Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-09 / 134. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. június 9., péntek Köszönet Mao-öltönyben Csiao Si a feltételezett új pártfőtitkár Csütörtökön — a szombati ösz- szecsapások óta első ízben — megjelent a pekingi televízió képernyőjén Li Peng. A szigorú Mao-öltönybe öltözött miniszter- elnök a KKP Központi Bizottsága és a kormány nevében köszönetét mondott a hadseregnek, s kifejezte azt a reményét, hogy a katonák „továbbra is erősek maradnak, s fenntartják a békét és a rendet a fővárosban”. Hírügynökségi jelentések szerint csütörtökön viszonylagos nyugalom uralkodott a városban, miután elkezdődött a szombati vérfürdőben részt vett 27. hadsereg egységeinek más csapatokkal való felváltása. A TASZSZ tudósítója szerint a város belső kerületeiben — a Tie- nanmen tér közvetlen környékének kivételével — megindult a gépkocsiforgalom. A . csomópontok többségénél megszüntették a katonai ellenőrzést, gyakorlatilag eltűntek az utcákról a harckocsik és páncélozott járművek, lövöldözés nem hallatszott. Megfigyelők mindezeket úgy értékelik, hogy a párt és a kormány vezetői az előző napok polgárháborúval fenyegető feszültsége nyomán valamiféle kompromisz- szumra jutottak a nyugalom megteremtése érdekében. „Visszaállított nevű állampolgárok” utazási tömegpszichózisa Bulgáriát eddig 8-10 ezer muzulmán hagyta el Mértékadó források szerint eddig legkevesebb 8-10 ezer muzulmán hitű bolgár állampolgár hagyta el az országot, és a vezetés állítólag nem tartja kizártnak, hogy a következő hetekben-hó- napokban egész falvak, sőt kisvárosok néptelenednek el. Ezt valószínűsíti — amiről az Anteni című hetilap számol be legutóbbi számában —, hogy az észak-bulgáriai Iszperih városkában 36 ezer útlevélkérő lap fogyott el, noha a lakosság lélekszáma ezerrel kevesebb. Az Anteni riportja szerint a „visszaállított nevű állampolgárok” lakta vidékeken — ezzel a terminológiával illetik itt az 1984-ben bolgárosított, eredetileg török nevű személyeket — valóságos „utazási tömegpszichózis” alakult ki: emberek százai állnak sorban útlevelükért, takarékbetétükért, egyéb okmányokért. Egyébként ebben az Anteni-cikkben íródott itt le először, hogy az elmúlt hetek muzulmán tüntetéseinek fő követelése a korábbi török nevek visz- szaadása volt. Észak-Bulgáriá- ban két nagyvárosban, Razgrad- ban és Sumenben, továbbá több faluban és kisvárosban fordultak elő tüntetések. A Szolidaritás nem tartotta be a megállapodást Felhívás a táncra: nagykoalíció A Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsága a párt nevében megerősíti Wojciech Jaruzelski még a vasárnapi választások előtt elhangzott javaslatát egy „nagykoalíció” létrehozására. Úgy értékeli, hogy a parlamenti választások első fordulója „politikai, gazdasági, történelmi és lélektani okokból kedvezőtlen eredményt hozott a párt és a koalíció számára”. A Politikai Bizottság, amelynek keddi üléséről szerdán este adtak ki közleményt, védelmében veszi a választások előrehozatalára vonatkozó döntést, mert úgy vélekedik: ellenkező esetben a politikai és gazdasági reformok eltérő üteme veszélybe sodorta volna az állam biztonságát, társadalmi konfliktusok forrásává vált volna. — A párt a választások után is hű marad a kerékasztalnál született megállapodásokhoz, kitart a gazdasági és politikai reformok meggyorsítása, a pluralista parlamenti demokrácián alapuló demokratikus lengyel társadalom kiépítésének gondolata mellett. A Politikai Bizottság a közlemény szerint úgy foglalt állást, hogy a Szolidaritás nem tartotta be a konfrontációmentes választásokra vonatkozó megállapodást és túlságosan agresszív választási kampányt vezetett. De felszólítja a PB a LEMP tagságát is a választások második fordulójában való aktív részvételre, a párt sorainak konszolidálására, annak megértésére, hogy milyen lehetőségeket rejt magában Lengyelország számára a reform, a megfelelően működő parlamenti demokrácia. A PB ugyanakkor leszögezi: „Az állampolgárok döntő többsége rendet és nyugalmat akar, ezért az állam stabilitását és biztonságát meg kell védeni. A jól és eredményesen működő, erre hivatott szervek és intézmények meg fogják előzni a jogsértéseket, a társadalmi élet széthullását, ami veszélyeztetné a nemzeti létet, a gazdasági átalakulást. Semmilyen sérelem nem érheti a lengyel államiság alapjait, a szövetségi elkötelezettségeket, a szocialista társadalom alapvető érdekeit”. Mieczyslaw Rakowski kormányfő, aki az eddigi hírek szerint az országos listán nem jutott be az alsóházba, a Varsóban tartózkodó bolgár miniszterelnök tiszteletére adott díszvacsorán pohárköszöntőt mondott és ebben így vélekedett: Lengyelországra sok és igen bonyolult probléma vár azon az úton, amelyre a vasárnapi választásokon lépett. De reményét fejezte ki: a lengyel társadalom kellő érettségről, felelősségérzetről tesz tanúbizonyságot, és egyesül az ország jövőjét meghatározó feladatok megoldása érdekében. (MTI) Peking: Hazaindultak a magyar diákok Hazaindult Pekingből 19 ösztöndíjas magyar diák, miután nagykövetségünknek sikerült számukra helyet szereznie a Swissair különgépén — közölte az MTI munkatársának érdeklődésére a Külügyminisztérium kínai referetúrájának illetékese. Hozzátette: a járat Bangkokot érintve pénteken érkezik Zürichbe. Onnan egyelőre még nincs hely a diákok számára a Budapestre induló gépen, de a berni magyar nagykövetség mindent megtesz annak érdekében, hogy minél előbb hazautazhassanak. A pekingi magyar diplomaták és üzletemberek hozzátartozói Koppenhágából csütörtök este a MALÉV menetrendszerinti járatával érkeznek haza. A Tiencsinben tartózkodó négy diák egyelőre nem tud hazautazni, mert bizonytalan, hogy az onnan induló vonatok megérkeznek-e Pekingbe. A Sanghajban tanuló öt diák szombaton az Alitalia repülőgépével indul Rómába. A Külügyminisztérium illetékese azt is elmondta, hogy a nagykövetség dolgozói közül azok, akiknek a munkája megengedi, szabadságra hazajöhetnek. (MTI) Mexikói banditák Autóbusz a szakadékban Szakadékba zuhant egy utas- szállító autóbusz szerdán Mexikó Michoacán szövetségi államában, Arteaga város közelében. A jármű 21 utasa közül 19 meghalt, kettő életben maradt. Életét vesztette a jármű vezetője is. A szerencsétlenséget közvetve fegyveres banditák támadása okozta. Fegyveres rablók meg akarták állítani a buszt, hogy kifoszthassák utasait. Rálőttek a járműre, megsebezve a sofőrt, aki emiatt nem tudta tovább irányítani a járművet. Bár viszonylag hamar a helyszínre érkeztek katonák, hogy elfogják a banditákat, azoknak mégis sikerült kereket oldaniuk. Kérdőjelek a kínai hadsereg körül Aki ma arra vállalkozna, hogy pontos képet adjon a pekingi drámai események hátteréről, a kínai belső helyzetről, s még inkább arról, mi történt az elmúlt napokban a hatalom csúcsain, alighanem kemény fába vágná a fejszéjét. Számos kérdésre egyelőre nincs válasz, az előzmények és a legújabb fejlemények szinte áttekinthetetlenek. Csupán egy bizonyos: felső parancsra a fegyveres erők beavatkoztak és olyan, az egész világot megdöbbentő tömegmészárlást hajtottak végre, amire nem volt példa a Kínai Népköztársaság eddigi negyven éves történetében. Egyelőre nem lehet tudni, ténylegesen mennyire becsülhető az áldozatok száma (egyes források többszáz, míg mások többezer halottról és sebesültről tudósítanak), mint ahogyan arról sincsenek megbízható értesülések, mennyire volt egységes a hadsereg a fegyvertelen tömeg elleni kíméletlen fellépésben. A Pekingből küldött jelentésekben eléggé egybehangzó az az állítás, miszerint a 27. és 38. hadsereg alakulatai között összetűzésre került sor. Ebből azt a következtetést szűrhetnénk le — feltéve, ha ez a jelentés megfelel a tényeknek —, mintha egyes magasabb egységek parancsnokai nem vallaná- nak azonos nézetet a tüntető diákság és lakosság elleni akció indokoltságában, jogosságában. Erről azonban a hírzárlat miatt igazán nem sokat tudni. Csak valószínűsíteni lehet, hogy a híreszteléseknek van valami valóságalapja. Talán valamelyest kulcsot adhat az események mozgatórugóinak feltárásához az arra a kérdésre adandó válasz, milyen a hadsereg befolyása a kínai társadalomban, a katonák számaránya a KKP vezető testületéiben. Emlékeztetni kell arra, hogy Mao Ce-tung halála, az úgynevezett négyek bandájának felszámolása igencsak előtérbe állította a katonai vezetőket, akiknek támogatása nélkül Teng Hsziao- ping — mindmáig a tényleges legfőbb hatalmat gyakorló idős politikus — aligha tudott volna felülkerekedni. A „nagy felfordulás” szakaszának lezárása után a KKP 1987 októberében megtartott XIII. kongresszusán már a reformfolyamat, a politikai és a gazdasági átépítés felgyorsítása került napirendre, ez állt a figyelem középpontjában. Jellemző azonban, hogy még ezen a kongresszuson is a hadsereg képviselte a legnépesebb küldöttcsoportot, a delegáltjai közül valamivel többen kerültek be az újonnan megválasztott Központi Bizottságba, mint az 1982-es megelőző kongresszuson. Ebből csakis az a következtetés vonható le, hogy a fegyveres erők korántsem zárkóztak be laktanyáikba, vezetőik ott vannak a politikai döntéshozatal kulcsfontosságú testületéiben. Minden bizonnyal nemigen volt ínyükre, hogy a hadsereg fejlesztése — más fontosabb országos érdekek szem előtt tartásával — az elmúlt években az utolsó helyre került. Talán tudomásul vették a feltétlenül szükséges belső reformokat — egyebek között azt is, hogy egy millió fővel csökkentették a haderő létszámát, ám ezzel valószínűleg sohasem békéitek meg. Mint amiként azzal sem, hogy a reformok előrehaladtával politikai súlyuk viszonylag kisebb lett, s ezt a hadsereg érdekeinek háttérbe szorításaként fogták fel. A dolgok megítélésénél aligha hagyhatnánk figyelmen kívül azt a tényt, hogy jelenleg a kínai hadsereg a világ egyik legnagyobb fegyveres ereje közel négy millió fővel. Ebből csaknem 3 milliót tesznek ki a szárazföldi erők, 490 ezret a légierők és 350 ezret a haditengerészeti erők. A szárazföldi erőket 35 hadseregbe szervezték 13 harckocsi-, 118 gyalog-, 18 légvédelmi tüzér- és 17 tábori tüzér hadosztállyal, továbbá 20 önálló felderítő zászlóaljjal. A pekingi eseményekben ezeknek a csapatoknak állományába tartozó kötelékek játszották a fő szerepet, ami egyértelművé teszi, hogy a hadsereget egyféle politika szolgálatában ismét eszközként használták fel — úgymond — az „ellenforradalmi lázadás” leverésére. Hazalátogat a Nemzetőrség parancsnoka „Minden magyarnak meg kell adni az újrakezdés jogát” Interjú Király Bélával A Nagy Imre és sorstársai temetésére 33 év után először hazalátogató Király Béla az MTI- nek adott interjújában kifejezte reményét, hogy a gyászszertartás alkalmából nem történik semmi olyasmi, ami megszakítaná a magyarországi változások békés folyamatát. Király Béla, aki az 1956-os népfelkelés során a Nemzetőrség parancsnoka, s e tisztében Nagy Imre egyik közvetlen munkatársa volt, a Történelmi Igazságtétel Bizottság meghívására vesz részt és mond beszédet a június 16- ikai gyászszertartáson. A ma 77 éves Király Béla hivatásos katona volt. 1945 után a vezérkari tiszt nagy feladatokat kapott: tábornokként az új hadsereg gyalogságának élén állt, majd 1950-ben az újonnan szervezett Zrínyi Miklós Katonai Akadémia első parancsnokának nevezték ki. Egy évvel később koholt vádak alapján halálra ítélték, s öt évi börtön után, néhány héttel az 1956 október 23-ikán kirobbant népfelkelés előtt szabadult. A felkelés leverése óta az Egyesült Államokban él; ott meglett fővel történettudományi tanulmányokat végzett, majd évtizedeken át tekintélyes New York-i egyetemek tanára volt. Napjainkban is tudományos tevékenységet folytat. Király Béla New Jersey állam egy városkájában lévő otthonában fogadta az MTI washingtoni tudósítóját. A kérdésre, mi indította első hazai útjára, így válaszolt: — Kéthly Annával (a népfelkelésben ugyancsak fontos szerepet játszott, szintén emigrációba kényszerült, azóta elhunyt szociáldemokrata politikussal — a tud.megj.) mintegy fogadalmat tettünk: addig nem lépjük át a határt, amíg a nemzetnek nem lesz lehetősége kifejeznie azt a tiszteletet Nagy Imre és vértanútársai iránt, amelyet ők kiérdemeltek. Most, hogy ez megtörténik, haza tudok menni. Én és barátaim úgy véljük: a magyarnak maradás elhatározása mellett arra is szükség van, hogy vállaljuk a magyarság sorsát, hogy cselekedjünk is érte. Úgy érzem, én ezt tettem az elmúlt 33 évben, az én hozzájárulásom a magyarság ügyéhez az, hogy hazánkkal kapcsolatos tudományos irodalmat írjak, szerkesszek, kiadjak — ezzel bizonyítottam, hogy magyar vagyok. — Hogyan látja e 33 év után a részvevőből lett tekintélyes történész 1956-ot — erről tudakozódtak a következő kérdések, amelyekre Király professzor elsőnek tömör választ adott: — Ugyanúgy, ahogy 1956-ban... Véleményem semmit nem változott. Úgy hiszem: az, amit elértem, hogy egy demokratikus forradalom fegyveres erőinek élére választottak, a legmagasabb, ami elérhető. Életem fénypontja volt ez azért is, mert Nagy Imre mellett dolgozhattam, akit a háború vége óta ismertem, s akit mint az elmúlt száz év egyik kiemelkedő magyar államférfiját tisztelek. Király Béla megítélése szerint a forradalom győzelme vitathatatlan: hogy azt külső hatalom megdöntötte, ezen nem változtat. Tény, hogy eltörölték a régi hatalom intézményeit, így a két fő pillért, a sztálinista pártot és titkosrendőrséget, és kialakultak az új hatalom intézményei: november elejére az ország, a gazdaság az új forradalmi, népi bizottságok, tanácsok vezetése alatt állt, megvalósult bennük, s a munkástanácsokban a közvetlen demokrácia, Budapesten többpárti kormány működött. Olyan szilárd új intézményrendszer alakult ki, amelyet semmilyen belső erő nem tudott volna megdönte- ni — hangoztatta. Király professzor hevesen cáfolta a nyugati szakirodalomban élő véleményeket, hogy az ország semlegességének kinyilvánítása váltotta volna ki a szovjet katonai beavatkozást. — Nagy Imre egyetlen olyan reformot sem valósított meg 1956-ban, amellyel ne foglalkozott volna már korábbi tanulmányaiban, így 1955-ben írt arról, hogy a Duna-medence országainak a katonai tömböktől független, semleges övezetet kellene alkotniuk. Akkor foglalkozott ezzel, amikor a Szovjetunió ismételten kinyilvánította a békés egymás mellett élés, a be nem avatkozás alapelveit — hitt ebben. Égyébként 1956-ban fordítva történt, mint ahogy sokan állítják: nem Nagy Imre bejelentése, a Varsói Szerződésből való kilépés váltotta ki a szovjet beavatkozást, hanem a semlegesség ki nyilvánításaaz utolsó, kétségbeesett gesztus volt arra, hogy Nagy Imre megkísérelje feltartani a beavatkozást. A beavatkozásról hozott moszkvai döntés indítékaival kapcsolatban Király Béla kifejtette: a jelek szerint az SZKP Politikai Bizottságában végül többségbe kerültek a maradék sztálinisták, s nem kis szerepe volt Zsukov honvédelmi miniszter katonai megfontolásainak: mivel a Szovjetuniónak akkor még nem voltak interkontinentális rakétái, nyomós szempont volt, hogy Magyarországon maradhassanak az észak-olasz iparvidék elérésére alkalmas közepes hatótávolságú rakéták. A kínai vezetés a kezdeti támogatás után ugyancsak elutasította a magyar forradalmat és Tito jugoszláv elnököt is aggasztotta a többpártrendszer. O egyébként sztálinista restaurációtól is tartott, ezért javasolta, hogy — az eredeti szovjet elképzeléssel szemben — ne Münnich Ferenc, hanem Kádár János alakítsa meg, az új kormányt. Király Béla határozottan cáfolta a nézeteket, amelyek Nagy Imre emberi gyengeségére, határozatlanságára vonatkoznak. - Ő volt az egyetlen kommunista, aki 1947-ben szót emelt a pártok, a szakszervezetek felszámolása, a parasztság kollektivizálása ellen. Érvei mellett egy életen át kitartott, a legsúlyosabb helyzetben is. Tanúk vannak rá, hogy romániai fogságában hazatérést, tisztséget ajánlottak fel neki, ha ellenforradalomnak minősíti a forradalmat. Ez lenne gyenge ember, aki erről még tárgyalni sem akart? Úgy hiszem, még az akasztófa alá is hűséges kommunistaként ment— soha nem adta fel meggyőződését. A kérdésre, hogyan látja a magyarországi helyzetet, Király Béla elmondotta: — Az utolsó fél században, a háború óta felhalmozódott problémákat csak radikális reform oldhatja meg. Ennek alapkérdése, hogy végre a nép, amelynek nevében uralkodnak, maga határozza meg a kormányzást, tisztességes választások, parlament, új alkotmány alapján. Errefelé haladunk, s ezt érzésem szerint nem lehet visszafordítani — mégha sok hamisságot el is lehet még követni. — Nagyon tisztelem az ellenzék programjait, azt, hogy hangsúlyozzák: rendezetten, békésen, erőszak, bosszú nélkül akarják a változásokat végrehajtani. Tanulnunk kell abból, ami például Spanyolországban, vagy Urugu- ayban történt, ahol korábban a barikád különböző oldalán állott emberek nem a bosszút, az erőszakot keresik, hanem azt, hogyan tudnak együtt élni. Ez a jövő alapja. — Áz új alkotmányba talán fel kellene venni egy alapvető magyar emberi jogot: az újrakezdés jogát... hogy ne lehessenek újra számonkérő és igazoló bizottságok, és népbíróságok. Hogy töröljék el a halálbüntetést, hogy ne kelljen mindegyre újra temetni halottainkat, bevallva, hogy ártatlanokat akasztottak. Ám vizsgálják meg tudósok, tárgyilagosan, tanulságul a jövő számára, kiket és milyen erkölcsi felelősség terhel, de ne lehessen ennek büntetőjogi következménye. Minden magyarnak meg kell adni az újrakezdés jogát — mondotta az MTI-nek adott interjújában.
