Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-22 / 145. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. június 22., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A mindenkori megyei tanácselnök körzetében... Erken a válásról szavaznák A munkáltatói felmondások jogszerűségéről Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség vizsgálata A tartósan fizetésképtelen vállalatok szanálását, felszámolását sürgető igények, valamint a pénzügyminiszternek a vállalati támogatások jelentős csökkentéséről tett legutóbbi bejelentése ismeretében különös figyelmet érdemelnek az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség egy korábbi vizsgálatának tapasztalatai a munkáltatói felmondások jogszerűségéről. A felügyelők 319 gazdálkodó szervezetnél vizsgálták egy év adatai alapján, hogy a munkáltatók által kezdeményezett felmondások mennyiben voltak jogosak, a munkaadók biztosították-e azokat a jogokat, amelyek ilyen esetekben megilletik a dolgozókat. Ezek a kérdések a munkaerőmozgás várható felgyorsulása miatt a jövőben még inkább a társadalom érdeklődésének középpontjába kerülnek. Az ellenőrzések tapasztalatai azt mutatták, hogy a munkáltatók az esetek többségében a jogszabályoknak megfelelően jártak el — más kérdés azonban, hogy mennyire érvényesült az ilyenkor maximálisan elvárható emberség követelménye, ez ugyanis nehezen olvasható ki a személytelen papírokból, aktákból. A vizsgált vállalatoknál egy év alatt csaknem 60 ezer dolgozó munkaviszonya szűnt meg, közülük 6840-nek a munkáltató mondott fel. Az esetek felében a nyugdíjkorhatár elérése miatt kezdeményezték a munkáltatók a munkaviszony megszüntetését. Bár a vizsgált kép nem teljes, általánosítható tapasztalat, hogyha csökkenteni kell a létszámot, a vállalatok először a nyugdíj- korhatárt elért dolgozóiktól válnak meg. Sokan nem tudják viszont, hogy a nyugdíjba menő felmondási idejét a dolgozó 55., illetve 60. életévének betöltése napjától kell számítani, s nem visszafelé, ami egyébként elég gyakori szabálytalanság a munkaügyi osztályok gyakorlatában. A felmondások indokainál a második helyen az átszervezés szerepel, s ennél jóval kevesebb esetben hivatkoztak a munkaadók a dolgozó alkalmatlanságára, nem megfelelő munkavégzésére, munkaköri kötelezettségének megszegésére, illetve a munkafegyelem megsértésére. (Átszervezés miatt egyébént csak azoknak lehet felmondani, akiket vállalatuk határozatlan időre szóló munkaszerződéssel foglalkoztat; a határozott időtartamra felvett dolgozók munkaviszonyát idő előtt csak akkor szüntetheti meg a vállalat, ha a dolgozó munkáját nem végzi megfelelően, vagy bebizonyosodik, hogy annak elvégzésére alkalmatlan.) A felügyelők azt tapasztalták, hogy átszervezések esetén a munkáltatók eleget tettek annak a kötelezettségüknek, miszerint időben kell értesíteniük döntésükről az érintett dolgozókat, valamint az elhelyezkedésüket segítő munkaerő-közvetítőket. S bár sok esetben nem volt rá szükség, mégis mindenkit tájékoztattak a felmondási idő meghosz- szabbításának lehetőségéről, illetve az elhelyezkedési támogatással kapcsolatos tudnivalókról. Azt viszont már nem tartotta be a munkáltatók egy része, hogy az új munkahely kereséséhez a jogszabályban rögzített szabadidőt is biztosítsa dolgozója számára. Több szabálytalanságot találtak a felügyelők a felmondásról értesítő papírokban is. A munkáltató felmondása csak akkor érvényes, ha azt írásban közli dolgozójával, s ennek az értesítésnek világosan tartalmaznia kell a felmondás okát, s azokat a konkrét tényeket, körülményeket, amelyek a felmondáshoz vezettek, a felmondási időt, lejártának napját, s azt, hogy a munkáltató döntésével szemben hol, meddig kérhető jogorvoslat. A szabálytalanságok jó része abból adódott, hogy a munkáltatók éppen erről a jogorvoslati lehetőségről felejtették el tájékoztatni az érintetteket. A vizsgálatba bevont 6 ezer dolgozó közül mindössze 140- en fordultak a munkaügyi döntőbizottsághoz a felmondás hatálytalanítása érdekében. Ilyen döntés azonban csak 25 esetben született; vagy azért, mert a felmondás indoka valótlan, megalapozatlan volt, netán jogszabályi korlátba ütközött, vagy mert a munkáltató nem a jogszabályokban rögzített feltételek szerint mondott fel dolgozójának. A munkaügyi döntőbizottságok határozatával szemben 41-en fordultak keresettel a munkaügyi bíróságokhoz; 10 esetben sikerrel. 1973 volt az az év, mikor valóra vált a nagy magyar álom, a körzetesítés. Csodálatos ütemben kezdtek összevonni minden lehetséges dolgot, így a falvakat is. Társközségek sora népesítette be a térképet, a fejlődés, a modernizáció, szóval a szebb jövő reményében. Ebből az évből nekem két meghatározó élményem van. Hetedikes voltam, amikor egy óriási pofont kaptam egy tanárnőtől, teljesen igazságtalanul. A másik: az úton bicikliztem, mikor leállított egy rendőr. Én közben ragoztam, mire az őrmester rám ordított, köpjem ki azonnal. Mindezzel azt akarom mondani, hogy 1973-ban rend volt... Kinek jutott volna eszébe akkor kétségbevonni a központi akaratot. Elosztott pozíciók? Azóta viszont rengeteg kistelepülés határozta el, hogy megpróbálja egyedül. így gondoltak ezt az erkiek is, akik Tamaörssel akarják felbontani házassági szerződésüket. — Hetvenháromban azt kellett csinálni, amit mondtak — magyarázza Papp István, a közös tanács elnöke. — Persze, hogy erőltetett volt az egész, már a kezdet pillanatában is. Először a nyolcvanötös választás előtt vetődött fel a gondolat, tehát az itt élők néhány évvel megelőzték korukat. Legutóbb pedig a májusi népfrontválasztáskor merült fel az önállóság kérdése, s úgy döntöttek, hogy egy falugyűlés keretében megvitatják az ügyet. Itt határoztak arról, hogy junius 24-én népszavazást kell tartani: döntsön a lakosság. — Én rögtön azt mondtam: ha úgy akarjátok, váljunk külön, nekem se előnyöm, se hátrányom nem származik ebből. Ha a lakosság így akarja, akkor tessék... — Valóban a lakosság akarja így? — Hát, nem tudom. A falugyűlésen például volt egy bácsi, aki papírból olvasta fel közlendőjét. Égyszerű ember szerintem magától nem írja le előre a szöveget, rögtön megmondja, mi nyomja a lelkét. De nekünk már csak egy tennivalónk akadt: biztosítani kell a feltételeket a népszavazáshoz. — Milyen indokokat hallott ön a válással kapcsolatban? — Olyanokat, hogy nincs önállóság, elnyomják őket, hogy nem fejlődtek, és nem valósultak meg az elképzelések, hogy megszűnt a felső tagozat Erken és elvitték az értelmiséget. — És konkrétan? — Konkrétan? Nem is tudom. Ezek ugyanis országos szólamok. — Ön biztosan tud a közös tanács eddigi tevékenységének előnyeiről, eredményeiről is... — Például az önálló vízmű, az egészséges ivóvíz, a gázcseretelep, a kereskedelmi egység korszerűsítése (hűtőlánc megvalósítása), vagy a szarvasmarhatelep, méghozza úttal. Értem én, hogy önállóak akarnak lenni, hogy azt csinálhassák, amit akarnak. Mi viszont nem cselekedhettünk a saját belátásunk szerint. Volt egy településfejlesztési koncepció — ami a megyei tanácson született —, és kész... Nem mi döntöttünk arról, hogy Tarnaörsön épüljön gyógyszertár, fogorvosi rendelő vagy a művelődési ház. A megye csak úgy adott pénzt, ha azt a meghatározott célokra költjük, a meghatározott helyen. Ez sértette az erkiek érdekeit, a helyükben talán én is úgy gondolkodnék, mint ők. Tény viszont, hogy a fejkvóta szerinti pénzösszeget mindig megkapták. Egyébként, ha leválnak, szerintem,kevesebb pénzük lesz, mert az ottani apparátust is fenn kell tartani. — Igaz, hogy az önállósodás szószólói már elosztották maguk között a pozíciókat, azaz már tudják, ki lesz az elnök, a vb-tit- kár? — Igen, hallottam erről. Ez azért is furcsa, mert még a megyei tanács és az Elnöki Tanács se döntött, sőt a szavazásra sem került sor. Pedig nem ez fogja megoldani az erki munkaerőgondokat. — Ön szerint mi lesz a népszavazás eredménye? — Nekem az az érzésem, hogy nem a többség óhaja szerint kezdeményezték a válást... Nincs mit veszteni... Kiss Imre, a község társadalmi párttitkára: — Hetvenháromban az összevonás az elnyomottság érzetét szülte, azonnal ellenállás bontakozott ki. Nem is csoda: a „házasság” kormányszintű döntés alapjan jött létre, nem pedig a szükséglet, a logika alapján. A Hilferstras messze van Évi negyvenmilliós forgalomra számítanak a gyöngyösi Délker-shopban (Fotó: Fiilöp Tünde) Mindent csak forintért Találékony emberek vagyunk mi, magyarok. Ha már oldódófélben van a nyugati cocom-lista, kitaláltunk mi a helyébe egy sajátos, honi megoldást. Olyan vámokat állapítottunk meg a legkorszerűbb elektronikai termékek behozatalára, hogy mindenkinek elment a kedve tőle. Azóta csak a bóvlit hordjuk haza Bécsből. Mert az olcsóbb. Márpedig az ilyen húsnak híg a leve, mint az köztudomású. De nem lennénk mi magyarok — magyarok, ha az élelmesebbje ki ne találta volna a „megoldást”. — Nálunk minden video vagy tv, de más egyéb külföldi termék is forintért kapható — hallottam dr. Bors Andrástól, a Délker vezérigazgató-helyettesétől. Hogy hol hallottam ezt a kijelentést? Gyöngyösön, a nemrég megnyitott Délker-shopban. Hja, a Máriahilferstrasse messze van a Mátrától. Nos, cikkor egy darabkáját idecsempésszük, a jó palócok eme legszélső „nyúlványára”. A Gyöngyszöv mindjárt partnernak bizonyult. Ő adta az ötletet, méghozzá nem is akárhol, hanem a nagytemplommal szembeni téren. — Mi importcikkekkel foglalkozunk, kereskedőház vagyunk, és ezért kínálunk olyan külföldi árucikkeket is, amelyekből a lakosság igényeit ki tudjuk elégíteni. Ez mind nagyon szép, gondoltam, de miből telik az importra a Délkernek? A válasz azonnal érkezett: egy részéért a behozott cikkeknek pénzzel fizet, más részéért viszont ő is áruféleséget ad. — Honnan van valutájuk? — Az import überalizálása következtében mi is bizonyos mértékű valutát kapunk — hallottam. — Ha körülnézek itt, a boltban, azt láthatom, hogy egy sor olyan árucikk is van, amiket az úgynevezett „hagyományos” választékhoz tartozónak mondhatók. Nem juthat az eszembe, hogy ezeket máshol is megvásárolhatom ? — De igen, csak semmiképpen sem olcsóbban, és semmiképpen sem ilyen választékban. — Nyugaton bevett módszer, hogy inkább valamivel olcsóbban kínálnak egy árut, semmint a vevő a konkurenciához menjen. Ezt nem alkalmazza a Délker? — Miután mi ajánljuk a kis- ker-árat, attól általában többért kínálják a különböző üzletekben. Ezért nálunk kevesebbe kerülnek a hagyományos cikkeink. — Milyen forgalomra számítanak ebben az üzletben? — Függ attól is, hogy milyen lesz a műszaki áruk iránti kereslet. Lényegében évi negyvenmilliós forgalomra számítok. A nyereség pedig úgy négy — öt százalék körül alakulhat. Rohánszky Ferenctől, a Gyöngyszöv Áfész elnökétől azt kérdeztem, hogyan került sor ennek az üzletnek a létrehozására. — Ennek a helyén képcsarnokbolt volt. Az utóbbi hónapokban nagyon alacsony volt a forgalma. Gyakorlatilag ráfizetéssel működött. Kerestük a megoldást, mi legyen, hogyan legyen. Mi is érzékeltük az országos gondot, amit az új vámszabályok okoztak. Végeredményben egy közérzetjavító törekvést szolgálunk ezzel az importbolttal. Azt tudtuk, hogy közös boltja a Délkernek nincs senkivel, de mi régóta kapcsolatban vagyunk velük. Negyven — ötven tonna mákos perecet szálh'tunk nekik. Mondtuk, legyen már olyan, hogy egy állami vállalat és egy szövetkezet fog össze, hiszen ez nem bűn. így nyitottuk meg az országban elsőként ezt a közös boltot. — Milyen alapon jött létre a közös vállalkozás? — Mi adtuk az üzlethelyiséget, a partner pedig a tőkét. A haszon fele-fele arányban oszlik meg. — Van arra lehetőség, hogy a Gyöngyszöv javasolja a választék módosítását, ha a forgalom ezt kívánja meg? — Természetesen. Abban Az élső ütközőpont az iskola volt, tudniillik Erkről elvitték a felső tagozatot. Volt olyan elképzelés, hogy egy új iskolát kell építeni a két falu között, elkerülvén a vitákat. Ezt azonban a ma is hatályos földtörvény megakadályozta. Világos, hogy két kis, kedvezőtlen helyzetű iskola rosz- szabb, mint egy korszerű. S nyilvánvaló, hogy Tarnaörsön jobbak a feltételek. Az viszont nem igaz, hogy fel kell számolni Erken az alsó tagozatot, mert kicsik (5 — 8 fősek) az osztályok. Szerintem ez még mindig jobb, mintha 30 gyerek járna az osztályba. — Azt hallottam, hogy Erken több család is örökbe fogadott gyerekeket azért, hogy „kilegyen” a minimális osztálylétszám, s ne szűnjön meg az iskola... — Az örökbefogadás egy szép gesztus, a gyermekvédelem pedig igen nemes cél. Ezért tehát ezeket a vádakat én nem tudom elfogadni. Ez egyébként csak pletyka, csak sejtés, mindezt nem lehet bizonyítani. De hát akárhogy is van, első a gyermekek érdeke. — Ön szerint miért vetődött fel a válás gondolata? — Itt inkább érzelmi motívumról van szó. Önállóak akarnak lenni, ennyi az egész. Még akkor is vállalják ezt, ha tudják: talán rosszabb feltételek közé is kerülhetnek. Egyébként is, nekünk azt kell támogatnunk, amit a lakosság akar. Nincs értelme annak, hogy az erők szétforgá- csolódjanak, az energiákat a munkára kell fordítani. Igaz, a szétválás némi erkölcsi kárral jár, de ha a településcentrumok kialakítása nem vált be, akkor nem diktálhatjuk az emberekbe az elnyomottság érzetét. — Fennáll ilyenkor a veszély, hogy az önállóság szószólóit, szervezőit — saját egzisztenciális — érdekeik késztetik a cselekvésre. — Azokra kell figyelni, akik képesek megmozgatni a lakosságot. Mindegy, hogy egzisztenciális okok is szerepet játszanak. Ha rájuk hallgatnak az erkiek, akkor tudomásul kell venniük, hogy együtt kell dolgozni velük. — És mit várnak az önállóságtól? — Sajnos, az összevonás ellenséget csinált a két szomszéd faluból. Most talán a hitet, az önbecsülést adhatjuk vissza az itteegyeztünk meg, hogy az üzletben minden közös, tehát együtt sírunk és nevetünk. Az a célunk, hogy az üzlet minél jobb legyen, ez természetes. Tehát...! Minden attól függ, hogy a kedves vevő mit akar Gyöngyösön megvásárolni forintért azokból a cikkekből, amikért eddig a Duna túlsó oldalára ment ki. Hogy ez mennyire így lesz, bizonyította már az első nap forgalma: nagy keletje volt a videónak. Nemhiába nagy a különbség a Máriahilferstrasse és a gyöngyösi Szabadság tér között. Iga?, ma még választékban is. G. Molnár Ferenc nieknek. Hogy rosszabbul járnak-e? Nem tudni. Mindenesetre a helyzet ma olyan, hogy kevés állami pénzre és egyre több önerőre kénytelenek támaszkodni a települések. Úgyhogy nincs mit veszteni... A nép dönt A hírek szerint a leválást szorgalmazó csoport egyik szószólója Csintalan Gyuláné,'8Q-tóY85- ig a tanács társadalmi elnökhelyettese,'85-től elöljáró. Mindkét funkciójában Erk képviselője: — Hetvenháromban nem volt szavazás, de sokan azóta se nyugodtak bele a dologba. Ez akkor kényszer volt, s ma úgy érezzük, megállunk a saját lábunkon is. Mi már 1. István idejében is megéltünk... Most a „változó világra való tekintettel” újból felvetettük a kérdést. Erk szűkebb vezetése, a héttagú elöljáróság megkereste a lakókat, s ezek után döntöttük el, hogy megpróbáljuk. Egy önálló településnek mégiscsak rangja van, s mi tudunk is tenni magunkért. Erre jó példa a nemrégiben átadott óvoda, amit gyakorlatilag mi építettünk. — Hallott arról a vádról, miszerint az erki vezetés már megegyezett a funkciók felosztásáról? — Ez rágalom. Arról volt szó, hogy szám szerint hány helyre lesz szükség, de nevek nem hangoztak el. — Egyébként mikor volt itt választás utoljára? — Mikor a megyei tanács elnökére szavaztunk a tanácstagi választáskor. Tudja, ez nálunk hagyomány. Hogy úgy mondjam, ez a mindenkori megyei tanács elnökének körzete, mindig ők a mi tanácstagjaink. Először Fekete-Győr Endre, aztán Mar- kovics Ferenc, aztán Schmidt Rezső. Mikor Markovics (a választási ciklus közben) elment, időközi választásra került sor nálunk. Akkor szavaztunk Schmidt Rezsőre, az akkori új elnökre. Jöttek is a megyéről, hogy nehogy valami baj legyen, de végül nem lett. Simán ment, közel száz százalékot kapott a jelölt. * Hogy most, az önállóság kérdésében ilyen elsöprő lesz-e a többség, azt nem tudni. Mindenesetre egy biztos; júni- us 24-én az erkiek szavazhatnak. .. Havas András Katalizátorok az autókra Mivel hazánk is aláírta a nitro- génoxid-kibocsátás korlátozására vonatkozó nemzetközi jegyzőkönyvet, hamarosan gyakorlati intézkedések is szükségesek e környezetszennyezés mérséklésére. Magyarországon évente a légtérbe kerülő mintegy 300 ezer tonna ilyen anyag csaknem fele a járműforgalomból származik. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium szakemberei szerint a nitrogénoxid-kibo- csátás csökkentése a gépkocsikra szerelt katalizátorokkal oldható meg legeredményesebben. A fejlett ipari országokban korszerű elektronikává a motor üzeméhez igazított, szabályozott, háromutas katalizátorokat használnak, amelyek igen jó hatásfokkal, mintegy 90 százalékban közömbösítik a füstgázokkal távozó szénmonoxidot, szénhidrogént és nitrogénoxidot. Elektronikus szabályozás nélkül az 1000 DM helyett jóval olcsóbban, 100-200 DM-ért megvásárolható a katalizátorok aktív része. Egy-egy gépkocsinál az itthon elvégzendő munkákkal együtt mintegy 10 ezer forintos költséget jelentene felszerelésük. Az új és a használt gépkocsik egy részének ellátása katalizátorral összességében több mint 14 milliárd forintba kerülne. Az még kérdéses, hogy ezeket a költségeket ki viselje. Valószínűleg részben a gépkocsik üzemeltetőit, részben pedig a költségvetést terhelné. A nemzetközi megállapodásban foglaltakhoz a következő évtized közepéig körülbelül 500 ezer régi járműnél, s évente 200 ezer új kocsinál kellene felszerelni a katalizátort.
