Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-29 / 151. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 29., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A VIT-ek története Szombaton a Koreai NDK fővárosában megkezdődik — és július 8-ig tart — a XIII. Világifjú- sági és Diáktalálkozó. Ez az első alkalom, hogy ázsiai országban rendeznek VIT-et. A találkozóra 140 országból mintegy 14 ezer küldöttet várnak. A résztvevők száma alacsonyabb lesz, mint a korábbi VIT-eken, elsősorban a helyszínnel szemben felmerült politikai kifogások, s a nagy távolság okozta gondok miatt. Hagyományosan színes kulturális programján túl a VTT ezúttal is elsősorban az ifj úságot érintő nemzetközi, regionális, nemzeti és nemzedéki problémák megvitatásának fóruma lesz. A világpolitikában és a világ ifjúsági mozgalmában az elmúlt években lezajlott változások nyomán olyan, az 1985-ös moszkvai VIT-en még tabunak számító témák is megvitatásra kerülnek, mint a környezetvédelem és más globális problémák, az emberi jogok, a kisebbségek és a gyermekek védelme. A XIII. VIT politikai prog- . ramját kialakító Nemzetközi Előkészítő Bizottság (NEB) teljesen nyitottan dolgozott: bármely, a VIT-en részt venni kívánó nemzeti ifjúsági szervezet képviseltethette magát benne, s a NEB tagjai minden döntésüket konszenzus alapján hozták meg. Az előkészítésben résztvevő nemzetközi ifjúsági szervezetek közül a legjelentősebb és legtöbb tagot számláló szervezet, a Világifjúsági Találkozókat 1947-ben Prágában útjára indító Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DÍVSZ). Története 1942-ben kezdődött, amikor 28 ország antifasiszta ifjúsági szövetségének küldöttei londoni tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy a világháború után létrehozzák a haladó ifjúsági mozgalmak világszervezetét. E cél érdekében 1945. október 29-én a Londoni Royal Albert Hallban megkezdődött a világ ifjúságának találkozója: 63 ország több mint 33 millió fiataljának képviseletében 600 küldött volt jelen, és 1945. november 10-én Londonban megalakították a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget. A DÍVSZ első elnöke a francia Guy de Boisson lett. A DIVSZ-hez 1945 óta évről évre csatlakoztak újabb, az anti- imperialista szolidaritás, béke és barátság jelszavát elfogadó haladó ifjúsági szervezetek. Jelenleg a DIVSZ-nek 115 ország közel 280 ifjúsági és diákszervezete tagja. A kezdetektől széles körű nemzetközi kapcsolatokat kialakító DÍVSZ számos jelentős politikust adott a nemzetközi életnek. így például a DÍVSZ főtitkára volt 1950 és 1953 között Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt későbbi vezetője, s a DÍVSZ vezetésében dolgozott egy ideig Erich Honecker, az NDK jelenlegi államfője, az NSZEP KB főtitkára is. A DÍVSZ kezdeményezte akciók közül a világifjúsági találkozók a legjelentősebbek. Az elsőre, 1947-ben 73 ország küldte el képviselőit Prágába. Ettől kezdve 1957-ig kétévente más-más szocialista főváros (Budapest — 1949; Berlin — 1951; Bukarest — 1953; Varsó — 1955 és Moszkva — 1957) adott otthont a fiatalok találkozóinak. Az 1959-es bécsi fesztivál volt az első, amelyet nem szocialista állam rendezett. Az 1962 — Helsinki után a következő találkozót Algériában akarták tartani, de a Ben Bella bukását és Bumedien ezredes hatalomra jutását eredményező 1965. június 19-i algériai államcsíny véget vetett a'65 nyarára tervezett VIT végső előkészületeinek. AIX. VIT-re csak 1968-ban került sor Szófiában, öt év múlva pedig Berlinben találkozott a világ ifjúsága. 1978-ban először rendeztek VIT-et az amerikai földrészen. A havannai találkozót az éghajlat, a vendéglátók szívélyessege és a kulturális programok fényes hangulata tették felejthetetlenné. Moszkva hétévi szünet után, 1985-ben rendezett immár másodízben fesztivált, s célja mindenekelőtt a válságot átélő fesztiválmozgalom megmentése, újjáélesztése volt. A találkozót, amelyre minden addiginál több, 157 országból érkeztek fiatalok, a rendkívüli méretek és biztonsági intézkedések jellemezték. A következő VIT helyszínéről már Moszkvában megszületett az azóta sokat vitatott döntés. Egyfelől a VIT-ek hagyományosan magas költségei, másfelől a fesztiválmozgalom kezdetektől fennmaradt, antiimperialista szolidaritást sürgető jelszava miatt a rendezést nem vállalta egyetlen, szocialista táboron kívüli ország sem. Ebben a helyzetben jelentkezett vendéglátónak Phenjan. Szándéka világos volt: a VTT-tői azt várta, hogy jó szolgálatot tesz majd országegyesítő törekvéseinek, s megfelelően ellensúlyozza majd Del-Koreának a szöuli olimpián aratott propagandasikereit. Érvelése pedig, hogy Phenjannal első ízben kerülne a VIT Ázsiába, a fejlődő országok, valamint a Szovjetunió, az NDK és néhány más szocialista ország ifjúsági szervezeteinek széles körű támogatására talált. Az elmúlt két évben éles hangvételű viták folytak arról, hogy Phenjan alkalmas-e egy új típusú, pluralista légkörű fesztivál fogadására. A helyszín azonban eldöntetett, s a VIT Nemzetközi Előkészítő Bizottságának nem maradt más, mint hogy a XIII. VIT-en, a hely szellemét tudomásul véve tegyen meg minden erőfeszítést a világ haladó ifjúsági mozgalmának új jelszavak alatt történő megújítására. Harsányi György Egy kis gépjavító nagy húzásai Japán autó, pizzasütő tepsi és a vállalkozó szellem Veszettül ugat a kutya. Közben már a nyakamba csorog a hideg, esős lé az ernyőmről, már kipróbáltam három ajtót — mind zárva volt. Végre kinéz egy raktáros ember az egyik vaskapu mögül, s elmagyarázza, hogy amit én keresek, az száz méterrel odébb van, ha egyáltalán találok még az irodában valakit... Ez a Mátra — Nyugat-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gépjavító üzeme Felnémeten. Vagy az isten háta mögött, mert innen, a sorompón túlról már csak egy hatalmas mező látszik Felsőtárkány irányában. A kíváncsiságon túl a kétely hozott ide: nem akartam elhinni, hogy itt, egy nagy vállalat kis üzemében egyfajta „menedzserszellemben ” működnek a dolgok, hogy itt nem a vegetálás a cél, hanem az üzleti haszon — már amennyire ez ebben a szolgáltatóágazatban elképzelhető. Az is gyanús volt, hogy egymástól függetlenül többen is dicsérték dr. Szőke Miklóst, az igazgatót, mondván: az ő szervezőtehetsége nélkül valószínűleg még mindig olyan langyos lustasággal peregnének az események, mint eddig. Persze, a saját bőrükből ők sem bújhatnak ki. Az alapvető tevékenységüket — az erdészeteknél működő gépek javítását, az alkatrészek pótlását — el kell végezniük, akár hoz pénzt a konyhára, akár nem. Bár ez esetben túl sok választási lehetőség nincs: legtöbbször az utóbbi érvényesül. Az viszont, hogy a szerelés ideje csökkenjen, mindany- nyiuk közös érdeke. Ismerve azonban a hazai viszonyokat, a beszerzési nehézségeket — ezt újfent csak a vállalkozás ösztön zésével lehetett elérni. S hogy hogyan? — Most már egyszerűnek hangzik, de amíg eljutottunk idáig, elég sok tanulópénzt kellett fizetnünk. Ráálltunk az alkatrészek gyártására. Ha például egy Cummins típusú dízelmotor annak idején elromlott, sem alkatrész nem volt azonnal, sem az emberek nem értettek úgy a szereléshez. Különböző szerszámokat kellett elkészíteni ahhoz, hogy egyáltalán hozzáfoghassunk a javításhoz. Alapvető gond, hogy a gépek vásárlásakor ezek a feltételek nincsenek biztosítva. Akik nyugatról megveszik ezeket, nem törődnek azzal, hogy esetleges javításukhoz is meglegyenek a megfelelő felszerelések. — Ezek szerint itt bármilyen apró csavart vagy egy egész motort azonnal tudnak pótolni... — A képlet nem ilyen egyszerű. Van egy központi és egy konszignációs raktárunk. Ánnak idején bonyolult módon szereztünk be egy-egy nyugati szerkezetet vagy gépet. Á külkereskedelmi vállalat felé jeleztük a szándékunkat, több külföldi árajánlatot kellett kémünk, majd egy árbizottság engedélyezte valamelyiket. Ezt a választ elküldték nekünk, mi is „megvizsgáltuk”, visszaküldtük a megrendelőt a külkereskedelmi vállalatnak. Erre ő írt egy bizományos szerződést, elküldte nekünk, mi aláírtuk, visszaküldtük. Ő megrendelte az árut, és már csak arra kellett várni, hogy megérkezzen. Ha mindenki a kezét-lábát törte az igyekezettől, ez akkor is eltartott három-négy hónapig. A konszignációs raktárral mindennek vége, bármely alkatrészt legkésőbb három nap alatt biztosítunk. A Cummins motorokra, és ma már a Hiab darukra is kötöttünk ilyen raktári szerződést. Ezzel egy időben logikusnak látszott, hogy a vevőszolgálatot is ellássuk. — Mi késztette az üzemet arra, hogy ilyesmire vállalkozzék? Hiszen az köztudott, hogy ebből a fajta szolgáltatásból nem lehet „pénzt csinálni. ” — Az igazi haszon, hogy olyan tevékenységet kínálunk, amit más nem. Ehhez végül is három alapvető tételt kellett felismernünk. Ne csak magunknak gyártsunk, hanem az egész országnak, merthogy magasabb szériaszámon kisebb az önköltség. A második, hogy teljesen precíz gyártási technológiára van szükség. Csak így lehet biztosítani a minőséget. A harmadik pedig, hogy ne mindent saját magunk csináljunk. Nem értünk a hőkezeléshez például, ezért olyan gyártót kellett keresnünk, aki ezt elvégzi. Lényegében itt arról van szó, hogy meg kell keresni az együttműködési lehetőségeket. S hogy „pénzt csiná- lunk-e”? Régebben ezt az üzemet maximálisan eltartotta a vállalat. Ma az alkatrészgyártásból hétmillió, a bérmunkából kétmillió 800 ezer, a vevőszolgálatból majdnem egymillió, a konszignációs raktárból négy és fél millió, a részegység-felújításból pedig hárommillió forint a bevétel. En nem mondom, hogy ez fedezi a velünk kapcsolatos összes kiadást, de hogy jelentős terheket vesz le az erdőgazdaság válláról — az bizonyos. — Azt hallottam, hogy az előbb felsoroltaktól jóval „mere- dekebb" üzletekbe is belefogtak... — Közel két esztendeje nyugatra is szállítunk az áltálunk gyártott alkatrészekből — egyebek között például a Berger cégnek, mintegy 400 ezer osztrák schilling értékben. Szóba került, hogy esedeg a Nissan autók észak-magyarországi képviseletét, a használt járművek forgalmazását el tudnánk látni. Előreláthatóan magából az eladásból igazi hasznunk nem származik — viszont a javítást, alkatrészellátást is vállalva már megéri! Emellett amerikai partnerekkel tárgyalunk pizzasütő tepsi, illetve újfajta Coca-Cola-dobozok- hoz egy-két kiegészítő elem gyártásáról Ez utóbbiból negyedév alatt 5 millió darabot kellene teljesítenünk. S ami esetleg mindebből a „meredekséghez” tartozik: a vállalkozások lényege, hogy különösebb eszköz- és anyagmennyiség megléte nélkül lényegében a szervezésre, a kooperációra építve hozna hasznot... DorosJudit Gyár a Csanyik- völgyben A Miskolc melletti Csa- nyik-völgyben avatták fel a Chinoin korszerű injekció üzemét. Még ebben az évben 70 millió ampulla injekció készítését tervezik az új létesítményben. Az üzemben korszerű, minden szempontból megfelelő körülmények között készítik az injekciót tartalmazó ampullákat (MTI-fotó: Kozma István Német fasiszta terrorista légitámadás Eger ellen, 1944. december 12-én Eger lakossága méltán hihette azt, hogy az október 28-i irgal- masok kórháza elleni szovjet légitámadással, s a város ostroma véráldozatával lezárultak a háború borzalmai és véget ért ártatlan polgárainak fájdalmas veszte — de tévedtek. Tévedtek, mert bár a megyeszékhelyet 1944. november 30-án a 2. Ukrán Front 27. hadseregének egységei már elfoglalták, de a német és magyar erők a Bükk déli nyúlványainak völgyeiben kemény védelemre rendezkedtek be, úgyhogy a szovjet csapatok Eger birtokában megtorpantak, s a Várhegy felé törtek előre. így csak december 10-én tudták Felsőtárkányt birtokba venni; s onnan nyugati irányba előretörve s Eger felől észak felé támadva, 1944. december 12-én Felnémetet is feladni voltak kénytelenek a fasiszta erők. 1944. december 12-én, délelőtt fél tízkor borzalmas terror- támadással vágott vissza a hitlerista Luftwaffe. Bombákkal megrakodva érkezett egy-két repülőgépe Eger légterébe, s vaktában polgári lakóházak sorára vetette halált osztó terhét. Most, e fasiszta gonosztett után, 45 esztendő múltán sikerült név szerint feltárnunk az áldozatok kilétét, megismerve a terrorbombázás célpontjaiul esett részeket. Pusztítottak a bombák a Líceum szomszédságában, a Kállay Zoltán, ma Bajcsy-Zsilinszky utcában, a Dobó tér keleti oldalán, a Dobó utca környékén. A terrortámadás másik magja a Sánc-városrészben a Tetemvár utcában és mellékén, nemkülönben a város fölé magasodó Hor- nászky Nándor, mai néven Bárány utcában volt. De nagy volt a pusztítás a Balassi Bálint utcában is. Az 1944. december 16-án megjelent Új Hírek röplapújság gyászkeretben adott tudósítást az esztelen pusztítás áldozatairól, imigyen: "A DECEMBER 12-1 NÉMET TERRORTÁMADÁS EREDMÉNYE: 33 HALOTT ÉS 87 SEBESÜLT; DECEMBER 14-ÉN TEMETTÉK EL A'SZERENCSÉTLEN ÁLDOZATOKAT. A TEMETÉSEN AZ ÉRSEK MELEG ÉS TARTALMAS BESZÉDET MONDOTT.” A bombázás alatt a repülőgépekről géppuskatüzet szórtak a városra, ami a megpezsdült élet során az utcán közlekedő polgárok sorában is szedte halálos és sebesült áldozatait. Az idézett egykorú — bár nem hivatalos — híradás 33 áldozatával szemben 22 személy nyomban életét vesztette, de további 3 a szerzett súlyos sebesülésben később hunyt el. Az 1944. december 12-i német fasiszta terrorbombázás áldozatainak listáját — kutatásaim szerint — az alábbiakban adjuk közre: Balogh Gyula, 2 éves. Balogh László, 4 éves. Balogh Sándor, 10 éves. Bóta József nyugalmazott MÁV-segédtiszt. (Ez a Bethlen utca 21. szám alatti lakos december 12-én halt meg, de halála okát aknarobbanásban jelölték meg. Tehát nem bizonyos, hogy a légitámadás áldozata volt!) Elek Ernőné, 33 éves. Fehér István szénkereskedő, 50 éves. (őt a mai Kossuth Lajos utcában való jártában érte a repülőgépről leadott lövés. December 14-én a kórházban hunyt eh) Fehér Katalin, 9 éves. (Ot előbb említett édesapjával együtt érte a lövés, s néhány órával később a kórházban hunyt el.) Hegyi Sándorné Ónodi Mária, 24 éves. (Ő Anna nevű leányával a Bárány utca 30. számú házba menekült, de a családi házat ért telitalálatban vesztette életét. Leánya közléséből tudjuk, hogy fejlövés is érte.) Józsa Ferenc, 11 éves tanuló. Kelemen Ignácné, 25 éves. (A légitámadás során szerzett sérülése nyomán fellépett vérmérgezésben, 1945. január 20-án hunyt el.) Kelemen Józsefné, 31 éves. Lászka Ferenc, 5 éves. (A Bárány utca 30. számú házban érte a légibomba szilánkja, s a kórházban december 23-án halt meg.) Mátyási Bemát, 47 éves. Molnár Andrásné Kis Rózái, 44 éves. Miskolczi János, 56 éves. Nagy György, 63 éves. özvegy Őszi Józsefné, 47 éves. Szepesi Erzsébet, 5 éves. özvegy Szepesi Jánosné, 60 éves. Szepesi Kálmán, 8 éves. Szeredi Mihály földműves, 46 éves. özvegy Szilágyi Ferencné, 71 éves. Vas Ilona, 16 éves. (Sorsát lásd Lászka Ferencnél.) Kovács István 63 éves felnémeti lakos (földműves, a légitámadás során a Malom utcában halt meg.) Szeretnénk hinni és remélni, hogy a Népújság szolgálatot teljesített azzal, hogy a megyeszékhely lakosságát ért különböző háborús okok folytán ért emberveszteségről — mint Eger eleddig történeti fehér foltjáról — beható kutatások eredményeképpen számot adott. A 45 évvel ennek előtte szerzett tragikus sebek las- san-lassan begyógyultak, sőt a túlélők egy része is a temetőbe került, de EGER POLGÁRSÁGA SOHASE FELEDJE EL E MÉLTATLANUL ELSZENVEDETT BORZALMAKAT! ♦ Az irgalmasok kórháza sebészeti osztályát október 28-án ért szovjet bombatámadás korábban közreadott 22 áldozata további kettővel bővült: özvegy Juhász Józsefné, Visztra Margit, 30 éves. (Kórházi lakos volt.) Bóta János, 66 éves. (Mint a sebészeti osztály betegét érte a támadás, és november 1-jén hunyt el.) Sugár István
