hogy a ma még sokszor formális tevékenységet miként lehetne érdemibbé tenni. Sajnálatos tény, Befejezte horvátországi tárgyalásait Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, aki meghívójával, Antun Miloviccsal, a Horvát Szocialista Köztársaság kormányfőjével értékelte a magyar — jugoszláv, ezen belül a magyar — horvát kapcsolatok néhány időszerű kérdését. Részletesen vizsgálták a gazdasági együttműködés egyes területét, hogy a végrehajtó bizottságok tagjai az államigazgatás szakmai kérdéseiben nem kellően járatosak. A szakigazgatási szervezet feladatvégzésének értékelésekor abból kell kiindulni — s ez nem öröm —, hogy a tanácsi apparátus erkölcsi és anyagi megbecsülése rendkívül alacsony. Ez meghatározza a szakember-ellátottságot, a munka színvonalát, intenzitását. Ez a dolgok egyik oldala, míg a másikon azt láthatjuk, hogy nőnek az elvárások — méghozzá jogosan — a tanácsi dolgozók szakmai felkészültségét, erkölcsi felfogását illetően. A jövőben kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy — a hatósági munkavégzésen belül — az ügyfelek és az ügyek között semmilyen megkülönböztetésre ne kerüljön sor. Sok esetben helye lenne a kivételes méltányosság gyakorlásának, ami viszont nem té- vesztendővssze a jogszabályokat is sértő „liberális” ügyintézéssel. Leszögezhető, hogy a városokban szervezett ügyfélszolgálati irodák előrelépést jelentettek. Pozitívumként könyvelhető el, hogy a hatósági munka ellenőrzési rendszere szűkebb hazánkban megfelelő módon kialakított, emellett pedig jól is működik. Megfigyelhető, hogy az ország szinte valamennyi megyéjében megindult egy folyamat, ami — a megyei tanácsi szervezet korszerűsítésével, a párhuzamos feladatok összevonásával — egy kevésbé tagolt, hatékonyabb munkavégzésre képes apparátus kialakítását célozza. Az ezzel ösz- szefüggő tennivalók előkészítése Hevesben is kezdetét vette. Többek között ezt szolgálná a szakigazgatási szerveknek a tartalmi munka alapján történő összevonása, a különböző hatáskörök átcsoportosítása, s ezt az elképzelést erősítené—az új tanácstörvény megalkotásakor — a megyei tanácsok hivatali jellegének kimondása. A kétszintű igazgatásra történő áttérés legfontosabb feltétele az, hogy a helyi tanácsok a leadott hatásköröket megfelelően, törvényesen legyenek képesek gyakorolni. A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy tennivaló e területen is bőven akad. Az viszont feltétlenül elismerésre méltó, hogy a változtatás, a megújulás szükségességét tanácsaink is vallják. az adriai-tengeri kikötők fejlesztésében történő magyar részvétel lehetőségeit, s az energetikai együttműködés alakulását. Áttekintették a kulturális, oktatási és nemzetiségi kapcsolatok helyzetét, összehangolták lépéseiket a zágrábi magyar főkonzulátus mielőbbi felállítása érdekében. Véleményt cseréltek a nemzetközi kapcsolatokról. Visszaszámlálás Még ma is gyakorta az 1 eszembe jut egy valamikori te-I í levíziós reklám, amely az ész- í szerűtlen takarékosságot volt j hivatott pellengérre állítani, j i Az ezt a célt szolgáló rövid fii- I í mecskében egy olyan családot ! < láthattunk, amelyik személye j j gépkocsira spórolt. Igen ám, f í csakhogy nem a megfelelő j í módon. Mert mit is tett ez a fa- 1 j mília? Nos, a hasán fogta meg , j a forintokat. Tették ezt úgy, j ' hogy a konyhaasztal felett füg- j \ gő lámpára egy rúd kolbászt i akasztottak, s amikor eljött a j j falatozás ideje, akkor ennek a j j drága árunak a fenséges illatá- í ból csupán egyet-egyet szip- j í pantottak — kóstolásról szó j j sem volt —, majd pedig ehhez j I az élményhez haraptak egy fa- i latka kenyeret. S a takarékos- j ] ság meghozta a gyümölcsét, mert rövidesen összegyűlt a pénz a várva várt autóra. Csakhogy a dolog mégsem zárult ilyen felhőtlen örömmel, ugyanis az utolsó filmkocká- t kon azt láthattuk, hogy a csa- j Iád tagjait — a koplalás egye- j nes következményeként — szi- ■ rénázó mentőautó szálh'tja a j kórházba. Majd pedig — mint- j egy a végső bölcsességet megfogalmazva — egy kísérteties [ hang szólalt meg: „Ne így!” Nos, miért is jut eszembe ez j a kissé bugyuta, didaktikus I propaganda? Csupán azért, j mert úgy gondolom, hogy so- i kan — nagyon sokan — vagyunk olyanok, akik úgy bá- j nunk egy igaz értékkel — az j egészségünkkel —, mint a fen- I tebb említett család. Az idevo- | natkozó statisztikák elretten- [ tőek, megdöbbentőek. A ma- j gyár emberhez hovatovább j éppúgy hozzátartozik a szívin- I farktus, mint a piros-fehér- j zöld lobogó. S akkor még csak j egyet emeltem ki azon „kó- j rok” közül, amelyeket nyu- I godt szívvel lehetne a „nemze- j ti” jelzővel ellátni. Hogy hogyan jutottunk idá- jj ig, annak az elemzése sok-sok ! oldalt igényelne. Egy azonban ; tény: az emberi szervezet benyújtja a számlát — s teljesen mindegy, hogy ez előbb avagy utóbb történik-e meg — a szükséges pihenés elmulasztásáért, a második-harmadik stb. műszakokért, az ezernyi plusz vállalásáért. Büntetlenül ugyanis senki sem zsigerelheti ki az izmait, az ízületeit, az agysejtjeit. Lehet persze csak a mára, a jelenre gondolva élni — hogyne lehetne —, csak az nem biztos, hogy mindezért holnap nem kell nagyon-na- gyon súlyos árat fizetnünk. Félreértés ne essék, nem vagyok annyira naiv, hogy ne tudjam: honfitársaim nem j azért áldozzák fel szabadide- ] jüket, energiájukat, mert nincs j jobb dolguk, hanem azért, hogy legalább egy elfogadható életnívót biztosítsanak maguknak, gyermekeiknek, hozzátartozóiknak. A pénz nagy úr, s főként akkor érezzük ezt, amikor nincs elég. Márpedig hazánkban pillanatnyilag sokaknak nincs elég. Ismétlem tehát, nem azokat hibáztatom, akik megpróbálnak — bármi áron — a felszínen maradni. Azoknak kellene tennie valamit — még akkor is, ha ez roppantul nehéz —, akiknek a helyzet megváltoztatására le- I hetőségük van. Mert senkinek i sem lehet érdeke, hogy holnapra az egész ország „lenullázott légióvá” váljék. Sárhegyi István Az adriai-tengeri kikötők fejlesztésének magyar lehetőségeiről is Medgyessy Péter horvátországi tárgyalásai
