Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-27 / 149. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. június 27., kedd Az MSZMP elnökségének nemzetközi sajtókonferenciája (Folytatás az 1. oldalról) mélyiség ül itt önök előtt” — je­lentette ki Nyers Rezső, majd megadta a kérdezés lehetőségét az újságíróknak, akik azonnal feltették a kínálkozó kérdést: ki a főnök? A pártelnök leszögezte: kol­lektív vezetés jött létre az MSZMP politikai tevékenységé­nek meghatározására, s ezen be­lül „primus inter pares” — első az egyenlők között — az elnök. *A párt égész apparátusának irányí­tása a főtitkár feladata, s ha köz- társasági elnökválasztásra kerül a sor, véleménye szerint Pozsgay Imre lesz a főnök, míg a kor­mányban Németh Miklós. Grósz Károly és PoZsgay Imre lakoni- kus tömörséggel tette hozzá: egyetért Nyers Rezső körülte­kintő válaszával. Arra a kérdésre, hogy van-e kétfrontos harc ma a pártban, a párt elnöke úgy vélekedett: két­féle szélsőség érhető tetten, s a másként gondolkodóknak vála­szolniuk kell arra: elfogadják-e a párt irányvonalát, formuláit, s aszerint dolgoznak, vagy nem. Véleménye szerint nagyobb ve­szélyt rejt magában, ha valaki ke­vésbé hajlamos változtatni a né­zetein. Grósz Károly ezt kiegé­szítendő rámutatott: a külföldi sajtó nem ismeri eléggé a magyar bel- és pártpolitikai folyamato­kat, s emiatt húzzák meg a törés­vonalat a reformerek és a kon­zervatívok között. Kijelentette: az MSZMP vezetésében minden­ki a reform híve. „Nem az a kérdés, hogy hon­nan jövünk, hanem hová me­gyünk” — idézte az Illyés Gyu- la-i mondást Nyers Rezső arra az észrevételére: véletlen-e, hogy az elnöki asztalnál a szóvivő egyik oldalán Grósz Károly egyedül foglal helyet. Hozzátette szellemesen azt is, hogy nem a 3 plusz 1 matematikai képletéről van szó, hanem négy személyi­ségről. Németh Miklós e témá­hoz kapcsolódva hangsúlyozta, hogy a megújuló magyar politi­kai és gazdasági modellváltásban még érezhetőek a régi beidegző­dések megváltoztatásának ne­hézségei. Reményét fejezte ki, hogy nem kell újabb negyven év e beidegződések eltűnéséhez. Pozsgay Imre — visszatérve egy korábbi témához — úgy fo­galmazott: valóságos és tartal­mas kompromisszum jött létre az elnökségben. Ennek azonban nem a személyes oldalát kell fe­szegetni, hanem a nézetek egysé­gét értékelni. Egyetértés van a demokratikus szocializmus szükségességében, ezt a célt azonban a régi modell toldozga- tásával-foltozgatásával nem le­het elérni. Gyökeres modellvál­tás szükséges, s ezt békés átme­nettel kell megvalósítani. Felté­teleként említette a hatalmi vá­kuum és a kormányozhatatlan helyzet elkerülését — s ebben az MSZMP-nek történelmi felelős­sége és szerepe is van. A párt el­nöke ehhez kapcsolódva aláhúz­ta: az elnökség nem a múlt érté­kelésében értett egyet, hanem a jövőt illetően. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy lényegi egyetértés alakult ki a magyar párt és a magyar történelem kö­zelmúltjának kérdéseiben, s ab­ban az elhatározásban: meg kell akadályozni, hogy Magyaror­szág destabilizációs tényező le­gyen Európában. Pozsgay Imre — kérdésre rea­gálva — tájékoztatást adott a po­litikai egyeztető tárgyalások új szakaszáról, hangsúlyozva, hogy néhány érdemi kérdésben előre­lépés történt. Az MSZMP kül­döttsége vállalta, felkéri a kor­mányt a politikai területet érintő információk kiterjesztésére, hogy a tárgyalópartnerek is meg­felelő dokumentumokkal ren­delkezzenek. A szovjetellenes megnyilatko­zásokkal kapcsolatos kérdésre a párt elnöke úgy reagált, hogy a magyar nép és a politikai közvé­lemény túlnyomó többsége nem szovjetellenes, nem akar helyte­len politikai álláspontra helyez­kedni. A politikai ostobaság vi­szont nemzetellenes. Nagy érdeklődés kísérte a Ta- bajdi Csaba felfüggesztésével kapcsolatos kérdésre adandó vá­laszt. Grósz Károly erről úgy nyilatkozott, hogy az osztályve­zető-helyettes fegyelmi vétséget követett el. A nyilatkozattétel­hez ugyanis az illetékes, felügye­letet gyakorló vezető egyetértése és hozzájárulása kell. A felfüg­gesztéssel a Politikai Bizottság egyetértett. Végül köztársasági elnöki je­lölésével kapcsolatban Pozsgay Imre bejelentette: amikor elfo­gadta a Központi Bizottság meg­bízatását, számolt azzal, hogy a leendő törvény kimondja: az el­nök semmiféle pártban, politikai mozgalomban nem tölthet be ve­zető szerepet. Egyetlen pillanatig se gondolta azonban azt, hogy csökkenhet politikai szerepe az országban. Grósz Károly szerint „a Központi Bizottság egy tisztet áldoz a győzelemért”, míg Nyers Rezső Pozsgay Imre esetleges tá­vozását az elnökségből úgy érté­kelte, hogy nagyon sajnálná, ha üresen maradna a helye, de ez esetben örülne neki, s üdvözölné új pozíciójában. Átadták a csehszlovák félnek a nagymarosi dokumentumokat Udvari László kormánybiztos hétfőn — az előzetes megállapo­dásoknak megfelelően — Cseh­szlovákia budapesti nagykövetsé­gén átadta Vladimir Lokvenc csehszlovák kormánymeghatal­mazottnak azokat a kockázati és környezeti veszélyeket felsoroló háttéranyagokat, amelyeket a ma­gyar kormány a nagymarosi víz­lépcső építésének májusi felfüg­gesztésekor hózott döntésénél fi­gyelembe vett. Átadta továbbá a Magyar Tudományos Akadémiá­nak a vízlépcső elhagyásáról, illet­ve a megvalósítás környezeti, öko­lógiai, vízminőségi és szeizmoló­giai hatásairól kidolgozott véle­ményeket is. Udvari László egyút­tal továbbította Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes levelét Pavel Hrivnak szlovák miniszter- elnöknek. Bontják a „vasfüggönyt” a magyar - román határon Az orosházi és nyírbátori határ­őrkerületek járőrei június 25-én, vasárnap kora reggel észlelték, hogy a román határőrizeti szervek több helyen, mindenekelőtt a ha­tárátkelők környékén megkezdték az elmúlt időszakban épített be­tonoszlopos drótkerítés bontását. Az illetékes két határőrkerület megfigyelései szerint 26-án, hét­főn kora délutánig a mozgást aka­dályozó kerítést a közös magyar — román határszakasz mentén nagy­részt lebontották. Az oszlopsor néhol még áll, a legtöbb helyen azonban már ez is eltűnt. A határ menti romániai településekről a magyar határ felé vezető utakat vi­szont homokhalmokkal teszik jár­hatatlanná. Az ónagylaki úton, közel a határhoz, egy vasból ké­szült gépkocsiakasztót is megfi­gyeltek. A „vasfüggöny” bontását a határőrségnél azzal is magyaráz­zák, hogy viszonylag könnyűszer­rel legyőzhető volt: átbújtak alat­ta, átmásztak rajta, széthajtották, vagy éppen szétvágták. Üdvözlő táviratok Nyers Rezső részére Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szívélyes üdvöz­letét küldte hétfőn Nyers Rezsőnek abból az alkalomból, hogy megválasztották az MSZMP elnöki tisztségére. A szovjet veze­tő kifejezte meggyőződését, hogy a két párt közötti elvtársi együttműködés a jövőben is a szocializmus megújulását, a két ország közötti barátság, kölcsönös megértés és a szilárd kap­csolatok elmélyítését szolgálja. Erich Honecker, a NSZEP KB főtitkára hétfőn ugyancsak szívélyes jókívánságait fejezte ki Nyers Rezsőnek. A saját és a központi bizottság nevében küldött táviratban a pártvezető azt a meggyőződését hangoztatja, hogy „a két párt közötti hagyo­mányos barátság szálai a jövőben is a szocializmus és a béke ja­vára fognak fejlődni”. Georgiosz Vasziliu ciprusi elnök is gratulált az MSZMP új elnökének. „Tudom, milyen rendkívül nehéz és nagy kihívást jelentő feladat áll Ön előtt, de biztos vagyok abban, hogy sike­resen oldja majd meg azt, a magyar nép javára” — olvasható Vasziliu üzenetében. Lipcsei levél Magyarországról vagy rosszat, vagy semmit A lipcsei óvárosban az utazási iroda kirakataiban a különböző szocialista országokba irányuló szervezett turistautakat hirdetik. Hetekkel ezelőtt eltűntek a ma­gyarországi utakról szóló kiírá­sok. Nem volt olyan beszélgető- partnerem, aki ne hozta volna ezt összefüggésbe azzal, hogy Ma­gyarországon elkezdték a „vas­függöny” lebontását. Az NDK átlagpolgárának a nálunk zajló sebes politikai vál­tozások megítélése szorosan kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, hogy nem fogják-e tőlük elvenni a Magyarországra utazás lehető­ségét is? Akinek nincs az NSZK-ban rokona, vagy aki nincs túl a nyugdíjkorhatáron, az turista­ként nem sok külföldi úticél kö­zül választhat. A legkönnyebb Csehszlovákiába eljutni (szemé­lyi igazolvánnyal), Bulgáriába csak repülőgéppel, Szovjetunió­ba és Lengyelországba csak uta­zási irodával vagy meghívólevél­lel mehetnek. Románia a külön­böző ottani korlátozások miatt gyakorlatilag kiesik, Jugoszlávia pedig — főként a laza határellen­őrzés miatt — Nyugatnak minő­sül. A legvonzóbb ország a kis vá­lasztékból mindig is Magyaror­szág volt, a budapesti kirakatok­kal és az izgalmasan nyüzsgő Ba­latonnal. Sokan a Balaton part­ján nyaralnak, nyugatnémet ro­konokkal. Ki ne látott volna a nyaralók kertjeiben egymás mel­lett parkolni Mercedest és Tra­bantot? A magyarországi utazá­sok vonzerejét még az sem csök­kenti, hogy naponta és szemé­lyenként alig válthat át többet, mint kétszáz forintnyit, ami — különösen a balatoni árakat fi­gyelembe véve — kemény taka­rékosságra és sok kényelmetlen­ségre kárhoztatja őket. Megkérdeztem sok embert: A magyarországi utazások meg­szüntetése esetén kire haragud­nának? Saját hatóságaikra vagy Magyarországra? Minthogy itt az NDK-polgár „rovására” nö­velik a magyarok szabadságát. A kérdést kicsit furcsának találták, de többnyire elnéző tekintettel válaszolták, hogy „természete­sen a mieinket okolnánk”. Az NDK illetékesei és a sajtó „hatá­rozottan” cáfolják a magyaror­szági utazások korlátozásáról szóló híreszteléseket. Vannak olyanok, akik erről másképpen vélekednek, ugyanis őket — a magyarországi utazásra szóló en­gedélyük ellenére — a csehszlo­vák határról, küldte vissza az NDK határőrsége, minden in­doklás nélkül. Az NDK polgárai a nyugatné­met televízió híradóiból értesül­tek arról, hogy Magyarország nyugati határán hozzákezdtek a műszaki határzár lebontásához. A drótkerítést vagdosó magyar határőrök látványát azért nem­csak az utazási lehetőségek szemszögéből dolgozták fel, ha­nem — mint többen mesélték — a berlini fal létével (azaz megszű­nésével) kapcsolatos képzeteket keltett bennük, pár másodperc erejéig. Az NDK átlagpolgárának gondolataiban a már megtett, vagy tervbe vett turistaút mellett Magyarország egyéb vonatkozá­sainak nem jül sok hely. A kitar­tó ideológiai nevelés szempont­jainak körébe zárt sajtó az utóbbi időben Magyarországról vagy rosszat mond, vagy semmit. A magyarországi belpolitikai fejle­ményekről jobbára csak akkor adnak hírt a budapesti tudósítók, ha olyan hivatalos állásfoglalá­sokat vagy cikkeket találnak, amelyekkel a szocializmus NDK-beli gyakorlatának szelle­mét lehet igazolni. Emellé jósze­rével csak olyan elrettentő hí- recskéket tálalnak, amelyek a magyar gazdaság hanyatlását és a politikai élet zűrzavarát, veszé­lyességét hivatottak érzékeltetni. Beszélgetőpartnereim — élet­kor, foglalkozás, sőt életfelfogás szerint meglehetősen különböző emberek — zavartan próbálták összeállítani a kedvemért saját Magyarország-képüket, általá­ban három tájékozódási pont alapján. A nyugatnémet tv-ből arról értesülnek, hogy nálunk független politikai szervezetek alakulnak, a magyar politikusok nyilatkozataikban meglepő dol­gokat mondanak. Az NDK saj­tójából arra következtetnek, hogy Magyarország a tömbnek már egyre kevésbé szerves tagja. (A politikai főiskolák szeminári­umain az előadók Magyarorszá­got és Lengyelországot már nem is minősítik szocialistának.) A hivatalos sajtó alapján sokan em­lítették sajnálkozva, hogy nálunk már több mint százezer a munka- nélküliek száma. A saját, turista­ként szerzett tapasztalatok alap­ján Magyarország egyfajta fo­gyasztói paradicsom, a Rákóczi úti maszekok butikjairól, a bol­tok kínálatáról csodálattal be­szélnek, az árakról azonban min­denki szörnyülködve. A két or­szág összehasonlításában a szok­ványos vélemény végeredmény­ben így fogalmazódik meg: ná­lunk, az NDK-ban, nagyobb a szociális biztonság, olcsóbbak a közszükségleti cikkek, kisebbek a lakbérek. Nálatok drágaság van, ingatag a helyzet, de nagy az árubőség, színesebb az élet és egyre nagyobb a szabadság. (Hová vezet ez?) Az NDK televíziója a két or­szág politikai szolidaritásának egy fényesebb időszakából vá­lasztott, amikor idén elhatározta, hogy programjára tűz egy ma­gyar tv-sorozatot: A Tenkes ka­pitányát. Kurucz János EK-csúcs Egység vagy válság? Rendkívüli biztonsági intéz­kedések közepette Madridban hétfőn megkezdődött az Euró­pai Közösségek állam- és kor­mányfőinek találkozója. A ta­nácskozás napirendjének közép­pontjában az egységes európai piac megteremtésével kapcsola­tos kérdések, elsősorban az egy­séges pénzügyi és bankrendszer létrehozásával kapcsolatos prob­lémák, valamint az úgynevezett szociális charta megvitatása sze­repel. A csúcstalálkozó színhelyét, a madridi kongresszusi palota kör­nyékét rendőrkordon őrzi, a ha­tóságok az ETA baszk szepara­tista szervezet akciójától tarta­nak. Egy ilyen támadás lehetősé­gére utal az a hétfő reggeli pokol­gépes merénylet is, amelyet Spa­nyolország északi részén követ­tek el egy kaszárnya közelében, megsebesítve egy őrt. A csúcstalálkozót a házigaz­da, az EK leköszönő soros elnö­ke, Félipe González spanyol mi­niszterelnök nyitotta meg. Rövid beszédében hangsúlyozta, hogy a mostani tanácskozáson a kö­zösség vagy újabb lépést tesz elő­re a gazdasági egység irányában, vagy súlyos válsággal kell szem­benéznie. Ebből a szempontból különösen fontosnak nevezte Nagy-Britannia álláspontját a ta­nácskozáson. Korszerűsítsék a szövetségi rendszert! Lettországi vita A Lettországi Népfront Taná­csának vezetősége az egyik köz- társasági lapban felhívást tett közzé a közelmúltban, azt java­solva, hogy a mozgalom minden szervezetében, csoportjában vi­tassák meg Lettországnak a Szovjetunió keretein kívüli szu­verenitásával kapcsolatos kérdé­seket. Ennek nyomán indulatok­tól sem mentes vita bontakozott ki a balti köztársaságban. Erről számolt be a Pravda hétfői szá- , mában a lap rigai tudósítója. A helyi sajtó a napokban köz­zétette a felhívás kapcsán a Lett KP KB irodájának határozatát, amely megállapítja, hogy ko­moly fordulat ment végbe a népfront tevékenységében. A Szovjetunión kívüli szuverenitás jelszava nélkülöz minden gazda­sági és politikai alapot, követke­zetlenségről és a népfront veze­tőinek szűklátókörűségéről ta­núskodik. A Pravda letteket megszólal­tatva olyan véleményeket idéz, amelyek határozottan elutasítják a kilépés gondolatát, s veszélyes­nek tartják a népfront vezetői­nek felhívását. Az egyik inteijú- alany irreálisnak minősíti a kivá­lás tervét. Arra van szükség — hangzik a vélemény —, hogy a szövetségi rendszert korszerűsít­sék. Azt kell elérni, hogy Lettor­szág (és mások) alkotmányosan garantált, „de jure” önállósága „de facto” önállósággá váljék. Szerződést kell kötni a szövetség egésze és minden egyes szövetsé­ges köztársaság között, kölcsö­nösen előnyös alapon. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a köztársaságok érdekeltek legye­nek a szövetség erősítésében. MTI Lángokban egy szovjet tengeralattjáró Johan Jörgen Holst védelmi mi­niszter szerint „okkal feltételez­hető” , hogy a lángba borult szovjet tengeralattjáró nukleáris fegyvereket is hordoz. A védelmi minisztérium szó­vivője elmondta: segélyhíváso­kat kaptak a tengeralattjáróról, amely nemzetközi vizeken járt szerencsétlenül. A norvég légie­rő egy gépe a helyszínre repült és jelentette, hogy a hajó a felszínen van, de sűrű füst veszi körül. Egyelőre nem ismeretes, hogy az égő tengeralattjáró milyen osz­tályba tartozik. A szerencsétlen­ség színhelyén már három szov­jet repülőgép tartózkodik, és úton van egy norvég mentőheli­kopter is. A védelmi miniszter közölte, hogy a Szovjetunió még nem ér­tesítette ugyan Oslót hivatalosan a balesetről, Norvégia azonban segítséget ajánlott fel, s máris úton van a helyszín felé két nor­vég mentőhajó is. A miniszter úgy tudja, hogy szovjet alakulatok már meg­kezdték a mentést. A tengeralattjáró-tűz tényét a TASZSZ szovjet hírügynökség is megerősítette. MTI Minden eshetőségre számítva Kínai vezetők — külföldi bankszámlák Brit sajtójelentés szerint a kí­nai legfelsőbb szintű vezetők mintegy 77,5 millió dollár ösz- szegben nyitottak bankszámlá­kat hongkongi, svájci és más pénzintézetekben a pekingi tün­tetések idején arra az esetre, ha nem sikerül leverni a demokrati­kus megmozdulásokat, s úgy döntenek, hogy elhagyják az or­szágot. Az is a brit lapok tudo­mására jutott, hogy a kínai légie­rő egyik repülőgépe készen állt arra, hogy vadászgépek kíséreté­ben a kínai kommunista vezető­ket kimenekítse az országból. A magas rangú vezetők azt is fon­tolóra vették, hogy ebben az esetben az Egyesült Államoktól vagy a Szovjetuniótól kérnek menedéket. A The Sunday Times című va­sárnapi londoni lapnak adott nyilatkozatában Richard Nixon volt amerikai elnök felszólította a nyugati országokat, óvatosan bánjanak Kínával annak ellené­re, hogy felháborította őket a pe­kingi brutális leszámolás. Nixon úgy vélekedett, hogy jelenleg Kí­nában visszatérnek a régi fanati­kus kommunista kemény vonal­hoz. Ugyanakkor a Bush-kor- mánynak hosszú távú érdekeket kell figyelembe vennie mind az Egyesült Államok, mind Kína szempontjából, mielőtt szankci­ókat alkalmazna. „A megtorló intézkedések politikailag nép­szerűek, erkölcsileg kielégítőek lennének az amerikai nép nagy többségének körében, de ez a politika nem lesz hatással a kínai kemény vonalú vezetésre” — nyilatkozta Nixon. MTI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom