Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-29 / 124. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 29., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Glasznoszty a T. Házban A glasznoszty szelleme az elmúlt hónapok jótékony hatású politikai viharainak köszönhetően tanyát ütött a Parlament üléstermében, s megerősítette képletes hadállásait a honatyák gondolatvilágában is. Mindezek alátámasztására elég, ha visszapillantunk az Országgyűlés ügyrendjének két utóbbi, egymást követő módosítására. A napi szóhasználatban oly gyakran szavazógépként emlegetett törvényhozó testület életében az 1986. évi tavaszi ülésszak hozott fordulatot. A képviselők leszavaztak egy minisztert és egy államtitkárt. Ezt követően — a júniusi zárt ülésen — némiképp átigazították a házszabályt. Sokakban merült fel akkor a kérdés: vajon a Parlament belső törvényének szigorítása, a házelnök jogainak kiterjesztése összefügg- -e az előző ülésszakon történt váratlan eseményekkel? A hivatalos válasz szerint — ezt az Or- szággyűlés titkárságának vezetője fogalmazta meg — bármiféle összefüggés keresése merő képtelenség, hisz a Parlament korábbi tisztikara már a 80-as évek elején elhatározta az ügyrend módosítását. Ennek a magyarázatnak az volt az egyetlen szépséghibája, hogy nem ad eligazítást a közvéleményt és a törvényhozókat joggal irritáló kérdésben: miért teszi lehetővé az átformált ügyrend a T. Ház elnökének zárt ülés elrendelését? Kétségtelen, hogy zárt ülés igen kényelmes és kézenfekvő eszköze a nyilvánosság kizárásának, minden olyan — felülről kényesnek nyilvánított — kérdés elkendőzésének, amelynek tárgyalásakor az igazukért következetesen kiálló képviselőkkel szemben esetleg alulmaradnak az államapparátusbeliek. A minisztereket ugyanis tilos volt „megfricskázni” — idézte fel a képviselői munkássága során tapasztalt kellemetlen élményeit az idei, januári ülésszakon a Bács-Kiskun megyei Südi Bertalan. S hozzátette: ha a demokrácia a Parlamenten belül is „tőrbecsalható”, mit várhat az olyan állampolgár, aki nem tagja a törvényhozásnak. De a csongrádi Király Zoltán is kemény szavakkal szólt a „befolyásoló” telefonokról, az interpellációk bejegyzésének korábban tapasztalt visz- szásságairól, az 1986-ban elfogadott ügyrend korlátozó és már hatályba lépésekor tudottan be nem tartható voltáról. A házszabályok ez év januári vitáját már a megújulás szelleme hatotta át. Az ügyrendmódosítást előkészítő parlamenti bizottság 71 szakaszból álló, vaskos tervezetéhez a képviselők újabb módosítások tucatjait fűzték. Bár az indítványok egy része pusztába kiáltott szó maradt, az új házszabály számos ponton meghaladja a régit, nyitottabb, rugalmasabb annál. A Parlament szuverenitását erősíti, hogy — az átalakított ügyrendnek megfelelően — az ülések összehívásának a joga az Elnöki Tanácstól átszállt az Országgyűlés elnökére, s a korábbi szabályozással szemben a törvények alkotmányos kihirdetése is őt illeti meg. A honatyák általános megelégedésére szűkült viszont a T. Ház elnökének jogköre a zárt ülés elrendelése ügyében. A mostani házszabály csak rendkívüli esetben engedi meg a nyilvánosság kizárását, s a „rendkívüliséget” indokolni kell. A régi ügyrend szerint az Elnöki Tanács vagy a Minisztertanács indítványára zárt ülést kellett tartani. Ilyen indítvány csak államtitok védelme érdekében lehetséges az új házszabály elfogadása óta. A képviselők támogatták — s ezzel az Országgyűlés belső törvényébe foglalták — azt a javaslatot, hogy a törvényhozónak a név szerinti szavazásnál nyilatkoznia kell állásfoglalásáról, vagyis nem aláírásával szavaz. A Parlament állandóan időzavarba, törvénytárgyalási és döntési kényszerbe kerül, a képviselő gyakran az újságból tudja meg, hogy milyen törvény tárgyalása várható — tette szóvá a januári ülésszakon a Békés megyei Vass Józsefné. Az új házszabályba emelt indítványának megfelelően a jövőben az Országgyűlés elnöke előterjesztése alapján a törvényhozó testület határozza meg saját éves munkaprogramját. Voltak persze olyan — jobb sorsra érdemes — javaslatok is, amelyek süket fülekre találtak már az ügyrendelőkészítő bizottság ülésein is. Az országgyűlési szakbizottságok elnökeit és titkárait például továbbra is a plé- num választja meg, holott erre a feladatra — többek között a budapesti Filló Pál szerint — a testületek tagjai lennének igazán hivatottak. Régi fájdalmuk a honatyáknak, hogy a törvényelőkészítő munka során gyakran úgy érzik, nincsenek egy súlycsoportban a kormány részéről megjelent előterjesztőkkel. Az ötlet önként adódott: segítsék szakértői csoportok az ország- gyűlési bizottságok munkáját. A végső megméretésnél — a szavazásnál — azonban ez a javaslat is könnyűnek találtatott. A képviselők többsége eszerint mégis úgy véli, hogy ott lapul a zsebében a bölcsek köve? Végül érdemes rövid kitérőt tenni arra az indítványra is, amelyben a törvényhozók azt szorgalmazták: rögzítse az ügyrend a Minisztertanács elnökének és tagjainak jelölésésére, választására és visszahívására vonatkozó szabályokat. Ezt a javaslatot az ügyrendelőkészítő bizottság azzal az indoklással söpörte le az asztalról, hogy „nagy fontosságú politikai és államjogi kérdésekről van szó, s ezeket az alkotmány rendelkezései között kell szabályozni”. Tehát az új alaptörvény megalkotásáig türelmet kértek a törvényhozó testülettől. Attól a parlamenttől, amellyel szemben napjainkig hallgatólagos politikai elvárás volt, hogy a döntéseket lehetőleg vitamentesen szentesítse. A parlamenti szuverenitás ugyanis nem fér össze az informálisan megnyilvánuló pártszuverenitással. A kivárás azonban ebben az esetben ésszerűnek tűnik. Még ha az is az ára, hogy a vadonatúj házszabálynak maradnak „fehér foltjai”. Nagy Attila Üjtokhalfajta A szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézetben kidolgozás alatt van a tokhalak nagyüzemi tenyésztése. A kísérlet két éve folyik, most a szaporítás problémáin dolgoznak a szakemberek. Képünkön a kutatóintézet egy része, ahol a kísérletek folynak. (fotó: B. Fazekas László) Agrárpolitikánk és a realitások 11/1. Ha válságba kerül, a stabilitás is meginog... Mint lapunkban is beszámoltunk róla, nemrég érdeklődéssel kísért agrárpolitikai aktívát rendezett Gyöngyösön az MSZMP városi bizottsága. Erre meghívta a vonzáskörzetében lévő mező- gazdasági üzemek és élelmiszer-ipari vállalatok vezetőit. Miért tartotta fontosnak a pártbizottság ezt a találkozót és a kialakult párbeszédet? Mert feszültségekkel terhes az ágazat munkája, és az MSZMP új agrárpolitikai téziseinek vitája során sem oldódtak az ellentmondások. A terhek miatt lefelé halad Megfogalmazódott, hogy a társadalmunk egyik legfontosabb ágazata az élelmiszer-gazdaság. Ez alap a politikai egyensúlyhoz. Amennyiben válságba sodródik, meginog a politikai stabilitás is az országban. Van tehát miért aggódnunk, ez fogalmazódott meg dr. Sípos Aladár akadémikus vitaindító előadásában is. Történeti visszapillantást adott az MSZMP agrárpolitikájának több mint három évtizedes történetéről, kiemelve azt a lényeges vonását, hogy mindig alkalmazkodott az igényekhez. Ez magában hordozta a saját feltételeihez való igazodást is, miután képes volt eltávolodni a sztálini agrárpolitikai modelltől. Amikor viszont az 1980-as évek második felétől a túlzott költségvetési politika miatt visszarendeződés következett be, megjelentek a válság jelei az ágazatban. Önmagában az agrárpolitikát vizsgálni nem helyes, sőt torz dolog, mivel a mezőgazdaságunk ezernyi szállal kötődik az ipari ágazatokhoz, a nyersanyagtermeléshez, a feldolgozáshoz, sőt a bel- és a külkereskedelemhez is. A magyar agrárpolitika ugyanis exportorientált, lehetővé teszi, hogy a több mint tízmillió magyar ember ellátásán túl, kivitelre is termeljen. Ezért az új tézisek megfogalmazása során alapvetően felmerül a kérdés, hogy az adott körülmények között kinek hogyan és mennyit termeljen élelmiszer-gazdaságunk? Erről ma is vitatkoznak. A valós helyzet az, hogy az ágazatra olyan terheket raknak, amelyek következtében lefelé halad! Ha ez továbbra is így tart, nem csupán exportra nem jut majd élelmiszer, hanem a belföldi ellátás is akadozhat. Jelenleg a felvásárlási árak emelése nem oldja meg a problémát, csupán eltolja és rövid idő múlva újra termeli a gondokat. Ahol még van keresnivalónk... Tehát a készülő új gazdaság- politikai elképzelések közé kell beilleszteni az élelmiszer-gazdaságot, felmérve, hogy kinek és mit termeljen! Előretekintve a következő időszakra a belső piaci ellátás fontos marad. Ugyanakkor, ha ki akarjuk használni lehetőségeinket, tisztán látnunk kell, milyen a körülöttünk levő világ. Ma élelmiszer-túltermelés van, és a kutatások szerint úgy tűnik, hogy ez tartós is marad. Ezért kell váltani az ágazatban olyan feltételrendszer kialakításával, amely előreviszi. Az is lényeges, hogy az élelmiszer-gazdaság olyan jövedelmet éljen el, amely elegendő a bővített újratermeléshez. Közép- és hosszú távon kínálkoznak lehetőségeink az alkalmazkodásra, hiszen akadnak olyan piacok, ahol még van keresnivalónk. De ez csak minőségi termékekkel lehetséges, olyanokkal, amelynek hagyományai vannak hazánkban. Például aprómagvakkal, tenyészállatokkal, amelyek zömmel kézi munka igényesek, de jó árakon értékesíthetők a világpiacon. Amennyiben nem kapcsolunk rá, lemaradunk, pedig rövid az idő a felzárkózáshoz! Ezért új érdekeltségi rendszerre van szükség, olyanra, amelyet az elmúlt években egyszerűen tönkretettek! Nem a ma alkalmazott támogatásokkal lehet megoldani az ágazat önfinanszírozását, hanem az árak megfelelő közvetítésével. Ezt természetesen ki kell dolgozni, működtetni, amelyhez pénzre van szükség. Élelmiszer-gazdaságunk jövője szempontjából elengedhetetlen a stabil közgazdasági szabályozórendszer. A termeléssel együtt a feldolgozás és értékesítés irányába kell eltolni a tennivalókat, a dán vagy a svéd példákat felhasznál va. A legnagyobb belső felhasználó Manapság sok szó esik a tulajdonviszonyok fejlesztéséről. Ebben különböző vélemények, nézetek csapnak össze. Az a jellemző, hogy a nagyüzemek a tőkével, a kisgazdaságok viszont a kézi munkával pazarolnak, amelyen változtatni kell. A megfigyelések szerint világszerte a búzát, a kukoricát, a cukorrépát, a napraforgót gazdaságosan a nagyüzemekben termelik. Van tehát jövőjük ezeknek. Sok helyen természetesen a közép- és a kisüzemek működtetése látszik előnyösebbnek, gazdaságosabbnak. Ezért érdemes megfontolni az említettek létrehozását. Az sem lehet Vitás, hogy mihamarabb helyreállítsák az élelmiszeripart, amely jelenleg a harmadik világ országainak színvonalán áll, főként higiéniában, hűtéstechnikában és csomagolásban. A háttéripar fejlesztése nélkül nincs élelmiszer-gazdaság. Tehát különösen vegyiparunk, mezőgépiparunk végre ismerje el azt a régen hangoztatott elvet, hogy mező- gazdaságunk és élelmiszeriparunk a legnagyobb belső piaci felhasználója lehet. A feszültségek közepette is az MSZMP-nek van olyan agrárértelmisége — ezt erősítette meg az aktívaértekezlet is —, amely platformot alakítva képes arra, hogy nemzeti agrárprogramot dolgozzon ki, és valósítson meg mindannyiunk hasznára. (Folytatjuk) •> Mentusz Károly Szakszervezeti állásfoglalás a HAF és az APEH ügyében A Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa Elnöksége az ágazati-iparági szakszervezetek képviselőivel kibővített ülést tartott, amelyen a megye közvéleményét foglalkoztató két kérdésben — a gyöngyösoroszi HAF és a megyei APEH székház építésére — a következő állásfoglalást hozta. Az SZMT kibővített elnöksége megállapítja a Heves megyei környezetszennyezési összesítések alapján, hogy megyénkben a legszennyezettebb terület a Mátra térsége. A levegő, a víz károsítása az ipari, mezőgazdasági üzemek, intézmények által, a veszélyes hulladékok kezelési hiányosságai, valamint a közlekedési és kommunális szennyezés becsült mértékére tekintettel nem tartjuk megengedhetőnek a térség további legminimálisabb mértékű terhelését sem. Úgy ítéljük meg, hogy a fenti körülményeket az engedélyező hatóságok döntésüknél nem kellő körültekintéssel mérlegelték. Ennek érdekében: 1.) Az OÉÁ Hulladék Akkumulátor Feldolgozó Üzemének Gyöngyösoroszi- ban tervezett felépítését, működését, amely a környezet állapotának további kimutatható romlását idézné elő — figyelembe véve a felfokozott lakossági aggódást, félelmet, tiltakozást, az ott élő szak- szervezeti tagság jelentős részének ellenérzését — nem támogatjuk. 2.) Tekintettel arra, hogy a HAF üzem beruházója, kivitelezői környezetvédelmi hatástanulmány és érvényes hatósági engedélyek birtokában végezték a munkálatokat, indokoltnak, reálisnak tartjuk és kezdeményezzük, hogy a leállításból eredő gazdasági, pénzügyi veszteségük mérséklésére kerüljön sor. 3.) Szükségesnek tartjuk, hogy a már megépült létesítmények — minél kisebb átalakítással — minden érdekelt félnek elfogadható hasznosítására mielőbb megoldás szülessen, a térség foglalkoztatási gondjainak enyhítése érdekében. 4.) Korábbi testületi állásfoglalásaink alapján igényeljük, hogy a térség minden kömyezetszeny- nyezője a megkezdett és tervezett fejlesztései során a károsító tényezők csökkentése érdekében minden szükséges intézkedést haladéktalanul tegyen meg. így különösen: — teremtődjön meg a fetétele a Parádi Üveggyár környezetvédelmi mintaüzemmé válásának, első lépcsőben az ólomszennyezés határérték alá csökkentésének. A Gagarin Hőerőmű Vállalat levegőszennyezését kiemelten a kéndioxid kibocsátását, számottevően mérsékelni kell. Tisztázni kell a Déli bánya nyitásának vízgazdálkodási, környezeti hatásának és a 3. számú főútvonalnak az M3-as autópálya nyomvonalára történő áthelyezésének feltételeit. Szükségesnek tartjuk, hogy a komplex környezetvédelmi, környezetgazdálkodási elvek, követelmények figyelembe vételével az illetékes szervek pontosítsák a károsítás megállítása érdekében a rövid-, illetve a terület környezeti állapotának javítására szolgáló középtávú feladatokat, azok megvalósításának eszközrendszerét. Az SZMT kibővített Elnöksége szükségesnek és indokoltnak tartja az APEH megyei szervezetének oly módon történő elhelyezését, amely biztosítja feladataik szakszerű ellátását, a dolgozók megfelelő munkakörülményeit, az állampolgárok kulturált kiszolgálásának optimális feltételeit, figyelembe véve a hivatal távlati fejlesztési és szolgáltatási feladatainak várható bővülését is. A testület nem támogatja a szakszervezetek megyei székházának az APEH részére történő átadásra irányuló kezdeményezéseket, a következők alapján: 1. ) A szakszervezeti székház az iparági-ágazati szakszervezeteken keresztül — a tagság pénzéből — épült, így az oszthatatlan szakszervezeti vagyon. A múltban, a jelenben és a jövőben is a szakszervezeti mozgalom feladatai elvégzésének szolgálatában állott és kell állnia, várhatóan a szakszervezetek megyei házaként fog működni. 2. ) A székház jelenlegi kihasználtsága a vagyontárgyak hatékony működtetési és kezelési feladatainak figyelembe vételével — a jelenlegi állapotok szerint biztosított. 3. ) A szakszervezeti székház alapterülete belső szerkezete, az itt elhelyezhető létszám, technikai és egyéb feltételek vonatkozásában nem felel meg az A PEH által támasztottjogos és indokolt követelményeknek. A testület felhívja az illetékes államigazgatási szervek figyelmét, hogy az APEH elhelyezésének döntési javaslata kialakításában a székház megépítésének költségeit vesse össze a költöztetési, átalakítási és vagyonjogi költségigényekkel. Az építkezés esetleges leállítása esetén a jelenlegi javaslatokban szereplő érintett munkahelyek és az ott dolgozók részére a feladataik ellátásához szükséges munkafeltételek és a megfelelő munkakörülmények biztosítását igényeljük. Eger, 1989. május 22. SZMT iparági-ágazati szakszervezetek megyei képviselőivel kibővített elnöksége Menedzser- képzés a TOT szervezésében Szövetkezeti menedzserek képzését kezdik meg a TOT Oktatási és Üdülési Központjában. A féléves, havonta egyhetes elfoglaltságot igénylő, bentlakásos tanfolyamokat a termelőszövetkezetekben megnyilvánuló érdeklődés alapján szervezik. A mintegy 1200 mezőgazda- sági szövetkezetben kevés a menedzser. Különösen a piackutatásban, a vállalkozásban volna szükség egyre több specialistára, újabban pedig azokra, akik segítik az üzemi válságok megelőzését, felszámolását. Jelenleg a közös gazdaságok csaknem 40 százalékára ráférne, hogy a mélypontról elmozduljon, ám — az ipari, kereskedelmi cégektől eltérően — náluk nincs olyan szakgárda, amely az üzemi termék- szerkezet módosítására — alapos piackutató munka eredményeként — tenne javaslatot. A vállalkozási menedzserektől azt remélik, hogy az átalakulási törvény adta lehetőségekkel élve a kialakuló gazdasági szervezetek, társulások munkáját is segítik. Könyv a növényvédő szerekről A növényvédő szereket és a műtrágyákat ismertető új könyvet jelentetett meg a Mezőgazda- sági Kiadó. A nagyüzemi szakemberek és a kistermelők egyaránt érdeklődéssel várták a könyvet; az engedélyezett kémiai szerek gazdag választékáról és felhasználásuk módjáról ad részletekig menő információt. A kiadvány a növényvédő szerek biztonságos tárolásának és a megmaradt vegyszerek, valamint csomagolóanyagaik kezelésének módszereit is ismerteti. Közli a legfontosabb munkavédelmi előírásokat, valamint az élelmezés-egészségügyi várakozási időt.
