Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-02 / 101. szám
3 NÉPÚJSÁG, 1989. május 2., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM Hungarolux: magyarok Luxemburgban A névben, mint az illetékes luxemburgi miniszter javasolta, benne van az is, hogy magyar, az is, hogy luxemburgi székhellyel működik. Csak a belga tőkére nem történik utalás ebben az új márkanévben, amely az Európai Közösségek kamionforgalmában is újdonság. Az április első hetében bejegyzett új cég magyar társigazgatója — Pappert Ferenc— elégedett és fáradt. A luxemburgi formaságok néhány óra alatt lezajlottak, a vállalatalapítás azonban csaknem háromnegyed évi megfeszített munka eredménye. Az előzmény: a Hungarocamion együttműködése egy osztrák céggel Luxembourgban. Ez lehetővé tette a magyar képviselet megnyitását másfél esztendővel ezelőtt, s azt is, hogy a magyar cég kamionjai, amelyeket ez a cég bérelt, bejárják a közösségi utakat, pilótáik megismerkedjenek ezzel az életformával. Vagyis felkerekedni, főleg Nyugat-Eu- rópa útjain közlekedni a közösség országaiból ide-oda fuvarozott árukkal, s néhány hét múlva — néhány hétre—hazatérni. Aztán újra start... Tanulni jó volt, de az egyik tanulság éppen az, hogy még jobb lehetőségek is kínálkoznak. Ezért nézett a Hungarocamion új együttműködési forma s új partner után. A Ziegler-cég, amelyre a választás esett, egyébként hosszú ideje partnerünk Nyugat-Európában. Az áprilisban született új cég 10 millió franknyi (több mint 250 ezer dollár) tőkéjének 60 százalékát adja a Hungarocamion és 40-et a Ziegler-cég. A belga társigazgató, Robert Ziegler, a cégtulajdonos, s a belga fél szervezi meg az adminisztrációt. A magyar fél adja a kamionokat, elsősorban hűtőkocsikat. Nem lehetett volna egyedül idetelepülni? Elvben lehetett volna, felel a magyar igazgató, de jobb, hogy a Ziegler-cég áll a hátunk mögött. A beérkező kamionokat, amelyek eddig a bérlő cég színeiben futottak, most átírják az új vállalatra. A luxemburgi kormány kezdetként 20 fuvarozási útvonalengedélyt adott, a nagy- hercegségben szokásos kedvező feltételekkel, lényegében térítés nélkül. A luxemburgi üzleti filozófia szerint ugyanis az állami jövedelmet a forgalomra kivetett (más országokhoz képest alacsony) adónak kell biztosítania, s a nagyhercegség megtartja magának a végső szót, ezért nem borsos pénzért adja el az engedélyeket, mint más országokban szokás. Ha egy cég átírja a kamiont, az engedélyt a vevőnek újból kell igényelnie a hatóságoktól. A kormány annak juttat, aki megfelelő partnernek tűnik. Nem kívánja a nagy közös piaci cégeknek átadni az egész szállítmányozási piacot, ezért jöhetnek például az osztrák vállalkozók, s elsőként a szocialista országokból, most a magyarok. A Hungarolux magyar társ- igazgatója, s munkatársai — Badacsonyi István, aki Bécsből költözik át hamarosan, valamint Kassai Péter, aki eddig az itteni irodát vezette — most már elégedettek. Nem volt mindegy, hogy mikor kapják meg a zöld utat és a pénzt Budapestről, ahol már hónapok óta jártak a papírok fórumról fórumra. Ha késnek, az egész vállalkozás összeomolhat. Végül, határidőre — de a végsőre — minden elrendeződött. A szerződést — Torma Imrének, á Hungarocamion vezérigazgatójának a meghatalmazásával — dr. Hargitai László jogtanácsos írta alá. A telephely Esch-sur-Alzette- ben lesz, Luxembourg várostól 20 kilométerre. Új ipartelep, aránylag olcsón, s hamar sikerült helyet bérelni a kamionoknak, irodát, telefont, telexet, telefaxot. Mi indokolja a Hungarocamion luxemburgi beruházását? Pappert Ferenc érvei meggyőzőek. A nagyhercegség a közösségi Európa szívében helyezkedik el, és a vegyes vállalat nemcsak magyar-közös piaci célfuvarokat bonyolíthat majd le, hanem az egyes tagállamok között szállíthatnak majd árut a magyar kamionok, a magyar sofőrök. 1992 vége, az egységes nagypiac nincs már messze, és akkor kincset érhet ez a luxemburgi cég. Egyrészt, mert méretei, a forgalomtól és a sikertől függően, nőhetnek. Másrészt, mert további vállalatokat alapíthat más közösségi városokban, immár belülről. Es a konkurencia? Pappert Ferenc derűlátó. Ha éles is a verseny, és nem is mindenki alkalmazza a legtisztább módszereket, a Hun- garocamionnak vannak adui. Egy leányvállalata Bécsben, egy másik Triesztben megvetette már a lábát, velük együttműködve a magyar cég — nemzetközi és nyugat-európai kapcsolatrendszerét felhasználva — állni fogja a versenyt, devizát termel majd Magyarországnak a közösség útjain. Ami a Ziegler-céget illeti, ez lesz az első vállalata Luxembourgban, s a Hungarocamionnal már hosszú múltra tekinthet visz- sza az együttműködés. A két társ- igazgató régi ismerős, 30 éve dolgoznak egymással. A Hungarolux így biztató csillagzat alatt születik: az első fecske. Egy fecske nem csinál tavaszt, de 1993 Európájának jelezheti, hogy Magyarország is helyet igényel magának útjain. Baracs Dénes Új üdülőtelep épül Agdrdon Agárd nyugati üdülőtelepén, a Gallér utcában, május végére az utolsó egység is elkészül abból a hat épületből álló társasüdülőből, amelyben összesen 288 — 35 illetve 45 négyzetméter alapterületű — üdülőlakást létesítenek. A hat épület a Napsugár Üdülőépítő és Fenntartó Szövetkezet gondozásában készül a zalaegerszegi Forma Kisszövetkezet tervei alapján. Az épületegységekből négy társasüdülőként, kettő pedig hotelként üzemel majd. Az egyik májusban átadásra kerülő üdülőház (MTI Fotó: Kabáczy Szilárd) Séták az egri múltban — Mit ejtett a felnémeti vadász? Lőrétől harcoltak Vendégségben a vár asztalánál Most, hogy több éven át folyik a Magyar Tudományos Akadémia — Soros A lapítvány támogatásával az egri vár gazdálkodása történetének elemző szintű feltárása, a felderített eredeti várszámadások gazdag és változatos iratanyagából egy sor olyan nemcsak érdekes, de eleddig merőben ismeretlen, más jellegű adatra is fény derül, mely közelebb hozza a távoli múltat, s megismertet az emberek mindennapi életével. így eddig semmit sem tudtunk arról, hogy mit is főztek, sütöttek a vár konyháján, mi került a tisztek, tisztviselők és várbéli dolgozók asztalára. Tegyünk hát láto- atást az egri var konyháján, amrájában és étkezőasztalánál. A legfontosabb három élelmiszer a kenyér, a hús és a bor volt. Kenyérből átlagsúlyban 45 de- kás cipókat sütött a két pék, s abból ki-ki 4 darabot kapott és fogyasztott el. Ez tehát naponta 1 kiló 80 deka súlyú kenyeret jelentett! A magasabb rangú tisztek és tisztviselők korpától megszitált kenyeret: „házikenyer”-et fogyasztottak. Az alacsonyabb beosztásúak és foglalkozásúak pedig csupán korpáskenyeret kaptak. Még a török foglyok is megkapták a maguk napi 2-3 cipójukat. — A húsfogyasztás is természetszerűen kulcsfontosságú helyet kapott a napi étrendben. Bárány-, növendék marha-, ökör-, tehén- és sertéshús került az asztalra. De nem hiányzott a vadhús sem, melyet legtöbbször a felnémeti vadász ejtett el nyíllal, puskával vagy hálóval. A böjti napokra pedig, — melyek igen gyakorta fordultak elő a XVI. század második felében is, — a hal volt a sláger. A ponty, menyhal, kárász és kiválta finom húsú tok és viza sem hiányzott a választékból. Tyúk, csibe, kacsa és lúd számolatlanul szaladgált az egri majorságban. A marhákat, sertéseket hizlalás után vágta le a vár „bellér”-e, mészárosa. Természetesen a húsok egy java részét konzerválták későbbi fogyasztásra. Ezt szolgálta a füstölés és a lesózás. A bárányokat, a marhákat megfüstölve, hordókban lesózva tárolták. A halak is hordókban lesózva kerültek későbbi felhasználásra. A sertésekről egy táblában fejtették le a szalonnát, s azt felfüstölték és lesózták. Figyelmet érdemel, hogy kedvelték a füstölt sonkát, a sodort is. — Adat került elő arról is, hogy egy nagy ünnepségre egy szarvast egészben sütöttek meg, és az agancsát finom aranylemezekkel vonták be, s úgy vitték az urak elé. A várkapitány asztalánál csak a királyi ellenőr kapott helyet, — s természetesen na magasabb rangú vendégek érkeztek Egerbe, azok is. Itt a felszolgálást a várkapitány, így Dobó — ifjai, legényei, inasai végezték. A bor csakúgy kijárt mindenkinek, akárcsak a kenyér, avagy a hús. Ebből is napi átlagban félfél liter dukált, — s ezt a mosónőtől felfelé minden várbéli szolgálattevő megkapta. De voltak olyanok is, akik nem apránként fogyasztották el, hanem egy-egy nagyobb mennyiségben vették ki járandóságukat. — Egyébként a húsból is átlagban napi 45-45 deka dukált mindenkinek. Ismerték és előszeretettel készítették a lőrét, azaz a már kisutult szőlőt vízzel feleresztve tovább eresztették, s ezt szűrték le. Kiderült, hogy az 1552-es ostrom során a falakon harcoló s kimerült, eltikkadt vitézek is vízzelfelhígított bort kaptak „üdítőként.” Igen fontos étke volt az egri várbélieknek a besavanyított káposzta. A káposztafejeket ezer és ezer számra vásárolták össze zömében Debrőn és hordókba lesózva, besavanyítva tárolták. Ízesítésre a „vöröshagymáit használták. — Hogy minő főzelékféleség került a várbeliek asztalára, nem maradt fenn adat. De annál érdekesebb, hogy nem is nagy, de óriási mennyiségben fogyott a borecet; — de hogy ilyen horribilis mennyiségben minek az ízesítésére használták, egyelőre titok még. Nem is gondolná az ember, hogy a legkülönbözőbb fűszereknek minő nagy szerepe volt a különböző étkek ízesítésénél. Igen tekintélyes mennyiségben vásárolták fel az egri piacon, az egri, a makiári és a tályai vásárokon, avagy éppen Bécsben a fahajat, szegfűszeget és a sáfrányt. A tudományos szakirodalom ma sem tisztázhatta megfelelő adatok hiányában, hogy a latin „piper” borsot, avagy paprikát jelent. Évekkel korábban egy tudós szakférfiú kutatott Egerben, s az a „piper”-t paprikának tulajdonítja. Ezt azzal is magyarázza, hogy egyes falvak parasztjainak szolgáltatásai sorában is szerepel. Az bizonyos, hogy nagy- nagy szereppel bírt a konyhában s az asztalnál egyaránt. A várszemélyzet konvenciójában étkezést, magyarán kosztol is kapott; de ezek ételeinek elkészítésére külön szakács volt hivatott, a tisztek részére sütő-főző „főszakács” mellett. Talán érdekes lehet a mai ember számára, hogy a búzát, amelyet asztagba rakva gyűjtöttek össze, kicsépelés után a külső vár vermeiben tárolták felhasználásukig. A búzát a szennyező anyagoktól rostálás útján tisztították meg. A várban kezdetben csak egy, de hamarosan két szárazmalom is működött. A konyhai nagy vízfogyasztást a vár kútjaiból biztosították, de voltak fogadva „konyhai vízhordók”. A konyhai felszerelések sorában az üstök mellett tengernyi égetett agyagedényt találunk, mely bizony igen erősen „fogyóeszköz” volt, és százszámra kellett vásárolniok. Az asztalokon ón- és ólomtányérok, tálak, poharak sorakoztak. Csak itt-ott találjuk nyomát a „ kristály pohár”-nak. Az egri vár parancsnoki asztalánál tett látogatásunk során nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy egymást érték a vendégek ott, akik katonák csakúgy voltak, mint „civilek.” S ezek az urak ugyancsak mindenből a legfinomabb falatokat kapták. A számadások rendkívül nagy vendégség által elfogyasztott élelmiszert regisztráltak. A vendégeket szállító hintók, kocsik emberei és lovai is kifogástalan ellátást kaptak. Befejezésül hadd említsem meg, hogy az ételek ízesítésére cukrot és mézet is használtak. A cukorról többször úgy emlékeznek meg az iratok, hogy ,,fekete cukor”, azaz nem finomított cukorról van szó. Több esetben a cukrot a kassai patikából vásárolták. A mézet pedig a dézsmált méhkaptárak szolgáltatták. A konyhai és szobabeli világításra a gyertya szolgált, melyet a levágott marhák faggyújából öntöttek, azaz mártottak; de mivel nagy volt a gyertyafogyasztás, mázsaszámra vásárolták a fagy- gyút. Szeretném hinni és remélni, hogy e pár adat nyomán tisztább képet kaphatnak olvasóink e távoli múlt eleddig ismeretlen, de érdekes, mélyen emberi dolgairól. Sugár István Maradt a teho Megvalósuló tervek Szűcsiben Az elmúlt esztendők falugyűlései igazolják, hogy közös összefogással megvalósíthatók a településfejlesztés tervei Szűcsiben. A lakosság — ismerve napjaink pénzügyi helyzetét — olyan „kívánságlistával” kereste meg a tanácsot, amely igazodik napjaink realitásához. Az alig több mint 1800 lakosú községben továbbra is fizetik a településfejlesztési hozzájárulást a helybeliek: ezt az ösz- szeget az elmúlt években az általános iskola bővítésére szánták, a munkálatokra 540 ezer forintot költöttek. Az idén a temetői ravatalozó megépítésére szánnak a te- hóból; erre a célra 360 ezer forint jut. Ami az iskolafejlesztést illeti: hatmillióba került, s az új szárnyban már 1988-ban megkezdődhetett a nevelőmunka. Két tantermét tornaszobaként is hasznosítják. Fejlődött a település úthálózata is, így ma már a meglévő szakaszok 90 százalékán jó körülmények között közlekedhetnek a járművekkel. Elkészült a Széchenyi, a Néphadsereg, a Kossuth, valamint az Úttörő utca burkolata, felújították a Rákóczi és a Dózsa utcát, s megerősítették a Dózsa György utcai hidat. Az elmúlt időszakban 900 ezer forintot költöttek a közvilágítás korszerűsítésére, így az egész faluban úgynevezett „nátrium-lámpatestekkel” világítják meg az utcákat, s hasonlóképpen tervezik biztonságossá tenni az újonnan kialakítandó részeket is. A község két utcájában—a Széchenyi utca végén, illetve a Rózsa Ferenc utca környékén — a közelmúltban nyolc új telket parcelláztak fel. A tanács elképzeléseit — hiszen saját érdekük a fejlődés — jelentős társadalmi munkával segíti a lakosság: két éve már csaknem kétmillióra rúgott az értéke. Ehhez járult az a díj — 200 ezer forint —, amelyet a településtisztasági és környezetvédelmi versenyen nyertek. De a község életének támogatói között van a Gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Tsz, amely évi 57 ezer forintos támogatást nyújt a különböző egyesületeknek, az iskolát pedig számítógéppel ajándékozta meg. A Mátraaljai Szénbányák Ecsédi Külfejtéses Bányaüzeme a szocialista brigádok munkájával, szakipari segítségével vett részt a településfejlesztésben, de dolgoztak a gépei a sportköri létesítménynél, az útépítéseknél, ott voltak a szerelők az óvodai villanyhálózat korszerűsítésénél. Hasonló mecénása a falunak a Gyöngyszöv Áfész, amely a sportéletet, az iskolai nevelőmunkát támogatta erejéhez mérten. Felére csökkenti a freongázt Környezetkímélő A jászberényi Lehel Hűtőgépgyár, az olasz PERROS cégtől vásárolt világszínvonalon álló csúcstechnológiát helyeznek üzembe a közeljövőben. A fagyasztók és hűtőszekrények hőszigetelését szolgáló korszerű poliuretán habosító berendezés a környezetre ártalmas freongáz felhasználását a felére csökkenti. A beruházás célja a meghódított külpiac megtartása, az új termékekre való gyors átállás, s a hazai igények kielégítése (MTI fotó: Szabó Sándor)
