Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-24 / 95. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. április 24., hétfő POSTAFIÓK 23. 5. Üzen a szerkesztő A. J.: Levelének két részlete ide kívánkozik: „aggasztóan elszaporodtak megyénkben is a szolgáltatói és kereskedelmi áremelések, amelyek a lakosság körében rendkívül rossz hangulatot, közérzetet teremtenek. Múlt év novemberében észrevételeztem a Heves Megyei Iparcikk Kisker Vállalat vezetőjénél, hogy ugyanaz a garnitúra az egyik üzletben 47 ezer, másutt 42.” Olvastuk az illetékesek válaszait is. Az indokok végiggondolása után mi is vitázunk magunkkal, hogy vajon a szakmai, kereskedelmi szempontok elviselhetőbbé teszik-e azt, ami ma az árak formájában ránk zúdul? A kereskedelem minden fokon végigszámolja az érdekeit, és olyankor bizony a hibás számítás, netán az érdekek itt-ott történő elszámolása sérti a figyelő polgárok szemét. Fel is vetődik a kérdés: tudunk-e ügyelni arra, hogy a csoport- vagy szakmai érdek mikor válik társadalmi tüskévé, mert a jogilag viszonylag tájékozott vásárlónak egy okfejtés végén jól hangzik a mondat: „Az üzletvezető az önálló árkialakítási jogkörében nem sértette meg a törvényt.” De a vásárló nem attól lesz nyugodt, hogy az üzletvezető a jogszabályoknak megfelelően járt el, hanem attól, ha a személyt, és a tudatát zavaró jelenségek nem halmozódnak. A másik kérdése az volt, hogy milyen alapon emelik a szemét- szállítás diját? Erre van ok és magyarázat is. Már régen állapították meg a tarifát, s azóta annyi minden változott. De miért pont most és miért 60 százalékkal emelték például Gyöngyösön? Erre reméljük hamarosan választ adnak az illetékesek, amit lapunkban közreadunk majd. „Örömmel olvastam a Népújság munkatársának, Soós Tamásnak a környezetvédelemmel kapcsolatos írásait. Én egyszerű asszony vagyok, a gyermekeimért érzett aggódás adta a kezembe a tollat — írja levelében Sz. J. (monogramját kérésére közöljük), majd így folytatja.. A Népújság április 17-i számának 3. oldalán olvastam egy cikket Bo- dó Úr tollából, amely végképp felháborított. Éppen a környezetvédőnek nem szabadna presztízskérdéssé degradálni egy ilyen ügyet. Gyermekeink, unokáink egészségéről van szó! Nagyon kérem Önöket e kérdésben ne tegyék le a „fegyvert”! Az igazság az Önök oldalán áll. A napnál is világosabb, hogy kinek van igaza. Vajon Bodó Urnák mi lenne a véleménye, ha itt lakna Á. L.: Levelének mellékleteként'be- küldte a Népújság 1953. április 3-i számát, amelynek 3. oldalán valóban olvasható a beszámoló: „Eltávolították az ellenséget a Gyöngyösi Váltó- és Kitérő Gyárból.” Az ott előadott tényállásra és hangnemre bővebben nem tér ki levelében, csak ismerteti, hogy bírói úton megkereste, és meg is találta igazát. Aztán így folytatta: „Az elmondottak alapján kérem tehát, szíveskedjen a lapban néhány soros nyilatkozatot közzétenni, és azt nekem megküldeni. Természetesen kívánságra, igazolásul a hivatkozott dokumentumokat szívesen rendelkezésükre bocsátom. A cikk írója, aki még monogramot sem használt, nem ismeretes előttem, amennyiben még életben van, remélem külön is kifejezi bocsánatát.”Azt kéri, tegyünk nyilatkozatot, s elsősorban etikai okok miatt. A szabályok helyreigazításra köteleznek minket, ha az érdekelt fél közli, milyen szövegű korrigálást akar. Ezt megfelelő időben kell előterjeszteni. Nem ismerjük a bírósági ítélet indoklását, amely a közzététel előfeltétele mindenképpen. A megbékélés és szembenézés „volt és jelen hibáink miatt” szükséges és tisztító hatású. Nem kisebbíti erkölcsi tőkénket, ha rendezzük az évtizedes kényelmetlen terheket. Ennek érdekében és a feszültségeket oldani akarván „levelezünk” egyre gyakrabban olyan kérdésekben, amelyek korábban nem voltak rendezettek, s ez a viszontválasz nem volt szokásos és lehetséges. Vannak azonban sebek, amelyeket, ha késve is, kezelni kell. Méltósággal és emberséggel. Gyöngyösön és nem Egerben. Ne a védelmi rendszer szükségességét magyarázgassák, hanem azon munkálkodjanak, hogyan alakítsák át más profilra a már elkezdett épületegyüttest. Ha Bodó Úr valóban híve a korrekt és indulatoktól mentes vitáknak, úgy mi a véleménye arról, amit a nordemham-i G. Becker nyilatkozott? Az is rémhírtej esztés? Kompenzálja nekünk az a néhány száz ember foglalkoztatása a mezőgazdaság hozta hasznot? És az emberek, és az üdülő? Kevés város van, ahol ekkora az átmenőforgalom. Sajnos, a salétromsav bomlástermékeivel járó egészségkárosodást is a saját bőrömön tapasztaltam, többek között ezért ellenzem a HAF idetelepítését, nem pedig azért, mert manapság „divat” az ellenzéki magatartás. ” Nem ódzkodunk a munkától Szeretjük a tisztaságot, a rendet magunk körül. Iskolánk rendezett, esztétikus, a gyerekek is vigyáznak rá, magukénak érzik. Takarítják az udvart, a szemben lévő játszóteret, rendszeresen ösz- szegyűjtik a hulladékot a lefelé, illetve felfelé vezető lépcsősor mellől. A városi tisztasági akcióban szívesen vállaltuk a Kareszek Mihály tértől a felüljáróig húzódó környék megszépítését, felfrissítését. Építettünk a szülőkkel közösen járdát, játszóteret, sportpályalelátót. Nem ódzkodunk a munkától! Nebulóinkat megpróbáljuk munkára is nevelni, tenni is a tisztaságért. Mindezek ellenére mégis szerencsésebbnek tartanám, ha Verő- szala lakói is tennének saját egészségük, esztétikai igényük érdekében annyit, hogy magukat toboroznák egy nagy tisztasági akcióra. Lehet, hogy így összefogva már nem kellene máskor az amúgy is igen „leterhelt” iskolákat segítségül hívni. Kiss Sándomé az Egri 12. Számú Általános Iskola igazgatója Szép fodrászéi kozmetikussikerek Nemrégiben rendezték meg az országos fodrász- és kozmetikusbajnokságot. Amiért az eredmények külön is figyelemre méltók: szűkebb pátriánk szakemberei közül eddig még senki nem ért el ilyen előkelő helyezést ezen a színvonalas versenyen. Hegedűs István hatvani férfi- fodrász ugyanis első helyen végzett, s ezzel nemcsak pályatársai elismerését vívta ki, „pluszként” lehetősége nyílik arra, hogy Párizsban részt vegyen egy nemzetközi megmérettetésen. A kozmetikusok között is akadtak sikerek: a gyöngyösi Gyuricsné Deák Adrienn egy második és egy harmadik, a szintén gyöngyösi Székely Attiláné pedig egy negyedik helyezést mondhat magáénak. Egyébként megyénkből ösz- szesen öten vettek részt az országos fodrász- és kozmetikusbajnokságon, így már csak arányait tekintve is jónak értékelhető a „rangadó”. Hivatalos környezetvédők- emberek 0—1 Az Eger- patak, mint szemétwwm m gyújtó Az egri Klapka György utca kis hídjáról remek rálátás nyílik a hordalékon fennakadó műanyagflakon-, papír- és konzervdoboz-egyvelegre. Az idegenforgalmi idény kezdetén mi városlakók, már nemcsak egymás előtt pirulunk, s talán reménykedhetünk, hogy nem kell újabb hónapokig várni a mocsokhalmaz eltávolítására. (Fotó: Gál Gábor) Visszhang Ellenérzések... A Népújság április 18-i, keddi számának 3. oldalán, a 'noszvaji kastéllyal kapcsolatban megjelent cikkhez szeretnék hozzászólni. Véleményem szerint nem volna helyes, sőt tragikus volna, a parttalan indulatok hevenyészett, következményeikben végig nem gondolt ötletek áldozatául esne az a küzdelmes munkával „újra” létrehozott műemléki környezet, mely egyszer már áldozata volt az úgynevezett „nép nevében” bitorolt tulajdoni szemléletnek. Alig győzzük rendbe hozni ezt az időszakot. (Vagy újra jelen vannak azok a jogos indulatok, melyeket 1945 után a kastélyokkal szemben érzett, a kisemmizett nép?) Meg kell védeni azt a szép eredményt, ami a környezeti kultúra friss és szép hajtásai közé tartozik. Teljesen abszurd ötletnek találom, és a magam részéről tiltakozom a noszvaji kastély és kastélykert és a hozzá kapcsolódó épületegyüttes általános iskolai célzatú hasznosításának még csak a gondolata ellen is. Azok a növényritkaságok, növénytársulások, építészeti értékek, amelyek azzá teszik azt a parkot ami, nos ez lenne az áldozata annak, ha kiskorú, valljuk be, neveletlen gyerekek cselekvési kényszerének, vandalizmusának lenne a terepe. Kongresszusok, tanácskozások stb. rendezésével eddig sem hermetikusan elzárt intézményről beszélhettünk, de továbbra is jól szervezett hazai, nemzetközi oktatási célú programmal fenn tudnánk tartani a nívóját és rangját annak, ami attól közkincsünk, hogy mindnyájunknak szép, ha vigyázunk rá. Az, hogy az iskolára általában a közoktatásra ilyen szerényen gondolt a vezetés, hogy vészhelyzet állhat elő az oktatás tárgyi feltételeit illetően, nos, ez az ellentmondás valóban irritáló. Ezen a ponton teljesen a jogos elégedetlenkedők és bírálók táborába tartozom, és javaslom, hogy a már szép és gyakorlatilag értékes, konkrétan valutát is termelhető intézmény bevételi lehetőségei, valamint a megyei tanács „nagy pénztárcája” nemcsak magára gondolva gazdálkodjon, hanem a község minden lakója számára fontos iskolát, közösségi házat stb. is építsen. Az elégedetlenség nem megala- . pozatlan és állandóan a pénz hiányára hivatkozni, az ellenpéldákat mindenki által látva egyszerűen cinizmus és a közvélemény értékítéletének lebecsülése. Csont István A kápolnai honatyákhoz Az olvasók közül mielőtt bárki „hazabeszéléssel” vádolna, szeretném leszögezni: a nagyközség egyszerű állampolgáraként kértem szót, nem vagyok tanácstag, nem tartoznak rokonaim sorába az apparátus tisztségviselői, tehát nem függök senkitől, és nem beszélt rá e lépésre senki. Csupán annyi a „bűnöm”, hogy kompolti lakos vagyok, annak ellenére, hogy tőzsgyökeres kálinak vallom magam. Ott születtem, és ott töltöttem el életem nagy részét, szívem még mindig odahúz. Véleményemet nem a hovatartozás, hanem a józan ész alakította ki. — Ezzel a bevezetővel kezdte hosszúra nyúlt levelét Csomós Béla rokkantnyugdíjas. A terjedelemre való tekintettel csak részleteket tudunk közölni az írásból. A nagyközségi tanács tagjai mindig megfontoltan a rendelkezésre álló pénz figyelembevételével döntöttek egy-egy nagyobb beruházás, létesítmény megteremtésében, amely nem Kompolt, nem Kál, hanem mind a három település közös célját szolgálta. S ekkor jönnek felbuzdult honatyáink, akik megpóbálnak szembeszállni a haladással, s elfelejtik azt, hogy az egyesítés idején a cél meghatározásakorőí: is aktívan támogatták a közös törekvéseket, s majdnem 15 évig nem is reklamáltak. Most ugyan azt mondogatják, hogy igenám, de akkor muszáj volt! A település fejlesztése a jövő megteremtése arra kötelez valamennyiünket, hop a közérdek figyelembevételevei hasznosan cselekedjünk. Sokszor elgondolkoztam, törtem a fejem honatyáink eszmefuttatásán, ha furcsán hangzik is, sehogyan sem tudok azonosulni azzal. Elhatározásuk indokolásánál csak általános megállapításokkal rukkolnak ki, nincs benne jóformán konkrétum. Mondanivalójuk fő tartalma: Kápolna nem fejlődött, a tanácsi vezetés nem törődik a településsel, és amikor külön voltak, akkor minden más volt. Ha most újra különválnának, akkor ez lenne, meg az lenne, de hop miből, arra megnyugtató választ senki sem adna közülük, őszintén megvallom, és sem voltam híve a tehónak, még meg nem értettem, miért van rá szükség. Most már tudom, hop az epre nehezedő gazdasági helyzetben nem számíthatunk az állam rendszeres támogatására, tehát mindent saját erőnkből kell előteremteni. Még a nagyobb községeknek is komoly számításokat kell végezniük ahhoz, hop mire lehet vállalkozni, meddig ér a takaró. Végképp nem értem, mire és kinek valna hasznára az 1800 lakost számláló kápolnai település különválása. Bízom benne, hogy józan gondolkodással az ésszerűség győz majd, és a kápolnaiakkal közösen olyan jövőt építünk, amit a következő nemzedék elismeréssel értékel majd. A GYÖNGYSZ ÖV ÁFÉSZ és a BÚTORKE közös rendezésében a GYÖNGYSZÖV Bútorboltban Gyöngyösön, 1989. április 24-töl, amíg a készlet tart engedményes bútorvásárt rendez. Nagy választékban kaphatók szekrénysorok, garnitúrák, egyéb apró bútorok. Nyitva: hétfőtől—szerdáig: 8—17-ig, csütörtökön: 8—18-ig, , szombaton: 8—13-ig. A kápolnai ÁFÉSZ és a BVTORKER közös rendezésében a kápolnai bútorboltban 1989. április 24-től, amíg a készlet tart engedményes bútorvásárt rendez. Nagy választékban kaphatók szekrénysorok, garnitúrák, egyéb apró bútorok. Nyitva: hétfőtől—péntekig: 7.30—16-ig, szombaton: 8—13-ig. bűörtef
