Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. április 1., szombat __________ ______GAZDASÁG — TÁRSADALOM______________3L K özmübalamaífoa Kivetés az egyetemlegesség jegyében — Fellebbezett jogerő, vagy jogerőtlen fellebbezés? Még múlt évben, a szilveszter előtti napon — mintegy újévi jókívánságként — határozatot hozott a postás Nagy László, Eger, Karéj utcai lakosnak. (Idézet a 44.828/88. sz., Eger Város Tanácsa VB. Műszaki Osztály döntésének rendelkező részéből: ... a közművesítéssel közvetlenül érintett lakás tulajdonosára 1984-ben állami beruházásban a Karéj utcában végzett szennyvíz- csatorna építés után 12 000, azaz tizenkettő ezer forint egyszeri közműfejlesztési hozzájárulást vetek ki, egyetemlegesen...) Tartalmazza még a papír azt is, hogy az összeget a jogerőre emelkedés napjától számított 6 hónapon belül kell befizetni, s persze, 15 napon belül fellebbezés nyújtható be. Ugyanilyen szövegű nyomtatványt kapott külön az említett lakóval közös háztartásban élő felesége is. S hasonló levél izgatta fel a kedélyeket a fent megnevezett, továbbá a Cegléd, a Váci Mihály utcában, valamint a Diófakút és a Baktai úton lakó családok egy részét. Legtöbben nemigen értették: ezek szerint minden kiértesítettnek fizetnie kell? Hiszen a jogszabály szerint a hozzájárulás telkenként kerül ennyibe... Nosza, a Karéj utcaiak — huszonhaton — éltek a fellebbezés jogával. Együttesen fogalmazták meg kérelmüket, egyikük szerepelt a szokásos aláíró helyen, a többiek pedig a hátoldalra rótták fel nevüket, címüket. Érthetetlen módon erre választ nem kaptak, ám megérkezett a hivatalos tájékoztatás: a kivetési határozat jogerőre emelkedett. Anélkül, hogy a fellebbezést bárki elbírálta volna... A szerkesztőségünket megkereső olvasók nevében Fekete Mihálynak, a városi tanács műszaki osztálya csoportvezetőjének tettük fel a kérdéseket. — Mindenekelőtt, mi az oka annak, hogy az építkezéstől számított négy esztendő elteltével vetették ki a közműfejlesztési hozzájárulást? — Az elmúlt év végén tartottunk felülvizsgálatot, s megállapítottuk, hogy a szóban forgó utcákban még nem történt meg a kivetés. Az is tény: az e kérdéssel foglalkozó ügyintézőnk sokáig betegeskedett. — Meddig hajtható be ez a fajta hozzájárulás? — Az előírások szerint öt évig. — Bizonyára az osztályt is megkeresték a kivetés közlésében tapasztalható pontatlanságok miatt. — Úgy van, jártak nálunk többen is az érintettek közül. Nem egészen értették, mit jelent az egyetemlegesség. Erről azonban — mármint, hogy miért így szól a kiküldött nyomtatvány — a megyei tanácson tudnak igazán pontos felvilágosítást adni. — Panaszolták a lakók, hogy határidőben benyújtották közös papíron fellebbezési kérelmüket — amelyben egyébként az ösz- szegszerűséget is vitatták —, ám annak elbírálása helyett értesítést kaptak. Az arról szólt, hogy az eredeti határozat jogerőre emelkedett. Ez nem éppen törvényes eljárás. Mint ahogyan az is furcsa, hogy utána fellebbezési illeték lerovására szólították fel az embereket. — Sajnos, tévedés történt. Emberi dolog. Az ügyintézőnk ugyanis nem vette észre a hátoldalon lévő aláírásokat. Amikor rájött, máris intézkedett. Megfogadva a tanácsot, felkerestük dr. Seress Gábort, a megyei tanács építési osztályának jogi és igazgatási csoportvezetőjét. — Milyen jogszabályon alapszik a városi tanács követelése? — Az út- és közműfejlesztési hozzájárulásról szóló 18/1983. sz. ÉVM-PM rendelet mondja ezt ki. A kivetést telkenként kell elvégezni, a kivetés közlését pedig érdekeltenként. Az összeget a helyi tanács állapítja meg, a maximum 30 ezer forint lehet. — Nem találja kissé bizarrnak, hogy a pénzt évekkel később igyekeznek behajtani a lakóktól? — A megfelelő paragrafus úgy rendelkezik, a hozzájárulás öt éven belül vethető ki. Ez jogvesztő határidő, éppen az állampolgárok érdekében, nehogy tíz év múlva jusson valakinek eszébe kérni. Ám, az öt év csak az üzembe helyezéstől ketyeg. A nagyberuházások kivitelezési munkái ugyanakkor sokszor nagyon elhúzódnak. — Az egyetemlegesség értelmezésével kapcsolatban — lévén talán ezzel volt a legtöbb gond — kérem a pontos magyarázatot. — A Polgári Törvénykönyv 334. szakasza tartalmazza a meghatározást. Osztható tulajdon esetén nincs gond, mindenki a ráeső tulajdoni hányad előnyeit élvezi, illetve terheit viseli. Jelenleg azonban oszthatatlan szolgáltatásról van szó. S ilyenkor a tulajdonostársak bármelyikétől követelhető a teljesítés. — Talán még közérthetőbben... — Mondok példát. Egy épületnek három tulajdonosa van. Csak egyikük lakik ott, a másik kettő nem elérhető. A ház romos állapotú, meg kell javíttatni. Ha a bennlakó tulajdonos csak a ráeső részt reparáltatná meg, attól még az életveszély fennmaradna... — Egyszóval, a hatóságnak mindegy, melyik tulajdonostárs fizet mondjuk épp közműfejlesztési hozzájárulást, csak fizessenek. A többit majd elintézik maguk között. Mégis, nem lehetett volna ezt egy-két mondattal megmagyarázni az embereknek a határozatban ? Úgy elkerülhető lett volna a vita. — Igaza van, de nyitott kapukat dönget. Mielőtt felkeresett volna, elhatároztuk, a nyomtatvány indokolási részéhez hozzáírunk két mondatot, épp a helyes értelmezés érdekében. Mintegy útmutatóul. Nem nagy ügy — mondhatnánk. Mégis igen bosszantó. Nem örül az ember, ha évekkel később — pláne a mai körülmények közepette — kap papírt arról, hogy fizessen be többezer forintot. Akkor sem, ha mindezt úgy közlik vele — mint esetünkben —, hogy kétségek támadhatnak benne. Attól meg aztán különösképpen nem röpdös a boldogságtól, ha fellebbezési szándékát nem veszik komolyan, majd amikor kiderül a félreértés, annyit se tesznek meg, hogy legalább tájékoztassák e tényről, netán egy udvarias levélben. S főleg arról, hogy a jogerő hatályát vesztette, legalábbis a fellebbviteli fórum döntéséig. Nem nagy ügy, csak — sajnos még mindig jellemző. Szalay Zoltán Áprilisjáratás bohóságok Áprilisnak elseje Küldd a maflát másfele Minél mélyebbre ásunk a hagyományok kincsestárában, annál bizonyosabbá válik, hogy az áprilisjáratás az esztendő e napjára szánt bolondságok és tréfák évszázadokra nyúlnak vissza, és korántsem magyar sajátosságok. Nem jár messze a valóságtól az sem, hogy a bolondos április szokáshagyományainak immár világ- irodalma van, és természetesen mindenütt a saját feltevést vélik biztosnak, eredetinek. Ezúttal csupán tallózunk e világszenzációban, természetesen anélkül, hogy pálcát történk bármelyik mellett, ideértve a saját igazunkat is. A legősibb Noé apánkhoz fűződik, vagyis reá hárítja az áprilisjáratás eredendő bűnét. A bibliából tudjuk, hogy Noé akkor bocsátotta ki a galambot a bárkából, amikor még magasan állt a víz az özönnel bontott földeken, így a galamb szégyenszemre visszatért, hiszen nem volt hová leszállnia. Ez közismerten április elsején történt, így az áprilisjáratás a galamb hiábavaló megbízatásának az emlékét őrzi. Olyan kutató is akad, aki a szabin nők elrablása körül keresgél, ugyanis Romulus az áprilisi Neptun ünnepségekre hívta meg a szabinokat, de a vendégeket kellemetlen csalódás érte, mert vigalom és ünneplés helyett elrabolták a lányokat, vagyis becsapták, bolonddá tették őket. A franciák úgy vélik, hogy az áprilisi népszokások a bibliát idéző passiójátékokban öltenek testet, ugyanis némely országban a részleteket is feldolgozták, egyebek között krisztus pőrét is, amikor a Mestert Kajifástól Pilátushoz, Pilátustól Heródeshez küldözgették. Ennek emlékét őrzi a magyarban is használt szólásmondás: küldözgették Ponci- ustól Pilátusig. A hagyományokat kedvelő franciák így húsvét táján egymáshoz küldözgették az embereket, miközben jót nevettek a tréfán. Anélkül, hogy lebecsülnénk a külföldi szokásokat, hagyományokat, de miután a magunk há- zatáján is akad szép számmal keresni való, inkább ezekből válogassunk. Feltűnik, hogy az áprilisjáratás az idők folyamán némi jelentésváltozáson ment keresztül, illetve évszázadokkal ezelőtt nem éppen azt jelentette, mint napjainkban. Széchenyi György levele talán érzékelteti a finom árnyalatot, amelyet vejének küldött: ”Ha én kegyelmed első levelére elindultam volna azon bizo- dalommal, hogy őkegyeimével szembekerülhetek, bizony áprilist jártam volna”. Éz esetben nem becsapásról, bolondját járatásról van szó, sokkal inkább egy hiába való út megtételéről, vagyis egy tévedésből eredő felesleges járatásról. Az egyébként Indiából származó lóvátétel egy időben nálunk is dívott, nevezetesen, hogy jónéhányan azzal szórakoztak, hogy kifürkészték, mely családok nem tartózkodnak otthon, és április elsején távollévő családok nevében vendégeket hívtak ebédre, vacsorára. Az efféle ízetlennek nevezhető, egy csöppet sem elmés bolondját járatás mitagadás már túlment a tréfacsi- nálás határain, követői mégis akadtak, kiváltképpen a palócföldön., Gyakori volt hazánk egyes vidékein a toronyba küldés azzal a biztatással, hogy onnan valamilyen különös dolgot lehet látni. Tüzet, árvizet, közelgő sereget, garabonciás verte nagy port! A rászedett személy, vagy személyek természetesen óriási nevetések, tapsoló örvendezések közepette jöttek le a semmit nem mutató toronyból, és hamarosan rádöbbentek, hogy becsapták, rászedték őket, áprilist járattak velük. Innen a közismert versike: Április bolondja, felmászott a toronyba Megkérdezte hány óra? Fél tizenkettő, szamár mind a kettő! Az idők múlásával a vastag, esetenként durva ugratások, becsapások veszekedéssé, civako- dássá is fajultak, hiszen előfordult, hogy a szerelmes leány üzenetet kapott, hogy érkezik a kedvese, várja a vasútállomáson. Szegény lány mitsem gyanítva, egyik vonatot a másik után várta hiába, míg végül rájött, hogy április elseje lévén csúnya bolondjáratás történt, amit természetesen elmesélt a fiúnak is. Ezekből nem egyszer késelések, kocsmai verekedések is támadtak. A leányról pedig, akit természetesen a hajnali vonathoz ugrasztottak szeretőt várni, megszületett a közismert versike: „Ma van első április Ez a kislány jaj de friss1’. Se szeri, se száma az áprilisi bolondozásoknak, tréfáknak, amelyekből ma sem fogytunk ki, emléke él úgyszólván valameny- nyiünkben és ha egy-egy ártatlan tréfával is, de szívesen megvicceljük egymást április elsején. Falun, és főleg gyermekek körében, némely vidéken magvas bo- londitások, áprilisjáratások sem ritkák, kiváltképpen azok között, akik szerelmesek és van idejük viccelődni, nevetni, szórakozni. Az emberek mindig kíváncsiak voltak, és fúrja az oldalukat, hogy végül is honnan eredhet a szokás, milyen elfogadható, és egyetlen magyarázatot lehetne találni az áprilisjáratásra? Évszázadok óta hiábavalóak a kísérletek, elfogadhatatlanok a bizonyítékok. Elfogadható talán azok véleménye is, akik egy ősi kelta szokás örökségét vélik felfedezni, és e napot a tavasz kezdetén egy vidám, tréfás ünnep maradványként tartják számon.. Az sem kizárt, hogy egy hajdani római ünnep emléke ragadt az évezredekre, hiszen Plutarkhosz egy helyen a ’’bolondok ünnepének” tartja a quirináliákat,, de az sincs kizárva, hogy a bolondos, szeszélyes áprilisi időjáráshoz kötődnek az ősi szokások. Áprilist a bolondok hónapjának tartják a legtöbb országban, szeszélyesnek, kiszámíthatatlannak, tavaszt hozónak és vidámnak, amely legtöbbször húsvét- nak is helyt ad. Innen máris igazolható lenne a hejehuja, a vigalom. Április a latin ’’apeire” megnyitni szóból származik, mert Ovidius szerint a tavasz nyit meg mindent. Szent György hava, a régi római kalendáriumban az évnek második, a Juliánban az évnek negyedik hónapja. Most harminc napos, Július Caeasarig 29 napos volt. Áprilisban a Nap a Bika jegyébe lép. A kalendáriumnál maradva természetesen azt a lehetőséget sem lehet kihagyni az eredetkutatásból, mely szerint IX. Károly 1564-ben rendeletet adott ki, és az újesztendőt április elsejéről január 1-re tette át. Az újévi ajándékozás szintén régi hagyomány, amelyre a királyi rendelet előtt temészetesen április első napjára került sor, de később január elsején vált esedékessé. Kétszer ajándékozni pedig már akkoriban is költséges lehetett, így aztán az emberek januárban majd az áprilisi, áprilisban a januári ajándékozással hitegették, bolondították egymást. Ha az ígéret nem teljesült, az illető méltán becsapottnak érezhette magát... Bizonyos, hogy az egyetlen tollvonással kiadott királyi rendelet akkortájt sok ribilliót okozott, meggyökeresedett szokásokat változtatott meg, felkavarta az esztendőt, összekuszálta a fejeket és a szíveket. A királyi parancs azonban szent és sérthetetlen volt! Sok víznek kellett lefolynia a Dunán ahhoz, hogy megszokják az emberek a januári újévkezdést, amely netán eredete lehetett az áprilisjáratásnak. Vagy mégsem? Nincs bizonyosság! — Nem hiszik? Pedig ez nem áprilisi tréfa... Szalay István Fokozottan ellenőrzik a Daciákat A vásárlók kifogásai miatt a múlt év második felében több típusú kocsit vizsgáltak meg a KERMI szakértői, 16 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A reklamációk megalapozottak voltak, s legtöbben a Daciára panaszkodtak. A sorozatos minőségi hibák miatt a KERMI széleskörű vizsgálatot indított elsősorban a fékrendszerre vonatkozóan. Az ezer gépkocsi szállítását a múlt év végén éppen azért engedélyezték, hogy ellenőrizzék: kijavították-e a korábban feltárt hibákat. Javulás már mutatkozik, kormány és fékhibás Dacia az utóbbi időben nem érkezett. A szakemberek a gyári képviselőkkel A Magyarországon tartózkodó román gyári képviselők a KERMI szakembereivel állandóan ellenőrzik az érkező kocsikat, azok 0 revízióját, és az első kötelező szerviz munkálatait (MTI Fotó: Balaton József) aotcAf rlcifi Forró víz. Ülünk az első igazi tavaszi napon a strandmedence parttem a padnak, kezében történelemkönyv. Elolvassa a Sparta- cus-fejezéíet, majd felnéz, bambul a' víz felé, nemigen köti Te a téma;. I i j ' ___i___1___I___I___ — Jelentkezel valahová? — kérdezem. ___ ________ p Jogi egyetemre, Pestre. De ha nem vesznek fel, akkor is jmár minden lánnyal, meg ilyenek. Borzasztó. _____ V isszapillant Spartacusba, tanulja a rabszolgafelekelést, hogy’ ő is „szabad lehessen”. Hasznosítja a történelmet. A forró vízből fejek bámulnak mindenfelé. Még fürdőnadrág- ban is lehet mindegyik tulajdonosáról sejteni, hogy kicsoda. Itt “ az ideje, olyankor körülötte ugrál az egész strand. Amott a buktatásairól híres főiskolai tanár, nyugodtan dől végig a legNagy hanggal érkezik a vízipólós, hallja az egész medence. hogy örült anyu, mert vízipólós megevett egy fél csirkét, meg öt krémest. Gyerekeivel játszadozik a pincér, akivel már lassan a város minden kocsmájában lehetett találkozni. Bement az em- ber a tér egyik oldalára egy korsó sörre, ő hozta ki az italt — ~ majd egy hét múlva a másik oldalon szolgait ki ugyanő. cára, ahol a lengyel piacon^ vagy a butikokban vásárolt ruhák fürdőnadrágos embereket rejtenek. Az egész megyeszékhely parton. Egy idő után megfájdul a fejünk, hazamegyünk. De a strand olyan mint egy mágnes, visszavonz, ráadásul a világ nyugodtan, s ábrándozhatunk arról, hogy változtatni kéne. Gimnazista barátom fővárosi strandokra vágyik, ahol vább tart az az időszak, ami után az ember ügy érzi, jnár csak önmagát ismétli. Nézem ahogy bizakodó arccal tanul, nem keí- lene zavarnom, de maradok. Nem enged a forró víz és a napsü— tés...___________________________________________________________ ! | I j I I I Kovács Attila
