Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-24 / 147. szám

4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. június 24., szombat Elsőfokú ítélet született a lőrinci kettős gyermekgyilkos ügyében A büntetés: halál A Heves Megyei Bíróság bün­tetőtanácsa pénteken délelőtt hirdetett ítéletet a lőrinci, 36 éves Potvorszki József ügyében. Mint már többször beszámol­tunk róla, a férfi múlt év decem­ber 23-án brutálisan megölte két nyolcéves fiúgyermekét. Két nap tárgyalás és bizonyítási eljárás után a bíróság bűnösnek mondta ki a kegyetlen apát aljas indok­ból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberö­lésbűntettében. Ezért őt a legsú­lyosabb büntetéssel, halállal súj­totta. A súlyos döntés kimondását követően az indokolásra tért rá a büntetőtanács elnöke, dr. Kahler Frigyes. Elsőnek arról tájékoz­tatta a jelenlévőket, hogy a bíró­ság a bizonyítékok alapján mi­lyen tényállást állapított meg. Beszélt Potvorszki József házas­ságáról, arról, hogy eddig már kétszer állt bíróság előtt: egy al­kalommal tiltott határátlépésért három évi próbaidőre felfüg­gesztett öt hónap szabadságvesz­téssel büntették, másodjára pe­dig minősített csalás, üzérkedés miatt jogerősen egyévi börtön- büntetéssel sújtották. Külön tag­lalta a bíróság elnöke azt az idő­szakot, amióta a Potvorszki csa­ládot 1987-ben Zoltán fiuk tra­gikus halála miatt gyász érte. Az apa annak az évnek az őszén ön- gyilkosságot kísérelt meg, ami után három hónapon át kezelték a gyöngyösi kórházban. Ezt kö­vetően felhagyott az italozással, normális családi életet éltek. Újabb kudarcot jelentett életé­ben, hogy — bár ő sose ismerte el bűnösségét — csalás és üzérke­dés címén elítélték. Tavaly már­cius közepén kezdte meg bünte­tésének letöltését az egri bünte­tés-végrehajtási intézetben. Az első néhány hónapban még rendszeresen levelezett a felesé­gével, ám amikor szeptember­ben eltávozásra ment haza, az asz- szony már jelezte neki, hogy sze­retné felbontani a házasságukat. E tény később valósággá is vált, legalábbis a nej megismerkedett egy férfival, s erről levélben be is számolt börtönben lévő férjé­nek. Ilyen előzmények után érke­zett haza múlt év december 17- én feltételesen szabadulva Pot­vorszki. Akkor másnap estig egyáltalán nem látta a családját. Megtalálta viszont a felesége ál­tal a hatvani bírósághoz benyúj­tott keresetlevél másolatát a vá­lásról. A következő napokban sokat vívódott elsősorban magá­ban, mi lesz közös életük további sorsa. A kérdést azonban nem tisztázták az asszonnyal. Gyakran meglátogatta a te­metőben nagyfiának a síremlé­két, s ilyenkor ötlött fel benne: valamennyiük halála jelentené az egyedüli megoldást. Erről az elképzeléséről még anyósának is beszámolt. December 23-án dél­után két gyermekének azon való vitája, hogy melyikük kivel sze­retné együtt tölteni a karácsonyi ünnepeket, lehetett a végső moz­zanata elhatározása valósággá váltásának. Ugyanis ebben a kis perlekedésben annak jelét látta, hogy véglegesen megkezdődött a család szétesése. Úgy döntött: gyógyszerrel elaltatja, megfojtja nyolcesztendős fiait, azután vé­gez az asszonnyal is, végül pedig saját magával. Később meggon­dolta magát — már a gyermekek hosszan tartó, igen drasztikus meggyilkolását követően —, és úgy határozott, hogy az asszonyt nem azon nyomban öli meg, ha­nem előbb felelősségre vonja hűtlenségéért, megkötözi, megmutatja neki a kis holttesteket, majd baltával agyoncsapja. Ez- utánra tervezte öngyilkosságát, akasztással vagy méreggel. A továbbiakban az ítélkező ta­nács elnöke részletesen ismertet­te a kisfiúk „kivégzésének” mo­mentumait, valamint a feleség megölésére tett előkészületi cse­lekményeket, végül a szörnyű bűntény felfedezésének körül­ményeit. Az indokolás következő ré­szében az szerepelt, hogy a bíró­ság a vádlott ténybeli beismerő vallomását nem minden részé­ben fogadta el. így például abban sem, hogy — mint Potvorszki ki­tartott mellette — a gyerekeket torkuknál megragadva, mint va­lamiféle rongybabát, vitte volna végig a lakáson. Ezt ugyanis nem erősítették meg az orvosi szakvé­lemények. Az üdítőital gyógy- szerezése sem volt bizonyított megnyugtatóan. — Ebben olyan védekezési , módot lát a bíróság — hangsú­lyozta dr. Kahler Frigyes —, ami arra irányul, hogy az elkövető tet­tének kegyetlenségét csökkentse. Külön érdekessége volt a bizo­nyítási eljárásnak az a része, ami­vel a tettes elmeállapotáról igye­keztek megbizonyosodni. Az el­ső szakértői páros épelméjűnek nyilvánította Potvorszkit. Ám azt is tisztázni kívánták a nyomo­zás során, nem áll-e fenn lappan­gó elmebetegség. Ezért két hó­napon át tartották megfigyelés alatt a vádlottat Budapesten. A levegőtöltéses vizsgálat során kismértékű agysorvadást állapí­tottak meg nála, azzal a kiegészí­téssel, hogy ez nem érinti az in­tellektusát. A teljes bizonyosság érdekében rendelték el később a komputertomográfos mérését. Ezt Debrecenben végezték el, és az értékelő szakorvosok vélemé­nye szerint nem mutatható ki Potvorszki agyában szervi elté­rés! Az is tény, ez utóbbi sokkal fejlettebb vizsgálati módszer, mint a légbefúvásos, ezért a bíró­ság azt tartotta mérvadónak. El­utasította a védelem indítványát, hogy a vizsgálati anyagot az Egészségügyi Tudományos Ta­nácsnak küldjék meg. Mégpedig azért, mert erre csak a szakértői vélemények eltérése esetén kell sort kerítenie az ítélkező tanács­nak. Az viszont — mint a tanács elnöke többször is leszögezte — egybehangzó és megnyugtató volt. Egyébként is valamennyi szakértő egyetértett abban, hogy (Fotó: Gál Gábor) a vádlott a bűncselekmény elkö­vetésekor képes volt a társada­lomra veszélyességének felisme­résére. A személyiségében ta­pasztalható zavarok, kóros je­gyek nem érik el azt a fokot, amely korlátozná a büntetőjogi felelősségét! Külön kitért az indoklásban a bíróság elnöke a bosszú-motívum kérdésére. Szerinte ez a vádlott első rendőrségi vallomásából is egyértelműen kitűnik, ám ez még nem lenne perdöntő, hiszen azt alá sem írta Potvorszki. Ugyanakkor a hangszalagra rög­zített, rendkívül alapos és részle­tes, tényfeltáró beismerő vallo­másakor is azt nyilatkozta, hogy nején bosszút is akart állni. Cse­lekményeinek logikája is erre utal. Ezentúl a szakértők a bosz- szúvágyat lényegesnek, megha­tározónak ismerték fel, midőn meghallgatták a férfit, s megis­merkedtek a bűncselekmény va­lamennyi mozzanatával. Ezután következett a jogi in­doklás. Vitás volt a minősítésben az aljas indok meghatározás. Dr. Kahler Frigyes kifejtette, a bosz- szúvágy kérdését elsősorban a társadalom erkölcsi felfogása dönti el. A védő a minősítés el­lenkezőjének bizonyítására két korábbi jogesetet említett, mely­ből az egyik a szerelemféltéssel motivált emberölésről adott pél­dát. Elismerte a tanács elnöke, hogy ez általában még nem jelent aljas indokot, de a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az, ha valaki a családon akar bosszút állni, már igenis an­nak tekinthető. Megkérdőjelezte a védelem az eljárás során a kü­lönös kegyetlenséget is. A bíró­ság azt látta bizonyítottnak, hogy amikor Potvorszki végzett gyer­mekeivel, akkor az ölési cselek­ménnyel együtt járó kegyetlensé­gen túlmenően is sanyargatta az áldozatokat. Másrészt rendkívüli lelketlenség, brutalitás jellemezte az elkövetés módját, s mindez ak­kor is különös kegyetlenségnek minősül, ha a sértettek netán ezt nem is érzékelték volna! Mérlegelte a bíróság az előre kiterveltség problémakörét is. Ennek megállapításától azonban eltekintett, mivel az ilyenfajta tett bizonyossá válásához a hosz- szabb mérlegelés és megfontolás szükséges. Márpedig az az idő, ami a vádlott rendelkezésére állt, ehhez nem volt elegendő. Figyelemre méltó volt az eny­hítő és súlyosító körülmények számbavétele is. Az előbbiek kö­zé sorolható a ténybeli beisme­rés, bár — mutatott rá a bíróság elnöke — ez valójában a férfi kényszerhelyzetéből fakadt. Hi­szen, ha nem ismer el semmit, akkor is részletesen és alaposan feltárható lett volna a szörnyű bűntény. Ugyanígy a hatvani rendőrségen való önkéntes je­lentkezést is azért választotta, mert már nem volt más lehetősé­ge. A súlyosító tények között említhető a visszaesői minőség, a felesége megölésére tett előké­szület, az emberölés többszörös minősítése, az, hogy hozzátarto­zói, gyermekei sérelmére követte el a bűncselekményt. — Mi indította az ítélkező ta­nácsot — tette fel a szónoki kér­dést dr. Kahler Frigyes — arra, hogy a korántsem könnyű dön­tést hozza, a legsúlyosabb bünte­tést szabja ki? Először is az, hogy az ítéletnek a ma hatályos jogon kell alapulnia. A büntetési nem­mel kapcsolatos nézetbeli csatá­rozások nem vehetők figyelem­be. Másodsorban: erkölcsi és jo­gi szempontból is más annak megítélése, ha valaki védekezés­re képes embert öl meg, mintha koruknál fogva is erre képtelen, kiszolgáltatott gyermekeket! A társadalom közmegvetése kell, hogy övezze, amikor az apa, visszaélve a gyermeki bizalommal, szenvtelenül az életükre tör, bru­tálisan végez velük. Ezáltal ön­magát rekeszti ki mindenfajta emberi közösségből, alkalmat­lan és méltatlan arra, hogy ilyen­ben éljen. Ezért határozott az ítélkező tanács a halálbüntetés mellett! Ezután dr. Fecz József ügyész. úgy nyilatkozott, tudomásul ve­szi az ítéletet. A védő, dr. Nyer­ges József fellebbezést jelentett be a vádlott védekezésétől eltérő tényállás-megállapítás és ebből levont nem helytálló következte­tések, az orvosszakértői vélemé­nyekből levont nem helytálló kö­vetkeztetések, a védelem bizonyí­tási indítványának elutasítása, az aljas indok és különös kegyetlen­ség minősítések megállapítása, valamint a halálbüntetés miatt. A védő fellebbezésében kérte, hogy a vádlottra szabadságvesz­tés-büntetést szabjanak ki. Pot­vorszki József csatlakozott védő­je fellebbezéséhez, így az ítélet nem jogerős. Az ügyész indítvá­nyára a bíróság a másodfokú íté­let meghozataláig fenntartotta a vádlott előzetes letartóztatását. A tárgyalás berekesztését kö­vetően kérdéssel fordultunk Pot­vorszki József szüleihez, akik azonban — érthetően — ebben a lelkiállapotukban nem kívántak nyilatkozni. A bíróság elnökétől, dr. Kah­ler Frigyestől érdeklődésünkre megtudtuk, ez a második olyan ügy, amelyben halálos ítéletet mondott ki. Mint hozzátette: — Egyáltalán nem könnyű a bíró­ságnak ilyen döntést hoznia, sok éjszakába, töprengésbe került ennek alapos megfontolása. Potvorszki Józsefné így véle­kedett: — Gyűlölöm a férjemet, ezt az ítéletet vártam, másba nem nyu­godtam volna bele. Ha a Legfel­sőbb Bíróság megváltoztatja ezt az ítéletet, akkor — szerintem — nincs igazság! De remélem, hogy lesz— Az anyós, özv. Balajti Mihály- né megjegyzése: — Nem is érdemelt mást, mert örökre elvette tőlünk a két gyer­meket. Szalay Zoltán „Ifjúság - 2000" Ifjúság — 2000 címmel orszá­gos konferenciát rendez június 30. és július 2. között a Magyar- országi Ifjúsági Szervezetek Or­szágos Tanácsa. A MISZOT a legutóbbi közgyűlésén döntött arról: olyan tanácskozást hív ösz- sze, amely a konstruktív párbe­széd lehetőségét kínálja a fiata­lok képviseletére szerveződött csoportok és a közvéleményt be­folyásoló személyiségek között. E párbeszéd célja, hogy maguk a fiatalok, az ifjúsággal foglalkozó szakemberek ily módon is részt vegyenek a készülő kormány- program alakításában. A konferencián az elképzelé­sek szerint a résztvevők — első­sorban a MISZOT tagszerveze­tei — egyeztethetik közös törek­véseiket, és a leglényegesebb kérdésekben ajánlásokat fogal­mazhatnak meg a kormány szá­mára az ifjúságpolitikai koncep­ció kimunkálásához. A tanács­kozás első napján — a tervek sze­rint — Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ál­lamminiszter tart előadást "Egy kívánatos társadalmi változás körvonalai — Mit kínál egy ilyen változás az ifjúságnak 7" címmel. A tanácskozásra meghívták a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaságot, a Független Kisgaz­dapártot, a Független Jogász Fó­rumot, a Független Szakszerve­zetek Demokratikus Ligáját, a Magyar Néppártot, a Magyar Demokrata Fórumot, a MSZDP-t, az MSZMP-t, a Re­formátus Egyházat, az SZDSZ-t és a SZOT-ot. Idegeink is válságba kerültek, nemcsak az ország Mit hoz a műit? így látja a pszichiáter A Magyar Tudomány márciu­si száma ismertette az MTA or­vosi osztályának 1988-ban ké­szített elemző tanulmányát ha­zánk lakosságának egészségi ál­lapotáról. Az eredmény siral­mas: az elmúlt két évtizedben egyre romlanak a mutatók. Csökkent a születéskor várható élettartam, a 40 — 49 éves férfi­ak halálozási aránya 108 száza­lékkal, a 40 feletti nőké csaknem 30 százalékkal nőtt. Halandósá­gunk mértéke a harmincas évek számadataihoz közelít, s ez több mint aggasztó. Csökkenő tűrő­képességünk szomorú bizonyí­téka, hogy minden második há­zasság végződik válással, s ennek gyermekeink isszák meg a levét. Ijesztő mértékben nő az ifjúsági bűnözés, a gyógyszer- és drogfo­gyasztás. Változatlanul az alko­hol az első, amihez nyúlunk, ha öntudatunkat, legalábbis időle­gesen, ki akatjuk oltani, mert nem bújuk tovább a feszültséget. De az önmegtartóztatók is meg­érzik a létbizonytalanságot, a folyvást változó kort, amelyben már féléves intervallumra előre sem mernek jósolni lassan, ám ők pszichoszomatikus betegsé­gekkel: fekéllyel, infarktussal re­agálnak. Ha éppen nem dugják homokba a fejüket, feladva mind az események nyomon követé­sét, mind a kiútkeresést. Az irracionalitások kora Idegeink is válságba kerültek, nemcsak az ország. Dr. Kézdi Balázs pécsi pszichiáter, aki egyetlen év elemzésére vállalko­zott, úgy fogalmaz: az irraciona­litások korát éljük. Hogy mikor ébredt erre rá? Praxisából szem­léletes példát hoz fel elmélete bi­zonyítására. Még gyakorló szi­getvári pszichiáterként tapasz­talta meglepődve, hogy egyik krónikus skizofrén betege, aki azelőtt szóba sem állt vele, hirte­len megállította a folyosón. Ke­zében napilappal, amely a moszkvai Vörös téren landoló nyugatnémet fiatalember repü­lőgépének fotóját közölte, azt kérdezte tőle, mi erről a vélemé­nye. Márpedig a skizofrén szá­mára az irracionális a valóság; ezt a beteget semmi más nem rázhatta volna föl. Kézdi doktor azóta gyűjti az ilyen sztorikat. El­mondása szerint elméletét tá­masztja alá az a tény is, hogy a közelmúltban a SZER tudósító­ja részt vehetett a pártközpont sajtótájékoztatóján, noha mind­eddig egymás kölcsönös tagadá­sa biztosította létüket. Valószí­nűtlen lett a világunk, már nem lehet racionális sémákban kezel­ni a dolgokat, s a prognosztizá­lásnak sincs többé értelme: kit tudja, mit hoz a jövő? Képessé kell válnunk arra, hogy az irracionálisát megragad­juk, dívik a horoszkóp, az asztro­lógia, itt az evangélikus szocializ­mus — egyszóval feje tetejére állt a világ. Dühöng az értelmetlen agresszió, pusztít az öngyilkos­ság, s annak „lassú” változata, az alkohol; az értékvesztés és érték­keresés, az identitásválság kor­szakát éljük. Mindezt már képte­lenek követni az emberek, és vé­dekeznek, ahogy tudnak. Aki tud, védekezik A védekezés e szétzilálódó vi­lágban természetesen pszicholó­giailag értendő. Mert ha a tuda­tos gondolkodásban több, egy­mást kizáró tartalom létezik egy­szerre, az elviselhetetlen szoron­gást hoz létre. Ezért az ember vé­dekezésül az egyiket törli. Ta­gadja, mert nem hisz saját sze­mének és agyának, és a jól be­vált, biztonságot adó szokások­hoz, ideákhoz menekül. De elő­fordul, hogy az elviselhetetlen részt leválasztja az egészről, és külön kezdi kezelni. Ilyen volt az erdélyiek ügye is, amelyről elein­te az volt a vélemény: elhajlók kis csoportját érdekelheti csak. Pe­dig hogyan lehet megérteni a Ce- 4 ausescu-jelenséget egy olyan korban, ahol az emberek még emlékeznek Hitlerre és Sztálin­ra? Elhárítási mód lehet még az is, hogy a bennünk meglévő, el­viselhetetlen indulatokat és kép­zeteket másra vetítjük ki, például ellenségünk képét csupa olyan elemből konstruáljuk meg, amely valójában bennünk léte­zik. 1956 és a Pozsgay-jelenség E magyarázatot hallva, érthe­tőbbé válik az az országos felzú­dulás is, ami azután támadt, hogy az 1956-os eseményeket Pozs­gay Imre államminiszter népföl­kelésként értelmezte. Kézdi doktor érdekesnek és félelme­tesnek érezte e reakciót. 1956 ugyanis mindenki számára vi­szonyítási pont volt: nem a hozzá fűződő viszony, hanem maga'56. Az 1956-hoz fűződő viszonyunk — vallja — nem volt átgondolt, mindennapos, viselt valamiféle tabujelleget, a tabu pedig maga is rituálé. Amikor aztán elhang­zott, hogy az egész hamis értéke­lésen alapult, a vehemens érzelmi reagálás valójában nemcsak en­nek a ténynek szólt, hanem mindazon hasonló dolgoknak, amiket ez az eset szimbolizál. Ki­derült, hogy mindent a visszájára lehet fordítani, át kell írni a törté­nelemkönyveket, átértékelni vi­szonyainkat, gondolkodásmó­dunkat, a kitüntetéseket. Még nagyobb lett az általános elbi­zonytalanodás, és hiányzanak az orientációs pontok; az elméje épségét őrző, megzavarodott ember jobb htján menekül a kri­mihez, a kiskerthez. A Pozsgay-jelenséget elemez­ve Kézdi doktor elmondta: sze­rinte Pozsgay olyan, akár egy pap; mindenkivel szót ért, min­denkit megért, és mindent el tud mondani. A betegek gyógyításá­ban alkalmazott pszichodrámá- ban van egy ilyen szerep, a ” hátsó hang': az ezt alakító mindig idő­ben felbukkan és súg valamit, hogy előre vigye a cselekményt, ha elakadtak a szereplők. De azért az indulatok is érthetőek, hiszen nagyon sok ember hitt szi­lárdan, csakhogy igazából a vi­szony volt megszilárdítva, nem pedig a hit. Most pedig csalódni­uk kellett magukban, elvégre be lehetett csapni őket. Hogy 1956 kérdése pszichológiai értelem­ben mennyire elhárított problé­ma volt, azt bizonyítják az 1968- as események is, amelyek téve­déseit csak nagyon kevesen is­merték föl. Ezért tespedtünk, ezért gáncsolhatták el a korábbi reformtörekvéseket, amelyek tán megkímélhettek volna ben­nünket a jelenlegi nehéz helyzet­től, amelyben mindenki kapkod. A hetvenes évek gazdasági szlo­genje így hangzott: Lehetne ez rosszabb is, ne szóljunk egy szót se, ne a Nyugatot dicsőítsük, ves­sünk egy pillantást inkább a kör­nyező szocialista országokra. A valóság következetes elhárítása az oka, hogy most eljött az irraci­onalitás világa. Kézdi doktor ma a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanszékvezetője. Elhatározta, hogy megszervezi az alternatív pszichológusképzést, hiszen ed­dig csak Budapesten folyt ilyen. Nem hisz abban, hogy a megol­dás minden ember mellé egy pszichológust állítani, de pszi­chológiai kultúránk alacsony ní­vója nagyon elkeseríti. Reméli, hogy ennek fejlesztésével, a megelőzéssel használhat az ösz- szezavarodott embereknek. Hunyady Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom