Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

4.

KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS

NÉPÚJSÁG, 1989. június 1., csütörtök

Felgyorsultak a politikai és tár- az eligazodáshoz. Szeretnénk sadalmi változások. Egyre bo- hozzájárulni ahhoz, hogy olva- nyolultabb a helyzet, ezért mind sóink minél több oldalról tájé- több információra van szükség kozódhassanak. Ezért csütörtökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben különböző megnyilatkozásokat, állásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Reméljük, segítséget nyújthatunk ahhoz, hogy teljesebb képet alkothassanak magukban különböző kérdésekkel kapcsolatban.

Nyilatkozat

Mint ismeretes, a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosítása az 1989. június hónapban ösz- szeülő Országgyűlés elé kerül. Mivel a törvény előkészítése a közvélemény és a társadalom kizárásával történik, követeljük a törvénytervezet azonnali nyilvánosságra hozatalát, ez által társadalmi vita megindítását!

Kifogásoljuk, hogy évtizedes berögződések alapján kész helyzet elé kívánják állítani a társadalmat. Ez teljesen ellentmond a mai politikai folyamatnak.

E törvény az emberi jogok magyarországi tiszteletben tartásának és a nemzetközi megbékélésnek fontos mérföldköve lehet.

E követelésünket eljuttatjuk országgyűlési képviselőinkhez is.

Eger, 1989. május 23.

A Fidesz egri csoportja

Nyílt levél Tömöri József állampolgárhoz

Tisztelt Tömöri József!

Engedje meg, hogy a hozzám eljuttatott levelét ezúton megköszönjem. Olyan időket élünk, amikor az emberek, a társadalom elvárásai felfokozódtak, a kemény kihívások szaporodnak. Vannak, akik ezt rosz- szallóan szemlélik, vannak, akiket aggodalommal tölt el. Én úgy gondolom, hogy Ön az utóbbiak közé tartozik.

Ismeretes, hogy az elmúlt hónapokban a parlamenti üléseken képviselőtársaim interpelláltak a gyógyszerek és forgalmazása körében hozott rendelet tárgyában. Többek között Südi Bertalan képviselő is elégedetlenségének adott hangot, hogy dr. Csehák Judit megmaradt szociális és egészségügyi miniszternek. A nyílt levél tartalmával, mely konkrétan a rendelet bevezetésével és annak hatásaival kapcsolatos észrevételeire irányul, azzal a részével egyet tudok érteni. Választókerületemben, mint az ország más területén is, nagy felháborodást eredményezett az új gyógyszerárak bevezetése, illetve kiadása. Annak hatására, mint nem egészségügyi szakember, egy bizonyos időszakot a gyöngyösi Richter Gedeon Gyógyszertárban eltöltöttem, ahol a szakemberek készségesen álltak rendelkezésemre, természetesen a betegségekben szenvedő állampolgárok is elmondták az általuk tapasztaltakat.

Tájékoztatom Önt, hogy a szociális és egészségügyi bizottsági ülésen az ezzel kapcsolatos aggályaimat közreadtam. Új gyógyszerellátási rendszerrel összefüggő, megoldandó fő célkitűzésekről készült tanulmányt eljuttattam dr.. Csehák Judit miniszternek.

A tanulmány tartalmát tekintve több javaslatot tartalmaz a jelenlegi helyzet megváltoztatására. A közelmúltban dr. Matejka Zsuzsanna miniszteri biztos tájékoztatott arról, hogy a szakmai tanulmány elkészítőjét, dr. Bartus József gyöngyösi gyógyszertárvezetőt tagként felkérték egy olyan munkacsoportba, amelynek az a feladata, hogy az új gyógyszertámogatási rendszer továbbfejlesztésének koncepcióit kidolgozza.

Tudom, ez Önt nem nyugtatja meg, hiszen a levélben megfogalmazottak már megtörténtek. Ezért a májusi parlamenti ülésszakon személyesen átadtam nyílt levelét Németh Miklós miniszterelnöknek, és kértem intézkedéséj.

A kormány elnökével történt konzultáció alapján Öntől az érdemi válaszadásig szíves, türelmét kérem.

Gyöngyös, 1989. május 16.

Tisztelettel: Dobos Józsefné országgyűlési képviselő 6. sz. választókerület Gyöngyös

Állásfoglalás

Az MSZMP Gyöngyösi Reformköre május 22-i összejövetelén üdvözölte és elfogadta a reformkörök első, szegedi találkozóján elfogadott platformtervezetet, és annak helyi megvalósításában cselekvőén részt kíván venni. A reformkor az elkövetkezendő időszakban az alábbiakat tekinti fő feladatának. Kezdeményezi és vállalja a megyében működő reformkörök első találkozójának megszervezését. Kéri a megye párttagságát, hogy a szegedi felhívásban leírtak szerint követeljék aláírásukkal is a kongresszus összehívását. (Mint köztudott, az MSZMP KB május 29-i ülésén - megmásítva korábbi döntését - kongresszus összehívásáról határozott.) A bővebb felhívást a gyöngyösi és Gyöngyös környéki alapszervezeteknek megküldtük. Aktívan és kezdeményezően részt veszünk a kongresszus előkészítésében és az azt megelőző helyi feladatok megvalósításában. Készülünk a tanácsi és országgyűlési választásokra helyi programmal és olyan hiteles, felkészült párttagok menedzselésével, akik a győzelem esélyével indulhatnak.

Mivel a politikai munka súlypontja a munkahelyről a lakóterületre helyeződik, kezdeményezzük az új típusú lakóterületi pártszervezetek létrehozását, ennek elősegítésére módszertani javaslatokat készítünk. Kidolgozzuk város- és községpolitikai elképzeléseinket. Ebben kiemelt figyelmet fordítunk az ifjúságra, az oktatásra és a tanácsi munkára. A kör élni akar javaslatainak, elképzeléseinek és akcióinak nyilvánosságra hozatalával. Nyíltan, nyilvánosan bíráljuk, ha kell, visszahívásukat kezdeményezzük azoknak a vezetőknek, akik képtelenek az önkritikára, a megújulásra, akik az elmúlt években lejáratták a pártot, félrevezették a tagságot, választóikat.

Az MSZMP Gyöngyösi Reformköre összejöveteleit minden hónap utolsó hétfőjén 12 órától, a Móricz Zsigmond úti (régi OTP) pártházban tartja, amelyre minden érdeklődőt szeretettel vár.

Az MSZMP Gyöngyösi Reformköre

Felhívás

1. Az MSZMP Egri Reformköre május 24-i, szerdai vitáján elfogadta azt a platformtervezetet, amely Szegeden, a reformkörök országos tanácskozásán született. Egyúttal üdvözli az MSZMP Gyöngyösi Reformkörének kezdeményezését, hogy a megyében működő reformkörök a mátraalji városban találkozzanak. Reméli, hogy a dokumentumban megfogalmazott legfontosabb gondolatok közös élszánással és cselekvéssel hamar a helyi politikai közgondolkodás és gyakorlat részévé is válnak. Kiemeli a szegedi platformból, hogy „kudarcra ítélt minden olyan törekvés, amely a makrostruktúra egészét az egyes alrendszerek egyidejű átfogó reformja nélkül kívánná korszerűsíteni.”

2. A szegedi platformtervezetben megfogalmazott nézetek döntő többsége logikus következménye az MSZMP által választott útnak. Ezért felhívjuk a párttagság figyelmét, hogy vitassa meg ezeket az elképzeléseket. A reformkörök ezekben nem különállásukat fogalmazzák meg, hanem felelősségüket és cselekvőkészségüket. Meg kell gyorsítani a politikai párttá válás folyamatát. Nem fogadjuk el a pártszakadásra vonatkozó igényeket és félelmeket, mert ameddig nem létezik a politikai párt, addig felesleges szakadásáról beszélni. A helyes fogalom nézeteink szerint a párttá alakulás.

3. A kör az MSZMP munkakongresszusának összehívását javasolja ez év őszére. Ennek választ kell adni a tagságot és a társadalmat foglalkoztató legfontosabb kérdésekre. Kérjük városunk és megyénk párttagságát, hogy csatlakozzon a szegedi felhíváshoz és támogassa a kongresszus megrendezését.

4. A kongresszusi felkészülés a döntő lehetőség az első demokratikus parlamenti és helyhatósági választások előtt, hogy valóban politikai párttá formálódjon az MSZMP.

A tét nagy. A tagság ennek tudatában döntse el, hogy milyen pártot is szeretne formálni az eddigi bürokratikus szervezetből, s válasszon olyan küldötteket, akik valóban képesek ennek érdekében tenni.

5. Szertartásmentes kongresszusra van szükség, amely valóban nyíltan szembenéz a feladatokkal. Ezért a párttagság figyelmét felhívjuk arra — a közelmúltban lezajlott városi és megyei pártértekezletek tanulságait leszűrve —, hogy ne a pozíció döntse el a küldöttek személyét. Hiteles, önálló, nyitott, dinamikus, tiszta kezű személyiségekre van szükség. Ne váljon a vezető beosztásúak gyülekezőhelyévé egyetlen pártfórum és -testület sem! Él kell kerülni a statisztikai szempontok érvényesülését is! (Vagyis, hogy valaki csak azért legyen küldött, mert munkás, fiatal és nő.)

6. A kongresszusi előkészületek során a párttagság ismeije meg a lakóhelyén élő elvtársait, kezdeményezze a lakóhelyi politikai centrumok kialakítását! Érezze a felelősséget, hogy nemcsak a párt belső ügyéről van szó! Ha demokratikusan, értelmesen és toleránsán rendezzük meg a pártkongresszust előkészítő vitákat és választásokat, majd magát a kongresszust, képessé válhatunk arra, hogy valódi politikai erőként vehessünk részt a hely- hatósági és országgyűlési választásokon.

Az MSZMP Egri Reformköre elhatározta, hogy vitáit és megbeszéléseit kéthetente, szerdán, fél 5-től tartja az Eger, Szarvas Gábor u. 2. szám alatti párthelyiségben. Várja azoknak a nyílt, kezdeményezőkész párttagoknak és pártonkívülieknek a jelentkezését, akik felelősséget éreznek városuk és az ország sorsáért. A következő találkozás június 7-én, fél 5-kor lesz, a téma: Eger és környékének feszültségpontjai.

Az MSZMP Egri Reformköre

„Nem reformálható, mert csődöt mondott99

Pozsgay Imre interjúja a SZER-ben

Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP PB tagja szerdán adott interjút a Szabad Európa Rádiónak Budapesten, amelyet az szombaton sugárzott. Az alábbiakban a beszélgetés legérdekesebb részleteit adjuk közre.

— Látjuk azt, hogy nemcsak Magyarországon van válság, hanem mindenütt Kelet-Közép-Eu- rópáhan. a Szovjetunióban, ahol ez a rendszer, ez a kommunista párt volt uralmon. Ön szerint, miniszter úr, azt jelenti ez, hogy válságban van a kommunista eszme?

— Ez a sztálinizmus válsága. Az egészén bizonyossá vált, hogy ez nem reformálható, mert csődöt mondott, alkalmatlan arra, hogy az embereknek megadja a szabadság élményét és érzését. Alkalmatlan arra, hogy belső hajtóerők keletkezzenek az egyénben, az állampolgárban valami nemesre vállalkozni, szétzilálta az emberek közötti szolidaritást, a termelők között pedig a kooperációt.

Ilyen körülmények között dönteni csak arról lehetett, hogy ezt az egész sztálinista típusú rendszert ideológiájával együtt le kell váltani. Ideológiájában a lényeget nem a marxizmusban és nem a marxizmus eltorzításában látom, mert ehhez az egészhez semmi köze. Abban látom, hogy egy felsőbbséges, atyáskodó rendszert vezetett be, amelyben az állampolgárt lehetőleg a leg- infantilisabb, leggyermekdedebb fokon kell tartani, alattvalóként kezelni, másképp nem fogadja el azt a feltételezést, hogy itt van egy mindentudó, mindenható vezér, vagy vezető csoport, amelynek nincs szüksége legitimációra, hiszen elméletében és minden tudásában úgy is benne van az, amire a népnek szüksége van. Hát ezt a szemléletet a maga jakobinisztikus módjával és elfajulásra, terrorra, erőszakra való hajlamaival együtt el kell takarítani az útból, ez nem felel meg se a szocializmusnak, se az európai politikai kultúrának, se az emberek mindennapi szükségleteinek.

— Miniszter úr! Mi lesz ezzel a párttal, az Ön pártjával, amely mellett mindenáron kitart? Kecskeméten, most a múlt héten Szegeden is sok szó esett arról, hogy esetleg pártszakadás lesz. Önhöz vagy az ön gondolatvilágához, politikai elképzeléseihez közel álló értelmiségiek — Bihari Mihály, Gombár Csaba — nemcsak elkerülhetetlennek, de egyenesen szükségesnek tartják a pártszakadást.

— Valóban. Már február óta, amikor a központi bizottsági ülés az 56-os események értékelésével foglalkozott, és végül is tudomásul vette a népfelkelésrőlszó\ó meghatározást, azóta — hol mint mumus és fenyegető rém, hol mint kívánatos cél — fel-felbukkan a pártszakadás képe. Én megpróbáltam racionalizálni ezt az egész problémakört.

Ha tisztában akarok lenni önmagámmal is, akkor azt mondom, hogy a pártszakadás nem valami rémséges dolog. És engem ne fenyegessen senki pártszakadás kockázatával, hogyha kimondom a véleményemet. Mert némelyek a pártszakadás rémképét azért vetítik fel a párttagság elé, hogy fogja be a száját és ne vitatkozzon, tartson együtt, ne veszélyeztesse — úgymond — a pártegységet, és így tovább.

Hát ez a bénultság volt jellemző az egész MSZMP-re, meg a kommunista mozgalomra, pontosan ilyen indítékokból tették ezt. Ilyen alapon én nem fogadom el veszélynek és kockázatnak a pártszakadást. De mondom, racionalizáltam magamban az egész ügyet, és mégis arra a következtetésre jutottam, hogy itt és most egy pártszakadás nem pártszakadás lenne, hanem szétesés, az MSZMP szétmállása, kormányzásra való alkalmatlanná válása, és eközben nem jelennének meg olyan kormányzati tényezők, amelyek ezt a helyzetet kezelni tudják. Kissé tudálékosan ezt már Kecskeméten is hatalmi vákuumnak neveztük. Hiszen nem az történne, hogy ebből a szétválásból, legalábbis a mostani, napokban, két markáns, egymástól elkülönülő, egymással polemizálni is tudó szocialista hivatkozású párt jönne létre, hanem megismétlem: egyfajta szétesés, identitászavar a tagságban, tájékozódási zűrzavar és kotródás kifelé a pártból.

Elérkezhet az idő, amikor a tisztulásnak, és az előbb általam is jellemzett megújulásnak nem lesz más útja, mint valóságossá tenni a két alapáramlat létét és külön szervezetbe tömöríteni, de jelenleg én ilyen kockázatot látok benne. Nem valamiféle szent és sérthetetlen törvény- szerűség, hanem egy mai ésszerűség jegyében.

— Szegeden felvetette egy reformkor tagja azt a kérdést, hogy vajon megújulhat-e az MSZMP egy olyan főtitkárral, mint aki most hivatalban van? Vagyis valakivel, aki az elmúlt évben egy az egyben szinte tovább csinálta elődje hibás politikáját — gondolok itt a gazdaságpolitikára, gondolok itt mint állandó példára Bős — Nagymarosra —, az ő idejében történt ugye a vízlépcsőrendszer megépítésének végleges határozata, majd a munkálatok felgyorsítása. Lehet-e megújulás Grósz Károllyal?

— Ezt új jelenségnek tartom, már a haladás jelének és a megújulás jelének, hogy ebben a pártban és a magyar közvéleményben a nyíltság, a nyilvánosság kitárulásával, szerkezetének átalakulásával megszűnt a bírálhatatlan személyek és pozíciók köre. Akár a főtitkárról vagy a miniszterelnökről, vagy bármilyen poszton lévő politikusról legyen szó, ma működésük nyílt bírálat tárgya. Én ezt előrehaladásnak.vélem, és a nyugati sajtó is. A hazai közvélemény is azért lepődik meg ezen, mert inadekvátnak, a rendszerrel nem azonosítható magatartásnak tekinti. Én meg azt mondom, hogy függetlenül attól, igazságos-e adott esetben vagy nem igazságos a bírálat, a ténye és a tekintélytiszteletnek a félretétele fontos előrehaladás.

Ami a konkrét ügyeket, eseményeket illeti, természetesen akár személyemről, akár mások személyéről van is ebben szó, én már ott tartok, hogy csakis a tagságra, jelen esetben a párttagságra kell bízni, hogy milyen ítéletet mond az elmúlt egy esztendő munkájáról.

Úgy vélem, ezért is került ilyen erőteljesen napirendre a pártkongresszus követelése, mert a lehetséges legnagyobb legitimációt szeretné a tagság adni a pártot irányító vezető erőknek. Ezt én nem akarom egy dodonai válasszal elintézni, mert még valamit az igazságosság kedvéért szeretnék hozzátenni. Az a gyanúm az elmúlt egy esztendő politikai problémáira visszatekintve, hogy hibátlanul és bírálhatatla- . nul nem tudta volna senki vezényelni ezt a szakaszt, ezt a korszakot. Remélem, majd erre is figyelni fognak, amikor a kongresszust előkészítik.

— Hadd időzzek most még egy kérdés erejéig ennél a problémánál. Ön legutóbbi bécsi sajtókonferenciáján — így olvasta az ember a nyugati lapokban, hírügynökségi jelentésekben — nem zárta ki Grósz Károly leváltását az őszi pártértekezleten vagy pártkongresszuson.

— Ezt ugyanabban a szellemben és ugyanazon a módon adtam elő, ahogy most itt erről beszéltem, és hát ez a kockázat és ez az esély benne van minden fontos döntésben. Egyébként ezt mint elvi lehetőséget

említettem, abból a megfontolásból és arra gondolva, hogy itt bontakozik ki előttünk a pártban egy mozgalom, amelyben a tagság akarja meghatározni a párt politikáját, és hogy kik legyenek vezető személyek. Itt megismétlem: én ezt egy ilyen elvi lehetőségnek tartom.

— Még mindig a személyi problémákról beszélve. Az Ön személye körüli problémákról beszélve feltűnik az embernek, hogy ellentmondás van az Ön társadalmi és a pártvezetőségen belüli népszerűsége között. Arra gondolok, Ön feltehetően a legnépszerűbb politikus ma Magyarországon, a társadalom körében sok támogatója van, Kecskemét és Szeged óta tudjuk azt, hogy az MSZMP-n belül is. Ugyanakkor, ha megnézi az ember a Politikai Bizottság listáját vagy a Központi Bizottság összetételét, ot) a támogatói közel sincsenek ilyen arányban Ön mellett, mint a társadalomban, illetve a párttagságban. Meddig tartható ez a diszkrepancia?

— Én szellemileg és lelkileg nagyon jól el tudom viselni, éppen abban a tudatban, hogy érezhetem, a nép becsül, a társadalom figyeli a tevékenységemet és honorálja következetességemet. Ez a következetesség nem abból áll, hogy akár a tévedéseim mellett is konokul kitartanék, de ha tévedésbe esem, akkor nem tétovázom azt bevallani. Ezenkívül a tisztesség — azt hiszem — nagy értékké vált egy devalválódott politikában és válság felé sodródó országban.

Nem magamat szeretném méltatni, félre ne értsen! A kérdése — azt hiszem — túllép ilyen szempontból a személyiség körén, de mégiscsak hát magamról is kénytelen vagyok ezt mondani és ebben az összefüggésben beszélni, ha már így tette fel a kérdést. Hadd tegyem még hozzá, hogy benne van ebben az az ínség is, ami jellemezte az elmúlt évtizedek politikai gyakorlatát, hogy valójában nem politikai küzdelmekben és akaratmegfeszítésben, hanem inkább alkalmazkodóképesség dolgában és hivatalnoki szemlélettel válogatták, választották ki a politikusokat. Márpedig kinevezett politikusok nagyon ritkán tudnak csak valódi közéleti küzdőszellemet megvalósítani.

Úgy vélem, hogy ha ezt itt mind megfontolom, és magaménak tudhatom a közvélemény támogatását, akkor azzal a csekélyke ténnyel mégiscsak szembe tudok nézni, hogy egy-egy szűkebb vagy bővebb

testület tagjai esetleg nem ugyanúgy gondolkodnak, mint az ország, most függetlenül a személyemtől. A párt apparátusa, választott testületéi, és különböző, esetleg most velem szemben fenntartásokat hangoztató tagjai maguk is túltéve érzelmi elfogultságukon önmagukat, racionalizálni fogják a helyzetet és azt mondják: az a jő a pártnak, aki jó a népnek.

— Miniszter úr! Röviden érintettük már a pártszakadás problémáját, Szegeden ez állandó téma volt az MSZMP reformköreinek a találkozóján. Fiktív a kérdés, de mégis felteszem: elfogadná Ön egy az MSZMP-ből kivált reformkommunista párt főtitkári tisztségét, mint azt sokan — megint csak Szegedre hivatkozom — már szinte mint befejezett tényt kezelik?

— Nehéz erre válaszolni, mert én nem így készültem, és nem erre készültem, hanem miként az előbb a nézeteimet is kifejtettem, a véleményemet ebben nem változtatom meg. Azt azonban kimondhatom, éppen e kérdés kapcsán, hogy ez már akkor nem neveztetne reformkommunista pártnak, ez az európai szocializmus fogalomkörébe tartozó párt lenne, akár egységesen vonul át a jelenlegi párt ebbe az állapotba, akár pártszakadás útján.

Csak olyan pártot tudok hatékonynak, eredményesnek elképzelni, amelyik a nép közegébe tud illeszkedni, és az európai gondolat közegébe, az pedig nem ezen az elvont eszmékhez ragaszkodó kommunista tapasztalaton épül fel, hanem az európai szocializmus olyan típusú gondolkodásán, amilyet egy olasz vagy francia szocialista pártban, vagy egy svéd, vagy egy osztrák vagy német szociáldemokrata pártban lehet felfedezni, azzal a kis megtoldással, hogy az a párt, amelyre én törekszem, az erősen nemzeti elkötelezettségű lenne, nem feledkezne meg arról, hogy a magyar nép körében kellene talajt találni, gyökeret ereszteni, és ezzel a néppel együttélve valamilyen messzetekin- tő programot kialakítani.

— A társadalomban szó van arról, hogy amennyiben az ősszel ez téma lenne, lehetne, Ön váltaná le Grósz Károlyt az MSZMP Tőtitkári pozíciójában. Ugyanakkor arról is beszélnek, hogy az lenne helyes, ha Ön a következő államelnöke lenne ennek az. országnak, ha a köztársasági elnöki intézményt bevezetnék. Hogy látja Ön saját magát, Pozsgay Imre, az elkövetkező években?

— Ugyanebben a dilemmában. Abban tudniillik, hogy — most funkció megnevezése nélkül — én ennek a szervezetnek a tartozéka is vagyok. Ha az vagyok, akkor a szervezetnek is rendelkeznie kell velem, megjelölni, melyik poszton látja leghatékonyabbnak és legeredményesebbnek a tevékenységemet. Ugyanakkor nem tagadhatom, számomra rendkívül vonzó az a tény, hogy becsül a nép, a társadalom. Ez esetben szívesen vállalnék olyan megbízatást — megint csak azt mondom, bárminek nevezzék is —, amelyik ezt a széles érintkezési lehetőséget fenntartja számomra, egy olyan kapcsolatrendszert, olyan ösz- szefüggéseket, érintkezési formákat, amelyben soha nem kockáztathatom meg azt, hogy szembekerüljek ezzel a néppel.

— Magyarországon ugye most a diktatúrából átmenet van a demokráciába. A következő nagy és fontos lépés a parlamenti választások lesznek. Hogyan képzeli el Ön ezeket a választásokat? Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a lengyel példát alkalmazzák, amelyet Ön is korábban, talán egy évvel ezelőtt még elfogadhatónak tartott volna, vagy pedig meghaladták már az idők Magyarországon azt az elképzelést, hogy a pártnak bizonyos többséget előre biztosítsanak?

— Többpárti választás lesz, ebben egyetértünk. Ennek a választásnak szabad választásnak kell lennie, amely a jelenleg vezető kormányzatért felelős pártra nézve is kockázatokat tartalmaz. Például megítélik eddigi tevékenységét, bár azt remélem, hogy megítélik majd lehetőségeit is. Ezt a kockázatot nem vállalni — egyenlő lenne a szabad választások elvét félretenni.

Azt azonban még szeretném elmondani — ezt Szegeden is megemlítettem —, hogy nem lehet olyan bávatag és ostoba párt, amelyik eleve saját vereségére utazna. Éz a játékszabályok felrúgását is jelentené. De azt hozzáteszem ehhez, semmiféle olyan választási trükköt, olcsó taktikát nem tudnék támogatni, amelyik ezt a győzelmet arra szeretné építeni, hogy a többiek még gyengék, készületlenek, identitási zavarokkal és báziskereséssel foglalkoznak. Ezért csak kiegyezéses formában tudom a választási előkészületeket elképzelni, amelyben a legautentikusabb társadalmi, népi hivatkozású és programú szervezetek együtt, közös elhatározással indulnak a választási küzdelembe.

»

4

i