Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 13., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGÉ 7. Forgatagban „Keleties” forgatag Hatvani vásár... Csak az a baj, hogy nem röfög... A Zagyva-parti városban — Hatvanban — hagyományai vannak az időszakonként megrendezésre kerülő állat- és kirakodóvásároknak. A helybéliek és a szomszédos megyékből több ezren fordulnak meg a „keleties” forgatagban. Amit az iparnak nem éri meg gyártani, szinte minden kapható itt: kisiparosoknak, kiskereskedőknek tisztességes hasznot jelent ez a vállalkozás, mely hiányt pótol. Aki itt megfordul, mindenki visz valami vásárfiát, ki kicsit, ki nagyot, ahogy a pénztárcája engedi. Ülőke az ülőkének Új seprő majd jól seper.. Árusok mindenhol (MTI-fotó: Szabó Sándor felvétele) Világot járt növények, A muskátli sem ősmagyar — A Sárkányfa 6000 évig élt — Hippokratész receptje „Ti zöld varázslók, virág-sámánok, virág-orvosok, gyönyörű gyógyítók, eleven gyógyszerek, szívértágítók, légzőszervtisztítók, ti tüdőbuzdítók, sebforrasztók, fulladásszüntetők, szemet vidítok!” (Juhász Ferenc) Emberré válásunk előtt és azóta is — egyebek mellett — növényekkel táplálkozunk. Növények nélkül nem képzelhető el az életünk, hiszen táplálékaink nagy része ilyen eredetű. Közismert, hogy az ősember gyűjtögető életmódot folytatott, és egyéb dolga sem volt, mint az életfenntartás. Sokan felteszik a kérdést: vajon kiktől tanulta, honnan szerezte tapasztalatait az ember a növényeket illetően, hiszen vannak ehető, ehetetlen, sőt kifejezetten mérgező, gyilkos növények, mint ahogyan szép számmal akadnak kellemes ízűek, hasznosak, sőt élvezeteket geijesztőek is. A növényekkel való tudatos ismerkedésünk az ember kialakulásával egyidős, így valószínűsíthető, hogy az állatok voltak azok, amelyek rávezettek minket a titkok nyitjára, és tőlük lestük el a táplálkozásra, sőt a betegségek gyógyítására alkalmas receptúrát. Tévedés lenne azt gondolni, hogy a növényevő, legelő állatok mindent megesznek. Szó sincs erről! A házi- és vadállatok a világért meg nem ennének „bizonyos” növényeket, mert ösztöneik diktálják, hogy azok mérgezőek, károsak. Gyomorrontás, egyéb baj esetén pedig — mintha súgná valaki nekik — felkutatják azt a gyógyító növényt, amelyre szükségük van. (A kutya füvet rág.) Az emberré válás folyamatának évmilliós léptékeiben természetesen mind jobban gyarapodtak saját ismereteink a növényekre vonatkozóan, és hosz- szű üt vezetett időszámításunk előtt az ötödik századig, a görög kultúra fénykoráig, amíg Hippokratész megalkotta első növényi, receptkönyvét. Hol vannak már az orvosláshoz tartozó korabeli szakmák: gyökérmetszők, növényválogatók, -gyűjtők és orvosságárusok? Az első magyar nyelvű gyógyszerkönyvet 1578-ban nyomtatták Kolozsvárott Heltai Gáspár uram műhelyében, aki fontosnak tartotta a könyv elejére a maga nemében páratlan nyelvemléknek is beillő idézetét odailleszteni: „A Bölcs Isten megékesítötte a földet, nemcsak sziligy és vad oktalan állatokkal, hanem Fáknak, Füveknek megmondhatat- lan sokféle gyönyörűséges voltával, melyekkel az embereknek nemcsak testek tápláltatnék, hanem szemek is tekintettel gyönyörködnek, és ha betegségek történnek, Orvossággal testeket gyógyítanák.” A paradicsom Peruból, a barack Indiából, a muskátli Dél-Afrihából érkezett Az évszázadok, évezredek során a látszólag helyhez kötődött növények kontinensnyi területeket, világrészeket jártak be. Vándorlásukat az állatok, főképpen az emberek segítik, de közreműködik maga a természet, a szél, a víz is. Ebben a vonatkozásban egy emberöltő csupán egy tyűklépésnyi idő, így bizonyára senki sem neheztel azért, hogy egy-egy kedvenc növényfajtánkat a magunkénak, sőt kifejezetten országunk büszkeségének tartunk. A „magyarnak” titulált muskátli őshazája ugyanis Dél-Afrika, innen hozta magával valaki tüzes, piros színét, fanyarkás illatát. Innen jött a ma már közismert kardvirág Gladiolus is. A tulipán a Kaukázusból érkezett, hajdani őshazánk messzi tájairól, itt honosodott, itt szerettük meg ugyanannyira, hogy a magyar népművészet fő díszítőelemévé vált. Vajon gondo- lunk-e erre, amikor tulipános ládát, magyar tulipános hímzést látunk? A pünkösdirózsa Kína virága, a nyári Chrisantén és több más liliomfajta is. A virágok királynője, a rózsa, Perzsia színeivel kápráztat el minket, a mályva származását tekintve Szibéria szerény, tartózkodó virága. A Georginát, Cinniát Humbolt hozta Európába 1803-ban, az aztékok híres birodalmából. Ki gondolná, hogy a paradicsom Peruból, az őszibarack Indiából került kertjeinkbe, és hogy 1721-ben az USA prérijei- ről került hozzánk egy hajón az első szem napraforgó, de az Újvilágból származik a vadszőlő is. A kukorica, a bab, a tök először a dél-amerikaiakat táplálta, mi pedig már el sem tudnánk étkeink sorát nélkülük képzelni. Ezek a növények az évszázadok során megszoktak nálunk, akklimatizálódtak, és többségük jól érzi magát a második hazában is. A világ legöregebb fája — Meddig élünk? Kit ne foglalkoztatna a fő kérdés. És meddig élnek a növények? Lehetne röviden is válaszolni: egy évtől a matuzsálemkorig! Nos, az emberi élet 70 — 90 esztendő, és ehhez képest számtalan növény ennyi év után csupán tinédzserkorú. Hosszú ideig a világ legöregebb fája a Teneriffa szigetén nőtt „Sárkányfa” volt. Korát hatezer évre becsülték, amikor Humboldt leírta. Ez azt jelenti, hogy körülötte nőtt fel az emberiség, bontakozott ki a kultúra, és múlt el sok, öröknek vélt dolog. A fát 1866-ban egy óriási vihar pusztította el. Jelenleg a Föld famatuzsáleme egy mexikói „víziciprus”, amelyet ötezer évesre becsülnek. így a ciprusok, a „tiszafák” is gyakran elérik az egy-, netán több ezer esztendős kort. A libanoni cédrusokkal korban a szelídgesztenyék vetélkednek. Nyolcszáz évet élt, vagyis látta az Árpádkort Kőszeg mellett a Királyvölgyben egy szelídgesztenye, de hazánkban több helyen ismerünk néhányszáz éves tölgyet, cserfát is. A legöregebb szőlőtőkét százesztendősre mondják Egerben. Tihaméron láthatók — az egyik kis udvarban — ma is 70 éves szőlőtőkék. A heidel- bergi híres rózsatő is meghaladta már a két évszázadot. A páfrányok negyven — ötven évig élnek. A növények kora tehát a tiszavirágélettől a matuzsálemkorig terjed... Kétezer éves az első indiai ,füveskönyv ” Az első jelentős magyar gyógyfűkönyv 1813-ban jelent meg, Diószegi Sámuel munkájaként. Címe mai szemmel hosz- szú és akkurátus: „Orvosi fü- vész könyv, mint a magyar fü- vész könyv praktika része A Fü- vészek és Nemfüvészek számokra készült és közhasznave- hetővé tétetett Debrecenben.” A könyv bővelkedik bölcsességekben és tanulásokban: Az orvosságok nem orvosolnak, hanem csak az életerőt serkentik. Mikor az Életerő egészen el van csüggedve; haszontalan akkor már minden orvosság... Hazánkban több mint háromezer növényfaj él, és azok egyharmadának van gyógyító hatása, beleértve a népi ismeretet is. kereskedelmünk jelenleg mintegy kétszáz növénynek a részeit gyűjteti, amelyekből gyógyszeralapanyag, illetve orvosság készül. Az utóbbi néhány évtizedben különösen fontosak azok a gyógyfüvek, amelyek újonnan felfedezettek, és amelyek korunk népbetegségeit hivatottak gyógyítani. így kitűnő alapanyaghoz jutott a gyógyszergyártás a szív- és érrendszeri betegségek gyógyításához, cukor- és idegbetegségek, daganatos kórok megelőzéséhez. A hiedelmekkel ellentétben a gyógynövények nem csodaszerek, nincs csodaerejük, sokkal inkább a bennük rejlő értékes hatóanyagokkal gyógyítanak, szolgálnak egy-egy orvosság fontos alkotóelemeként. Több ezer éve használják a gyógyászatban a fehér ürmöt, a maszlagot, a beléndeket, a ricinust, a mustárt, a sáfrányt. Egy német professzor tanítványaival 1950- ben 1248 fajta növényt vizsgáltatott meg, és kiderült, hogy ezek közül 378, vagyis közel harminc százalékuk antibioti- kus hatású. Mi is lenne az emberiséggel penicillinkészítmények nélkül? A tomatin, a rafanin, az allicin szintén a legújabb kori kutatómunka eredményeiként jöttek létre. Szintetikus készítményeink szintén nem csodaszerek, alapanyaguk többnyire a természetben található, és a tudomány az, amely szüntelenül fáradozik e szerek tökéletesítésén és mind nagyobb hatékonyságán. Hazai kereskedelmünkben jelenleg mintegy háromszázféle itthoni és ötvenfajta importból származó drog van forgalomban. Növénye válogatja, hogy mely részét kínálja orvosságul. A maszlagnak csupán a levele tartalmaz drogot, a macskagyökérnek nyilván a gyökere, belőle készül a valeriána nevű régi, közismert gyógyszer. A fehérmályva kegyes hozzánk, mert levele, virága, gyökere is tartalmaz drogot. Gyógyteakínálatunk bővül, csupán azok tévednek, akik azt gondolják, hogyha két bögre teát „bevágnak”, akkor már jön a várt hatás. Szó sincs erről! Jó tudni, hogy a természetes gyógyszerek, teák csupán huzamosabb használat után hatnak, hatásuk viszont tartós és eredményes, tehát nem szabad türelmetlenkedni. És mellettük lényeges a beteg magatartása, étkezése. Nem véletlen, hogy Hippokratész a „koplalást” tartotta az egészség-visszaszerzés egyik fontos tényezőjének. Kevesen tudják, hogy Európa évi gyógynövényforgalma mintegy 150 ezer vagon. Ebből hazánk több mint ezer vagonnal vesz részt. Ez nem kevés, de adottságainkhoz képest sokkal több is lehetne, nem utolsósorban azért is, mert a gyógynövényexport nem rossz üzlet. * A növényzetet közismerten ezer veszély fenyegeti, az ember ugyanis nem vigyáz eléggé a környezetére. Százszámra vesznek ki örökre növényfajok, pusztulnak a fák, a cserjék, a virágok, sivárabbá válik a föld. Szennyeződik a levegő, romlanak a vizek, többen már-már bibliai próféták jövendöléseit vélik felfedezni a világban. Savas esők, földrengések, levegőszennyeződések rontják bolygónkat, rajtunk, csakis rajtunk, embereken múlik, hogy a Föld csodálatosan szép és gazdag növény- és állatvilágát miként védjük meg az örök pusztulástól. Ember, növény, állat. Csodálatos harmónia. Egymás nélkül egyik sem élhet, bármelyik pusztulása szörnyű véget hozna a világra... Szalay István
