Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-06 / 55. szám
2 NEMZETKÖZI ÉL.ET NÉPÚJSÁG, 1989. március 6., hétfő Sevardnadze: A bécsi tárgyalások reményt keltőek „Nagy reményeket fűzünk a Bécsben jövő héten kezdődő leszerelési tárgyalásokhoz. Teljesen megalapozott az az elvárás, hogy ésszerű időn belül sikerül könnyíteni a hagyományosnak nevezett, de igen költséges fegyverzet révén a résztvevő országokra nehezedő terheken, létrehozhatjuk a biztonság és bizalom minőségileg új szintjét az európai szárazföldön, s ezáltal lerakhatjuk az európai közös otthon megbízható fundamentumát. Ezt Eduard Sevardnadze, szovjet külügyminiszter jelentette ki a TASZSZ diplomáciai tudósítójának adott és szombaton megjelent nyilatkozatában. Eduard Sevardnadze nyilatkozatában kitért az új amerikai külügyminiszterrel Bécsben sorra kerülő találkozójára is. Elmondta, hogy a szovjet fél nagyra értékelte a volt külügyminiszterrel, George Shultzcal kialakult tárgyszerű kapcsolatokat. „Reméljük, hogy az új külügyminiszterrel, James Bakerrel is megtaláljuk a közös nyelvet”. Mint Sevardnadze hangoztatta, a Bakerrel való találkozónak nem lesz rögzített napirendje, s így az lehetőséget kínál majd a feleket érdeklő kérdések igen széles körének megvitatására. Pérez de Cuellar:,,A világban valódi problémák várnak megoldásra” Fejeződjön be a Rushdie-ügy! A Rushdie-ügy körüli viszály befejezését szorgalmazta pénteken Perez de Cuellar ENSZ-fő- titkár. — A világban valódi problémák várnak megoldásra, temessük el ezt az ügyet, és nézzünk szembe a valós gondokkal — mondta a főtitkár Calcuttában, indiai látogatása utolsó napján. Pérez de Cuellar ugyanakkor kifejtette: a szólásszabadságot Nyugaton és az iszlám világban egyaránt tiszteletben kell tartani, csakúgy, mint az eltérő vallási meggyőződéseket. Az iráni hírügynökség szombati értékelése szerint Thatcher brit kormányfő a Sátáni versek körüli viszály kirobbanása óta első ízben fejezte ki rokonszenvét a mohamedánok iránt, azzal, hogy elismerte: a könyv valóban sérti a muzulmánok érzéseit. Ez „világos utalás arra, hogy London megpróbálja elsimítani a viszályt Nagy-Britannia és Irán között a teheráni parlament megszabta jövő keddi határidő előtt” — vélte a hírügynökség. Elítélték McFarlane-t Kétévi — felfüggesztett — börtönbüntetésre, illetve 20 000 dollár pénzbüntetésre ítélték Robert McFarlane-t, Reagan elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadóját, mert félrevezette a törvényhozást az „Irán-kontra” ügyben. McFarlane és a reagani Fehér Ház több más vezető embere a törvényeket megsértve Iránnak szóló fegyvereladásokat szervezett, a befolyt összegből pedig a nicaraguai kontrákat fegyverezte. McFarlane az első, akit elítéltek a ’80-as évek közepére visz- szanyúló ügyben. Az enyhe ítéletet annak köszönhette, hogy megegyezett az ügyésszel és vállalta, hogy tanúskodik egykori beosztottja, Oliver North alezredes ellen annak most folyó perében. Gorbacsov pekingi látogatása előtt Mihail Gorbacsov május közepi pekingi látogatásán ismét felveszik a kapcsolatokat az SZKP és a KKP között. Ezt közölték a legfelső kínai vezetők George Bush amerikai elnökkel a múlt héten Pekingben, jelentette szombaton a The Washington Post. Mint kínai részről közölték: Gorbacsov ugyan állami tisztében érkezik, de találkozik majd Csao Ce-janggal, a KKP KB főtitkárával is. A lapnak amerikai kormánykörökből kapott értesülései szerint kínai részről egyúttal biztosították Bush elnököt: a pártközi kapcsolatok újrafelvétele nem jelenti az ’50-es évek szovjet — kínai szövetségének felújítását, így például a katonai együttműködést. A KKP nemzetközi pártkapcsolatait illetően a kínai vezetők rámutattak, hogy azok a nem szocialista országokra is kiterjednek, s utaltak arra, hogy készek lehetnek a kapcsolatokra az amerikai republikánus, illetve a Demokrata Párttal is. Erdély és a „területrendezés” A magyar — román viszonyról ír egy szovjet hetilap A magyar — román viszonyról, a két ország közti feszültség okairól közölt terjedelmes cikket az Argumenti i Fakti című szovjet hetilap legfrissebb száma. T. Iszlámov, a történettudományok doktora a lap hasábjain megállapította: a feszültség a két ország között nem újkeletű, gyökerei a régmúltba nyúlnak visz- sza. A szerző a mai magyar történetírás szemléletével összhangban vázolta Erdély történetét és rámutatott, hogy századokon át éltek együtt e területen magyarok, románok, németek, szer- bek. Megemlítette, hogy a hivatalos román történetírás szerint a románok ősei már a Római Birodalom utolsó századaiban megjelentek Erdély területén. A párizsi békeszerződést és az 1975-ös helsinki záródokumentumot aláírva Magyarország egyértelműen lemondott minden területi követeléséről szomszédaival szemben — emlékeztetett a szovjet történész. T. Iszlámov emlékeztetett arra, hogy az utóbbi két évtizedben gyakori volt a vita a magyar és a román történészek között a két nép történelméről. A korábbiakat azonban kiteijedtségében és a szenvedélyek hőfokában mesz- sze felülmúlta az a vita, amely 1986-ban az Erdély története című háromkötetes történeti mű magyarországi kiadása nyomán robbant ki. A cikk szerzője szerint tovább éleződött a helyzet, amikor a múlt év elején a magyar vezetés kinyilvánította, hogy az anyaország határain túl élő magyarok is a magyar nemzet részét képezik, és joggal számíthatnak a Magyar Népköztársaság segítségére. A Hősök terén tartott tavaly júniusi megmozdulást a szovjet történész a budapesti dolgozók impozáns, a szocialista országok gyakorlatában meglehetősen szokatlan tüntetésének nevezte. Utalt rá, hogy ezt a román „területrendezési” terv megvalósításának kezdete idézte elő. A terv lényegét ismertetve a cikkíró kiemelte, hogy annak egyik célja a román hivatalos megfogalmazás szerint is „a román társadalom népi, nemzeti, kulturális homogenitásának” erősítése, ami — fűzte hozzá a szovjet történész — a magyar és más népek asszimilációjának gyorsítását jelenti. A cikk írója emlékeztetett, hogy több európai és amerikai ország — név szerint a szerző Magyarországon kívül Jugoszláviát, az NSZK-t és Ausztriát említette — sajtója, közvéleménye, némely esetben parlamentje aggodalmát fejezi ki Erdély európai jelentőségű történelmi és kulturális értékeinek sorsa miatt. A cikk szerzője fontos állomásnak nevezte a két ország viszonyában a tavaly augusztusi aradi csúcstalálkozót, mert — mint írta — a két fél lépést tett egymás felé, még akkor is, ha a konfliktus alapját képező kérdések közül sok nyitott maradt. Ezek közé tartozik a magyar lakosú települések sorsa a „területrendezés” során, továbbá — ahogy a cikkíró fogalmaz — a romániai magyarok egy részének Magyarországra való áttelepülé- sével kapcsolatos problémák. Végül a történész kifejtette: feltételezi, hogy a természetellenes állapot a két szocialista ország kapcsolataiban ideiglenes jellegű. Teljes mértékben egyet lehet érteni a kapcsolatok távlatainak azon értékelésével, — írta — amelyet Grósz Károly adott 1988. november 16-i nyilatkozatában: "Ez a két nép, két ország hosszú ideje él egymás mellett, és ez így marad a jövőben is. A második világháború után kialakult határok számunkra véglegesek. Ebből következik, hogy nem az ellenszenvre és a feszültségre helyezzük a hangsúlyt, hanem az együttműködésre és a barátságRORSCHACS, SVÁJC: A mentőalakulat tagjai kiemelik azt a repülőgépet, amely február 23-án zuhant a Bodeni-tőba. A szerencsétlenség következtében 11-en meghaltak, köztük volt Alfred Dallin- ger, az osztrák szociális ügyek minisztere. (Népújság-telefoto MTI) Saosanban, a kínai Mekkában Bécsi leszerelési körhinta A bécsi Dehmel cég szakemberei csak rövid ideig pihenhettek. A hétre már ismét több csúcsdiplomáciai rendezvényre készítik a szakácsok a hidegtálakat. Albánia kivételével az összes európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada külügyminiszterei adnak ismét egymásnak randevút Bécsben, „Európa szívében” — a politikai, katona-politikai látóhatár azonban az Atlanti-óceántól az Uraiig teljed majd. Megkezdődik az összeurópai leszerelési értekezlet, s ezzel párhuzamosan folytatódik a bizalomerősítő és biztonsági intézkedéseket kidolgozó, 1986- ban zárult stockholmi fórum. Az egymást jól ismerő diplomaták kívánsága is teljesült, mert „Ausztriában a vendég a király”: a Duna-parti kongresszusi központból visszaköltöznek a Hof- burgba, ahonnan a tanácskozások szünetében valamelyik közeli kávéházba is kiruccanhatnak majd. Ugyanezek a diplomaták mindazonáltal valószínűleg nem szeretnék, ha tanácskozásaik kávéházi fecsegésbe fulladnának, mégha az új leszerelési fórum angol rövidítése CAFE (Negotiations on Conventional Armed Forces in Europa) is. A csütörtökön kezdődő tanácskozás-sorozat célja az, hogy a hagyományos haderők terén „alcsonyabb szinten megvalósuló egyensúlyt” teremtsenek meg. A tanácskozáson a NATO és a Varsói Szerződés 23 tagországainak képviselői vesznek részt, a párhuzamos fórumon, a Stockholm 2-n a Helsinki folyamat mind a 35 országának megbízottja. Az összeurópai leszerelési fórum a pár héttel ezelőtt csendesen kimúlt közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokat váltja fel. Az összeurópai fórum és a Stockholm-2 között rendszeres információs csatorna működik majd, nem kizárva azt a lehetőséget sem, hogy a francia, valamint a semleges és az el nem kötelezett országok óhajának eleget téve a két tanácskozás esetleg egybe is olvad majd. A munkát 1992-ig a Helsinkiben megtartandó negyedik utókonferenciáig be kell fejezni. Az összeurópai leszerelési fórumról jó két évvel ezelőtt egy februári napon kezdődtek konzultációk szintén Bécsben a VSZ és a NATO katonái-diplomatái között. A munkareggeliknek elkeresztelt tanácskozások — erős konzultációs mechanizmussal a háttérben — felváltva a különböző nagykövetségeken zajlottak. A már említett, „alacsonyabb szinten megvalósuló erőegyensúlyon” kívül, s ezzel összefüggésben célként szerepel a meglepetésszerű támadások indítására való képesség, a nagyszabású offenzív támadások lehetőségének a kiiktatása. Mindezt csökkentésekkel, korlátozásokkal, átcsoportosításokkal, egyforma felső küszöbök megállapításával vélik elérni a résztvevők, akiket a leszerelési fórum minden dokumentumában is nemes egyszerűséggel „résztvevőkként” fognak nevezni. A tárgyalások a szárazföldi telepítésű hagyományos haderőkre (fegyverzetre és katonaságra) teijednek ki, a tengeri haderők, a vegyi fegyverek, a nukleáris eszközök nem képezik megbeszélések tárgyát. Nem zárják ki azonban ebből a körből a kettős felhasználhatóságú eszközöket. Az előkészítő megbeszéléseken nem kevés vita tárgyát képezte az is, hogy az „Atlanti-óceántól az Uraiig” megfogalmazás mögött földrajzilag pontosan milyen nagyságú terület is húzódik, bevonják-e az Európa-térképeken nem található, de mégis európai állomokhoz tartozó területeket. Kompromisszumok eredményeképpen végül is Dánia, Norvégia, Portugália, Spanyolország és a Szovjetunió minősítette „európainak” a Faroer-szigeteket, a Svalbardot, az Azori-szigete- ket, Madeirát, a Kanári-szigeteket, a Ferenc József-földet és az Új Földet (Novaja Zemlja). Heves viták tárgyát képezte az, hogy milyen török területeket vonjanak be a csökkentési-leszerelési tárgyalások hatálya alá. A Mersin-ügy a diplomaták rémálmává vált. Ez a török kikötő biztosítja a katonai utánpótlást a „ciprusi török állam” számára. Görögország képviselője azt helyezte kilátásba, hogy az új leszerelési fórumot a Mersin-kérdés felmelegítésével kezdik majd. Ezt megelőzően azonban pár napig még nem a katonák-dip- lomaták uralják majd a bécsi terepet, hanem a külügyminiszterek. Először találkozik Baker, az új amerikai külügyminiszter Eduard Sevardnadzéval. Az ismerkedésen kívül szó eshet egy esetleges Bush — Gorbacsov csúcstalálkozóról, s az 500 kilométernél rövidebb hatótávolságú rakéták modernizálásának Nyugaton sem egyértelműen megítélt kérdéséről. A témákat diplomáciai körökben csak találgatják, egy azonban biztosnak látszik: mindketten elkerülik majd a találkozót Ausztria elnökével, Waldheimmel. Waldheim, az egykor köztiszteletben álló ENSZ- főtitkár személye lehet a legnagyobb akadálya annak, hogy a 35 ország államfője körülbelül egy év múlva Bécsben találkozzon, lendületet adjon az összeurópai tárgyalásoknak. Akkor ugyanis elkerülhetetlen lenne a találkozó a múltja miatt kiközösített elnökkel. Sarkadi Kovács Ferenc A vendéglősnő \aki megszegte esküjét Tang Zsuj-zsen asszony, a Hunan tartományi Saosan falu „Mao vendéglőjének” tulajdonosa,amíg él, nem felejti el azt a júniusi napot, amikor Mao Ce- tung személyes látogatással tisztelte meg szerény házát. Erre a kivételes eseményre 1959-ben került sor. A kínai elnök gondolt egyet és 32 évi távoliét után felkereste szülőfaluját, Saosant. Maga is megtekintette szülei házát, amely ekkor már afféle kegyhely volt a személyi kultusz lázában égő kínai milliók számára. Saosan pedig kínai Mekka, ahová legalább egy alkalommal illett elzarándokolni minden igazhívő kádernek. Tang Zsuj-zsen asz- szony háza átellenben van a Mao-család portájával. Ezenkívül Tang Zsuj-zsen apósa Mao Ce-tung gyerekkori játszótársa volt. Érthető tehát, hogy az elnök rövid saosani tartózkodása során felkereste a Tang családot is. Mi több, lefényképeztette magát a szomszéd család tagjaival. Kínában ekkor már szinte istenként tisztelték Mao Ce-tun- got, a kis falucska szülöttét, aki győzelemre vezette a forradalmat és új életet hozott a kínaiak százmilliói számára. Mondanunk sem kell, hogy Tang Zsuj- zsen az elnöki vizit eredményeként falu, sőt tartományszerte irigyelt személyiséggé vált. Ma is pontosan emlékszik rá, hogy szent esküvel fogadta meg Mao elnöknek: egész dolgos életét annak szenteli, hogy minél több gabonát termeljen az ország számára. Mao Ce-tung ugyanis megjegyezte, hogy a gabonatermesztés létkérdés a szocializmus győzelme szempontjából. A közös fénykép most is megvan, de Tang Zsuj-zsen megtört szívvel vallja be, hogy bizony megszegte az elnöknek adott esküjét. S ez az esküszegés, hogy úgy mondjuk, kétszeresen is szentségtörő volt. Egyfelől azért, mert Tang Zsuj-zsen a gabonatermesztés helyett vendéglőt nyitott, másfelől azért, mert a falusiak jó része szerint azzal, hogy a Mao-család portájával szemben nyitotta meg, sőt jó üzleti érzékkel a néhai elnökről nevezte el vendéglőjét, ha nem is istenkáromlást, de legalábbis szentség- törést követett el. Tetézte mindezt azzal, hogy többezer jüanos befektetéssel korszerűsítette vendéglővé átalakított házát, amely ma sokkal szebb és előkelőbb, mint a Mao-rezidencia. Mint a saosani vendéglős asz- szony meséli, vérzett a szíve, amikor elhatározta, hogy csatlakozik a reform megszállottjaihoz és üzletelésre adja a fejét. Dehát mi mást tehetett? Mao Ce-tung halála után gyorsan megváltozott az élet Kínában, így a Hunan tartományi Saosanban is. A hatóságok turistaközpontnak nyilvánították az egykori elnök szülőfaluját. A falusiak pedig, akik különben is alaposan kiábrándultak a népi kommunából, újra felosztották egymás között a kevéske földet és szabadidejükben elkezdtek üzletelni. Pontosabban fogalmazva Mao Ce-tung emlékéből csináltak pénzt. Ennek az áramlatnak Tang Zsuj- zsen csak ideig-óráig tudott ellenállni. Egy ideig ingyen teával, rágcsálnivalóval kedveskedett a Mao szülőházát látogató kínai és külföldi turistáknak, majd rájött, hogy ebben bizony nincs üzlet. Ekkor vette elő megtakarított pénzét, kért kölcsönt rokonaitól, tataroztatta házát és nyitotta meg Kína egyetlen vendéglőjét, amely a néhai nagy kormányos, Mao nevét viseli. A saosani „Mao vendéglő” manapság legalább annyira népszerű és látogatott, mint a Mao- család múzeumnak nyilvánított portája. Ezt mi mondjuk és nem a vendéglős asszony, aki még mindig könnyes szemmel emlékezik vissza arra a bizonyos júniusi napra. Az emlékekből azonban — mondja szerény mosollyal a vendéglős asszony — nem lehet megélni. Marad tehát a mai Kína, azaz a reform valósága. Ez pedig azt jelenti, hogy két évvel ezelőtti megnyitása óta nem kevesebb, mint 27 OOO kínai és külföldi fordult meg a „Mao vendéglőben” és nyilatkozott elismeréssel a nem túl drága, de annál finomabb ételekről,italokról. Hála Tang Zsuj-zsen asszony jó üzleti érzékének, s talán a Mao- rezidencia közelségének, a forgalom évről-évre növekszik. Tang Zsuj-zsen asszony — eltekintve annak a bizonyos eskü- szegésnek vissza-visszatérő emlékétől — tulajdonképpen boldog. Vidáman szolgálja ki vendégeit és azzal vigasztalja lelkiismeretét, hogy végül is semmi bűnt nem követett el. Gabonát ugyan nem termeszt, hanem fogyaszt, de ezt is Mao elnök ama tanításának szem előtt tartásával teszi, hogy teljes szívvel a népet kell szolgálni. Felismerték az ebben rejlő mélységes igazságot Saosan falu vezetői is, akik a korábbi neheztelések és bírálatok helyett a kiváló dolgozó címet adományozták a „Mao-vendéglő” tulajdonosának. Éliás Béla
