Heves Megyei Népújság, 1989. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-17 / 166. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. július 17, hétfő 4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS Mint hírül adtuk, július elsejei hatállyal új főigazgatója lett az egri tanárképző főiskolának, dr. Orbán Sándor (42 éves) személyében. Leköszönt erről a posztról dr. Szűcs László (58 éves), aki több mint két évtizeden keresztül irányította az intézmény munkáját. Az őrségváltás után kértük meg a régi, s a most kinevezett főigazgatót, hogy beszéljenek munkájukról, elképzeléseikről, hogy ezen keresztül képet kaphassunk a négy évtizedre visszatekintő egri tanárképzésről. Nem egyszerű személycsere ez, hiszen több szempontból korszakhatárhoz érkezett társadalmunk, ezen belül iskola- rendszerünk is. Meg kell találni azt az utat, amelyen új pályára kerül a főiskola. A régi és az új főigazgató: dr Szűcs László és dr. Orbán Sándor Patinás intézménnyé vált — Arra kérem először Önöket, hogy röviden határozzák meg, hol is tart ma az egri tanárképzőfőiskola! Dr. Szűcs László: — Nem függetleníthető megítélése a múltjától, én úgy' érzem. Amikor ide kerültem, de még akkor is, amikor 23 évvel ezelőtt átvettem a főigazgatói megbízatást — 1966. augusztus 1-jén —, ez egy kis főiskola volt, nagyon gyenge felszereltséggel. Ma már a tanítóképzők között sincs olyan rossz felkészültségű, mint ahogy az egri intézmény a hatvanas évek elején kinézett. Azóta nagyon nagy a fejlődés, de sok baj is van természetesen. Úgy ítélem meg, hogy sikerült annyit elérni a vezetésnek — amelyben dr. Orbán Sándor is már egy évtizede benne van —, hogy Észak-Magyaror- szágon megbecsült, elismert, még azt is mondhatnám, hogy patinás tanárképző intézménnyé sikerült tenni. Ebben látom a' legnagyobb eredményt. Nincs olyan gondunk, hogy nem jönnek ide a hallgatók. Nyugodtan mondhatom, hogy Észak-Ma- gyarországnak nincs olyan általános iskolája, ahol a tanári kar 90 százaléka nem innen került volna ki. Most az az érzésem, hogy a társadalmi és politikai életben nagyon erős változások zajlanak országszerte, s ezek érintik a főiskolát is. Nem olyan könnyű az 1600 nappali tagozatos hallgatót irányítani, nevelni. Ez nagyon is hozzátartozik a jelenlegi helyzethez. De az is jelentős fejlődés, hogy bővülni fog a főiskola az MSZMP Heves Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága épületével, s remélem, két év múlva a csodálatos új objektum is megvalósul a Leányka utcában. Dr. Orbán Sándor: — Mindezekkel egyetértek. Én is azt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy egy országosan is jelentős intézménnyé vált az egri főiskola, összesen több mint háromezer hallgatóval. Az országos helyzethez képest pozitív, hogy nálunk a politikai és más megnyilvánulásokban nyugodtabb a helyzet. Nem azért, mert a jellemző áramlatok ne érték volna el, de talán könnyebben megegyeznek az emberek. A főigazgató-választás is ezt mutatta. Tudomásom szerint az országban az egyetlen intézmény volt, amelyben a váltás ilyen egyszerűen lezajlott. Máshol mindenütt sok probléma adódott ebből. Ez annak is köszönhető, hogy a vezetésnek már évtizedek óta megfelelő koncepciója volt a fejlesztésre, a demokratizmus kiépítésére. Azért is van nyugalom, mert hamarabb léptünk bizonyos kérdésekben. Nem a konzervatív alapállás tartósítására törekedtünk, inkább a demokratikus szellem kialakítására, s ebben előrébb jártunk, mint a többi főiskolák. Búcsúzni és kezdeni... — Huszonhárom év nagy idő. Dr. Szűcs László valósággal ösz- szenőtt a főiskolával. Milyen érzés búcsút venni a főigazgatói poszttól? — Igen, ez a legérdekesebb kérdés a számomra. A kérdés első fele tökéletesen igaz, életem egyetlen munkahelye ez, bár már 58 éves vagyok. Kevesen mondhatják el magukról, hogy bejöttek ide 19 évesen, s ebben az életkorban is ez az egy munkahely szerepel a munkakönyvükben. El sem tudom képzelni az életem az egri tanárképző főiskola — no, nem a főigazgatóság — nélkül. Nem szerénytelenség, ha elmondom, hogy ez alatt a majdnem negyedszázad alatt sok lehetőségem lett volna arra, hogy kiszakadjak, másfelé menjek dolgozni, akár a szakmám terén is feljebb lépjek. Mégis mindig maradtam. Nem anyagi megfontolások vezettek, mert akadtak kedvező ajánlatok is. Ahogy mondtam, 19 évesen matematika — fizika szakos hallgatóként léptem ide be, Miskolcon érettségiztem. Ottani a családom, a hozzátartozóim, akik élnek, ma is ott laknak. De én már teljesen egrinek tartom magam. Itt maradtam a kémiai tanszéken gyakornoknak, a legkisebb felsőoktatási beosztás volt ez 1952-ben. Majd a főiskola függetlenített KISZ-titkára voltam két évig, azután a tanulmányi osztály vezetője. 1959-ben újra visszakerültem a kémiai tanszékre. Most már majdnem 30 éve tanszékvezető vagyok ott. Az volt a legnagyobb szerencsém — s ezért nem kell véglegesen búcsúznom —, mert én folyamatosan tanítottam főigazgatóságom alatt is. A heti négy-öt óra fizikai kémiát rendszeresen leadtam, vizsgáztattam, tehát a tanszék életében részt vettem, ha nem is olyan mértékben, mintha csak az lett volna a feladatom. Valójában én oda megyek most vissza. A főigazgatóság jelent szádomra nosztalgiát. A barátaimmal szoktam úgy viccelődni, hogy lehet: egyszer eltévesztem az utat, s a Leányka utca helyett ide fogok reggel bejönni. Huszonhárom év alatt ez életformává válik. A lelki fájdalmat — ha van ilyen — az okozza (nem azért mondom, mert itt ül mellettem dr. Orbán Sándor), hogy egy nagyon kellemes vezetői körben éltem le az életemet. Nem kellett támadásoktól tartanom, munkatársaim feljelentéseitől. Furcsa, hogy épp én mondom ezt, de így érzem. Lehet, hogy más másként látja. De közöttünk volt egy nagyon fegyelmezett baráti légkör, nekem ez fog legjobban hiányozni. — Az intézmény új vezetője bizonyára új elképzelésekkel kezd a munkához. Mi az, amiben változtatni szeretne dr. Orbán Sándor, a megelőzőekhez képest? — Az elmúlt években elég sok társadalmi változás történt, amelyek nyilvánvalóan megszabják a főiskola további sorsát is. Eleve egy csomó új vonást hoztak és hoznak a főiskola életében, amelyekkel számolni kell vezetői stílusban, gazdálkodásban és másban. Tehát én erre alapoztam azt a programot, amelyet arra az alkalomra készítettem,' amikor a főiskola nagy közössége elé ki kellett állni. Az egyik nagy változás,''amit szeretnék megvalósítani, a teljesen decentralizált bér- és létszámgazdálkodás. Ez nagyon sok mindenben újat jelent, hiszen a különböző egységek döntik el, hogy hányán tudják ezt vagy azt a munkát ellátni, menynyi a bérkeret, s ebből hogyan részesülnek az emberek. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mindenki olyan mértékben kap a pénzből, amennyit teljesít. Eddig is tettünk efelé lépéseket, csak nehéz volt ezt megvalósítani, mert a pénzügyi rendelkezések nem haladtak együtt a demokratizálódás folyamatával. A másik, ami változik: a politikai viszonyrendszer. Pártok alakulnak majd, bár már most is vannak körök, s különböző szervezetek. A hallgatóság sem alkot olyan egységes tömeget, mint amikor a KISZ-ben volt. Politikailag nekik kell egymással kiegyezni, nekem pedig mindenkivel tárgyalni, de végül is az állami instrukcióknak megfelelően vinni az intézményt. Számomra is érdekes váltás lesz, hiszen eddig megvoltak a begyakorlott „négyszögek”, az akkor demokratikusnak nevezett formák, amelyekben egyeztetni kellett. Most másként alakulnak a dolgok, lehet, hogy az intézmény vezetője sokkal inkább magára, illetve munkatársaira lesz utalva a különböző kérdésekben, mint azelőtt. — Egy kettejüknek szóló, személyes kérdés. Törvényszerű-e, hogy a természettudományokkal foglalkozó főigazgatót hasonló szakos vezető váltotta fel? Dr. Sz. L. : — Nincs ebben törvényszerűség, de mint kémikus, használhatom szaktárgyam fogalmát: egyensúlyi állapot alakult ki. Eddig négy főigazgatója volt az egri főiskolának, kettő humán, kettő pedig reál szakos. Egyébként mindig vigyázunk arra, hogy az egész vezetés ne legyen egyoldalú, tehát amikor kivált mondjuk egy humán igazgatóhelyettes, ügyeltünk arra, hogy arról a területről kerüljön be valaki. Ez nem fő kérdés, de az emberek nyugalmát, szemléletét befolyásolja. Dr. O. S.: — Ha különböző szakok képviselői szerepelnek a vezetésben, nem kell külön információt gyűjteni, képviselik az adott tanszékeket. Az egyetemi szint felé — A felsőoktatásban különböző elképzelések alakultak ki, jelentős változások várhatóak. Hogyan érintik ezek az egri főiskolát? Szó volt arról is, hogy esetleg egyetemi szintű képzés valósul itt meg. Mi ennek az esélye? Dr. Sz. L.: — Ez a kérdés már elsősorban az új főigazgatónak szólhat. Az én időmben nagyon sok tantervi változást éltem meg. Ez már felsőoktatási történelem. Mindenféle szakot és párosítást, óra- és vizsgatervet kipróbáltunk, de sajnos, volt egy közös jellemzőjük: túlságosan a porosz utat követtük, vagyis sok volt a kötöttség. Megijedtünk, ha egy órával- több volt, hogy valaki eltért a tantervtől, pedig ettől megriadni nem szabad. A tanári munkában kell lenni egy adott szabadságnak. Össze-vissza sem lehet persze tanítani. Azt látom a jövőt tekintve — a tanácsülésünk most zárta le az új réformtantervet —, hogy ez nagyobb szabadságot ad minden intézménynek, de még a tanszékeknek is. Úgy állították össze elképzeléseiket, ahogy szerették volna, a végén persze volt egyeztetés. Nagy nyelvi előrelépés várható, ez már az új főigazgató kollégám feladata. Tudomásom szerint neki nagyon komoly koncepciója van ezzel kapcsolatban. Enélkül — ahogy divatosan mondani szokás — Európához fölzárkózni nem tudunk. Megkötöttség volt, hogy egyharmad évszázadon keresztül csak egy nyelvben tudtunk gondolkodni, bár az utóbbi években más nyelvekkel is próbálkoztunk, különböző módokon. Nekem régi, dédelgetett vágyam, hogy az egri tanárképzés egyetemi szintű legyen. Nemrégiben Pusztai Ferenc államtitkár volt itt KGST-miniszterhelyette- sekkel, s kijelentette, hogy az ő tudomása szerint nagy sansza van az egri főiskolának, hogy egy évtizeden belül ez megtörténjen. Ha megélném, nagyon boldog ember lennék, de ha nem élném meg, lélekben leszek boldog. Dr. O. S.: — Jövőnket két dolog határozza meg, az egyik a szakmai autonómia, amelyhez jelentős lépés volt a most elfogadott tanterv. Második része a gazdasági függetlenség, ha sikerül egyszer valamikor annyi pénzt kapni a minisztériumtól. Jellemzésül: a tan tervekben a tantárgyak 30 százaléka választható, ez óriási változás. A nyelvi képzés teljes reformja valósul meg. A jövő évtől már megindítjuk a német nyelvű oktatást, most szervezzük a tanszéket: megkaptuk a minisztériumi engedélyt. Jövőre a francia következik. Tehát itt angol-, német- és francianyelv-oktatást tudunk megszervezni, az orosz nyelvi képzést a többi szintjére fejlesztjük vissza. Nélkülözhetetlen ez a változás, mert az általános iskolák problémáit meg kell oldani, ha a kötelező orosz megszűnik. Másfelől minden hallgatónak kötelezővé válik legalább egy középfokú nyelvvizsga, illetőleg egy alapfokú, a miniszteri előírások szerint. Ez mind arra mutat, hogy az egyetemi szint felé mozdul el a főiskola. Most is tudnék mondani olyan tanszékeket, amelyekben azonnal indítható lenne az egyetemi szintű képzés. Az az elképzelés is nagyon érdekes — Glatz miniszter úr terve—, mely szerint újra megvalósul a nyolcosztályos gimnázium. Akkor belőlünk egyszerű „ráépítéssel” egyetem lesz, mert akkor nemcsak az alsó négy osztályhoz, hanem a többihez is képzünk tanárokat. Több olyan koncepciót dolgoztunk ki, hogy lehessen itt felkészíteni mondjuk tanítókat, általános iskolai tanárokat, de egyetemi végzettséget is kaphassanak, még kutatónak is mehessenek — a társadalmi igényeknek megfelelően — az itt végzettek. A város és a megye életében — Több városban megfigyelhető volt az utóbbi időszakban, hogy a felsőoktatási intézmények értelmisége az eddigieknél sokkal nagyobb szerepet vállal a helyi közéletben. Egerben és a megyében is lehet találkozni olyan szemlélettel, mely szerint az egri tanárképző „idegen test”, lévén országos intézmény. Várható-e itt valamilyen áttörés ebben a rossz beidegződésben ? Dr. O. S.: — Igen, szerintem (Fotó: Koncz János) maximálisan nyitottá kell tenni az iskolát a város és a megye számára. Persze ebben kellenek megállapodások, s egyebek is, de az oktatási igazgatósággal kiegészülve például az ottani tanfolyamokat, konferenciákat és más rendezvényeket egyáltalán nem akarjuk kizárni, a jövőben ott is szeretnénk ezeket tartani. Sőt, a főiskola más részeit is fel kívánjuk használni mondjuk egy tudományos konferencia megrendezésére, a főépületet, s a kollégiumokat is. De azt is szeretnénk, hogy ha például az énekkarainknak vagy a közművelődési bizottságunknak is lehetőséget, helyet adnának a megyében, legyen kölcsönös a kapcsolat minden tekintetben. Dr. Sz. L.: — Történetileg kapcsolódnék az elhangzottakhoz. Nekem erről némileg eltér a véleményem, bár a jövőt illetőleg igaznak tartom mindezt. Voltak olyan időszakok — évtizedekben lehet mérni —, amikor nem igényelte a város és a megye a főiskola politikai, társadalmi, közéleti és szellemi bázisát. Különösen az ötvenes évektől a hatvanas-hetvenes évekig. — Mi volt ennek az alapja, talán valamilyen bizalmatlanság az értelmiséggel szemben? Dr. Sz. L.: — Én mindig kifejtettem — s ez nem divatos önigazolás, mert jegyzőkönyvek sokasága bizonyítja —, hogy jobban építeni kellene az értelmiségre, mert mindig az volt az érzésem, hogy szinte büntetik. Ahányszor elmondtuk a fizetésemelést, a közéletbe való bevonást, mindig úgy volt, hogy meghallgatták, de különösebb változás nem történt. A megye és a város nem igényelte a részvételünket, volt olyan időszak — mikor én hallgató meg kisebb beosztású oktató voltam —, hogy a főiskola vezetése és a megye politikai és társadalmi irányítói jóformán szóba sem álltak egymással. Szerintem innen maradtak meg az elefántcsonttoronyba zárkózás hagyományai, mikor ez a viszonyrend- szer tényleg ilyen volt. Nem lehetett kívánni, hogy egy-egy tudományágat fémjelző személyiségek úgy közeledjenek a politikához, hogy ugyan már, engedjetek bennünket is a közelébe! Ebben félreértés is volt, rajta maradt a főiskolán, hogy magába zárkózik. Most is mondják ezt. Pedig hogyha kiemelnénk a megye és a város politikai és tudományos közéletéből a főiskola oktatóit, meg lehetne nézni, hogy ez hogy menne tovább. Benne élünk nagyon is, de szükséges a továbbfejlesztése ennek. Dr. O. S.: — Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a főiskola mindig is közvetlenül minisztériumi irányítás alá tartozott. Kz akkori vezetőknél problémát jelentett, hogy sem a megyei tanács, sem a megyei pártbizottság nem avatkozhatott bele közvetlenül az intézmény dolgaiba. Ezeknek a testületeknek nem kellett foglalkozniuk a mi ügyeinkkel. így maradt meg az, hogy ugyan a főiskola Eger közepén van, de nem szólhatnak hozzá, nem irányíthatják, ezért maradjon is ki mindenből. Csak úgy tíz évvel ezelőtt kezdődött a bevonása a közügyekbe. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nincsenek benne a vérkeringésben diákjaink és ta- ; náraink, elég, ha például azt mondom, hogy a megye általá- , nos iskoláit szinte kizárólag mi látjuk el pedagógusokkal. De mindennek az értékelése elma- í radt. Dr. Sz. L.: — Persze kár lenne elhallgatni azt is, hogy sokat kö- ; szönhetünk a megyének és a vá- .S rosnak. Telket, iskolát, lakást § kaptunk, különösen az utóbbi i évtizedekben volt érezhető, hogy » szinte nem tudtunk olyat kérni — | ha az reális volt —, amit ne támo- t gattak volna. Ha az a szembenál- ’ lás megmaradt volna, ami az em- I lített évtizedeket jellemezte, a főiskola nem tarthatna ott, ahol most. — A főiskola hosszas vita 1 után úgy döntött, hogy Ho Si Minh nevét leveszi, s Gárdonyiét j teszi a helyére. Mikor válik ez hi- \ vatalossá? Dr. Sz. L.: — Erről az Elnöki Tanács dönt, gondolom, több | ilyen hasonló kérést összegyűjtenek, s azután határoznak róluk. Ez belátható időn belül megtörténik. Bármennyire is tiszteljük - Ho Si Minht, Délkelet-Ázsia je- p les harcosát, tanult emberét, | azért Közép-Európában és Ma- i gyarországon ez a név nagyon j nehezen honosodhat meg. Ezért : kellett megváltoztatni. Akad bő- | ségesen olyan magyar személyi- I ség is, aki méltó arra, hogy nevét | viseljük. Irányítás, tudomány és emberség — Az új főigazgató mit tanul a | régitől, például megtartja-e azt a 1 szokást, hogy az irányítás mellett g hű marad az oktatáshoz? Dr. O. S.: — Természetesen, S mivel csak úgy találkozhatok a I napi problémákkal, ha tanítok, j Ugyanazt a tárgyat viszem to- ! vább, amit eddig, & növényrend- ! szertant. Sőt, kiegészül munkám | a biomatematikával. Ez új terű- I let, nem lesz könnyűddé úgy ér- j zem, sikerül. Ezenkívül nemcsak j az oktatásra gondolok főigazga- | tói munkám mellett, hanem a tudományos kutatásra is. Szeretném tovább folytatni vizsgálódásaimat', hiszen van nekem egy fo- j lyamatban lévő pályázatom, amely jövőre jár le. Ébben a növénytani tanszék szinte valameny- nyi munkatársa részt vesz. Ez nagyon jó eredménnyel kecsegtet, s úgy érzem, hogy ebből az anyagból a nagydoktori disszertációt három éven belül el tudom készíteni. Megpróbálom mindezt ösz- szeegyeztetni, mert az intéz- i ménynek sem mindegy, hogy vezetője milyen tudományos eredményt könyvelhet el. Dr. Sz. L.: — Szeretnék mindehhez annyit hozzáfűzni, hogy az ilyen vezetői váltás sok helyen úgy történik, hogy nem biztos, hogy jó a kapcsolat az elmenő és az új között. Én hadd mondjam el, hogy egy évtizedig együtt dolgoztunk, s azt hiszem, jó az emberi kapcsolatunk. Ez nem egymás dicsérgetésében merült ki, nagyon is más természetű ember dr. Orbán Sándor, mint én vagyok, majdnem úgy fogalmazhatnék, hogy ellentétem. Ő nyugodtabb, higgadtabb, én talán mozgékonyabb voltam vagy vagyok. De nagyon örülök, hogy a főiskola és a minisztérium úgy döntött, hogy ő legyen a főigazgató. Végső soron lettek volna itt többen, akik el tudták volna látni ezt a feladatot, de utódom nyugodtsága, korrektsége, s amiről most utoljára beszélt, tudományos perspektíváj a megadj a hite- ! lét. Szurkolok neki, hogy nagydoktori fokozatát megszerezze, mintha csak saját magamról lenne szó. Nagyjából ennyi idős voltam, amikor a kandidátusi fokozatot megszereztem, de aztán úgy alakult, hogy én ném léptem tovább. Nem mondom, hogy nincs bennem nosztalgia, de szívből kívánom, hogy neki ez sikerüljön, s eredményesen végezze főigazgatói munkáját is. — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László Hármasban a régi és az új főigazgatóval Számvetés az egri főiskola múltjával, jelenével és jövőjével
