Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-20 / 169. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. július 20., csütörtök CSALÁD — OTTHON — ISKOLA Receptsarok Főzzünk finomat! Szárnyaskrémleves Hozzávalók: 50 dkg csirke, 15 dkg sárgarépa, 5 dkg petrezselyem­gyökér, 5 dkg zeller, 2 dkg hagyma, 2dkgsó, 1/2 g törött bors, l/2cso- mó petrezselyemzöld, 5 dkg vaj, 6 dkg liszt, 1 dl tejszín, 1 tojássárga, 1/4 citrom. A megtisztított és megmosott csirkéből a hagymával és zöldség­félékkel, sóval, borssal jó erős csir­kelevest főzünk, ha puha, leszűr­jük. A főtt csirke két mellehúsát lefejtjük a csontjáról, a bőrt lehúz- zuk róla, és a húst szép vékony me­téltre összevágva félretesszük. A visszamaradó húst teljesen lefejt­jük csontjáról és előbb ledaráljuk, majd finomszálú szitán áttörjük. Közben a leszűrt levest vajból és lisztből készített világos, nem megpirított rántással berántjuk, jól kiforraljuk és habverővel ke­verve beletesszük az átpaszíro­zott csirkehúst. Utána sózzuk, fű­szerezzük, kevés citromlével íze­sítjük és közvetlenül a tálalás előtt, habverővel folytonosan keverve beletesszük a tejszínnel elkevert tojássárgát. Végül egyenlő arány­ban elosztjuk benne a finom me­téltre összevágott főtt csirkemell­húst és forrón, levescsészében tá­laljuk. Zöldségropogós Hozzávalók: 30 dkg vegyes zöldség, 20 dkg karalábé, 10 dkg zöldborsó, 5 dkg gomba, 20 dkg zöldbab, 10 dkg liszt, 15 dkg zsír, 3 dkg só, 1 db tojás, 1 dl tej. Bundázáshoz: 5 dkg liszt, 2 db tojás, 15 dkg morzsa. A megtisztított főzelékféléket apró kockákra vágjuk, és gyengén sózott vízben puhára főzzük, le­hűtjük és a vizet kinyomkodjuk belőle. Az összevágott gombát vajban lepirítjuk, hozzáadjuk a puhára főtt zöldségfélét és jól át­melegítjük, majd a 10 dkg lisztet is hozzáadjuk, és ezzel kissé pirítjuk. Felengedjük tejjel, hozzáadunk egy egész tojást, és az egészet ad­dig forraljuk, amíg jó sűrű lesz, ez­után pedig hidegre tesszük. 4—5 cm-es hengereket formálunk belő­le, lisztbe, tojásba, morzsába for­gatjuk és forró zsírban kisütjük. ^Tetszés szerinti mártással tálaljuk. Tejfölös, gombás ponty Hozzávalók: 2 kg ponty, 2 dkg só, 4 dkg liszt, 8 dkg vaj, 1 g törött bors, 2 dl tejföl, 1 dl tejszín, 15 dkg gomba, 5 dkg hagyma, I csőm. zöldpetrezselyem, 1,5 dl fehérbor. A megtisztított pontyot lefejt­jük a gerinccsontról, feldaraboljuk és tepsibe helyezzük. Ráöntjük a fehérbort, meghintjük szeletekre vágott gombával, finomra vágott hagymával, vagdalt zöldpetrezse­lyemmel és törött borssal. Megva­jazott fehér papírral befedjük, ke­vés víz hozzáadásával felforraljuk és sütőben készre pároljuk. Ha a ponty megfőtt, ráöntjük a liszttel összehabart tejfölt és tejszínt, még egyszer felforraljuk, ízesítjük és tá­laljuk. Vajas burgonyát adunk hozzá. Hétvezér tokány Hozzávalók: 30 dkg bélszínfej, 25 dkg sertéslapocka, 25 dkg bor­júlapocka, 6 dkg füstölt szalonna, 5 dkg zsír, 10 dkg hagyma, 10 dkg lecsó, 2 dkg só, 2 dl tejföl, 1,5 dkg liszt, 1,5 dkg paprika. Egy lábasban felolvasztjuk a zsírt, hozzáadjuk a ceruzavastag­ságú metéltre vágott szalonnát, gyenge pirulás után kiszedjük a zsírból és félretesszük. Ebben a zsírban sárgára pirítjuk az apróra vágott hagymát, hozzákeverjük a paprikát, és kevés vízzel felöntve 2—3 percig forraljuk. Utána bele­tesszük a 1/2 cm vastag és 6 cm hosszú csíkokra vágott és megmo­sott bélszínfejet, megsózzuk és le­fedve kb. fél órát pároljuk. Ezután hozzátesszük a hasonló csíkokra vágott sertéshúst, majd kb. 20 perc múlva a csíkokra vágott borjúhúst, és így időnként kevés vízzel utána- töltve pároljuk. Mikor a hús pirul­ni kezd, hozzátesszük a lecsót (nyáron 2 db zöldpaprikát és 2 kis paradicsomot) és az átpirított sza­lonnát, és ezzel készre pároljuk, majd hozzáöntjük a liszttel elha­bart tejfölt és ezzel még 3—4 per­cig forraljuk. Ha a mártás túl sűrű lenne, úgy kevés vízzel felhígítjuk. Köretnek galuskát vagy párolt rizst adunk. 5. Legfontosabb az őszinte, természetes beszéd Bábeli nyelvzavar a családban A pszichológus válaszol A munkára való alkalmasságról Gyakori jelenség a párkapcso­latokban, melyet találóan így jel­lemzőnk: „nem értik meg egy­mást”. Ilyenkor valóban a kom­munikáció (közlés, üzenetvál­tás) zavara van a felszínen, ám ez magának a kapcsolatnak valami­lyen fokú problémáját tükrözi. Mindenki ismeri barátok, sze­relmesek, családtagok közt azt a jelenséget, amikor „azonos hul­lámhosszon vannak”, „félsza­vakból is értik egymást”. Ez ab­ból adódik, hogy közös az érdek­lődésük, kölcsönösen figyelnek egymásra, érzelmileg egymásra hangolódnak, és elfogadják egy­mást. Ahogy halad az idő, és érzel­mileg szürkül a kapcsolat, el- hidegülnek egymástól, netán válságba sodródik a házasság — egyre kevésbé érdekli az egyiket a másik napi gondja, tervei, sőt, talán kifejezetten unja a történe­teit, vagy ellenszenvessé válik számára még a beszédstílusa is. Ezért nem figyel rá, és előfordul­hat, hogy csak többszöri megszó­lítást hall meg. Ha bosszantani akarja a párját, olyankor is meg­ismételteti a kérést, ha eléggé jól hallotta, vagy a kérdéseket egy­szerűen válasz nélkül hagyja. A kölcsönös érdektelenségből adódik, ha a pár tagjai nem oszt­ják meg élményeiket a másikkal, estéikre sivár csend borul. Néha szándékosan visszatarthatnak fontos információt a társuk elől. Gyakori panasza az elsőgyer­mekes kismamának, hogy más­fél-kétéves gyermekét képtelen bilire szoktatni. A legtöbb édes­anyának sok gondot és kínlódást jelent a szobatisztaságra nevelés. A bajok forrása ott rejtőzik, hogy az anyukák szeretnék ezt a folya­matot gyorsítani, megszabadulni a kellemetlen pelenkamosástól, s nem várják be türelemmel, míg ahhoz a kisbaba megérett. Ha a kicsi már nemcsak tíz ágyában, de a kisszéken is bizto­san ül, akkor próbáljuk bilire ül­tetni. Természetesen nem úgy, hogy egész áldott nap az edény­Ez gyakran egyoldalú; a pár egyik tagja szenved a hallgatás­tól. Különösen a feleségek van­nak így, mivel a nőkben egyéb­ként is nagyobb a közlési vágy, ezért ők elhanyagoltnak érezhe­tik magukat. Az is baj, ha a fel­merült problémákat nem tudják — nem akarják — tisztázni egy­mással, csak magukban rágód­nak rajta. Gyakori az is, hogy a beszélge­tőpartnerek figyelmetlenségből, olykor szándékosan, félreértel­mezik egymás megfogalmazását, mást értenek bizonyos kifejezé­seken. Kommunikációs zavarjel az őszintétlenség, a félrevezetés is. Ez már komolyabb válság jele, hiszen bizalmas kapcsolatokban általában nincs titkolnivaló, a kellemetlen dolgokat is előbb- utóbb meg tudják beszélni egy­mással. A veszekedés, különösen ak­kor, ha egymásnak tett szemre­hányásokban, sértegetésekben, trágárságokban nyilvánul meg, mindkét félnek nagyon kelle­metlen lehet. Ha az egyik külö­nösen szenved az ilyen helyze­tektől, a másik ezt kihasználhat­ja, és olyankor provokál veszeke­dést, amikor mások előtt súlyo­san megszégyenítheti társát. Van olyan ember, aki ezután, kis idő múlva, mintha mi sem történt volna, elpárolgott méreggel, si­mán folytatná a társalgást; van kén tartjuk, hanem eleinte csak kétszer kísérletezzünk, akkor is csupán 2—3 percig. Ha produ­kált valamint, ne mulasszuk el megdicsérni, de ne büntessük meg, ha nincs eredmény, vagy nem akar ráülni. Volt már olyan eset is, hogy a gyereket odakö­tözték a bilihez, s egész nap ott kínlódott. Rossz pedagógia, s et­től sem lesz szobatiszta, hiszen csak a kényszerűség következté­ben csinált a bilibe. Arról nem is szólva, hogy a kicsi nem tud ren­desen mozogni, játszani, s fejlő­dését gátolja az ilyen módszer. A másfél éves gyermekről nyá­viszont, aki napokig hordozza magában a sérelmeket, nem ké­pes közeledni. Ez a különböző­ség igen sok további problémát szül a pár tagjai között. Agresszív indulatkitörések helyett többet segítene egy kiadós beszélgetés, melyben kicserélhetnék érveiket és érzéseiket, és közös megoldást próbálnának keresni. Nemcsak a szavak értelmével „beszélünk”, hanem rengeteg más csatornán: üzen a tekintet, az arckifejezés, beszél a testtartás, a mozdulat, információt hordoz a hangerő, a hanglejtés stb. Sokat mondhat maga a hallgatás is. Tudnunk kell: szándékos közlé­sünket ez a sokféle, akaratlan jel­zés, állandóan minősíti: mutatja az őszinteséget, a hitelességet, érzelmi állapotunkat, a másik emberhez való viszonyulásun­kat. Ez a szavakkal mindig pár­huzamosan futó metakommuni­káció: közlés a közlésről — ren­geteget elárul! Beszélni megtanul a kisgyer­mek is. De a párkapcsolatban hatékonyan kommunikálni — igen nehéz. Legfontosabb a má­sik ember iránti érdeklődés és fi­gyelem, a lelkiállapotába való ér­zelmi beleélés és a nyűt, őszinte, természetes beszéd — ha ezt nem felejtjük el, maga a kapcsolat is nyílt, őszinte, természetes ma­rad. ron már nyugodtan vegyük le a pelenkát, és hagyjuk kisnadrág- ban, így könnyebben kéredzke- dik bilire. Általában kétéves kora körül szobatiszta lesz a kicsi, és rendszerint hároméves, amikor már éjjel is száraz marad. Türelem, jóindulat és szeretet kérdése ennek a problémának a megoldása. Ingerültséggel, ve­réssel, gorombasággal nem ju­tunk előbbre. A drasztikus mód­szerekkel az édesanya nemcsak saját, de gyermeke életét is meg­keseríti, s az ilyen gyerek dacos, ideges és szomorú lesz. B. K. A munkához való jog alkot­mányos állampolgári jogunk. A munkára való alkalmasság vi­szont egészen más kérdés. Álta­lánosságban minden ember al­kalmas munkavégzésre (aki nem beteg, nem súlyosan rokkant vagy fogyatékos). Ám bizonyos munkákhoz speciális képessé­gek kellenek. Sok évvel ezelőtt, korábbi munkahelyemen, egy egészség- ügyi intézetben, erősen negatív visszhangja támadt kezdemé­nyezésünknek, hogy a felvételre jelentkező ápolónőkkel pszicho­lógiai vizsgálatot végeztünk. Pe­dig beteg emberek százezrei a megmondhatói, mekkora jelen­tősége van a kórházi ágy mellett a nővér személyiségének; a szó szoros értelmében létfontosságú, hogy alkalmatlan személyiségű (hanyag, agresszív, alkoholista stb.) ember ne kerüljön oda. Mindenki belegondolhat, hogy milyen fontos az orvosnál a jó kombinációs készség, az emberi szenvedés iránti fogékonyság, a lelkiismeretesség; pedagógusnál a gyermek szeretete, a szóbeli ki­fejezőkészség, a pszichológiai ér­zék, és így tovább. A lakatos szakmától az üzletkötőig, a gép­kocsivezetőtől a színészig, min­denfajta munkának megvannak az alkalmassági követelményei: testi erő vagy ötletesség, jó térbe­li tájékozódás vagy gyors döntés, fejlett logikai érzék vagy meg­nyerő modor, a kívánalmakat vég nélkül sorolhatnánk. Annak aztán mindannyian kárát látjuk, ha figyelmetlen a bérszámfejtő, ha alkoholista ve­zet gépkocsit, ha nem tud szer­vezni a vezető. Iskolások szakmaválasztása előtt a pályaválasztási tanácsadó intézetek különféle pszichológiai tesztvizsgálatokat végeznek a gyermek érdeklődésének, szelle­mi szintjének, speciális képessé­geinek és személyiségvonásai­nak feltárására. A pályaválasztás után következik a felvételi. Ez egy újabb megméretés, de igazá­ból nem mutatja meg a szakmai alkalmasságot. Maga a vizsga a tudásanyagot, az elbeszélgetés pedig a szakma iránti érdeklő­dést, a beszédkészséget, a fellé­pést méri. így gyakran bekerül­nek jó tanulók, ám a pályára való speciális alkalmassággal nem rendelkező fiatalok. Ä pszicho­lógiai alkalmasságvizsgálatok széles körű bevezetése ellen ép­pen a pszichológusok egy része tiltakozik, mondván, hogy ne a pszichológia nyakába variják fiatal emberek szigorú kirekesz­tését a választott szakról, külön­ben is a képességek fejleszthe­tők. Utóbbi igaz ugyan, de csak bizonyos határok között, és csakis akkor, ha az iskola való­ban komolyan kézbeveszi — az oktatáson túl — a hallgatók sze­mélyiségének fejlesztését. Van már példa erre is, orvostanhall­gatók, pszichológus hallgatók, máshol középiskolások számára szervezett személyiségfejlesztő tréningcsoportok működnek. A fejlesztés fokozottan fontossá válik az egyetemek tervezett „nyitása” esetén. Nehezebb kérdés a felnőtt dol­gozók pályaalkalmassága. (Ez nem azonos az egészségügyi vizsgálattal!) Nyugaton, főleg Amerikában igen kiteijedten al­kalmazzák az utóbbi időben már rossz mellékízt kapott intelligen­ciapróbákat és a vezetői alkal­massági teszteket. Magyarorszá­gon nagyobb vállalatoknál mű­ködnek munkapszichológusok, a leggyakoribb szakmák pálya­profilját kidolgozták, és vizsgál­ják a munkára jelentkezőket, va­lamint újra vizsgálják a problé­más embereket. (Széles körben ismert például a PÁV, a balese- tező gépkocsivezetők alkalmas- sági felülvizsgálata). Ugyanak­kor számos fontos munkakörre nincs kidolgozva a pályaprofil, a szükséges és mérhető tulajdon­ságok összessége. Munkaerő- hiány esetén bárkit fölvesznek, ellenkező esetben pedig csak is­meretség alapján. A különféle ajánlások — jó esetben — a pá­lyázó bizonyos általános emberi értékeit jelzik csupán. Legké­nyesebb kérdés a vezetői pozíci­ók betöltése, ami a legutóbbi időkig — mindenki által ismert jelenség ez — legtöbbször nem a szakmai és emberi rátermettség alapján történt. Országunk je­lenlegi helyzete lényegében visz- szavezethető erre az eredendő hibára. Felnőttek számára is kidol­gozhatok lennének újabb alkal­massági vizsgálatok, sőt, külön­féle pszichológiai fejlesztő mód­szerek is. A társadalomnak, ezt nem kell bizonygatni, az lenne jó, sőt, létfontosságú, ha a „megfe­lelő embert a megfelelő helyre” állítanák. Az egyén érdeke is ugyanez, sokkal jobb a közérze­te, ha sikereket ér el a munkájá­ban, mintha kényszeredetten kínlódik valahol. Dr. Ignácz Piroska 1. P. Gyereknevelés A szobatiszta kisgyermek Sárkány a levegőben_______ Vannak olyan országok — például Japán — ahol a sárkány- eregetés nemcsak gyerekek, de komoly felnőttek kedvelt játéka, időtöltése is. Idehaza kissé elfe­lejtették, pedig remek szórako­zást jelent, s ami nem mellékes: olcsó mulatság, a szabadban, jó levegőn űzhető. A sárkány akkor repül jól, ha könnyű és jól szerkesztett. A sablonostól eltérő, három érde­kes formáját mutatjuk be. Lás­sunk hozzá! 1.) Sárkánymadár. Elkészíté­séhez öt 155 centi hosszú, 5 X12 milliméter keresztmetszetű léc, vagy vastagabb nádszál kell. Két darab lécből készül a gerinc úgy, hogy a kettőt összefogva közé­pen és attól kissé feljebb, zsineg­gel szorosan áttekeijük. Az áb­rán látható, hogyan kell a többi három lécet felerősíteni. Legcél­szerűbb a kész vázat vékony kel­mével bevonni (szaggatott vo­nal). Az A és B pontban — a léc végétől számított 20 centiméte­res távolságban —, valamint a C és D pontban erős zsineget cso­mózunk úgy, hogy ezeket a H pontban egyesítjük, ily módon a sárkány felfüggesztve vízszinte­sen lebeg. Akinek kedve van, ke­mény papírból madárfejet is szabhat hozzá. 2.) Ördögmalom. Ez tulaj­donképpen kiegészítő játéka bármilyen formájú sárkánynak. Az ördögmalom két, kereszta­lakban összeerősített botocska, végén apró zászlókkal. A rajz szerint úgy kell a háromszögletű vászondarabokat a keresztvégre kifeszítenünk, hogy ezek szél­malomszárny szerűen működje­nek. Egy harmadik botocska al­kotja a tengelyt, ezt két drótkari­kával látjuk el, s e karikákon ke­resztül fut a malom a sárkány zsi- nóiján. Ha szabadjára engedjük a malmot, a szél hatására forogni kezd, és felszáll egészen a sárká­nyig. 3.) Dobozsárkány. Ehhez négy darab 80 centis és négy da­rab 40 centis vékony lécre van szükségünk. A hosszabbakat egymástól 35 centi, a lécek végeitől számítva 20 centi távol­ságban párhuzamosan, erős zsi­neggel összekötjük. Két-két rö­vid lécet x-alakban kötünk ösz- sze. E keresztekkel a vázat do­bozformájúra készítjük. A do­bozt két végén 20 centi széles csomagolópapír-csíkokkal átra­gasztjuk. (Előzőleg a papír szélét be kell hajtanunk, és zsinórt kell belefűznünk, nehogy a papír be­szakadjon.) Farokra itt nincs szükség. Az eresztőzsinórt az áb­rán láthatóan kell felerősíteni. Bányai Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom