Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-15 / 88. szám

NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE NÉPÚJSÁG, 1989. április 15., szombat A halhatatlan csavargó Száz éve született Chaplin A diktátor A nevetés és a könny, a rettegés és a gyűlölet ellenmérge 1889. április 16-án este 8 óra­kor Londonban született a film­művészet egyik legsokoldalúbb egyénisége: Charlie Chaplin. Származásáról különféle elkép­zeléseket sugallt, ezzel is csúfot űzve a különböző származásel­méletekből. Gyermekkora a lon­doni nyomornegyedben telt el. Alapvető élménye volt a kiszol­gáltatottá válás folyamata. Any­ja varázslatos alakja és emléke végigkíséri egész életén. Ötéve­sen lépett először a közönség elé. Már ekkor rendkívüli készsége volt a tánchoz. 10—12 éves korá­ban táncol, pantomimet játszik, énekel, bohóckodik, parodizál, sőt megpróbálkozik az akrobati­kával is. Hamarabb járta végig azokat a szakmai lépcsőfokokat, amelyekén pályatársai is végig­kapaszkodtak. Chaplin 1914 januárjában kezdi forgatni első filmjét. A népszerű csavargó külsőségei már az első darabokban állandó­sulnak, jellegzetes fekete ke­ménykalap, bajuszka, fekete za­kó, világosabb nadrág és sétabot. A grimaszok, a pantomimmoz­gás, a színdarabok mindig ugyanazok voltak ugyan, de pá­ratlan lehetőséget teremtettek a legkülönfélébb csavargókarak­terek megjelenítéséhez. Ebbe a figurába Chaplin belopta az ősi bohóc nemzetközi eszköztárát. Pályafutásának első éveiben mintegy 80 rövidfilmet forgatott, de hamarosan ő sem tudott me­nekülni az egész estét'betöltő fil­mek készítésétől. Igazi arculatát az Aranyláz teremtette meg. Bár a film azt sugallja, hogy Alaszka fennsíkjain nem lehet boldogulni rendszeres munkával, törvény­szerűbb az éhezés, a nyomorgás, a történet mégis mulatságos. Ta­lán egyetlen művében sem tudta a tragikum és a komikum, a hu­mor és a líra egységét úgy megte­remteni, mint az Aranylázban. A könnyed bohóckodástól az ön­feláldozó bajtársiasságig, a kép­telen komikumtól a legvéresebb tragédia lehetőségéig van együtt mindez szétválaszthatatlanul, ebben a filmklasszikusban. A Cirkuszban válik először központi témává a szerelmi bol­dogság. így válhatott a film me­lodrámával beoltott burleszkké. A nagy városi fények akkor kelet­kezett, amikor Amerikában már javában a hangosfilm a divat. Chaplin itt kezdi el tudatosan használni a hanghatásokat, meg­sejtve: ha ezeket az effektusokat célszerűen alkalmazzák, a film- burleszk nyerhet vele. Hangos­technikával készült, de még min­dig nem beszélőfilmje a Modern idők. Hőse énekel. És hogy ne kelljen szavakat kimondania, úgy írja meg jelenetét, hogy mandzsettájára jegyzik a dal szö­vegét. Ő azonban elveszti a man­dzsettát, és kénytelen a publi­kum előtt halandzsázni. Ekkor­ra, 1936-ra egész Hollywood fel­hagyott a némafilmmel, csak Chaplin maradt hűséges hozzá. Kedvenc alakját azonban még egyszer feltámasztotta, és vissza­térése a legjobbkor történt. Bele­bújt egy kis zsidó alakjába, és megszületett a legélesebb chapli- ni politikai szatíra. A háború má­sodik évében, amikor Hitler csa­patai még meghódították Euró­pát, elkészítette A diktátort. Hynkel — Hitler alakja nevetsé­ges, de egyúttal el is rettenti a né­zőjét. Rémuralmát a burleszk eszközeivel jeleníti meg. Döbbe­netes erővel láttatja a rettegés bi­rodalmának megszületését, a ná­cizmus általános érvényű veszé­lyességét. A befejező részben égi szózatként halljuk a kis zsidó borbély Hynkel helyett elmon­dott békehimnuszát, miközben rokonait brutálisan ütlegelik. A borzalmak sajnos bekövetkez­tek... A 40-es évek végén korszerű­síteni akarta mondanivalóját, és meg akarta újítani kifejezőesz­közeit is. Chaplin szakított Char- lie-val, a csavargóval, aki mindig igazságos harcot folytatott. Uj hőse Monsieur Verdoux, azon­ban nem tudta pótolni a tisztes­séges kisembert. Ugyanakkor a régi típusú némafilm-dramatur­giát nem lehet alkalmazni a han­gosfilmben — ismerte fel, miután ez a filmje nagy kudarccá vált. Chaplin azonban az ötvenes évek elején is óriási erőfeszítése­ket tett, hogy a nézők rokonszen- vét elnyelje. Először az új film vezérdallamát úja meg, a mind­össze negyvetöt másodperces dalocskát, a Két kicsiny, fehér balettcipőt. Az érzelmes dallam­ra készül a Rivaldafény meséje, forgatókönyve. Végül 77 éves korában kipróbálta a színes film készítését is A hongkongi gróf­nővel. Életének első és egyetlen szí­nes filmje azonban méltatlan hattyúdala a zseniális alkotónak. 1977 karácsonyán egy rendkívü­li ember élete fejeződött be. Egy­személyes „filmgyár” volt. Alko­tásainak ő volt a főszereplője, s egyúttal a forgatókönyvet írta, rendezője volt, majd zenét is szerzett hozzájuk. Tevékenysége azért válhatott világhírűvé, mert Charlie hallhatatlan alakjának szolgálatában bontakozott ki. Senki nem nevettette és nem rí- katta meg úgy az embereket, mint ő. Születésének századik évfor­dulójára három filmjét ismét meg lehet majd tekinteni. Kíván­juk, jusson el minél több nézőhöz tiszta humora, emberszerető életszemlélete. Hernádi Ferenc A pttigaloasszony Már negyedik napja lődö­rögtem a vogéz fővárosban. Szo­morúan. Kínzott a honvágy. Gyötört a tétlenség. Hivatalos úton voltam ugyanis. És amikor már a legmélyeb­ben voltam magam alatt, azt ol­vasom egy hirdetőoszlopon, hogy magyar vegyipari kiállítás nyílott a centrumban. Hurrá! Ott, a honi kémia ter­mékei között biztosan megjavul közérzetem, megújul életked­vem. Boldogan kószálok a vitrinek között, dagad a mellem a büsz­keségtől, amikor egy-egy vogéz látogató dicsérő szavakat ejt a magyar spanyolviaszról, kenő­olajról, kenőpénzről, kenőmá­jasról, olefinről, olezancról meg hasonlókról. Felfigyeltek arra, hogy a kiállí­tási csarnok bal sarkában egy­mást tapossa a nép, akkora a nyüzsgés. Közéjük furakodom, az élre török, és mit látok?! Egy sokszoknyás magyar pin- gálóasszonyt! Egy tőről metszett barna me­nyecskét pruszlikban. Pillangós papucs a lábán! Hímzett kendő a fején! Magyar sámliról ágaskodik a lelkem, úgy fest tulipánokat fe­hérre meszelt falra. Pingálóasszony! A pacsirtás, délibábos magyar falu hírnöke a messzi idegenben! Most picit oldalra hajlítja a fe­jét, csücsörít, ihletre vár. Jön az ihlet, és ő odakanyarít a tulipá­nok szárára néhány margaréta­szirmot és lótuszlevelet. De ismerős így profilból a po- fikája, de emlékeztet valakire ez a csücsörítés! Kivártam a zárórát, s amikor elnéptelenedett a csarnok, meg­szólítottam: — Árulja már el, édes szen­tem, maga véletlenül nem a Lok- venc Béla a Wesselényi utca hét­ből? Persze, hogy ő volt! Nagyon megörült nekem, együtt rúgtuk a labdát hajdanán a Fradi-kö- lyökben. Sietve átöltözött, beül­tünk a legközelebbi kocsmába. — Rengeteg a strapa — pa­naszkodott, amikor a munkája felől érdeklődtem. — Hogy mást ne mondjak, naponta háromszor borotválkozom, hogy sima le­gyen a képem. És az a sok csip­kedés! Tiszta kék a vádlim! Eb­ben a szexmániás nyugati világ­ban pipiskedni a sok megvadult hím szeme láttára... — De azért megéri, nem? — Anyagilag., nem rossz bót. Jó a napidij. Emellett a látogatók majd megvesznek, hogy adjam el nekik a papucsomat, a pruszliko- mat, a kendőmet. Egy közepes turnén kiárulok annyit, mint Pesten egy népművészeti üzlet évente. Ebből húsz százalék az enyém. — Mondd — érdeklődtem —, hogy lett belőled egyáltalán pin­gálóasszony? Eredetileg ácsnak tanultál, nem? — Nézd, szédültem a magas­ban. Aztán láttam a tévében, a filmhíradókban, a képeslapok­ban, hogy a pingálóasszonyok- nak milyen nagy a keletjük most, az exportorientáció idején. Nincs nemzetközi vásár, kiállí­tás, külországi bemutatkozás nélkülük. Próba — szerencse! Megvettem a jelmezt, a többi cu- gehört, jelentkeztem, felvettek. Azóta piktorolom a falakat nyu­gaton és keleten. Rezsim úgy­szólván — semmi. A cég fizeti a festéket, a pemzlit, a sámlit, a szállást és a kosztot. — Szép kis pénzt kaparhattál össze! — Hááát... Vem egy házacs­kám a Rózsadombon, egy Mer- cim, egy kuckóm a Balaton mel­lett... De most nagyon félek. Mi lesz, ha rámlőcsölik azt a renge­teg adót?! Hogy az a tulipános, rezedás, margarétás ég... Úgy elcifrázta, ahogy csak egy tősgyökeres magyar pingálóas­szony tudja! Élvezet volt hallgat* ni‘ Kürti András Hegedű­hangverseny Japánban Tokió: A Suzuki képességfejlesztő zeneoktatási módszerrel ta­nuló 3000 diák — az óvodáskorúaktól a főiskolásokig — Händel egy művét játssza a sportcsarnokban (Népújság-Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Az élet gyökere A Ginseng Gaz­daság az egyetlen a Szovjetunióban, mely termeszti a csodatevő, „élet gyökerét”. A múlt évben 600 kilog­ramm gyökeret és 114 kilogramm magot gyűjtöttek be. Az Usszuri tajga éghajlati viszonyai a legkedvezőbbek e drága növény számára. Földün­kön ez az. egyetlen vidék, ahol vadon is terem a Szovjet­unió Vörös Köny­vében is szereplő ginseng. Ezért ezt a fontos ipari alap­anyagot ma már termesztik is. Gyógyító hatása miatt felasználja az orvostudo­mány, a kozmetikai és élelmiszeripar is. Képünkön: 710 gram­mos ginsenggyökér a Ginseng szovhoz földjeiről Tudományos kishírek A Vénusz felhői A szovjet Kozmikus Kutatá­sok Intézete nemrég nyilvános­ságra hozta azoknak az optikai méréseknek az eredményeit, amelyeket a Vega-program so­rán a Vénusz bolygó éjszakai ol­dalán, annak 30—60 kilométe­res magasságban lévő légkörré­széről a Venyera-szondák aero­szol-színképelemzőivel készítet­tek. Az eredmények megerősítet­ték azokat az eddigi megfigyelé­seket, amelyek szerint a Vénusz légkörének ezekben a magassá­gaiban legfelül három felhőréteg húzódik, alattuk található egy köztes, míg legalul egy felhő alat­ti övezet. E rétegekben az aero­szolrészecskék mérete a mikro­méter tizedrészétől a több mik- rométernyi nagyságig teljed. A Vénusz légkörének többi rétegé­ben is sok az aeroszolrészecske. Például a leszállás helyén a mű­szerek a légkör minden köbcen­timéterében mintegy tízezer szemcsét mértek. A Vénusz legalsó légrétegé­ben különleges éjszakai infravö­rös fényt tapasztaltak. Amikor ugyanis a leszállóegység fény­szóróit földi parancsra kikap­csolják, a műszerek egy alulról jövő fénysugárzást mértek. A szovjet kutatók arra gondolnak, hogy ezt az éjszakai fényt aligha­nem a bolygó forró felszínének hősugárzása kelti. Mágneses pillangók A delfinekhez, a méhekhez, a galambokhoz és bizonyos bakté­riumokhoz hasonlóan a Danai- da-pillangók szervezetében is vannak vasoxidszemcsék. A floridai egyetem kutatói végez­tek velük kísérleteket. Arra gya­nakszanak, hogy a mágneses anyag egyfajta belső iránytű — ez vezeti a pillangókat éves vándor­lásuk során Észak-Amerika ke­leti területeiről Mexikó középső vidékére. Adókészülék a gyomorban Nagy-britanniai kutatók ere­detileg birkózók számára fejlesz­tették ki azt a picinyke tokocská- ban lenyelhető adókészüléket, amellyel ellenőrizhető az őket érő megterhelés és erőkifejtés. Jól mérhetők vele a hátat, az izomzatot és a belső szerveket érő terhelések. Az edzés előtt le­nyelt kicsiny adókészülék össze­sítve méri mindazokat az erőket, amelyek a megterhelt gerinc felől a gyomrot érik. A készülék az adást a birkózó övében lévő — tőle csak néhány centiméter tá­volságra elhelyezett — parányi vevőkészülékekhez továbbítja. A kapszula a nagy erőkifejtést kívánó más sportágak művelői számára szintén hasznukra lehet. Sőt a tokocska olyan műszerek­kel is ellátható, amelyekkel nem­csak a nyomásértéket, hanem á hőmérséklet-változások és a gyomor- és bélrendszer savassá­ga is mérhetők. így a különféle betegségek felismerésében hasz­nosítható. Előnye, hogy még 24 órán át is működőképes. Hogy a tokocska a gyomorban vagy a bélrendszer magasabb övezeteiben maradjon, egy vé­kony szálra kötik fel, s ennek vé­gét a vizsgált személy az össze­szorított ajkaival tartja fogva. A mérések végeztével a tok vagy kihúzható a szervezetből a szál segítségével vagy egyszerűen ki­ürül belőle. Tengerfenék az Andok tetején Egy műkedvelő őslénykutató Chile déli részén, az Andok üle­dékes kőzeteiben, 1700—1800 • méteres magasságban bálnák és más tengeri állatoknak a meg­kövesedett maradványaira buk­kant. Amikor ezek az állatok — 15—20 millió évvel ezelőtt — el­pusztultak, lesüllyedtek a ten­gerfenékre, s abba beleágyazód­tak. Azóta heves földmozgások közepette az Andok hegylánca fölemelkedett, s az üledékbe be­ágyazódott kövületek a magasba kerültek. Ezek a leletek remélhetőleg fényt vetnek majd az állatok fej­lődéstörténetének egy eleddig kevésbé ismert korszakára, egy­szersmind újabb adatokkal gaz­dagítják ismereteinket arról a — földtani léptekkel mérve gyors, 15 millió év alatt végbemenő — folyamatról, amelynek során az Andok hegyláncai kialakultak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom