Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

2

NÉPÚJSÁG, 1989. június 1., csütörtök

Folytatja munkáját az Országgyűlés

Az ülésteremben Straub F. Brúnó, Grósz Károly és Németh Miklós

Az MSZMP

Központi Bizottságának KÖZLEMÉNYE Nagy Imre és sorstársainak temetéséről

Az MSZMP Központi Bizottsága történelmi, egyúttal szimbolikus jelentőségű eseménynek tekinti Nagy Imre és sorstársainak 1989. június 16-i temetését. A történelmi, erkölcsi jóvátételt, a nemzet kegyeletes emlékezését szolgálja ez a nap.

Nagy Imre és sorstársai életútját és szerepét a hivatalos politika kezdetben igaztalanul értékelte, ami a legutóbbi időkig fennmaradt. A megújuló MSZMP szükségesnek tartja, hogy a Nagy Imre és társai elleni perben emelt vádak felülvizsgálata mielőbb lezáruljon, igazságot szolgáltatva a megvádolt és elítélt politikusoknak.

Az MSZMP Központi Bizottsága természetesnek tartja a társadalom igényét arra, hogy a közelmúlt történetének minden lényeges kérdésében tisztán láthasson, hiteles információk alapján ítélhessen az eseményekről és azok szereplőiről. Ezért a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja az események objektív feltárására irányuló tudományos kutatást, kezdeményezi és elősegíti, hogy a történelmi dokumentumok folyamatosan nyilvánosságra kerüljenek. A maga részéről is tárgyalást kezdett annak érdekében, hogy a külföldön található források mielőbb hozzáférhetővé váljanak, feltáruljon a szocializmus demokratikus megújításáért vívott küzdelem korábbi története, abban Nagy Imre szerepe.

Nagy Imre az 1945 utáni magyar történelem jelentős személyisége. Útja elválaszthatatlan a kommunista mozgalomtól, annak tragikus ellentmondásait is magában hordta. Pályája a Horthy- rendszer elleni küzdelemtől, az emigrációs évektől ívelt a felszabadulást követő újrakezdés heroikus küzdelméhez, a földosztáshoz, mellyel neve összekapcsolódik. Ezekben az években a félreállítás- tól az ötvenes évek torz politikájában való közreműködés ellentmondásán át vezetett ez a pálya az 1953 júniusában kidolgozott „új szakasz”-ig, különösen az új agrár- és népfrontpolitika kezdeményezéséig, a szocializmus és a nemzeti szuverenitás szoros ösz- szefüggésének felismeréséig. Személye a szocialista reformpolitika szimbólumává vált.

Amikor ismételt félreállítása után, 1956 októberében visszakerült a miniszterelnöki székbe, rendkívüli körülmények között küzdött az ország megmentéséért. Egyszerre harcolt a magyarországi sztálinizmus megfékezéséért, a nemzeti sérelmek jóvátételéért, a külső beavatkozás elhárítása érdekében és a népfelkelés mögött feltámadt ellenforradalmi cselekményekkel szemben. Ehhez sem pártja, sem koalíciós partnerei nem nyújtottak megfelelő támogatást. A sodró eseményekben maga sem mutatott kellő határozottságot, és tévedett külpolitikája nemzetközi feltételeinek és következményeinek megítélésében. Neve azonban összeforrott a nemzeti önállóság talaján, az önigazgatást és a demokratikus többpárti pluralizmust elismerő szocialista úttal.

1956. november 1 — 4-e között a külső körülmények megváltoztak, ugyanakkor az MSZMP és a kormány vezetése kettészakadt. Nagy Imre nem vállalta az akkori külső és belső körülmények által kikényszerített kompromisszumokat, nem vállalta a régi politikai intézményrendszer részleges megjavításával elérhető reformokat. Ez vezetett személyes tragédiájához, a politikai okokból reászabott igaztalan halálos ítéletig.

Az MSZMP Központi Bizottsága tiszteletben tartja a pártalapításban résztvevő Nagy Imrének és küzdőtársainak emlékét. A párt megúj ulása során épít az 1956. október végi megalakulásának elveire, nyíltan vállalja az 1953 — 54-es reformkezdeményezések örökségét. „

Az 1956-os eseményekben, a nehéz napok ellentmondásos viszonyai között a szembenálló felek mindegyikének oldalán sokan hősiesen küzdöttek és haltak meg vélt vagy valós, de egyaránt igaznak hitt céljukért. Sok százan váltak az események véletlen áldozatává. A tragédia maga a testvérharc volt, annak minden halottja a nemzet vesztesége.

Újabb megrázkódtatáshoz vezetne, ha Nagy Imre és sorstársai temetése a nemzetet megosztó feszültségek forrásává válna. Ezért az MSZMP Központi Bizottsága felhívja a párt tagjait, a magyar állampolgárokat: felelős magatartással legyenek méltóak a kegyeleti aktushoz.

A temetés legyen memento: a nemzeti megbékélés jelképe.

Átadták Nagy Imre személyes hagyatékát

(Folytatás az 1. oldalról) leg felszabaduló munkaerő bekapcsolódhat a mezőgazdasági kistermelésbe. A spekulatív jellegű ingatlanvásárlásokat a személyi jövedelemadóval, tehát közgazdasági eszközökkel korlátozzuk.

Azt azonban hangsúlyozta a miniszter, hogy az erdőgazdálkodásban meg kell tartani a hosz- szú távú, nemzeti érdekeinket garantáló tervszerűséget, ami a jövőben ebben az ágazatban is — szektorra való tekintet nélkül — követelmény marad. Ezt a mai erdőtörvény és az erdőgazdálkodás különféle intézményei biztosítják.

A tulajdonreform végrehajtásánál is nyilván minden módosítási lehetőséget alaposan mérlegelni kell, szükséges annak vizsgálata, hogy egyes települések miként juthatnának — és kérdés, hogy jussanak-e — közösségi földtulajdonhoz. Át kell tekinteni az állami földtulajdon további sorsát. Figyelemmel kell lenni a vállalatok tulajdonosi helyzetének megteremtésére, erősítésére, és a társadalmi szervek kezelésében lévő ingatlanok jövőbeni sorsára.

A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter néhány, az előzetes vitában felmerült kisebb észrevételre is kitért. Mint mondotta:

— Voltak, akik kifogásolták a termőföldek termőképességének fenntartási kötelezettségét. Azzal érveltek, hogy ez — termelési haszon nélkül — felesleges ráfordításokat róna a gazdaságokra.- A mai művelési kötelezettség helyett javasolt talajvédelmi kötelezettség igazából csupán az ésszerű mértékű kultúr állapot fenntartását jelenti. A mai termelő, vagy a következő nemzedékek számára lehetővé teszi, hogy a piaci viszonyok megváltozása miatt az adott földön a mezőgazdasági termelést változatlan és nem lepusztult ökológiai feltételek közepette folytathassák.

— Az Országgyűlés mezőgazdasági, illetve jogi bizottságának együttes ülésén a vadászati jog körül is heves vita alakult ki. Végül azt az álláspontot fogadták el — és ezt támogatom magam is —, hogy a vadászati jog szabályozását átfogóan, és ne csak a most lehetséges egyetlen paragrafus erejéig, még ebben az évben hozzuk az Országgyűlés elé. Ehhez a Parlament hozzájárulását kérem.

Hütter Csaba végül annak a véleményének adott hangot, hogy a törvénytervezetek elfogadásával további nagy lépést tesznek az igazán korszerű, vállalkozói mezőgazdaság felé, amelyben a nagyüzemek, a kistermelők, a magánvállalkozók jobb munkamegosztásban együttműködve, versenyezve, a mainál is eredményesebben dolgoznak az ország javára.

Az elnök bejelentette: a három törvényjavaslatot két olvasásban, általános és részletes vitában tárgyalja a Parlament.

Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a mezőgazdasági bizottság képviseletében szólt az előterjesztett három tervezethez. Mint mondta, a bizottság előzetesen konzultált a különböző érdek- képviseleti szervekkel, mezőgazdasági intézményekkel és szerte az országban a termelőkkel, így kialakított véleménye tehát széles társadalmi bázisra támaszkodik. A viták során szinte mindenütt szenvedélyesen szóltak a paraszti munka leértékelődéséről,-árról, hogy elviselhetetlen mértékben szétnyílt az agrárolló, a gazdaságok jövedelmezősége egyre alacsonyabb. A vitában hozzászólók hangot adtak annak is, hogy az agrárpolitika csakis a mezőgazdasági termelőkkel együtt formálható. Az egyértelműen kirajzolódott, hogy mindenki reformokat akar a mező- gazdaságban. A bizottság véleménye szerint szükség van egy teljesen új mezőgazdasági törvény megalkotására. A földtörvénnyel kapcsolatban megfogalmazódott, hogy annak módosítása valóban indokolt, de kerülni kell olyan paragrafusok törvénybe iktatását, amelyek visszafordíthatatlan hatással járnak.

A földtörvény módosításának vitájában felszólalt többek között Szabó István (országos lista), a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke felszólalásának elején azt hangsúlyozta, hogy a földtulajdon hosz- szú távú rendezéséhez a politikai feltételek még nem teremtődtek meg. A vállalati, a társasági, a szövetkezeti működésre és gazdálkodásra megalkotott — egyébként reformszellemű — döntések gyakorlati megvalósításához a jelenlegi szabályozás több rendelkezése elavult, többségüket a gazdasági és a társadalmi mozgások máris túlhaladták. Mint mondotta: a földtulajdon alapvető kérdéseit az új alkotmányban kell szabályozni, és erre építve szükséges az új földtörvényt kidolgozni. A jelenlegi földtörvény módosítása természetesen elodázhatatlan, és ebben a helyzetben valóban az a legfontosabb, hogy a reformintézkedések érdekében a gazdaságok működését nehezítő rendelkezéseket feloldjuk.

A TOT elnöke ezután a termelőszövetkezeti gazdálkodók önállóságát és az önrendelkezést erősítő módosításról szólt. Véleménye szerint fel kell oldani az elidegenítési és tulajdonszerzési korlátokat. Minden szervezet és személy — persze ha kínálat van — vásárolhasson ingatlant, ideértve a mezőgazdasági rendeltetésű földet is.

Befejezésül a TOT elnöke a parlamentnek javasolta a mező- gazdasági szövetkezetekről szóló törvény elfogadását.

Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a budapesti 71. sz. Jogtanácsosi Munkaközösség jogtanácsosa az állami tulajdonban lévő ingatlanok kezelési jogával kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy alapvetően mindenki mezőgazdasági földekre' gondol, ám a jelenlegi földtörvény valójában ingatlantörvény, mert a nem mezőgazda- sági rendeltetésű ingatlanokra is vonatkozik.

Szót kapott még Fodor Sándor (Fejér m., 5. vk.), a mező- szentgyörgyi Alkotmány Tsz elnöke, Zamóczi József (Budapest, 27. vk.), a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalának vezetője, dr. Balogh Károly (Győr-Sopron m., 11. vk.) rába- pordányi körzeti orvos, a helyi vadásztársaság vezetője, Tanaszi

János (Hajdú-Biharm., 17. vk.), a pocsaji Üj Élet Termelőszövetkezet csoportvezetője, Viola Károly (Pest m., 14. vk.) honvédségi műszaki előadó, Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.), a keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, Bánffy György (Budapest, 4. vk.), a József Attila Színház színművésze, Török Sándor (Szolnok m., 13. vk.), a Jászapáti Nagyközségi Közös Tanács elnöke, dr. Séra János (Komárom m.,

10. vk.) kisbéri körzeti állatorvos.

Az erdő- és vadgazdálkodási törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz először Weibl Elemér (Veszprém m., 8. vk.), a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ugodi erdészetének vezetője szólt hozzá, őt követte Balogh András (Bor- sod-Abaúj-Zemplén m., 22.

vk.), a Tokaj és Vidéke Áfész autó-motorszerelője, dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár m., 18. vk.), a Kisvárdai Városi Tanács Kórház-Rendelőintézetének osztályvezető főorvosa, Tóth János (Budapest, 37. vk.), a MTESZ főtitkára, Vass József- né (Békés m., 15. vk.), a sarkädi Lenin Mgtsz főkönyvelő-helyettese kétperces hozzászólásban kívánta kiegészíteni írásban benyújtott indítványát.

Tornai Endre ugyancsak két percre kért szót, immár másodszor a szerdai vitában. Mivel többen nem jelentkeztek hozzászólásra, Szűrös Mátyás javasolta az általános vita lezárását, majd szavazásra tette fel: bocsássák-e

részletes vitára a három törvény- javaslatot. A* mezőgazdasági szövetkezetekről, valamint a földről szóló törvény módosítása kapcsán a képviselők nagy többsége arra voksolt, hogy legyen részletes vita, az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslat részletes vitáját azonban 175-en elutasították (87-en szavaztak mellette, 29-en pedig tartózkodtak), így az Országgyűlés úgy határozott, hogy e törvényjavaslat felett most nem nyitnak részletes vitát. A termelőszövetkezetekről szóló törvény módosításáról folytatott részletes vitában elsőként Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az ostf- fyasszonyfai Petőfi Termelőszövetkezet elnöke kért szót. Dr. Tallóssy Frigyes írásban is benyújtott módosító indítványát igyekezett szóban is világosabbá tenni képviselőtársai előtt.

Miután a tárgyalt törvényjavaslatok részletes vitájában új felszólaló nem jelentkezett, az elnöklő Szűrös Mátyás felkérte a mezőgazdasági, illetve a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagjait, hogy együttes ülésen vitassák meg a törvényjavaslatok vitájában elhangzott módosító indítványokat, s készítsék el jelentésüket. Ezzel az Országgyűlés ülésszakának második napja — amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos felváltva elnökölt — befejeződött. Az ülésszak csütörtökön Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszával folytatódik.

Több mint három évtizede halogatott jogi aktus színhelye volt szerdán a Legfőbb Ügyészség: Nagy Imrének, Magyarország koholt vádak alapján elítélt és kivégzett miniszterelnökének leánya, Nagy Erzsébethosszú évek várakozása után átvehette édesapja személyes jellegű hagyatékát.

A szűk körben, minden külsőségtől mentesen lebonyolított hivatalos aktuson Nagy Erzsébet férjével, Vészi Jánossal)e\exA meg dr. Nyíri Sándor legfőbb ügyészhelyettes dolgozószobájában. A tágas hivatali helyiség vendégfogadó asztalán glédába állítva várták a hozzátartozókat mindazok a személyes jellegű iratok, feljegyzések, amelyek Nagy Imre romániai száműzetése idején papírra vetett gondolatait, emlékeit rögzítették; illetve mindaz, ami ezekből a doku-mentumokból egyáltalán előkerült.

A jogászi pontossággal összeállított átvételi lajstromra a többi között felkerülhetett az a 12 számozott oldalon íródott élettörténeti vázlat, amelynek Nagy Imre a Viharos emberöltő címet adta. A hagyaték dokumentumai között vehette át a család azt a három román blokkfüzetet is, amelyek lapjaira Nagy Imre snagovi „fogságának” napjaiban vetette papírra Gondolatok, emlékek című jegyzeteit. Versek, levelek, orvosi igazolások zárják a listát, amelynek valamennyi „tételeit” a hozzátartozók kérésére átmenetileg továbbra is a legfőbb ügyész helyettesének páncél- szekrénye őrzi.

* * *

A jogi formaságok végeztével Nagy Erzsébet válaszolt a Magyar Távirati Iroda munkatársának kérdéseire.

(MTI)

Bödőné Rózsa Edittel, az Országgyűlés női „Királyával”

(Tudósítónktól):

A szép szőke képviselőnő minden szava sistergést kelt az ülésteremben. Az ilyen típusú közéleti emberről mondják azt, hogy „nem lehet nem odafigyelni rá...”

— Képviselő Asszony! Ha a hetedik érzékem nem csal, akkor önt tartják a Parlament női „Királyának”. Mi a véleménye erről?

— Én Rózsa Edit vagyok, szegedi képviselő. Ha most úgy vesszük, hogy Király Zoltán képviselői munkájával azonosítja az enyémet, abban az esetben ez teljes mértékben így van: én is a választóim véleményének a képviseletére helyezem a hangsúlyt. Felkészülésemben elsősorban a választói vélemények megszerzése a domináns. Tulajdonképpen képviselőtársam munkamódszerével szimpatizálva folytatom a tevékenységemet... Király Zoltánnal egyébként jó baráti viszonyban vagyok, hasonló nézeteket vallunk több kérdésben, amikor alkalom nyílik rá, konzultálunk is egymással. Nagy örömmel szoktam a fórumait látogatni, mindig sok információt szerzek azokon is.

— Vajon az véletlen, hogy mindketten Csongrád megyéből valók... ?

— Ilyen mentalitású képviselők...? Igen, véletlen, mert, amikor én huszonnégy évesen képviselő lettem, e munkámat tőle függetlenül úgy alakítottam ki, hogy a választóim véleményét a törvénykezés előtt kívántam megismerni. Tehát, komolyan vettem magát a szót is: képviselő. Ezek után itt nem mondhatok mást, mint az ő gondolataikat...

— Követve a ténykedését, meglehetősen szókimondónak tűnik. Gondolok az önálló beadványra, a vezetők milliós prémiumáról szóló kérdésére, vagy arra, hogy az ifjúság ügyében habozás nélkül megvonta a bizalmat Deák Gábortól és az általa vezetett ÁISH-tól. A példák

azt igazolják, ha a képviselt ügyről van szó, nem ismer se Istent, se embert...

— Lehet, hogy ez fogalmazódik meg az emberekben, de igazából arról van szó, hogy „tekintélyt” nem ismerek. Tehát, hajó ügyről van szó, általam képviselt, elfogadott jó ügyről van szó, akkor valóban nem ismerek tekintélyt, ezt vallom és tartom is.

— Ön MSZMP-tag képviselő, de a hírek szerint — mint egy kardos menyecskét — szívesen elcsábítanák, mondjuk az MDF vezetői. Hajlik-e a kenyértörésre?

— Magam is hallottam üyesfajta szóbeszédet, de eddig hivatalosan nem kerestek meg az MDF-től vagy valamelyik szervezettől. Én nem az a típus vagyok, aki a politikai nézeteit aszerint változtatja, hogy melyik szervezet „divatos”. Úgy érzem, hogy az MSZMP-ben saját, egyedi módon hozzájárulhatok a reformfolyamatokhoz, s tudok tenni ennek érdekében... Egyébként nem ellenzek semmiféle olyan más párttevékenységet, amely tényleg a jó ügyet szolgálja.

— Ilyen ügyben — az azóta elfogadott átalakulási törvény vitájában — kért szót a mostani ülésszakon. Ezúttal egy helyzetelemző kifejezésére kapta fel a fejét a T. Ház. Mit ért az alatt a megfogalmazás alatt, hogy: „pillanatgazdaság?

— Itt most hadd utaljak vissza a legutóbbi ülésszakra, amelyen az ifjúsággal kapcsolatban elhangzott, hogy nincs perspektívája, de végül is magának a társadalomnak sincs. Ez jellemzi, hogy a pillanatnak, a mának élünk. Nincsenek olyan garanciák, amelyek hosszabb távon meghatározhatnák a léthelyzetünket. Mert egy olyan átmeneti korszakban élünk, hogy a holnapra egyszerűen nem tervezhetünk. Énnek a kockázata túl nagy ahhoz, hogy a megfelelő tartalékaink meglennének, mert most már egyszerűen a tartalékaink is a végét járják...