Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1989. június 3., szombat Befejezte munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) Beszéde további részében Kovács András kiemelte, hogy az intézkedések egyes képviselők területi, kisközösségi vagy egyéni érdekeit sértik, s vajon miért szavazzanak ezek ellenére, ha nincs rendezőelv, amely a nagyközösségi érdeket mindezek fölé emeli. Hiába a 75 százalékos párttagsági arány, ez rendezőelvként elvesztette hitelét. Az egyetlen elv a kormány iránti bizalom lehetne... — A miniszterelnökünk által érzékletesen megjelenített bizalomvesztés igen veszélyes dolog — folytatta, s említést tett néhány költségvetési „trükkről” — például az internacionalista kötelezettségre szánt összeg, vagy a mellékletben szerepeltetett eltérő viszonyszámok — amelyekről azonnal kitűnik, hogy „kilóg a lóláb.” Meggyőződése továbbá — hangsúlyozta —, hogy a nemzeti jövedelem újraelosztása mellett nem lehet piacot építeni... Fekete János (Békés m., 11. vk.), az MNB nyugalmazott elnökhelyettese volt a következő felszólaló, majd dr. Juhász János (Pest m., 24. vk.) pomázi körzeti orvos, Varga Sándor (Bács-Kis- kun m., 6. vk.), a lakitelki Szikra MGTSZ műszaki főmérnöke, Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.), Gázszolgáltató Vállalat vezérigazgatója mondta el véleményét. A vitát lezáró miniszteri választ megelőzően Németh Miklós miniszterelnök kért szót, s válaszolt azokra a felvetésekre, amelyek a kormány munkáját, a kormányzati felelősséget érintették. Elmondotta, hogy hazánk 1981 végén kérte felvételét a két nemzetközi pénzügyi szervezetbe. A felvétellel sikerült elkerülnie Magyarországnak a legrosz- szabbat, azt, hogy 1982 közepén átütemezést kérjen külföldi hitelezőitől. Az ezt megelőző időszakban a szocialista országok eladósodásában szerepet játszott az a meggondolás, hogy mögöttük ott áll a Szovjetunió, s ha bajba kerülnének, a Szovjetunió majd segíteni fog. Ez „az ernyőelmélet” 1982-ben Lengyelország esetében egyik napról a másikra összeomlott. A Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal létrejött megállapodásokat mindig a magyar kormány kezdeményezte reform- programjának megvalósítása érdekében. Németh Miklós azonban hangsúlyozta, hogy a nemzetközi pénzintézetekkel kötött megállapodások nélkül Magyarország bekerült volna az átütemezést kérő országok közé. Bármilyenjó kapcsolatai vannak a Magyar Nemzeti Banknak külföldi partnereivel, az IMF és a Világbank nélkül nem sikerült volna biztosítani a szükséges külső forrásokat. Ugyanakkor elmondotta: a kormányzat tervezi, hogy változtat a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel folytatott tárgyalások mechanizmusán, növelve a nyíltságot, a lakosság tájékoztatását. Nincs szó arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap zsarolja Magyarországot — jelentette ki. Számos alapvető kérdésben egyetértés van a Valutaalap és a magyar kormány között. Azonos a vélemény például abban, hogy Magyarországon az egyensúlyteremtés érdekében piaci, s nem adminisztratív módszereket kell alkalmazni. Vita a mértékeken, az ár-, az import- és a bérliberalizálás ütemezésén van. Ugyancsak adott az egyetértés a tekintetben, hogy el kell kerülni a költségvetés túlköltekezését. Ha erre mégis sor kerülne, akkor a hiány finanszírozására piaci eszközöket kell alkalmazni, s nem külső hiteleket felvenni a Magyar Nemzeti Bankon keresztül. A vita e téren abból adódik, hogy milyen gyorsan lehet ennek a célkitűzésnek Magyarországon eleget tenni. A magyar kormány is azon van, hogy mielőbb megteremtse a forint konvertibilis valutákhoz viszonyított reális árfolyamát, így elérhetővé váljon a konvertibilitás, amely a világgazdasághoz való szorosabb kapcsolódás fontos feltétele. E téren is elsősorban a mértéken és az ütemezésen vannak komoly viták. A szektor- és versenysemleges gazdaságpolitika minél gyorsabb megvalósítását illetően is megvan az egyetértés, de a magyar kormánynak figyelembe kell venni a hazai körülményeket. Például amennyiben megkezdődik a jelentősebb működőtőke-bevonás feltételeinek kiépítése, rögtön kell számolnia az ellenvéleménnyel is: a kormány kiárusítja az országot. Hasonló a helyzet a reprivatizációs programmal is, amelyet szintén nem kevés tiltakozás, ellenzés kísér, s e mögött sokszor személyes vezetői érdekek is felfedezhetők. Magyarország és a Valutaalap tárgyalásait tehát nem lehet köny- nyűnek nevezni, jelentősek a viták, ám — miként Németh Miklós leszögezte — a kapcsolatok megszakítása az ország jelenlegi helyzetében tragikus lenne. A nemzetközi pénzintézetekkel kialakított kapcsolatok további építése a magyar reformfolyamatnak és közvetve a szocialista országoknak is hasznára válik. Sokan azt értik félre, hogy az említett pénzintézetek időről időre áttekintik: a magyar kormány miként teljesítette a megállapodásban foglaltakat, s amennyiben elmaradást tapasztalnak, akkor ezt természetesen szóvá teszik. így történt ez a jelenlegi programmal is, amelynek keretében Magyarország a vállalt kritériumok teljesítéséről negyedévenként köteles tájékoztatni a Nemzetközi Valutaalapot. Amennyiben nem látnak garanciát a megállapodásban foglaltak teljesítésére, vagy felfüggesztik az aláírt hitelek folyósítását, vagy várnak mindaddig, amíg az érintett kormány meg nem hozza a szükséges intézkedéseket. A továbbiakban Németh Miklós arra a kérdésre válaszolt, mi történt a sok hitellel, amit az ország az elmúlt években felvett. Mint mondotta: 1985 végén az ország nettó adósságállománya közel 5 milliárd dollár volt, ez azóta megduplázódott. Ennek többek között az az oka, hogy súlyos hiba volt az 1981-84 közötti időszak gazdaságpolitikáját és gyakorlatát idő előtt fellazítani. Ezután Békési László pénzügyminiszter válasza következett. Puskás Sándor, aderv- és költségvetési bizottság elnöke a plenáris ülés szünetében tartott ülés eredményét ismertette, majd a határozathozatal következett. A külön-külön elfogadott módosításokkal együtt az Országgyűlés 8 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta az 1989. évi költségvetési törvény módosításáról benyújtott törvényjavaslatot. Ezt követően került sor a nagymarosi beruházás helyzetéről szóló miniszterelnöki tájékoztatóra. — Szeretnék felelős magyarázatot adni önöknek — mondta Németh Miklós miniszterelnök — arról, hogy mi vezette a kormányt a nagymarosi munkálatok felfüggesztéséről hozott döntésében. — Sokan intettek arra, hogy ez itt nehéz perceket fog nekem okozni, és még további gondokat, s ugyanezzel bocsátottak utamra, amikor Prágába és Bécsbe indultam. Előrebocsátom: Adamec miniszterelnök és Vranitzky kancellár higgadtan fogadták döntésünket, és megértéssel hallgatták meg annak indoklását. A csehszlovák miniszterelnök kifejtette: a vízlépcsőbe ők már hatalmas összegeket ruháztak be, és érdekeltek annak felépítésében. Ugyanakkor készséget mutatott arra, hogy a bennünk felmerült, újabban megjelenő aggályokat, kockázatokat közösen megvizsgáljuk, és ha nem veszünk figyelembe fontos tényezőket, vagy — ahogyan ő fogalmazott — hibákat követünk el, akkor azokkal bátran szembe kell néznünk, és a következtetéseket közösen le kell vonnunk. A mérlegelésnél nem lesz más szempontjuk, mint a tárgyilagosság és az ésszerűség. Készek minden vizsgálatban részt venni, s a megoldást velünk közösen keresni, hiszen a terv is közös volt, s közös a felelősségünk a jövőért is. Megállapodtunk abban, hogy a két miniszterelnök-helyettes a lehető legrövidebb időn belül meghatározza a felfüggesztés ideje alatt elvégzendő feladatokat. A vizsgálatok, elemzések eredményéből vonjuk le a következtetéseket, határozzuk meg a tennivalókat. Nyilván ennek alapján lehet majd meghatározni, hogy a döntés milyen következményekkel jár az osztrák cégekkel kötött magánjogi szerződésekből fakadó kötelezettségekre. Ausztriával ugyanis szerződéseink nem kormányszintűek. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a két kormánynak az ügyben nincs megbeszélni- és tennivalója. Mint tudják, közvetlenül prágai látogatásom után tárgyaltam a kérdésről Vranitzky kancellárral. Ószintén mondom, nagy támaszt jelent, hogy Ausztria kancellárja ezt a problémát is a két országot egyre szorosabban ösz- szekötő baráti kapcsolatok alapján, annak szellemében kezeli. A kancellár úr értésemre adta: nekik is megvannak a világos érdekeik, melyekről jótékonysági alapon nem fognak lemondani. De biztosak lehetünk abban, hogy nem élezni, hanem megoldani akarják a gondokat, és a kölcsönösen elfogadható kiút keresésében nem fognak mesterséges nehézségeket támasztani. Tudják, hogy nehéz helyzetben vagyunk, s ezt nem hagyják figyelmen kívül. A végső megoldás iránt tehát mind a csehszlovák, mind az osztrák fél nyitott. — Mint legutóbbi parlamenti beszédemben szóltam róla, a vízlépcső nagy tehertétele az országnak, a gazdaságnak, a körKépviselőink az ülésteremben nyezetnek, a politikai közhangulatnak, a politikai intézményeknek egyaránt. Ebben sűrűsödik az átalakulóban lévő magyar társadalom szinte minden ellentmondása. Súlyos realitás és jelkép egyidejűleg. Úgy birkózunk vele, mint egy mesebeli szörnynyel a szegény ember legkisebb fia. Azzal a különbséggel, hogy idősebb fivéreink — lehet, hogy kellő hit és meggyőződés htján, lehet, hogy a maguk teremtette magányosságuk miatt —, erőtlennek érezve magukat, meg sem kísérelték felvenni a küzdelmet. Én felveszem. És hiszem, hogy nem leszek magányos. Mert ami ellen harcolni akarok, az nem egy objektum. Az ellenfél egy döntési mechanizmus, egy, a nép helyett mindent eldöntő elit szemlélet, egy politikai hatalmi struktúra, a tévedhetetlenség mítosza. Mindez ellen ma sokan készek sorompóba állni. A harc ma még ingoványos terepen és gyakran tisztázatlan eszközökkel folyik. S a legnagyobb baj, hogy azok, akiknek össze kellene fogniuk, nem a gigászt, hanem egymást akarják legyőzni. — Talán nem kell bizonygatnom, hogy a kormány vezetőjeként eltökélt szándékom az emberi környezet, a természet védelmének határozott előresorolása a döntési szempontok között — folytatta Németh Miklós, majd kijelentette: — A rövid távú nemzeti gazdasági érdekek oltárán nem áldozhatjuk fel közös jövőnket. A Parlament múlt év őszi határozata óta a kormány több alkalommal foglalkozott a vízlépcső ügyével. Megvitatta a különböző kormányszervek által előállított előterjesztéseket, a Tudományos Akadémia ad hoc bizottságának, a Minisztertanács Tanácsadó Testületének,« munkálatok ellenőrzésére a kormány által felkért társadalmi bizottságnak, valamint más társadalmi szerveknek a javaslatait. Ezen túl a nemzetközi tudományos élet számos nagy tekintélyű egyéni(Fotó: Perl Márton) sége és intézményéét is. A kormány elnöke végezetül hangsúlyozta: a felfüggesztésről május 13-án hozott határozatában a kormány természetesen csak a Nagymarossal összefüggő munkálatokra vonatkozóan kéri, hogy a Parlament múlt év októberi határozatának 1. pontja végrehajtása alól az újabb döntésig adjon felmentést. A Felső-Du- na-szakaszon az építési munkák folytatódnak. De a részletes üzemeltetési tervről az ökológiai érdekek feltétlen biztosításával még e vonatkozásban is a csehszlovák féllel meg kell állapodni. Kérte az Országgyűlést, hogy a kormány nevében elmondott tájékoztatót vegye tudomásul, és a beteijesztett határozati javaslatot fogadja el. A vitában felszólalt: Szentágothai János (országos lista); Bánáti Gézáne (Pest m., 21. vk.); Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.); Balogh László (Pest m., 29. vk.); Tőzsér Gáspár (Nógrád m., 4. vk.). Kőrös Gáspár (Bács-Kis- kun m., 4. vk.); Bubla Gyula (Budapest, 3. vk.); Tóth Istvánná (Bács-Kiskun m., 11. vk.); Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.); Balogh László (Békés m., 14. vk.); Berdár Béla (Pest m., 25. vk.); Peják Emil (Budapest, 56. v.k); Maróthy László környezet- védelmi és vízgazdálkodási miniszter; Bognár József (országos lista). Németh Miklós válaszolt az elhangzottakra. A képviselők a kormányfő beszámolóját tudomásul vették. Az ülésszak lezárása előtt Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke kérte a jelenlévőket: egyetértőleg vegyék tudomásul, hogy a Ház elnöke — néhány képviselő részvételével — koszorút helyezzen el Nagy Imre sírján június 16-án. Váratlanul szót kért Sági Gá- bomé (Fejér m., lO.vk.), s egy ügyrendi javaslatot terjesztett elő. Ezt követően Szűrös Mátyás június 27-ig berekesztette az ülésszakot. A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottságának állásfoglalásai (Folytatás az 1. oldalról) litikai Bizottságban az őszinteség és a szolidaritás hiánya, valamint személyi ellentétek tapasztalhatók. A pártbizottság a vita után úgy döntött, hogy a testületi ülésen részt vevő Bányai István KB-tag, (Mátra Volán, Hatvan) elvtársat felkéri, hogy az MSZMP KB soron következő ülésén szólaljon fel, és kezdeményezze ennek a helyzetnek az elemzését, tisztázását, azt, hogy a KB ezt miért veszi tudomásul, miért statisztál mindezekhez. A pártbizottság kéri, hogy a párt legfelsőbb szintű vezetésében ezt a tarthatatlan helyzetet mielőbb szüntessék meg. A lapzárta után is tartó ülésén a testület még a következőkben döntött: elfogadta ugyan azt a tájékoztatót, amely a párton belüli információ helyzetéről készült, de a további teendőkkel kapcsolatosan úgy döntött: az érdemi, a tartalmi munka érdekék*» új feladattervre van szükség, amelynek ki- dofgozását a végrehajtó bizottság elé utalta. Hangsúlyozta, hogy olyan információs rendszer kialakítására van szükség, amely élő kapcsolatot alakít ki a pártszervek és szervezetek között, közvetíti a párttagság véleményét a lakosság hangulatát, segíti a döntések előkészítését, biztosítja a visszajelzéseket, és ösztönzi a felvetésekre teendő intézkedéseket. A pártbizottság ezután a HEMISZ létrejöttével, munkájával kapcsolatos állásfoglalást fogadta el. Ennek lényege a következő: A párt megyei bizottsága egyerértőleg támogatja a Heves Megyei Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (HEMISZ) megalakulását, az ifjúság politikai aktivizálódását megyénkben, a sokszínű, a valódi értékeket és érdekeket, érdekviszonyokat kifejező mozgalmak kibontakozását. Támogatja a HEMISZ törekvéseit, értékeli politikai vállalkozó kedvüket. A megye pártszerveit, pártszervezeteit és egyes tagjait arra kéri, hogy ismerjék meg és támogassák az ifjúsági szervezetek programjait, annak megvalósulását, hiszen a programok alaptörekvéseikben egybeesnek a párt törekvéseivel. Az ifjúság új megyei szövetkezésével az MSZMP Heves Megyei Bizottsága politikai szövetségre, partneri viszonyra törekszik. Ez a szövetség a párt részéről is új munkastílust, együttműködési gyakorlatot igényel az új viszonyoknak megfelelően. Ezen új típusú szövetség kialakításának első állomásaként a megyei pártbizottság keresi annak lehetőségét, hogy a HEMISZ alapító határozatával összhangban akciószövetséget kössön a legfonto-- sabb előttünk álló feladatok megoldására az ifjúsággal. A megyei pártbizottság érdeklődéssel várja a HEMISZ programját, felajánlja segítségét annak kidolgozásához. Az MSZMP Heves Megyei Bizottsága elhatározta, hogy az új típusú politikai szövetség keretében szervezi ifjúsági tömegbázisát. Felhívja a megye pártszerveit, pártszervezeteit és a párttagságot, hogy kezdeményezzék a politikai szövetséget, az akciószövetséget a helyi ifjúsági szervezetekkel és növeljék saját bázisukat a fiatalok körében. Az MSZMP Heves Megyei Bizottsága kezdeményezi, hogy a Heves Megyei Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (HEMISZ) elnöke állandó meghívottként tanácskozási joggal vegyen részt a megyei pártbizottság ülésein, ezzel is elő kívánja segíteni, hogy a politikai szövetség a legfontosabb kérdésekben mielőbb létrejöjjön az MSZMP Heves Megyei Bizottsága és a Heves Megyei Ifjúsági Szervezetek Szövetsége között. Ezután egy olyan levél ismertetésére került sor, amelynek feladója az MSZMP Gyöngyösi Reformköre volt. Lényege pedig a következő: az említett reformkor tagjai úgy látják, hogy az MSZMP Heves Megyei Bizottsága vezetői nem élnek megfelelően az előlegezett bizalommal, Heves megye társadalmában a szükséges és lényeges változások nem következtek be, a megyei pártbizottság érdemleges változásokat nem kezdeményezett. A különböző sajtóorgánumokban megjelent nyilatkozatok alapján politikai bizalmatlanságukat fejezték ki dr. Vasas Joachimmal, a megyei pártbizottság ideológiai titkárával szemben. Mivel a levelet közvetlenül az ülés megkezdése előtt kapták kézhez a pártbizottság tagjai, ezért a levél szerzőivel egyetértésben a testület úgy döntött,'hogy a megyei párt-végrehajtóbizottság részletesen foglalkozzon a Gyöngyösi Reformkor által felvetettekkel, és tegyen javaslatot a pártbizottság következő ülésén a levélben foglaltakkal kapcsolatosan. A pártbizottság végezetül vizsgálatot kezdeményezett Vass Józsefnek, a pártbizottság tagjának, a testület fegyelmi bizottsága elnökének ügyében. A pártbizottság úgy döntött, hogy a vizsgálatról nyilvánosan tájékoztatja majd a pártközvéleményt.
