Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-24 / 147. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. június 24., szombat PANORÁMA 5. Kisnánai távlatok Nyaralás a málnásban Festői szépségű település Kisnána, és ami ennél is fontosabb talán az itt élőknek, hogy adottságai révén minden családnak munkát ad, s reményt a valódi boldogulásra. 1989 derekán pedig ezt nem sok helyen mondhatják el e kis hazában. A kisnánai embernek ilyentáj­ban nincs ideje politizálni, se a holnapok bizonytalanságán töpren­geni, mivel kezdetét vette a málnaszezon. Kényes portéka az édes gyümölcs, s ha érni kezd, gazdáját minden nap a kertbe parancsol­ja. A faluban heteken keresztül szinte kivétel nélkül mindenki szü­retel, aki ugyanis halogatja a munkát, attól elpártol a szerencse, s vele a haszon is. A vár távolból A kristálydetektoros rádiótól... Lizák Vince, közel a hetvene­dik évéhez, a korral járó bölcs nyugalommal egyengeti a kasza élét. Sok mindent megélt, a tava­lyi szívinfarktus is arra figyel­mezteti: nincs értelme a törtetés- nek, az erőn felüli küzdelemnek. Ebben a faluban születetett, s ha sorsa másfelé vetette, idevágyott vissza. Mondja: nagyot fordult a világ, más idők járnak a faluban is. Hol van már a kristályde­tektoros rádió? Emlékszem, jó ideig csak a főjegyzőnek, meg a plébánosnak volt. Csodájára jár­tunk... Ma meg már nem len­nénk meg villany nélkül. — Mivelfoglalkozott a nyugdí- jig? — Dolgoztam a tanácsnál, a járási pártbizottságon, a Mátra- vidéki Fémműveknél. 1979-ben korkedvezménnyel jöttem nyug­díjba, akkor 4200 forinttal. Jó pénznek számított. Ma 5000 fo­rint körül kapok. Ehhez bizony kell egy kis kiegészítés. Ezért tar­tom a nyulakat is. Épp nekik ké­szülök egy kis füvet kaszálni. Annak idején volt egy darabka földünk is. Nyaranta ott dolgoz­gattunk az asszonnyal... — Mit szól ahhoz, hogy újra valódi éytéke lesz a földnek ? , — Keso. A jo Szákemberek, akik igazán értettek a földhöz, elmentek az iparba, meg aztán ki is öregedtek mára. A mai fiata­lok már a kaszát sem tudják meg­fogni. Az is hiba volt, hogy a he­lyi tsz-t egyesítették a domoszlói- val. Micsoda géppark volt itt! El­vittek mindent, de mostmár mindegy. Hiába a beszéd Ma kezdődik a málna átvétele. A faluban alig akad család, aki ne szüretelne. Egymás után hoz­zák a ládákat, tartalmuk hama­rosan a domoszlói hűtőházba ke­rül. Tűrhető az idei termés — mondják többen -,a felvásárlási árról azonban ugyanez nem mondható el. A tavalyi 60 forint helyett idén csak negyvenötöt adnak. Belkovics Lajosnak is megvan a véleménye a dologról, csakúgy mint a többi termelőnek. — Szépen lehet keresni a mál­nával, ha az ember nem sajnálja rá a munkát. Tavaly a 400 négy­szögölről 10 mázsát szedtünk le. Kilóját 60 forintért vették át, de idén nem egészen így fest a hely­zet. De mit mondhatunk erre? A málna nem vár, nincs idő vitára, tiltakozásra. Nem hagyhatjuk veszendőbe ezt a rengeteg mun­kát. Tudjuk, hogy a piacon 100 forintért árulják. Azt mondja meg valaki: hol a különbözet? — Miért nem értékesítik ma­guk? — Szerződtünk a tsz-szel — mondja egy másik termelő. De különben is, ahhoz el kellene vinni a városba, s lehetőleg Mis­kolcra, vagy Pestre, mert ott van jó ára. Erre nekünk nincs időnk, s az útiköltség is pénzbe kerülne. Nincs más választásunk, ennyi­ért adjuk oda. (Ezen a napon, egy siroki zöldségesnél 120 forintért kínál­ták a gyümölcsöt.) S ha már itt vannak az újságí­rók, szóba kerül az is, hogy a fa­luban jóval drágább az élet, mint városon. Többen panaszolják, hogy itt mindenért fizetni kell. Pénzbe kerül az ivóvíz, a szemét- szállítás, drágább az áram is, nem is beszélve arról, hogy egy kis permetezőszerért is a városba kell utazni. Omladozó szimbólum A Kompolti család ősi zászlaja lobog a középkori vár omladozó csúcsán. Ma már mindössze azt jelzi, hogy kezdetét vette a nyári szabadtéri koncertek sora. Csa­bai Anna, aki a málna átvételnél segédkezik, meg is jegyzi, hogy tegnap Komár Lószfószórakoz- tatta a közönséget a vár falai kö­zött. Tavaly nyáron is sokan fel­léptek a színpadon. Itt volt Korda György, Soltész Rezső. Én még nem vettem részt egy koncerten sem — folytatja a lány. Az az igazság, hogy a fiatalok itt nem nagyon tudnak mit kezdeni a szadad idejükkel. A két kocsmán kívül más szórakozóhely ugyanis nincs. Igaz a könyvtár, amit nem­régen hoztak rendbe, nagyon szép. De ezen kívül semmi. A vármúzeum gondnokát, Kohajda Istvánnét lánya helyet­tesíti ezen a délelőttön. Ő mutat­ja meg a a vár tövében húzódó csodálatos tájházat, s ő kísér fel várba is. — Nem sok látogatónk van — mondja útközben. — Főként IBUSZ-csoportok, kerékpáros, nyugati turisták állnak meg itt. Vakáció a büfé előtt A nyári szünet első napján nem sok gyereket látni a faluban. Többségük a málnaszedésben segít a szülőknek. Mindössze há­rom fiút sikerül megszólaltat­nunk a büfé előti teraszon. Lábu­kat lóbázva habzsolják a fagylal­tot. —Hol töltitek a vakációt? — Úgy volt, hogy a Balatonra megyünk a családdal, de apu munkahelyén csak egy-két em­ber kapott beutalót — szólal mag kissé csalódottan Kölüs Albert. — Az iskolában nem szervez­tek tábort? — Csak a kisdobosoknak — felel Szalui Szabolcs- De én Kálba megyek, meg aztán a nagymamához, Nekézsenyre. — A szüléitek is foglalkoznak málnatermesztéssel? — Itt mindenkinek van mál­nája — mondják egyszerre. Ne­künk is kell segíteni szedni. Há­rom hét alatt végzünk vele. — Nem unatkoztok? — Lent voltunk a réten játsza­ni, de elromlott az idő. Ezért kö­töttünk ki itt a büfé előtt. Minden­esetre jobb, mint az iskola. Útban a szőlő felé Lizák Vince: — A mai fiatalok a kaszát sem tud- -ják megfogni Turistacsalogató présházak A tanácselnököt, Koncsos Sándort azért keressük, hogy mutassa meg nekünk az új könyvtárat. De ha már itt járunk, a település életéről is váltunk né­hány szót. — Kisnánán több, mint 1300 ember él, s elmondhatom, hogy ez a létszám ugyan nem gyarapo­dik látványosan, de nem is csök­ken. Rengeteg telket alakítot­tunk ki az elmúlt években is. Emellett lassan befejeződik az utak építése, felújítása. A 250 ezer forint értékű tehót is erre a célra fordítottuk. Itt ugyanis él még a teho, igaz a lagutóbbi falu­gyűlésen már felvetették, hogy ideje megszüntetni. Szeptember­től így minden bizonnyal mi is el­fejtjük az önkéntesnek kikiáltott hozzájárulást. Igaz, nálunk való­ban odakerült a pénz, ahova az emberek szánták. Azt utak por­talanítása a teho segítségével egy évvel hamarabb befejeződhetett.-Manapság nagy divat az ide­genforgalmi fejlesztésekre kon­centrálni. Kisnána is vonzóbb le­hetne a turisták számára. Ho­gyan vélekedik erről? — Erre jelenleg nincs pén­zünk. Az itt élők érdekeit kell először is figyelembe venni. Nem hiszem, hogy az emberek jó szemmel néznék, hogy például parkolókat alakítanánk ki a vár körül. Ennél fontosabb dolgaink is vannak. Mindenesetre arról nem tettünk le, hogy idecsalo­gassuk az idegeneket. Többek között ezért is alakítunk ki bor­pincéket présháznak való telkek­kel. Igaz, a tervek még csak most készültek el, de máris érdeklőd­tek a környékről. A múlt a jövőért A helybéliek legújabb büszke­sége, a községi könyvtár, való­ban szép. Egy 1842-ben épült parasztházat újítottak fel erre a célra. Helyet kapott itt a gyer­mek és felnőtt irodalom mellett egy kisebb társalgó is, ahol szük­ség szerint egy-egy tanácsülés is lebonyolítható. — Az épületről annyit tu­dunk, hogy Pejkó József építette 150 évvel ezelőtt — mondja kala­uzunk. — Készülünk megírni a ház történetét is, hogy az idejá­rok egy kicsit a falu múltjába is bepillanthassanak. A táblán túl Már elhagyjuk a községtáblát, amikor az út mentén egy idős há­zaspárra leszünk figyelmesek. Málnát szednek a falu határán túl. — Szedjenek, amennyi jóle­sik! — kiált Jurecska István. Lecsippentünk néhány sze­met, majd illendően elköszö­nünk. Már gurul velünk az autó, amikor még mindig hallani a gaz­da hangját: — Rohanó emberek! Épp­hogy csak megkóstolták... Hát a családjukra nem gondolnak? Barta Katalin (Fotó:Szántó György) Rohanó emberek. A családjukra nem gondolnak? Tűrhető az idei termés, az árak annál kevésbé A tájházat kevesen látogatják Panoráma a várból

Next

/
Oldalképek
Tartalom