Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-11 / 109. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1989. május 11., csütörtök Megkezdte munkáját az Országgyűlés Elfogadták az Alkotmány módosítását Képviselőink az ülésteremben Közzétették az 1956-os eseményekkel összefüggésben kivégzettek névsorát Nagy Imre és társai temetése Az Igazságügyi Minisztérium szerdán közzétette az 1956. december 20-a és 1961. december 13-a között, a bíróságok által halálra ítélt és kivégzett személyek névsorát, amelyet a büntetésvégrehajtás adatai és a bírósági iratok alapján állítottak össze. Ez alkalomból Borics Gyula igazságügyi államtitkár elmondta: ahhoz, hogy e 277 nevet tartalmazó lista elkészülhessen, több mint 150 ezer kartont kellett átnézni a büntetés-végrehajtás iratai, illetve a bíróságoknál fellelt dokumentumok közül. A névsor azonban nem teljes. A felsoroltakon kívül lehet még olyan személy, akit akkor halálra ítéltek és kivégeztek, ám e nevek között azért nem szerepel, mert ezidáig semmilyen adatot nem sikerült találni erre vonatkozóan. Az akkori nyilvántartások hiányosak, pontatlanok, előfordultak névelírások, s több helyen hiányzik például az ítéletek iratszáma. A névsorban szerepel 13 olyan személy is, akiknek az iratait eddig nem találták meg. A most nyilvánosságra hozott névsorban nem szerepelnek azok, akik a börtönben haltak meg. Jelenleg két ilyen személyről tudnak, egyikük öngyilkos lett. (Folytatás az 1. oldalról) A tárgysorozat soron következő, döntést igénylő pontja élénk vitát váltott ki az ülésteremben. Ugyanis a Minisztertanács megbízásából Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal elnöke korábban benyújtotta beszámolóját az Ország- gyűlésnek az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvény érvényesülésének tapasztalatairól, illetve az ezzel kapcsolatos további teendőkről. Németh Miklós kormányfő viszont levelet intézett a törvényhozó testülethez, azt indítványozva, hogy az ifjúsági törvény vitáját most vegyék le a napirendről, s az ifjúság helyzetének áttekintésére a kormány készülő programjának vitája során téljenek majd vissza. A miniszterelnöki bejelentés nyomán kibontakozott vitában a téma fontosságára hivatkozva több képviselő kérte az ÁISH beszámolójának megtárgyalását. Az elhangzott képviselői véleményekre Németh Miklós miniszterelnök reagált. Rámutatott: amikor az Országgyűlés jelen ülésszakát előkészítették, Szűrös Mátyás úgy tájékoztatta őt, hogy a kérdéssel foglalkozó bizottság nem javasolja ennek a témának a napirendre tűzését, hanem az anyagi, a jogi, a köz- gazdasági és egyéb feltételek átgondolása után térjen vissza a kormány egy érdemi beszámolóval. De a kormány felkészült a beszámolóra, s ha a képviselők az elhangzása mellett döntenek, a vita tapasztalatait bizonyára hasznosítani lehet a kormány programban. Ezt követően Szűrös Mátyás szavazásra tette fel a kérdést: a jelenlegi ülésszakon rendeznek vitát a kérdésről, vagy pedig az Országgyűlés következő ülésszakán tárgyalják önálló napirendi pontként. A képviselők többsége — 52 ellenszavazattal, 17 tartózkodással — egyetértett azzal: a mostani ülésen hallgassák meg Deák Gábor tájékoztatóját. Az elnök ezután bejelentette: a Minisztertanács tagjainak felmentéséről, illetve új miniszterek megválasztásáról kell a képviselőknek dönteniök. Az Elnöki Tanács ezzel kapcsolatban átiratot intézett az Országgyűléshez. Eszerint az Országgyűlés ügyrendjéről szóló 1/1989 számú határozat 9. paragrafusa értelmében az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa közösen kezdeményezi: a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tegyen javaslatot az Országgyűlésnek a miniszter felmentésére vagy választására. Miután a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, valamint az MSZMP Központi Bizottsága nem kíván élni kezdeményezési jogával, a Minisztertanács elnökének kezdményezésére — az országgyűlési bizottságok véleményének ismeretében — az Elnöki Tanács javasolja, hogy az Országgyűlés 1989. május 10-i hatállyal mentse fel Berecz Frigyes ipari minisztert, dr. Czibere Tibor művelődési minisztert, dr. Hoós Jánost, az Országos Tervhivatal elnökét, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, dr. Várkonyi Péter külügyminisztert, dr. Villányi Miklós pénzügyminisztert. Javasolja továbbá az Országgyűlésnek, hogy válassza meg dr. Békési Lászlót pénzügyminiszterré, Glatz Ferencet művelődési miniszterré, Horn Gyulát külügyminiszterré, Horváth Ferencet ipari miniszterré, dr. Háttér Csabát mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterré és dr. Kemenes Ernőt miniszterré, az Országos Tervhivatal elnökévé. Ezután Németh Miklós kért szót, hogy megindokolja a kormányátalakítás szükségességét. A miniszterelnök bevezetőben megjegyezte: sok embernek az a véleménye, hogy a kormányt már korábban át kellett volna alakítani. — Szembe kellett nézni azzal is — folytatta —, hogy a kormányzatban is generációváltás zajlik: az előttünk álló nehéz periódus nyilvánvalóan rögösebb útját nem minden kormányzati vezető kívánja végigjárni, és ezért teherbíró, vállalkozó, ugyanakkor kiemelkedő felkészültségű, a vezetői munkára bizonyíthatóan érett és megnyerhető fiatalabb korosztályt indokolt a kormányzati irányításba bevonni. Gondolni kellett arra is, hogy hamarosan egy több intézkedésből álló csomagtervet kell az Országgyűlés elé terjeszteni, amely a gazdaság egyensúlyi viszonyainak javítása miatt válik szükségessé. Célszerű, hogy ennek véglegesítésében már az új összetételű kormány vegyen részt, hogy a végrehajtásban is meglegyen a nélkülözhetetlen egység. Az úgynevezett csomagtervet május végén, az átmenet kormányzati stratégiáját pedig várhatóan ősz elején terjeszti a kormány az Országgyűlés elé — mondotta a kormányfő, majd arról szólt: egyszerű minisztercserékről, vagy a kormány működését is érintő átalakításról van-e szó? — Nyilvánvaló, hogy az utóbbiról, amelyet a kormányzati munka jellegében, illetve a kormányzat politikai szerepében végbemenő változások tettek szükségessé — szögezte le. Ez a kormány már nem az MSZMP politikai határozatainak egyszerű végrehajtója, hanem a politikai döntések tényleges alakítója. Ilyen értelemben a pártállam megszűnése felé nagy lépést tettünk. Lezárult egy szakasz az MSZMP- vezetés, a kormány és a Parlament viszonyában. Korábban a kormány döntése szinte minden esetben párthatározaton alapult, és így tevékenysége a végrehajtó szerepre korlátozódott. A kormány ezidőben az Ország- gyűlést nemhogy ellenőrző szervnek, de még egyenlő partnernek sem fogadta el. Ezután arra emlékeztetett Németh Miklós, hogy 1988-ban e téren változások kezdődtek, és a helyzet ebben az évben radikálisan megváltozott. A kormányt az MSZMP operatívan már nem irányítja. így a kormánynak módja van stratégiájának önálló formálására, tényleges döntésekre, amiről felelősséggel és elszámolással az Országgyűlésnek tartozik. Németh Miklós ezután arról szólt, hogy a kormány egyértelműen a Parlamentre kíván támaszkodni. Legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy fenntartsa a gazdaság működőképességét, következetesen keresztül vigye a szerkezetátalakítás programját, megteremtse a demokratikus választások, a politikai pártok működésének, a népakarat érvényesítésének előfeltételeit, s egyben biztosítsa a társadalom békéjét és nyugalmát. A kormányfő gazdasági nehézségeinkről is szólt, adatokkal alátámasztva:: az adósságnak jelenleg évi 3 milliárd dollárt meghaladó összeg a törlesztési és kamatterhe. Ezen túl fizetnünk kell a tőkés importért mintegy 5,5 milliárd dollárt, ami együtt már 8,5-9 milliárd dollár kiadás. Ezzel szemben áll egy 6 milliárd dollár körüli exportbevétel. Az egyensúlyhoz hiányzó összeget csökkentheti, ha aktív az idegen- forgalom egyenlege, de a többit csak újabb hitelek felvételével tudjuk kiegyenlíteni. Évente tehát fel kell vennünk 2,5-3 milliárd dollár hitelt csak azért, hogy adósságunk terheit fizetni tudjuk, és ebből fejlesztésre semmi nem jut! — Felelősségünk közös. Ezért felhívom Önöket: ne hagyjuk kifolyni kezünk közül a múló időt! Ragadjuk meg együtt a történelmi esélyt, és demokratikus keretek között, egymás iránti bizalommal és felelősséggel, a nemzet legjobb erőit magunk köré gyűjtve tegyük meg, amit nemzetünk érdeke megkövetel! — fejezte be beszédét a kormányfő. Az Országgyűlés ezután — az Elnöki Tanács javaslata alapján — a Minisztertanács tagjainak felmentéséről nyílt szavazással döntött. A testület Berecz Frigyes ipari minisztert 2 ellenszavazattal és 9 tartózkodással; Czibere Tibor művelődési minisztert 3 ellenszavazattal és 16 tartózkodással; Hoós Jánost, az Országos Tervhivatal elnökét 5 ellenszavazattal és 14 tartózkodással; Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert 84 ellenszavazattal és 27 tartózkodással; Várkonyi Péter külügyminisztert 45 ellenszavazattal és 37 tartózkodással; Villányi Miklós pénzügyminisztert 11 ellen- szavazattal és 41 tartózkodással felmentette tisztségéből. A szünetet követően Pesta László, az Országgyűlés jegyzője ismertette az újonnan megválasztandó miniszterekre vonatkozó titkos szavazás eredményét. Mint mondotta, összesen 352-en adták le szavazatukat. Békési László pénzügyminiszterré történő megválasztása mellett 313-an voksoltak, ellene 39- en. Glatz Ferenc művelődési miniszterré történő megválasztása mellett 330-an voltak, 22-en ellene szavaztak. Horn Gyula külügyminiszterré történő megválasztására 326 igen és 26 nem szavazat érkezett. Horváth Ferenc ipari miniszterré történő megválasztása mellett 292-en, ellene 60-an voksoltak. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterré történő megválasztását 313-an támogatták, ellene 39-en szavaztak. Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnökévé történő megválasztásával 339-en értettek egyet, 13-an nemmel szavaztak. Az Országgyűlés ezután — a soros elnök, Horváth Lajos indítványára — együtt tárgyalt az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatról. A testület tagjai úgy döntöttek a vitát követően, hogy a képviselők legalább egyötödének kell írásban benyújtani a bizalmatlansági indítványt a Minisztertanáccsal, vagy valamelyik tagjával szemben. A Minisztertanács elnökével szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt a Minisztertanáccsal szembeni bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Az Országgyűlés az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot részleteiben és egészében — 309 szavazattal és 3 tartózkodással — elfogadta. Az ülésszak ma, csütörtökön 9 órakor folytatja munkáját. A bírósági iratok alapján az akkor hatályos jogszabályok szerint kifejezetten politikai — állam elleni — bűncselekmény miatt 77 személyt ítéltek halálra és végeztek ki. Közülük 51 rendes bíróság elé került, 26-ot pedig statáriális eljárás során vontak felelősségre. (Az akkori jogszabályok szerint az állam elleni bűncselekmények közé tartozott a hűtlenség; a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezése, vezetése; a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés; a tiltott határátlépés és a külföldre szökés.) A listán 177- en szerepelnek, akiket politikai és köztörvényes bűncselekmény — az akkori szabályok szerint rablás, gyilkosság vagy vagyon elleni bűncselekmény — miatt ítéltek halálra és végeztek ki. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra: az akkori megítélés szerinti rablás, vagyon elleni bűncselekmény ma már nem biztos, hogy bűncselekménynek minősülne. A gyilkosságok megítélése sem volt egyértelmű, hiszen a 177 személy között van olyan, aki agyonlőtt valakit, de olyan is akad, akinek a harcokban való részvétele minősült köztörvényes bűncselekménynek. Kifejezetten köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatt egyébként 23 személyt végeztek ki az említett időszakban. A nevek mellett azért nem jelölték meg, hogy kit milyen cselekmény miatt végeztek ki, hogy ne sértsék hozzátartozóik személyiségi jogait. A felsoroltak közül katonai bíróság 115, „civil” bíróság pedig 162 személy felett ítélkezett. A halálos ítéletek többsége, 210 a fővárosban született, a többi — egyebek között — Miskolcon, Győrött, Kecskeméten és Szek- szárdon. Az újságírók kérdéseire az államtitkár és az e munkában közreműködők válaszoltak. Megkérdezték, van-e különbség a minisztériumi összeállítás és a Kapu című folyóiratban megjelent lista között. A válasz: mintegy 50 eltérés van a két névsor között, vannak nevek, amelyek csak a most nyilvánosságra hozott listán szerepelnek és fordítva. Az államtitkár megismételte: ő és munkatársai a büntetésvégrehajtás nyilvántartásában, illetve a bíróságoknál fellelhető iratokból készítették a névsort. A másik lista forrását nem ismerik. Borics Gyula leszögezte: az akkori jogszabályok alapján ezek az ítéletek nem voltak törvény- sértők. Akkor statáriális eljárásban vonták felelősségre például azokat, akiknél fegyvert találtak, s halálbüntetést szabhattak ki velük szemben. Ez ma már természetesen más megítélés alá esik. Emlékeztetett arra, hogy a kormány létrehozott egy bizottságot, amelynek a feladata, hogy minősítse az akkori eljárásokat, ítéleteket. Véleménye szerint aligha képzelhető el, hogy az összes akkori — s még korábban született — bírósági ítéletet egyenként felülvizsgálják. Valószínűleg a koncepciósnak vélt kiemelkedő politikai és gazdasági pereket külön- külön vizsgálják felül. A többi ügyet pedig minden bizonnyal együttesen egy jogszabály rendezi majd. Azoknak, akiket bűncselekmény hiányában felmentenek, kártalanítás jár. Egy kérdésre az államtitkár elmondta: nem tartották szükségesnek, hogy a névsorban az elítéltek foglalkozását is feltüntessék, de ez a nyilvántartásokból kideríthető. Az akkori szabályok szerint a kivégzetteket jeltelen sírokba temették. A minisztériumba már eddig is mintegy 40 olyan levél érkezett, amelyben a hozzátartozók kérik a kivégzett sírjának megjelölését, az exhumálást, s a földi maradványok kiadását. Az Igazságügyi Minisztérium igyekszik műiden kérést teljesíteni, ám a rendelkezésre álló hiányos feljegyzések alapján nem lesz könnyű megtalálni és azonosítani minden holttestet. Nehezíti a munkát az is, hogy a büntetésvégrehajtás központi nyilvántartásában több mint egymillió karton található. Ezek az 1945-től napjainkig elkövetett bűncselekményeket tartalmazzák. Mivel e kartonok névsor szerint, s nem időrendben vannak sorbarakva, a kiindulási pont az elítélt neve. A tájékoztatón megkérdezték: elkészülhet-e az 1956-os események áldozatainak listája is? Az államtitkár visszakérdezett: vajon ki tudna ilyet összeállítani? Mint mondotta, ő és munkatársai csak az igazságszolgáltatás rendelkezésére álló dokumentumok alapján dolgozhatnak. Borics Gyula ezt követően szólt a Nagy Imre és társai hozzátartozóival folytatott hétfői megbeszéléséről. Kiemelte: a családtagok kérésére Nagy Imre, Gi- mes Miklós, Maiéter Pál, Szilágyi József és Losonczy Géza polgári temetése ez év június 16-án, 12.30 órakor lesz a Kozma utcai új köztemetőben. Az érdeklődők 10 órától róhatják le kegyeletüket. Nagy Imrét — leánya kérésére — külön temetik el oda, ahol holtteste 1961 februáij ától eddig nyugodott. (Az egykori miniszterelnök korábban a Kozma utcai kisfogház udvarán volt eltemetve Maiéter Pállal és Gimes Miklóssal együtt.) A másik négy személy földi maradványait pedig a néhány méterrel távolabb kialakított sírba temetik. Egy üres koporsót is a földbe helyeznek, ezzel emlékezve a ma még nem azonosított, jelentelen sírokban nyugvókra. Ugyanitt egy leendő emlékmű alapkövét is lerakják. Mivel a temetésen nagy tömegre lehet számítani, aTörténelmi Igazságtétel Bizottsága mintegy 1000-1500 rendezőről gondoskodik. Az államtitkár jelenlegi tudomása szerint a kormány hivatalosan nem képviselteti magát a temetésen. A szertartást egyébként a tervek szerint a Magyar Televízió közvetíti. Az egyik újságíró tudomása szerint a nyugaton élő magyarok közül is sokan készülnek haza erre az eseményre, ám van közöttük, aki nem kapott magyar vízumot. A Belügyminisztérium jelenlévő képviselője erről nem tudott. Borics Gyula végezetül utalt arra, hogy a 301-es parcellában még a temetésig egy kőlapon feltüntetik azoknak a nevét, akikről — a rendelkezésre álló nyilvántartások alapján — tudják, melyik parcellában, sorban és sírhelyen nyugszanak. A 277 kivégzett között volt Csermák János, aki Kiskörén született 1928-ban és Szabó (Szőre) István, aki Nagyfügeden született 1925-ben. Kádár János válaszlevele az MSZMP KB-hoz Tisztelt Központi Bizottság! Hozzám intézett levelüket kézhez vettem. Emberileg bizonyára megértik, hogy nehezen fogtam tollat, de úgy éreztem: kötelességem válaszolni Önöknek. Annál is inkább, mert nem tudom, hogy lesz-e hozzá még egyszer fizikai és lelkierőm. A Testület döntését fegyelemezett kommunistaként is elfogadom, de mint Önök közül sokan tudják, jómagámat is hónapok óta foglalkoztatott a visszavonulás gondolata. November óta orvosaim csak minimális munkavégzést engedélyeztek, áprilistól pedig egészségi állapotom tovább romlott. Ezúton szeretnék köszönetét mondani minden egykori munkatársamnak, elvtársamnak azért a támogatásért, amelyet munkámhoz kaptam tőlük az évtizedek során. Csaknem fél évszázadot dolgoztam a munkásmozgalomban. A politikai munkámban bizonyára követtem el hibákat is. De higgyék el, minden tettemet a jószándék vezette; mindenekelőtt a magyar nép, a mozgalom, a párt érdekeit tartottam elsődlegesnek. Köszönöm a bizalmat minden honfitársamnak, aki választó- polgárként hitt és segítette a nemzeti megbékélésre és egy jobb, szebb Magyarország megteremtésére irányuló politikát. Ha voltak közösen elért eredményeink, akkor ezek összegzése majd mások feladata lesz. Engem mostanában inkább saját felelősségem gondolata foglalkoztat. Remélem, Önöknek lesz igazuk: a felnövekvő nemzedékek majd tárgyilagosabban ítélik meg az elmúlt három évtized eredményeit és hibáit. Úgy érzem, köszönettel tartozom azoknak a külföldi elvtársaimnak is, akikkel a nemzetközi munkásmozgalomban együttmunkálkodva és sokszor vitázva kíséreltünk meg egy korszerűbb szocializmusképet és -gyakorlatot kialakítani. Sokan tanúim rá, hogy internacionalizmusomtól soha nem tudtam elválasztani a magyar nép iránti felelősségemet. Néhány sor erejéig fel kell idéznem azokkal a külföldi politikusokkal folytatott tárgyalásaimat — Keletről és Nyugatról egyaránt —, akikkel az utóbbi évtizedekben találkoztam. Hiszem, hogy barátainkban és eszmei ellenfeleinkben sok gyanakvást és előítéletet oltott ki az emberközpontúnak szánt magyar szocializmus gyakorlata. Belső állapotaink és külpolitikai lépéseink is bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkról kedvező kép alakult ki a nagyvilágban, mindenekelőtt Európában. Tisztelt Központi Bizottság! Befejezésül minden honfitársamnak, pártunk tagjainak és vezetésének sok sikert kívánok azoknak a nehéz feladatoknak a megoldásához, amelyek a magyar nemzet, a társadalom és az MSZMP előtt állnak. Budapest, 1989. május 10. Elvtársi üdvözlettel Kádár János
