Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 11., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM Beszélgetés dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterrel „Környezetvédelmi Marshall-segély kellene” Amint lapunkban hírül adtuk: „Környezetvédelem-a pedagógusképzésben” címmel tudományos tanácskozást rendeztek a felsőtárkányi KlSZ-központ- ban. A rendezvény létrejöttét támogatta többek között az Egervin, a Mefag, a Bükki Nemzeti Park és a Természetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, az utóbbi képviseletében az ünnepi megnyitót dr. Maróthy László miniszter tartotta. Ebből az alkalomból kértünk interjút tőle lapunk számára. — Miniszter Elvtárs! Az elmúlt hetekben országos érdeklődés középpontjába került környezetvédelmi szempontból is szűkebb hazánk. Az Országos Érc- és Ásványbányák Gyöngyöszoroszi- ban építendő Használt Akkumulátor Feldolgozó üzeme egy újabb ,,antipatikus” beruházás az amúgy is ipari üzemekkel telitűzdelt Mátraalján. Az itt élők úgy véljük, jogosan aggódnak jövőjükért, egészségükért, hisz „egy ólomkohó” már első hangzásra is fenyegető. így aztán felvetődik: a jövőben környezetgazdálkodással kell számolnunk, mert a védelem már nem elég. —Teljes mértékben osztom az itt élők aggodalmát, és a Mátraálja valóban egy olyan körzet, amelyért már mindenképp tenni kell. A minisztérium tanult a korábbiakon, és a jövőben semmiféle beruházás, legyen az, például egy kiállítás, amely környezetszeny- nyezéssel járhat, csak komplex hatástanulmánnyal valósítható meg. — így esetleg a bécs-budapesti is? — így van. Ott sem lehet csak úgy egyszerűen pavilonokat, épületeket felhúzni majd. — Reméljük, a szigor nemcsak papíron marad, hiszen ön megnyitó beszédében utalt arra, hogy a Környezet- és Vízgazdálkodási Minisztérium a jövőben mindent megtesz azért, hogy munkatársaiban „ne csak hivatalos embert ” lássanak. Ami a Mátra körzetét illeti, mire számíthatunk? — A kéntelenítési program az energiapolitika függvénye. A már működő atomerőmű és a korántsem egyértelműen támogatott bős-nagymarosi vízi erőmű érzékelhetően nem bocsát sem széndioxidot, sem halogeni- zált klórt vagy nitrogénoxiodot a levegőbe. Mégis, ezek is óhatatlan természetbeni beavatkozással járnak. Ha a kéntelenítő programot akarnánk megvalósítani, akkor a következő anyagi befektetéssel kellene számolnunk: egy kilowatt teljesítmény esetén a kénkibocsátás csökkentésére húsz nyugatnémet márka kellene. — Évi 800 tonna ólmot szippantunk be a Magyarországon futó autók „jóvoltából”. Nem lehetne esetleg keresztülvinni az ólommentes benzin és a katalizátorral ellátott autók használatának a kötelezővé tételét? — Erre százmilliárd forint szükségeltetne. Nézze, én tisztában vagyok mindezzel, hogy ez már végszükség. De meg kell mondanom, ehhez nagyon sok pénz kellene. S dolgozni fogok azért, hogy Közép-Európa, s köztük hazánk is, ha csak egy mód is van rá, úgynevezett környezetvédelmi „Marshall-segélyben” részesüljön. Hiszen egy ilyen világalap létesítése tisztábbá tenné a Duna- és Tiszavidék környezeti és politikai levegőjét is. — Ön említette azt is, hogy újfajta nemzetközi megegyezések szükségesek a környező országokkal. — Igen. Hisz megengedhetetlen, hogy saját magunk „tisztára mosását” a szomszédos országok kárára vigyük végbe. — Azt hiszem, határainkon már jó néhány ilyen esetet észleltek... — így egy újfajta környezetvédelmi diplomáciát kell kialakítanunk, s én ezt a munkát is felvállalom. — Manapság sok szó esik a bürokrácia .csökkentéséről, illetve áttekinthetőbbé tételéről. Lát-e arra lehetőséget, hogy egy meghatározott időn belül az emberrel és környezetével foglalkozó szakhatóságok, teszem fel: Köjál, egészségnevelés, környezetvédelem, mind egy főhatóság égisze alatt egyesüljenek? — Nagyon örülök a kérdésnek, mert ennek a megvalósítása egyik koncepciónk. Azt akarom, hogy a Környezet- és Vízgazdálkodási Minisztérium fogja össze majd egyelőre még különböző szakminisztériumokhoz tartozó, ám a környezet-, táj- és egészségvédelemmel „birkózó” hivatalokat. Erre már csak az egyeta- karás miatt is szükségük volna. — Köszönjük a beszélgetést. Soós Tamás Kal«5 Andrásné, Hartman Lászlóné a szerszámgépvezérlő CNC- egységet szerelik Sulyok Istvánné és munkatársai az automata tekeállítókat állítják össze Mészáros Károly az erőművi berendezések vezérlését ellenőrzi (Fotó: Szabó Sándor — MTI) Új termékcsalád Tét: a piacon maradás A Vilati Automatikai Vállalat Egri Gyára az elektronikában vezérléshez készít berendezéseket a hazai és külhoni piac számára, az idén több mint 800 millió forint értékben. A berendezések mintegy 70 százaléka exportra kerül a Szovjetunióba, NDK-ba, Svájcba, NSZK-ba, és Finnországba. A közeljövőben szerkezetátalakításon esnek át a termékek. A holland Philips cég világszínvonalon álló modulvezérlésű rendszereit szerelik majd össze és építik be az új elektronikai termékcsaládokba, a tárgyalások sikeres kimenetele utáni rekonstrukció megvalósulásakor. Pártok egymás között Mi lesz a megegyezéssel? Alakuló többpártrendszer, társadalmi viták, viták az MSZMP-n belül — napjaink felgyorsult politikai-társadalmi életének jellemzői. Úgy tűnik sokak számára, hogy „felborult, felbomlott a társadalmi közmegegyezés”. Fölbomlott-e valóban, vagy azoknak van igazuk, akik úgy tartják, hogy éppen napjainkban kialakult viták lehetnek az alapjai az igazi konszenzusoknak? Vita és konszenzus? Korábbi gondolkodásmódunk szerint, de talán a formális logika értelmezése szerint is egymásnak ellentmondó fogalmak. Igen, hiszen a vita éppen a vélemények különbözőségét jelenti, nem pedig az egyezséget. Hogyan szólhatnánk közmegegyezésről, amikor társadalmi szinten is felértékelődik a különvélemény, amikor sorra alakulnak a különböző alternatív szervezetek, amelyek létét az ellenvélemény alapozza meg? Újra kell fogalmaznunk, újra kell értékelnünk a társadalmi közmegegyezésről alkotott véleményünket. A konszenzus elemei közül kettő társadalmunk lényegét határozza meg: közmegegyezés a béke akaratában, s társadalmi méretű egyetértésben egy iga- zabb úton elért szocializmus megvalósításában. Az alappillérek tehát adva vannak. De ahogyan mindennapi életünk a nap minden órájában felkínálja a feladatokat, amelyek megoldásra várnak, úgy születnek hosszabb és rövidebb távú kérdések, amelyek megválaszolásához egyre inkább szükséges a közmegegyezés. Az a demokratizálódási folyamat, amely hazánkban az utóbbi években elkezdődött, alapja lehet e konszenzusok megkötésének. Igen, többes számról van szó. Mert igaz, hogy a lényegi társadalmi szintű megállapodások jelenthetik a társadalmi haladás alapjait, de ugyanakkor éppen az átalakuló, változó társadalom diktálja és követeli, hogy e haladás a részkérdésekben is megkötött kisebb vagy nagyobb köröket érintő konszenzusok révén valósuljon meg. Itt vagyunk hát napjainkban a viták közepén és féltjük, olykor keressük a társadalmi közmegegyezést. Úgy tűnik: félteni nem szükséges. Mert az igazi közmegegyezés feltételezi, e jelképes „szerződése” megkötése előtt az egyenjogú partnerek vitáját, érvek és ellenérvek összecsapását, a meggyőzést és a tudatos kompromisszumot is. Persze, a konszenzusokról szólva, mindig hajlamosak vagyunk nagy szavakat használni, holott e közmegegyezés lényege csakis a mindennapok valóságához kötődhet. Hiszen konszenzus értékű egy település döntése egy-egy új út nyitásáról, vízmű építéséről, vagy éppen arról, hogy mire költsék a falu pénzét. S természetesen, ha áttételek segítségével is, de közmegegyezés kérdése egy-egy új törvény meghozatala, csak úgy mint az a tény, hogy az új alkotmány tartalmazza-e a népszavazás elrendelésének és lebonyolításának szabályait vagy sem. Első hallásra, első olvasatra úgy tűnhet: a demokratikus választások jelentik a közmegegyezést. A konszenzus azonban több ennél. Igaz, demokratizmus nélkül nem beszélhetünk köz- megegyezésről, de a konszenzus lényegesen többet jelent a demokratikus többség akaratának megvalósulásánál. S talán éppen ezért lehet és van különös rangja, súlya és jelentősége a demokratikus vitáknak. A közmegegyezés — leegyszerűsítve — minősített többségi vélemény. S nem is kell messzi időkbe visszamennünk, ha ezt értelmezni akarjuk. Elég összehasonlítanunk a pár évvel ezelőtt annyi vihart kavart településfejlesztési hozzájárulás, az „ezerszer elátkozott” teho „karrierjét” az egyes településeken. Ahol az ötven százalék plusz egy fő fogadta el, szavazta meg a te- hot, ott azóta már meg is szüntették, ahol viszont a lakosság több mint kilencven százaléka fogadta el, kötötte meg a konszenzust, ott hasznosan él és virágzik. Nyilvánvaló, hogy minél erőteljesebb a többség, annál nagyobb a valószínűsége a köz- megegyezésnek, amely már nemcsak elfogadást, alkalmanként beletörődést, hanem sokkal inkább elkötelezettséget, az adott célért való tenni akaró szándékot is jelenti. Ezért kellenek hát a viták. A vitákhoz pedig természetesen az érvek, ellenérvek, a vitázókészség, a nyitottság és tisztesség. Igen, a tisztesség is amely mentes a gyűlölettől, elva- kultságtól, hatalom adta fölénytől, mindent kritizáló demagógiától. Olyan vitákra van szükség, amelyekre a partnerek a meggyőzés szándékával, de a meg- győzhetőség lehetőségével érkeznek. Fel kell készülnünk ezekre a vitákra. S ez a felkészülés nemcsak tisztességet és jó szándékot igényel, nemcsak a vitakészséget követeli meg, hanem legelsősorban a szellemi, s jó értelemben vett ideológiai muníciót is. Mert ma már egyre kevesebbet érnek a korábban vitának minősített „beszámolók” akár a tanácsüléseken, akár Parlamentben zajlanak azok. Küszöbön áll hazánkban a többpártrendszer. A pártok kialakulásával minden bizonnyal erősödnek majd a viták, amelyek középpontjában való részvétel, a programok elfogadtatása áll. Konszenzusok nélkül nincs, nem lehet előrelépés. B. A . Mérnökök a tervezőasztalnál Az Elektronikai Műszergyártó Szövetkezet a FOG-GYEM több éve gyárt számítógéppel összekapcsolható és a mérnöki tervezéshez ' használatos grafikus rajzok megjelenítésére alkalmas perifériákat. A szövetkezet mémökkollektívája most egy új típusú, nagyobb kapaci-. tású 8 tollú rajzgép (Dobplotter) fejlesztésén dolgozik Dömötör Károly és Sámson Regős a tervezőszobában (MTI-fotó: Balaton József) Az express helyjegyfoglalópanel összeszerelése...
