Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-12 / 110. szám
2 FOLYTATJA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS NÉPÚJSÁG, 1989. május 12., péntek (Folytatás az 1. oldalról) Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés utoljára 18 évvel ezelőtt, az Ifjúsági Törvény megalkotásakor tárgyalt önálló ifjúságpolitikai témát. A kormány beszámolójaként előteijesztett expozéjában az államtitkár rámutatott: a mai helyzetben fontos az új ifjúságpolitika kialakítása. Önállóbb arculatú és főleg eredményesebb állami, ennek alapján ifjúságpárti kormányzati munkára van szükség. Az államtitkár a másik és leg- fontosabbb tényezőként az ifjú- ság helyzetének aggasztó mértékű romlását jelölte meg. Az ifjúság mostani gondjai nem újkele- tűek, még csak nem is a közelmúlt termékei, hanem hosszú évek, csaknem két évtized során alakultak ki. Ez a kormány a múlt hibáiért nem veszi vállára a felelősséget. A megoldásért viselt felelőssége azonban áthárít- hatatlan, ezzel ennek a kormánynak kell szembenéznie — hangoztatta. Az eladósodás, a infrastruktúra elhanyagolása, az elhibázott beruházások, a pazarlás, a szakszerűtlenség odáig vezetett, hogy ki kell mondanunk: ez a politikai gyakorlat — szándékától függetlenül — objektíve nem lehetett ifjúságpárti. így — bármennyire fájdalmas — logikus és szükségszerű a következménye: az ifjúságpolitika is elégtelenre vizsgázott — szögezte le. Az Ifjúsági Törvény végrehajtásáról szólva hangoztatta, hogy a törvény a maga idejében progresszív szerepet játszott, végrehajtása során azonban kiderült: felemás szabályozás született. Túlzott illúziók fűződtek e jog mindenhatóságához. A deklarált célokhoz kezdettől fogva hiányos, elégtelen eszközrendszer társult. Deák Gábor figyelmeztetett: a fiatalok helyzetének romlása, életkilátásaik elbizonytalanodá- , sa olyan fokú bizalomvesztéshez, sőt bizalmi válsághoz vezethet, ami veszélyezteti a társadalmi rendszer stabilitását is. A közelmúlt ifjúságpolitikája — mivel a felgyülemlett gondokat érdemben kezelni képtelennek bizonyult — elvesztette hitelét. Az államtitkár nem vitatta, hogy az ifjúság érdekében történtek kormányzati erőfeszítések, de kormányprogram híján ezek eleve nem lehettek elégségesek. Az elmúlt három esztendő ifjúságpolitikai törekvéseit felelevenítve rámutatott, hogy a tárcák és a kormány sokszor nem tudták elfogadni az ÁISH által közvetített ifjúsági szempontokat. Az államtitkár hangoztatta: a kormány hosszú évek után, tavaly októberben — ifjúságpolitikai feladattervének tárgyalása során — szembesült kendőzetlenül azzal, hogy az ifjúság helyzete nagymértékben romlott. A feladatterv tervezete az ifjúsági problémák gyűjteménye lett. Olyan kompromisszumos feladatterv született, amely számos, de nem minden lényeges ifjúság- politikai kérdést tartalmazott. Németh Miklós miniszterelnöknek a napirendi vitában elhangzott szavaira emlékeztetve utalt arra, hogy a kormánynak határozottan, s a vele járó konfliktusokkal is vállalnia kell az ifjúság élethelyzetét érdemben javító döntéseket. Amíg a fiatalok nem tapasztalják, hogy a kormány megteszi érdekükben a reálisan elvárható intézkedéseket, addig az ifjúság megnyerése, a reformprogram mellé állítása illúzió marad. Az állami-kormányzati ifjúságpolitikai gyakorlat lényegét az államtitkár a társadalmi, generációs feszültségek pontos ismeretében, kezelésében, megelőzésében, enyhítésében, valamint az ifjúság érdekeit képviselő, a társadalmi ellenőrzést ellátó mechanizmus kiépítésében és működtetésében jelölte meg. E folyamat tekinthető egy társadalom tényleges ifjúságpolitikájának. Végleg le kell számolni azzal az illúzióval, hogy az ifjúság ügyében időről időre egy-egy átfogó, egységes dokumentummal egyszerre minden elrendezhető. Az alapvető ifjúságpolitikai kérdések az össztársadalmi-gazdasági ügyek szerves részei, és az ifjúság helyzete a jövőben sem függetleníthető a társadalométól. Az ifjúság életkörülményeinek érdemi javítása viszont csakis a válságból kiutat mutató kormányprogram részeként lehetséges — hangoztatta. Az ifjúságpolitika csak akkor lehet eredményes, ha segíti a fiatalok közéleti tevékenységét, politikai gyakorlatát, és rendszeres a párbeszéd az állam és a fiatalok között — hangoztatta. Az ÁISH csaknem hároméves működésére visszatekintve a szervezet hibájaként ismerte el, hogy nem kezdeményezett eleget, bátortalan volt egyes kérdésekben. Tevékenysége, kormányzati vitái a közvélemény előtt rejtve maradtak. Az államtitkár kijelentette: az ÁISH a jelenlegi formájában nem képes megnyugtatóan, kellő eredményességgel ellátni ifjúságpolitikai feladatait. Szerinte a jövőbeni új kormányszervet olyan helyzetbe kell hozni, hogy érdemben tudjon hatni a fontos kormányzati döntésekre, funkcióit és hatáskörét, eszközeit egymással összhangban kell megállapítani. Fontos az is, hogy a kormány megteremtse, kiépítse az ifjúság társadalmi, érdek- képviseleti, politikai szervezeteivel a folyamatos párbeszéd mechanizmusát, fórumait. Ezt az elvet értelemszerűen a közigazgatás minden szintjén érdemes érvényesíteni. Végezetül kérte a képviselőket: támogassák azt a javaslatot, hogy a gyermek- és ifjúsági jogok a jogrendszer egészében, s ne egy külön törvényben jelenjenek meg. Az ifjúsági törvény hatályon kívül helyezésére azonban csak akkor kerüljön sor, amikor az alkotmányozó munka előrehaladása ezt indokolttá teszi. Ezt követően aktív vita kezdődött az előterjesztés felett. A szót harmadikként kapta meg hatvani képviselőnk, Nagy Józsefné. Üj miniszterek — Bármilyen ifjúsági kérdést tárgyalunk, eljutunk a társadalom súlyos gondjaihoz — állapította meg felszólalása első részében Nagy Józsefné hatvani képviselőnő. Majd így folytatta: — Nem lehet beszámolni a törvény érvényesülésének tapasztalatairól, ha a gyakorlatban nem érezzük a konkrét megvalósulást. Ami külsőségekben megjelent — például az Ifjúsági Parlament —, az rossz volt. Szűkebb pátriájának, Hatvannak a problémáját is elemezte. — A fiatalok egyik legégetőbb gondja városunkban is az önálló otthon megteremtése. Jelenleg 263 fiatal család vár lakásra. Erezhető feszültséget jelent az, hogy az otthonhoz jutás lehetősége más a fővárosban, és más vidéken, illetve a környező falvakban. A községekben nem épül sem szociális bérlakás, sem OTP társasház — viszont itt is élnek fiatalok, akiknek szintén ugyanúgy vannak lakásgondjaik, mint a nagyvárosi pályakezdőknek. Két lehetőség áll előttük: építenek vagy házas ingatlant váDr. Békési László pénzügyminiszter Dr. Glatz Ferenc művelődési miniszter Dr Horn Gyula külügyminiszter A fiatalok legégetőbb problémája: az önálló otthon megteremtése sárolnak. De miért van az a diszkrimináció, hogy aki családi házat vásárol falun vagy városban, az nem kaphat szociálpolitikai támogatást?! A jelenlegi jogszabály szerint pedig számára nincs más e két lehetőségen kívül. Nagy Józsefné hozzászólásában kitért arra is, hogy az egész országban irreálisan magasak a lakásárak. Szükségesnek tartja, hogy a kormány az állampolgárok bérében szavatolja a lakás- hozjutást. Megemlítette: Hatvanban nem ritka, hogy a kezdő fiatalok havi munkabére 3500- 4000forint. „Kérdem, ebből mikor lesz lakás?” — nyomatékosította szavait a képviselőnő. Arról is szólt, hogy a tanácsi szociális bérlakás rendszere elavult. Ezen otthonok zömében nem azok élnek ma, akik rászorultak. Lehetőséget kellene biztosítani, hogy a helyi önkormányzatok maguk dolgozhassák ki a terület sajátosságait figyelembe véve a lakásgazdálkodási koncepciójukat. Ezzel megszűnne a központi merevség — véli Nagy Józsefné. — Egyetértek azzal, hogy az ifjúság jogainak, kötelezettségeinek, az ezzel kapcsolatos állami feladatoknak a jogrendszer egészében kell megjelenniük, nem pedig egyetlenegy törvényben. Azonban óva intek egy ifjúsági tanács létrehozásától, csupán azért, mert ezzel eggyel több szervezet lenne... Mindenképpen egy kormányprogram keretében kell foglalkozni az ifjúság helyzetével. Csak rövid távú programot tudok elképzelni a lakás és az oktatás területén, hiszen e két megoldatlan kérdés csak fokozódik,' ha a kormány sürgősen nem intézkedik — fejezte be gondolatait a képviselőHorváth Ferenc ipari miniszter Az ebédszünetben 49 képviselő részvételével alakuló ülést tartott az Országgyűlés egészségügyi csoportja, amelynek vezetőjévé megválasztották Balogh Károlyt (Győr-Sopron m., 11. vk.). Az ülésen megállapodtak abban, hogy május utolsó napjaiban — még a soron következő ülésszakot megelőzően — a szekció konzultál a Szociális és Egészségügyi Minisztérium képviselőivel a társadalombiztosítás, az egészségügyi helyzet, valamint a szociálpolitika kérdésköDr. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter réről. Ugyanakkor fontolóra veszik azt is, hogy lehetőség szerint az Országgyűlés plénuma elé vigyék a nemzeti egészségmegőrzési programot, illetve az annak megvalósítási esélyeit elemző beszámolót. — Hazánk jövőjét, az ifjúság ügyét szívén viselő minden álJ Dr. Géczi Istvánnal, az ifjúsági és sportbizottság elnökével ( Tudósítónktól): Azt hiszem, nem kell különösebben bemutatnom a Zaránkról elszármazott egykori válogatott labdarúgót, a Kertészeti Egyetem testnevelés tanszékének vezetőjét, aki budapesti képviselőként az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának elnöke. Egyben az ifjúságról szóló ÁISH-beszámoló egyik bizottsági véleményezője. — A témával kapcsolatban máraz is nagy vitát kavart, hogy egyáltalán napirendre kerüljön-e... — Az elodázásáról elhangzott kormányfői javaslat nagyon kellemetlenül érintett. Egy percig sem hittem ugyanis, hogy ezen az ülésszakon nem tudunk az ifjúság ügyéről tárgyalni. A bizottság véleménye az volt, s én is úgy érzem, kell, szükségszerű ma beszélnünk az ifjúság helyzetéről. A képviselők többsége mégiscsak megszavazta, hogy számvetést készítsünk, s lezárjunk egy korszakot. — A bizottság véleménye szerint miként summázható ez a korszak? — Egyértelmű állásfoglalásunk az, hogy szinte semmi nem valósult meg abból a ’71 -es ifjúsági törvényből, ezért szeretnénk a tanulságait levonni, hogy olyan rendelkezéseket, törvényt a jövőben ne alkossunk, ami nem kerül megvalósításra. Nagyon remélem, hogy a mai helyzet a közeljövőben az ifjúságról is kézzelfogható, konkrét megközelítéssel megoldást nyerhet. — A mostani vita kapcsán milyen konkrétumokra gondol? — Ha a kormány most nincs abban a helyzetben, hogy rövid- és hosszú távra elképzelést tegyen le az Országgyűlés asztalára, s egy korszak záruljon le, segítenénk abban a munkafolyamatban, amelyben ezek a vélemények beépíthetők a csomagtervbe. Ezt a kormány még ebben az évben a Parlament elé hozza. Konkrétan öt sarkallatos pontot említenék: az oktatást, a lakáskérdést, a foglalkoztatáspolitikát, a gyermeknevelést és összetett témaként az egészségügyet, mint preventív megoldást, az életmód- és szemléletváltozást ahhoz, hogy egészséges korosztály nőjön fel azoknak a feladatoknak a megoldására, amelyek a magyar társadalom előtt állnak majd... A szünet után folytatódott az ifjúságról szóló 1971. évi törvény tapasztalatairól, a további feladatokról megkezdett képviselői párbeszéd. Elsőként a hevesiek képviselője, Barcsik János fejthette ki álláspontját. Készüljön fejlesztési program a közoktatásban lampolgár aggódva tekint a jövőbe— kezdte beszédét Barcsik János. — Ezért vártuk az őszinte, elemző kormánybeszámolót. Sajnos, ezt a gondos számbavételt ebben nem lelhetjük fel. Szerintem a valósággal, a reális lehetőségekkel számot vetve kellett volna javaslatot tenni a fiatalság helyzetét javító, konkrét intézkedésekre. A továbbiakban képviselőnk azt fejtegette, hogy a kormánynak nyíltan fel kell tárnia a mai helyzetet, és meg kell adnia az ország minden tisztességesen dolgozó állampolgárának a véleményalkotás, a beleszólás jogát. Ez már csak azért is fontos, mert a bizalom nemcsak fogytán van, hanem el is fogyott! Kifejezte reményét abban, hogy az új összetételű Minisztertanács képes lesz nemcsak kimondani, hanem ki is vezetni a nemzetet jelenlegi nehéz helyzetéből. Ezek után Barcsik János leszögezte: az ifjúságról szóló beszámolót nem tartja jónak, s elfogadását nem is javasolja. Felhívta a figyelmet arra is, hogy előzőleg meg kellett volna kérdezni e témakörrel kapcsolatban a fiatalok széles rétegeit, különösképpen azokat, akik megkérdőjelezik az 1971-ben alkotott ifjúsági törvényt. Hangot adott annak, hogy nyíltan ki kellene mondani: az irányítás, az ország vezetése valójában nem vette komolyan ezt a törvényt!Számtalan határozat született, de a tényleges cselekedet kevés volt. A továbbiakban — mint gyakorló pedagógus — a legalább 1,2 millió általános iskolás érdekében emelte fel szavát Heves vidékének országgyűlési képviselője. Kifejezte azt, hogy a biztosabb jövőhöz vezető út alapvetően az alsófokú oktatáson keresztül vezet. Szólt olyan gondokról, minthogy a bevezetett tantervek nem veszik figyelembe a gyermekek életkori sajátosságait és teljesítőképességét, rossz és használhatatlan tankönyvekkel kerülnek ki, évről évre csökken a tanításra fordított összeg, hiányoznak az általános iskolák jobb működéséhez szükséges Dr. Kemenes Ernő az Országos Tervhivatal elnöke anyagi feltételek. Ezért kérte a Parlamentet, hogy minderre sokkal nagyobb figyelemmel legyen a következő évi költségvetés elfogadásánál, mint eddig. Ugyancsak fontosnak tartotta megjegyezni, hogy azokat a pedagógusokat, a társadalom más állampolgárait részesítsék a jövőben az eddigieknél nagyobb megbecsülésben, akik épp az elkövetkező nemzedék nevelésével, képzésével hivatásszerűen foglalkoznak. — Az ifjúság érdeke azt kívánja, hogy mielőbb kerüljön sor az oktatás-nevelés helyzetének elemzésére, mert ez halaszthatatlan. Napirendre kell tűzni a VI. nevelésügyi kongresszus összehívását. El kell kezdeni a korszerű magyar iskolarendszer kimunkálását, s 1990-ben az Ország- gyűlésnek napirendre kell tűznie az oktatási törvény felülvizsgálatát, ki kell dolgoznia a közoktatás fejlesztési programját! — fejezte be felszólalását Barcsik János. * Deák Gábor válaszát követően határozathozatal következett volna, ám Sarlós István (országos lista) — s hozzá csatlakozva több képviselő — indítványozta: a határozati javaslatot szövegez- zék át. Az új változatot a foghíjassá vált padsorokban még jelen lévő képviselők 15 ellenszavazattal, 8 tartózkodás mellett — elfogadták. Eszerint: az Országgyűlés a kormányjelentését — fenntartásokkal — tudomásul veszi, és felhívja a kormányt, hogy az elhangzott véleményeket, javaslatokat vegye figyelembe a három évre szóló munkaprogramjának kidolgozásakor. Ez utóbbi tárgyalásakor a kormány adjon érdemi tájékoztatást a kormányzat ifjúságpolitikára vonatkozó főbb elgondolásairól. Az Országgyűlés indokoltnak tartja, hogy — a társadalompolitikáért felelős államminiszter irányításával — 1989. december 31-ig dolgozzák ki az új állami ifjúságpolitikát. Ezzel az Országgyűlés májusi ülésszakának második munkanapja — amelyen Szűrös Mátyás, Horváth Lajos és Jakab Róbert- né felváltva elnökölt — befejeződött. Pénteken reggel 9 órakor interpellációkkal folytatja munkáját az Országgyűlés. Mivel az Országgyűlés ma is folytatja munkáját a televízió 1. műsorának programja a következőképpen módosul: 7.40 Műsorismertetés — 7.50 Tévétorna — 7.55 És mégis mozog a Föld — 8.55 Az Ország- házból jelentjük — kb. 12.00 Képújság. t
