Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-22 / 118. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 22., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Kinek a törvénye? Majd a tagság eldönti Napjainkban úgy születnek a gazdálkodást, a szövetkezeti mozgalmat szabályozó törvények, törvényerejű rendeletek és jogszabályok, hogy a feltételek nem teremtődtek meg hozzá, ráadásul pénzbe kerülnek, és ez a gazdálkodásban nem kevés problémát okoz. Földtörvény, szövetkezeti törvény módosítása, társasági, átalakulási törvény — mindezek remélhetően új lendületet adnak a mezőgazdasági termelésnek, és végre valóban lesz gazdája ennek a lázas társadalomnak, a már- már kilátástalanságba kényszen- tett alaptevékenységből élő kollektíváknak, és ezáltal a termelés is a tulajdonosi felelősséggel, érdekeltséggel és kockázatvállalással elmozdulhat a holtpontról. A reformfolyamatok és a társasági törvény hatására várható, hogy a közös gazdaságok közül nem egy kerül majd új helyzetbe. Megszűnik vagy felszámolják, esetleg a tagság akaratából gazdasági társaságot alakít, több egységre szakad, más gazdálkodószervezetbe olvad, s a módosított szövetkezeti törvény szerint majd a tagok vagyonnal, részjegyekkel rendelkeznek, tehát egyáltalán nem mindegy, hogyan alakul akkor a dolgozó tagság, s főleg a nyugdíjasok sorsa. Nem kell attól félni, hogy tolonganak majd a téeszek az átalakulásért, hiszen ezek az új formációk az eddigiektől élesen eltérnek. A részvényest nem érdekli a szociálpolitika, holott a szövetkezeti mozgalom erénye az, hogy kezdetektől számtalan sok szociális gondot, terhet magára vállalt, elég csupán a nyugdíjasok és járadékosok sorsát, felkarolását említenünk. Néhány törvényben persze tökéletesen lehetetlen szabályozni a szövetkezeti mozgalmat, hiszen a sajátosságai igen erősek, minden érdeket összesűríteni képtelenség, s az átalakulási törvénnyel kapcsolatban is számos kérdésre még nincs válasz. Megnyugtatóak viszont azok a rendelkezések, amelyek garantálják, hogy a tagok az egyéni érdekeiknek és lehetőségeiknek — a következmények ismeretében — megfelelően dönthetnek. Lényeges az is, hogy a döntési mechanizmus egyértelmű: az átalakulás kimondásához az összes tagok kátharmadának titkosan nyilvánított igenlő szavazata szükséges. A szövetkezeti formához ragaszkodók érdekét szolgálja az a rendelkezés, hogy — ha megszűnik a kollektív gazdaság — új szövetkezetét alakíthatnak, vagy a másikba olvadhatnak. Ám mi lesz a nyugdíjasokkal? Ők már nem vállalkoznak új gazdaság alapítására, s más szövetkezet sem igen versenyez értük, tehát veszteseivé válhatnak egy-egy átalakulásnak. Éppen ezért szerzett jogaik és szociális biztonságuk megőrzésére mind az átalakulási, mind a szövetkezeti törvényben egyértelmű garanciákra van szükség. A gazdasági társasággá történő átalakuláshoz elengedhetetlen, hogy a szövetkezeti gazda valódi, nevesített tulajdonosa legyen a szövetkezeti vagyon reá eső részének, s ennek működtetéséből keletkező jövedelemmel szabadon rendelkezzék, s ezáltal váljon érdekeltté a vagyon gyarapításában. Egyesek szerint a tőkeerős szövetkezetek pillanatokon belül részvénytársaságokká szerveződnek, s akkor a jobb napokat megélt kollektív gazdaságok egymás temetésére járhatnak, mások szerint viszont előreláthatóan nem tolonganak majd a téeszek az átalakulásért. Ha tetszik, ha nem, a jövő gazdálkodása sokkal izgalmasabb és reálisabb pénzügyi módszert követel, amely nem engedheti meg azt a világtörténeti furcsaságot sem, hogy az állami és szövetkezetiföldnek nincs valódi tulajdonosa. A cél tehát, hogy igazi tulajdonosi állapot alakuljon ki, melyben a tőketulajdonosi és ön- kormányzati rész összefér. Kettéválik a tulajdonos és a bérmunkás, igazibb könyvelés, leltár, zárszámadás készül, amelyik a gazdaság állapotát reálisabban mutatja. Nyilván rengeteg elavult eszközt, készletet ki kell selejtezni. Új típusú vagyonmérlegek készülnek, hiszen ami hasztalan, behajthatatlan követelés — ebből most is nyilvántartanak a közös gazdaságok szép summát —, azt nem ismeri el vagyonnak a Nyugat, márpedig a részvénytársaságok, a kft.-k s a különböző gazdasági társaságok, társulások gazdálkodása közepette a magyar számviteli rendszernek igenis közelednie kell a nyugati modellhez. Akkor is, ha sok kollektívában bizony leértékelődik a vagyon, mert kiderül, koránt sincs annyi tőke, mint az eddig a mérlegekben, zárszámadási összesítőkben szerepelt. Mi lesz a gazdasági társasággá alakuló szövetkezetek tagjaival, nyugdíjasaival? Kapnak-e szociális juttatásokat? Rengeteg kérdés vár még tisztázásra, a felelősség meg egyre nő, méghozzá a szövetkezeti tagok felelőssége, hiszen a végső szót, döntést ezekben az ügyekben most valóban az ő akaratuk jelenti. Sz. Lukács Imre Új gépsor világbanki beruházásból A kormány gazdasági szerkezetátalakítási programja keretében világbanki hitelből új palackfúvó gépsorokat vásárolt a Pannonplast Műanyagipari Vállalat debreceni gyára. Az új termékféleségeket is produkáló 150 millió forintos beruházás három év alatt megtérül. A gépeken az év végéig összesen 280 ezer 60, 110 és 220 literes hordót gy ártanak. Képünkön: A Battenfeld — Fischer Blastformtechnik Gmbh. — a gépsort gyártó és szállító NSZK-beli vállalat — szerelői, Klaus Teubner és Roland Marquard a berendezést, valamint a terméket ellenőrzik (MTI-fotó: Oláh Tibor) Egy lenézett hivatás amerikai élharcosa A szociális munka nemzetközi barikádján A történet — mondhatni — anekdotikus: Richard Steinmann amerikai állampolgár 1987-ben turistaként Magyarországra érkezett. Az első kedvező benyomások ellenére akkortájt még maga sem gondolta, hogy látogatását egy év múlva megismétli. Sőt! — Amikor tavaly önöknél jártam — meséli —, egy alkalommal bemutattak Ferge Zsuzsának. Ő, mint az ELTE szociológiai tanszékének vezetője, meghívott, hogy az egyetemi hallgatóknak tartsak egy szemináriumot. — Hát így kezdődött — mondja magyarul, merthogy azóta már anyanyelvűnkkel is barátságot kötött. Ezek után illik elárulnunk, hogy Richard Steinmann profesz- szor az Egyesült Államokban, Southern Maine egyetemén a szociális munka elméletével és gyakorlatával foglalkozó szakember. Megjelenése, több évtizedes tapasztalata jól jött nekünk Magyarországon, ugyanis éppen ez idő tájt indult egy tantervi kísérlet nálunk, amely középfokon képez szociális munkásokat. Az úgynevezett humán szolgáltatások kísérleti szakközépiskolai képzés beindítására a profiljában rokon egri Egészségügyi Szakközép- és Szakiskola vállalkozott az országban elsőként, az 1988/89-es tanévben. Stein- mann professzor kolléganője, dr. Margaret Jaekel a pennsylvaniai egyetemről hasonlóképpen került kapcsolatba a kísérletet irányító hazai szociológusokkal s egri pedagógusokkal. A tanév derekán mindketten jártak Egerben szakmai tanácsadóként. Nemrégiben pedig ugyanitt Steinmann professzor háromnapos felkészítő kurzust tartott „tereptanároknak,” tehát azoknak a szakembereknek, akik a humán szolgáltatást tanuló diákok gyakorlatait irányítják majd. Ez alkalomból kértünk tőle interjút. — Kétségtelen, a szociális szolgáltató ágazat fejlesztését hazánkban az egyre élesebben jelentkező társadalmi feszültségek hívták életre. Nevezetesen: a szegények, idősek, hátrányos helyzetű vagy csonka családok egyre nagyobb tömege... — Igaz, hogy Magyarország az USA-hoz viszonyítva szegényebb, hiszen ott a háromszáz- millió lakosból mindössze har- mincmillióan vannak azok, akikkel kiemelten kell foglalkozni, tehát ez társadalmunknak tizede. Úgy gondolom viszont, önöknél ez a réteg körülbelül 25 százalékra tehető. S mindemellett nálunk kilencven esztendeje kezdtek el komolyan foglalkozni e témával, míg Magyarországon — tudomásom szerint — 1949- ben állami szinten leállították a fejlesztését. Éppen ezért mi kiemelkedőnek tartjuk azokat a törekvéseket, amelyekben itteni kollégáink, Talyigás Katalin és Hegyesi Gábor kísérletvezetők belefogtak. — Amerikában mi jellemzi a szociális munkát, hogyan képeznek erre szakembereket? — Mint említettem, kilencven éve, pontosabban 1898-tól kezdődően indult el ez a program nálunk. Kezdetben csak posztgraduális kiegészítő képzési formában. Tehát bármilyen diploma után, általában kétéves felnőttoktatás keretében szerezhette meg valaki a képesítést ahhoz, hogy szociális munkás legyen. Később az ennek megfelelő négyéves nappali tanítási forma is kialakult, s újabban — itteni fogalmaknak megfelelően úgy mondhatnánk — szociális technikusokat is képzünk, kétéves kurzusokban. — Ar„szociális munkás” kifejezésgyűjtőfogalom. Úgy gondolom, a tevékenységek széles köre tartozik ide... — Valóban így van. Rendkívül tág szakma ez. A börtönök, kórházak, ifjúságvédő intézetek, munkaerő-szolgálati irodák alkalmazottait és a házi gondozókat is értjük alatta. Ez a hivatás speciális személyiséget és felkészültséget kíván. — Úgy is mondhatnánk: csak „megszállottak” vállalják ezt? — Kétségtelen, nálunk sem túl népszerű ez a munka. Három szempontból nem az: a kívülállók úgy gondolják, aki kapcsolatba kerül a „társadalom alján élőkkel”, a nehéz helyzetűekkel, arra mintegy rávetitődik a kliensek állapota. Tehát csak olyanoknak érdemes ezt vállalni, akik tolerálják, jól tűrik e társadalmi megítélést. Továbbá ezek majd mindegyike tradicionálisan női szakma, s mint ilyen — be kell vallanunk, nálunk is —, szükségképpen kevéssé megfizetett. — 5 hogy-hogy ön férfi létére mégis ezt az utat választotta? — Tizenkét évig gyerekekkel foglalkoztam, majd idősek közösségeivel, A gyakorlati munka mellett — végigjárva a ranglétrát — szereztem meg az .elméleti ismereteket, a „szociális munka filozófiai doktora” címet. Elkötelezett híve vagyok az ügynek. Azért harcolok, hogy megszűnjenek a szociális egyenlőtlenségek a társadalmakon belül, és Kelet és Nyugat között is. Éppen ezért az a tervem, hogy az itteni munka folytatásához megszerezzek egy ösztöndíjat. Erre pusztán azért van szükség, hogy a családommal huzamosabb időt tölthessek Magyarországon. Ha megkapom, talán hosszabb időre visszatérhetek. Margaret Jaekel- lel úgy gondoljuk, az itteni kísérlet tapasztalatait egy tanulmányban közzétesszük. Már megfogalmazódott a címe is: „A nemzetközi szociális munka szabadságharcosai” vagy „A szociálpolitika nemzetközi barikádján.” — Barikádharcnak érzi ezt a munkát? — Igen, bár úgy látom, hogy itt hivatalos téren is van előrelépés. Azt hiszem, jó példa e helyzetre, hogy az egri iskola kezdő lépései nyomán a közeljövőben Tiszaföldváron is hasonló munka indul. — Ezek szerint kedvezőek az itteni tapasztalatai? — Mély benyomást tett rám a tanterv, az első találkozás a gyerekekkel. Meggyőződésem az is, hogy a Szociális és Egészségügyi Minisztérium jóváhagyásán túl a megyei oktatás irányítóinak, az egyetemi kutatóknak, s nem utolsósorban az iskolának nagy érdeme, hogy vállalta ezt az ügyet. Jóllehet, a pénzt, a tárgyi feltételeket menet közben nem könnyű „elővarázsolni”. Kettős célt valósítanak meg: értelmes munkalehetőséget teremtenek a fiataloknak, s jól felkészült szakembereket képeznek a társadalomnak. Ez megfelelő alap lehet a már tervbe vett felsőfokú szo- ciálismunkás-képzéshez. Minden erőmmel igyekszem mellé- állni. Jámbor Ildikó Az OMFB a kisvállalkozásokért Új kezdeményezések egész sorával támogatja az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a szerkezetváltáshoz hozzájáruló kisvállalkozásokat. Erről tájékoztatta dr. Maka Sándor, az OMFB terv- és közgazdasági főosztályának vezetője az MTI munkatársát. A napokban pályázatot hirdettek a kisvállalkozások innovációs tevékenységét segítő információs és tanácsadó-hálózat létrehozására. Valamennyi megyében kialakítanának egy-egy ilyen szolgáltató szervezetet; az irodák jól felkészült szakemberekkel, megfelelő technikai, információs háttérrel, kedvező áron állnának a környék kisvállalkozásainak rendelkezésére. Ezek a management-irodák többek között az innovációs célú kisvállalkozások szervezésével, e vállalkozások adó-, hitel-, preferenciarendszerének bemutatásával, az országos műszaki, fejlesztési célkitűzésekhez való kapcsolódási lehetőségek ismertetésével foglalkoznának, és elvállalnák a szakterületet érintő tanácsadást, információs kiadványok összeállítását, a szakmai képzést, továbbképzést is. A szolgáltatási hálózatba bekapcsolódó gazdálkodószervezetek kedvezményes kamatozású hitelt kérhetnének az OMFB-től a szolgáltatás feltételeinek megteremtéséhez, vagy a már meglévő bővítéséhez. Ezek a gazdálkodóegységek felvételüket kérhetik az OMFB országos minősítő listájára is. A listán szereplők szolgáltatásaikat — az OMFB nyújtotta támogatás segítségével — csökkentett áron kínálhatják a kisvállalkozásoknak. A pályázat meghirdetése óta már több mint 20 szervezet jelentkezett. Az információs és tanácsadó hálózat megteremtésén túl a hitelfelvételek könnyítésével is támogatja az OMFB a kisvállalkozásokat. Idén — a második félévtől — az OMFB több bankkal olyan együttműködést alakít ki, amelynek keretében a kisvállalkozások fejlesztési célú hiteleinek kamatát részben vagy teljes egészében átvállalja. Megalapozott elképzeléseknél az OMFB a kisvállalkozások fedezeti, kezesi garanciáját is vállalja a bankoknál. E célokra várhatóan 100 milliós nagyságrendű összeget fordítanak évente a Központi Műszaki Fejlesztési Alapból. Mindkét kezdeményezés része az átfogó, a vállalkozásokat élénkítő programnak. Ennek keretében az OMFB más módon is támogatja majd az innovatív kezdeményezéseket. Az egyik legnagyobb gond a zsúfoltság A Mátra Volán és a személyszállítás A Heves Megyei Szállítási Bizottság előtt hangzott el nem olyan ré- gén az a tájékoztató, amely a Mátra Volán 1989-es célkitűzéseiről — különös tekintettel a menetrend szerinti személyszállításra —, valamint a szőkébb hazánkbeli helyi járati tömegközlekedés minősítéséről szólt. Nos, mint kiderült, a vállalat a ságtalannak tűnik például, hogy megyei személyszállítási feladatok elvégzéséhez 435 autóbusz- szal rendelkezik, amelyből 206 teljesít menetrend szerinti járatot. Ami a megfogalmazott tennivalókat illeti... Folyamatosan vizsgálni kell a díjszabás változásának hatásait, s — az alapellátást figyelembe véve — le kell állítani a kihasználatlan járatokat. A cég erősíteni kívánja az autóbusz-közlekedés megbízhatóságát, mégpedig a műszaki szak- szolgálat magasabb szintű, szervezettebb tevékenységével, a megfelelő tartalék járművek biztosításával, a túlvállalások elkerülésével, továbbá a gépkocsivezetők létszámának növelésével. S bár apróságnak tűnik, mégis pozitívum, hogy az érdekeltek igyekszenek gondoskodni a megállóhelyek utastájékoztató tábláinak folyamatos karbantartásáról is. • Az idén már megtörtént, illetve megtörténik majd néhány lényegesebb módosítás is. Ezek egyike a gazdaságtalan járatok megszüntetése. Ilyen sorsra jutott például a Tiszanána — Budapest között közlekedő is. Igaz azonban, hogy ebben a döntésben az játszott alapvető szerepet, hogy az adott vonalon dolgozó társvállalat — a Mátra Volán illetékeseinek megfogalmazása szerint — mindent elkövetett a fentebb említett járat lehetetlenné tétele érdekében. Ez éppúgy érthetetlen, mint az, hogy az egyes Volán-cégek messze nem azonos feltételek közepette kénytelenek ténykedni, ilyenformán a kockázatot is másképpen viselik. Igaza Volánbusz és a Pannon Volán távolsági teljes árú és szabadáras autóbusz-közlekedésének bevételét — szemben a többiekkel — nem terheli fogyasztási adó. Visz- szatérve a változtatásokhoz... Az indokolt utazási igények kielégítése, valamint a zsúfoltság kiküszöbölése végett új járatokat is beiktattak, illetőleg már meglévőket meghosszabbítottak. Problémák persze azért még akadnak. Mint ismeretes, a Minisztertanács egyik rendeleté határozza meg azokat a feltételeket, amelyek betartásával tárolható közterületen olyan jármű, amely közúti közlekedési szolgáltatást végez. Köztudomású ugyanakkor az is, hogy a megye szinte minden településén — az adott feladatok ellátása érdekében — kénytelenek tartani buszokat. A gond az, hogy egyes községi tanácsok — legalábbis az információkból erre lehet következtetni — ki akaiják használni az előbbi jogszabályban rejlő lehetőségeket, s a közterület-foglalásért remélt bevételből kívánják javítani költségvetésüket. Ez tehát még létező nehézség, szemben azzal a gonddal — egészen pontosan többletkiadással —, amelyet az autópálya-használati díj bevezetése jelentett volna. A helyi járatokkal összefüggésben el kell mondani, hogy Hevesben városi típusú helyi autóbusz-közlekedésről csupán Egerben lehet beszélni, mert a többi városra olyan sajátosságok érvényesek, amelyek ezen szféra további lényeges fejlesztését nem teszik indokolttá. Ä megyeszékhelyen a járatok üzemideje a törzsvonalakon átlagosan 18, a másodlagos jelentőségűeken 14 — 16 óra. A nap mint nap buszra szállók jól tudják, hogy az egyik legnagyobb probléma a zsúfoltság. Ennek mérése viszont meglehetősen bonyolult, mert ez időszakonként — sőt, ezen belül az időjárástól függően is — változik. Egyértelműen kijelenthető, hogy Egerben rendszeres zsúfoltság a 12-es buszon figyelhető meg, mégpedig a reggeli órákban. Ennek oka egyfelől a rendkívül nagymérvű utásterhelés — főként a diákok jelenléte —, másfelől pedig a követési idő „felborulása”. Az előző csökkentésére elméletileg alkalmas lenne a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése, ám ez a gyakorlatban nemigen valósult meg. Részeredmények születtek ugyan, de az iskolák és a belvárosi munkahelyek esetében előrelépés nem történt. Az oktatási intézményeknél ez teljesen érthető, már csak a vidékről bejáró tanulókra gondolva is. Tudott dolog, hogy a helyi tömegközlekedés irányítói gócpontja a Mezőgép-végállomás. Tény azonban, hogy ezt a jelenlegi forgalom már „kinőtte”. Folyamatban van a Lenin úti megállórészek kiépítése, s ezáltal a mostani indítóterületek csak tárolókként szolgálnak majd. Hogy végleges megoldás mikor születik majd, az viszont egyelőre még bizonytalan, ugyanis a Mezőgép bejárata mellé tervezett „starthelyek”kialakítása ellen az ott élők tiltakoznak. Azt tehát pillanatnyilag csupán remélni lehet, hogy olyan variációt sikerül majd kitalálni, amely mindkét fél számára elfogadható... (sárhegyi)
