Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-01 / 51. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 1., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Abasári Helyzetkép — borháború után Szőlőoltványok — pincében Úgy tűnik, a tavalyi „borhá- bortí” következményei átnyúlnak az idei esztendőre is, s ennek néhány közös gazdaságban egészen bizonyosan nem örülnek. Nos, utóbbiak közé tartozik az Abasári Rákóczi Termelőszövetkezet is. A gondokról, azok forrásairól, az esetleges megoldási lehetőségekről beszélgettünk Farkas Ervin főag- ronőmussal. 25 milliós eredménycsökkenéshez vezet. — Milyen okra vagy okokra vezethető vissza ez a cseppet sem szívderítő helyzet? — Bizonyára nem mindenki előtt ismeretes az a tény, hogy tavaly a Kereskedelmi Minisztérium a szőlőoltványok Szovjetunióba való szállításához nem járult hozzá. Ugyanakkor állami beavatkozás is végbement a belföldi szőlőtelepítésekkel kapcsolatban, vagyis igyekeztek ezt visszafogni, mégpedig a támogatások csökkentése revén. Mindezek mellett szükséges még megemlíteni a túltermelésből adódó bor- értékesítési anomáliákat, ame— Azt tudom, hogy a legtöbb problémát a szőlőoltványok ügye jelenti az önök számára. Kérem, magyarázza el, hogy miről is van szó pontosan... — Talán érdemes egy rövid visszapillantással kezdeni — mondja —, ugyanis a jelenlegi nehézségeink így válnak érthetővé. Ha a megelőző tíz esztendőt megvizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy téeszünk évente átlagosan mintegy 2,5 millió ilyen oltványt állított elő. Ebből 1 millió külföldön talált gazdára — elsősorban a Szovjetunióban —, míg a fennmaradó részt idehaza értékesítettük. Az utóbbi időszakokban még növekedett is az általunk eladott effajta „termék”, s az ebből származó árbevétel 1986-ban, illetőleg 1987-ben elérte a 80—83 millió forintot. — Sakkor beütött a „krach”... — Valahogy így. Az történt, hogy 1988-ban is nagyobb lett a kihozatalunk, azaz 3,2 millió darabbal rukkoltunk ki. Igen ám, de ebből csupán 900 ezerre akadt vevő. Ilyenformán a dolgot megsínylette az árbevételünk is, amely hozzávetőlegesen 50—55 millió forinttal maradt el az előzetesen elképzelttől. Ez pedig Ellenőrzik az oltásra kerülő vesszők minőségét (Fotó: Szabó Sándor) lyeket — amint az tudvalévő — egy egész ország harsogott. Ezen s még egyéb körülmények következtében — érthető módon —, megcsappant a telepítési kedv, ám ennek a számunkra negatív hatásait még nem lehetett kellőképpen érzékelni az 1988-as oltások elvégzésének idején. — Most tehát több tízmillió forint értékű ilyen árujuk hever parlagon. Egyáltalán: van hol ezt elhelyezni? — Nézze, a téli tárolás megoldása nem kis terheket, illetve felelősséget ró ránk. Már csak azért is, mert ilyen nagyságrendű „árut” még soha nem kellett raktároznunk. Egyébiránt állandó a növényegészségügyi ellenőrzése. — Van-e bármiféle elgondolásuk a kivezető úttal kapcsolatban, vagy úgy is kérdezhetném, belenyugodtak-e abba, hogy az oltványok a nyakukon maradtak? — Utóbbiról szó sincs, hiszen keressük a lehetőségeket a kedvező fejlemények elérésének érdekében. így például több exportjoggal rendelkező kereskedelmi vállalatot is megkerestünk, hogy ezen cégek — közvetlen kapcsolat kiépítésével, a szükséges ellentételezés biztosításával — adják el külföldön ezt a termékünket. Sajnos, konkrét üzletről egyelőre nincs tudomásunk. A honi értékesítést illetően a kertészeti szaporítóanyagot forgalmazó kft. a partnerünk, ám azt is be kell vallani, hogy itt sem sok a sikerélményünk. — E keserű tapasztalatok milyen változásokra sarkallják önöket az idén? — Minthogy országosan is nagyon sok oltvány maradt raktáron a kis- és nagyüzemeknél, így világossá vált, hogy a jelenlegi — ezzel összefüggő — kapacitásokat 60 százalékkal csökkenteni kell. Úgy tűnik, mi is csak minimális mennyiségű oltást végzünk majd el. Meg kell jegyeznem, Tiogy dolgozóink munkalehetőségéről messzemenően gondoskodtunk, vagyis mintegy száz embert átirányítottunk a közös szőlők művelésére. Addig, amíg a megelőző munkálkodásuk helyzete ilyen mostoha, mint amilyenről fentebb szóltam, csak az alaptevékenységben biztosíthatunk számukra kereseti lehetőséget. Az már más lapra tartozik, hogy amennyiben ismét normalizálódnak a viszonyok, úgy újra szívesen vállalkoznak-e az igen nagy szakértelmet megkövetelő oltványkészítésre vagy sem. Pillanatnyilag még ez is tisztázatlan, akárcsak az, születik-e számunkra is elfogadható megoldás. Nos, erre a bajra e sorok írója sem tud gyógyírt adni. Sőt, még tanácsot sem. De szabadjon mégis egy megjegyzést tenni. Jó lenne, ha az érintettek minél előbb kisütnének valami okosat. Annál is inkább, mert tízmilliókat ebek harmincadj ára hagyni több mint luxus... (sárhegyi) Munkában a metszőolló... s Számlálják a szaporítóanyagot Még minden kihalt... A magánpanzió első vendégei hollandok lesznek Szezonra készülve Még csendes a Tisza-parti nagyközség. Kiskört;, ezen a bo- rongős februári reggelen. Csupán néhány idős ember botorkál a ködös utcákon. Nem csoda, hiszen még javában a telet tapossuk. Kollégáim Szász Jánosnál, a nagyközségi pártbizottság titkáránál készítenek riportot, s közben tőle kapom az ötletet, nézzek el a Tisza partjára az üdülőövezetbe. A sáros, fagyos úton számtalan tehergépkocsi serénykedik. Az út meHett magánpanzió épül, s nem messze innen, a Heves megyei pedagógusok üdülője. A szabadvízi strand mögött autóparkoló készül, és a strand üres medrében „homokágyat” terítenek az erőgépek. Egyszóval, ezen a fázós, ködös februári délelőttön már elkezdődött az üdülési szezonra való felkészülés. A strandolok talpa alatt homok lesz (Fotó: Perl Márton) Mit várhat a fogyasztó az importliberalizációtól? A vásárlók és a kereskedők az importliberalizációs intézkedésektől váiják a fogyasztásicikk- kínálat javulását. A lehetőségek adva vannak — hiszen a kereskedők maguk dönthetnek arról, hogy forintjaikból mit vásárolhatnak valutáért, a megadott cikklista alapján. A kereskedelmi vállalatoknál így élnek az új lehetőséggel; A Centrum Áruházak Vállalatnál egyelőre óvatosak; igyekeznek olyan termékeket vásárolni, amelyek valóban hiányt pótolnak a hazai piacon. A kereskedők között megindult ugyanis a verseny, s a Centrumnál tudni vélik: más vállalatok például máris annyi fagyasztó- szekrény és -láda behozatalát tervezik, ami jóval meghaladja a keresletet. Ezért ők a háztartási kisgépeket kívánják a lehetőség kihasználásával beszerezni, elsősorban a távol-keleti országokból. A vállalat összforgalmának mintegy 3—5 százalékát teszik ki a tőkés importcikkek, ezt valamelyest növelni szándékoznak. A ruházati cikkek importjával eddig nemigen foglalkoztak, bár tervezik, hogy gyerekholmikat ugyancsak vásárolnak a liberalizációs lehetőség alapján. Az Amfora Vállalat osztrák, olasz, távol-keleti, amerikai, francia és NSZK-beli cégektől kért termékkatalógusokat és árakat, s ezekből választja ki a behozandó termékeket. Mint elmondották, mikrohullámú sütőkre például 25 féle ajánlatot kaptak, ám ügy ítélik meg, hogy ezeknek az ára a magyar fogyasztók számára túl magas, ezért valószínűleg nem rendelnek belőlük. Elsősorban háztartási kisgépeket szereznek be alapos előkészületek után. A mintákat a KERMI-vel vizsgáltatják, s több javító szervizzel tárgyalnak arról, vállalják-e a garanciális javításokat. A gépeknél ugyanis fontos szempont, hogy hozzájuk 6—8 évig gondoskodni kell az alkatrészellátásról. Jelenleg azt vizsgálják, hogy az ismert világmárkákat érdemes-e megvásárolni viszonylag drágábban, avagy inkább — a többnyire Távol-Keletről érkező — olcsóbb termékeket, amelyeknek azonban várhatóan a javítása lesz nehézkesebb. A Keravill jugoszláv Gorenje fagyasztóládákat és -szekrényeket importál, s ezek már most előjegyezhetek az üzletben, hogy a vállalat felmérhesse, mekkora az igény a korábban hiánycikknek számító fagyasztókra. Az előjegyzéskor a vételár egyharmadát kell kifizetni, a többit a tényleges átvételkor. A fagyasztók szállítása márciusban kezdődik, egyelőre 6 000 darabot rendelt a Keravill ötféle méretben. A ruházati kereskedelmi vállalatok közül elsősorban azok érintettek, amelyek alsóruházati termékeket forgalmaznak; ezekből ugyanis évek óta hiáiiy van az üzletekben. A Centriköt elsősorban Indiából és Törökországból, szándékozik vásárolni, mert itt az ár és a minőség az eddigi tapasztalatok szerint megfelelő. 1,5 millió dollár értékben tervezik a vásárlásokat, főként azoktól a cégektől, amelyekkel évek óta kapcsolatban állnak. A választék — az űj beszerzések révén — elsősorban gyermek alsókötöttárukkal bővül. Az AUTOKER-től kapott információk szerint az importliberalizációs termékek listáján nem szerepelnek a személygépkocsialkatrészek, mindössze a haszongépjárművek pótalkatrészei. (A vállalatnál egyébként ezt fontosabbnak is tartják, hiszen nem mindegy, hogy egy személy- gépkocsi, vagy egy tömegközlekedést szolgáló autóbusz válik működésképtelenné.) 250—350 millió forintot szándékoznak az idén a „liberalizációban” elkölteni haszongépjárművek import- alkatrészeire, s feltételezik, hogy ez lényeges javulást hoz, ám az alkatrészek várhatóan drágábbak lesznek. A tartós hiánycikként számon tartott személygépkocsi-alkatrészek jó részét az idén változatlanul az úgynevezett importkeretből vásárolják, erre várhatóan 100 millió forint jut. A Ladák, Trabantok, Wartburgok és más, szocialista partnerektől származó gépkocsik alkatrészei ugyanis a tőkés országokból bármikor beszerezhetők, igaz, kemény valutáért. Erre azonban rákényszerülnek az alkatrész-forgalmazó vállalatok, mivel a gyártópartnerek évek óta kevés alkatrészt szállítanak. Több kereskedelmi vállalatnál elmondták, hogy nem kérték véleményüket arról, hogy mi kerüljön a liberalizációs beszerzésű termékek listájára, bár — tették hozzá — többségében egyetértettek a kiválasztott termékekkel. A Kereskedelmi Minisztérium a listát egyébként úgy állította össze, hogy abban túlnyomó- részt hiánycikkek szerepeljenek. Az elképzelések szerint e cikkek körét egy éven belül felülvizsgálják. Ttoteapbyí I M Görkorcsolya Rá kell végre döbbennünk: nincs az országban elegendő görkorcsolya* A minap például egy olyan tréfás görkorcsolyaversenyt láttam, ahol az nehezítette a vetélkedők dolgát, hogy csak az egyik lábukra csatolhattak a négykerekű játékszerből, a másikat szabadon használhatták. Ez önmagában egy szellemes ötlet, csak hát leleményességük kiváltója leginkább az volt, hogy a szervezők mindösszesen egy pár görkorcsolyát tudtak a környezetükből beszerezni. Az is már ósdi volt, tán Nyilas Misi használt hasonlót utoljára. Nyikorogtak a futóművei, s biztonságosan csak az egyiket lehetett felcsatolni. A viadalra vállalkozók meg bukdácsoltak, fél lábon ugráltak, s maguk is együtt röhögtek kínjukban a közönséggel magukon. Nem voltam rest, kipróbáltam én is, miképpen lehet így haladni. Nehezen. Borzasztóan kellemetlen, hogy az embernek nem egyformán viselkedik á két lába. Bizonytalanná tesz ez a helyzet, bátortalanná, félszeggé és lámpalázassá. Egyszerre gurulnék — ami jelen esetben gyorsabb — és futnék — ami lassabb —j, de ez együtt nem mégy. Az egészből nem sül ki semmi jó, csak nevetséges bénázás. _j—1—L Pe rsze be lehet ezt is gyakorolni. El lehet lavíroznia egy felsőtestnek úgy is, hogy állandóan különböző alapokra helyezkedik. Csak keringenie kell körbe-körbe, amíg a célnál le nem intik. Akkor meg össze lehet esni. De büszke sportoló ilyenkor is széles szájjal, égnek emelt karokkal tápászkodik fel, s büszkén ordítozik a dobogó legfelső fokáról. Alkalmazkodni kell a körülményekhez, gyakorolni éjt nappallá téve — ennyi a stabilizáció kulcsai Teljes a siker, ki lehel írni az új versenyt. Vannak azonban lusta emberek.'Az istennek sem akaródzik nekik bonyolítani a helyzetet, külön kezelni a jobb lábukat a baltól. Azt mondják, marhaság az egész, menjen minden a maga útján; gyalogoljunk vagy görkorcsolyázzunk — ez a tiszta munka. De hát egyszer már elhangzott: nincs még az országban elegendő görkorcsolya. Még egy diáknapi vetélkedőhöz is kölcsön kell kérni. Akkor meg tán nem kéne egy se... |—j rj—* — 1 ___I Kovács Attila
