Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám

2. ___ AZ ORSZÁGGYŰLÉS FOLYTATJA MUNKÁJÁT NÉPÚJSÁG, 1989. június 29., csütörtök N yers Rezső polemizál a szünetben (Folytatás az 1. oldalról) akkor, hogy az adórendszertől függetlenül meglévő gazdasági válság miatt gyakran az adóre­form vált a bűnbakká. — Kétségtelen, hogy a terve­zettnél nagyobb inflációs nyo­mást váltott ki a ’88-as adóre­form. Bár a fogyasztói árak egy­szeri, 8 százalékos növekedése csak két tizedponttal magasabb a tervezettnél, a termelői árak emelkedése ennél jóval jelentő­sebb. Ebben a hatásban tetten érhetők azok a kompromisszu­mok, amelyek a termelői árak csökkentése helyett azok szinten tartásával, s így lényegében bur­kolt állami támogatással előzték meg, hogy a reális árviszonyok alapján sokkal több vállalat, sőt egy-egy alágazat is veszteségessé váljon. így a százszázalékos termelői árindex többletjövedelmekhez juttatta az alapanyag-termelőket és az energiatermelők egy részét. Az is tagadhatatlan, hogy a fo­gyasztói ártámogatás leépítése és az általános forgalmi adó egyide­jű bevezetése néhány területen durva áremelkedést okozott. Ilyenek voltak a gyermek- és cse­csemőruházati cikkek árai. Min­dent összevetve, a jövedelem­centralizáció változását és az ár­növelő hatásokat is figyelembe véve, azt kell megállapítani, hogy az adóreform első esztende­jének haszonélvezői a vállalatok és szövetkezetek, terheinek vise­lői pedig a lakosság és a költség- vetés voltak. Az adóreform ’88-as megva­lósítása az állami költségvetés­nek 4,4 milliárd forintjába ke­rült, amiből 2,6 milliárd forint az adóhivatalok egyszeri kiépítése és gépesítése, 1,8 milliárd forint az üzemeltetés éves többletkölt­sége. Becslések szerint a társada­lom összköltségei 15-16 milliárd forintra tehetők. A működőké­pesség veszélyeztetése nélkül ál­landó feladatunk az adminisztrá­ció és az ezzel együttjáró költsé­gek csökkentése. Az 1988. évi adóbevételi tervek teljesültek, a személyi jövedelemadónál a na­gyobb bér- és kamatemelések miatt túlteljesültek. 4,8 millió magyar állampolgár fizetett adót az elmúlt esztendőben. A bevé­telek teljesítése mellett a rend­szer működőképesnek bizo­nyult, fennakadásokat két terü­leten, az adóelőleg-fizetések és az ÁFA-visszaigénylés területén lehetett helyenként és időnként tapasztalni. A ’87-es előkészítés ideje óta hallatlanul sok illúzió, tévhit és irreális elvárás tapad a családi jö­vedelemadó fogalmához. A sze­mélyi jövedelemadót ellenző szakértők, mindenekelőtt szo­ciológusok, kívánatos ellenpont­ként a családi jövedelemadót ru­házták fel minden vonzó tulaj­donsággal, s azóta társadalmi szervezetek, érdekképviseletek széles köre is felzárkózott a gon­dolat mögé. E viták a Parlament­ben is többször fellángoltak — mondta Békési László, s bejelen­tette, hogy részletesen kidolgoz­ták azokat a megoldásokat, ame­lyek különbözőképpen adóztat­ják a családok jövedelmeit.- A családi jö vedelemadó a kö­zös háztartásban élő családtagok valamennyi jövedelmét össze­vonja. Ez annyit jelent, hogy be­kerül az adóztatandó jövedelmek közé a béreken, vállalkozói jöve­delmeken és kamatokon kívül a nyugdíj éppúgy, mint a családi pótlék, a gyermekgondozási se­gély, az ösztöndíj vagy a szociális segély. Miután hazánkban az az általános, hogy egy családon be­lül a félj és a feleség egyaránt ke­res, és a jövedelemszerkezetben nem jelentéktelen az előbb felso­rolt pénzbeli társadalmi juttatá­sok részaránya sem, a családok összevont jövedelme a személyi jövedelemadóhoz képtest erőtel­jesen növeli az adóztatandó jö­vedelemalapút. Ezzel szemben áll, hogy az összevont jövedel­meket a közös háztartásban el­tartottak létszámával — a mér­hetőség kedvéért ez többnyire a kiskorú gyermekeket jelenti — el kell osztani, és így alakul ki az egy főre jutó adóztatandó jöve­delem. Kinek kedvez ez a megol­dás? A mellékelt számítások azt bizonyítják, hogy kedvezménye­zik a nagy jövedelmű családokat, azon belül is a kiugróan magas jövedelmű többgyermekes, illet­ve az átlagnál magasabb jövedel­mű egy- és kétgyermekes csalá­dokat. Nem szabad elfelejte­nünk, hogy a tavalyi adatok alapján az összes magyar adózó 86 százaléka az éves 120 000fo­rint jövedelem alatti tartomány­ban helyezkedett el. A rendszer jellemzője, hogy nem azonosan értékeli a családban eltartott gyermekeket. A legnagyobb mentesség az első gyermekre jut, majd a kedvezmény degresszí- ven csökken. Egyértelműen kedvezőtlen a családi jövede­lemadó a kis jövedelmű csalá­dok, a pályakezdő fiatalok, az egyedülállók és a nyugdíj mellett jövedelemmel rendelkezők szá­mára. Az előzetes számítások azt bizonyítják, hogy valamivel több mint 1 millió 100 ezer, gyerme­ket nevelő család kisebb része lé­nyegesen jobb, nagyobb része valamivel rosszabb helyzetbe ke­rülne a klasszikus családi jövede­lemadó megvalósítása esetén. A valódi kérdés itt nem az, hogy milyen legyen a gyermek- nevelés költségeinek technikai támogatása az állam részéről. Az igazi kérdés az, hogy milyen ala­pon akarjuk támogatni a gyer­mekeket nevelő családokat. A másik szociálpolitikai alap­elv, hogy egységesen támogas­suk a gyermeket nevelő családo­kat, azaz minden gyermek neve­lésének költségeihez azonos mértékű támogatást nyújtson az állam. Végül az sem kizárt, hogy a rászorultsági elv alapján kizá­rólag az alacsony jövedelmű csa­ládok gyermeknevelési költsége­ihez nyújtson támogatást az ál­lam. Úgy vélem, hosszú távú ér­dekeink, társadalmi céljaink és gazdasági lehetőségeink alapján reális lehetőségünk az egységes támogatásra van, amit egy to­vábbfejlesztett, reálérték-meg­őrzést garantáló családipótlék­rendszerrel és a személyi jövede­lemadóban egységes mértékű, valamennyi gyermekre kiteijedő adókedvezménnyel lehet legjob­ban megvalósítani. Ebből az is következik, hogy a jelenlegi fe­szültséget mindenképpen fel kell oldani, azaz ha októberben a sze­mélyi jövedelemadó továbbfej­lesztése mellett dönt a Parla­ment, valamennyi, gyermeket nevelő családot gyermekenként azonos összegű, adóból levonha­tó kedvezményben célszerű ré­szesíteni. E kedvezménynek azokra a családokra is ki kell ter­jedni, ahol nincs annyi adóköte­les jövedelem, hogy fedezetet nyújtson a gyermeknevelési tá­mogatásra. E családok esetében a családi pótlékot célszerű nö­velni az adóban el nem számol­ható gyermeknevelési támoga­tással. E megoldás ellen két érv hozható fel. Az egyik, hogy meg­szünteti a három- és többgyer­mekes családok jelenlegi relatív kedvezményét a többi gyermek- nevelő családdal szemben. Ez kétségtelen. Mindenesetre fi­gyelmet érdemlő tény, hogy 1988-ban a 160 000 három és több gyermeket nevelő család közül több mint 56 000-en nem tudták igénybe venni a gyerme­kenként és havonként járó 1000 forintos adóalap-kedvezményt, mert nem volt akkora jövedel­mük, hogy fedezetet nyújtson a kedvezményre. A gondolatme­netből minden bizonnyal kide­rült, hogy a kormány a személyi jö vedelemadó to vábbfejlesztése mellett voksol, de teljesen nyitott más megoldás végrehajtására is, a realitások talaján. Ezt az utób­bi megjegyzést azért tettem, mert vannak nagyobb kedvezményt biztosító, minden bizonnyal nép­szerűbb megoldások is. Ilyen például a Nagycsaládosok Egye­sületének javaslata, vagy az a terv, amely az eddigi kedvez­ményt az egy- és kétgyermekes családokra is teljeskörűen kíván­ja kiterjeszteni. Mindkét megol­dás — torzító hatásainak meg­szüntetésével együtt — legalább 40 milliárd forinttal kerül többe a jelenlegi módszernél. Erre saj­nos 1990-ben még nem vállal­kozhatunk. A személyi jövedelemadón be­lüli kedvezmények, mentessé­gek, preferenciák ma széles kö­rűek, s a lakossági jövedelmek több mint kétharmadát mentesí­tik az adó alól. Ez az oka annak, hogy a maradék egyharmadra jutó átlagos adóteher több mint 32 százalékos, magas a progresz- szió és magasak az adókulcsok. A mentességek, kedvezmények ügye az egyik legkényesebb terü­lete az adórendszernek. E téma kapcsán három elem­ről kell említést tennem. Az egyik az adómentes jövedelem- határ kérdése. Ez ma 55 000 fo­rint, az alkalmazottaknál 12 000 forinttal kiegészítve. Ez az adó- mentesség a jövedelem nagysá­gától függetlenül mindenkire vo­natkozik, így 4 millió 800 ezer ember veheti igénybe. Ez az egyetlen tétel több mint 320 mil­liárdnyi jövedelmet von ki az adóztatás alól. A második téma az úgyneve­zett költségátalányok elszámolá­sa a személyi jövedelemadón be­lül, amely elsősorban a különbö­ző szellemi és művészi tevékeny­séget folytatók számára lehetsé­ges. Ez a költségátalány, amely az összjövedelem 65-től 40 szá­zalékig terjed — valójában füg­getlen a ténylegesen felmerülő költségektől. Végül a harmadik témakör, a mezőgazdasági kistermelés adóztatása. A lényeg az, hogy a jelenlegi rendszerben a mezőgaz­dasági kistermelésből származó jövedelmek után — ami egyes becslések szerint 60-80 milliárd forint között mozog — nem egé­szen 100 millió forint adóhoz ju­tott az államháztartás. Szeretnék egy félreértést eloszlatni. Kon­cepciónk nem a mezőgazdasági kistermelés keményebb adózta­tására, az érdekeltség csökkenté­sére, netán e tevékenység szűkíté­sére gondol. Maximális ambíció­ja az, hogy a mezőgazdasági vál­lalkozók, a hivatásszerű földmű­velők, vagy ha úgy tetszik, a már működő jelentős farmergazda­ságok jövedelmei se legyenek mentesek a közteherviselés alól. A helyi adóztatás szerves ré­sze a tanácsok, mint önkormány­zatok új gazdálkodási rendjének, anyagi alapjai növelésének, jo­gosítványaik gyarapításának. Ehhez a körhöz vagyoni típusú adók, kommunális jellegű adók és a helyi forgalomhoz kötődő konjunkturális adók tartozhat­nak. Az ÁFA területén korrekció­kat és egyszerűsítéseket terve­zünk, mindenekelőtt a lakásépí­téssel kapcsolatos elszámolások területén. A konkrét törvényja­vaslatokat a Minisztertanács ok­tóberben tervezi a Parlament elé terjeszteni — mondta végezetül a miniszter, kérve a koncepció megvitatását. Fekete János, a Reform Bi­zottság elnöke arról szólt, hogy az adórendszer korszerűsítésé­nél hasznosítani kell az eddigi ta­pasztalatokat. Annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a gaz­daságirányítás hiányosságai nem írhatóak az adórendszer számlá­jára. csán szót kaptak Börcsöd Dezső budapesti, Tóth Ilona veszpré­mi, Cselőtei László gödöllői, Ba­logh László békési képviselők. Felszólalt többek között Nagy Sándor, a SZOT főtitkára is. Á kormány által benyújtott előter­jesztéssel kapcsolatban vegyes érzelmeinek adott hangot. Elis­merte, hogy a koncepció őszin­tén szól az új adónemek műkö­déséről, a feszültségekről is, ugyanakkor nem képes feloldani azokat az ellentmondásokat, amelyekkel naponta találko­zunk. A felszólalások elhangzása után a pénzügyminiszter vála­szolt a felmerült problémákra, majd szavazásra került sor. A Parlament az előterjesztést az ajánlásokkal, a kiegészítésekkel és a korrekciókkal együtt 7 ellen- szavazattal, 38 tartózkodás mel­lett elfogadta. Ezután Kárpáti Ferenc vezér- ezredes, honvédelmi miniszter a kormány felhatalmazása alapján az Országgyűlés elé terjesztette a honvédelmi törvény módosítá­sának tervezetét. A miniszter ex­pozéját megelőzően az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a törvénytervezethez több képviselő is újabb módosító ja­vaslatot nyújtott be, ezért a hon­védelmi törvény módosításának tervezetét az Országgyűlés két olvasatban, általános és részletes vitában tárgyalja. Az országgyűlési vitában so­kan felvetették azt a problémát, hogy a bevonuló fiatalok jelentős részét lakóhelyüktől távoli ala­kulathoz irányítják. Ez gondot okoz a katonáknak, de a hozzá­tartozóknak is, s ebből adódik az az igen nagy számú áthelyezési kérelem is, ami sok ember mun­kaidejét köti le. Válaszában Kárpáti Ferenc elmondta: a problémát főként az okozza, hogy a csapatok elhelye­zése, feltöltöttségének aránya nem egyenlően oszlik meg ha­zánk területén. Az Országgyűlés ma folytatja munkáját. Hazánk és a Nemzetközi Va­lutaalap (IMF) között jelenleg is folynak a tárgyalások, de várha­tóan júliusban meg fogunk tudni állapodni egymással — mondot­ta az MTI munkatársának kérdé­sére válaszolva Békési László pénzügyminiszter, a parlamenti ülésszak szünetében tartott saj­tótájékoztatóján. Hozzátette: az IMF-szakértők elfogadták az Országgyűlés legutóbbi üléssza­ka óta tételesen kidolgozott újabb 5 milliárdos költségvetési- hiány-csökkentési tervet, ugyan­akkor még látnak problémákat a magyar hitelezési gyakorlatban, illetőleg monetáris politikánk­ban. A sajtótájékoztatón elhang­zott egyéb kérdésekre válaszolva kifejtette: jelenleg a lakossági jö­vedelmek egyharmada viseli az SZJA terheit, a pénzügyi kor­mányzat azt szeretné, ha a várha­tó módosítások után az arány megfordulna, kétharmad rész vi­selné e terheket, és egyharmad rész maradna adómentes. Kér­dés persze, hogy mennyire sike­rül elfogadtatni a társadalommal és az Országgyűléssel, hogy az adómentes jövedelemküszöb ne valamennyi jövedelemre teljed­Ülést tartott a Miniszter­tanács Szerdán a parlamenti ta­nácskozás szünetében ülést tar­tott a Minisztertanács. Volt-e valamilyen különleges oka a szokatlan időpontnak? — kér­dezte az MTI munkatársa Baj­nok Zsolt megbízott kormány- szóvivőt, a Magyar Hírlap fő- szerkesztőjét. — Nem, semmiféle rendkí­vüli ok nem játszott közre, pusztán az, hogy az Országgyű­lés tanácskozásán amúgy is részt vesznek a kormánytagok, így szinte önként kínálkozott az alkalom arra, hogy néhány folyamatban lévő fontos ügyről — mintegy menet közben — tá­jékozódjanak, és véleményt cseréljenek a kormány tagjai. A nem egészen egyórás ülésen dr. Udvari László államtitkár, a bős — nagymarosi beruházás kormánybiztosa beszámolt a magyar — csehszlovák tárgya­lások helyzetéről. A Miniszter- tanács — elfogadva a tájékozta­tót — felhívta az érintett tárcá­kat, hogy július 12-éig véglege­sítsék azokat a vizsgálati anya­gokat és dokumentumokat, amelyek a kormányközi szak­értői tárgyalások alapjául szol­gálhatnak, s e munkába vonják be a környezetvédő mozgalma­kat is. Az így véglegesített anyagokat július 13-án átadják a csehszlovák félnek. A kor­mány egyetértett azzal, hogy Medgyessy Péter felkérte a hid­rológia, a földtan és a szeizmo­lógia, valamint más tudom­ányágak jeles képviselőit: a szakértői munkacsoportokban vegyenek részt a Magyar Tudo­mányos Akadémia dokumen­tációjának megtárgyalásakor. — Bart ha Ferenc államtitkár, a Nemzeti Bank elnöke közbül­ső tájékoztatásként beszámolt a Világbank vezető képviselői­vel folytatott tárgyalásokról. A kormány a beszámolót jóváha­gyólag tudomásul vette. A szerdai ülésen egyébként „ven­dégként,, részt vett Nyers Re- zsőis, aki, mint ismeretes, lekö­szönt államminiszteri tisztéről. Németh Miklós kormányfő a testület nevében meleg szavak­kal mondott köszönetét a kor­mányban, a reformbizottság­ban végzett munkájáért. Kérte, hogy új posztján is támogassa a kormány törekvéseit, s további munkájához minden jót és sok sikert kívánt. jen ki, csak a legalacsonyabbak­ra, és egy bizonyos határnál deg- resszíven szűnjön meg. Egyéb­ként ez jelenti a legnagyobb tar­talékot, 320-330 milliárd forint­nyi jövedelemről van szó. A miniszter arról is szólt, hogy a legtöbb hozzászóló mindenfaj­ta, kedvezményt jelentő — szinte vívmánynak számító — tétel megváltoztatása ellen fellépett, ez érthető, hiszen az ilyen módo­sítások mindig valamilyen érde­ket sértenek. Ezért ésszerű kompromisszumot kell kötni. A mezőgazdasági kistermeléssel kapcsolatban is igazságosabb közteherviselésre van szükség. A láthatatlan jövedelmeknél pedig a valós jövedelmeket csak mini­málisan tükröző adatszolgáltatás is több milliárd forint adóbevé­telt jelenthet. Tulajdonképpen a már említett arányváltozás mindezek figyelembevételével érhető el — mondotta. Ehhez még Lékai Gusztáv képviselő hozzáfűzte: a mezőgazdaságban nem reálisak az árak, az adó- mentesség megszüntetésével együtt árrendezést kell végrehaj­tani, de mivel ez inflációt ger­jesztő lép>és lenne, kapcsolni kell e lépéshez a bérreformot is. Dr. Kulcsár Kálmán és Árvái Lászlóné a szünetben A téma tárgyalásának kap­Szabó Istvánnal, a TOT elnökével (Tudósítónktól): A hazai közlekedés viszontagságai állandó beszédtémát jelentenek az Országházban is. „És most a kombájnok is...” — mondogatták a képviselők, akik a mezőgazdaságban dolgozó honatyákat vették körül az országos demonst­rációról érdeklődve. A kombájnosok figyel­meztető akciójáról Szabó Istvánnal, a TOT el­nökével beszélgettünk. — Nem tartom olyan dolognak, amelyen meg kellene botránkozni — mondta. — Nem a TOT felhívására szerveződött pár megye — a nagy agrár- és gabonatermelő megyék —, Szol­nok, Hajdú, Békés termelőszövetkezetei kez­deményezték, az elnökségünk „megpártolta” és egyetért vele, mint alulról jött kezdeménye­zéssel. — A demonstráció méretei is jelzik, nagyon is időszerű a gabonatermelők figyelemkeltő szava... — A múlt évhez képest háromezer forinttal romlott hektáronként a gabona jövedelmezősé­ge, pedig hát akkor jó termés volt, most is annak nézünk elébe. Ezt valamilyen formában kifeje­zésre kell juttatni. Tárgyaltunk a Kormánnyal, nem tudtunk megegyezni: január elseje óta a megállapított áron olyan 9-10 százalékot kap­tunk, ezt köszönjük, de a mi gondjainkon ez nem segít. Ezért demonstrálunk ma reggel 7-től 8 óráig 110 helyen az országban a forgalom las­sításával. — Ön, mint termelőszövetkezeti elnök, szin­tén ott lesz a kombájnosai között? — Amennyiben a parlamenti munkám lehe­tővé teszi, a tiltakozó péterpáli aratók között lesz a helyem, Nádudvaron... Békési László sajtótájékoztatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom