Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 13., szombat kérdés válasz Medveczky Ilona: „Az életemet a táncnak rendeltem alá...” — Halló, kedves Medveczky Ilona! A nyilatkozataiból számomra úgy tűnik, hogy ön rendkívül céltudatos. Ennek okán kérdezem, hogy mindenkor bízott-e önmagában — például a pályája elején —, hitt-e abban, hogy valamikor sztár lesz? — Egyértelműen igen a felelet. Borzasztóan kitartó, szorgalmas ember vagyok. Nem vagyok olyan jó adottságokkal megáldva, meg nem vagyok olyannyira szép, mint ahogyan hiszik rólam. Azonban úgy vélem, hogy a kimagaslónál még mindig jobb egy „csak” jó, akire viszont mindig számítani lehet. A sors sokszor produkálja, hogy emberek, akik tehetségesek, szépek, tökéletesek, odadobják az egész életüket egy hangulatért, egy házasságért. Tehát amit tanultak kilenc évig, azt egy pillanat alatt elfelejtik, mert — mit tudom én — rivalizálnak valakivel, s harcolnak egy férfiért. Én mindig mindenekfe- lett a hivatásomat helyeztem előtérbe, s ez hosszabb távon kifizetődött... — Apropó, hivatás... E téren ön nemcsak önmagához igen szigorú, hanem a kollégákhoz, a partnerekhez is. Okozott-e már ez konfliktusokat? — Rengeteget... Rengeteget... Nagyon félnek tőlem, s — csúnya szóval kifejezve — összeférhetetlennek tartanak. Ugyanis borzasztó magas igényeket támasztok önmagámmal szemben, ebből következően elvárom — illetve elvárnám —, hogy mások is ugyanígy csinálják. Ezek persze apróságokból tevődnek össze: említhetném a pontosságot, a precizitást, a tisztaságot, a fegyelmezettséget. No, most előfordul olyan, hogy valaki késik a próbáról, vagy el sem jön, aztán, hogy az előadás közben — elnézést a példáért — vakaró- dzik, netán privatizál, avagy illu- mináltan jelenik meg. Ilyenkor — isten bocsássa meg nekem — én az illetőt „megölöm”. Szavakkal, temperamentummal stb. Ezért hát sok helyen nem is szeretnek. De mindig, mindenkor, mindent a színpadért, annak érdekében tettem, így megdöbbenek, felháborodok, ha véletlenül nem azt csinálják, nem azt a magatartásformát követik, amit én. Sehogyan sem értem meg, hiszen maximális profizmust várok el. — Az a tény, hogy ön hercegné lett, hozott-e bármiféle komoly változást az életébe? Gondolok például lelki módosulásokra... — Nem, ezt nem mondhatnám. Én tulajdonképpen a kőbányai MÁV-telepről indultam, ami eléggé egyszerű hely volt, s szinte a legszegényebb része Pestnek. Ezt csupán azért említem meg, mert az élet megtanított — még jóval a hercegnéség előtt — egy igen széles skálán létezni, viselkedni, viszonyulni az emberekhez. Ilyenformán mindenütt megállóm a helyem, legyen szó akár a legnagyobb nyomorról, akár a legmagasabb szintről, például a Buckingham Palace-ról. Tehát az, hogy nekem színésznőnek kell lennem itthon és hercegnének odakint, semmiféle nehézséget sem okoz. Éppúgy az sem, hogy egyszer drága anyám szomszédjával beszéljek a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgokról, máskor meg politikusokkal bájcsevegjek a világ folyásáról. Mindez számomra természetes, magától értetődő. — Mindenki másként és másként gondolkodik a pénzről. Ön például hogyan? S ezzel összefüggésben arra is kíváncsi lennék, van-e valami, amit nem kapott meg az élettől, noha vágyott rá? — A pénzt szükséges jónak tartom. Már akkor, ha van. Ha nincs, akkor derül ki, milyen nagy úr is valójában. S hogy mit nem kaptam meg? Egyetlenegy dolgot, amire még a mai napig is vágyódom. Hogy legyen Magyarországon egy olyan revü- színház, amely sok-sok tehetséges táncosnak, énekesnek, színésznek nyújt lehetőséget. Vit- ray Tamás csinált velem egy riportot — úgy hiszem, hogy 1977- ben —, s akkor pontosan ugyanezt kérdezte tőlem, mint most maga, holott azóta eltelt több mint tíz év. S akkor is ugyanez volt a vágyam. Nem jutunk egyről a kettőre sem anyagilag — mármint idehaza —, sem pedig a műfajt illetően. Jómagam topo- gok-totyogok, próbálok harcolni és tenni-venni, de — sajnos — egy fecske nem csinál nyarat. — Ha már az előzőek során a küllemet, a szépséget említette. Aligha akad olyan férfi, aki közömbösen tekintene önre. Menynyire fontos ez önnek? — Nézze, erre nem tartok igényt, de jólesik. Hozzászoktam, hogy pörögnek utánam az emberek, összesúgnak előttem, mögöttem, de ennek nem tulajdonítok nagy jelentőséget. Hároméves korom óta észrevesz- nek, mint nőt vagy mint jelenséget. Külföldön még inkább, mivel a hercegnők többnyire nem ilyen dekoratívak — persze nem beszélek a lichtensteini vagy monacói hercegnőről, sőt már az angolokról sem, hiszen Diana nagyon szép —, régebben meg különösképpen nem voltak feltűnően fiatalok és jó megjelenésű- ek. Én erre még ráteszek egy lapáttal, annyival — akaratomon kívül —, hogy viselkedek. Úgy, mint egy színésznő, vagyis hordom magam. S ez nekem nem munka, megerőltetés, hanem bizonyos adottság. Azaz nem tudok róla, hogy úgy megyek, mint egy királynő. Azért megyek így, mert a balettiskolában belémne- velték, hogy tartsam a hátam, meg hogy mell ki, has be. Szóval vannak ezek az alaptartások, amelyek megadnak egy királynői alkatot. Ezért hát forognak utánam akkor is, ha nem tudják, ki vagyok. — Markó Iván nyilatkozta nem oly régen a tévében, hogy jó lenne, ha minden gyerek, minden ember tanulna táncolni, hiszen a tánc az ember egész életére, viselkedésére, gondolkodásmódjára, érzésvilágára kihat. Úgy vélem, mindezt ön is osztja... — Tökéletesen egyetértek vele — máskülönben jó barátom —, minden szavával, minden mondatával. Az életemet a táncnak rendeltem alá. Ezért nincs gyerekem, s tulajdonképpen ezért van ez a távházasság. Mindenkor mindent a tánc mögé tettem, de abszolút nem bántam meg. Ha újból kezdeném az életemet, pontosan ugyanezeket a lépéseket tenném meg, pontosan ugyanezeket az igazságokat val- lanám magaménak. — Befejezésül két dolog... Az első—s erről nem tudom, csupán pletyka-e —, hogy beszélnek önnel kapcsolatban testőrökről. Igaz ez? A másik: ha most hipp- hopp hármat kívánhatna, amik holnapra teljesülnének, mik lennének azok? — Az igazság az — s ezért én tíz körömmel harcolok —, hogy én egy meglehetősen nagy házban lakom Budán. No most, ahol én élek, ott régebben nem volt egy lélek sem. A ház többszintes. Voltak nekem nagyon aranyos kis kollégáim — nálam jóval fiatalabbak —, zenészek. Már most a házammal kapcsolatban nekem mindig voltak, vannak és lesznek terveim. S miután ezek a kollégák nem tudták hol levezetni a fizikai erejüket, mondták, ha bármi van, nyugodtan szóljak nekik. S szóltam is. Volt a villámnak egy hatszobás felső része, ahol én a falakat kitörettem, s a helyiségeket összenyitottam. A testőrség legenda onnan indult, hogy én hazajöttem hol két, hol négy fiúval, s éjjel négykor — amikor vége volt a napi munkának — nekikezdtünk kalapálni. Továbbá amikor a kerítést építettük — azaz már házon kívül voltunk —, akkor velem együtt hurcolták a köveket. Én azonban nem csupán a rosszat, hanem a jót is megosztom azokkal, akiket kedvelek. így ha valamilyen premierem volt, a fiúk is kiöltöztek cifrán, s a sleppemben megjelentek. Sehol sem jelentem meg egyedül, hiszen minimálisan kettő, de inkább négy teljesen sötét ruhába öltözött fiú kísért. A rossznyelvek azt mondták, udvartartásom van, s nekem egy fiú már nem is elég . De annyi közöm volt hozzájuk, mint magához... Mindig családban szerettem volna élni, de egyedüli gyerek voltam, most is többnyire egyedül vagyok, s örülök, ha segítenek, mert a ház körül mindig akad munka. De — ismétlem — a jót is megosztom. S azon a kijelentésen, hogy a Medveczkynek udvartartása van, már csak nevetek. S a három kívánság? Először egy revüszínház, másodszor egy gyerek, harmadszor pedig, hogy édesanyám sokáig éljen. Sárhegyi István Ruhaköltemények különleges anyagokból Ames, Iowa Állam, USA: Ipari felhasználásra készített durva szövetből varrt kalap, szoknya, kabát együttes, golyóálló anyagból készíteti mellény, szoknya és kesztyű, valamint sugárbiztos anyagból készített esküvői ruha, a helyi egyetem egyik hallgatójának megvalósult furcsa divattervei Kötés a víz alatt Freiburg, NSZK: A helyi „víz alatti” klub két tagja a termálfürdő medencéjében ülve próbálja meg a víz alatti kötés új rekordját felállítani. A kötést 1989. április 21-én 16-órakor kezdték és 24-én 18 órakor hagyták abba. A kötés közbeni kellemes társalgásról ezúttal le kell mondaniuk (Telefotó - MTI-Külföldi Képszerkesztőség) Az egyszer felhasználható amerikai űrrepülőgép modellje Huntsville, Alabama Állam, USA: A Marshall Űrrepülési Központban mutatták be 1989. április 18-án az egyszeri utazásra alkalmas amerikai űrrepülőgép életnagyságú modelljét. Az új űrjármű a jelenleg használt típusokkal azonosan fog csatlakozni a külső üzemanyagtartályhoz és a szilárd hajtóanyagú indítórakétához, ám a terhelhetősége kb. 85 tonna lesz, négyszer annyi, mint a mostaniaké Érdekességek innen-onnan A kalendárium első igazi mesterei a sumérok voltak, számos tudományág jeles művelői és úttörői. Az első csillagvizsgálót is ők állították fel i.e. 5750-ben, és ez a dátum lett időszámításunk alapja. A bolygók mozgását olyan bámulatos pontossággal állapították meg, hogy például a Merkur keringési idejénél mindössze 22 másodpercet tévedtek. A csillagok mozgása alapján az esztendőt 12 hónapra és 52 hétre, a napot 24 órára, az órát pedig 60 percre osztották fel. * Thaiföldön 1954-ben még 140 ezer leprás beteget számláltak össze, napjainkra a számuk 25 ezerre csökkent. Az ország 21 elkülönített kolóniájában élnek etek a betegek. A lakóházak mellett a telepeken óvoda, iskola, öregek háza, templom, sőt még börtön is van. Ide azok kerülnek, akik nem tudják magukban legyűrni a külvilág utáni vágyakozást. Thaiföldi buddhisták szerint a lepra büntetés azokért a bűnökért, amelyeket a beteg az előző életében követett el. * A régmúlt időjárásának furcsaságairól Plutarkhosz görög történetíró is megemlékezett. O jegyezte fel, hogy időszámításunk előtt 737 júniusának derekán véres eső hullott Rómában. Titus Livius római történésznél pedig azt olvashatjuk, hogy i.e. 170 decemberében hullott véres eső Rómára. Havasalföldön 1601. szeptember 21-én regisztráltak hasonló jelenséget. Nagyszebenben 1693. május 2-án a véres esőből az igazság bizonyítására egy teli csészével vittek a királybíróhoz. Szepesváralján 1666. május 31-én jegyezték fel, hogy délelőtt 8 és 9 óra között véres eső hullott, amelyből sok dézsával fogtak föl. A tudósok a jelenség okait kutatva megállapították, hogy afrikai, vagy középázsiai eredetű sivatagi port sodort a szél a kontinens fölé, a vörös por megfestette a nedves légréteget, s ettől lett vörös színű az égi áldás. A svédekről számos közhely terjedt el, köztük az is, hogy közülük sokan követnek el öngyilkosságot. Szerencsére ez téves megállapítás. 1986-os adatok szerint Svédországban 100 ezer lakosra 18,6 öngyilkos jutott, jóval kevesebb, mint Dániában, ahol 28,5 volt ez az arány, Finnországban pedig 25,1. Égyéb- ként a nemzetközi statisztikákban a 100 ezer lakosra jutó 43,2 öngyilkossal — sajnos! — hazánk a listavezető. Danuta Was- serman neves svéd pszichiáter nem ért egyet azzal a megállapítással, miszerint a hosszú tél, a zord időjárás az oka az öngyilkosság szaporaságának. Az adatok az ellenkezőjét mutatják: Svédországban nyáron többen dobják el maguktól az életet. Kiss György Mihály
