Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-29 / 124. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1989. május 29., hétfő Ünnepségek — kultúránk európaisága jegyében A Megyei Művelődési Központban tartott esemény díszvendégei (Folytatás az 1. oldalról) A szombati eseménysor fénypontja az Egri Öregdiákok Baráti Társaságának díszközgyűlése volt, amelyet késő délután a megyei Művelődési Központ Knézich Károly utcai házában rendeztek. Itt a baráti társaság elnöke, dr. Kerekes Lajos tartott először megnyitót, amelyben beszámolt a hallgatóságnak arról, hogy a műit év október elsején hozták létre a baráti társaságot. Elsősorban azzal a céllal, hogy az egykor itt végzett, s ma már az ország különböző tájain, illetve határainkon tűi is alkotó munkát végzők Eger kultűrtörténetének fejlődését szolgálják. Egyűttal közvetlen alkotókapcsolatot alakítsanak ki a ma fiataljaiból. Elmondta, hogy jelenleg háromszázötven tagot számlálnak. Ezután pedig átadta a szót a Ciszterci Rend Szent Bemát Gimnáziuma valamikori diákjának, a baráti társaság tagjának, dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszternek, hogy megtartsa ünnepi beszédét. ■ Elsőnek az előadó az őt nemrégen meglátogatott Lord Jeffrey Lane, Anglia főbírójának szavait idézte: Magyarországnak ma olyan nehézségekkel kell megküzdenie, amilyenekkel még a szigetországban sem találkoztak. — A fő kérdés tehát— folytatta dr. Kulcsár Kálmán —, hogy melyek is ezek a nehézségek, s még inkább, hogy képesek vagyunk-e megbirkózni napjaink feladataival? • S mindjárt előzetesen meg is adta a feleletet: ez az egri ünnepségsorozat azt szimbolizálja: igen, képesek lehetünk rá! A továbbiakban arról szólt, hogy hazánk a történelem során a Kárpát-medencében— mint konfliktusok területén— próbált alkalmazkodni, ügy megmaradni, hogy előre menjünk, hogy elismerten az európai kultűra részévé váljunk. — A ma legfontosabb feladata lebontani a tekintélyuralmi bürokratikus politikai rendszert, s átalakítani azt egy plurális politikai rendszerré. Meg tudunk-e felelni ennek?— tette fel a kérdést, majd vázolta, hogy Szent István óta igyekeztünk meghonosítani az európai kultűrát, ám az is igaz: történelmünkben végig létezett egy ezzel ellentétes vonulat. Olyan, ami nehezítette az adaptálódást. Kétségtelen tény, jogi kultűránk azonosul az európaival, hiszen az utolsó keleti állam vagyunk, ahol a római jog« meghatározó a jogrendben. 'Ugyanakkor létezik egy olyan politikai kultűra, ami nem tekinthető egyértelműen európainak. A patemális, uralmi-alattvalói rendszer nem tűnt el. — A második világháború után— hangoztatta az előadó— sajnálatosan a politikai gondolkodásnak nem azok a vonásai jutottak érvényre, amelyek a reformgondolat egykori képviselőire, köztük Eötvösre, Deákra visszavezethetők. Az elmúlt negyven évben Magyarország úgymond ellazult kapcsolatokkal kötődött Európához. E gondolatot továbbfűzve, szomorű szívvel említette, hogy a volt ciszterci gimnáziumban az évtizedek során nyoma sem volt annak, ami e falak között csaknem három évszázad alatt történt. Ez elsősorban szellemi elszegényedést bizonyít. — Ezért teszem fel a kérdést: meg tudunk-e birkózni mai feladatainkkal? A háromnapos ünnepségsorozatot figyelve, talán nem indokolatlan e téren az optimizmus. Nem indokolatlan, ha fel tudjuk eleveníteni a hagyományokat, s azokat tovább ápolni is képesek vagyunk. Ezután arról beszélt az ünnepi szónok, mi az, amit e nagy műltű iskolaváros adott. E települést valamikor— hangstílyozta— „magyar Athénnak” nevezték. A tanárok elsősorban a türelem, a tolerancia szellemét alakították ki az itt tanulókban. Ma, ha valamire igazán nagy szükség van, akkor az éppen az egymás iránti türelem, a megegyezés abban, hogy szeretnénk ezt a nemzetet jobb sorsban tovább éltetni. Sajnos— tette hozzá —, az elmúlt időszakra a gyűlölet kibontakozása is jellemző volt, márpedig a gyűlölet szálláscsinálója minden nemzet vesztének! Úrrá kell lennünk sérelmeinken, indulatainkon, az ésszerűségnek és a szeretetnek kell meghatároznia jövőnket, különbem sötét jövő elé nézünk. . Beszéde befejező részében— amelyben a jogrend fontosságára is kitért— Winston Churchillt idézte, aki a második világháború idején, miközben vért, köny- nyeket és igazságot ígért nemzetének, arra kérte Anglia lakosságát: úgy dolgozzon és harcoljon mindenki, hogy elmondhassa az utódoknak: ez volt a legszebb órája. Dr. Kulcsár Kálmán hasonló erkölcsi tartásra hívta fel napjaink magyarjait. A forró tapssal fogadott— papír nélkül elmondott— beszédet követően került sor a díszközgyűlés ünnepi műsorára. A Magyar Rádió munkatársa, Fikár László jelentette bé sorban a pódiumra lépő művészeket. Elsőnek Farkas— Kiss: Zsoltár című művének ősbemutatóját adta elő Bíró Imre karnagy vezényletével az egri Bazilika énekkara. Szólót énekelt Marczis Demeter Liszt- díjas érdemes művész, a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese. Utána Bánffy György kiváló művész mondta el Vörösmarty „Gondolatok a könyvtárban” című költeményét. Újabb ősbemutató következett Ünnepi hangok címmel, amit zongorán a szerző, Gessler György adott elő. A gazdag és színes programban szerepelt még Sütő András, Rákos Sándor, Móra Ferenc, Mécs László, Tinódi Lantos Sebestyén egy-egy alkotása, Bánffy György, továbbá Sólyom Ildikó tolmácsolásában. Meghallgathatta a publikum Marczis Demeter előadásában Sarastro áriáját Mozart „Varázsfuvola” című, illetve a papnövendék dalát Muszorgszkij „Hovanscsina” című operájából. Végül részletek hangzottak el Kacsóh Pongrác daljátékaiból. A vasárnap az emlékezésé, a kegyeleté volt. A Gárdonyi Géza Gimnázium első emeleti folyosóján jöttek össze az ünneplők. A Himnusz elhangzása után Gyóni Géza „ Csak egy éjszakára” című versét mondta el dr. Ungvári Tamás, a gimnázium volt diákja. Ezt követően dr. Ringelhann Béla nyugalmazott egyetemi tanár tartott avatóbeszédet, emléket állítva az intézményben tanult, hősi halált haltaknak. Az ezt tanúsító tábla mellett hallhatták a jelenlévők dr. Hegyi Kapisztrán Gábornak, a ciszterci gimnázium utolsó igazgatójának ma is ható, megfo- gadásra méltó szép gondolatait. Egy órával később a 300 éves évforduló emléktáblájának felavatására került sor. Az Ady Endre Kollégium— az egykori rendház— utcai bejáratánál leplezték le az ezt bemutató művet. Itt Ady „Üzenet egykori iskolámba” című versét dr. Ungvári Tamás mondta el, majd Bánffy György tartott beszédet. A háromnapos esemény záró részében egykori diákok mai tanulók kíséretében vonultak át a befejező ünnepély helyszínére, a Dobó térre. Pontosan delet ütött a Minorita-templom órája, amikor Békési József, Eger Város Tanácsának általános elnökhelyettese üdvözölte a népes gyülekezetét. A megyeszékhely, Eger lakói nevében köszöntötte őket, s külön hangsúlyozta, hogy a jubileumi rendezvénysorozat nemcsak a város, hanem hazánk, egész Európa számára is üzenetet közvetítő eseménynek bizonyult. Külön beszélt azokról a történelmi személyiségekről, akiknék munkássága egybefonódott Egerével. — Nem véletlen— hangoztatta —, hogy éppen ebben a történelmi miliőben, a hős várvédő kapitány, Dobó István szobra előtt ér véget az ünneplés, hiszen e településen mindig is voltak olyan emberek, akik tudták, mit követel tőlük a történelem, és képesek is voltak teljesíteni azt. Utolsó momentumként dr. Kerekes Lajos az Egri Öregdiákok Baráti Társasága nevében átadta a város képviselőjének az egri középiskolák szalagjaival övezett díszjelvényt, majd záróbeszéde után elhelyezte a társaság koszorúját a Dobó-szobor talapzatán. Tudósítás: Szalay Zoltán Fotók: Perl Márton Újra a rendház udvarán dr. Hegyi Kapisztrán A Pro Patria-emléktábla a mai gimnázium első emeleti Gábor, a ciszterci gimnázium utolsó igazgató- folyosóján ja (balról a második) A KISZ jogutódja a Hetnisz (Folytatás az 1. oldalról) zatlan a fiatalok kritikus szemlélete a szocializmus jelenlegi gyakorlatával szemben, megélhetési gondokkal küzdenek, ez határozza meg véleményüket, és politikai kérdésekkel is csak az előbb említettekkel összefüggésben foglalkoznak. Napjainkban is valós a kritikai hangvétel, miszerint az iljúság csak akkor lehet reformpárti, ha maga a reform ifjúságpárti lesz, és sohasem volt még ennyire igaz a történelmi tétel: minden újítás annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Dr. Vasas Joachim, az MSZMP megyei bizottságának titkára üdvözölte és köszöntötte a frissen alakult szövetséget. Hangsúlyozta: a párt megyei bizottsága egyetértőén támogatja az ifjúság politikai aktivizálódását, a sokszínű, a valódi érdekeket, érdekviszonyokat kifejező mozgalmak kibontakozását. Pártunk tudomásul veszi, hogy jelenleg nincs saját önálló ifjúsági szervezete, de van társadalmunknak ifjúsága, amelyért a jövőben megkülönböztetett felelősséget érez. Van erőnk és bátorságunk szembesülni múltunkkal — elismerve benne az alkotás értékeit, az eredményeket, de nem hallgathatjuk el a hibákat, a tévedéseket, és bármennyire fájdalmas is — a törvénysértéseket sem. Nem tagadjuk, nagy adósságunk van az ifjúsággal szemben is. Egyben nem árt figyelni arra, hogy azokat kövessék, azokkal kössenek szövetséget, akik a valódi reformért, a politika, a gazdaság és az ideológia területén a szocialista megújulásért dolgoznak. Viszont nem jelszavakkal hangoskodnak, hanem a tetteikben, a munkájuk hatékonyságában fejezik ki, hogy az igazi átalakítás hívei.. Az újonnan alakult szövetség tagjait Eger, Hatvan, Füzesabony, Heves, valamint a gyöngyösi Mátraaljai Szénbányák ifjúsági Demisz-szervezetei alkotják. Miután nem törvényszerű már a megyeszintű szövetséghez való tartozás, így elsősorban a közös célok és érdekek dominálnak. Ezt hangsúlyozta a Hemisz újonnan, egyhangúlag megválasztott elnöke, dr. Nagy Imre is. Felhívta a rá szavazók figyelmét arra, hogy nem kiáltja ki magát sem fundamentalistának, sem pedig reformernek. Sőt, egyetértve az MSZMP ideológiai titkárának szavaival, önkritikusan kell szemlélni a múltat, hiszen a jelenlegi mozgalomból is sokan a hatalom részesei voltak, amelyből nemegyszer személyes előnyök is származtak, s ez mind nem szimpatikus jelenség. Igazi érdekképviseletet akarva, a múlt jó tapasztalatainak a felhasználásával kell a jövőt építeni. Most korai volna még a programhirdetés, hiszen még az alapszervezeteknek sincsenek kimunkált elképzeléseik. A felsőtárkányi politikai képzési központ létesítményeinek sorsa foglalkoztatta szűkebb hazánk közvéleményét. Egyértelműen kijelenthetjük: a jövőben is erre Heves megye ifjúságának van szüksége, és azt kell, hogy szolgálja. A KISZ-mozgálomban eredménnyel tevékenykedőknek elismeréseket, kitüntetéseket nyújtottak át. így Sós Tamás Ifjúsági Érdemérmet vehetett át, Királyné Zólyomi Erzsébet, Bánszki Zsuzsa KlSZ-érdemé- rem elismerésben részesült, Sze- redi Lajost, Csontos Sándort, Fodor Miklóst Kiváló Ifjúsági Vezető éremmel tüntették ki, KISZ KB Dicsérő Oklevelet kapott Orosz János és Szabó Miklós. Soós Tamás A tét: Kápolna önállósága Korán ébredt vasárnap Kápolna. Népszavazásra kondult a hajnali harangszó, talpra mindenki, aki csak jogosult dönteni abban, hogy a „történelmi múltú település” kiváljon-e a Káli Nagyközségi Közös Tanácsból, vagy sem. A szavazófülkék felé ballagókat valóságos választási agitáció fogadja: plakátok, feliratok egymás mellett, pro és kontra. Az egyik imigyen buzdít: "Nem kell nekünk dajka, önálló lesz Kápolna!", mellette a higgadtabb szöveg: "Tisztelt Állampolgárok. A település további fejlődését — figyelembe véve a kialakult súlyos gazdasági viszonyokat — közös összefogással, az anyagi és szellemi erők, továbbá az abból származó előnyök koncentrálásával oldhatjuk meg... Vagy egy harmadik: "Történelmi múltunk őrzőjére, Kápolnára szavazzunk!!!” Odébb: "Községeink összetartozása mellett szólnak a munkahelyi és családi kapcsolatok is, amelyek számtalan szállal kötik össze községeinket...” Végül: "Kápolna váljon el!!! Erre szavazunk!!!”... Lelkes politizálás a javából, de ha csak ennyi lenne! Mert a háttérben ott húzódik — névtelen levelek formájában — a fenyegetőzés is. Kap belőle a nagyközségi közös tanács elnöke: "Tudaton Önéi hogy ha Kápolna nem válig külön, nagy gáz lesz az apa- rátusa körül!” De jut az előzetes „invitálásból” a megyei tanács illetékesének is: "...mer ő csak a káli Tanácsot pártolja ez meg öszeférhetetlenség, ha magában jön a Népszavazáshoz nem lesz jó vége...” Mindezektől függetlenül az urnákat az egyes szavazóhelyiségben hajnali 4.45-kor, a kettesben 4.30-kor lepecsételték, s megérkeztek az első voksolók: Békési Barnabás tíz perccel 5 óra előtt, Bodrogi Sándorné pedig 13 perccel később szavazott. Aztán lassan beindult a gépezet... Ignácz Andrással, a szavazás eredményét összesítő bizottság elnökével tekintjük át a szavazási listát. — A községben 1141 szavazásra jogosult állampolgár él, ők 'a két szavazókörzetben voksolhatnak. Sokakhoz mozgó urnával megyünk ki. Huszonöt idős, beteg vagy járóképtelen választópolgárt keresünk fel Juhászné Szabó Éva és Adamik József bizottsági tagokkal. Nem könnyű a munkájuk, sokat kell magyarázni, ismételni a szavazás módját. Van, aki hosz- szan böngészi a lapot, mások tanácstalanok, sokan „teljesen mindegy” alapon vonulnak félre a lakásokban. Sály Béláné a November 17. utcában így fogad: — Szemüveget kell vennem, hogy megnézzem alaposan, azt akarom ugyanis — mondja kéretlenül —, hogy maradjon úgy, ahogyan van... Hutás Rozália is nyíltan beszél: — Ne váljunk szét, most akarunk építkezni, azt szeretném, ha biztos jövője lenne a településnek... Ami azt illeti, nem mindenki ilyen szókimondó. Inkább utalások, célozgatások hangzanak el arról, hogy elégedetlenek a nagyközségi vezetéssel, Kápolna többet várt tőlük. Talán majd egyedül, itteni irányítókkal. Hogy kikkel, tippeket — sajnos — nem adnak. A déli órákban már látni, érezni lehet, hogy erősen megoszlanak a vélemények: hovatovább „olcsó” személyeskedésbe csapnak át. De vannak mértéktartóbb ítéletek is. — Amit erre a választásra költöttek, abból már egy utcában járdát is építhettek volna... — Üres kamrába menni értelmetlen dolog... — Legalább lehetőségünk lesz a bizonyításra... A reggeli felfokozott érdeklődés a délután 3 órai „urnazáíás- ra” csendes kíváncsisággá lanyhul. Csak a kitartóbbak várják meg a voksok összeszámlálását, miszerint a kápolnaiak 446 mellette, 423 ellene (a szavazásra jogosultak száma 1141, szavazott 915, leadott szavazatok száma 915, érvényes 869, érvénytelen 46) arányban úgy döntöttek, hogy a Káli Nagyközségi Közös Tanács kebelében maradnak. A krónikás szerette volna tömör helyzetértékelésre bírni Kelemen Gyulát, Bencsura Ferencet és társaikat, akik egyik kezdeményezői voltak az önállósodásnak. — Nincs kommentár...! — hangzott a válasz. A félszavakból azonban következtetni lehet arra, hogy: „megóvjuk a szavazást”, „a tanács rendkívüli segélyekkel manipulált”, „megfélemlítették az embereket”, „a sajtó is csak a felszínt látja...” Tükörképe mindez a felemás hangulatnak. Hallgattassák meg a másik fél is — Farkas Pál, a nagyközségi közös tanács elnöke ezt mondja: —A lakosság döntötte el, hogy nem válik ki a közös tanácsból, tiszteletben kell tartani a véleményüket. Jól felfogott érdeke a további közös munka. A mostani helyzetben az együttmaradás a fejlődés alapvető feltétele. Továbbra is azon munkálkodunk, hogy a községek lakosságának érdekeit szem előtt tartva fejlesz- szük mindhárom települést arányosan, ahogyan eddig is tettük... A tét már nem kérdés. Ember legyen azonban a talpán, ha ki tudja bogozni, hogy most — e szélsőséges választói állásfoglalások után — kiderült avagy beborult az ég Kápolna felett... Szilvás István Hutás Rozália: I „...szeretném, I ha jövője len-1 ne a település-1 nek” I
