Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-22 / 145. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. június 22., csütörtök

A politikai egyeztető tárgyalások második fordulója

(Folytatás az 1. oldalról) csoport első plenáris ülését és a további szakértői megbeszélésekről szóló híreket. Utalt arra is, hogy a nemzeti megbékélés jegyében temettük el Nagy Imrét és sorstársait. Politikánk, de főleg nemzetünk erkölcsileg erősödött — állapította meg, majd így folytatta:

— Az a tény, hogy a három tárgyaló fél ma nyilvános plenáris ülésen folytatja munkáját, valamint az, hogy a megfigyelők státuszába jelentkezők száma is megnőtt, azt bizonyítja: mindenki tudatában van annak, hogy milyen nagy felelősséggel tartozik az országnak, a nemzetnek.

— Köztudomású, hogy az Országgyűlés ülésszakát június 27- re — az előkészített törvényjavaslatok és más előterjesztések megtárgyalására és természetesen döntéshozatalra — összehívtam. A napokban zajló képviselői csoportülések és bizottsági ülések kapcsán jelezni kívánom a tárgyaló feleknek, hogy az országgyűlési képviselők ugyancsak igen nagy figyelmet szentelnek az önök tárgyalásainak. Úgy gondolom, a tárgyalófelektől is elvárható, hogy a képviselőket időben és kellő mélységben megismertessék a tárgyalások eredményeivel, felvetéseivel, hogy azokkal kapcsolatban véleményüket kialakíthassák. Mindenki számára alapvető fontosságú a politikai egyeztető tárgyalások és az országgyűlési munka összehangolása.

Az országgyűlési képviselők tudatában vannak annak, hogy döntéseik társadalmi és politikai hátterét nagy mértékben a három fél tárgyalásai adhatják meg. A mai helyzetben nincs vesztegetni való időnk, de a kapkodás, a sietség, a végiggondolatlanság sem lehet vezérlő elvünk. Éppen

ezért, amikor arra kérem önöket, hogy a tárgyalások eredményes folytatása és mielőbbi sikeres befejezése legyen a cél, egyetértek azokkal, akik azt jelzik, hogy a társadalomban összegyűlt feszültségek, gondok olyan sokrétűek, bonyolultak, hogy megoldásuk nemcsak közös erőt, hanem alkalomadtán sok időt és türelmet is igényel. A sürgető idő és a megalapozott döntéshozatal látszólag egymásnak ellentmondó követelménye úgy tűnik fel- oldhatónak, ha a tárgyalások a bizottságokban, a szakértői megbeszéléseken rendkívüli intenzitással folytatódnak.

Az első plenáris ülés óta eltelt néhány hét alatt a tárgyalófelek szakértői megállapodtak a pontos tematikáról, a tárgyalási szintekről, a munkabizottságok kiküldéséről, valamint a megfigyelők meghívásáról. Ezt részletesen ismertetve elmondta:

Nem alkotnak törvényt mindaddig,...

Az első témakörben az érdemi politikai tárgyalások keretében a demokratikus politikai átmenet megvalósítását szolgáló elvek és szabályok meghatározása a feladat. Elsőként: az alkotmány- módosítás időszerű tételei, a köztársasági elnöki intézmény és az alkotmánybíróság kérdései. Másodszor: a politikai pártok működésének jogi szabályozása. Harmadszor: a választásokkal kapcsolatos kérdések, a választójogi törvények. Negyedszer: a Büntető Törvénykönyv és a Büntetőeljárási Törvénykönyv módosításának elvei. Ötödször: a tájékoztatás és az információ kérdései, az új tájékoztatási törvény. Hatodszor: az erőszakos megoldásokat kizáró jogi garanciák megteremtése.

A gazdasági és szociális válság leküzdésének stratégiai feladatai tekintetében, először: a gazdasági válság, az eladósodás, szerkezetátalakítás, az infláció stb. kezelésének stratégiai kérdései. Másodszor: a gazdasági válság szociális következményei és kezelésének módjai. Harmadszor: a tulajdonreform — különös tekintettel az állami vagyon átalakulására. Negyedszer: a földtulajdon és a szövetkezeti törvény kérdései. Ötödször: a költségvetési reform és az államháztartási törvény. Hatodszor: a versenyjog és a monopolellenes szabályozás, a vállalkozások jogi akadályainak lebontása.

Az egyes témakörökön belüli további alkérdések meghatározása, a már elfogadottak pontosítása — ha a tárgyalások menete ezt igényli — a bizottságok feladata. A felsorolt témák érdemi tárgyalása a soros plenáris ülést követően haladéktalanul megkezdődik. Tekintettel a politikai átmenethez tartozó első, második és harmadik téma sürgősségére mindhárom fél indokoltnak tartja ezekben a gyorsított ütemű munka vállalását.

A tárgyalások három szinten folynak: a plenáris ülésen, amely általában deklaratív politikai funkciókat tölt be. A témaköröknek megfelelően létrehozott két bizottságban, ahol lehetőség nyílik a szakértői munka koordinálására és a felmerülő vitás kérdések politikai eszközökkel történő feloldására. A témák szerint kialakított munkabizottságokban, amelyek a szakértői munka keretéül szolgálnak. A két bizottságot a tárgyalóküldöttségek a mai napon kiküldik, és egyben felhatalmazzák őket a munkabizottságok megalakítására.

A megállapodásban a felek megerősítik, hogy a plenáris üléseket nyitottá kívánják tenni a megfigyelők számára. Ugyanakkor fontosnak tartják, hogy a megfigyelők meghívásakor a következő szempontok érvényesüljenek: ténylegesen működő, nyilvánosságra hozott politikai platformmal rendelkező, továbbá országos szervezetként tevékenykedő — ha a tárgyalófelek valamelyike által nem képviselt szervezetek jelentkezését fogadja el a plenáris ülés elnöke.

Szűrös Mátyás megnyitó szavait követően a demokratikus politikai átmenet megvalósítását szolgáló elvek és szabályok meghatározásával kapcsolatos felszólalások, nyilatkozattételek hangzottak el. Elsőként Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt e kérdésben kijelölt szóvivője kapott szót.

A Politikai Bizottság tagja bevezetőjében hangsúlyozta:

— Őrömmel állapítom meg az MSZMP képviseletében, hogy a

szakértők körében folytatott tárgyalások eredményeként plenáris ülést tarthatunk, tanúsítva, hogy közös szándék mutatkozik meg dolgaink, ügyeink előrevite- lére. Az előbb ismertetett megállapodások feljogosítanak erre a kijelentésre.

— Szeretném azt is elmondani — éppen az idézett pontokhoz kapcsolódva —, hogy az MSZMP az előzetes megállapodásnak megfelelően tartja magát ahhoz a megegyezéshez, hogy bizonyos kérdésekben nem alkotnak törvényt mindaddig, amíg létre nem jön az előzetes politikai megállapodás. Ennek megfelelően — és ezt egyszersmind bizonyságul is említve — a bizalom alapjául fölajánlva jegyezem meg, hogy a június 27-én kezdődő országgyűlési ülésszakon az érintett törvénytervezeteket nem javasoljuk a kormánya nak az Országgyűlés elé teijesz- teni. Ezzel a bejelentéssel tartozom tisztelt tárgyalópartnereinknek és egyszersmind az együttműködésre felszólító tételként is szerettem volna előadni.

Ami a demokratikus Magyar- ország megteremtésében vállalt szerepeket illeti, az MSZMP álláspontjáról szeretném tárgyaló- partnereinket tájékoztatni. Olyan politikai berendezkedésre törekszünk, amelyben a politikai akarat az állampolgártól ered, s ezt az akaratot egy civil társadalom hiteles és alulról jövő kezdeményezésére épülő intézményei valósítják meg. Az európai politikai kultúrának és a XX. századi tapasztalatoknak megfelelően az MSZMP ezen állampolgári akarat kifejezésére egyik alkalmas formaként elfogadja a szabad választási rendszert, amely pártok küzdelmében fejezi ki ezt az

Megkezdődött a politikai egyeztető tárgyalás második plenáris ülése szerdán a Parlament Vadásztermében

(Népújság-tele- fotóMTI)

állampolgári akaratot, szándékot. Ennek összes konzekvenciáját, saját eddigi politikai gyakorlatára nézve is, levonja. Legfőképpen azt, ami már az első tárgyaláson is a szándéknyilatkozatban elhangzott: felhagy a pártállam és az állampárt összefonódásából származó monopo- lisztikus hatalomgyakorlási móddal. Az MSZMP a plurális politikai berendezkedés szellemében, alkotmányosan intézményesített formái között vállalja a politikai küzdelmet az állampolgárok jóindulatának elnyeréséért, — korrekt, a nemzet érdekeit szem előtt tartó program és ennek megfelelő személyzeti politika alapján. Ez az a legfontosabb, talán mindannyiunknak közmegegyezésül is szolgálható politikai szempont, amelynek alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt saját szervezetét is felülvizsgálja, és ezeknek a követelményeknek a szolgálatába állítja. Ennek a szemléletnek megfelelően és ebből következően az MSZMP számára a többi párt a programok harcában jelen lévő versenytárs. Ám ugyanakkor az a helyzet az állampolgárok számára azért is kedvező, mert ily módon szabadon fejezhetik ki akaratukat és dönthetnek politikai szándékaikat illetően.

Ez a berendezkedési forma a közös magatartást illetően csakis a türelemre, a kölcsönös megértésre épülhet. Ebből a megértésből következik, hogy az MSZMP nem kívánja saját világnézetét és politikai törekvéseit kényszer útján, vagy különböző kényszerítő intézmények alkalmazásával általános társadalmi programmá tenni, csakis a választási küzdelemben megméretni. Ugyanakkor elválja és reméli, hogy ebben a választási küzdelemben saját szociális programját és világnézeti, politikai elképzeléseit ugyanolyan szabadon hirdetheti, mint a többi párt és mozgalom.

Ez a politikai szándékok dolgában fontos bejelentés következményekkel és remélhetően megfelelő következményekkel jár a törvényalkotásra, az állami berendezkedés megtervezésére. E tekintetben a Magyar Szocialista Munkáspárt következetesen tartva magát az előbb megfogalmazott elvekhez, az állami berendezkedés szempontjából az alkotmányos garanciákkal rendelkező jogállamot tartja a XX. századvégi európai Magyarország számára a legalkalmasabbnak. Ez a jogállami forma természetesen megköveteli az itt most halasztást szenvedő törvények meghozatalát. Alkotmányelőkészítés, választási törvény, az államformáról vagy a köztársasági elnökről szóló törvény és a pártok működését szabályozójogszabályok nélkül ez a jogállami berendezkedés nem valósítható meg.

A helyzet paradoxonát is érzékeli a Magyar Szocialista Munkáspárt: olyan feltételek között kell elvégezni ezt a feladatot, amikor sokan vitatják annak a törvényhozó testületnek a legitimitását, amely ezen törvények meghozatalára hivatott. E helyzet feloldása csak itt a tárgyaló- asztalnál képzelhető el. Szeretném kijelenteni, hogy a törvényhozó munkát nem kellene megakadályoznunk. A törvényhozásnak szabad utat kellene engedni ahhoz, hogy az ország ne a bénultság és a szétesés reménytelenségével nézzen a jogállam megteremtése elé. Reményt kellene adni ahhoz, hogy a nemzetért, az országért felelős, s ezt a felelősséget — miként az előző tárgyaláson is elhangzott — nem egyenlő mértékben hordozó tárgyaló felek megállapodásra jutnak a jogállam megteremtésében és berendezésében. A tárgyalásokon tehát a konkrét törvény- tervezetek dolgában előzetes politikai egyezségre kell jutnunk, s utána a kormány ezen egyezség szellemében terjesztheti az Országgyűlés elé a javaslatokat. Bízni kell abban, hogy a Parlament pontosan érzékeli azt a politikai folyamatot, amely az országban zajlik és a tárgyalóasztalnál megszületett egyezséget akceptálja és törvényerőre emeli.

— Végül szeretnék arról szólni: az MSZMP természetesen nem vakon és nem tájékozatlanul vesz részt ezeken a tárgyalásokon. Tudja, hogy miközben eltökélten és politikáját remélhetően visszafordíthatatlanul ebbe az irányba viszi, működnek olyan politikai erők az országban, amelyek számára ez a folyamat az anarchia látszatát, a berendezett és képzetüknek megfelelő világ szétesését jelenti, s ragaszkodnak ahhoz a világhoz, amelyben nevelkedtek és amelyhez eszméiket, elkötelezettségüket láncolták. Ezt — a tolerancia jegyében — a nyílt politika egyik

elemének kell tekinteni, ugyanakkor történelmi felelősségénél fogva az MSZMP-nek kell a leghatározottabban küzdenie azért, hogy ezek az erők ne nyerhessenek olyanfajta politikai teret, amelyben a politikai küzdelem károsultja a nép legyen. A szabad választásokon kifejeződő politikai küzdelmet a nép javára szeretnénk eldönteni, összes következményével együtt, a politikai és hatalmi vákuum létrejötte nélkül, az átmenetet már a tárgyalófelek közös akarata szerint irányítva, a Parlamentben, a törvényhozáson keresztül.

— Ezeket tartottam fontosnak — a minap elhangzott szándék- nyilatkozaton túlmenően — itt és most, mint előrehaladási feltételt kijelenteni. Ezeken a pontokon tárgyalópartnereink remélhetőleg a társulást vállalni tudják — ehhez kérjük az együttműködést.

*

Pozsgay Imrének a nyilatkozattételét követően Szabad Györgyöt, az Ellenzéki Kerékasztal szóvivőjét illette a szó. Hangsúlyozta:

— Az Ellenzéki Kerekasztal június 13-i nyilatkozatában kijelentettük, hogy a megkezdendő és — Pozsgay Imrével egybehangzó reménnyel mondom — kívánságunk szerint a megegyezés folytatandó pártközi tárgyalások célját a békés átmenet biztosításában látjuk, mégpedig az egypártrendszerre alapozott jelenlegi uralmi viszonyokból a megteremtendő jogállam keretei között működő képviseleti demokráciába. A tárgyalások során mindenekelőtt olyan, törvényekbe foglalandó megegyezésre törekszünk tehát, ami lehetővé teszi, hogy az 1948-ban megalapozott és korszerűsítve új életre keltendő képviseleti demokrácia a valóbán szabad választásokon megnyilatkozó népakarat megtestesítője lehessen és legyen.

Á szabad választások is feltételezik a jelenlegi alkotmány módosításának Szűrös Mátyás által jelzett szükségességét. Itt jegyezzük meg, hogy a köztársasági elnöki intézmény bevezetéséről és egy alkotmánybíróság felállításáról rendelkező törvények megalkotását is a szabad választások eredményeként összeülő új Parlamenttől váijuk — kaptuk az információt lapzártakor.

(MTI)

Most már vegyük számba a feladatokat és tekintsünk a jövőbe!

Németh Miklós miniszterelnök nyilatkozata

(Folytatás az 1. oldalról) szemmel nézik történelmi kísérletünket.

— A világsajtóban valóban különböző vélemények, értékelések jelentek meg június lódról. Hogyan ítéli meg a külföld reagálását?

— Többségében árnyalt, tárgyilagos beszámolók láttak napvilágot a külföldi sajtóban Keleten és Nyugaton egyaránt. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik reálisan, tárgyszerűen, a tényeknek megfelelően, az események sokszínűségét tükrözve tájékoztattak. Volt néhány olyan külföldi vélemény, amely rosz- szalló, illetve elítélő volt. Ez részben abból fakad, hogy eleve fenntartással kezelték az eseményt. De jórészt azzal magyarázható, hogy a szónokok sokféleképpen, eltérő indulattal és érzelmi töltéssel, más-más platformról közelítették meg azokat az eseményeket, amelyekről megemlékeztünk, és így különbözőképpen lehetett válogatni és kiemelni a véleményeket. Ez olykor egyoldalúsághoz vezetett, sőt voltak, akik olyasmit „hallottak ki” a megemlékezésekből, ami el sem hangzott. A nemzeti történelem egyes fejezeteinek értékelését más, önérzetükre okkal vigyázó országokhoz hasonlóan mi is bclügynek tekintjük. Az ezzel járó felelősséget nem tudjuk és nem kívánjuk átengedni másoknak. A környező országok érzékenysége ugyanakkor érthető, mert az 1956-ban kirobbant népfelkelésnek közvetlen nemzetközi összefüggései és következményei voltak, és nem tagadható, hogy annak, ami Magyarországon napjainkban történik, szintén nem csekély nemzetközi hatása van. Természetesnek tartjuk, hogy az egyes országok értékelése 1956 Magyarországáról más és más. Ez viszont az ő belügyük.

— A temetés előtti napon tüntetésre került sor a szovjet nagy- követség előtt. A gyászszertartáson egyes szónokok a szovjet csapatok azonnali kivonását követelték. Mi a véleménye ezekről a megnyilvánulásokról?

— Meggyőződésem, hogy ezek a megnyilvánulások - a mai sokszínű magyar társadalomban - egy rendkívül szűk kisebbség véleményét tükrözik, nincs tömegbázisuk. A történelmi ismeretek és a politikai realitásérzék teljes hiányáról tesz tanúságot az, aki nem tesz különbséget a mai szovjet reformpolitika és az 50-es évek szovjet nagyhatalmi politikája között. ASzovjetunióban megvalósuló politikai reformok nélkülözhetetlen nemzetközi feltételét képezik annak, hogy a demokratikus szocializmus megteremtésére irányuló törekvéseket siker koronázza. Meg vagyok győződve arról, hogy a Szovjetunió és Magyarország közti jóviszony sokkal szilárdabb alapokon nyugszik, mintsem azt felelőtlen megnyilvánulások megzavarhatnák. A demokratikus - a nemzeti adottságok jegyében megújuló - szocialista társadalom építésének feltétele a jó magyar-szovjet viszony. Nemzeti érdekeinkkel ellentétben áll minden olyan lépés, ami a magyar-szovjet kapcsolatokat ronthatja. Nyitottságunk, az utóbbi időben dinamikusan fejlődő nyugati kapcsolataink is a magyar-szovjet viszony rendezettségének szilárd alapjára épülnek. Ezen az úton haladva,

hasonló szellemben kívánjuk tovább építeni együttműködésünket más szomszédos országokkal is. Szeretnénk, ha jobban ismernénk egymás szándékait, törekvéseit, ami az esetleges félreértések megelőzésének legjobb biztosítéka. Egymás kölcsönös, jobb megismerése és megértése, a kölcsönös tolerancia mindnyájunk javára válik. Alapvető érdekünk a szomszédos országokkal való rendezett, a belső fejlődésünkre is jótékony hatást gyakorló viszony kialakítása és annak folyamatos ápolása. Nem segítik elő ezt sem a szélsőséges hazai megnyilatkozások, sem az előregyártott, hangulatkeltő, bei- ügyeinkbe nyíltan beavatkozó fellépések.

A kegyeletet is sértő politikai demagógiától az ország vezetése és a józan közvélemény egyaránt elhatárolta magát.

— Végül is tehát tud-e a nemzet együtt tovább menni június 16-a után?

— Erre még mo$t nincsenek

garanciák, de egy, a múltunkban gyökerező, nagyon szorongató görcs oldásán túl vagyunk. Ez lehetőséget bitosít arra, hogy több energiát fordítsunk a közös jövő felépítésére. A nemzeti megbékélés nem építkezhet másra, mint az őszintén bevallott múltra és a felvállalt jelenre. A közeljövő számos olyan kérdést állít elénk, amelyet csak megegyezés útján, együtt tudunk megoldani. Ezért vitakészségből, kölcsönös türelemből, a demokrácia játék- szabályainak minden fél részére kötelező betartásából, a nemzet érdekeinek mindenek fölé emeléséből mindannyiunknak nap mint nap vizsgáznunk kell. És, ha ez így történik, akkor optimista vagyok. (MTI)