Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. május 27., szombat Padlón maradtunk Politizálás - mélyütésekkel Egy fel nem robbant közéleti bomba tanulságai Ütni már tudunk. Főként övön alul. S főként, ha már kifogytunk azokból az érvekből, amelyekről azt hittük, hogy egy csapásra csatát nyerhetünk velük. S hogy a példánál maradjunk, már — vagy még — politizálni is csak „övön alul” tudunk Holott éppen ez az a területe életünknek, ahol — ha jó szándék vezet bennünket — ma tiszta eszközökre lenne szükség. Közéletünk sokszínű palettája ugyanis óhatatlanul rejtegeti a tévutakat, netán arra is hajlamossá teszi a vitatkozókat, hogy — kijátszva a végső tromfot — személyes indulatoktól vezettetve ítélkezzenek, s befolyásoljanak köz- és létfon- tosságű döntéseket. Tüneti esete volt a fentieknek az a megyei tanácstagi összeférhetetlenségi és alkalmatlansági indítvány, amely a testület elnöke ellen irányult. Amikor a közéleti „bomba” gyújtózsinórja lángot kapott, még úgy indult a dolog, hogy minden kimondott szó, elhangzott érv a közigazgatási, tanácsi apparátusi megújulást kívánja szolgálni. Ezen az alapon elgondolkodtató felvetések hangzottak el, minthogy: ”... a megye állami képviselete, nép- képviseleti vezetése, egy önkormányzati szerv és egy államigazgatási apparátus irányítása nemcsak politikai alkalmasságot, hanem nagyon széles körű társadalmi, gazdasági ismereteket és politikai intelligenciát tételez fel.” Vagy: ”... a beilleszkedés nem fog menni..."Nos, a tételek a vizsgálatot folytató ügyrendi bizottság megállapítása szerint nem igazolhatóak. Tanulságuk azonban van, méghozzá a vezetői magatartás, munkastílus változtatása érdekében, ezt látszik alátámasztani az a 13 voks is, amely az elnök visszahívása mellett szólt! De tanulságszámba ment az a vélemény is, amelyet ennek ismeretében fogalmazott meg az érintett fél: ’’Mindvégig odafigyeltem minden véleményre, észrevételre, ami a vizsgálat során hangzott el munkám javítását célzóan. Hasonlóképpen volt a bizottság ajánlataival is...” Az önvizsgálat nem maradhatott el, hiszen a mérlegelő tanácsi testület egy része osztotta az indítványt tevő véleményét, mi több megerősítette elképzelése alaposságában, hiszen így summázta a dolgokat: ”... megnyugtató, hogy az ellenszavazatok kifejezték: jócskán vannak velem egyetértő, jobbat, többet tenni kívánó testületi tagok. ” Az ügynek ez a része — úgy tűnik — mindkét fél számára megfelelő követekeztetésekkel zárult, s ez valóban felfogható egyféle „tiszta menetnek”. Annál kevésbé az a forduló, amely az összeférhetetlenséggel kapcsolatos, s amelynek szálai már a kezdet kezdetén a végsőkig ösz- szekuszálódtak. Az eredeti szándék palástja mögé ugyanis befurakodott az „álpolitizálás”, az őszintének induló csatározás ütései egyre inkább övön alulra csúsztak. S hogy az egészségesnek ígérkező vitában a résztvevők és a kívülállók egyértelműen a padlóra kerültek, abban jelentős szerepe volt az elbuijánzó egyénieskedésnek, személyeskedésnek. A valós vagy vélt sérelmek felidézése — szóban, illetve levelek sokaságában — már-már elterelte a figyelmet az eredeti felvetésről, az elnöki lakáscserék megítéléséről: jogosságáról, avagy etikátlanságáról. Tulajdonképpen elég lett volna ebben a kérdésben hagyatkozni a két, hirtelenjében megfogalmazott véleményre, amelynek szembetűnő különbözősége máris perértékű lehetett volna. íme ezek, amelyek a beadvány személyes indítékaival függnek össze. Dr. J. P.: ”Egyedüli és kizárólagos indítéka az elhivatottság...” S. R.: ”Hogy van-e? Úgy vélem, igen.” A vélemények azonban nem szorítkoztak e két szűkszavú tényre, hanem pro és kontra hangzottak el további écák, amelyek — s ez okoz jelenség szintjén figyelemre méltó aggodalmat — szinte szó szerint megyei „pletykálkodássá” fajultak. Okot adott a beadványra — tűnt ki —, hogy az indítványozó családtagja nem kapott italmérési engedélyt az egri Csepel Autógyár közelében lévő büféjében, mi több: még egy Megállni tilos! közlekedési táblával is csökkenteni igyekeztek a forgalmát, feltehetőleg a megyei tanácselnök tudtával! Felhozó- dott a „párbajban” az elnök Ag- ria-bútorvásárlása leértékelt áron, lakáscseréje és tíz évvel korábbi — városi párt-elsőtitkári időszakából való — fűtéskorszerűsítési „manipulációja”. Szerepelt az indítékok között — különböző csatornákon át szellőztetve —, hogy az elnök elleni puccsot a megye egykori párt- és állami vezetői készítették elő. De még az is, hogy a mostani két „ellenlábas” korábbi beosztásában igyekezett a másikat háttérbe szorítani a ranglétrán való haladásban... Szóval előítéletekben nem volt hiány! S az érvekből, ellenérvekből sem, hogy mind-mind még meggyőzőbben hangozzék, s bogozhatatlanabbá sodródjanak össze az amúgy is kusza — itt-ott már évtizedek homályába vesző — szálak. A gordiuszi csomó végül is megoldódott — az ügyrendi bizottság megállapításait, tényeit a megyei tanácsi testület elfogadta, a vizsgálat eredményét megnyugtatónak találta. Csakhogy a kedélyek azóta sem csillapodtak, mert a „levegőben” ott maradt az eloszthatatlan kétely: vajon, mindkét fél egyértelműen feddhetetlenül került-e ki az ügyből? Nem lappang-e továbbra is egy veszélyes szikra a bomba gyújtózsinórja közelében? Hogy tovább feszítse — az immár egyértelműen személyes- kedővé váló légkörben — a hangulatot. Mert félő, hogy a példa ragadóssá válik, s az annyira várt és remélt tiszta politizálás helyett eluralkodik a „mélyütéses” csa- tározási gyakorlat. Erre — számítva a reformálódó korunkkal velejáró, elengedhetlen csoport- és érdekvitákra — napjainkban nincs semmi szükség. Hacsak a közmegegyezés közös kézfogása helyett nem akarunk a politikai, közéleti Versengések eredményeként a gondolkodási, viselkedési és meggyőző- dési szinten továbbra is alul — a padlón maradni...! • Szilvás István A „Solár” gyógyfürdő vendégeket is fogad Nagyatádon Az üzemeltetők között az MSZMP Új szállodák az idegen- forgalom szolgálatában Alábbi összeállításunkban három új vendégváró helyszínt ajánlunk olvasóink figyelmébe. Nagyatádon nemrég adták át a „Solar" Szállót, amely a szomszédban üzemelő gyógyfürdő vendégeit Is fogadja. A háromcsillagos, hatvan kétágyas szobával rendelkező szállóban étterem, presszó, cukrászda, szépségszalon, fogorvosi és reumatológiai rendelő szolgálja a kényelmet. Veszprémben az MSZMP megyei bizottsága — az országban az elsőkkö- zött — kezdeményezte a párt birtokában lévő egyes intézményeinek más irányú hasznosítását. Ennek kapcsán szállodává alakították át az egykori oktatási igazgatóságuk épületét. A Hotel Jutást - amelynek 43 szobája 117 vendéget tud fogadni — az MSZMP üzemelteti, s kétcsillagos kategóriájú. Pécs határában a Pest felé vezető 6-os főközlekedési út mellett tízmillió forintos beruházással építették fel a „Kulcsos” fogadót. Az étterem kerthelyiséget ____ ___________ is kapott. A z MSZMP üzemelteti Veszprémben a Hotel Ju- A „Kulcsos” tast vendégfogadó a festői környezetű Pécs határában A Népújság február 27-iki számában összefoglaló tanulmánycikkem jelent meg a második világháború és a fasiszta ön- • kény egri áldozatairól. Ebben az írásomban csupán utaltam az 1944 őszén az egri irgalmas barátok kórháza ellen intézett borzalmas pusztítást okozott légibombázásra. E cikk nyomán többen levélben, telefonon és személyes beszélgetés során nemcsak adatokkal szolgáltak, de határozottan sürgették e történelmi fehér folt felderítését. Nemcsak ezeknek a sürgető kérdéseknek tettem eleget, amikor kutatásaim alapján feltártam e terrortámadás borzalmait, de maradéktalanul eloszlatom a több mint 40 esztendő óta az események felett terjengő homályt a történelmi tisztánlátás végreva- lahára időszerűvé vált jegyében. A szovjet Vörös Hadsereg 1944. október 20-án érte el a Tisza vonalát. A visszavonuló német és magyar alakulatok október 26-án kapaszkodtak meg a Tisza jobb partján és védőövet építettek ki, Poroszló, Sarud és Tiszanána községekben tüzérségi bázisokat rendeztek be. A front mögött Eger volt a legjelentékenyebb város, legnépesebb település, bizonyos mértékig katonai központ is. Ennek a jegyében került sor egy meggondolatlan légitámadásra Eger ellen 1944. október 28-án déli 12 órakor. Szombati nap volt. A Bar- kóczy Ferenc (ma: Münnich Ferenc) utca 8. szám alatti lakásunk kertjéből jól láttam a dél felől, Makiár irányából meglehetősen alacsonyan szálló nem nagy repülőgépet, amint a város magja felé tartott. Rövidesen borzalmas robbanás rázta meg a várost és csak délután értesültem az eseményről. Az irgalmas kórháznak nyugati szárnya, a híd felé eső részen teljességben meg- semmisülten romokban hevert, megnyitva a szomszédos helyiségeket, kórtermeket. Rövidesen megtudtam, hogy a kórház sebészeti osztályát érte a légibomba, megsemmisítve az épületrészt, maga alá temetve a kórház ágyban fekvő betegeit. Azokban a zűrzavarosmapok- ban nem tudta senki pontosan hány áldozatot is követelt az esztelen pusztítás; de ma már elemző kutatásaim nyomán egészen pontos adatok kerültek napfényre. Úgy érzem és hiszem, vallom, hogy név szerint kell megemlékeznünk a 24 ártatlan polgári áldozatról: Bikár Dezsőné egri, 18 éves Csizmadia Sándor bélapátfalvi napszámos, 73 éves Czipó Tibor egri, kórházi műtős, 19 éves Demecs Ferenc bátori iskolai tanuló, 11 éves , Fehér László egri cipészsegéd, 45 éves özvegy Goldberger Edmund- né egri, 85 éves Gulyás Józsefné kápolnai, 49 éves Hegyi Sándor novaji mezőőr, 47 éves Józsa Gyula káli MÁV-pálya- munkás, 45 éves özvegy Juhász Józsefné egri, 30 éves Kalló Miklós füzesabonyi napszámos, 51 éves Kovács hadnagy József, mát- raderecskei gyári munkás, 18 éves Kristóf János, egri városi útőr, 45 éves Lama Rita egri vármegyei tisztviselőnő, 20 éves László Ferenc székelyudvarhelyi asztalossegéd, 46 éves Ludnai János egri kereskedősegéd, 19 éves Méder János makiári gazdasági cseléd, 22 éves Milerán Lajos besenyőtelki napszámos, 64 éves Molnár György tiszafüredi földműves napszámos, 49 éves Molnár Julianna, besenyőtelki, 18 éves Molnár Pál, besenyőtelki, 22 hónapos Nagy Jolán, egri háztartási alkalmazott, 18 éves Szabó Sándor, egri hentessegéd, 16 éves. (A fiatalember súlyos koponyatöréssel október 31- én a Széchenyi utcai kórházban húnyt el. Fivére közléséből tudjuk, hogy a bombatámadás közelében nem a kórházban, az utcán tartózkodott.) Vékony József mezőkövesdi 11 éves, szülei ismeretlenek voltak. A hivatalos orvosi iratok az áldozatok ”teljes testroncsolás”- áról. „a test szétroncsolás”-ról, „általános testroncsolás”-ról, „agy- és testroncsolás”-ról, „fulladás'”-ról tesznek említést. Említett cikkem megjelenése után Budapestről Schél Gyula nyugalmazott újságíró keresett meg értékes adatokkal szolgáló levelével. Schél mint Dobó-gimnazista légós tűzoltószolgálatra volt beosztva, s a kórházat ért bombatámadás után csapatát a lebombázott kórházi épület rom - jainak eltakarítására és a törmelék alatt heverő halottak kiásására vezényelték. A munka több napon át tartott; száraz meleg idő volt. Emiatt a por ellen többször kellett locsolni a romokat, amelyek alatt ott feküdtek a hullák. A romeltakarítás utolsó napjaiban már csak az arcuk elé kötött nedves zsebkendővel tudták elviselni az egyre elviselhetetlenebb hullabűzt. „A halottak legtöbbje borzalmas állapotban került elő. Volt, akinek a feje hiányzott, másnak a mellkasa, és néhány azonosíthatatlan kar, láb is előkerült. Munkájuk végeztével Schél Gyula és kis csapata a Kisasz- szony temetőben, az utca felőli oldalon az utolsó harmadban egyetlen sorban 14 koporsót helyezett el. „Azért írok koporsót — olvasom Schél Gyula beszámoló visszaemlékezésében —, és nem halottat, mert emlékezetem szerint volt olyan koporsó, melyben az azonosíthatatlan testdarabokat helyeztük.” Ma már nyoma sincs e tömegsírnak! De az Eger elleni támadás, a tragédia még nem ért véget! Temetés közben, napos időben hirtelen légiharc bontakozott ki a város felett. A jó megfigyelőképességről már gimnazista korában tanúbizonyságot tett Schél Gyula említi, hogy ’’néhány eltévedt sorozat a temetőt érte, és azt is láttam, hogy az utcánkat, a Szalapartot is találatok érték. Hazarohantam, de szerencsére csak a konyhaajtó ablaka tört be (a 14. szám alatt laktunk). „A 20. szám kapujában viszont egy halott asszony feküdt, akit találat ért. ” Kutatásaim hitelesítik Schél visszaemlékezését. Eszerint 1944. október 30-án délelőtt fél 10 órakor a Szalapart utcában két asszony esett nem is a légiharcnak, de egy kisebb bombatámadás áldozatául: György An- talné és Szoláti Józsefné. Ugyanabban az időben Majoros Ferenc 15 éves egri földműves is a bombatámadás áldozata lett. így tehát az Egert 1944. október 28-án és 30-án ért légitámadás 27 ártatlan polgári áldozatot, közte gyermekeket követelt! A légitámadás terrorjellegét az adja, hogy a bombavető „hadicél- pont”-ul egy kórházat tűzött ki! A megyei kórház igazgatósága — úgy érezzük —, helyesen járna el, ha az újjáépített kórházi rész Markhót Ferenc utcai falán egy emléktáblával figyelmeztetne a kórházat ért, 24 áldozatot követelt 1944. október 28-iki légitámadásra. Sugár István Pro Memoria! Az egri irgalmaskórház elleni terror légitámadás 1944. október 28-án
