Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-20 / 169. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 20., csütörtök 4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS sóink minél több oldalról tájé­kozódhassanak. Ezért csütör­tökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben külön­böző megnyilatkozásokat, ál­lásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Remél­jük, segítséget nyújthatunk ah- Felgyorsultak a politikai és tár- több információra van szükség hoz, hogy teljesebb képet alkot- sadalmi változások. Egyre bo- az eligazodáshoz. Szeretnénk hassanak magukban különbö- nyolultabb a helyzet, ezért mind hozzájárulni ahhoz, hogy olva- ző kérdésekkel kapcsolatban. Nyílt levél Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés elnökének! Közös közlemény Az MSZMP Miskolci Városi Bizottsága és a Miskolci Ellenzéki Szervezetek Egyeztető Bizottsága között megkezdett tárgyalásról Meghökkentve értesültünk arról, hogy a legutób­bi Országgyűlés első napján, a döntés idején 72 képviselő hiányzott az ülésteremből. Úgy ítéljük meg, hogy az egész országot érintő kérdések eldöntésében csak felelősségük teljes tu­datában lévő képviselők vehetnek részt. Márpedig, akik nincsenek jelen — nem azok! Nem dolgunk, hogy elszámoltassuk a képviselő­ket idejükkel, csupán tudni akarjuk, hogy kik nél­kül hozta meg döntését az Országgyűlés az 1989 évi feladatokról, az adórendszerpótlék korszerűsítésé­ről. Az állampolgároknak fontos, életszínvonalat érintő témák. Követeljük, hozzák nyilvánosságra a hiányzó 72 képviselő nevét, hogy a választók ismerjék meg és alkothassanak véleményt munkájukról! Nem fogadjuk el az olyan magyarázatot, hogy „Bécsben halaszthatatlan tárgyalásom volt, az au­tórádión figyelemmel kísértem az Országgyűlés munkáját és visszaérkezésemkor be tudtam kap­csolódni abba.” Az a véleményünk, hogy nem lehet fontosabb ügy, mint az ország ügye. Ha a munkakör és a kép­viselői funkció sok, az egyikről le kell mondani. A választók bizalmát nagyon komolyan kell venni! Gyöngyös, 1989. július 3. Szakszervezetek Városi Bizottsága Gyöngyös In memoriam 1968 A műit elmúlt. Akár egy nap­pal, akár egy évezreddel. Annak történései többé már nem befolyá­solhatók, s meg sem másíthatok. Azok tények. Huszonegyedszer közeleg an­nak az augusztus 21-ének az év­fordulója, mely „internacionalista segítségnyújtásunk” letörölhetet- len történelmi szégyennapja. Em­lékezzünk! Részesei voltunk annak a nyílt katonai megszállásnak, mely ezen a napon kezdett hozzá a „prágai tavasz” felszámolásának, egy ba­ráti ország törvényes vezetése és reformjai fegyverekkel történő le- gázolásának, egy szuverén nemzet megleckéztetésének. Részesei voltunk a Dubcek-féle irányzatot megerősítő XIV. rendkívüli párt- kongresszus helyszíne tankokkal való körülzárásának. Részesei voltunk a letartóztatott csehszlo­vák vezetők és fogvatartóik közöt­ti „tárgyalásoknak” , s az így ki- kényszerített moszkvai egyez­ménynek. Részesei voltunk a függetlan politikai szervezetek felszámolá­sának, a reformerek vezetésből va­ló eltávolításának, a cenzúra visz- szaállításának, az áprilisi akció- program érvénytelenítésének, a totalitárius pártállam restauráció­jának, a munkástanácsok felszá­molásának, a tömeges tisztogatási kampányoknak. Részesei voltunk Jan Palach ha­lálának, s annak is, hogy ő utoljára üzenni így kényszerült: „Mivel né­peink a kétségbeesés határáig ju­tottak, elhatároztuk, hogy tiltako­zunk és felrázzuk a közvéle­ményt... Nekem jutott a megtisz­teltetés, hogy az első számú fáklya legyek.”. Részesei voltunk az alakuló de­mokrácia megfojtásának, Cseh­szlovákia megalázásának. S végül részesei voltunk egy olyan dogmatikus vezetés hata­lomba történő visszaemelésének, mely arrogáns és intoleráns azzal a társadalommal szemben, melynek bizalmát nem élvezheti, melynek megfélemlítésén lankadatlanul kell dolgoznia, de amely minden­nek ellenére már kezd magához térni. A történelem menete bizonyos esetekben előre sejthető. Még az idei évfordulót megelőzően kér­jünk bocsánatot a csehszlovák ál­lampolgároktól egykori vezetőink szégyenteljes lépéséért! A Cseh­szlovákiában élő magyaroktól a rájuk hozott szégyenért! Csehszlo­vákiáért Csehszlovákiától 1968- ért! Bocsánatkérésünk ma még hi­telesen csenghet, holnapra már el­késett az is. Kétjük azon honfitársainkat, akik szándékunkat megértik és he­lyeslik, jelezzék ezt (2801 Tatabá­nya 1. Pf. 1277.) levelezőlappal. Kétjük, azok is írjanak, akiknek ellenvéleményük és ellenérveik vannak. SZDSZ Tatabánya-Tata csoportja Fidesz tatai csoportja Az 1989. jülius 10-én megtartott tárgyalás kez­deteként a küldöttségek vezetői ismertették a tár­gyalással kapcsolatos felfogásokat. Mint erről a közvélemény értesülhetett a közzétett szándéknyi­latkozatokból, sok kérdésben a felek között jelen­tős nézetkülönbség van. Ezzel együtt a vita során kötött kölcsönös kompromisszumok alapján mind­két fél lehetőséget lát a tárgyalások folytatására. Ezt fejezi ki, hogy megállapodás született a tárgya­lások további napirendjét illetően. Ennek megfele­lően a tárgyaló felek elhatározták — az előzetes megbeszélések figyelembevételével —, hogy az alábbi témákat vitatják meg: 1. A helyi sajtónyilvánosság kérdésköre. 2. A helyi társadalom legfontosabb ügyeit tár­gyaló bizottság létrehozásának lehetősége, műkö­dési területének, programjának meghatározása. 3. A választásokra való felkészülés és a választá­sok lebonyolítása során kifejtett tevékenység kér­dései. 4. Tárgyalás a párt városi bizottsága kezelésében lévő vagyon sorsáról. Ez utóbbi napirendet illetően az alábbiakkal együtt fogadta el a két tárgyaló fél: a MESZEB ki­fejtette, hogy megkülönböztetett jelentőséget tulaj­donít a párt kezelésében lévő városi ingatlanok ügyének. Tárgyalni akar ezek megosztásáról, illet­ve közösségi hasznosításáról. Az MSZMP városi bizottságának küldöttsége ezzel szemben leszögez­te, hogy az e témakörben kezdeményezett tárgya­lást nem tartja időszerűnek, mert az ingatlanok fe­lett rendelkezési jogosultsága nincs. Másrészt nem tartja lehetségesnek — a pártok legfelsőbb szintű tárgyalásainak befejezése előtt — az ott e kérdésben esetleg születő megállapodást itt helyben megelőz­ni. A MESZEB javaslatára az MSZMP tárgyaló- csoportja vállalta azt, hogy felsőbb szerveinél kez­deményezi a döntési jogosultság megszerzését, en­nek eredményeiről tájékoztatást ad, de kifejtette, hogy ez egyúttal az MSZMP belső gazdálkodási rendjének teljes átalakítását is igényli, ezért rövid távon valószínű, hogy nem oldható meg. A ME­SZEB alapos vitát követően elfogadta, hogy addig is, amíg az MSZMP városi bizottsága az ingatlanok felett rendelkezési jogot szerez — ami az érdemi döntések feltétele —, tanulmányozza a városi PB által rendelkezésre bocsátandó ingatlankimutatást. Ez alapján a MESZEB megfogalmazza a vélemé­nyét, s ezen átmeneti kompromisszum alapján a fe­lek a napirendi pontról tárgyalni fognak. Élénk vita alakult ki arról, hogy a tárgyaláson mi­lyen minőségben vehessenek részt a Hazafias Nép­front városi bizottsága, a Miskolci Ifjúsági Szerveze­tek Szövetsége és a Szakszervezetek városi bizottsá­ga képviselői. Az MSZMP tárgyalócsoportja kez­deményezte, hogy ezen szervezetek tanácskozási jogú meghívottként vehessenek részt, mivel ezek önálló, a város társadalmának jelentős részét képvi­selő szervezetek, és közreműködésük mindkét felet segítheti a konszenzus kialakulásában. A MESZEB álláspontja szerint ezen szervezetek nem önállóak, erősen kötődnek az MSZMP-hez, így részvételük az MSZMP tárgyalási pozícióit javí­taná, ezért csak megfigyelőként való részvételüket indítványozta. A MISZ képviselője a tagszerveze­teik egyeztetett álláspontját képviselve kifejtette, hogy csak tanácskozási joggal együtt vesz részt a to­vábbi tárgyalásokon. A HNF képviselője kifejtette, hogy megfigyelőként is elfogadja a részvétel lehető­ségét. A tárgyaló felek a vita eredményeként megálla­podtak abban, hogy a harmadik oldalon helyet fog­lalók az első alkalommal megfigyelőként vesznek részt. A további tárgyalások során a témák napi­rendre tűzésekor születik megállapodás a harmadik oldal tárgyalási státusáról. A tárgyalások további részleteinek megvitatását követően a felek megállapodtak, hogy 1989. július 17-én 17 órakor kerül sor a városi tanács vb-termé- ben a tárgyalás második fordulójára, melynek napi­rendje a helyi sajtónyilvánosság. A felek átadták egymásnak — a tárgyalás előkészítése érdekében — a témáról írásban elkészített állásfoglalásukat. Eze­ket a felek a napirend megvitatását követően nyil­vánosságra hozzák. Folytatódik-e a környezet­barátság ? A község lakossága, a felelős­en gondolkodó és fellépő gyön­gyösiek és környékbeliek — úgy véljük — csatát nyertek a Mátra alján. Ha az Országos Érc- és Ás­ványbányák Vállalat végleg eláll a Használt Akkumulátor-feldol­gozó Üzem itteni létesítésének szándékától, egyúttal tanulságot tesz egy megváltozott szemlélet­ről, amely alapján egy ipari üzem vezetése felelősen válaszol a köz­ség, a lakosság akaratára. Ä környezet jövője, a Mátra életének ember és természetba­rát fejlesztése azonban nem ala­pozódhat tagadásra. A Független Kisgazda Párt helyi szervezete nemes gondola­tot ápolgat; művésztelepet kíván létrehozni progresszív alkotók számára. Alkotók, szobrászok, festők, grafikusok önerős vállalkozás­ban építenék fel művészházukat, amely műhelyül szolgálna me­gyei és országos művészek szá­mára és szellemi — kulturális ki­sugárzása a környék művelődési szintjét emelné. Elősegítené, hogy a fejlesztés valódi, a kívánt irányban halad­jon, a vendéglátást, idegenfor­galmat, pihenést szolgáló létesít­mények felé. A valódi környezetbarátság szellemében! A Független Kisgazda Párt el­képzeléseiről tájékoztatta a helyi vezetést, az Mgtsz-t és a községi tanácsot, és kérte a vezetők elvi hozzájárulását, a Bagolyvár kör­nyéki egyik tisztáson fölállítandó művészházhoz. (Terület biztosí­tásával — eladás, vagy hosszú tá­vú bérlemény formájában.) Ami mind ez idáig nem sikerült Gyöngyös városnak, talán Gyöngyösoroszinak fog sikerül­ni? Egy művésztelep létrehozása mindenütt, dicsőséget, kulturális rangot, erkölcsi tekintélyt jelent. Természetesen ott, ahol az ér­téket értékelik! Gyöngyösoroszi, 1989. július 10. Független Kisgazda Párt Gyöngyösoroszi Szervezete Móricz Zs. u. 54. Tóth Szilveszter titkár Vizsgálat de hogyan? A Magyar Demokrata Fórum Egri Szervezete örömmel és egyetértéssel fogadta, hogy az MSZMP Eger Városi Bizottsága törvényességi vizsgálatot kezde­ményezett 1956 egri eseményei­vel kapcsolatban. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a város közvéleménye megismerhesse a forradalom végnapjainak törté­netét, hiteles és igaz információ­kat kapjon a december 12-i kar­hatalmi sortűzről. Éppen ezért kezdtük már meg hetekkel ezelőtt az adatgyűjtő munkát, kutattunk fel szemtanú­kat, túlélőket, ugyancsak ez irányban munkálkodik az Egri Újság jeles munkatársa, akinek írásait folytatásokban olvashat­juk. Örömmel üdvözöljük tehát, hogy az MSZMP Eger Városi Bizottsága fontos politikai mun­kája mellett figyelmet fordít arra is, mi foglalkoztatja már hóna­pok óta az egrieket. Mindössze az zavaró, hogy buzgalmukban a legfőbb ügyészhez fordulnak, ahhoz a Szíjjártó Károlyhoz, aki a november 4-e utáni „rendcsi­nálásban” olyannyira jeleske­dett, hogy ezért Munkás — Pa­raszt Hatalomért Érdemérem ki­tüntetettje lett. Hogyan várható el objektív vizsgálat a karhata­lom egyik volt tisztjétől saját szervezete, elvtársai ellen? A legfőbb ügyész valamennyi­ünkben kételyeket ébresztő vizs­gálata helyett megnyugtatóbb- nak és hiteíesebbnek tartunk egy olyan feltáró munkát, amelyet a városban működő politikai szer­vezetek jogi képviselői végezné­nek a megyei főügyészség segít­ségével. Á közös tevékenység megindításához a jogászcsoport rendelkezésére bocsátjuk eddigi információinkat, ezáltal telje­sebb képet kaphatunk az egri tragédiáról, mint ami az MSZMP „tényfeltáró” brosúrái­ból eddig kiderült. Magyar Demokrata Fórum Egri Szervezete Megbántották emlékét Az SZDSZ Egri Szervezete válaszközleménye valyi cselédekhez” című Ady- versidézettel záijuk: „Kirabolt, szegény, kis magyar, Kitárul a felé karom, Kit magyarrá tett értelem, Parancs, sors, szándék, alkalom. Magyar Sors jósoltat velem: Grófok nem jöhetnek velem, Egy-két harcot most már állunk, De új értelem, új magyarság Lesz most már minálunk.” A hírközlő szervek által köz­zétett orvosi jelentéssel ellentét­ben a Münnich Ferenc Társaság Heves Megyei Szervezete a Nép­újságban (1989. július 13-án) a jelenlegi politikai vezetést tette felelőssé Kádár János haláláért. Sőt, nyíltan testvérgyilkosként bélyegezte meg őket. „De mi él­ünk, és nem felejtünk” — tették hozzá fenyegetően. A saját pártjuk irányítói ellen uszító közleményüket (pontat­lan) Ady-versidézettel fejezték be, amely ebben a szövegkör­nyezetben egyértelműen úgy­szintén nem kegyeleti aktusnak, hanem a politikai ellenfeleiknek szánt durva sértegetésnek minő­síthető. Úgy gondoljuk, ezzel éppen annak az államférfiúnak az em­lékét bántották meg, aki a sze­mélyét egyébként érintő, ellent­mondásos értékelések ellenére mindvégig a nemzeti megbéké­lésre törekedett. Válaszunkat mi is egy, „A ta­Magyar Elemér SZDSZ Egri Szervezete Nyílt válasz A Magyar Demokrata Fórum Heves Megyei Egyeztető Tanácsának A Népújság 1989. július 13-i szá­mában megjelent, a politikai appa­rátusok leépítésével kapcsolatos ál­lásfoglalásuk leginkább rólam szól. így hát — úgy érzem — válaszolni il­lik rá, függetlenül attól, hogy felhí­vásukat intézmények, szakterületek dolgozóihoz és a közügyekért fele­lősséget érző széles közvélemény­hez intézték. Nem tagadom, hogy ugyanakkor, amikor ismeretlenül Önökhöz cím- zem nyílt válaszomat, magam is egyben munkatársaimhoz és a Nép­újság jóvoltából a közügyek megíté­lésére igazán hivatott széles közvé­leményhez fordulok. Abban a szi­lárd meggyőződésben, hogy mint a másik fél, meghallgatásra, s remé­lem megértésre is találok. Mint tud­ják, sok írás jelent meg rólam a kö­zelmúltban az újságok hasábjain, amelyekre nem válaszoltam. Úgy éreztem ugyanis, hogy szerkesztői­ket elsődlegesen nem közérdek, ha­nem a velem, mint emberrel való le­számolás szándéka vezérelte. Az Önök állásfoglalása azonban — úgy látom — a közügyek iránti fe­lelősségből fakad. Erről tanúskod­nak bevezető soraik, amelyek a sztálini rendszer gyökeres kiirtásá­val kapcsolatosak, s amelyekkel magam is egyetértek. Szándékuk tisztaságát ugyanakkor azért is okom van feltételezni, mert szemé­lyesen, közvetlenül nem ismernek. Rólam, múltamról — gondolom én — döntően az emh'tett írásokból merített információk alapján alkot­tak képet. Amikor a kiemelten ve­lem kapcsolatos állásfoglalásukat meghozták, már két hónapja dol­goztam a GYIVI-nél, s már orszá­gos nyilvánosságot is kaptak más helyen előfordult hasonló elhelyez­kedési ügyek. Lehet, hogy engem is ejtőernyősnek, kiváltságosnak te­kinthetnek. Van azonban ennek másik oldala is. A családom ezer szállal kötődik Eger városhoz, töb­bek között azért is, mert itt élnek feleségem idős szülei. Én pedig Noszvajon születtem, édesanyám jelenleg is ott él egyedül. Régóta dé­delgetett álmunk volt, hogy vissza­költözünk Gyöngyösről több mint tizenkét év távoliét után. Hiába kér­tem ehhez a segítséget, nem kaptam meg. 1984-től 1988-ig reményked­tünk, mindhiába. Végül is magam tettem pontot a dolog végére, 1988 októberében bejelentettem, hogy ne foglalkozzanak a jelölésemmel előző tisztségemre, mert a csalá­dommal Egerbe költözünk. Átmenetileg a megyei pártbizott­ság apparátusába kerültem, politi­kai munkatársi beosztásba. Néhány hónap múlva pedig megpályáztam a Heves Megyei Gyermek- és Ifjúság­védő Intézetnél (GYIVI) megüre­sedett általános igazgatóhelyettesi állását. Elvégeztem ugyanis az egri tanárképző főiskolát — persze nem az úgynevezett Ho Si Minh ösvé­nyen, amint azt rólam egy „jól kép­zett”, a hivatásához „minden isko­lával rendelkező” újságíró írta, és nem szégyellem az MSZMP Politi­kai Főiskoláját. Az elmúlt tíz évben folyamatosan részt vállaltam a poli­tikai oktató munkában. A munka­körömhöz szükséges képesítési kö­vetelményekkel tehát rendelkezem, és némi pedagógiai tapasztalatok­kal is. A fizetésem több mint ötezer forinttal kevesebb ebben a beosz­tásban, mint eddig volt, s valamivel alatta marad az elődöm fizetésének, aki egyébként 1989 januárban elha­lálozott. Vajon nem attól ejtőer­nyős-e valaki, ha újfent hatalmi funkcióba kerül? Én egy elsősorban szakmai jellegű munkakört pályáz­tam meg és nyertem el ideiglenesen, megbízás alapján. A kérdést dönt­sék el Önök a legjobb lelkiismere­tük szerint, illetve döntse el a széles közvélemény. Az én meggyőződé­sem azonban az, hogy nemcsak mű­ködtetője, hanem áldozata is vol- ' tam egy kádedrpolitikai gyakorlat­nak, egy hatalmi szisztémának. Félreértés azonban ne essék, kö- ^ pönyegforgató sosem voltam és nem is akarok lenni. Maradok hű tagja az MSZMP-nek, a megújuló MSZMP-nek. Nem kiáltom azon­ban ki magamat első számú refor­mernek, hisz a több évtizedes appa­rátusi múltam miatt aligha lenne meg ehhez a hitelem. Akinek pedig nincs meg a hitele — mutatja a ta­pasztalat —, annak kényszere van arra, hogy a reformernél is reforme- rebbnek láttassa magát. A látszat pedig — mint mondani szokták — néha csal! Ami pedig azt illeti, hogy htján vagyok speciális ismereteknek és gyakorlati tapasztalatoknak, egyetértek az állásfoglalással. Emi­att a kinevezésem sem végleges. Időt és türelmet kérek tehát, hogy bizonyíthassak: talán nem vagyok érdemtelen erre az előlegezett biza­lomra. Higgyék el, nincs nagyobb vágyam, mint az, hogy lehetőséget kapjak a munkatársaim és a közvé­lemény előtti megfelelésre. A mun­katársaimtól — úgy érzem — eddig a bizalmat, türelmet és messzemenő segítséget — megkaptam. Mindezt ezúton is hálásan köszönöm. Mun­kám, de úgy is mondhatnám, mun­kánk bőségesen van. Bízom benne, hogy a Magyar Demokrata Fórum Heves Megyei Egyeztető Tanácsá­tól is meg fogom kapni a munkám ellátásához szükséges bizalmat és támogatást. A magam részéről kész vagyok mindent megtenni annak érdeké­ben, hogy kapcsolataink korrektek, eredményeesek, a köz hasznára va­lók legyenek. Eger, 1989. július 18. Kónya Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom